A következő tanulmányok a XXIX. Országos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciója Telekommunikációs és Média Jogi Tagozatában díjazott dolgozatok rövidített változatai.
A szerkesztőség ezúton is gratulál a díjazottaknak és minden résztvevőnek!
E tanulmány célja egy kevéssé vizsgált probléma, a hálózati zárak kérdésének többoldalú bemutatása. A téma aktualitását az iPhone forgalmazásával kapcsolatos jogesetek, illetve az azokban született döntések adják, melyek rávilágítottak a hálózati zárak versenykorlátozó mivoltára. Ebből kifolyólag a tanulmány is abból indul ki, hogy a hálózati zárak alkalmasak a piaci verseny torzítására, és e tétel bizonyítására a hálózati zárakkal kapcsolatos szolgáltatói gyakorlatot törekszik bemutatni.
A mobiltelefonok hálózattól függőségét fizikai és szerződéses korlátok egyaránt biztosítják.
A telefonok "függőségének" fizikai biztosítása az ún. SP-lock (Service Provider Lock) révén valósul meg. Ez az ún. hálózati zár azt biztosítja, hogy a telefont csak egy szolgáltató SIM-kártyájával lehet használni. A zár szoftveres alapú, és lényegében a telefon operációs rendszerének egy alprogramja.1
Létezik ún. SIM-Lock is, ami azt hivatott biztosítani, hogy a telefont csupán egyetlen SIM-kártyával lehet használni. Ebben az esetben tehát azonos szolgáltató másik kártyájával sem használható a készülék. Ilyen típusú korlátozást a szolgáltatók manapság nem használnak a telefonokban, hiszen az nem lenne gazdaságos számukra. A legtöbb mobiltelefonban azonban találkozunk ilyen beállítási lehetőséggel, amivel a tulajdonos szabad akaratából kvázi egy lopás esetére szóló védelemmel láthatja el a telefont, ebben az esetben ugyanis a lopott telefon csak az eredeti SIM-kártyával használható. Persze akárcsak az SP-Lock, ez is feltörhető.
A szolgáltatók rendszerint szerződésben korlátozzák az általuk értékesített mobiltelefonok használatát. Az ilyen típusú rendelkezések egy részét azonban nem az egyedi előfizetői szerződésekben, hanem az általános szerződési feltételek között találjuk meg, melyeket az előfizető az előfizetői szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek fogad el.
A Vodafone Zrt. általános szerződési feltételei szerint amennyiben az előfizető a szolgáltató kedvezményes GSM készülék ajánlatát is elfogadja, úgy a GSM készüléket kizárólag a szolgáltató előfizetői SIM-kártyájával használhatja. Az előfizetőnek azonban lehetősége van kérni a szolgáltatótól a telefon függetlenítését a mindenkori díjszabásban meghatározott díj ellenében.2 A 2009. június 24-től érvényes díjszabás szerint a hálózati zár feloldásának díja 9000 Ft (mely 6500 Ft-al több, mint előző év májusában), mely összegen felül az előfizető köteles a kapott kedvezményeket időarányosan visszafizetni.3 Így tehát attól függően, hogy az előfizető a hűségi időszak mely szakaszában kívánja függetleníteni a telefonját, akár több 10 000 Ft-os nagyságrendű is lehet a végösszeg. Érdemes még leszögezni, hogy a Vodafone nem alkalmaz az ÁSZF-ben semmilyen szankciót arra az esetre, ha az előfizető máshol függetleníti a telefont.
A T-Mobile általános szerződési feltételeiben hasonló rendelkezésekkel találkozhatunk, melyek szerint a kedvezményesen vásárolt készüléket az előfizető csak a szolgáltató SIM-kártyájával használhatja. Itt azonban csak a hűségi időszak letelte után van lehetősége az előfizetőnek a függetlenítésre.4 Ebben az esetben a hálózati zár feloldásának csak egyszeri díja van, mely 9600 Ft.
Utóbbi szolgáltató szóbeli tájékoztatása szerint szintén lehetőség van a hűségi időszak alatti függetlenítésre, amit a díjszabás is alátámaszt.5 Itt is természetesen köteles az előfizető visszafizetni a kapott kedvezményt, sőt a szolgáltató elmondása szerint az előfizetői szerződésben meghatározott kötbért is ki kell adott esetben fizetni.
A szolgáltatók tehát lényegében a szolgáltatás igénybevételének biztosítékait (pl. kötbér) terjesztik ki a hálózati zár feloldására, véleményem szerint indokolatlanul. Úgy gondolom, hogy a szolgáltató érdeke kizárólag a szolgáltatás igénybevételére terjedhet ki, a nála vásárolt mobiltelefonra nem. A szolgáltató természetesen korlátozhatja az egyes előfizetők tekintetében a kedvezményesen vásárolt készülékek számát, amit meg is tesz. Ezt leszámítva azonban nem támaszthat további igényt a készülékre, és nem terjesztheti ki az előfizetői szerződés biztosítékait a hálózati zár eltávolítására. Ezt támasztja alá az is, hogy a készülék függetlenítése nem jelenti egyben a szerződés felmondását. Elképzelhető az az eset, hogy az előfizető pusztán más szolgáltató szolgáltatását is igénybe kívánja venni, de e mellett továbbra is előfizetője marad a korábbi szolgáltatónak. Érdemes lenne a szerződés felmondásával együttjáró, és azzal együtt nem járó függetlenítést az általános szerződési feltételek közt megkülönböztetni.
Nagyon röviden kitérnék a határozott idejű előfizetői szerződések kérdésére. A határozott idejű, és ún. hűségnyilatkozatot tartalmazó előfizetői szerződések meglehetősen gátolják az előfizetőt abban, hogy éljen a szolgáltatás szabad megválasztásának lehetőségével. Természetesen nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a határozott idejű szerződések teszik lehetővé az előfizetők számára a kedvezményes készülékvásárlást. Ebből kifolyólag nehéz feloldani a két érdek közti konfliktust.
Tóth András a határozott idejű előfizetői szerződéseket egyenesen a számhordozást - mint a távközlési piac egy liberalizációs eszközét - akadályozó tényezőnek tartja, ugyanakkor elismeri a szolgáltatónál vásárolt készülékek árára gyakorolt kedvező hatását. A szerző szerint a két érdek közti konfliktust olyan szabályozással lehetne megoldani, mely szerint szolgáltatói kedvezményt csak ún. fejlett mobilhálózati szolgáltatások igénybevételére alkalmas készülékekhez lehetne kapcsolni.6 Természetesen a szabályozás csak úgy fejtené ki a kívánt hatást, ha kizárólag ebben az esetben lehetne határozott idejű szerződést kötni.
Összegzésként fontos leszögezni, hogy a készülékhez (annak vásárlásához) kapcsolt hűségnyilatkozat nem jelent közvetlenül elidegenítési tilalmat, vagy használati kötelezettséget. Itt is pusztán arról van szó, hogy az előfizető kötbér fizetési kötelezettség kilátásba helyezése mellett arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott időn keresztül igénybe veszi meghatározott szolgáltató szolgáltatását.
A fent vázolt korlátozások jellegéről elmondható, hogy ezek szerződéses korlátok, melyek a felek megállapodásán alapulnak. Nem kérdéses, hogy ezek a korlátok mennyire érvényesülnek a gyakorlatban, és mennyire ellenőrizhetők.
Kérdéses azonban, hogy milyen jellegű maga a használat korlátozása. Bár az előfizetőt a hálózati zár a telefon korlátlan használatában, azaz tulajdonjoga kiteljesedésében korlátozza, mégsem beszélhetünk dologi jogi korlátról. Sokkal inkább kötelmi jellegű a korlát; ebből kifolyólag a szerződésben foglalt kötelezettségek nem teljesítése szerződésszegést valósít meg, aminek szankciója az esetek jelentős részében kötbér, és adott esetben kártérítési kötelezettség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
