A bíróság nyilvános félfogadási napja a köznyelvben "panasznapként" terjedt el, amely félreértésekre adhat okot, ugyanis a panasznap nem a bíróság elleni panaszok benyújtását szolgálja, hanem az egyes eljárási nyilatkozatok megtételét segíti elő. Az új polgári eljárásjogi törvény hatálybalépésével létrejött a szakmai ügyfélszolgálat új rendszere, amelynek a bírósági szervezet az "Ügyfélsegítő" elnevezést adta.
Több mint egy éve, 2018. január 1-jén hatályba lépett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.), amely egyfajta "haladó szellemiséggel" kívánja megújítani a bírósági panasznap intézményét, vagy ahogy az új törvény miniszteri indokolása fogalmaz, "a bíróság tájékoztató irodáján biztosított szóbeli előterjesztés" lehetőségét.[1] A célkitűzés üdvözlendő, hiszen tavaly volt 125 éve, hogy a panasznap megjelent a magyar jogéletben.
A bírósági ügyfélfogadás gyökerei a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikkre nyúlnak vissza, amelynek 14. §-a lehetővé tette, hogy az ügyfél a keresetét a perre illetékes bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhassa, egyúttal általános útbaigazítási kötelezettséget is rótt a bíróságra. A panasznap intézményének további kibontakozásában a liberálkapitalista alapokon nyugvó, de a szociális polgári per gondolataival is átitatott 1911. évi polgári perrendtartás vállalt jelentős szerepet, miután a jegyzőkönyvbe foglalást a tárgyaláson kívül előadható szóbeli kérelmek és nyilatkozatok kapcsán is lehetővé tette. Majd 1953. január 1-jén hatályba lépett a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, amely a per megindítását megelőző kérelmekre is kiterjesztette a panasznapon rögzíthető jegyzőkönyvek körét, továbbá változást hozott a tekintetben, hogy bármely járásbíróságnál, illetve a perre illetékes törvényszéknél is lehetőséget biztosított az ügyfeleknek a panasznapi ügyintézés igénybevételére.[2] Mindemellett e törvény keretet szabott a panasznapi ügyintéző által adható tájékoztatásnak is, amely szerint a bíróságnak a felet - ha nem volt jogi képviselője - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről, a támogató perben való részvételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről szükséges tájékoztatással ellátnia.[3] Az 1952. évi III. törvény hatvanöt évig volt hatályban, amely időszak alatt számos probléma merült fel a bírósági panasznap intézménye kapcsán, így egyfajta koncepcióváltást tűzött ki célul a 2018. január 1-jétől hatályos 2016. évi CXXX. törvény. Mielőtt a megújított bírósági ügyfélfogadás rendszerét ismertetném, elengedhetetlen a korábbi évtizedekben felmerült problémák körüljárása.
Már a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályban léte idején is csak akkor nyílt lehetősége az ügyfélnek a panasznapi ügyintézés igénybevételére, ha nem rendelkezett jogi képviselettel[4], és e koncepción az új Pp. sem változtatott.[5] E szabály már akkoriban sem jelentette
- 179/180 -
azt, hogy a panasznapi ügyintéző eljárása azonos az ügyvédi képviselettel, bár tevékenységük valóban hasonló volt annyiban, hogy bírósági útra tartozó kérelmeket fogalmaztak meg, s emellett a szükséges tájékoztatással is el kellett látniuk az ügyfelet. A különbségek megfogalmazásához részletes vizsgálatra van szükség.
1.1. Az ügyvéd és az ügyintéző által adható tájékoztatás
A vizsgált időszakban az ügyvédi tevékenységet az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szabályozta, amelynek 5. § (1) bekezdés c) pontja szerint az ügyvéd jogi tanácsot ad az ügyfél részére. Ez lényegében magában foglalta az ügy anyagi jogi és eljárásjogi vonatkozásainak ismertetését, az ügyfél érdekeinek szem előtt tartásával. Ezzel szemben a panasznapi ügyintéző tájékoztatása csupán az ügyfél perbeli eljárási jogaira és kötelezettségeire, a támogató perben való részvételére, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségére terjedhetett ki, vagyis az ügyintéző tájékoztatása lényegesen korlátoltabb volt, mint az ügyvéd által adható tanácsadás. Összegzésképp megállapítható, hogy az ügyvéd és az ügyintéző tájékoztatása között már az 1952. évi III. törvény hatályban léte idején is markáns különbségek mutatkoztak, így egyéb tisztázandó kérdés nem merül fel e vonatkozásban.
1.2. Az ügyvéd és az ügyintéző által írásba foglalt kérelem
A panasznapi ügyintézés problémája abban mutatkozott meg a leginkább, hogy az 1952. évi III. törvény 121. § (1)-(2) bekezdései ugyanolyan elvárásokat fogalmaztak meg a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelek keresetleveleivel szemben, mint jogi képviselet esetén, azaz a keresetlevélnek mindkét esetben magában kellett foglalnia minden kötelező, a törvényben felsorolt tartalmi elemet. E szabály nem várt kevesebbet a panasznapi ügyintézőtől, mint hogy úgy fogalmazza meg teljeskörűen a tényállást és úgy jelölje meg pontosan az érvényesíteni kívánt jogot, hogy az ne tükrözze saját szakmai álláspontját, csupán öntse jogi nyelvezetbe az ügyfél előadását. Ezzel szemben az ügyvéd a keresetlevél megírása során szabadon ismertetheti véleményét az ügyféllel, sőt, együtt alakíthatják ki, hogy a kereseti kérelem pontosan mit tartalmazzon, milyen összegű kártérítésre irányuljon stb. E különbség abból adódik, hogy míg az ügyvéd ügyfele érdekében cselekszik, addig a panasznapi ügyintézőnek elfogulatlan kell lennie, ekképp jogi tanácsadást, pertaktikai tippeket, esélylatolgatást nem adhat az ügyfél számára, még a kifejezett kérésére sem.[6] E kettős elvárás nehéz helyzetbe hozta az ügyintézőket, akiknek a keresetlevél szakszerű szerkesztése mellett az elfogulatlanság szigorú követelményének érvényesülésére is figyelemmel kellett lennie.
A rendszerváltást követően - a fent említett kettős elvárás okozta ellentmondásokkal összefüggésben - kulcsponti, jelentőségteljes kérdés merült fel a bírósági ügyfélfogadással kapcsolatban, amelyre az Alkotmánybíróság adott választ. Martin Zoltán, a Pécsi Városi Bíróság bírája indítványt terjesztett elő a 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (régi Büsz.) 4. §-a[7] alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése céljából, amely lényegében a panasznap intézményének eltörlésére irányult. Indítványát azzal indokolta, hogy a bíróságok feladata kizárólag az igazságszolgáltatás, ezenfelül más jellegű tevékenység végzésére a bíróságokat utasítani nem szabad, különösen olyanra, amely összeegyeztethetetlen az igazságszolgáltatással; előfordult ugyanis, hogy éppen a rá szignált ügyben kellett a panasznapot tartó bírónak tájékoztatást adnia, avagy keresetlevelet, különféle kérelmeket, esetleg a saját maga hozta határozat elleni fellebbezést jegyzőkönyvbe foglalnia, így a panasznap alkotmányossága megkérdőjelezhető.[8]
Tekintettel arra, hogy a rendszerváltást követően más intézmény híján csak tovább rontotta volna a joghoz jutás esélyegyenlőségét a panasznap megszüntetése,[9] az Alkotmánybíróság az 1481/B/1992/61. számú határozatában az indítványt elutasította és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panasznapi ügyintézés - elősegítve a bírósághoz fordulás jogát - megfelel a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás fogalmának, ezért nem alkotmányellenes, de ennek ellenére nem célszerű, ha a bíró tartja a panasznapot.[10]
Az Alkotmánybíróság döntését követően Martin Zoltán "A jus murmurandi alapján a panasznapról" címmel a Bírák Lapjában cikket írt[11], amelyben éles kritikával illette a határozatot. A panasznap legfőbb problémájaként továbbra is
- 180/181 -
azt jelölte meg, hogy az - akkor hatályban volt - 1952. évi III. törvény 121. § (1) bekezdésének c) és e) pontjai szerint a keresetlevél elmaradhatatlan kelléke az érvényesíteni kívánt jog meghatározása és a döntésre irányuló határozott kereseti kérelem megfogalmazása, s ennek teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy a bíró (titkár, fogalmazó) a panasznapon is a legjobb szakmai tudása szerint járjon el, az érvényesíteni kívánt jogot jogszabályra hivatkozással jelölje meg, ekképp az elkészült keresetlevél kétségtelenül tartalmazza a panasznapi ügyintéző jogi álláspontját.[12] Véleménye szerint a nemzetközi jogi normák és az Alkotmány a bírósághoz fordulás jogát rögzítik, amely nem foglalja magában a keresetlevél bíró általi megírásához való jogot, ekképp az Alkotmánybíróság téves döntést hozott.[13]
Martin Zoltán véleményénél talán még élesebb kritikát gyakorol Pokol Béla, aki tanulmányában[14] kifejti, hogy a bírósági panasznap a korábbi, állampárti időkből visszamaradt intézmény, amikor is a bíró a felek és ügyvédeik fölött állva közvetlenül az államhatalmat testesítette meg, és a pervitel során nemcsak a szokásos európai bíró aktivitásával rendelkezett, hanem a legszélesebb körben volt kitanítási kötelezettsége[15] még az olyan felek részére is, akiket ügyvéd képviselt. Ennek szellemében evidens módon merült fel, hogy "szabad idejükben" a bírák a szóban előterjesztett kérelmeket jegyzőkönyvbe foglalják, ha az ügy bírósági hatáskörbe tartozott. Pokol Béla szerint a bírói semleges döntési pozícióval nehezen fér össze, hogy a bírák ítélkezési tevékenységük mellett mellékesen ilyen ügyvédi feladatokat is ellássanak, így az Alkotmánybíróság eltörölte volna a panasznap intézményét, amennyiben a panasznap helyett más intézmény megfelelően biztosíthatta volna a bírósághoz fordulás jogát.
Véleményem szerint az Alkotmánybíróság helyes döntést hozott azáltal, hogy - szem előtt tartva a bírósághoz fordulás jogát - nem találta alkotmányellenesnek a panasznap intézményét, ugyanakkor valóban aggályokat vethet fel, amennyiben a bíró tartja a panasznapot, különösen akkor, ha épp a saját ügyében kell különféle kérelmeket írásba foglalnia. Példának okáért, amennyiben az egyik peres fél megjelenik a panasznapon, és épp az ügyében eljáró bíró rögzíti a kérelmét, ez a másik fél nemtetszését válthatja ki, amikor kézbesíti számára a bíróság a panasznapon rögzített iratot, rajta a bíró, mint panasznapi ügyintéző és az ellenérdekű fél aláírásával. A bíróságnak ugyanis nem elég függetlennek lennie, hanem annak is kell látszania, s e követelmény nem teljesül megfelelően, amennyiben épp az ügyben eljáró bíró foglalja írásba saját ügyfele előadását.[16] Ezen aggályok ellenére nem került sor jogszabálymódosításra, a régi Büsz. 4. § (1) bekezdése változatlanul tartalmazta annak lehetőségét, hogy a bíróság elnöke bírót jelöljön ki az ügyintézésre, sőt 2003. július 1. napjával a régi Büsz. helyébe a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) lépett, amely hatálybalépésekor ugyancsak figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság megállapításait.
A Kormány 2015. január 14-én fogadta el a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat alapján elkészült új polgári perrendtartás koncepcióját, majd a jogalkotási folyamat eredményeképp az Országgyűlés 2016. november 22-én elfogadta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt, amely 2018. január 1-jén lépett hatályba. A törvény számos újítással, a magyar perjogban hagyományokkal rendelkező jogintézmények felélesztésével, és szükség esetén a kor követelményeihez igazításával kívánja megteremteni a törvény kiemelt jogalkotói célkitűzését: a perhatékonyság rendszerszintű biztosítását.[17] Ennek szellemében a bírósági panasznap intézményét is megújította az Országgyűlés.
Az ügyfélfogadás fő célkitűzése nem változott, ugyanis a Pp. 111. §-a szerint a bíróság tájékoztatásának továbbra is a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli eljárási jogaira és kötelezettségeire, indokolt esetben a támogató perben történő részvételére, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségére kell kiterjednie, amely lényegében megegyezik a hatályon kívül helyezett 1952. évi III. törvény 7. § (2) bekezdésében foglalt szabállyal.[18] Az ügyfélfogadás azonban nemcsak szóbeli tájékoztatást jelent, gyak-
- 181/182 -
ran keresetet, viszontkeresetet, illetve különböző kérelmeket foglal írásba a panasznapi ügyintéző. Az új törvény elsősorban e kérelmek írásba foglalását érintően hoz változást, mivel egységes formanyomtatványok alkalmazását teszi kötelezővé.[19] Egyebekben a formanyomtatványok használata nem csak a panasznapon kötelező, hanem abban az esetben is, ha az ügyfél panasznap igénybevétele nélkül nyújt be keresetlevelet, illetve a törvényben taxatíve felsorolt egyéb iratot a bíróságra.[20] A Pp. 246. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény a formanyomtatványok bevezetésével a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára az alapiratokkal (keresetlevél, viszontkeresetlevél, beszámítást tartalmazó irat és írásbeli ellenkérelem) szembeni fokozottabb követelmények teljesítését és megfelelő benyújtását segíti elő, amely a kitöltéshez szükséges tájékoztatással mutatja a félnek, hogy mit és hogyan kell azokban feltüntetni. Ez azt jelenti, hogy a formanyomtatványokon található "rubrikákhoz" - lábjegyzetek formájában - közérthető tájékoztatásokat fűzött a jogalkotó, de amennyiben az ügyfél szükségét látja, hogy a formanyomtatványok kitöltése céljából igénybe vegye a panasznapi ügyintézést, ennek továbbra sincs akadálya. Sőt, a panasznapon olyan kérelmeket is jegyzőkönyvbe lehet mondani, amelyekre a jogalkotó külön formanyomtatványokat nem rendszeresített. Ilyen kérelem például, ha a felperes a keresetétől eláll és az eljárás megszüntetését kéri, vagy ha a nagykorú gyermek, mint jogosult arra tekintettel kéri a szülőjét terhelő tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetését, mert befejezte felsőfokú tanulmányait és munkaviszonyt létesített. Egyebekben a formanyomtatványokat a polgári perben és a közigazgatási bírósági eljárásban alkalmazandó nyomtatványokról szóló 21/2017. (XII. 22.) IM rendelet mellékletei tartalmazzák.[21]
Ahogy az 1952. évi III. törvény hatályban léte alatt felmerülő problémák között említettem, nehézséget okozott a panasznapi ügyintézők számára, hogy a törvény ugyanolyan elvárásokat fogalmazott meg a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelek keresetleveleivel szemben, mint jogi képviselet esetén, legfeljebb a hiányosan benyújtott keresetlevelek miatt alkalmazható jogkövetkezmények terén ismert különbséget.[22] E tekintetben ugyancsak változást hoz a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp., mivel a 247. § (1) és (2) bekezdései szerint a jogi képviselő nélkül eljáró félnek a keresetlevélben, viszontkeresetlevélben, beszámítást tartalmazó iratban, illetve az írásbeli ellenkérelmében nem kell feltüntetnie a jogalapot, a jogi érvelést és a jogszabályhelyet, csupán úgy kell megjelölnie az érvényesíteni kívánt jogot, valamint az anyagi jogi kifogást, hogy a jogalap beazonosítható legyen, ezzel szemben a jogi képviselővel eljáró fél beadványának valamennyi, a törvényben felsorolt kötelező tartalmi elemet magában kell foglalnia.[23] Ami a panasznapon felvehető keresetlevelet, illetve egyéb alapiratokat illeti, véleményem szerint az új polgári eljárásjogi törvény szabályai szerint folyó perekben az ügyintézőnek sem kell feltüntetnie a jogalapot, a jogi érvelést és a jogszabályhelyet az ügyfél kérelmében, mivel a panasznapi ügyintézés nem jelent jogi képviseletet, még annak ellenére sem, hogy a panasznapi ügyintézők általában rendelkeznek jogi diplomával.[24] Ugyanakkor a keresettel érvényesíteni kívánt jogot legalább abban a "mértékben" mindenképp fel kell tüntetni, hogy a jogalap beazonosítható legyen, vagyis a keresettel érvényesített jog meghatározása mind az 1952. évi III. törvény, mind a 2016. évi CXXX. törvény rendelkezései szerint is a keresetlevél kötelező tartalmi elemei közé tartozik.[25] Az új polgári perrendtartás a panasznap során felvett fellebbezések kapcsán is enged a követelményekből, amely során rögzíti, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés feltüntetése során mellőzhető a jogszabályhelyre hivatkozás.[26] Összességében e szabályok gördülékenyebbé teszik a formanyomtatványok kitöltését és az egyéb kérelmek felvételét az
- 182/183 -
ügyfél és a panasznapi ügyintéző számára, mivel nem támasztanak olyan szigorú követelményeket, mint ahogy azt az 1952. évi III. törvény rendelkezései tették, ugyanakkor a jogi képviselő által benyújtott beadványnak továbbra is szükséges jogi indokolást tartalmaznia.[27]
Érdekes kérdésként merül fel, hogy mit tehet az ügyintéző, amennyiben az ügyfél bizonytalan a tekintetben, hogy mire irányuljon a kérelme? Mivel az ügyintéző jogi tanácsot nem adhat az ügyfél számára, illetve - a jogszabályi feltételek hiányában - határozatlan kérelmének jegyzőkönyvbe foglalása sem célszerű, így tájékoztatni kell arról, hogy milyen módon tud kizárólag az ő érdekeit szem előtt tartó segítséget kapni, amely során ügyvéd közbenjárását tartom indokoltnak. Már az új polgári eljárásjogi törvény hatálybalépése előtt, 2017. június 29-én hatályba lépett az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény, amely az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt váltotta fel. A régi és az új törvény koncepciója természetesen azonos a tekintetben, hogy az ügyvéd ügyfele érdekében köteles a tevékenységét gyakorolni, amelyet az új törvény már világosan le is szögez.[28] A panasznapi ügyintéző azonban név szerint nem javasolhat ügyvédet, hiszen e magatartásával sértené a bíróság pártatlanságának követelményét. A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat ajánlásának viszont nincs akadálya, valamint arra is fel lehet hívni általános jelleggel az ügyfél figyelmét, hogy léteznek különböző olyan postai, telefonos, online és e-mail-levelezéssel működő jogsegélyszolgálatok, illetve alapítványok, hálózatok, ahol ingyenes jogi tanácsadást tud kérni. Ezt követően, amennyiben az ügyfél a következő panasznapon való megjelenése során határozott kérelemmel áll elő, úgy írásba foglalható az előadása, amennyiben nem kötött megbízási szerződést az ügyvéddel a szóban forgó jogvitára, csupán tanácsadást kapott tőle.
2018. január 1-jei hatállyal közel huszonöt éves "tartozásának" tett eleget a jogalkotó. Ahogy fentebb is említettem, az Alkotmánybíróság az 1993. június 9. napján hozott 1481/B/1992/61. számú határozatában bár akképp foglalt állást, hogy ha a bíróságok a konkrét eljáráson kívül az eljárás megindítása előtt, vagy befejezése után az alapvető jogok érvényesítését elősegítő tevékenységet végeznek, ez megfelel a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás fogalmának, ezért a panasznap nem alkotmányellenes, ugyanakkor nem célszerű, ha a bírák tartják az ügyfélfogadást.[29] Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak ellenére a régi Büsz. 4. § (1) bekezdése változatlanul tartalmazta annak lehetőségét, hogy a bíróság elnöke bírót jelöljön ki az ügyintézésre, sőt e szabályon a 2003. július 1. napjától hatályos Büsz. sem változtatott, pedig akkoriban már tíz éve volt, hogy az alkotmánybírák meghozták döntésüket. A koncepcióváltásra egészen 2018. január 1-jéig kellett várni, amikor is a Pp. hatálybalépésével egyidejűleg az új polgári perrendtartásról és az ügyvédi tevékenységről szóló törvénnyel összefüggő, valamint egyéb igazságügyi tárgyú rendeletek módosításáról szóló 20/2017. (XII. 21.) IM rendelet módosította a Büsz. 7. § (1) bekezdését akképp, hogy a bíróság elnöke kizárólag bírósági titkárt, bírósági fogalmazót vagy bírósági ügyintézőt jelölhet ki a panasznapi ügyintézésre, azaz bíró már nem szerepel e felsorolásban. E módosítással a jogalkotó elejét veszi az olyan problémáknak, mint hogy a bírónak éppen a rá szignált ügyben kelljen tájékoztatást adnia, avagy különféle kérelmeket, esetleg a saját maga által hozott határozat elleni fellebbezést jegyzőkönyvbe foglalnia, így már nem áll fenn az a veszély, amelyet Martin Zoltán és Pokol Béla elemzett tanulmányaikban.
A Pp. hatálybalépésével egyidejűleg lépett hatályba a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény, amely a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet helyébe lépett. Mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a rendeleti szabályozást törvényi szint váltotta fel, amelyre azért volt szükség, mert a költségkedvezmények engedélyezésének a feltételei, az engedélyezés iránti kérelem, illetve annak elbírálási rendje alapvető, garanciális szabályozást igénylő jogintézménynek minősülnek.[30]
Szintén 2018. január 1-jén lépett hatályba a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról című 26/2017. (XII. 27.) IM rendelet, amelyhez mellékletként tartozik az a formanyomtatvány, amelyet költségmentesség vagy személyes költségfeljegyzési jog engedélyezése esetén kell az ügyfélnek kitölteni.[31] E rendelet a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról
- 183/184 -
szóló 2/1968. (I. 24.) IM rendeletet helyezte hatályon kívül, amelyhez szintén tartozott egy hasonló nyomtatvány.[32]
Az új Pp. hatálybalépése óta a gyakorlatban problémát okozott az, hogy abban az esetben, amikor egy 2018. január 1-jét megelőzően indult ügyben 2018. január 1-jét követően él költségmentesség engedélyezése iránti kérelemmel az ügyfél, úgy melyik jogszabályokat kell alkalmazni, illetve az ügyfeleknek melyik jogszabályhoz tartozó formanyomtatványt kell kitölteni. Tekintettel arra, hogy a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 18. §-a szerint e törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni, így abban az esetben, ha a keresetlevél benyújtására 2018. január 1-jét megelőzően került sor, úgy a keresetlevél benyújtásakor hatályos jogszabályok az irányadók.[33]
A különböző jogszabály-változásokhoz a bírósági szervezetnek is alkalmazkodnia kellett, így az Országos Bírósági Hivatal az ügyfelek érdekeit szem előtt tartva arra sarkalta az egyes bíróságokat, hogy egységes gyakorlatot alakítsanak ki. Ennek céljából 2018. április 10-11-én Siófokon "Jó Gyakorlat" elnevezéssel börzét szerveztek, ahol bírósági vezetők, bírák és igazságügyi alkalmazottak tárgyaltak a 2018 januártól hatályos Pp. panasznapi ügyintézésre gyakorolt hatásairól.[34] E változások körében mindenekelőtt a törvénynek a panasznap funkcióját érintő rendelkezéseit kell kiemelni, amelyek szerint az ügyfélfogadás kizárólag a bírósági hatáskörbe tartozó kérelmek felvételére, illetve az ügyfelek perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről való tájékoztatásra terjedhet ki.[35] E szabályok egyértelműen kizárják, hogy a panasznapi ügyintéző válaszolhasson az ügyfelek anyagi jogi kérdéseire, illetve hogy állást foglaljon az ügy érdemében. Emellett az is világos, hogy a panasznap nem a közérdekű bejelentések, illetve az egyes panaszok benyújtására szolgál, arra legfeljebb a bírósági vezetők ügyfélfogadásán kerülhet sor, hiszen ezek elbírálása a bírósági elnök igazgatási, ellenőrzési jogkörébe tartozik.
A nyilvános félfogadási napnak a köznyelvben "panasznapként" történő elterjedése félreértésekre adott okot, ezért az Országos Bírósági Hivatal elnöke pályázatot hirdetett bírák és igazságügyi alkalmazottak számára "Nevezzük át a Panasznapot!" címmel. A pályázat célja egy olyan közérthető elnevezés kigondolása volt, amely tükrözi, hogy a nyilvános félfogadási időben bírósághoz forduló személyek az új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény alapján egy hatékonyabb, professzionális segítséghez jutnak. A pályázatot az "Ügyfélsegítő" elnevezés nyerte.[36]
Az egységes gyakorlat kialakítására való törekvés mellett az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2018 augusztus elején egy javaslatcsomagot terjesztett az Igazságügyi Minisztérium elé, amelynek elfogadása esetén a 25 oldalas formanyomtatványok terjedelme 7 oldalra csökkenne. Az Országos Bírósági Hivatal már 2018. január 1-jétől figyelemmel kíséri az új eljárási kódex alkalmazása során felmerülő problémákat, ezért állította fel "Az új Pp. hatályosulását támogató Munkacsoport" is, amely szakmai kapcsolatban áll a Kúriával és annak konzultációs testületével, illetve a bíróságokon megalakult perjogi szakmai testületekkel. A Munkacsoport gyűjtötte össze azokat a bíróságoktól érkező észrevételeket is, amelyek alapján sor került a formanyomtatványok átszerkesztésére. Amennyiben az Igazságügyi Minisztérium elfogadja az Országos Bírósági Hivatal javaslatát, úgy az ügyfelek egyszerűbb feltételek mellett érvényesíthetik igényeiket, és terjeszthetik elő nyilatkozataikat a bíróságokon. A bírói kar várakozással tekint a nyomon következő jogalkotói lépésekre annak érdekében, hogy az ügyfelek rövidebb és közérthetőbb nyomtatványokat használhassanak, ezáltal a hiánypótlások és visszautasítások száma csökkenhessen. Ezzel összefüggésben segítené a bírósághoz fordulás jogát az Országos Bírósági Hivatal elnökének az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítási javaslata is, amely illetékmentessé tenné a keresetlevél visszautasítását.[37] Ez utóbbi javaslatot már elfogadta az Országgyűlés.[38]
Mindent egybevetve megállapítható, hogy a bírósági szervezet által működtetett ügyfélfogadás körültekintő metodikán alapul. Ugyanakkor véleményem szerint célszerű lenne olyan országos gyakorlat kialakítása is, miszerint a kisebb létszámú bíróságokon az ügyintézői feladatokat ellátó fogalmazókat pályájuk kezdetén polgári ügyszakban kelljen foglalkoztatni, tekintettel arra, hogy az ügyfélsegítő során előforduló jogviták döntően polgári természetűek, így amennyiben büntető ügyszakba történik az újonnan kinevezett fogalmazók első beosztása, úgy kevésbé tudnak professzionális segítséget nyújtani a jogkereső ügyfeleknek.[39]
- 184/185 -
Összességében a bíróságok a nyilvános félfogadási napon lehetőséget biztosítanak az ügyfeleknek nyilatkozataik írásba foglalására egy jogvégzett ügyintéző által, amennyiben kérelmük bírósági hatáskörbe tartozik. Ellenkező esetben az ügyfeleket a szükséges tájékoztatással el kell látni, a megfelelő hatóság felé "útba indítani".
Véleményem szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény evidens korlátok közé szorítja az ügyfélsegítő keretében eljáró ügyintézők tevékenységét, akik kizárólag eljárásjogi kérdésekben adhatnak tanácsot, így napjainkban a bírósági ügyfélfogadás nem tekinthető olyan intézménynek, amely már jellegénél fogva visszaélésszerű hatalomgyakorlásra lenne alkalmas. Emellett az sem fordulhat elő, hogy a bírónak a rá szignált ügyben kelljen tájékoztatást adnia, avagy különféle kérelmeket írásba foglalnia, hiszen 2018. január 1-jétől a Büsz. nem ad arra lehetőséget, hogy a törvényszék elnöke bírákat jelöljön ki az ügyintézésre.
Mindezek alapján az új polgári eljárásjogi törvény megteremti annak kereteit, hogy az ügyfélsegítő pártatlanul, elfogulatlanul, ugyanakkor professzionális segítséget nyújtva szolgálja a bírósághoz fordulás jogát, így az intézmény létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen mai jogrendszerünkben. ■
JEGYZETEK
[1] Pp. 246. §-hoz miniszteri indokolás.
[2] Király Lilla: A szegényjogtól a jogi segítségnyújtásig. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2012. 141.
[3] 1952. évi III. törvény 7. § (2) bek.
[4] 1952. évi III. törvény 94. § (1) bek.
[5] Pp. 111. §.
[6] Az 1952. évi III. törvény hatályban léte alatti bírósági ügyfélfogadásról helytálló képet kapunk a Zalaegerszegi Törvényszék Panasznapi Tájékoztatójában:
»http://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/20160512/mi-panasznap« (2018. 09. 24.)
[7] A régi Büsz. 4. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazta:
"4. § (1) Bírósági útra tartozó ügyben a szóban előterjesztett kérelmeket (pl. költségmentesség iránti kérelem, keresetlevél, panasz, feljelentés stb.) a bíróság elnöke által kijelölt bíró, közjegyző, titkár vagy fogalmazó foglalja jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors elintézését elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell.
(2) Ha az elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a kérelem más bíróság előtt folyamatban lévő ügyre vonatkozik, a jegyzőkönyvet a lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak.
(3) Ha a fél által előterjesztett kérelem nem tartozik bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésre melyik hatóság jogosult."
[8] Hideg Milán István: A bírósághoz fordulás joga a panasznap tükrében - az új Pp. margójára. Eljárásjogi Szemle, 2017/4. szám. 8.
[9] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 357.
[10] Keyha Judit: Bírósági ügyintézők kézikönyve. Budapest, Complex Kiadó, 2010. 53.
[11] Martin Zoltán: A jus murmurandi alapján a panasznapról. Bírák Lapja 1993/3-4. szám http://www.mabie.hu/sites/mabie.hu/files/birak_lapja/BL.1993. III.3-4.sz.pdf (2018. 09. 24.)
[12] Hideg: i. m. 9.
[13] Martin Zoltán cikkében megemlíti, hogy "nem találkozott olyan bíró kollégával, aki az Alkotmánybíróság döntésével egyetértett volna".
[14] Pokol Béla: Jogszociológiai vizsgálódások. Budapest, 2002. 61. http://www.ssoar.info/ssoar/bitstream/handle/document/10681/ssoar-2003-pokol-jogszociologiai_vizsgalodasok.pdf?sequence=1 (2018. 09. 24.)
[15] A polgári eljárásjog fejlődéstörténete során a szociális polgári pertípus vezette be a bíróság kitanítási kötelezettségét. A rendszer a "szociálisan gyengébbek" jogait kívánta megvédeni, ezért megerősítette a bíró pozícióját, akinek kötelessége volt az, hogy a jogban járatlan vagy ügyvéddel nem rendelkező felet a szükséges felvilágosítással ellássa. Ld. Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris Kiadó, 2014. 54.
[16] Király: i. m. 194.
[17] Ld. a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény általános indokolása.
[18] Ugyanakkor az új polgári eljárásjogi törvény a bíróság tájékoztatási kötelezettségét más kontextusban jeleníti meg, mivel az általános intézkedési kötelezettséggel együtt értelmezi, amely szerint a bíróság köteles lehetővé tenni, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, a bírósághoz benyújtott okiratot, bizonyítékot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak. Ld.: a Pp. 110-112. §-hoz fűzött miniszteri indokolás.
[19] Pp. 246. § (2) bek.
[20] A Pp. 246. § (1) bekezdése szerint a félnek jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie a keresetlevelet, a viszont-keresetlevelet, valamint a beszámítást tartalmazó iratot, és az írásbeli ellenkérelmet.
[21] Amíg a Pp. 246. § (1) bekezdése alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozó polgári perekben kötelező a formanyomtatványok használata, addig a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 39. § (2) bekezdésében foglalt szabály csupán lehetőségként veti fel a jogi képviselő nélkül eljáró félnek, hogy a közigazgatási per megindítása céljából keresetlevelét formanyomtatványon is előterjesztheti.
[22] Az 1952. évi III. törvény 124. § (2) bekezdése szerint a bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja,
a) a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében és a 121/A. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltakat vagy
b) a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását vagy
c) a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.
[23] A Pp. 247. §-hoz fűzött miniszteri indoklás szerint a jogalkotó a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében az alapiratok tartalmi követelményeit csökkenti azáltal, hogy a jogi ismereteket igénylő tartalmi kellékek feltüntetését nem teszi kötelezővé. Egyebekben az új törvény nem csak az alapiratok tartalmi követelményei, de az anyagi pervezetés terén is előír több és eltérő jellegű támogatást a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára, ugyanis a Pp. 253. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint a laikus fél esetében szükség lehet - perfelvételi nyilatkozatai tisztázásához - a személyes meghallgatására, a bizonyítási lehetőségei feltárásában bírói közrehatásra, illetve a bizonyítandó tények tekintetében az eljárásjogilag lehetséges bizonyítási eszközökről, bizonyítási módokról, illetve a bizonyítással kapcsolatos feltételekről történő tájékoztatásra.
[24] A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a panasznapon szóban előterjesztett kérelmet a bíróság elnöke által kijelölt bírósági titkár, bírósági fogalmazó vagy bírósági ügyintéző foglalja jegyzőkönyvbe, akik közül egyedül a bírósági ügyintézők esetén nem szükséges, hogy jogi diplomával rendelkezzenek, ellenben a fogalmazóknak és a titkároknak mindenképp jogásznak kell lenniük.
[25] Ennek megfelelően a keresettel érvényesített jog vagy az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet, azaz a hiánypótlás lehetősége a bírói gyakorlat értelmében fogalmilag kizárt. A keresettel érvényesített jog megjelölése olyan hiányosság, amely a perben hozandó döntésre lehet kihatással, vagyis nem csupán a keresetlevél, hanem a keresetben érvényesített anyagi jog alapjául szolgáló bizonyíték hiánya. Ld. Lugosi József: A keresettel érvényesített jog, Magyar Jog, 2018. 3. szám, 154.
[26] Pp. 388. §.
[27] Pp. 170. § (2) bekezdés b) és d) pont, 170. § (3) bekezdés a) pont.
[28] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése alapján az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközzel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést. E szakasz (2) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.
[29] Keyha: i. m. 53.
[30] Ld. a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény általános indokolása.
[31] Országos Bírósági Hivatal hivatalos honlapja https://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/stat-tart-file/nyomtatvany-koltsegmentesseg-termeszetes_szemely_vegleges_0.pdf (2018. 09. 24.)
[32] https://zalaegerszegitorvenyszek.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/koltsegmentessegi_nyomtatvany.pdf (2018. 09. 24.)
[33] Ld. BDT 2018.3844. (Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.003/2018/7.)
[34] Országos Bírósági Hivatal hivatalos honlapja https://birosag.hu/media/aktualis/jo-gyakorlat-borze-panasznap-atalakitasa-video (2018. 09. 24.)
[35] Pp. 246. § (1)-(6) bek.
[36] https://birosag.hu/kereses?kulcsszo=%C3%BCgyf%C3%A9lseg%C3%ADt%C5%91 (2018. 12.10.)
[37] Országos Bírósági Hivatal hivatalos honlapja https://birosag.hu/media/aktualis/egyszerubbek-lehetnek-keresetlevel-nyomtatvanyok (2018. 09. 24.)
[38] https://birosag.hu/hirek/kategoria/ugyfeleknek/ujra-illetekmentes-lesz-keresetlevel-visszautasitasa (2018. 12. 10.)
[39] Hideg: i. m. 10.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági fogalmazó, Szekszárdi Törvényszék (Szekszárd).
Visszaugrás
