Szente Zoltán parlamentek intézménytörténtét összehasonlító módszerrel feldolgozó monográfiája szervesen illeszkedik a szerző tudományos munkásságához, gondolhatunk akár a 21. századi európai parlamentarizmus és a kiegyezés utáni Magyarország kormányformáját feldolgozó kötetére, akár a Mezey Barnával közösen jegyzett "Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet" című vaskos összefoglalóra. Ami a mostani feldolgozás terjedelmet illeti, Szente Zoltán szerencsére ezúttal sem takarékoskodott a leütésekkel, hiszen kötete a szakkifejezések magyarázata, a bibliográfia és a névmutató nélkül is meghaladta a 600 nyomtatott oldalt. Tehát újabb alapmű született - de nemcsak a tematika és kronológia miatt már önmagában is indokolt terjedelem okán -, amint ezt az elkövetkezőkben érzékeltetni is kívánom.
Szente ezúttal arra vállalkozott, hogy a terminológiai és módszertani kérdések áttekintését követően hét-nyolc évszázadon keresztül kövesse nyomon a képviseleti intézményként beazonosított és megnevezett parlament fejlődéstörténetét. A kötetben a parlament, rendi gyűlés, diéta, országgyűlés kifejezések szinonim fogalmakként használatosak. A szerző bevallottan és rokonszenvesen nem törekedett arra, hogy mindenáron önálló elméletet gyártson a parlament intézménytörténetének jobb megértése érdekében, miközben azt is egyértelművé tette, hogy kötetében nem követi mindenáron a hazai köz- és jogtörténeti irodalom kánonjait, ha a hagyományos értelmezései kereteket nem találta eléggé meggyőzőnek, vagy egyszerűen csak praktikusnak. Ebből is következően nem egy helyütt pontosítja az eddigi megállapításokat, hívja fel a figyelmet az újabb kutatási eredményekre, vagy oszlat szét tévhiteket. A vonatkozó szakirodalmi referenciák alapján például a kötetből az derül ki, hogy a korai rendi gyűlések nem Angliában, hanem nagy valószínűséggel az Ibériai-félszigeten alakultak ki a 12-13. század fordulóján. Az 1188-as léoni diéta kapcsán ismerte el ugyanis elsőként egy uralkodó - jelesül IX. Alfonz -, hogy a hatalomban osztozik a püspökökkel, a bárókkal, valamint a városok úgymond "jó embereivel".
A kötet átfogó jellegű tematikus egységei az előzmények mellett a korai rendi gyűlések korszakát, a 15-16. századi törvényhozó gyűléseket, a rendi gyűlések abszolutizmus korára datálható hanyatlását, végezetül pedig a népképviseleti - azaz modern - parlamentek létrejöttének időszakát ölelik fel. Az intézménytörténeti korszakokat átívelő egységek egymáshoz nagyon hasonló módon épülnek fel. A tematikus egységeket minden esetben részletes bevezető és szintén részletes összegző fejezet foglalja keretbe, amelyek az intézménytörténeti vonatkozások mellett a vizsgált korszak történelmi és társadalmi sajátosságait mutatják be. A bemutatandó parlamentek kapcsán ugyanakkor az egyes fejezetek rendszerint a személyi összetételt, a szerkezeti és szervezeti megoldásokat, a hatásköri kérdéseket, az eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint a parlamenti szokásokat veszik szemügyre.
Feltétlenül üdvözlendő, hogy a kötet olyan államok és földrajzi térségek megoldásaival is szembesíti az olvasót - miként például Írország, Skócia, Szicília, avagy az Ibériai-félsziget államai esetében -, amelyek a parlamentek vonatkozásában nem feltétlenül tartozván a fősodorhoz, eddig nem részesültek elegendő figyelemben.
Kellő súlyt kapnak továbbá a kötetben az országos szintű gyűlések mellett a területi, tartományi szintű gyűlések is, amelyek elsősorban az összetett szerkezetű államok esetében töltöttek be szerepet az intézménytörténet bizonyos korszakaiban, miként például a francia térség egyes provinciális gyűlései az általános rendi gyűlés összehívását mellőző abszolutizmus időszakában, avagy a spanyol fennhatóság alatti itáliai régiók szintén területi szintű rendi gyűlései.
Nagyon ötletes és hasznos megoldás, hogy a törzsszöveghez tipográfiai szempontból megkülönböztetett módon egy-egy korszakot, intézményt, vagy érdeklő-
- 79/80 -
désre számot eseményt megvilágító szakirodalmi idézetek, illetve szemelvények is kapcsolódnak. Ezeknek a jellemzően kuriózumokra koncentráló betéteknek a beemelése különösen amiatt szerencsés, mert fenntartják, vagy felkeltik a téma iránti érdeklődést.
Ezekből a találó alcímmel is ellátott betétekből derül ki például, 1. hogy Angliában a 13. század közepétől a 15. század végéig francia nyelven írták a törvényeket; 2. hogy I. Jakab, Anglia királya 1621-ben nemes egyszerűséggel kitépte a parlamenti naplónak azon lapját, amely az uralkodót bírálattal illette; 3. hogy az első hazai országgyűlési házszabálytervezet az 1630-as évekből Esterházy Miklós nádor nevéhez fűződnek; 4. hogy az első összeférhetetlenségi ügy a magyar országgyűlésben 1790-ben akkor merült fel, hogy Ugocsa vármegye felszólította követét, Ráthonyi Gábor, királyi fiskálist, hogy a követség fejében mondjon le ügyvédi állásáról.
Az országos és rendi gyűlések, parlamentek működésével, eljárásaival, szokásaival, rituáléival kapcsolatban természetesen a törzsszövegben is számos - a téma iránti figyelmet serkentő - érdekességre lelhetünk. Franciaországban a 16. században a provinciális rendi gyűlések saját védelmük érdekében titoktartásra eskették fel tagjaikat. Az egyik tartományban még olyan szabályt is bevezettek, amely megtiltotta a küldötteknek, hogy fogadókban éjszakázzanak, mert attól tartottak, hogy amennyiben a küldöttek sok bort isznak, esetleg kifecsegik a tartományi gyűlésen elhangzott bizalmas információkat. A Német-római Birodalom birodalmi gyűlése pedig a 17. század folyamán azt a kérdést is megvitatta, vajon ülhetnek-e a választófejedelmekhez hasonlatosan vörös bársonyszéken a hercegek követei, avagy be kell érniük a zöld borítású székekkel. A parlament működését időnként a rossz közlekedési viszonyok is megkeserítették. Ki gondolná, hogy az USA Kongresszusának 1789. március 4-ére meghirdetett alakuló ülésére a csapnivaló állapotban lévő utak miatt - vagy egyszerűen az utak hiánya miatt - a 65 tagból időre csak 13-an érkeztek meg, így az alakuló ülés megtartása heteket csúszott.
A képviseleti szervek kialakulását, összetételét, szerkezetét, szervezetét, működését és eljárásait illetően nemcsak hasonló, hanem egymástól eltérő megoldások is születtek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
