Az elmúlt évtizedben többször előfordult az, amire korábban nem volt példa: az Európai Unió valamely tagállamának alkotmánybírósága vagy legfelső bírósága arra a megállapításra jutott, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) túllépte a rá ruházott hatásköröket. Elsőként Csehországban, majd Dániában láthattunk erre példát, 2020-ban pedig a nagy tekintélyű német Szövetségi Alkotmánybíróság is csatlakozott a körhöz, kétségkívül jelentősen felkavarva az uniós jogrendszerről szóló diskurzus állóvizét.[2] A sorozat végére jelenleg a lengyel alkotmánybíróság K 3/21. számú döntését tehetjük, ami pedig már kifejezetten az EUB integrációban betöltött szerepével szembeni ellenállási kísérletként értelmezhető. Még ha nem is beszélhetünk összefüggő folyamatról, az ún. ultra vires határozatok e sorozata mindenképpen látványos, tekintve, hogy az ilyen jellegű ellenállás korábban teljesen ismeretlen volt. Bár a cseh és a lengyel alkotmánybíróság vagy a dán legfelső bíróság döntései akár elszigetelt esetnek is tekinthetők, a német alkotmánybíróknak az Európai Központi Bank kötvénykibocsátási programja (PSPP) kapcsán hozott határozata már felveti annak lehetőségét, hogy akár más alkotmánybíróságok is követhetik ezt a példát.[3] Természetesen, amikor egy tagállami alkotmánybíróság részéről ilyen jellegű ellenállás jelenik meg, annak formája és indoklása is különböző lehet, mindazonáltal elképzelhető, hogy a mögöttes problémák a rendszer belső jellemzői.
Az EUB ítélkezési gyakorlata, az általa kialakított doktrínák (elsősorban a közvetlen hatály és az elsőbbség elve) kiemelkedő szerepet játszottak a jelenlegi integrált jogrendszer, az "egyre szorosabb egység" létrehozásában.[4] Ebben a folyamatban meghatározó szerepe volt az előzetes döntéshozatali eljárásnak, amelynek keretein belül az EUB intenzív és kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakított ki elsősorban az alsóbb szintű tagállami bíróságokkal.[5] Az uniós jog primátusának doktrínája kulcsszerepet játszik két olyan problémában, amely az EUB és az alkotmánybíróságok kapcsolatát jellemzi: (1) az előzetes döntéshozatali eljárást rendes bíróságok arra tudják használni, hogy az EUB közreműködésével az alkotmánybíróságok gyakorlatát, sőt az alkotmányos rendszerben betöltött szerepüket megkérdőjelezzék;[6] (2) az EU intézményei (köztük az EUB) által gyakorolható hatáskörök feletti kontrollra, valamint azok meghatározására az alkotmánybíróságok és az EUB egyaránt igényt tartanak.[7] A két probléma jelenlétét jól érzékelteti a Landtová és az A.B. és mások ügy, illetve az azokra adott cseh és lengyel alkotmánybírósági válasz.[8] Mindkét esetben a legfelső közigazgatási bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásból született EUB-ítélet közvetlenül vagy közvetve az alkotmánybíróság határozatának uniós joggal való összhangját vonta kétségbe. A cseh alkotmánybíróság, saját becsületét védeni igyekezve megállapította, hogy az EUB ítélete ultra vires, mondván, hogy az túllépte a cseh alkotmány által az EU-ra ruházott hatásköröket.[9] A lengyel alkotmánybíróság nem a konkrét ítélet alkalmazhatóságáról, hanem absztrakt alkotmányértelmezésként az uniós jog és az alkotmány viszonyáról értekezett a miniszterelnök indítványa nyomán. Azt azonban ezzel együtt világossá tette, hogy az EUB vonatkozó ítéletét, illetve az európai integrációnak az igazságszolgáltatás, konkrétan pedig a bírókinevezések területére való beszivárgását nem tartja összeegyeztethetőnek Lengyelország szuverenitásával.[10] S bár az alkotmánybíróságok pozícióvesztése (displacement) és a hatásköri konfliktus külön-külön és együtt is komoly kihívást jelenthetnek a joguralom megfelelő érvényesülése szempontjából, az Európai Uniónak nem áll rendelkezésére adekvát válasz. A legutóbbi két példából az rajzolódik ki, hogy az Európai Bizottság a tagállami és európai bírósági szint közötti Kompetenz-Kompetenz konfliktus esetén kötelezettségszegési eljárás megindításával tud és kíván fellépni. Ezt a folyamatot politikai dialógus vagy bírósági döntés zárhatja le. Előbbire példa lehet Németország esete: az Európai Bizottság a PSPP-döntés miatt indított kötelezettségszegési eljárást lezárta, miután a német kormányzat ígéretet tett arra, hogy minden eszközzel törekedni fog a hasonló alkotmánybírósági döntések elkerülésére - holott ez az ígéret természetesen nyugtalanító az alkotmánybíróság független működésének megfelelő érvényesülése tekintetében.[11] Ezzel szemben Lengyelországban a kormány ilyen ígéretet nem tett (sőt az inkriminált határozatot maga a miniszterelnök indítványozta), a Bizottság pedig az EUB elé utalta az ügyet. Az Európai Unió Bírósága, tulajdonképpen mint iudex in causa sua, saját bírálójának ügyét bírálhatja el - arra tehát még várni kell, hogy az
- 45/46 -
ügy esetleg bírói párbeszéd útján oldódik meg, vagy újabb konfrontációba torkollik.[12] Az alkotmánybírósági ultra vires határozatok lehetséges elszaporodása, az ilyen döntések esetére alkalmazott megoldások esetlegessége és vitathatósága abba az irányba mutatnak, hogy érdemes számba venni a felvázolt problémák orvoslását célzó javaslatokat.
Az Európai Unió Bíróságának esetleges intézményi reformja a szakirodalomban és a nyilvánosságban is egyaránt felmerült már.[13] A reform kérdése már évtizedekkel ezelőtt is foglalkoztatta a tudományos diskurzust, de jelentek meg erre vonatkozó politikai javaslatok tagállami részről is.[14] Ebben az írásban olyan javaslatokat foglalok össze, amelyek részben valamilyen megoldást kínálnának a két probléma valamelyikére. Ezek között szerepel a fordított előzetes döntéshozatali eljárás, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési jogának korlátozása a felsőbíróságokra, az EUB ítéleteinek hatásköri felülvizsgálatára irányuló politikai kontrollmechanizmus, illetve egy hatásköri felülvizsgálati bíróság felállítása. Ezeket vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy hatékony megoldást ezek közül elsősorban a felülvizsgálati bíróság jelenthet, azonban néhány olyan kiegészítéssel, amelyek arra szolgálnak, hogy ez a jogorvoslati lehetőség valóban működőképes alternatívája lehessen az EUB ítéleteivel szembeni nyílt tagállami engedetlenségnek. Az előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán pedig olyan javaslattal élnék, amely az alkotmánybíróságok számára biztosítaná, hogy az alkotmányos körbe tartozó kérdéseket maguk vitathassák meg az Európai Unió Bíróságával, és ezáltal az alkotmányos párbeszéd ne az alkotmánybíróságok megkerülésével történjen.
Négy európai alkotmánybíró szerint ahhoz, hogy "egyirányú utca" helyett "kétirányú forgalom" legyen jellemző a kapcsolatukra, arra lenne szükség, hogy az Európai Unió Bírósága is a nemzeti alkotmánybíróságokhoz forduljon konkrét ügyekben az alkotmány autentikus értelmezése céljából.[15] Így az EUB és az adott alkotmánybíróság "közösen jutnának konklúzióra" úgy, hogy közben mégis egymástól független bíróságokként hoznak kötelező erejű döntéseket.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
