A tanulmány a polgári perrendtartás házassági vagyonjogi perre vonatkozó egyes szabályaival foglalkozik, kifejezetten a bírói gyakorlatra fókuszálva, jogtörténeti kitekintéssel.
A házassági vagyonjog egyes elemei előfordulhatnak és jelentőséggel bírnak a közjegyzői eljárásokban is. A közjegyzői okiratszerkesztési eljárás során a házassági vagyonjogi szerződések közokiratba foglalása, a házassági vagyon megosztása tárgyában készült közjegyzői okiratok, a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartása (HÉV-SZENY) vezetése során vagy éppen a hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs vagyonközösségi igénye érvényesítése, a közös és különvagyoni vagyontárgyak (például ingatlan, gépjármű) elkülönülése körében is figyelemmel kell lenni a házassági vagyonjog komplex rendszerére. Jelentőséggel bírhat továbbá egyes közjegyzői nemperes eljárásokban is, így a közjegyző előtti egyezségi eljárásban, mivel az eljárás tárgyi hatálya kizárja a családjogi tárgyú ügyeket.
Elsőként a tanulmány jogtörténeti elemzést tesz a házassági vagyonjogi perek szabályaira a XX. század kezdetétől napjainkig. Az 1911. évi Pp. összesen kilenc szakaszban foglalta össze a házassági vagyonjogi pertípust. E szakaszokban a viszontkereset, perképesség és a jogorvoslat is rendezésre kerül. Ezzel ellentétben a 1952. évi Pp. a polgári perek általános szabályaihoz süllyesztette vissza a szabályozást. Az anyagi jog kodifikálása a házassági vagyonjogot is megreformálta, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 42 szakaszra bővítette a korábbi szűkkörű jogszabályi rendelkezést. A tanulmány a jelenlegi hatályos új polgári perrendtartástól a kor követelményeinek megfelelő modern előírások hiányát említi.
A szerző ismerteti a házassági vagyonjogi per szakirodalomban ismert két fogalmát. A szűk értelmezés szerinti per tárgya a házastársi vagyonközösség megszűnése utáni közös vagyon megosztása, valamint a különvagyon kiadására irányuló megtérítési igény és a közös lakáshasználattal kapcsolatos igények. Ezzel ellentétben a tág fogalom alá tar-
- 70/71 -
tozik az ajándék visszakövetelése, a házastársak között létrejött szerződés érvénytelenségének megállapítása és bizonyos kártérítési igények is. A törvényi definícióból kiindulva a szerző először az 1952-es Pp.-t elemzi, amely tág értelmezést adott: beletartoztak a közös vagyon megosztás és a különvagyontárgyak kiadására, valamint bizonyos tulajdonjog megállapítására, a házastársak harmadik személyekkel kötött ügyleteinek érvénytelensége, hatálytalansága iránti igények, valamint többek között a házastársi lakáshasználat, a lakáshasználati jog rendezésének egyes kérdései is. Ide tartozott az elhunyt házastárs törvényes vagy végrendeleti örököseivel szembeni a házassági vagyonjogi szabályokra alapított tulajdoni igények is. Ami a Pp.-t illeti, nem határozza meg a házassági vagyonjogi per fogalmát, azonban a vagyonjogi per és a házassági vagyonjogi kereset fogalma iránymutatásokat ad a fogalom meghatárolása tekintetében. Fontos kiemelni, hogy eljárásjogi értelemben nem minősül házassági vagyonjogi pernek azon végrehajtási igényper, amelyet a házastárs indított.
A tanulmány második része a státuszper és a vagyonjogi per kapcsolatát elemzi. E körben kiemeli a szerző a Pp. lényeges módosítását, miszerint el kell különíteni a házassági vagyonjogi keresetet a házassági pertől. Ennek a szétválasztásnak az indoka, hogy az elmúlt évtizedekben összetettebbé váltak a megosztásra kerülő házastársi vagyonösszességek, illetve a korábbi keresetváltoztatást engedő szabály, amelynek következtében a házassági vagyonjogi perek jelentős elhúzódása következett be. A Pp. 462. §-a pedig kifejezetten tiltja a házassági vagyonjogi kereset és a házassági per összekapcsolását.
A szerző a tanulmány harmadik részében az életközösség időtartalmára vonatkozó jelenlegi szabályozást kritikai szemlélettel vizsgálja. Meglátása szerint a két pertípus összekapcsolása során a Pp. nem ad teljesen megfelelő választ, így a bírói gyakorlat adhat megoldás a házassági vagyonjogi per és a házassági per kapcsolódására. Erre két lehetőség is kínálkozik. Egyrészt a házasság felbontása esetén az ítélet rendelkező része tartalmazza az életközösség időtartalmának meghatározását, így a házassági vagyonjogi perben ezt már vitássá tenni nem lehet. Másrészt az életközösség fennállásának időpontját a házassági vagyonjogi perben az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala időpontjában vagy a házassági vagyonjogi per során eljáró bírósága állapítja meg.
A tanulmány negyedik része a hatásköri szabályokat elemzi. Fontos változásként értékelhető az 1952-es Pp. 1999. évi novellája, hiszen ekkor került bevezetésre a házassági vagyonjogi perek - a szerző megfogalmazása szerinti -"kétszűrős" hatásköri elosztási szabálya. Eszerint a házassági pert megelőzően induló házassági vagyonjogi per hatáskörrel rendelkező bíróságát a pertárgyérték határozta meg. Az 1952-es Pp. szerint a házassági per magához vonta a házassági vagyonjogi pert, amennyiben a vagyonjogi pert a házassági perrel együtt vagy azután indították meg, így ilyen esetben az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozott, függetlenül a pertárgyértéktől. A szerző szerint az efféle "kényszerházasítás" szükségtelenül megnövelte a járásbírósági szinten a nagy pertárgyértékű perek számát, megosztva a bíró figyelmét a családjogi kérdések és a vagyonjogi pertárgy között. A Pp. változást hozott e területen és kifejezetten tiltja a házassági per és a házassági vagyonjogi kereset összekapcsolását. A tanulmány kifejti, hogy ez a tiltás túlzó mértékű, hiszen a hatályos Pp. elveszi a felektől azt a lehetőséget, hogy egy eljárásban egy egyezség
- 71/72 -
keretében rendezzék a köztük fennálló kérdéseket. Megoldási javaslatként a szerző az egyezség esetén való átjárást szorgalmazza. A hatásköri szabályok változásai során a Pp. egyértelműen vagyonjogi perként kezeli a házassági vagyonjogi pert, így az eljáró bíróság hatáskörét a pertárgyérték határozza meg.
A tanulmány ötödik, egyben utolsó része a Pp. egyik újításaként bevezetett osztott perszerkezet eljárásjogi kérdéseivel foglalkozik. Az eljáró bíró feladatát nehezíti a hosszúra nyúló perfelvételi szakasz. A per kereteinek meghatározásához szükséges az egyértelmű tulajdoni helyzet tisztázásán felül, hogy a jogalaptól kezdődően a vagyontárgyak értéke, a közös tulajdon megszüntetésének módja és egyéb bizonyítási indítványok, vagyonmérleg rendelkezésre álljon. A szerző szerint tovább bonyolítja az eljárást a házassági életközösség időtartama is, hiszen ennek vitatása hatással van a vagyonleltár és az egymással szemben támasztott igényekre is. A tanulmány szerzője kitér arra a problémakörre, hogy a Pp. a részleges preklúziót a házassági vagyonjogi perekben - az életközösség időtartamára vonatkozóan - sem tette lehetővé, amelyet a korábbi bírói gyakorlat alkalmazott. Ezt erősítette meg a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása és a Kúria Új Pp. Konzultációs Testülete is, egyértelművé téve, hogy nincs helye részleges perfelvételnek. Az alsóbb fokú bíróságok viszont ezzel ellentétes gyakorlatot folytattak, a jogalapra és összegszerűségre vonatkozó elkülönülést, valamint közbenső ítélettel való elbírálást tették lehetővé. Végül a jogalkotó a 2020. évi Pp. novella keretében 2021. január 1-jétől bevezetve kimondta, hogy az életközösség fennállása időtartamának megállapítása vonatkozásában a perfelvétel részlegesen lezárható és közbenső ítélet is hozható.
Összegzésként a szerző ismerteti, hogy a házassági vagyonjogi pereknek, hasonlóan a korábbi szabályozáshoz, az új polgári perrendtartásban sem sikerült önálló perjogi identitást kapni. Az 1952-es Pp. alatt kialakult és kiérlelt bírói gyakorlat létrehozott olyan eljárásjogi megoldásokat, amelyeket már jogszabályokban is "élő joggá" kellene formálni, így a jogegységesítés és a jogbiztonság követelményei is teljesülnének. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Debrecen.
Visszaugrás
