"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" - Ez a jelmondat igaz az üzlet világára is. Globalizálódó világunk számos követelményt állít az üzlet világában, új gondolkodásmódot igényel ahhoz, hogy a vállalkozás sikeres legyen. A franchise szerződéses viszony olyan lehetőséget nyújt a felek számára, amely biztosíthatja ennek az elvnek a megvalósítását szerte a világon. A franchise tehát manapság már ismert, és bevett technikává vált a vállalatok, vállalkozások számára a belföldi és a külföldi terjeszkedéshez.
A franchise kapcsolatok terjedése már Magyarországon is nagykorúvá vált, és az új Polgári Törvénykönyv megalkotása előhívta a kodifikáció szükségességét is. A Szerkesztőbizottság végül a kodifikáció mellett döntött. A franchise olyan összetett kapcsolat a gazdasági élet szereplői között, amelynek alapja a franchise szerződés. Nagyon fontossá vált a piaci életben, számtalan franchise alapon működő vállalkozással találkozhatunk. A gazdasági válság idején jelentősen csökkent a vállalkozói kedv, kevés a beruházás, ritkán kezdenek a piaci szereplők új üzleti tevékenységbe. A kis- és középvállalkozások száma csökken. Ennek azonban súlyos következményei vannak/ lesznek a gazdasági életben.
A partnerségek, szövetségek létrehozása megoldást jelenthet a piaci szereplők számára. A szövetségek, a szerződéses kapcsolatok a tudást, a képességek megosztását biztosítják, és ez túlélést jelenthet a piaci viszonyok közepette. A franchise szerződéssel egy már sikeres, és bejáratott üzleti koncepció, márkanév használatának átengedésére ad lehetőséget a jogok tulajdonosa, a franchise átadója, egy partner, független vállalkozó számára. Michael E. Gerber "a kulcsrakész vállalkozások forradalma"-ként emlegeti a franchise rendszerek egyre szélesebb terjedését, amely segíthet kilábalni a nehezebb időszakból, és folytonos fejlődés útjára állítani a piac szereplőit. A szerződéses kapcsolat hosszú távra szól, és virágzóan működő rendszert alakíthat ki bármilyen piaci szegmensben. Ennek az intézménynek modern formája az 1960-as évektől indult világhódító útjára, és lett a vállalatok nemzetközi terjeszkedésének egyik fontos eszköze. Minkét félnek gyümölcsöző kapcsolatot teremt, mivel a franchise-ba adó kisebb tőkebefektetéssel is képes kiterjeszteni vállalkozását, eljuttatni szolgáltatását, áruját a földrajzilag távolabb eső fogyasztók számára. A franchise partnereknek pedig kisebb kockázattal már olajozottan működő rendszerhez ad csatlakozási lehetőséget, méghozzá úgy, hogy függetlenségét is megtarthatja. A kodifikáció szükségessége nem alapozható azonban a szerződés fontos szerepére. Vékás Lajos gondolatait idézve: "A kódexbe történő felvétel persze nem státusszimbólum, amire lehetőleg minél több jogintézménnyel törekedni kell."[1]
A franchising mint vállalkozási forma alapja a franchise szerződés. A franchising önmagában egy szerződéssel nem jellemezhető, a felek között ugyanis ennél jóval összetettebb jogviszony(ok) alakulnak ki. A franchise olyan összetett, szerteágazó jogi kapcsolat, amely alatt több jogviszony együttesét kell értenünk.[2] Ez a szerződés olyan atipikus keretszerződés, amely rögzíti a felek közti együttműködés, vállalkozás alapvető struktúráját, az együttműködés színtereit, a legfontosabb jogokat és kötelezettségeket. Szabályozza mindazokat a kérdéseket, amelyek a jogviszony alapjait adják, ami a felek közötti franchise kapcsolat lényegi magva. A keretszerződés "csupán" alapja a felek közötti további komplex együttműködés létrejöttének. Ezen túl még számos egyéb jogviszony keletkezik. A rendszer működéséből ugyanis olyan kapcsolati rendszer keletkezik, amelyben a szolgáltatások mindegyike önálló szerződéstípus elemeként karakterizálható.[3] Ezek jellege azon múlik, milyen az adott franchise-típus. Az egyes elemek egymásra tekintettel, együtt teljesítendők, felépítésük a jogügylet közgazdasági céljainak megfelelően alakul.[4] A tartós jogügyletben megfigyelhetőek a következő kontraktusok jegyei: licenciaszerződés (a védjegy, know-how, szabadalom, illetve egyéb szellemi alkotások használatának átengedése); bérleti szerződés (a franchisor által a berendezések, üzlethelyiség használatba adása); adás-vétel (a berendezések megvásárlása); megbízási szerződés (az átadó tanítási, képzési, tanácsadási és reklámtevékenysége, valamint rendszerfejlesztési kötelezettsége); szállítási szerződés (nyersanyagok, árukészlet stb. szállítására); biztosítási szerződés (a berendezések megóvására köthető); kezesi szerződés (az átvevő bankhitel felvételekor vállalhatja a kezes szerepét a franchisor); hitelügylet, kölcsönszerződés (pénzügyi támogatást maga a franchise átadója is nyújthat).
A szerződéscsomag tehát a gazdasági cél elérése érdekében szükséges valamennyi jogviszonyra vonatkozó jogügyletet magába foglalja, a vállalkozási
- 70/71 -
rendszer egészének jogi megvalósítása, és ennek működtetése a felek által.[5] A szerződés értelmezésénél figyelembe kell venni eme szerződéstípusok sajátosságait is a közös gazdasági cél eléréséhez viszonyítva. Mindezek mellett azonban az üzleti működés kiemelkedően fontos eleme még a kapcsolatnak a működési kézikönyv, amely a szerződési keretek között a vállalkozás velejét adja, hiszen ez alapján tudja a vállalkozó a tevékenységét elkezdeni. Ez a dokumentum tartalmazza a franchise lényegét, az eredményes üzletvitelhez szükséges tudnivalókat. A szerződés mellett ez a franchise jogviszony alapdokumentuma. Leírja a know-how-t, bizonyos esetekben az arculati leírás is ebben található. Tartalma az üzlet profiljától függ.[6] A működési kézikönyvvel válik "kulcsrakésszé"[7] a vállalkozás. A technikai részletek, a napi üzletvitelre vonatkozó információk ebben lelhetők fel (pl. a minimális készletszint meghatározása, a munkatársak képzése stb.), amellyel kiegészülnek a szerződésben foglaltak. Amíg szerződésnek a hosszú távú kapcsolatot kell rendeznie, addig ez adott esetben a körülmények változása folytán (fejlesztések, innováció, gazdasági körülmények változása) könnyen módosítható.
A franchise szerződés tehát atipikus, sui generis szerződés. A hatályos Polgári Törvénykönyv (továbbiakban Ptk.) nem szabályozza ezt a gyakorlatban önállósult szerződéstípust, amely kombinálja a különböző nevesített jogügylet típusokat. A gazdasági életben nem ritka, hogy az üzleti kapcsolatokhoz igazodó kontraktusok keletkeznek, amelyek eltérnek a klasszikus szerződésektől. Számos vállalkozás alkalmazta a franchise szisztémát, sokszor úgy, hogy nem is tudta, hogy tulajdonképpen franchise rendszert alkotott. A gazdasági szükségletek szülték pl. a lízing konstrukciót is, amelynek hazája szintén az Egyesült Államok. A gazdasági folyamatok tehát számos olyan speciális szerződési jogviszonyt alkottak, amelyek eltérőek a "hagyományos" szerződéses kapcsolatoktól. A bejáratott márkanévvel bíró vállalatok elkezdték értékesíteni üzleti koncepciójukat, és terjeszkedéshez szükséges tőke híján hívták életre ezt a mindkét fél számára előnyös, szoros gazdasági kapcsolatot. A szerződések e kapcsolatok jogi rendezésének eszköze. Az így létrejött speciális szerződés már a XX. század terméke.[8]
A szerződéses viszony komplexitása, és az egyes franchise kapcsolatok eltérősége miatt nem lehet kitérni valamennyi tartalmi elemre, csupán néhány fontosabbat említenék. A franchise szerződés lényeges elem a közös gazdasági célok megfogalmazása (bevezető részben), amely a hosszú távú együttműködés záloga lehet. Ezen céloknak megfelelően lehet a megváltozott körülményekhez igazítottan módosítani az egyes szerződési elemeken, illetve a szerződés értelmezéséhez is nagy segítséget nyújt. A szerződés szellemét fejezi ki. A franchise szerződés általában hosszú távra kíván gazdasági kapcsolatot létrehozni a felek között. Általában határozott időtartamra szól, és a megújítás feltételeit is rendezik a felek (ez általában újabb díjfizetéssel is jár). Az időtartam meghatározása nem könnyű feladat az átadó számára, különösen, ha a hálózat kiépítését nemrég kezdte. A határozott időtartam lehetővé teszi a nem megfelelő partnerektől való békés megszabadulást, és a megújítás miatt fizetett díj pedig biztos bevétele a franchise átadónak. A szerződésnek világosan tartalmaznia kell ezeket, a későbbi jogviták elkerülése végett. Pontosan rögzíteniük kell a feleknek a szerződés területi hatályát, a földrajzi egység megjelölésével, amely területen az átvevő gyakorolhatja jogait. A kizárólagosság a legtöbb szerződésnek része, melyben az átadó biztosítja, hogy adott területen más partner számára nem biztosítja a jogok használatát (tehát nem lesz konkurenciája a partnernek más átvevő). A titoktartási kötelezettség és a szerződés megszűnése után a piaci szegmensben való működés korlátozása szintén gyakori eleme, a franchise-ba adó így biztosítja be magát arra nézve, hogy a vagyoni értékkel bíró jogai, üzleti titkok (know-how, iparjogvédelmi jogok) ne kerülhessenek nyilvánosságra és az átvevő a szerződés megszűnése után a konkurenciája legyen. Pontosan körbe kell határolniuk a felek jogait és kötelezettségét, elkerülve ezzel a későbbi jogviták esetében a bizonyítási nehézségeket.
A franchise-nak alapvető tétele, hogy a jelentkezőket gondos tesztelésnek vetik alá, és csak akkor írják vele alá a szerződést, ha megfelel a lánc elvárásainak. A partnerek kiválasztása fontos stratégiai kérdés, mivel a vállalkozás sikere áll, vagy bukik a tagokon. A rendszergazda számára kiemelt fontosságú, hogy a termékeit, szolgáltatását, a cégnevét, goodwilljét jó kézbe adja, hiszen a fogyasztó vele azonosítja a franchise tagokat. A partnerprofilt tehát előre meghatározzák, és e szerint választják ki a franchise átvevőket. A szerződés alapvetően mindig természetes személlyel köttetik, akinek a szerződés jogot biztosít, hogy a megszerzett jogokat (ami a rendszernek, mint vállalkozási csomagnak, és a hozzá tartozó kereskedelmi, és márkaneveknek, végjegyeknek, és más, szerzői jogi oltalom alatt álló elemeknek a használatát jelenti) gazdasági társulásba vigye be, és azon belül gyakorolja. Ez azért lényeges, mert a jogokat gyakorló társulásban bekövetkezett személyi változások már eladásnak, vagy átruházásnak minősülnek, és a szerződés erre vonatkozó
- 71/72 -
pontjainak a hatálya alá esnek. A rendszergazdának ilyenkor a vevő alkalmatlansága esetén joga van megtagadni a jogok további gyakorlását, illetve előírhatja a díjak egészének, vagy egy részének újbóli megfizetését. A jogok átruházása lényeges pontja a szerződésnek, az átadók erre vonatkozó feltételeit biztosan belefoglalják a kontraktusba. A szerződésben foglalt rendelkezéseknek olyan részletesnek kell lenniük, amilyen részletesség csak lehetséges, de a szerződésnek nem szabad túl terjengősnek sem lennie, az üzletmenet részletezését a működési kézikönyv tartalmazza.
A szerződések tartalmára vonatkozó minimális követelményeket a Magyar Franchise Szövetség Etikai Kódexe tartalmazza, amelyet a Szövetség tagjai magukra nézve kötelezőnek ismernek el. "A szerződésnek tükröznie kell a franchise hálózat tagjainak érdekeit annak érdekében, hogy az biztosítsa a franchise átadó ipari jogi és szerzői jogi védelmét, valamint fenntartsa a közös identitást és a franchise hálózat jó hírét. Minden, a franchise kapcsolattal összefüggő megállapodásnak és minden szerződéses megoldásnak, írásban kell megjelennie azon ország megfelelő fordítóval lefordíttatott hivatalos nyelvén, amelyben a franchise-ba vevő vállalkozó alapítása történik, továbbá az aláírt szerződéseket azonnal át kell adni a franchise-ba vevőnek. A franchise szerződésnek ezen kívül, kétséget kizáróan kell tartalmaznia a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a felelősségi viszonyokat. A felek a franchise jogviszonyon és annak keretében meghatározott más jogviszonyon (pl. kereskedelmi kapcsolat) kívül csak egymástól független és önálló vállalkozások lehetnek. Nem valósul meg az önállóság és függetlenség, különösen akkor, ha az átadó vállalkozás bármelyik átvevő vállalkozásban, vagy bármelyik átvevő vállalkozás az átadó vállalkozásban tagként részesedik, vagy más irányítási jogviszony van köztük. A rendszergazda egyidejűleg működtethet több vállalati tulajdonban lévő egységet is, de legalább egy egységet köteles saját maga működtetni."
A szabályozás vizsgálatakor el kell különítenünk a szakmai szabályokat és az állami/jogi regulákat. A szakmai szabályokat az egyes Franchise Szövetségek Etikai Kódexei tartalmazzák, amelyeket a szövetségi tagok magukra nézve kötelezőnek ismernek el. A piac önszabályozó mechanizmusa alakította először a jogviszonyt, a szereplői maguk formálták a rendszer tartalmát és kereteit. Kérdés, hogy a piaci viszonyok szülte szabályok és az etikai normák elegendőek-e ilyen komplex vállalati szisztéma rendezéséhez.
A franchise hazájának tekintett Amerikai Egyesült Államokban a franchise szövetségi szinten szabályozott, amelytől a tagállamok bizonyos mértékben eltérhetnek. Az első szövetségi törvény, ami a franchise-hoz kapcsolható az "Automobile Dealers" Day in Court of 1956's volt. A márkakereskedők védelmét szolgálta a gyártók piaci hatalmával szemben. 1979-ben a Federal Trade Comission Rule rendeleti szinten határozza meg azokat az információkat, amiket az átadóknak biztosítani kell az átvevők számára a rendszerrel kapcsolatosan. Így az átvevők a szükséges információk, elvárások tudatában hozhatnak döntést, és köthetnek szerződést. A további szabályok a franchise versenyjogi összefüggéseivel kapcsolatosak. Emellett a bírói precedensekben találunk választ a franchise-t érintő számos kérdésre. A nemzetközi viszonylatban említésre méltó az UNIDROIT Franchising Guide Kézikönyve (2007), amely rögzíti a franchise nemzeti és nemzetközi elveit, gyakorlatát és szabályrendszerét.
A franchise rendszer európai szabályozása megoszlik az uniós joganyag és a nemzeti jog között. Az Európai Unió szabaddá tette a tagországok közötti kereskedelmet, az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgásának lehetővé tételével, vagyis az egységes belső piac létrehozatalával. Az uniós jogalkotás a franchise szerződést kizárólag versenyjogi összefüggésekben vizsgálta. Felmerült ugyanis a kartelltilalmi szabályokba való ütközés, a franchise megállapodások versenykorlátozó hatása. Az 1986-os elhíresült "Pronuptia" ügyben az Európai Bíróság hivatalosan elismerte a franchise európai jogállását, megállapítva, hogy az "önmagában nem jelent a konkurencia elleni merényletet". A franchise szerződések tehát nem ellentétesek az európai versenyjog alapcikkelyével, nem sértik a piaci versenyt, nem minősülnek tiltott összefonódásnak. Később az "Yves Rocher" illetve más ügyben is a Bíróság megerősítette, hogy a franchise nem tartozik a versenykorlátozási tilalom alá, sőt inkább élénkítő, pozitív hatással van a versenyre. A nemzeti jogokban a legnagyobb kérdés az egyes országok esetében a kodifikáció szükségessége. A franchise alapdokumentuma, a franchise szerződés, összetettsége révén még nem kapott helyet a magánjogi kódexekben. Erősödnek azok a nézetek, amelyek bizonyos szintű törvényi keretet kívánnak adni ennek a szerződéstípusnak.
Az UNIDROIT égisze alatt létrehozott szabályok egyértelműen arra az irányba mutatnak, hogy a franchise talán megérett arra, hogy a nemzeti jogalkotók szabályozás tárgyává tegyék. Közép-Kelet Európában, így főként a volt szocialista államok esetében a franchise viszonylag későn jelent meg. Fejlődése nagyot ugrott a rendszerváltozást követően. A válság hatására azonban - mint mindenhol a piacon - meg-
- 72/73 -
torpanás látható. Mégis kevésbé éreztette a válság ebben a szektorban a hatását, mint az önálló kis-, és középvállalkozások esetében. Ez az a tényező, amely magát a kormányt is arra készteti, hogy támogassa a franchise hálózatot hazai kiépülését, akár a külföldi rendszerek betelepülésével, akár már működő vállalatok hálózatosodásával. A kkv szektor számára nagy fellendülést eredményezhet.
A jogi környezet elemzése a piacra lépés előtt elengedhetetlen. Ahhoz hogy a magyar piacon jelen lehessen egy vállalkozás, meg kell felelnie a hazai jogi környezetnek, a magyar tételes jogi szabályoknak. Megállapítható tény, hogy a Magyarországon használatos szerződésminták és "könyvek" rendelkezései sok esetben nem felelnek meg a magyar tételes jogi szabályoknak. A rendszerek külföldi tulajdonosai sokszor olyan követelménynek kívánnak a szerződésben rögzíteni, amelyek nem felelnek meg a hazai szabályoknak.[9] A magánjogi szabályok mellett a szigorú versenyjogi, fogyasztóvédelmi és egyéb pl. élelmiszerbiztonsági, reklámjogi társasági jogi szabályokat is meg kell vizsgálni a piacra lépés előtt. A terjeszkedő hálózatoknak ezt figyelembe kell venniük, ugyanakkor a magyar hatóságokra is felelősség hárul a franchise szerződések ellenőrzése terén. A magyar jogrendszer szerves részét képezi immár az európai uniós joganyag is.
A szakmai szabályok megvizsgálásakor (Európán belül) kiemelkedő szerep jut az Európai Franchise Szövetségnek, ami a franchise legfontosabb elveit az Európai Franchise Magatartási Kódexben foglalta össze. A szövetség tagjai az alapszabályban elfogadták, hogy a kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el, illetve a kódex előírásainak alkalmazását saját tagjaik körében is érvényesítik. Így a kódex ma az európai franchise alapvető etikai és jogi dokumentuma. Ugyan nem minősül jogforrásnak, de mégis jelentős szakmai iránymutatást, és támaszt nyújt a szerződések megkötéséhez. A nemzetközi és hazai gyakorlatban kialakult szerződéskötési standardokat tartalmazza, amelyeket a felek magukra nézve kötelezőnek ismerik el, így egyfajta szokásjogként formálja a jogviszonyokat. Az egyes nemzeti franchise szövetségek tagfelvételi követelménnyé tették az Európai Franchise Kódexnek való megfelelést.
A Magyar Franchise Szövetség az önszerveződés elvei alapján működő autonóm szakmai testület. A hazai franchise vállalatok érdekképviseleti fóruma. Saját alapszabállyal, etikai Kódexszel és irányelvekkel rendelkezik. Az érdekképviselet mellett segítséget nyújt a franchise hazai terjedésében, az etikus működésben. Fórumain rengeteg lehetőség nyílik a problémák, tapasztalatok megvitatására, a tagtoborzásra. Az Etikai Kódexe, kiegészülve a két irányelvvel - amely az Európai kódex elveit tükrözi - meghatározza mindazokat az elvárásokat, amiket a tagoknak teljesíteniük kell. A magyar franchise piacon többségében nemzetközi vállalatok képviseltetik magukat, főként a fejlett nyugati országok nagy márkanevei (a szolgáltató szektor szereplői pl. McDonald's, Burger King, Subway, Dairy Queen, KFC a kozmetikai iparban pl. Yves Rocher, a ruházati szektorban a MEXX, Marks & Spencer és folytathatnánk a sort). Egyre nő azonban a magyar vállalkozók száma is, akik szintén ezt az értékesítési módot alkalmazzák, méghozzá igen sikeresen (pl. Fornetti, régebben a MOL töltőállomások, Don Pepe Pizzéria, a BioHair stb.). A külföldi tulajdonosoknak nehezebb a beilleszkedés, annak ellenére, hogy egyre inkább közelednek a főbb szabályok nemzetközi szintéren.
A magyar jogban, a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv nem szabályozza ezt a szerződéstípust, a feleket csak jogszabályi és jogrendi korlátok kötik[10] (a franchise-szerződésnek egyezőséget kell mutatnia a nemzeti jogrenddel, és az uniós jogrenddel, valamint az Etikai Kódex-szel). A jövőben hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv azonban már tartalmazni fogja, mint önálló szerződéstípust. A korábbi Tervezetek (a 2007-ben közzétett Vékás féle tervezet, a 2009. évi CXX.tv. a "végleges tervezet") elvetették a kodifikáció szükségességét. Csak a legújabb Szerkesztőbizottsági Javaslat foglalja törvényi szinten össze a franchise szerződések lényegi magvát, és emeli be a magánjogi kódexbe. A kodifikáció szükségességének kérdését már sok[11] szerző felvetette a szakirodalomban, de mindezidáig a kodifikációs bizottságok elvetették ezt. A várhatóan 2014-től hatályba lépő Polgári Törvénykönyv Szerkesztőbizottsági Javaslatában (továbbiakban: Javaslat) azonban már külön nevesített szerződéstípusként tűnik fel, az Egyes szerződések fejezetben.
A kodifikáció szempontjából lényeges kérdés volt, hogy a franchise jogviszonynak kikristályosodtak e azok az elemei, amelyek valamennyi hálózati kapcsolatra jellemzőek, és amelyeket egy időtálló Kódexben lefektethetőek. A franchise szerződést - a többi szerződéshez hasonlóan - a hatályos Ptk. szabályai szerint kell kötni. A szerződésekre vonatkozó általános szabályok mellett a franchise kapcsolat jellegzetességei miatt egyéb jogszabályhelyeket is alkalmazni kell. A know-how jogi definíciójának meghatározását, az üzleti titok, a vállalati jóhírnév
- 73/74 -
védelmét, a felek együttműködési kötelezettségét, és a jóhiszeműség tisztesség szabályait szintén fontos figyelembe venni a franchise kapcsolatok vizsgálatakor.[12] A kodifikáció mellett egészen az 2012. évi Javaslat kidolgozásáig nem érvelt a jogalkotó, és a jogirodalomban is eltérő nézetek ütköztek. Haraszti Mihály, Miskolci Bodnár Péter, Rátky Miklós a kodifikáció mellett érvelt, de számos ellenérvet felsorakoztató szerzővel is találkozunk (Csécsy György, Vékás Lajos, Fuglinszky Ádám).[13]
Az ellene szóló érvek között megemlíthető a szerződési szabadság eszménye, az, hogy a külföldi átadók sokszor azt a célországok választják, ahol nagyobb szabadságot élvezhetnek, ahol saját szerződésmintájukat is alkalmazhatják.[14] A diszpozíció elvéből kifolyólag azonban a felek a törvény rendelkezésétől egyező akarattal eltérhetnek, így csak az általuk nem szabályozott kérdésekben merülhet fel a Ptk. szabályanyagának a figyelembe vétele. Ahol a szerződéses akarat egyértelműen kiderül a kontraktusból, ott a szerződés tartalma az irányadó. Emellett véleményem szerint a külföldi vállalkozások a leendő partnerek, a célország kiválasztásánál nagyobb hangsúllyal veszik figyelembe a gazdasági körülményeket, a termékeikkel, és szolgáltatással kapcsolatos jogi előírásokat (pl. élelmiszerbiztonság) és a kulturális körülményeket. A franchise szerződésekre vonatkozó joganyag sokszor kevésbé fontos szempont, ha az üzleti koncepciónak láthatóan van jövője az országban. A franchise átadónak ugyanis nagyon fontos az a kérdés, hogy a vállalkozás elegendő bevételt teremt-e az átvevőknek ahhoz, hogy a franchise díjak kifizetése után is nyereségesek legyenek. Ezzel az ellenérvvel tehát nem feltétlenül értenék egyet.
A másik nagy ellenérv az, hogy a franchise kapcsolatok hazánkban még mindig fejlődés alatt állnak. Emellett olyan komplex és sokszínű kapcsolatról beszélünk, ahol nagyon nehéz a tipizálás, a lényegi szabályok megragadása. A korábbi tervezeteknél pont erre hivatkozással nem foglalták bele a törvénykönyvbe: nincs tipizálhatóan megragadható közös magjuk az egyes franchise szerződéseknek. Ez tehát egy technikai probléma is, mert ha túl általános szabályokat alkotnak, akkor nem lehet kellően hatékony, és nem nyújthat biztos támpontot a bírák számára, a túl részletező szabály viszont azt eredményezheti, hogy számos jogviszony kiesik a törvény hatálya alól.[15] Vékás Lajos professzor 2001-ben megjelent munkájában még így érvelt: "... már csak komplex gazdasági tartalmuk miatt sem rendelkeznek a típusképzéshez szükséges homogén jogi tárggyal. Ezért a törvényhozó akkor jár el helyesen, ha a kódexbe foglalás meddő erőltetése helyett törvénykönyvön kívüli speciális szabályozást alkalmaz, vagy általános szerződési feltételeknek, gazdasági ágazatok minta-szabályainak stb. engedi át a jogi rendezést."[16]
A hazai franchise vállalatok az elmúlt néhány évben növekedtek ugrásszerűen - a gazdasági válság ellenére - és egyre több bejáratott üzleti konstrukcióval bíró vállalat választja ezt a fajta terjeszkedési módot (pl. BioHair, Tom Market, Sugar Shop most tervezi, illetve a Tesco is nyitni szeretne egy új kiskereskedési bolthálózatot). Változások tehát előfordulhatnak a jövőben. A mellette érvelők a következő okokat hozzák fel. A kodifikáció gátat szabhat a gyengébb fél, a franchise partner alárendelt helyzetének. A franchise hálózatokhoz csatlakozó partnerek általában a kis- és középvállalkozói szektorból kerülnek ki, akik kiszolgáltatottabbak lehetnek az olyan átadóval szemben, aki már régóta van a piacon. A fogyasztókat védő szabályok azonban rájuk már nem vonatkozik, mivel, akár kezdőként is nyitnak vállalkozást, azt gazdasági tevékenységük keretében végzik. A franchise rendszerekhez csatlakozó üzletemberek, vállalkozások a biztonság miatt lépnek be egy sikeresen működő és már bejáratott hálózatba.[17] Feltételezhető, hogy átgondoltan cselekednek. Ne felejtsük el azt sem, hogy franchise jogviszony lényegi eleme, és sikerességének a kulcsa is az, hogy mindkét félnek az érdeke a vállalkozás sikere. A rendszergazda számára nagyon fontos, hogy a belépő partnerek fejlődjenek, és növeljék, stabilizálják a létrehozott hálózatot, a goodwill-t. Minél nagyobb és sikeresebb a vállalat, annál vonzóbb nem csak a fogyasztók szemében, hanem a leendő partnerek szemében is. A franchise esetében ugyanis nemcsak a terméket, szolgáltatást kell értékesíteni, hanem a hálózatot magát is "el kell tudni adni". Vagyis az átadó számára marketing kettős, mivel a fejlődéshez, és terjeszkedéshez újabb partnerek toborzására van szükség. A szabályok törvénykönyvbe foglalása addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával."[18] Gyakori érv az is, hogy a bíróság munkáját is megkönnyítené a kodifikált szabályanyag. Azonban a bírák nem maradnak támasz nélkül akkor sem, ha nincs külön szabályozás, mivel a szerződésekre vonatkozó általános szabályok, illetve a korábban említett rendelkezések, valamint a felek által történő megállapodás, maga a szerződés biztos segítség lehet. Emellett a típuskombináció folytán a kombinációs, abszorciós, kreációs elméletek is segítségül lehetnek.[19]
A Franchise szabályozásának több lehetséges útja van: lex specialis-ként, külön törvényben sza-
- 74/75 -
bályozva, vagy a polgári törvénykönyvben az egyes szerződések körében, illetve lehetséges olyan tárgyú jogszabályokban, amelyek tárgyukat tekintve kapcsolódnak a franchise jogviszonyhoz (például a szellemi tulajdont szabályozó törvények) és lehetőség van alsóbb szintű jogszabályokban, pl. kormányrendeletekkel szabályozni. Magyarországon a franchise jogviszony törvényi szintű szabályozása merült fel, méghozzá az új Polgári Törvénykönyv szabályai között. A szerződés gazdasági súlyához mért szabályozást biztosíthatja a Törvénykönyvbe való bevétele. A franchise kapcsolatok az utóbbi idők egyik leginkább fejlődő gazdasági szegmense, amelynek nincsenek sem földrajzi, sem nyelvi sem kulturális akadályai.[20] Emellett valamennyi üzletág esetében sikerrel alkalmazható terjeszkedési és marketing stratégia, amely a kis tőkebefektetés mellett is nagy profitot tud nyújtani, és lehetővé teszi, hogy a kis- és középvállalkozások is biztosan megállhassák helyüket a piacon. A kormány a Széchenyi Terv Vállalkozásfejlesztési Programjában célul tűzte ki a franchise hálózatok létrejöttének, és terjeszkedésének támogatását.
A kódexbe történő felvétel persze nem státusszimbólum, amire lehetőleg minél több jogintézménnyel törekedni kell.[21] Érdekes felvetni, hogy a franchise-al rokon szerződéstípus, a licencia, míg a korábbi tervezetekben szerepelt, a jelenlegi tervezet már nem tartalmazza, továbbra is külön normák által szabályozott maradt. Ennek kérdése felmerül, vajon miért döntött úgy a jogalkotó, hogy ennek a szerződésnek nincs helye, míg a franchise-nak igen a Polgári Törvénykönyvben? A nemzetközi szabályozási rendszereket megvizsgálva kijelenthetjük, hogy a kodifikáció igénye és léte a nyugat-európai országokban, és a szerződés hazájában, az Egyesült Államokban sem jelent meg. Az USA-ban a szerződési ajánlat tartalmára vonatkozóan találunk csak írott joganyagot, magát a jogviszony lényegét csak az Etikai Kódexek szabályozzák. A bírói jogban azonban már számtalan esetet találunk a franchise jogviszonyra vonatkozóan, példázva a franchise régebbi jelenlétét az Egyesült Államokban. Kanadában is találunk szabályokat a franchise-ra, azonban ezek elsősorban a franchise partnert kereső szerződési ajánlatát szabályozzák. A Nyugat Európai országok közül több országban is vannak franchise-ra vonatkozó szabályok (Franciaország, Olaszország), azonban többnyire nem állami szabályok rendezik a franchise felek belső jogviszonyait. Közép-Kelet-Európában a Balkán egyes országaiban jelent meg a kodifikáció igénye.[22] Annak ellenére, hogy a franchise léte itt a legfiatalabb, és a gazdaságban csak mostanában kezd egyre gyorsabb fejlődésnek indulni ez a szerződéses vállalkozási forma.
Rendszertanilag a szerződések között külön cím alatt található a Forgalmazási szerződés és a Franchise szerződés. Nem kapcsolja tehát ezeket a jogalkotó sem a használati kötelmekhez, sem az egyéb szerződéstípusokhoz. Ez is kifejezi a franchise komplexitását, típuskombinációs jellegét. A forgalmazási szerződéssel a forgalmazó áru eladására, forgalmazására szerez jogosítványt a szerződés alapján. A gyártó meghatározott területen, meghatározott árukat a forgalmazó számára értékesíti, aki azt a saját nevében, a saját javára forgalmazza tovább. A termékre vonatkozó reklámjogot a felek megosztottan gyakorolják, a forgalmazáshoz szükséges reklámjogot a gyártó átadja. A franchise szerződés fogalmát tekintve a szellemi tulajdon átengedése, és ennek folytán termékeknek, és/vagy szolgáltatásoknak az előállítása, értékesítése, amelyért a franchise vevő díjat fizet. A Javaslat ezen kívül kiemeli, hogy az átvevő saját nevében, saját javára jár el, tehát az átadótól független.
A Javaslat jogbérletként definiálja a franchise-t. A jogbérlet azonban korántsem fejezi ki azt, hogy a szerződésnek mi a lényegi jogviszonya. A jogbérlet a franchise kapcsolatban a jogok használatának időleges átengedésére utalhat, azonban a franchise kapcsolat ennél jóval összetettebb. Véleményem szerint nem kell változtatni a megszokott terminológián, a franchise elnevezés nemzetközileg ismert, és elismert kifejezés, melynek magyarra fordítása szükségtelen. A szerződés lényege nem a bérlet, a jogok bérlete. A franchise kapcsolatban ugyanis az átadó nemcsak a szellemi tulajdonának átengedésére vállal kötelezettséget, hanem biztosítja a képzést, és folyamatos továbbképzést a franchise átvevő számára, marketingtevékenységet végez, valamint sok egyéb komplex tevékenységet lát el. A jogok használata önmagában nem eredményezné ezt a szinergikus kapcsolatot, amelyben mindkét félnek az az érdeke, hogy sikeresen valósítsák meg a gazdasági célkitűzéseket. A szabályozás csak a jogviszony legfontosabb tartalmi elemeire tér ki, igyekszik a lényeges szabályokat összefoglalni. Nem mélyül el benne, nem is részletezi hosszasan. Az átadó és az átvevő legfontosabb jogai és kötelezettségei kapnak helyet a törvényben, pl. a franchise-ba adó jogszavatossági, ellátási kötelezettsége, utasítási és ellenőrzési joga, az átvevő jó hírneve védelmének kötelezettsége, valamint a jogviszony megszűnésével kapcsolatos szabályok.
Az ellátási kötelezettsége a franchise átadónak van akkor, ha a megállapodásban kikötik, hogy az átvevő meghatározott forrásból szerezheti be az alapanyagokat. Ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti,
- 75/76 -
akkor jogosult az átvevő azt máshonnan beszerezni. A franchise kapcsolat bizonyos részében (termékértékesítési, és szolgáltatási franchise) ilyen kikötést találunk (pl. McDonald's) azonban számos olyan üzleti rendszer is átadásra kerül, amelynél ez nem fordul elő (pl. egy befektetési szolgáltatónál, vagy egyéb olyan rendszernél, ahol nincsen kézzelfogható termék, alapanyag).
A jóhírnév védelmét azonban mindegyik szerződés tartalmazza, ez nagyon fontos a jogok tulajdonosának, hiszen a rendszer sikere múlik a tőle független vállalkozástól. Az utasítási jog a termék, szolgáltatás értékesítésével, valamint a hálózat és az értékesített dolog jóhírnevének megóvásával kapcsolatban áll fenn, és jogosult ezek teljesítését ellenőrizni. A szerződés megszűnésével összefüggésben megjegyezem, hogy a gyakorlatban nem létezik határozatlan időtartamra kötött franchise szerződés. A jogviszony mindig határozott időre köttetik. Rendes felmondás tehát a franchise területén fogalmilag kizárt. Ennek van egy pragmatikus és ebből kifejlődő jogi indoka.
A Franchise Etikai Kódex tiltja a határozatlan időtartamra kötött szerződések létrehozását. A Franchise Szövetségek a Kódexben kifejezetten a határozott időtartamú szerződések megkötését írják elő. Ezen a téren a jövőben ellentét lesz a szakmai szabályok és az új Ptk. között. Kétlem, hogy piaci szereplők határozatlan időtartamú szerződések megkötését kezdeményeznék a jogszabályra hivatkozással. A franchise átadóknak nem érdekük a határozatlan időtartamú szerződések megkötése, mivel az átadó a szerződés megújításával újbóli díjhoz juthat. Ezért a Javaslat erre vonatkozó szabálya nem helyes, és a franchise jogviszonyra nézve értelmezhetetlen. A rendes felmondási jog lehetőségét tehát biztosítja, de nem ad arra támpontot a jogalkalmazóknak milyen okok vezethetnek erre. Vagyis azt a következtetést vonjuk le, hogy ha a felek nem rendelkeznek erről, bármelyik fél indokolás nélkül felmondhatja bizonyos felmondási idő mellett, feltéve, hogy határozatlan időre szól a megállapodás. Viszont nem nagyon létezik határozatlan időtartamú szerződés, a korábban elmondottak miatt.
Nincs rendelkezés a területi jogok kérdéséről, a kizárólagosságról, illetve az üzleti titok megtartásáról, valamint az átadó folyamatos képzési, segítési kötelezettségéről. Annak ellenére nincs szabályozva, hogy a franchise kapcsolatokban ezek lényegi kérdések. Alapvetően tehát számos elhibázott rendelkezést találunk az új Ptk. Szerkesztőbizottsági javaslatában. Érthetetlen, hogy ha már a kodifikációs bizottság a kodifikáció mellett döntött, mért nem dolgozta ki alaposabban a franchise szerződésre vonatkozó joganyagot is. A jövőre nézve azonban úgy gondolom a franchise kapcsolatokban nem eredményez jelentős változást a kodifikáció. A diszpozivitás továbbra is nagy szabadságot ad, és a felek szabadon rendezhetik a közöttük lévő kapcsolat legfontosabb kérdéseit. Ha valamiről azonban nem rendelkeznek, a törvény útmutatásul szolgál. A felek tehát közös akarattal a törvény diszpozitív szabályaitól eltérhetnek. A franchise-al kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a franchise-ra vonatkozó kitűnő etikai kódex alkalmazásával a viták el sem jutnak a bíróságokig.
A franchise rendszerek létrejötte a gazdasági viszonyok fejlődésének köszönhető. Fényes karrierje még nincs leáldozóban, a gazdasági válság révén felértékelődik. A franchise szerződés olyan gazdasági szerződéstípus, amelyre a szakma szabályai gyakorolnak jelentős hatást. Bizonyosan kimondható, hogy az állami szabályokat, illetve a bírói gyakorlat fejlesztő szerepét ezen a területen háttérbe szorítják. A franchise hazánkban a rendszerváltozás után fejlődött ki, és vált fontos vállalkozási formává. A törvénybe foglalásával a jogalkotó azt bizonyítja, hogy a szerződéses kapcsolatnak kialakultak azok a lényeges elemei, amelyek helyet kaphatnak a magánjogi kódexben. A jogalkotó azonban nem kívánja részletes szabályokkal korlátozni a vállalkozások szabadságát. Nem is tehetné meg a franchise komplexitása miatt, hiszen ez egy igen összetett kapcsolatot takar. Az a tény azonban, hogy jelenleg még jogilag a szerződés nincsen szabályozva, és a feleket nagy szabadság illeti meg a szerződés tartalmának alakításakor (ez azonban a szabályozás mellett is megmarad), nem jelenti, hogy nincsenek olyan kritériumok, amelyeknek meg kell felelnie. A franchise partnereknek a szerződési jog általános rendelkezései és a szakmai szabályok biztos iránymutatásul szolgálnak a szerződések megkötésekor. Ezért véleményem szerint a franchise jogviszony kodifikációja nem feltétlenül szükséges. ■
JEGYZETEK
[1] Vékás Lajos: Egy új polgári törvénykönyv történelmi időszerűségéről. Magyar Tudomány 2001. 12. sz.
[2] Darázs Lénárd: A franchise díjak rendszere. Gazdaság és Jog 2011. 10. sz. 9. o.
[3] Nochta Tibor: Franchise és franchise-szerződés. In: Tanulmányok Benedek Ferenc tiszteletére. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123. JPTE ÁJK, Pécs 1996. 226. o.
[4] Lukács M. - Sándor I. - Szűcs Brigitta: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2003. 194. o.
[5] Jenovai Petra - Papp Tekla - Strihó Krisztina - Szeghő Ágnes: Atipikus szerződések, Lectum Kiadó, Szeged 2011. 231. o.
- 76/77 -
[6] Dr. Kiss István: Franchise A-Z-ig. Dasy, Budapest 2002. 32. o.
[7] Gerber, Michael E.: A vállalkozás mítosza, http://www.scribd.com/doc/80480397/11/A-vallalkozasfejlesztesi-program
[8] Utalnunk kell a franchise gyökereire is, mert találunk bizony hasonló jogviszony létezésére forrásokat. A középkori Franciaországban az egyes királyi jogokat (adók kivetése, beszedése, vásártartás, stb.) meghatározott díj fejében magas rangú személyekre ruházták. Maga a szó fonetikusan fransíz-nak ejtendő és szabadságjogot, privilégiumot, valamint a nemesek illeték-, illetve adó alóli mentességet is jelentette. A jogokért fizetett díj, amelyet a mai napig royaltynak neveznek a királynak a királyi jogokért fizetett ellenszolgáltatásból eredhet. Angliában szintén alkalmazták a franchise kifejezést a XVIII. sz-ban, azonban eltérő tartalommal, egyfajta koncessziót jelentett (serfőzési jog). Mai értelme persze már nem ugyanaz, mint régen. Újból a XX. sz-ban terjedt el.
[9] Nochta T. - Kecskés A. - Márton M.: Kereskedelmi magánjog. Kódex Nyomda, Pécs 2009. 305. o.
[10] Nochta Tibor - Kovács Bálint - Nemessányi Zoltán: Magyar polgári jog. Kötelmi jog Különös rész, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2010. 277. o.
[11] Pl. Miskolci - Bodnár Péter: A franchise-szerződésekről, Gazdaság és Jog 1995. 7-8. sz. 23. o.; Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1994.; úgyszintén Fuglinszky Ádám: A franchise-szerzősek helye a szerződési rendszerben. "Megérett-e a kodifikációra a franchise?" ELTE ÁJK joghallgató dolgozata 2002.; Kalló Ágnes: A franchise szerződés megszűnése az amerikai jogban. Magyar Jog 1993. 4. sz., Csécsy György i.m.
[12] Lukács M. - Sándor I. - Szűcs B.: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2003. 199. o.
[13] Csécsy György: Adalékok a franchise fogalmának meghatározásához. Jogtudományi Közlöny 1995. 5-6. sz. 232. o., Miskolci - Bodnár Péter: A franchise-szerződésekről, Gazdaság és Jog 1995. 7-8.sz. 23. o.; Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1994; úgyszintén Fuglinszky Ádám: A franchise-szerződések helye a szerződési rendszerben. " Megérett-e a kodifikációra a franchise?" ELTE ÁJK joghallgató dolgozata 2002.; Kalló Ágnes: A franchise szerződés megszűnése az amerikai jogban. Magyar Jog 1993. 4. sz.
[14] Csécsy György: Adalékok a franchise fogalmának meghatározásához. Jogtudományi Közlöny 1995. 5-6. sz. 232. o.
[15] Lukács M. - Sándor I. - Szűcs B. i.m. 202.o.
[16] Vékás Lajos: Egy új polgári törvénykönyv történelmi időszerűségéről. Magyar Tudomány 2001. 12. sz.
[17] Kalló Ágnes: A franchise szerződés megszűnése az amerikai jogban. Magyar Jog 1993. 4. sz.
[18] Vékás Lajos i.m.
[19] Lukács M. - Sándor I. - Szűcs B.: i.m. 203. o.
[20] Franchise-ba adható-e az ön vállalkozása? CEO magazin 2010. 1. sz.
[21] Vékás Lajos: i.m.
[22] The new direction in enactment of franchising regulation in Serbia, Tamara Milenkovic Kerkovic, Facta Universitatis Economic and Organization vol. 5. no. 3. 2008 pp. 211
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
