"Repetitio est mater studiorum" - tartották a rómaiak. "A jó pap holtig tanul" - állítja a magyar közmondás. Hiába teltek el évezredek, évszázadok, a gondolatok értelme, jelentése jottányit sem változott: az oktatás és a tanulás mind a mai napig prioritást kell hogy élvezzen. A jogászi munkában különösen. Az oktatás szükségessége ugyanis nem szűnik meg az egyetemi padokból való kilépéssel, a jogalkalmazók továbbképzése valamennyi, különösen a közhatalmat gyakorló intézmények tagjainál kiemelt figyelmet érdemel. A folyamatos és szakadatlan jogalkotás miatt állandó változásban lévő normarendszer csak a képzések indokoltságának egyik oldalát jelenti, emellett külön kell foglalkozni a szakirányú továbbképzésekkel, valamint az adott szakma végzéséhez elengedhetetlen alapképzésekkel.
Jelentősége ellenére azonban a jogirodalom a közhatalmi szervek, így például az ügyészség és a bíróságok belső képzési rendszerének vizsgálatával elvétve és akkor is csak érintőlegesen foglalkozik. Teszi ezt annak ellenére, hogy a képzési rendszer mibenléte az állam működése szempontjából is szignifikáns kérdés. Az igazságszolgáltatás egységességének elve ugyanis nemcsak a bíró előtti egyenlőség, vagy a bírósági szervezet egységes felépítésének elvét követeli meg, de az ítélkezés egységét is. A nem megfelelően felkészített vagy képzett bírói, illetve ügyészi kar pedig a jogalkalmazás egységét veszélyeztetheti. Emellett a képzés megszervezése és végrehajtása, illetőleg a bíró oldalán a teljesítés elmulasztásának szankcionálása mind-mind olyan kérdések, amelyek a bírói függetlenséget is alapvetően érinthetik.[1] Az ügyészség oldalán a szervezet büntetőjogon kívüli tevékenységével kapcsolatos kivételesség, szubszidiaritás és specialitás alapelveivel magyarázható az ügyészek képzésének fontossága.[2]A felsorolt elvek alapján ugyanis az ügyészség a büntetőjog terrénumán túl akkor és annyiban járhat el, amennyiben azt más intézmény csak korlátozottan vagy egyáltalán nem képes elvégezni. Ezért az állami szervek közötti hatáskörmegosztásról szóló döntés során a pró és contra érvek között a személyi állomány szakmai képzettségét, és kiváltképp képzését is vizsgálni kell.[3]
A jogalkalmazó szervek tagjainak, így az ügyészek és a bírák (tovább)képzési kötelezettségét részben az uniós, részben a belső jog írja elő. Előbbivel kapcsolatban utalnom kell például az Európai Parlament és a Tanács 1382/2013/EU és 1293/2013/EU rendeleteire, a 1149/2007/EK határozatra, valamint a 2012/13/EU és a 2010/64/EU irányelvekre. A jelzett jogi aktusok részben általánosságban mutatnak rá a képzés indokoltságára, részben a jogalkalmazó szervek tagjaival, azon belül pedig a bírákkal és az ügyészekkel kapcsolatban fogalmaznak meg képzési célkitűzéseket. A jogi aktusok között egyaránt találunk büntető eljárásjogi, környezetvédelmi és egyéb jogvédelmi tárgyú dokumentumokat is.
A hazai jogforrások közül a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályájáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 54. §-a előírja, hogy az ügyész köteles a tevékenysége gyakorlásához szükséges rendszeres továbbképzésen részt venni és a legfőbb ügyész által kiadott utasításban előírt képzési kötelezettség teljesítését igazolni. A kötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételeket az ügyészségnek kell biztosítania. A törvényből eredő felhatalmazás alapján az ügyészség belső képzési rendszerét az ügyészségi alkalmazottak jogállásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 4/2012. (I. 6.) LÜ utasítás, az ügyészek továbbképzéséről szóló 25/2012. (XI. 16.) LÜ utasítás, illetve az ügyészségi fogalmazók joggyakorlatáról és szakmai képzéséről szóló 16/2014. (VIII. 29.) LÜ utasítás határozza meg. A képzés megszervezését országos szinten a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya (Főosztály) végzi, amely mellett területi szinten a főügyészségek, illetőleg az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) lát el feladatokat.
A bírósági képzési rendszer sok hasonlóságot mutat az ügyészséggel. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) adja a szervezeti kereteket, így a 76. § (7) bekezdése értelmében az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökének feladata a központi oktatás megszervezése és végrehajtása, a képzési
- 59/60 -
rendszer részletszabályainak meghatározása, vagy épp a Magyar Igazságügyi Akadémia (MIA) vezetőjének kinevezése. Az OBH elnökének igazgatási jogosítványaihoz kapcsolódóan az Országos Bírói Tanács (OBT) véleményezési és javaslattételi jogkörrel rendelkezik. A bíróságok esetében a bírák és az igazságszolgáltatásban közreműködő személyek képzését az OBH keretein belül önálló szervezet, a MIA végzi. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 45. § (1) bekezdése értelmében a bíró köteles az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges rendszeres, térítésmentes továbbképzésen részt venni és ennek teljesítését háromévente igazolni. A képzésen való részvétel lehetőségét a törvényszék, az ítélőtábla, illetve a Kúria elnöke biztosítja. A bírósági képzési rendszer részletszabályait az ügyészséghez hasonlóan belső normák, így a fogalmazók joggyakorlatáról, képzéséről és értékeléséről szóló 1999. évi. 14. számú OIT szabályzat, illetve a bírósági titkárok központi képzéséről szóló 2006. évi 7. számú OIT szabályzat határozzák meg.
Az ügyészségi és bírósági képzési rendszerrel szembeni legfőbb kritika az alulszabályozottság. A Bjt. és az Üjt. is rögzíti a képzések teljesítésének kötelezettségét, amelyhez jogkövetkezményt is rendel azáltal, hogy az önhibából eredő mulasztásokat soron kívüli vizsgálattal, illetve minősítéssel, továbbá a magasabb álláshelyre történő pályázás kizártságával bünteti. Egyik sarkalatos törvényünk sem szól azonban arról, hogy mi tekinthető még elégséges teljesítésnek, egyáltalán mi értendő teljesítés alatt. E kérdés rendezését - részben indokoltan, ám mégis némiképp aggályosan - a Bjt. az OBH elnöke szabályozási, míg az Üjt. a legfőbb ügyész normatív utasítási jogkörébe utalja. Nem kétséges, hogy a képzés megszervezésével és végrehajtásával kapcsolatos részletszabályokat nem sarkalatos törvényben kell megadni, azonban ha a jogalkotó valóban biztosítani kívánja az egységes jogalkalmazás igényét és az ügyészség, illetőleg különösképpen a bíróság Alaptörvényben deklarált függetlenségét, akkor kiszámíthatóbb kereteket kellett volna szabnia a képzési kötelezettség teljesítésével és elmulasztásával kapcsolatban.
A szabályozás hiánya annál is inkább veszélyes, mivel az Alkotmánybíróság több döntése, így az 54/2001. (XI. 29.) AB határozat szerint "a bírói függetlenség és önállóság törvények által körülbástyázott intézményes biztosítása megkérdőjelezhetetlen érték, az emberi és állampolgári jogok, valamint a jogállamiság érvényesülésének fontos biztosítéka."[4] "A bírói függetlenség része a személyi függetlenség is. Ez azt jelenti, hogy a bíró nem utasítható, akarata ellenére nem bocsátható és nem mozdítható el a helyéről, csak sarkalatos törvényben meghatározott okokból és eljárás eredményeként. [...] A bírói függetlenséggel összefüggésben megállapítható, hogy a bírói szolgálati jogviszonyok stabilitásának biztosítása olyan, az Alaptörvényből folyó követelmény, amely más jogviszonyokhoz képest is többletgaranciákat igényel. Ilyen garanciális jelentőséggel bíró elemnek minősül az, hogy sarkalatos törvény határozza meg a bírói jogviszony megszűnésének okait, a hivatás gyakorlásának időtartamát, azt a felső korhatárt, amelyen belül a bírák elmozdíthatatlanok. [...] A bírák Alaptörvény által garantált elmozdíthatatlansága egyebek között olyan személyes garancia, amely a bírák döntési autonómiájának biztosítéka, mivel kizárja annak lehetőségét, hogy a törvényeknek és lelkiismeretének megfelelő ítélete miatt közvetett, a szolgálati jogviszonyával összefüggő retorzió érje. A független bíróhoz való jog ugyanakkor az eljárás alanyai számára az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított jog is."[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
