A kötelmi jogot időszerűsítő 2001. 11. 26-i1 törvény a 2002. év elején lépett hatályba. A kötelmi jog számos rendelkezését foglalta novellába és az EGBGB (a Polgári Törvénykönyv Életbeléptetési törvénye) 229. cikkelyének (5) bekezdése szerint csak azokra a kötelmi viszonyokra nem alkalmazható, amelyek, 2002. 1. 1. előtt keletkeztek. Kivételek nem jöhetnek szóba a Novellánál. A német jogászoknak újat kell tanulniuk, és, amint látni fogjuk, ismerniük kell az eddigi joganyagot. A szolgáltatásoknál fellépő zavarok joga, amibe most már messzemenően beépült az adásvételi és a vállalkozási szerződéseknél felmerülő kellékhibákkal kapcsolatos szavatossági jog, az ennek az integrálási helyzetnek az alkalmából jelentősen megváltozott adásvételi jog és az ehhez hozzá alkalmazott vállalkozási jog mellett a legfontosabb megreformált témák közé tartozik. Egy hosszabb távú, de nyilvános - a szakma számára is nyilvános - vita és a szövetségi igazságügy-miniszter által "A kötelmi jog átdolgozására" felállított "Bizottság" csak kevés figyelemre méltatott Alapvetésének keverékén és az európai megnyilvánulásokkal kiváltott, rövidlélegzetű hektikán alapszik. Ez a Bizottság zárójelentését már az 1992. évben előterjesztette2. A döntő megnyilvánulás az 1999. 5. 25-i, A fogyasztási javak adásvételéről szóló Irányelv3 volt. A 2001. 12. 31-ben megszabott átültetési határidő nyitott utat a kötelmi jog reformjának hektikája számára.
A fogyasztási javak adásvételére vonatkozó Irányelv jelentős pontokban világosan eltér a hagyományos BGB-től. Kellékhibáknál említésre méltó mindenekelőtt árleszállítást vagy szerződésfelbontást megelőzően, a fogyasztó joga kijavításra vagy kicserélésre, az elévülési határidő meghosszabbítása két évre, az elévülést megrövidítő megállapodás megszorítása, a kellékhibákhoz fűződő jogok kizárásának megtiltása, önkéntes jótállások tartalmi kialakításának megkövetelése és a kiskereskedői visszkereset. Az átültetés - mint Ausztriában is - a pontok tekintetében kétségtelenül egy "kis megoldás" útján mehetett volna végbe.4 Mindazonáltal mindenekelőtt a kijavítás vagy a kicserélés joga azt hozta közel, hogy a BGB 433. §-a (1) bekezdésének 2. pontjában a hibátlanságot kellékhibáknál is az eladó teljesítési kötelezettségeként értelmezzék, és a szavatossági jogot ezzel a metszővonallal kössék össze a teljesítés megzavarását általánosan rendező joggal.
Ezt a célt követte "Bizottsági tervezet"-ében (KE) a hagyományos BGB és a jogfejlődés felett gyakorolt, jórészt mindenképpen helytálló bírálatát követően működése idején már korábban a "Bizottság a kötelmi jog átdolgozására". A Szövetségi Igazságügy-minisztérium a szolgáltatás-megzavarási, az adásvételi és a vállalkozási szerződési jog vonatkozásában a 2000. év augusztusában nyilvánosságra hozott Vitatervezetében (DiskE)5 egészen szorosan támaszkodott a KE szövegére és indokolására. A bírálat6 - nehezen megérthető értékelési megkülönböztetéssel - egyebek között a kellékhibákért való szavatosság és az általános teljesítési zavarokat rendező jog közötti, romanista hagyományból (a vezérszó: aedilisi jogvédelmi eszköz) eredő, választóvonalnak szólt. A megkülönböztetés nehézsége abból adódik, hogy az említett bírálat egyfelől gondatlanságnál elutasítja az adásvételi jogban kellékhibáért való szavatosság esetében a régi szövegezésű BGB 463. §-ából levezetett felelősséget, másfelől a szerződés nem egy akarattal való felbontásnál, ami késedelem és lehetetlenség esetében az adós részéről felelősségi helytállást követelt, erről azonban a szerződés felbonthatóvá válásakor lemondott. Bírálja emellett a Bizottság az általános teljesítés-megzavarási jogban a lehetetlenség érvényesülésének túlsúlyát ennek minden feleslegesnek érzett alesetével együtt, valamint kifogásolja továbbá pozitív kötelemszegésnél és a szerződéskötés során mutatkozó vétkességnél, továbbá az ügylet alapjának meghiúsulásánál azt, hogy a veszteségeket törvény szabja meg. Mindenekelőtt pozitív kötelem-szegésnél a kellékhibáért való szavatossággal együtt járó egymásmellettiség vezetett az adásvételi jogban az eltérő felelősségi mércék miatt kevéssé szelektív és a régi szövegezésű BGB 477. §-a szerinti elévülés miatt is bizonytalan különbségtételhez a kellék hibája és abból következményesen keletkező kár között. A vállalkozási szerződés jogában "még távolabb eső" következményes kár kialakulását is elősegítette.
Ezeket a reális vagy vélt hibákat a KE és a DiskE mindenképpen részben kiküszöbölte. Már a KE is a hibátlanságot - kijavításra vagy kicserélésre irányuló igény következményével - az eladó teljesítési kötelezettségének körébe utalta, és ezenfelül a hibátlanság és minden egyéb teljesítési zavar idefoglalásával bevezette a kötelezettségszegés alaptényállását, hozzákapcsolva ehhez - amennyiben az adós helytállni tartozik - a kártérítésre irányuló igényt, sőt felróhatóság nélkül is, az elállás jogát. A szolgáltatási zavarok alfajai - mint a tiltott lehetetlenségnél, legtöbbnyire pontos megjelölés nélkül - hasznára voltak a még módosításra szoruló tényálláselemeknek, például határidőtűzés nélkülözhetőségénél. A KE-re erősen rányomta bélyegét az ENSZ-Vételi jog eszményképe.7 Megtartotta még fölényét - a Bizottság tagjainak a vita során elhangzott egybehangolt felszólásai nyomán - az 1994. évi Münsteri Jogászértekezlet felett is8, valóban azonban akkoriban, felismerhető megvalósítási esélyt nélkülözve, nem bocsátották vita alá. Újraéledése a DiskE-ben felismerhetően azon alapszik, hogy a politikailag felkapott "nagy megoldás" számára alkalmas keretet tudott nyújtani a Fogyasztási javak adásvételéről szóló Irányelv átültetésére.
A DiskE - a KE-től eltérően - gyorsan kritikai górcső alá került és különösképpen, de nem csupán a szolgáltatási zavaroknál, nyomban átélte Waterloo-ját, mindenekelőtt a német polgári jogi oktatók9 2000. 11. 17/18-i Regensburgi Értekezletén. Az Igazságügy-minisztérium erre sértő késlekedéssel reagált és egy Szövetségi tartományi Bizottság mellett egy "Kötelemteljesítési Zavar-Bizottság"-ot állított fel, amelyben összezárták a régi Kötelmi jogi Bizottság reformereit és a DiskE bírálóit. Ez a Bizottság, amely csupán a szolgáltatásoknál felmerülő zavarokkal foglalkozó jogot dolgozta fel - de nem például az adóskésedelem előfeltételeit, és nem az ügyleti alap meghiúsulását -, amelynek hatóköre nem terjedt ki emellett a teljes szavatossági jogra, aztán hat hónap alatt, a joggyakorlat és az irodalom valódi elemzése nélkül, tető alá hozta egy rendezett foglalatban (konsolidierte Fassung; (KF)10 a kötelmi szolgáltatások zavarait rendező jog időszerű rendszertanát, majd lényegében érvényesülésre talált a törvényhozási eljárásban; természetesen elkerülhetetlen kompromisszumok mellett befelé, és olykor nem szerencsés javításokkal, kifelé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
