A favor defensionis elve (védelem kedvezménye) napjainkban alapvetően azt fejezi ki, hogy az eljárási törvény egyes részrendelkezésekkel igyekszik a terhelt hátrányos helyzetét kiküszöbölni, enyhíteni és némileg ellensúlyozni.
A tisztességes eljárás fogalmi eleme a fegyverek egyenlőségének elve, amely a büntetőeljárás során azt a célt szolgálja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen a büntetőper menetét alakítani. A védelem azonban nyilvánvalóan hátránnyal indul és emiatt szükséges az, hogy az államhatalom túlsúlyával szemben a felelősségre vont személy megfelelő eszközökkel rendelkezhessen a vád vitatására.[1]
A vádlottnak és a védelemnek nyújtott kedvezmény alapelve részben azon a jogalkotói felismerésen nyugszik, hogy a vádlott és a védelem halmozottan hátrányos helyzetben van, következésképpen minél több kedvező jogi megoldást kell a részére biztosítani a büntetőeljárás valamennyi szakaszában.[2] A másik oldalról pedig a jogalkalmazókra nézve irányadó az, hogy a jogszabályt kétes esetekben az elv szellemisége mentén még a fegyverek egyenlőségével szemben is a védelem javára értelmezze.
Egyes definíciók szerint ez az elv fejezi ki, hogy ha a vád és a védelem mellett és ellene felhozható bizonyítékok vagy érvek egyenlők, minden vitás alaki, anyagi, jog vagy ténykérdésben a védelem javára kell dönteni. A jogszabály értelmezésnél kétes esetekben a védelem és a vádlott javára kell dönteni. Ha többféleképpen is értelmezhető a törvény, akkor azt a vádlott rovására nem lehet értelmezni. A XX. század elejéről még olyan definíciót is találhatunk, hogy "a szavakon nyargalászást csak a vádlott érdekében engedi meg a jog".[3] Finkey az elv alatt alapvetően azon eseteket értette, amikor az eljárási szabályok többféle értelmezést is megengednek, és ilyenkor azokat a vádlott javára kell értelmezni.[4]
"Ez elvnél fogva a törvénynek vádlott jogait megszorító rendelkezéseit a szó legszűkebb értelmében, egyébként pedig minden valóban kétes értelmű jogszabályt a vádlottra nézve legkedvezőbb értelemben kell alkalmazni (....) Mert e nélkül a többnyire jogtudatlan, műveletlen, a közvádló fegyelmi joghatósága alá tartozó fogházban sínlődő rab, csak papírforma szerint volna a királyi ügyésszel egyenjogú ügyfél."[5]
Más meghatározás szerint a favor defensionis "az in dubio mitius elvének a perjog keretén belül való érvényesítése, vagy, ha így jobban tetszik, az in dubio pro reo elvének megfelelően, ha vád és védelem mellett és ellen felhozható bizonyítékok, illetve érvek egyenlőek: minden valóban vitás (alaki vagy anyagi) jog- és illetve ténykérdésnek a vádlott javára való eldöntése. A favor defensionis elve tehát köti a bírót a jogszabály-értelmezés és bűnösség megállapítás alkalmával, amennyiben minden vitás kérdést a vádlott javára tartozik eldönteni, másrészt pedig jelent bizonyos perjogi értéket, mely a szárazföld összes törvényhozásai által kisebb-nagyobb mértékben érvényesített ügyfélegyenlőség elvének s így a vádló jogkörének kisebb-nagyobb sérelmével a vádlott helyzetét teszi kedvezőbbé."[6]
"A védelem jogköre valahányszor a törvény nem intézkedik, a vádlott jól felfogott érdekében kiterjesztendő."[7] Az ellenkező szemlélet pedig a 'favor accusationis'.[8]
Talán a legfrappánsabban Törő Blanka fogalmazta meg az elv lényegét, amely szerint "a favor defensionis tulajdonképpen egy alapelvcsomag, mely "eszközöket" nyújt a tisztességes eljárás követelményének érvényesüléséhez, szolgálja a fegyverek egyenlőségét, hogy az igazságszolgáltatás mérlegét- melynek egyik tányérjában az állam büntetőhatalmát képviselő vádhatóság, másik tányérjában a vádlott érdekeiért küzdő védelem áll,- lehetőleg stabil, kiegyenlített helyzetbe hozza. Ebben az alapelvcsomagban szereplő "eszközök" kétféle formában jelentkeznek a büntetőeljárás rendszerében. Egyrészt vannak kifejezett alapelvek, melyek a favor defensionis szellemében az eljárás egészét áthatják. Ide sorolható például: az ártatlanság vélelme, in dubio pro reo elve, a (kötelező) védelem elve, bizonyítási teher, az önvádra kötelezés tilalma stb. Másrészt találkozhatunk önálló jogintézményekkel, eljárási szakaszokkal, amelyek alkalmazása mögött a favor defensionis érvényre juttatása húzódik meg. Ilyen például: az utolsó szó joga, a perbeszédek sorrendje, a súlyosítási tilalom, a részjogerő feloldásának lehetősége, a teljes revízió elve stb."[9]
- 573/574 -
A vádlotti utolsó szó joga az egyik legismertebb példája az elv megjelenésének.[10] Még a római jogból is említhetünk hasonló példákat, hiszen az ókor védőinek a vádlóval szemben biztosított joga volt, hogy a vádbeszéd két óra hosszat tarthatott, a védbeszéd pedig három óra hosszat.[11] Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga jelenleg is a vádlottat illeti.[12] A vádlott ezt a nyilatkozatát az ügydöntő határozat meghozatala előtt és a perbeszédek, felszólalások, viszonválaszok után teheti meg. A vádlott utolsó szó jogán tett nyilatkozatára viszonválasz nem tehető.
A nemzetközi irodalomban a favor defensionisra mint emberi jogra történő hivatkozás is jelen van. "A bíróság nem a relatív, hanem az abszolút igazságot keresi. Ez azonban nem csak a kollektív megismerési hiányosságainktól függ, hiszen az emberi értékeknek (humanistic value) is fontos szerepet engedünk. Mindez látható az olyan eljárásjogi kifejezéseken, mint a favor defensionis: a gyanusított joga semmilyen módon nem sérülhet, a terheltet az ellenkező bizonyításáig ártatlannak kell tekinteni, a védelemhez való joga, a hallgatáshoz való joga, és azon joga, hogy semmit sem köteles magyarázni vagy bizonyítani. A terheltnek ezek az emberi jogai alapozzák meg azt a légkört, amiben a bűncselekmény bizonyítását meg kell próbálni."[13]
Jelen tanulmányomban az elv érvényesülését kizárólag a büntetőeljárás rendes jogorvoslati szakaszában vizsgálom azzal a megjegyzéssel azonban, hogy nem lehetséges teljesen szétválasztani és elkülönítetten elemezni a büntetőeljárás egyes jogintézményeit.
Már Angyal Pál is megemlíti a jogorvoslatok körében, hogy a modern eljárásjogok mindinkább úgy szervezik a perorvoslati eljárást, hogy abban az általános processzuális elveken (nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség, koncentráció) kívül az ügyfélegyenlőség, az anyagi igazság és a favor defensionis lehetőleg érvényesüljenek.[14]
Erre példa az angolszász jogi kultúrkörből az Angliában érvényesülő szabály, mely szerint "az esküdtszék felmentő ítéletét egyáltalán nem lehet felülvizsgálni. Az első fokon eljáró bíróság súlyos eljárási szabálysértése esetén pedig másodfokon felmentő ítéletet kell hozni. Ezt az az elképzelés alapozza meg, miszerint a vádlottól nem lehet elvárni, hogy újabb eljárás alá vesse magát. Az esküdtszékhez történő visszautalásra azonban sor kerülhet, ha a vádat - új bizonyíték előkerülése miatt - felfüggesztik."[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
