A Pécsi Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara kiadásában az ünnepelt tanítványai, kollégái, barátai ezzel a kötettel emlékeztek Benedek Ferenc 75. születésnapjára, aki 1951-ben ugyanezen az egyetemen szerzett jogi diplomát és azóta egész életét a jövő jogász generációi képzésének szentelte, mint a római jog oktatója majd professzora. Ezen tevékenysége a nyugdíjba vonulásával sem szakadt meg, hiszen mind az oktatásban, mind a tudományos munkában a mai napig részt vesz.
Jelen munkámban ezen tanulmánykötet - nagyrészt idegen nyelven, többségében angolul és németül megjelent - értekezéseit szeretném bemutatni a kötet szerzők szerinti csoportosítása helyett az áttekinthetőbb tematikus rendszerben. A tanulmányok egy része jogtörténeti (10) - jogelméleti (2), ezen belül is többségében az ünnepelt szakterületébe illő római jogi (6) témájú, míg a másik része (6) modern jogi témákat dolgoz fel, sok esetben azok történeti előzményeivel együtt, így a kötet találó címe és tartalma összhangban van.
Sorrendben először a római jogi, majd jogtörténeti és jogelméleti cikkeket mutatom be, majd röviden ismertetem a modern joggal foglalkozó cikkeket.
a) Besenyő András: Az actio oneris aversi rejtélye címmel egy a Digesta-ban röviden említett kereset mélyebb összefüggéseit tárja fel. A tényállás szerint egyes üzletemberek gabonát szállítottak hajón. Az első kikötőbe szállított gabona mennyiség rendben megérkezett, ugyanakkor a második kikötő előtt a hajó vis maior következtében elsüllyedt. Kérdés, hogy az így pórul járt kereskedők megindíthatják-e a fenti keresetet. A megoldás azért nem egyszerű, mert a fragmentum további részében leírt példák egy része azt erősíti, hogy a fenti kereset rei persecutoria jellegű, ugyanakkor másik példából annak poenalis jellege derül ki. Ez a Digesta egyik legnehezebben értelmezhető esete, melyet a jogtudósok másképp és másképp értelmeztek az idők során. Ahhoz, hogy a kereset értelmét lássuk, a szerző szerint meg kell a szövegrészt szabadítani az értelemzavaró részektől. A szerző ezt végzi el először, így a kereset értelme is napvilágra kerül.
Amennyiben a hajós specifikus szolgáltatásként szállított gabonát máshol rakja ki mint amiben megegyeztek és ez a tulajdonos akarata nélkül történt, akkor egyértelműen lopásról van szó, ez esetben a lopás keresete indítható. Amennyiben a hajósnak nem az adott gabonát, hanem abból azonos mennyiséget kellett a meghatározott kikötőben kiszolgáltatnia és ezt megtette, akkor a kereskedőt nem érhette kár. Az ilyen szerződésekben hallgatólagosan beletartozott az a lehetőség is, hogy a hajós bárhol kirakhatja az átadott árut. Ilyenkor a szállítási szerződés egy tengeri kölcsönbe fordult át, mivel a kirakás után a hajós azért felelt, hogy a meghatározott kikötőben, meghatározott időben, meghatározott mennyiséget adjon ki. Ez esetben az actio oneris aversi nem más, mint egy actio triticaria, a hajósnak a meghatározott mennyiséget a meghatározott kikötőben kell kiadnia és nem mentheti ki magát még vis maiorra hivatkozással sem.
Jelen esetben is a kereskedők erre próbáltak hivatkozni, azonban ezt az érvelést a jogtudós visszautasítja és nem adja meg az actio oneris aversit, mivel a hajós nem rakta ki más kikötőben a kereskedők áruját, így továbbra is a szállítási szerződés szabályai irányadóak, ezért a hajós a vis maior által okozott károkért nem felel.
b) Jakab Éva: Titinia Antracis pénzügyletein keresztül az ókori bankárok gyakorlatával foglalkozik. A szerző az egykori Suplicius bankárdinasztia birtokán Pompei-ben folytatott ásatásokon 1959-ben előkerült viaszostáblán rögzített okiratot elemzi a római jog szemszögéből. Az okiratot Kr. u. 43-ban állították ki Puteoliban a népes kikötővárosban, ugyanakkor a bankház neve nem került feltüntetésre, arra csak az elő-kerülési hely utal. Az okiratban rögzítésre került, hogy Titinia Antracis 1600 sestertius-t ad Eulpianak, akit gyámja Epichares képvisel, aki egyben kezességet is vállal az összeg visszafizetésére és akik nevük alapján bizonyíthatóan görög származásúak voltak. Ugyanakkor nincs utalás arra, Titinia gyámja részt vett volna az ügyletben. A pénz a bankházi pénztárán keresztül került kifizetésre. Érdekes ugyanakkor, hogy sem a visz-szafizetési kötelezettség, sem annak határideje nem került rögzítésre, sem kamatokról nincs szó. Ugyanakkor egyértelmű, hogy kölcsönszerződésről van szó a felek között. Jogviszonyt hozott továbbá létre Titinia és a bank között is, hiszen a bank által kifizetett összeget Titinianak kell befizetni a bank részére. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért kell egy ilyen ügyletbe a bankot bevonni?
A szerző ennek megvilágítására több példán keresztül elemzi a korabeli hellén bankgyakorlatot, mivel az több évszázados előélet után lényegében változatlanul élt tovább a Római Birodalomban is. A görög típusú okiratoktól eltérően a római okirat, mint írásbeli szerződés maga is jogviszonyt hozott létre, ill. a banki okirat bizonyító ereje is jelentős volt, ezért van arra is példa, hogy a vételár egy viszonylag csekély részét a bankon keresztül fizette ki a vevő, de ilyenkor az okiratban a korábbi részletek, ill. egyéb releváns tények is rögzítésre kerültek.
Visszatérve a vizsgált okirathoz a szerző megállapítja, hogy az egy római okirat, mely a bank irattárából került elő. Tulajdonképpen egy belső feljegyzés, amit az bizonyít, hogy a bank neve nem került feltüntetésre, vagyis az okirat csak belső használatra készült. A szerző megállapítja, hogy az okiratban tulajdonképpen nem egy hárompólusú jogviszony került rögzítésre, hiszen a pénzt közvetlenül Titinia is átadhatta volna, a bank bevonására csak azért került sor, hogy így az ügyletről egy erős bizonyító erővel rendelkező okirat készüljön.
c) Molnár Imre: A házasságtöréssel mint bűncselekménnyel kapcsolatos jogfejlődést mutatja be. A szerző a bevezetőben leszögezi, hogy a kérdést nem elsősorban büntetőjogi szempontból, hanem sokkal inkább a család, mint a társadalom alappillére szempontjából vizsgálja. A kérdés a római jogban két időben elkülönülő részre osztható, mely között Augustus idején kiadott lex Iulia de adulteris a választó vonal. Ez előtti időben - melyről jogi forrás nem áll rendelkezésünkre, csak irodalmi, az is csekély - a család tisztességének védelme a pater familias feladata volt. A házasságtörés esetén mind a férj, mind a feleség apja eljárhatott. A korabeli jog megkülönböztetett tetten ért és tetten nem ért esetet. Mindkét esetben a büntetés lehetett akár halálbüntetés is, de ez nem szükségszerű, enyhébb büntetést is ki lehetett szabni. Különbség volt azonban, hogy tetten nem érés esetén a halálbüntetés kiszabása előtt meg kellett hallgatni a családi tanács véleményét is.
A köztársaság idején a gazdagság és fényűzés az erkölcsök fellazulását hozta magával. A házasságtörések elszaporodtak, az ügyek családon belüli elintézése egyre kevésbé volt járható. A polgárháború után Augustus tette az első komoly lépést a római család - mint az állam alapegysége - régi fénye helyreállítása felé. Ezt egy komplex családjogi törvényhozási folyamattal valósította meg, melyek célja a római házasságok és gyermekek számának növelése, melybe tartozik a már hivatkozott törvény is. A szerző két bűncselekménnyel foglalkozik részletesen: az adulterummal, azaz a házasságtöréssel, mely a házasságban élő házasságon kívüli nemi kapcsolatát büntette, ill. a stuprummal, mely a házasságban nem élő tisztességes nővel folytatott futó nemi kapcsolatot rendelte büntetni. Nem vonatkozott a rabszolgával való nemi kapcsolatra, ill. azokra, akik foglalkozásuk miatt elveszítették tisztességüket. A törvény alapvető változásokat vezetett be a korábbi szabályokhoz képest. Az első ilyen az volt, hogy a házasságtörést crimenné azaz közüldözés alá eső bűncselekménnyé nyilvánította. A másik fontos változás, hogy nem csak a feleség, de a férj ellen is fel lehetett lépni, korábban ez kizárt volt, azonban a súlypont továbbra is a tisztességes nő erkölcsének védelme volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
