A franchise vállalkozási forma az áruforgalmazási és szolgáltatásnyújtási (disztribúciós) folyamatok leghatékonyabb és legösszetettebb formája. Alapjaiban helytelen az a megközelítés, amely a franchise jogviszonyt egy egyszerű szerződéses kapcsolatnak láttatja. A franchise jogviszony vizsgálata során helyesebb az a felfogás, amely a franchise kapcsolatot komplex gazdasági jelenségnek, olyan vállalkozási együttműködési formának tekinti, amelyben szerteágazó gazdasági hatások és strukturált érdekek érvényesülnek. (Lásd részletesen Darázs Lénárd-Mandel Katalin: Franchise vállalkozás, MFSZ, Budapest 2011.). A franchise keretében ugyanis a franchise átadó és a franchise átvevők közös gazdasági céljaik elérése érdekében a lehető legszélesebb értelemben és sokféle módon együttműködnek, amelyet a jog számtalan aspektusból megragadhat. Ezek közül nyilvánvalóan kiemelkedik a franchise magánjogi (szerződési jogi) és versenyjogi vetülete, amelyek közül a jelen tanulmányban a magánjogi aspektus egy szeletével, a franchise díjak problematikájával foglalkozunk.
A már jelentős piaci tapasztalatokkal és kipróbált, sikeres üzleti modellben tevékenykedő vállalkozás, a franchise átadó, időlegesen közös hasznosításra átadja a szervezési, gazdasági, piaci, kereskedelmi, marketing stb. tapasztalatait, valamint védjegyét más vállalkozások, a franchise átvevők számára. A franchise szerződés alapvető tartalma tehát valamely üzleti koncepció, know-how (üzleti módszer, termék- szolgáltatástechnológia piacra jutásának rendszere) megvalósításában történő együttműködésre való kötelezettségvállalás. Vagyis a franchise szerződés mindig kell, hogy tartalmazzon egy "licencia elemet", amely egy koncepció, know-how hasznosítására, és az annak megfelelő tevékenységre vonatkozik. Ugyancsak a franchise alapvető tárgyához kapcsolódik azon kötelezettség, hogy a franchise szerződésen keresztül a franchise átadó kötelezi a franchise átvevőt arra, hogy használja a franchise átadó kereskedelmi nevét és/vagy védjegyét és/vagy márkajelét, valamint üzleti és technikai módszereit, eljárásait, és más iparjogvédelmi és/vagy szerzői jogát.
Azzal együtt, hogy a franchise lényegét "vállalkozási forma" jellegében kell látnunk, a franchise vállalkozási formában működő franchise átadó és franchise átvevő együttműködése természetesen jogi keretek között zajlik. Fontos kérdés ezért az, hogyan lehet a franchise szereplői közötti jogviszonyt identifikálni. A franchise vállalkozási forma jogi keretei meglehetősen komplexek, nem is lehet valójában egy jogviszonyról beszélni. A franchise egy olyan összetett, szerteágazó jogi kapcsolat, amelyben "franchise jogviszony" alatt több jogviszony együttesét kell értenünk. Az egységes "franchise jogviszony" megjelölés alatt legalább három olyan kérdéskört kell elkülönítenünk, amelyek önmagukban is felvetnek szerződési kérdéseket, és amelyek közösen alkotják a "franchise jogviszony" tartalmát.
a) A "franchise jogviszony" elemzése és jogi tartalma szempontjából meghatározó a "franchise szerződés". A franchise szerződés valójában mindig egy atipikus keretszerződés, amely rögzíti a franchise átadó és a franchise átvevő együttműködésének, a közös vállalkozási formának az alapvető struktúráját. A franchise szerződés minden olyan kérdést szabályoz, amely az együttműködés "franchise" jellegét adja. A franchise szerződés alapján kerül a franchise átvevő részére "átadásra" a rendszer működésének know-how-ja, a védjegy, esetleg más (szerzői, iparjogvédelmi) jogok, ez szabályozza az átadói-átvevői tevékenységet, az ellenőrzési jogot, a díjfizetés komplex problémáját stb. A franchise szerződés keretjellegét az adja, hogy ez az alapja a felek "franchise"-on belüli szerteágazó együttműködésének is, amelyben tipikusan további önálló jogviszonyok jönnek létre.
b) A "franchise jogviszony" részét képezi az átadó és az átvevő között a franchise rendszer tevékenységének tartalmára vonatkozó szerződés, vagy szerződési rendszer. A korábban említett "franchise szerződés" a "franchise-tipikus" kérdéseket rendezte. Ugyanakkor a felek között nyilvánvalóan létre kell, hogy jöjjenek olyan jogviszonyok is, amelyek indoka, léte stb. a franchise rendszerhez kötött, de elsődlegesen annak tárgyára irányulnak. Ha pl. kereskedelmi franchise-ról van szó, és a franchise átadó nagykereskedő, a franchise átvevők pedig kiskereskedők, úgy közöttük létre kell, hogy jöjjön valamilyen "kereskedelmi/beszerzési/áruforgalmi" szerződés. A "kereskedelmi/beszerzési/áruforgalmi" megjelölés itt tudatosan használt általánosítás, hiszen ez lehet pl. két vagy többoldalú szállítási szerződés, közvetített áruforgalmi szerződés, márkakereskedelmi megállapodás, bizomány, kereskedelmi ügynöki szerződés, konszignációs raktározási szerződés, vállalkozási szerződés, más atipikus szerződés stb.
c) A "franchise jogviszony" részeként kezelendők azok a "franchise szerződéshez" kapcsolódó egyéb jogviszonyok is, amelyek a felek között szintén a franchise kapcsolatra tekintettel jönnek létre, állnak fenn és szűnnek meg, de tartalmilag, terjedelmileg és a jogi jellegüket tekintve nem "franchise-tipikusak". Gyakori például, hogy a franchise szerződés kötelezi az átvevőt arra, hogy tevékenységét csak a franchise átadótól bérelt üzlethelyiségben fejtheti ki. Ilyenkor a felek között létrejön a franchise jogviszonyhoz kötötten egy bérleti (albérleti) szerződés is. A teljes komplex franchise jogviszonyt biztosító szerződések (pl. zálog, óvadék, kezesség) szintén ebbe a körbe tartoznak. Gyakori, hogy a franchise átvevő a franchise szerződés alapján arra is köteles, hogy a saját üzletét az átadótól beszerzett felszerelési és berendezési tárgyakkal (bútorokkal, állványokkal, gépekkel, számítógépekkel stb.), valamint arculati elemekkel (plakátokkal, cégtáblákkal, árcédulákkal) szerelje fel. Erre vonatkozóan szintén külön (keret-) szerződést kötnek a felek. Ha a franchise átadó integrált szoftvert használ, akkor a szoftver felhasználási (user) jogának időleges megszerzésére a franchise jogviszonyhoz kapcsolt szoftver felhasználási szerződést kell kötni.
Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a franchise jogviszonyok létrehozatala és működtetése során fontos üzleti és jogi tartalmi kérdésként merül fel a franchise díjak problematikája, amelyet számos bizonytalanság kísér. Ezek áthidalására az alábbiakat kell rögzíteni.
A franchise díjak fizetése fogalmi eleme a franchise jogviszonynak. Ezáltal szerződési szabályozása megkerülhetetlen, és szükségszerű tartalmi eleme a franchise szerződésnek. A franchise ugyanis fogalmilag ún. visszterhes szerződésnek tekintendő, amely mindig feltételez valamilyen díjfizetési kötelezettséget az átvevő részéről az átadó számára. Ez abból adódik, hogy a franchise átadó számos vagyoni értékű jogot (legalább a know-how-t és a védjegyet) hasznosításra átengedi a franchise átvevőknek. Ezen túl további olyan szolgáltatásokat (pl. tanácsadást, oktatást) végez az átvevő számára, amelyek a franchise jellegű együttműködéshez kapcsolódnak, és nem közvetlenül adódnak a viszonteladói, áruforgalmi kapcsolatból. A franchise átadó ezen szolgáltatásai ellenszolgáltatáshoz kötöttek, hiszen a jogviszony valós tartalma, valamint a felek üzleti (szerződéses) pozíciója és érdeke is feltételezi az átvevők részéről az ellenszolgáltatást. A franchise díj fizetésének elmaradása minden bizonnyal adójogi problémákat is felvetne, hiszen az ügylet valós tartalma szerint az átadói szolgáltatás ellenszolgáltatás nélkül maradása áfa-fizetési kötelezettséget vonna maga után. Mindebből következik, hogy ingyenes franchise nincs, az ellenszolgáltatás hasonló módon fogalmi eleme a jogviszonynak, mint ahogy azt a Ptk. pl. a vállalkozási, vagy bérleti jogviszonynál előírja. Ezt az álláspontunkat követik egyébként mind a franchise etikai szabályai, mind az üzleti gyakorlat, mivel ezek is megkövetelik, hogy a franchise átadó különböző franchise jellegű szolgáltatásaiért ellenszolgáltatást kell fizetni.
Megjegyezzük, hogy a franchise átadók részéről a gyakorlatban sokszor felmerül az igény, hogy a franchise díjakat egyáltalán nem, vagy csak csökkentett (jelképes) mértékben kérjék, hiszen egy hatékonyan és sikeresen működő franchise hálózat számára ezek a díjtételek elhanyagolhatóak, és nem akarják az átvevőt franchise díjakkal terhelni. Inkább azt tartják az érdekükben állónak az átadók, hogy minél nagyobb volumenben vásároljon náluk az átvevő árut, és a növekvő beszerzésekből adódó árréstömeg növekedjen, minthogy franchise díjakkal esetleg visszafogják a vásárlási volument. A franchise díjat a franchise jogviszony visszterhes jellege miatt azonban ilyen esetben és megfontolások ellenére is kérni, illetve fizetni kell. Egyrészt az alábbiakban jelzett szolgáltatásokat az átadó mindenképpen elvégzi, így ennek ellenszolgáltatás nélkül maradása (ingyenessége) felbillentené a magánjogi jogviszony kiegyensúlyozott jellegét, másrészt a már jelzett adójogi problémákat vetheti fel. Ezen túl a franchise díjak szerepe minden esetben megmarad, hiszen a hálózat működtetésében nyilvánvalóan felmerülő költségek és franchise jellegű szolgáltatások fedezésére használandó a franchise díj. Így a franchise díjak alábbiakban részletezett szükségszerű elemeit mindig fizetniük kell a franchise átvevőknek a franchise átadó számára.
A fogalmi pontosság kedvéért hangsúlyozzuk, hogy a franchise díjak fizetése a franchise vállalkozási formában történő működés önálló, elkülönült ellenszolgáltatása. A franchise díj nem a franchise keretében beszerzett áruk vagy szolgáltatások ellenértéke, vagyis nem a franchise tartalmának működéséhez kötött. A franchise díj kizárólag a franchise vállalkozási formában történő működéshez kapcsolódó, sui generis díj, és ennek fizetési kötelezettsége, amely pusztán a franchise vállalkozási formához kapcsolódó átadói szolgáltatások ellenértékét tartalmazza.
A franchise díj gyűjtőkategória. Jellemzően két szükségszerű, és egy további harmadik, esetleges franchise díjtípust lehet megkülönböztetni. Az ún. belépési díj és az ún. forgalmi jutalék (royalty) minden franchise jogviszonyhoz minden esetben szükségszerűen kapcsolódó franchise díjelem. Azaz ezeket, vagy ezeknek tartalmilag megfelelő díjakat, mindig kell fizetniük a franchise átvevőknek a franchise átadó részére. A harmadik felmerülő díjfajta az ún. marketing hozzájárulás, amely csak esetleges kategória, és nem is feltétlenül alkalmazni javasolt díj.
Az első franchise díjtípus az ún. belépési díj (vagy belépti díj). Ezt a díjat azért és ahhoz kötötten kell fizetni, hogy valaki részévé válhatott egy franchise hálózatnak, oda felvételre került a franchise szerződés megkötésével. Ez egyszeri díjfizetési kötelezettséget jelent a franchise átvevők részéről. A belépti díjnak a franchise átadói szolgáltatási része abban a pillanatban teljesül, ahogy valaki aláírja a franchise szerződést. Ezért ez a díjelem semmilyen esetben nem követelhető vissza, hiszen irreverzibilis szolgáltatás ellenértékéről van szó.
A belépti díj gazdasági funkcióját illetően megjegyezhető, hogy az egyfajta költségelosztást (költségtelepítést) is szolgál a franchise átvevők között, akik azért is fizetnek egyfajta átalánydíjat az átadónak, mert a franchise átadó kidolgozta és létrehozta az adott franchise rendszert, és az átvevők annak a részévé válhatnak.
A belépési díj általában az alábbi szolgáltatások ellenértékét átalányként foglalja magában:
- Lehetőséget biztosít arra, hogy az átvevő egy jól működő, elismert franchise rendszer tagjává váljon.
- Lehetőséget biztosít arra, hogy az átvevő egy elismert goodwill-el rendelkező franchise hálózat egyik üzletét működtesse.
- Az átadó a jelen szerződés hatályban léte alatti időszakra átengedi az átvevő számára a tulajdonát képező védjegy használatának jogát.
- Az átadó a jelen szerződés hatályban léte alatti időszakra használati jogot enged az általa kifejlesztett, és tulajdonát képező know-how-ra vonatkozóan.
- Átadja a "Működési Kézikönyvet", az "Arculati Kézikönyvet".
- Betanítja az átvevőt a rendszer működésére.
- Kereskedelmi segítséget nyújt, amikor biztosítja, hogy az átvevő tárgyi eszközöket, valamint árut szerezzen be tőle.
- Biztosít egy kidolgozott és hatékonyan működő rendszermarketinget.
- Kidolgozott gazdasági és jogi hátteret biztosít a franchise rendszer működése számára.
- Tanácsadással segíti a vállalkozás franchise szempontú beindítását.
A belépti díj mértéke rendkívül nagy szórást mutat, és nagyon sokfajta módon meg lehet határozni. Általában két-háromszázezer forinttól terjedően akár tizenöt-, húsz-, harmincmillió forintig szokott terjedni.
A gyakorlatban sokszor felmerül az igény, hogy a belépési díjba különböző finanszírozási elemeket is beépítsenek a felek, amiket az üzlet felszereléséért, kialakításáért, megszervezéséért kell fizetnie a franchise átvevőnek. Ezt nem tartjuk jó és jogszerű megoldásnak. A belépési díj ugyanis a fenti "szolgáltatások" átalány díját tartalmazza, és egyfajta "jogdíj", "vagyoni értékű jog hasznosításának" ellenértéket fedezi. Konkrét áruk, beszerzési és felszerelési tárgyak, nevesített és egyedi szolgáltatások ellenértékét külön jogcímen kell a feleknek elszámolniuk. Ezért célszerű inkább azt a felfogást követni a gyakorlatban, hogy a belépéskor fizetendő összeg nem tartalmazza az esetleges finanszírozási elemeket, hanem csak a belépés ellenértékét foglalja magában.
A másik szokásos és szükségszerű franchise díjtípus az ún. forgalmi jutalék, vagy másképp elnevezve, a royalty. A royalty a franchise hálózatban történő folyamatos működés ellenszolgáltatásaként, a folyamatos működésben való részvételért rendszeresen időszakonként (általában havonta vagy negyedévente) fizetendő díjat jelenti.
A havi forgalmi jutalék általában az átadó következő szolgáltatásainak ellenértékét foglalja átalány jelleggel magában:
- A használatba adott védjegy védettségének biztosítása, "gondozása".
- A használatba adott know-how védettségének és funkcionálásának biztosítása.
- Áruellátás szervezése és koordinálása.
- Rendszeres oktatás és továbbképzés.
- Tanácsadás a következő területeken, amennyiben a franchise rendszerrel összefüggenek: franchise, a rendszer működtetése, áruismeret, kereskedelem, könyvelés, pénzügy, marketing, reklám, vevőismeret, vevőkiszolgálás.
- Nemzetközi színvonalú áruválaszték felkutatása és biztosítása.
- Áruvásárlások biztosítása.
- Országos és (esetleg) nemzetközi szintű reklámozás.
- A helyi reklámhoz szükséges eszközök és áruk ellenérték fejében való biztosítása.
A "forgalmi jutalék" elnevezés annyiban megtévesztő, hogy az átadó nem a forgalom miatt és a forgalomhoz kötötten kapja a royalty-t, vagyis ez nem valamifajta áruforgalmi (mennyiségi bonusz). Csupán a nevezett franchise díj elfogadott számítási módja a forgalom figyelembevétele, ezért hívjuk "forgalmi jutaléknak". Valójában tehát egyfajta "rendszerhasználati díjról" van szó.
A royalty meghatározási módja nagyjából egységes a gyakorlatban. Jellemzően valamely időszak (hónap, negyedév) nettó árbevételének százalékában meghatározott forgalmi jutalékról van szó, vagy egy meghatározott (fix) összeget kell fizetni. Természetesen a két meghatározási mód keveredhet is a gyakorlatban. A forgalmi jutalék mértéke elég nagy szórást mutat, ez a franchise átvevő előző havi (negyedévi) nettó árbevételének ca. 1-20%-a szokott lenni. A royalty mértéke nyilvánvalóan az áru milyenségéhez (jellegéhez) és kiskereskedelmi árképzéséhez igazodik. Ha egy terméken mindössze néhány %-os árrés van, tehát ennyi a beszerzési ár és az eladási ár közötti különbség, míg más terméknél ez akár 2-300%-os is lehet, akkor a forgalmi jutalék %-os mértéke is nyilvánvalóan nagy eltérést mutathat. Olyan esetben, ahol nagy az árrés, könnyen el lehet kérni 20%-os, vagy esetleg még magasabb forgalmi jutalékot is a franchise átvevőtől. Ahol kicsi a tényleges árrés, ott nyilván jóval kevesebb lesz a forgalmi jutalék összege is.
Forgalmi jutalékot jellemzően nem csak a franchise átadótól beszerzett áru után kell fizetni, hanem minden olyan áru (szolgáltatás) után, amelyet a franchise üzletben értékesít az átvevő, hiszen ennek során is élvezi a franchise rendszerhez tartozás (különösen a know-how és a védjegyhasznosítás), valamint az azonos megjelenés (arculat) üzleti előnyeit.
A franchise vállalkozási formához fogalmilag hozzátartozik egy egységes marketing koncepció megvalósítása és az intenzív marketing együttműködés a franchise átadó és az átvevők között. Ez már abból a tényből is adódik, hogy a franchise hálózat azonos arculatot visel, valamint azonos árujelzők (védjegyek) használatával történik az áruértékesítés (szolgáltatásnyújtás). Nyilvánvalóan a hálózat azonos arculata és a közös védjegyhasznosítás megnöveli a reklámok, valamint a komplett marketingtevékenység hatékonyságát. Sokan egyébként (amely állásponttal a magunk részéről messzemenőkig nem értünk egyet) a franchise lényegét is az egységes marketing koncepció megvalósításában és a marketing együttműködésben látják. Mindenesetre a franchise vállalkozások marketing szempontú együttműködése azért fontos, mert ezzel növelni tudják a felek a hálózat egészének és tagjainak a hatékonyságát.
A fentiek alapján merül fel időről-időre az igény, hogy a franchise átadók a franchise átvevőktől ún. marketing hozzájárulást (díjat) kérjenek a franchise hálózat marketinghatékonyságának elősegítése érdekében. Ugyanakkor ezt a harmadik díjtípust, amely egyébként szintén a nettó árbevétel egy bizonyos százalékának megfelelő és/vagy fix összeg szokott lenni, a franchise átadók csak esetlegesen és óvatosan szokták alkalmazni az alábbi indokolt fenntartások miatt.
Ennek a díjnak a problémája abban rejlik, hogy amennyiben címzetten (pl. marketing költéshez) kér pénzt a franchise átadó a franchise átvevőtől, akkor az átvevő jogosan támaszthat elszámolási igényt az átadóval szemben a hozzájárulásra vonatkozóan. Vagyis adott esetben magánjogi igények támadhatnak a franchise átvevők részéről arra vonatkozóan, hogy számoljon el az átadó a marketing díj pontos elköltéséről. Ezen kívül az is kérdéses lehet, hogy az átvevők "beleszólhatnak"-e a marketing hozzájárulás pontos elkötésébe, meghatározva a reklámhordozókat, és más részletkérdést. Ugyancsak problematikus lehet az, hogy bár a franchise átadó hálózati marketingköltése növeli a marketing (reklám) hatékonyságát, de ez nem minden esetben és a befizetett díjjal arányosan, hanem közvetetten és ciklikusan jut el az egyes franchise átvevőkhöz. Mindezek miatt talán érdemesebb a címzett marketing díj követelését mellőzni, és célszerűbb, valamint egyszerűbb az előző pontban tárgyalt forgalmi jutalékot (royalty-t) úgy meghatározni, hogy az magába foglalja az átadó által általánosan végzett marketingtevékenység átalány ellenértékét is.
A franchise jogviszony komplex jellegéből adódik, hogy a fenti franchise díjak mellett egyéb díjfizetések is előfordulhatnak a franchise rendszereken belül. Ezek azonban nem fogalmi elemei a franchise vállalkozási formának, és nem is tekintendők franchise díjaknak. Ugyanakkor egyes franchise rendszerekben jogszerűen merülnek fel ezek, és nincsen akadálya annak, hogy a franchise átadó az alábbi díjakat érvényesítse még az átvevőkkel szemben. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány ilyen díjfizetési jogviszonyt.
Előfordulhat, hogy a franchise átvevők folyamatos (vagy egyedi) oktatásáért külön díjat kér a franchise átadó. Ha a franchise átvevő a franchise átadó valamilyen dolgát (ingatlanát, felszerelési és berendezési tárgyait) használja, akkor a felek között a franchise jogviszonyhoz kötött bérleti szerződés alapján bérleti díjat kell fizetni. Ha franchise átvevő az átadó integrált szoftverét használja, akkor a felhasználási (user) jog használatáért jogdíjat kell fizetnie. ■
Visszaugrás
