A tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése az alapelvet kitöltő részjogosítványokon keresztül vizsgálható. Paczolay Péter ezzel kapcsolatban mutat rá arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog "Nem egyetlen jogosítványt tartalmaz, hanem számos eljárási garanciát foglal magában, amelyek együttes megvalósulása, együtthatása eredményezi az eljárások tisztességes voltát".[1] Jelen műben a fentiekből kiindulva a tisztességes eljárás érvényesülését egy meghatározott részjogosítványa, a pártatlan bírósághoz való jog európai keretrendszerből fakadó elvi követelményein keresztül vizsgálom. Európai alapjogvédelmi rendszer alatt jelen esetben az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és az Európai Unió jogának követelményét értem, mellyel kapcsolatos konkrét értelmezési kérdések az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB vagy Strasbourgi Bíróság), valamint az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB vagy Luxemburgi Bíróság) előtt felmerült ügyekből olvashatók ki.
A két európai felsőbíróság, bár intézményi történetük, eljárási szabályaik és politikai-diplomáciai kereteik eltérnek egymástól,[2] joggyakorlatukban az utóbbi évtizedekben egymást erősítve formálták az európai térség jogi gondolkodását. Különösen igaz ez az Európai Unió tagállamaira, melyek esetében az EJEB gyakorlata az Európai Unió Alapjogi Chartájának 53. cikkében foglalt értelmező rendelkezésen keresztül közvetlenül is hathat.[3]
A pártatlan bírósághoz való jognak (csakúgy, mint a független bírósághoz való jognak) a tisztességes eljárás részjogosítványai között privilegizált státusza van.[4] Ezzel kapcsolatban Bárd Károly mutat rá arra, hogy e jogok a tisztességes eljárás többi elemével szemben egyszerre több funkciót is betöltenek: az eljárás strukturális elveként erősítik az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, mint megismerési és participációs jogok, csökkentik az ártatlanok elítélésének valószínűségét, ugyanakkor elengedhetetlen követelményei a valósághű tényállás feltárásának is, így növelik annak az esélyét, hogy az állami büntetőigény érvényre jusson.[5] Bárd értelmezésében tehát a tisztességes eljárás részjogosítványai között a független és pártatlan bírósághoz való jog a többfunkciójú, és ebben az értelemben a legteljesebb módon többfunkciójú részjogosítványok. Kiemelt szerepük kapcsán az EJEB az Oberschlick kontra Ausztria-ügyben[6] ügyben maga is utalt rá, hogy ezek a tisztességes eljárás olyan részjogosítványai, melyekkel maga a terhelt sem rendelkezhet szabadon, vagyis minden körülmény között kizárt, hogy erről a jogáról, akár tudatos és egyértelmű nyilatkozat útján lemondjon.
E körben tehát a pártatlan bíráskodáshoz való jog nem csupán a demokratikus intézményrendszer fundamentuma, hanem a gyakorlatban a favor defensionis elvének érvényesítője is. Miként arra Elek Balázs is hivatkozik,[7] egy büntetőeljárásban a védelem nyilvánvalóan hátránnyal indul és emiatt szükséges az, hogy az államhatalom túlsúlyával szemben a felelősségre vont személy megfelelő eszközökkel rendelkezhessen a vád vitatására. Törő Blanka pedig arra mutat rá ezzel kapcsolatban, hogy a vádlottnak és a védelemnek nyújtott kedvezmény alapelve részben azon a jogalkotói felismerésen nyugszik, hogy a vádlott és a védelem halmozottan hátrányos helyzetben van, következésképpen minél több kedvező jogi megoldást kell a részére biztosítani a büntetőeljárás valamennyi szakaszában.[8] A fenti megállapítások közvetlenül a tisztességes eljárás egy másik részjogosítványához, a fegyverek egyenlősége elvéhez kapcsolódik. Könnyen belátható azonban, hogy milyen kiemelt szerepe van a terhelt büntetőjogi felelősségéről döntő fórum pártatlanságának egy olyan helyzetben, ahol a szabályozás eleve és szükségszerűen funkcionális hátrányt teremt az egyik oldal számára.
A pártatlan bírósághoz való alapelv az Egyezmény rendszerén belül a 6. cikkben került rögzítésre a tisztességes tárgyaláshoz való jog megfogalmazásában. Értelmezésének, mint valamennyi részjogosítvány esetén, egyik alapvető tétele az EJEB Delcourt kontra Belgium-ügybe [9] rögzített megállapítása, mely szerint nem elegendő igazságot szolgáltatni, hanem úgy is kell látszania, hogy az megtörtént. Különösen igaz ez a megállapítás a pártatlan bírósághoz való jog esetében, hiszen a demokratikus intézménybe vetett bizalom már akkor sérül, ha a pártatlanság látszata felmerül. Ezért el kell
- 37/38 -
kerülni minden olyan helyzetet, mely a reális kételyek lehetőségét felveti. Az EJEB a Kyprianou kontra Ciprus[10] döntésében megerősítette azt a megközelítését, mely szerint a pártatlanság lényegében az előítélet vagy az elfogultság hiányát jelenti, melyet ügyről ügyre többféleképpen kell vizsgálni. A Strasbourgi Bíróság e követelmény elemzésére egy szubjektív-objektív tesztet dolgozott ki. A szubjektív teszt az adott ügyben eljáró bíró személyes meggyőződését vagy érdekeltségét vizsgálja. Ezzel szemben, miként azt az EJEB egy korai döntésében, a Piersack kontra Belgium-ügyben[11] hangsúlyozta, az objektív teszt alapján arra keressük a választ, hogy az ügy bírája vonatkozásában elegendő garancia áll-e rendelkezésre, hogy az kizárja a pártatlansággal kapcsolatos bárminemű kételyt.
A szubjektív teszttel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat már a kezdetektől azon megfontolásból indult ki, hogy a bíró pártatlanságát vélelmezni kell mindaddig, míg ezzel ellentétes bizonyítékok e feltételezést meg nem döntik.[12] A De Cubber kontra Belgium-ügyben[13] az EJEB a szubjektív értelemben vett pártatlanság vizsgálata kapcsán olyan körülményeket vizsgált, hogy a bírói viselkedés kifejezetten ellenséges volt-e a terhelti oldallal szemben, vagy feltárható-e olyan körülmény, mely alapján a bíró kifejezetten lépéseket tett, hogy egy adott ügy rá kerüljön szignálásra. Miként azonban a Kyprianou-ügyben a bíróság hangsúlyozta,[14] a szubjektív teszt alapján általában nehéz állást foglalni az alapelv érvényesülésével kapcsolatban; ezért az EJEB gyakorlatában a pártatlan bírósághoz való jog sérelme leginkább az objektív teszt alapján érhető tetten.
Az objektív teszt elméleti megalapozásában a bíróság a Padovani kontra Olaszország-ügyben[15] azt rögzítette, hogy nem az a döntő jelentőségű, hogy a kérelmező nem érzi pártatlannak az eljáró bíróságot, hanem az, hogy az ezzel kapcsolatos félelme objektíve megalapozottnak tekinthető-e. A Morice kontra Franciaország[16] nagykamarai döntés részletesen foglakozott ezzel a kérdéssel, és gyakorlatilag a Delcourt-doktrínából kiindulva vezette le, hogy a bíró pártatlan viselkedése esetén is felmerülhetnek olyan körülmények, melyek a terhelt kételyeit objektíven megalapozzák, vagyis a pártatlanság lehetőségét felvetik. A Micallef kontra Málta-határozatban[17] a Bíróság annak adott hangot, hogy az objektív teszt alkalmazása során az egyezménysértés egyik leggyakoribb esete a bíró és az eljárásban részt vevő más személyek közötti hierarchikus vagy egyéb olyan kapcsolatból fakad, amely objektíven indokolja a bíróság pártatlanságával kapcsolatos kételyeket. Úgyszintén fontos körülménynek számít az adott nemzeti jogrendszer szabályozási struktúrája. E körben kiemelt jelentősége van a kizárás eljárási szabályai- nak, melyek éppen azt célozzák, hogy objektív körülmények alapján eleve ne engedjenek teret olyan helyzetnek, melyben a bíróság pártatlansága felmerül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
