Amikor évekkel ezelőtt megszülettek az ombudsmanok tevékenységének első elemzései, a kérdés szakértői még joggal tehették fel azt a hangzatos kérdést, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye vajon alkotmányos rendszerünk építményének csupán díszítő kariatidája-e vagy súlyt is hordó tartóoszlopa. Az efféle kérdések mára teljesen idejét múlttá váltak. Hat év elmúltával ugyanis nyilvánvaló, hogy alkotmányos rendünk nemcsak akkor lenne más, ha az intézmény nem létezne, de akkor is, ha a biztosok másként - például más szerepfelfogás alapján - látnák el feladataikat. Ezért volt nagyon aktuális az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán megszervezett szakmai beszélgetés, amely az ombudsmanok szerepének tisztázására és az elmúlt hat év tapasztalatainak felvázolására vállalkozott. Az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ (INDOK) és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar közös rendezvényén (2001. szeptember 18.) Majtényi László, az első adatvédelmi biztos, Kaltenbach Jenő, az első és ma is hivatalban lévő kisebbségi biztos, valamint Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának helyettese vettek részt; a beszélgetést Halmai Gábor egyetemi tanár és Takács Péter egyetemi docens vezették. A rendezvényen a Fundamentum szerkesztősége röviden bemutatta a lap legutóbbi számát, melynek témája az állampolgári jogokat védő országgyűlési biztosok tevékenységének elemzése és értékelése volt
Az első vitaindító kérdés az ombudsmanok szerepvállalására és szerepfelfogására vonatkozott. Majtényi László válaszában azt hangsúlyozta, hogy adatvédelmi biztosként az ún. követő jogvédelem álláspontját képviselte; elsősorban a hozzá forduló állampolgárok panaszait vizsgálta ki, s az esetek többségében nem indított hivatalból eljárásokat, mert az utóbbiakat a kérelemre induló eljárásokhoz képest csupán kiegészítő lehetőségnek tekintette. Majtényi egy minapi interjúban is azt hangsúlyozta, hogy ezt a hagyományos ombudsmani szerepet tartja rokonszenvesnek. Az egyéni panaszok megoldása mellett az információs szabadságjogok meghonosítására törekedett, s mindenekelőtt az adatvédelmi és az információs kultúrát kívánta elmélyíteni. Mint kiemelte, érthetetlennek tartja azokat a vádakat, amelyek "tűrhetetlenül aktivistának" bélyegezték. Hivatala idején tartózkodott attól, hogy beleszóljon a jogalkotásba, s egy kivételtől eltekintve az Alkotmányra sem hivatkozott eljárása során. Az adatvédelmi biztost két alkotmányos jog - a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága - védelmére választja az Országgyűlés; feladata így az, hogy ellenőrizze az Adatvédelmi törvényt és az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok megtartását. Ezért aztán nem kellett az alkotmány védelmére hivatkoznia az ügyek intézésekor.
Az adatvédelmi biztos esetében tehát a jogi szabályozásnak köszönhetően nincs szükség arra, hogy közvetlen kapcsolatot állapítson meg minden konkrét sérelem és az alkotmány között. A biztos tevékenységét elemző cikkében Sólyom László is kiemeli, hogy "(az adatvédelmi) törvényen túllépni, s a két releváns alapjogra, illetve az alkotmány értelmezésére hivatkozni akkor lehet célszerű, ha a biztos az adatvédelmi törvény és más törvények értelmezését végzi"1. Ezzel szemben az általános ombudsman hatásköre az összes alapjoggal kapcsolatos visszásságra kiterjed, ezért az alkotmány közvetlen alkalmazása ezekben az esetekben elkerülhetetlen. Újbóli megválasztásának elmaradásával kapcsolatban Majtényi megjegyezte, hogy demokratának tartja magát, így természetesen minden sértődöttség nélkül vette tudomásul az Országgyűlés döntését. A jelenlegi kormányzattal ugyan számos kérdésben szembekerült, például a kormányülések titkosításának ügyében, ám ez nem meglepő, hisz a hatalom nem mindig nézi jó szemmel egy adatvédelmi biztos tevékenységét. Az összeütközések elől soha nem tért ki - tette hozzá -, s a konfliktust az alkotmányosság velejárójának tartja. A politikusokkal és vezető köztisztviselőkkel folytatott vitákat mindig hasznosnak vélte, s e vitákban - jegyezte meg - "még némi kölcsönös megbecsülés is megnyilvánult".
A kisebbségi biztos feladata nem egy meghatározott alkotmányos jog védelme, hanem a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvényben szabályozott nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslása. A biztos gyakorlatának alaposabb vizsgálata azonban azt mutatja, hogy bármely jog megsértése esetén is fellépett, ha az adott esetben annak alanya valamely kisebbséghez tartozó személy vagy kisebbségi csoport volt. Kaltenbach Jenő, a régi-új kisebbségi biztos túlzottan kritikainak tekintette tevékenységének a Fundamentumban megjelent, Krizsán Andrea által adott értékelését2. Szerinte a tanulmány írója egy "szuperombudsmant" állított fel mérceként, s e követelményeknek érzése szerint akkor sem felelhetett volna meg, ha munkáját történetesen tökéletesen végezte volna. Azt hangsúlyozta, hogy az ombudsman nem érdekvédő és nem is jogvédő intézmény, az ő munkáját inkább a "mediátori" szerepfelfogás jellemzi. Ennek része a felvilágosító, jogfejlesztő és közvéleményformáló feladatok ellátása, melyekért ő és hivatala rengeteget tett az elmúlt hat évben. A kritika ezzel szemben épp az ombudsman promóciós és nevelő szerepkörének háttérbe szorulására mutatott rá, melyre két lehetséges magyarázatot is felvetett. Egyfelől az intézmény korlátozott anyagi lehetőségeit és a nyilvánosság hatékony használatához szükséges szakértelem hiányát említette, másfelől úgy találta, hogy a biztos jogalkotói eszközeit felhasználva jobban elő tudta mozdítani a jogszabályi háttér fejlesztését és javítását. A hazai antidiszkriminációs jog fejletlenségére tekintettel e szerepkör mindvégig egyértelmű prioritást élvezett.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa helyettesének megválasztása óta még nem telt el sok idő, így Takács Albert mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy még nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal az országgyűlési biztos szerepfelfogását illetően. A beszélgetés során a jogpozitivizmus hívének vallotta magát, ám rámutatott, hogy az ún. alkotmányos visszásságok kivizsgálása során bizonyos fokú aktivizmusra is szükség van. Az ombudsmanokról szóló törvény nem határozza meg az "alkotmányos visszásság" fogalmát, ennek értelmezése az ombudsmanokra hárult, segítségül csupán a teljesen általános törvényi definíció indokolása szolgált. A korábbi általános ombudsman tevékenységét elemezve már Szente Zoltán is rámutatott, hogy az általános ombudsman kezdettől fogva olyan értelmezési gyakorlatot folytatott, amely szélsőségesen kiterjesztette az alkotmányos jogok körét, először a nemzetközi egyezményekben foglalt jogokra, később pedig az alkotmányban nem nevesített jogokra is.3 Kérdésként merül fel, hogy az "alkotmányos visszásság" fogalmába beletartozik-e az "adminisztratív hiba" (maladministration) kategóriája. Az általános biztos a hanyag, méltánytalan, késedelmes eljárások által okozott érdeksérelmekre is kiterjesztette az alkotmányos jogok fogalmát, mert az ombudsmanokról szóló törvény arra Ösztönözte, hogy a visszásságot valamely nevesített alkotmányos jog konkrét megsértésére vezesse vissza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
