A Nemzetközi Visegrádi Alap által finanszírozott Empower - Cooperation for Employees with Changed Working Abilities[1] (Együttműködés a Megváltozott Munkaképességű Munkavállalókért) Projekt létrehozását több tényező indokolta, leginkább azonban az a cél, hogy a résztvevők hozzájáruljanak a mentális fogyatékossággal élők társadalmi egyenlőtlensége elleni küzdelemhez.
A jövedelmet biztosító és képességeinket kiaknázó munka végzése valamennyiünk joga, mégis, ha megnézzük a fogyatékossággal élők foglalkoztatottságára vonatkozó adatokat, a számok megdöbbentően alacsonyak. A politika a fogyatékosságot sok esetben kisebbségi kérdésként kezeli, amely álláspont részben igazolható. A fogyatékossággal élők alkotják ugyanis a világ legnagyobb kisebbségét (mintegy a népesség 15%-át[2]). Ez a nézőpont azonban súlyos negatív implikációkat hordoz, főként azáltal, hogy a népességet két csoportra osztja: fogyatékossággal élőkre és fogyatékosság nélkül élőkre. Az igazság azonban az, hogy e két csoport közé nem húzható éles határvonal. A Projekt során ezért elvetettük a kisebbségi jogi szemléletet, Bickenbach ismert megfogalmazása nyomán azt az álláspontot fogadtuk el, hogy "Egyetlen ember sem rendelkezik a képességek teljességével [...] a fogyatékosságügyi politika ezért nem egy kisebbségi csoportra vonatkozik, hanem mindenkire."[3] A fogyatékosság az élet természetes és általános velejárója. Bármely fogyatékosság elérhet bárkit, életciklusának bármely pontján. Úgy véltük, hogy a "bárkivel bármikor megtörténhet" szemlélet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy saját sérthetetlenségünkbe vetett hitünket fokozatosan feladjuk, kritikusan szemléljük a tökéletes ember eszméjét, és felismerjük, hogy a fogyatékossággal élők jogainak elismerése mindannyiunk elemi érdeke.
A Projekt magyar részről Kajtár Edit projektvezető és Zeller Judit (PTE és MTA-PTE Összehasonlító és Európai Foglalkoztatáspolitikai és Munkajogi Kutatócsoport), valamint Jakab Nóra (ME), a külföldi partnerek részéről Jana Komendová (Masaryk Egyetem, Csehország), Agnieszka Górnicz-Mulcahy (Wrocławi Egyetem, Lengyelország), Viktor Križan (Nagyszombati Egyetem, Szlovákia), Mario Vinković (Eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem, Horvátország) és Teresa Coelho Moreira (Minho Egyetem, Portugália) közreműködésével valósult meg. A Projekt keretében szervezett konferencia előadója volt Kozicz Ágnes, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának munkatársa. Annak érdekében, hogy munkánkat közelebb hozzuk az érintettek igényeihez, szakmai támogatást kértünk a fogyatékossággal élők foglalkoztatását célzó helyi civil szervezetektől. Így lehetőségünk nyílt Török Bettina és Futár Judit (a pécsi Fogd a Kezem Alapítvány munkatársai), valamint Kispéter Zoltán (a Special Pécs Fogyatékosokért Alapítvány szakmai vezetője) szakismeretének hasznosítására. A Projekt honlapjának kialakítását Kiss Attila (PTE), pénzügyi koordinációját pedig Császár Zita (PTE) végezte.
A tudásmegosztáson és összehasonlító jogi vizsgálaton alapuló kutatásunk kezdetén feltételeztük, hogy a visegrádi államok és Horvátország közös kulturális, történelmi és jogi háttere lehetővé teszi majd a fogyatékosságügyi politikák párhuzamos elemzését, Portugáliától pedig elsősorban a jó gyakorlatok bemutatását vártuk.
2013 márciusában született meg a Projekt gerincét képező Empower Kérdőív, amely a mentális fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának egyes aspektusait igyekezett feltárni. Kitért a fogalommeghatározásokra, a fogyatékossággal élők munkavállalói jogalanyiságára, a támogatott döntéshozatal és a rehabilitáció szabályozására. Ezenkívül gyakorlati szempontokat is érvényesíteni kívánt a fogyatékossággal élők tényleges foglalkoztatottságára és a jó gyakorlatokra vonatkozó kérdéseivel. A kérdéssor zsinórmértékül szolgált kutatóink számára annak érdekében, hogy saját államuk nemzeti szabályozását mintegy "országjelentés" jelleggel, azonos dimenziók mentén mutassák be.
A 2013. április 26-án szervezett konferencia alkalmával került sor az országjelentések bemutatására és megvitatására. A nyitóelőadásban Kajtár Edit projektvezető hangsúlyozta a fogyatékossággal élők legégetőbb problémáját, a "láthatatlanságot", vagyis a fogyatékossággal élők létének, igényeinek és jogainak rejtettségét és elhanyagoltságát a társadalomban. Rámutatott, hogy a nemzetközi és uniós jogi fórumokon egyre hatékonyabb lépések történnek a fogyatékossággal élők jogainak érvényesítése érdekében, ám kulcsfontosságú lenne olyan nemzeti szabályozás kialakítása, amely proaktív szemléletet tesz magáévá: pozitív állami kötelezettségeket és egyenlőségi szabályokat rögzít, valamint érdemi választ ad az egyedi panaszokra jogsértés esetén.
Kozicz Ágnes "A munka méltósága" elnevezéssel indult ombudsmani projekt alapját alkotó jelentések[4] következtetéseit foglalta össze. Ezek alapján a láthatatlanság egyik oka, hogy fogyatékosságnak hazákban nincs egységes definíciója, illetve erre vonatkozó statisztikai adatgyűjtés. A fogyatékosságüggyel foglalkozó állami
73/74
szervek nem működnek együtt és nincsenek hosszú távú stratégiáik sem. A jelentésekben az ombudsman hangsúlyozta az Országos Fogyatékosügyi Program újragondolásának, valamint a civil szervezetek hangsúlyosabb bevonásának szükségességét.
Az Agnieszka Górnicz-Mulcahy által bemutatott Lengyelország a fogyatékossággal élők jogait törvényi szinten már 1997-ben szabályozta, a foglalkoztatás azonban másfél évtized elteltével sem problémamentes. A nyugdíjrendszer nem szorgalmazza e személyek elhelyezkedését, a munkáltatók pedig nem szívesen alkalmaznak ilyen munkavállalókat. A támogatott döntéshozatal bevezetése egyelőre várat magára. A jövő legfontosabb kihívásait a társadalmi integráció erősítésében, a figyelemfelkeltés és az esélyegyenlőség megvalósításában jelölte meg. Emellett természetesen nélkülözhetetlen a fizikai környezet akadálymentesítése, a szegregált oktatás leépítése, valamint a személyre szabott segítségnyújtás és az egészségügyi ellátás minőségének javítása.
Viktor Križan ismertette, hogy Szlovákiában ha valakit fogyatékossággal élőként diagnosztizálnak, az egyben a munkaképesség csökkenésének megállapítását is jelenti. Ez nyilvánvalóan nem segíti a munkához jutást. A szlovák rendszer mindazonáltal többféleképpen, például kvótarendszer előírásával segíti elő a fogyatékossággal élők foglalkoztatását. Számos támogatási forma is létezik: védett munkahely, az önfoglalkoztatottak támogatása vagy a munkahelyi segítő költségeinek fedezése. Ennek ellenére a fogyatékossággal élők ritkán jelennek meg a nyílt munkaerőpiacon. A munkavállalóknak és a munkáltatóknak gyakran nincs információjuk a lehetséges támogatásokról, előfordul, hogy a munkáltatók nem vállalják az ésszerű alkalmazkodást. Fontos cél a hatékony figyelemfelhívó kampányok megvalósítása, a fogyatékossággal élők "láthatóvá tétele", eredményeik bemutatása, ennek révén attitűdváltás elérése a munkáltatói oldalon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
