A 11-13. században még nem alakult ki a kúriai bíróságok szervezete, az igazságszolgáltatás súlypontja vidéken volt. A királyi udvarba került ügyek elbírálását alkalmilag eljáró tanácsok végezték, amelyeknek tagjai többnyire azon főpapok és főurak közül kerültek ki, akik éppen a királyi udvarban tartózkodtak. A perek számának növekedésével az alkalmi bíráskodást felváltotta az időszakos ítélkezés, amelyben a világi és egyházi előkelőkön kívül a vidéki nemesség udvarban tartózkodó tagjai is szerepet kaptak. Az ítélethozatalhoz nem volt szükség meghatározott számú tag jelenlétére, és az ítélethozatalban részt vevők nevét sem jegyezték fel mindig pontosan.[2]
IV. Béla idején alakult ki az a gyakorlat, hogy a Kúria nyolcados törvényszékeket (octavák) tartott, azaz valamely jeles ünnep nyolcadik napján kezdték meg működésüket. A 15. század elejére a nyolcadok nem mindig estek egybe az ünnepek nyolcadik napjaival, hanem későbbre tolódtak. Ez a helyzet Zsigmond uralkodása idején alapvetően megváltozott: az ítélkezési időszakok rendszeresebbé és szabályszerűbbé váltak. Az 1498:2. tc. rendelkezett a nyolczados és a rövid törvényszékek tartásáról, miszerint "évenkint két nagy és teljes nyolczados törvényszéket tartsanak, tudniillik a szent György vértanú és a Mihály arkangyal napit; és hasonlóképpen két rövidet (a melyeket rövid törvényszékeknek hívnak), úgymint a Vízkereszt és a szent Jakab apostol napit". A nyolcados törvényszékeken kívül a Királyi Tábla ítélőmesteri törvényszék formájában is ítélkezett, amelyen a bíróság valamelyik ítélőmestere néhány jogban járatos személlyel szolgáltatott igazságot a jogkereső feleknek.
1458-ban Mátyás állandó bíráskodást rendelt el a kúriában. Az ügyek mennyiségének növekedése, a gyors ítélkezés követelménye a Királyi Tábla ítélőbíráinak segítésére kialakította a bírótársi rendszert. Mátyás előírta, hogy e bírói fórumon ítélőmesterek és mellettük ülnökként hat nemes ítélkezzen. A bíróság tagjait az országgyűlés választotta, szolgálataikért díjazásban részesültek. Az így kialakult és szervezetileg is megszilárdult és folyamatosan működő kúriai bíróságot a 15. század második felétől királyi ítélőtáblának (tabula regia judiciaria) kezdték nevezni.
Az 1500:10. tc., amely arról rendelkezett, hogy hány személynek és a kiknek kell az ország törvényszékein és a király tanácsában jelen lenniük, jól mutatja, hogy ebben az időszakban még nem történt meg az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztása elvi szinten sem. A törvény értelmében "a 16 esküdt ülnökön kívül, kiknek a törvényszéken jelen kell lenniök, válaszszon a királyi felség a főpap urak közül 4, és a báró urak közül is ugyanannyi jogtudóst, a kik tudásukkal a többiek fölött kitűnnek, és ezeknek a nagy és egész nyolczados törvényszékeken mindnyájoknak jelen kell lenniök". A jogalkotó hozzáfűzi azt is, hogy "a jövőre állandóan tartandó rövid törvényszékeken pedig csak tizenketten tartoznak közülök bennülni, egymásközt kölcsönösen váltakozván", azaz "annak a 12 választottnak az egyik egész félév alatt, a másik tizenkettőnek pedig hasonlóképen a másik félév alatt mindig helyet kell adni a királyi felség tanácsában s ott jelen kell lenniök".
1526 után a király "kiesett" a kúriai bíráskodásból, és a részben elsőfolyamodású, részben fellebbviteli Királyi Tábla ítéletei ellen a király helyett a helytartóhoz lehetett fellebbezni. Az appellatio elbírálása úgy történt, hogy ugyanaz az ítélőmester, aki az ügyet első fokon referálta, előadta azt a nádor (helytartó) ítélkező fórumán is, aki a felülvizsgált ügyet ítéletével együtt visszaküldte a Királyi Táblához az ítélet kihirdetése érdekében.[3] A Királyi Kúria 1535-től két ítélkező testületből, a Hétszemélyes Táblából és a Királyi Táblából állt. A Hétszemélyes Tábla elnöke a nádor, a Királyi Tábláé a személynök volt, tagjai a rendes bírók és helyetteseik, valamint az ülnökök és az ítélőmesterek (ezek a mai jegyzői karnak felelnek meg) voltak.[4] A nádor eleinte három főpap (a kalocsai érsek, a nyitrai és a veszprémi püspök) és három főúr közreműködésével ülésezett. Az ítélkező fórum létszáma hamarosan kibővült, így, amikor az 1715:24. tc. - "a törvények javításáról s törvényszékek tartásáról" - 4. §-ában először jelenik meg a Hétszemélyes Tábla elnevezés, az már rég nem volt "hétszemélyes".[5] A Királyi Tábla 1550-től két osztályban működött: az egyik Pozsonyban a nádor, a másik Kassán az országbíró elnöklete alatt. Az ítélőmesterek a tábla törvénykezési szünetében "vidéki körútra mentek", és ítélőszéket tartottak a hatáskörükbe utalt ügyekben.
A törvénykező munka összehasonlíthatatlanul nagyobb része a Királyi Táblára nehezedett. Évente hosszabb ideig ülésezett, mint a Hétszemélyes Tábla, a kúriai peres eljárás leghosszabb és legnehezebb szakasza is itt folyt le, és bizonyos funkciókat a
- 1128/1129 -
másik tábla részére is el kellett végeznie: például a pereket a Hétszemélyes Táblán is a Királyi Tábla referensei adták elő, és a Hétszemélyes Táblán hozott ítéleteket is a Királyi Táblán hirdették ki.[6] A közös ítéletlevelet a Királyi Tábla referense fogalmazta meg, és a személynök írta alá, és ő tetette rá a királyi pecsétet, mert a Hétszemélyes Táblának bírói pecsétje nem volt. A Hétszemélyes Táblát -Varga Endre szavaival élve - némi túlzással "előkelő tanácskozó testületként" jellemezhetjük, amely a Királyi Tábla által előkészített és előterjesztett ügyekben foglalt állást fellebbviteli fórumként.[7]
A Királyi Tábla szervezete is összetettebb volt, mint a Hétszemélyes Tábláé. A különböző segédhivatalok "curialis" jelzője arra utalt, hogy az ilyen címet viselő hivatal, illetve hivatalnok mindkét tábla részére végzett szolgálatokat. Előadókként a Hétszemélyes Táblán is az ítélőmesterek és a Királyi Tábla előadó ülnökei szerepeltek minden külön parancs nélkül, egyszerű átküldés alapján.
A 17. század folyamán a rendkívüli viszonyok, a török háborúk miatt a központi bíróságok működése nem volt folyamatos. A nyolcados törvényszékek többnyire szüneteltek, 1650 és 1700 között nem működött hagyományos értelemben vett felsőbb szintű jogszolgáltatás: évente mindössze egyszer tartottak rövid oktávákat, amelyeket a király előzetes engedélyével a nádor vagy a királyi helytartó hirdetett meg. És komoly gondot okozott az állandó székhely hiánya is.
A 18. század legfontosabb bírósági reformja az 1715:24. tc.-kel kezdődött, amely bizottságot (Systematica Commissio) küldött ki a legfontosabb ítélkezési visszásságok megszüntetését célzó javaslat összeállítására, annak érdekében, hogy a jog- és igazságszolgáltatás [...] pontosabban folyjon". A bizottság tagjai "tiszta jellemű s a törvényben és hazai dolgokban jártas férfiak" voltak, így többek között főpapok (kalocsai érsek, nyitrai püspök, csanádi püspök), az országbíró, a személynök, a királyi ítélőtábla tagjai, Horvátország küldöttei.
A bizottság a Királyi Tábla székhelyéül Pozsony városát jelölte meg. A bíróság tagjai közé az ország rendes bíráit, azok helyetteseit, két főpapot, két bárót és négy ülnököt soroltak. Javasolták egy szegény ügyvédi (advocatus pauperum) állás felállítását állandó fizetéssel. A Királyi Tábla addigi hatáskörén nem változtattak, mondván, hogy a jelentős súlyú ügyekben fontos, hogy azokat már első fokon "szabatosan" tárgyalják, amit "a táblai bírák magasabb tudása garantál".[8] A Királyi Tábla elé utalták az ún. országgyűlési pereket és a becsületsértési pereket. A javaslat szólt még a törvényszünetekről, valamint kiemelte a Királyi Tábla folyamatos működését.
Gábor Gyula ügyvéd és jogi szakíró megemlíti azt a határozatot, amelyet a Bécsben 1722. április 30-án Savoyai Jenő elnökletével tartott udvari konferencia munkált ki, miszerint a Kúriát a prágai helytartótanács mintájára kizárólag közjogi és közigazgatási hatósággá kellett volna átalakítani, úgy, hogy a nádor hivatalánál fogva nem helytartója a távollévő uralkodónak, hanem csupán a hadsereg főparancsnoka és a Királyi Tábla elnöke.[9] Az elképzelésben szerepelt az is, hogy a Királyi Tábla szűnjön meg, és az igazságszolgáltatás felső fórumai az újonnan alakítandó kerületi táblák legyenek. Az elképzelésből annyi valósult meg, hogy közigazgatási hatóságként felállításra került a Magyar Királyi Helytartótanács (1723:97. tc.).
Az 1722. június 20-ra összehívott országgyűlés július 13-án kezdte meg a törvényelőkészítő munkát. Üzenetváltások hosszú sorát követően az országgyűlés két táblájának sikerült megállapodnia a lényeges kérdésekben. Augusztus 18-án Koháry István országbíró elaborátumot terjesztett az országgyűlés elé, amely az igazságszolgáltatás gyorsítását, pontosabbá és olcsóbbá tételét úgy vélte megvalósíthatónak, ha mind a Hétszemélyes Tábla, mind a Királyi Tábla számára állandó székhelyet jelölnek ki az ország középpontjában, amely "célra legalkalmasabbnak látszik Pest szabad királyi városa, hová a felek és ügyvédek legkönnyebben juthatnának el és ahol legkönnyebb módon és olcsón szerezhetők be az élelmiszerek".[10] A rendek úgy vélték, hogy ha ez nem így történik, akkor az ország egyes részein továbbra is fenn kell tartani a nyolcados törvényszékek működését, legalább évente egyszer. Javaslatuk szerint a Pesten székelő Királyi Táblának a Hétszemélyes Táblával együtt évenként két törvénykezési szakot kell tartania, mégpedig a húsvét utáni első, ún. fehér vasárnaptól július 2-ig, illetve október 18-tól december 21-ig.[11]
III. Károly nem tartotta célravezetőnek, hogy kizárólag nyolcados törvényszékeken folyjon az ítélkezés Magyarországon, és lényegesnek tartotta a folyamatos igazságszolgáltatás biztosítását. Ragaszkodott az ítélőmesteri bíráskodás megszüntetéséhez, illetve a kerületi táblák életre hívásához.
A Systematica Commissio és az országgyűlés hosszas tárgyalásainak és egyeztetéseinek eredményeképpen az új bírói szervezetet és a perrendtartás korszerűsítését az 1723. június 19-én becikkelyezésre került törvények állapították meg. Ez volt az első lépés a bírói szervezet megreformálására.[12]
Az 1722-1723. évi országgyűlés által hozott 24. tc. átszervezte a Hétszemélyes Táblát, míg a 25. tc. a Királyi Tábláról és annak állandóságáról szólt, és elrendelte, hogy ezt követően az ünnepeket és a törvényszüneteket kivéve, "folytonosan együtt üljön". A 26. tc. a Királyi Tábla hatáskörét bővítette. Az 1723:24. tc. értelmében "a királyi hétszemélyes táblához az ország nádorának s egyszersmind királyi helytartónak elnöksége alatt, még más nyolczat és pedig: kettőt a főpapok, kettőt a mágnások közül és végre négyet a nemesi rendből, az ország minden
- 1129/1130 -
részeiből a mondott hét személyéhez hasonló szavazattal és fizetéssel rendeljenek, s az igazságszolgáltatásra mindnyájan egyenlő esküvel legyenek kötelezve".
A bíróság működésével kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy a bíróknak "három napi időközben, 100 forint büntetés terhe alatt, a törvényszék tartásakor jelen lenni tartozzanak". E megjelenési kötelezettség alól csak súlyos betegség vagy valamely más, törvényes akadály miatt mentesülhettek. A Hétszemélyes Tábla bíróinak "határozott órákban, a perlekedők kényelmére" és az elnökkel együtt "legalább tizenegyen ítélet hozatala végett folyton" jelen kellett lenniük. A nádor helyetteseként "régi szokás szerint" az országbíró járt el. A Hétszemélyes Tábla járt el a Királyi Táblától fellebbezett perekben.
Az 1723:25. tc. alapján "az országokat fenntartó igazságnak folytonos kiszolgáltatása végett [...] az, kivéve csupán az ünnepeket s törvényszüneteket, folytonosan együtt üljön s a perlekedőknek, ellen nem állván némelyeknek törvényes távolléte (ugy mégis, hogy az elnökkel együtt legalább kilencz táblai biró legyen jelen) jogot és igazságot szolgáltasson".
A Királyi Tábla elsőfolyamodású és fellebbviteli bíróság volt. Elnöke a személynök, tagjai a négy ítélőmester, 2 főpap, 2 főúr, 4 királyi, 2 prímási és 9 számfeletti ülnök, valamint egy bányaügyi előadó. Az üléseken szavazati jog nélkül a királyi ügyek igazgatója is részt vett. Az ítélethozatalhoz legalább 9 tag jelenléte volt szükséges.
Első fokon a Királyi Táblán indultak a királyi kincstárt érintő perek, tekintet nélkül azok tárgyára, köztük a hűtlenségi perek, 1791 óta a felségsértési perek is, valamint azok az osztályos, örökségi és egyéb vagyonjogi perek, amelyek az ősiséggel kapcsolatosak, illetve tulajdonjogi perek. Ugyancsak első fokon a Királyi Tábla járt el azokban a perekben, amelyek tárgya valamely okirat hitelessége, érvényessége vagy éppen értelmezése volt. A nagyobb hatalmaskodás eseteinek elbírálása szintén a Királyi Tábla hatáskörébe tartozott.
Másodfokon a nemesség és a papság magánjogi perein kívül a 18. század közepétől a városi polgárság magánjogi jogvitáit is a Királyi Tábla tárgyalta. Fellebbviteli jogkörébe tartoztak még a bányaperek, a válóperek, a nemesek büntetőperei, valamint a jobbágyság magánjogi perei. 1791-től pedig a nemnemesek büntetőperei is a Királyi Tábla mint fellebbviteli bíróság elé kerültek, csakúgy mint 1848-tól az úrbéri perek.[13]
Az 1723:26. tc. értelmében a Királyi Tábla ítéletei ellen a pervesztes fél a Hétszemélyes Táblához fordulhatott jogorvoslatért. Tekintettel kellett lenni arra, hogy "a távolabb lakó alpereseknek legalább négy tizenöt napos határidőt, s ezt is bizonyos és meghatározott napra tűzzenek ki (nehogy a perlekedők, a nap bizonytalansága miatt, melyen ügyük felveendő lesz, hosszasabban kénytelenek legyenek, nagy költség vesztegetésével, várakozni)". A szegények ügyeire "méltó figyelmet" kellett fordítani és "az ilyeneket mások előtt vegyék föl s döntsék el". A jogorvoslatok pedig "addig tartsanak s maradjanak meg, míg azokról és a konok perlekedők büntetéséről, a törvények javítása alkalmával mást nem rendelnek".
Az ünnepnapokról és a törvényszünetekről az 1723:29. tc. szólt. A karácsonyi szünnapok, amelyek Szent Tamás apostol napjától kezdődtek és a Vízkereszt utáni első vasárnapig tartottak, törvényszünet ezenkívül "a farsang utolsó napjain át, a nagyböjt első vasárnapjáig", "fekete vasárnaptól" a húsvét utáni második vasárnapig, "pünkösd szent ünnepe hetében [...] szentháromság vasárnapjáig", az aratási törvényszünet Szent László napjától Szent István napjáig, a szüreti törvényszünet Szent Mihály napjától Szent Márton napjáig. Törvénykezési szünidőként szól a törvény az országgyűlést megelőző 30 napról és az országgyűlés idejéről is (egészen a követek hazaérkezéséig). Nem lehetett ítélkezni vasárnap, az egyéb egyházi ünnepnapokon, a keresztjáró napokon,[14] "az általános felkelés" idején.
"Érthető tehát a nemzet lelkes öröme" - fogalmazott kétszáz évvel később Gábor Gyula -, mellyel a királyi ítélőtábla állandó és folyamatos működését kimondó törvénycikket üdvözölte. "Meg is született tüstént az abban a korban elmaradhatatlan akrostikon: »CaroLVS fVnDator trIbUnaLIVM« (Károly, a törvényszékek megalkotója)."[15] Az állandó Királyi Tábla működésének köszönhető a hivatásos magyar bírói testület megszületése. A Királyi Tábla lett a gyakorlati jogászképzés iskolája, utóbb a képesítéshez kötött ügyvédi kar "bölcsője" is. A Királyi Tábla állandó működése tette lehetővé a döntvényjog megszületését is.[16]
A törvény megszületett, de dönteni kellett a Kúria két táblájának székhelyéről.
Az uralkodó a prágai, miniszteriális konferencia javaslatára már 1723 októberében azt az álláspontra jutott, hogy a Királyi Tábla Pesten működjön. Az erre irányuló határozatot azonban nem lehetett még szétküldeni, mert a kancellária észrevette, hogy a királyi rezolució semmiféle iránymutatást nem adott a Hétszemélyes Tábla székhelyét illetően. A kancellária aggályosnak tartotta, hogy a Helytartótanács székhelyéül Pozsonyt jelölte meg az 1723:97. tc., hiszen a nádor, az országbíró, a tárnokmester stb. nemcsak a Helytartótanácsnak, hanem a Hétszemélyes táblának is tagjai voltak. "Melyik hivatásukat teljesítsék majd, ha a helytartótanács Pozsonyban, a Hétszemélyes tábla pedig Pesten fog székelni?" A kérdésfelvetés nyomán megfontolandónak tűnt, hogy a Hétszemélyes Tábla Pozsonyban végezze jogszolgáltató tevékenységét. Ez a megoldás azonban "a törvényes régi szokáson ütne rést", amely szerint a Hétszemélyes Tábla mindig ugyanott és ugyanakkor tartotta üléseit, mint a Királyi Tábla: "már pedig - hangsúlyozta a kancellária - legszentségesebb felséged a legközelebb elmúlt országgyűlés alkalmával, a harmadik törvénycikkelyben kegyelmesen megerősíteni méltóztatott az ország összes bevett szokásait".[17] A kancellária tehát a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla számára is Pozsonyt javasolta
- 1130/1131 -
székhelyül. III. Károly viszont végül úgy határozott, hogy a Helytartótanács Pozsonyban marad, a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Tábla pedig Pestre kerül, azzal, hogy a Hétszemélyes Tábla évente csak kétszer 40-40 napon át, nevezetesen télen január 6-tól, nyáron pedig augusztus 20-tól kezdve ülésezzen.[18] A királyi döntés kétségkívül célszerűnek tűnt, hiszen így biztosítani lehetett a fellebbezések elintézésének megszokott rendjét, gyorsaságát és olcsóságát, és könnyebbséget jelentett a jogkereső közönség és az ügyvédek számára is, hiszen időt és pénzt takarítottak meg azzal, hogy a két felsőbíróság egy helyen működött.[19]
Nem tűrt halasztást a Királyi Tábla tagjainak kinevezése és pótlása sem. Pálffy Miklós nádor már 1723. január 23-án sürgette a személynöki állás betöltését. Az uralkodó 1723. június 24-én Hunyadi László kancelláriai tanácsost nevezte ki személynökké, aki azonban mielőtt még állását elfoglalhatta volna, július 4-én elhunyt.
A megüresedett személynöki székre öten pályáztak: a köznemesi származású Sigray József kancelláriai tanácsos; Révay Mihály; Szentiványi János; Meskó Ádám, a Helytartótanács consiliáriusa és kancelláriai igazgatója, továbbá Szluha Ferenc kancelláriai tanácsos. A kancellária 1723. szeptember 7-i felterjesztésére csak 1724. február 24-én érkezett válasz III. Károlytól, aki hosszas gondolkodás után egy hatodik személyt, Száraz Györgyöt nevezte ki személynöknek. Száraz udvari ágens, majd udvari kamarai előadó volt. Két ítélőmestere Pongrácz András és Nedeczky Imre lett.
A bírósági reform keretében rendezték a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Tábla tagjainak fizetését is. A személynök fizetését évi 2 000 forintban állapították meg, amelyből levonásra került az arha nevű hivatalnoki járulék (más néven Szent Miklós pénze). Az első fizetés pedig teljes egészében levonásra került a nyugdíjalapra (carentia), ez alól - a Királyi Tábla előterjesztésére - mentesültek az 500 forintnál kevesebb javadalmazásban részesített hivatalnokok.[20] A bírók jövedelmét gyarapították még a taksák, ez a Királyi Tábla által kiállított kiadmányokat illetően ívenként 3 és fél garast tett ki. A taksát a bírók meghatározott kulcs szerint felosztották egymás között. A perlekedő felek ezen felül a levaták után egy forintot fizettek, amelyből a bíróság a tüzelőanyag, a világítás, a papír, a tinta stb. költségeit fedezte.[21]
Nem volt egyszerű feladat megfelelő helyiségről gondoskodni a Kúria számára. Pest város tanácsa egyáltalán nem lelkesedett az ötletért, hogy az ország legfőbb ítélkező fóruma Pestre kerül. Attól tartottak ugyanis, hogy a felsőbíróságok megdrágítják a pesti lakások árát. A lakások ára csakugyan megdrágult, de ez nagyon jó befektetésnek bizonyult.[22]
Pest városához 1724. március 31-én érkezett meg a királyi parancs, hogy gondoskodjon olcsó lakásokról és élelmezésről a perlekedő felek részére. A tanács mindazonáltal igyekezett mindent elkövetni, hogy a várost ne kényszerítsék arra, hogy a Királyi Tábla ülései és irodája céljára ingyen helyiséget adjon. Erre végül nem is került sor. A Kúria Orczy István házát bérelte évi 300 Ft bérleti díj ellenében egészen 1733-ig, amikoris helyszűke miatt költözni kényszerült, és megkezdte működését a mai Ferenciek terén álló Szeleczky Márton-féle egyemeletes épületben.[23]
A Királyi Tábla első ülését 1724. május 2-án tartotta Száraz György személynök elnökletével. Ennek megtörténtét bizonyítják azok a jelentések, amelyeket a tábla tagjai 1725-től kezdve az ügyviteli szabályok szerint eljárva az uralkodónak továbbítottak. Az egyik jelentés szerint Pongrácz András ítélőmester 1724. május 11-én már perfelvételt tartott.
A Hétszemélyes Tábla 1724. augusztus 21-én tartotta első ülését.
A Királyi Tábla működését a 24 pontból álló és 1724. május 1-jén kiadott Instructio pro tabula nostra regia[24] határolta körül. Ez a tulajdonképpeni ügyviteli szabályzat kimondta, hogy a bíróság határozatait szótöbbséggel hozza és szavazategyenlőség esetén az elnök dönt. Szólt a bírók szabadságolásának módjáról. Szabályozta a Királyi Táblánál benyújtandó keresetleveleket és az ítéletlevelek kiadását, a Hétszemélyes Táblához való fellebbezést. Úgy rendelkezett, hogy a szegények ügyeit soron kívül kell tárgyalni, és, hogy a bírók saját, illetve felettesük ügyeinek tárgyalásánál nem lehetnek jelen. Az utasítás kitért arra is, hogy az igazságszolgáltatás ingyenes, azaz a bíró a szokásos díjakon kívül nem fogadhat el és nem is követelhet semmiféle ajándékot vagy fizetséget a perlekedő felektől.[25]
- 1131/1132 -
Kendelényi Ferenc királyi kúriai levéltárnok[26] jegyzeteit adta közre Thallóczy Lajos 1885-ben, amelyek betekintést engednek a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla szervezetének és működésének 18-19. századi alakulásába. Kendelényi a Kúria belügyeit szabályozó legfelsőbb határozatok, királyi kancelláriai rendeletek (normalia), kinevezési, peres és más ügyekben íródott leiratok (rescripta regia) feldolgozásával tárja olvasói elé a két ítélkező testület fejlődéstörténetét. A jegyzetek túlnyomó többsége a Királyi Tábla ítélkező és egyéb tevékenységét ismerteti, ami következik a két tábla közötti munkamegosztás sajátosságaiból.
A Királyi Tábla felett felügyeletet gyakorló királyi kancellária már 1727-ben kifogásolta, hogy sok ügy marad befejezetlenül. A tábla üléseiről 1730. november 22-től rendszeres jegyzőkönyvek készültek,[27] amelyekből pontosan kiderült, hogy adott évben hány ülést tartott a bíróság, hány pert tárgyalt és hány határozatot hozott. Az első és másodfokon tárgyalt jogviták mellett az 1723:19. tc. értelmében a Királyi Tábla járt el az újszerzeményi ügyekben[28] is. E perek felvételére mindig a húsvéti, illetve a Szent Márton-i törvényszakban került sor. Ezeknek az ügyeknek a tárgyalásában a Királyi Tábla tagjain kívül részt vett még "két idegen bíró", akiket rendszerint a magyar királyi tanácsosok közül neveztek ki. Ítélkező munkájuk megkezdése előtt esküt kellett tenniük, szavazatuk azonban mindig "a kir. tábla rendes tagokéi után soroztatott".[29]
1733. február 11-én az uralkodó elrendelte, hogy a Királyi Tábla ülésein a személynök akadályoztatása esetén az első táblai bíró elnököljön. E rendelkezés a helytartó és az alországbíró heves tiltakozását váltotta ki, mivel addig szükség esetén ők helyettesíthették a tábla vezetőjét. Tiltakozásuk azonban eredménytelen maradt, és a 18. században már az első táblai bíró elnökölt a személynök távollétében.[30]
Módosultak a peres eljárás szabályai is. A Királyi Tábla szakított azzal a régi szokással, miszerint a perlekedő felek "szóváltásait" az ítélőmesterek lakásán bonyolították, 1733. április 28-tól ezekre "a törvénykezés házában" kellett sort keríteni. A változtatás azt eredményezte, hogy a korábbi tíz helyett hetven pert tudtak egy törvényszak alatt megtárgyalni. A királyi jogügyigazgató azonban az újszerzeményi ügyekben továbbra is saját lakásán bonyolította a szóváltásokat, ami miatt a Királyi Tábla panasszal fordult az uralkodóhoz.[31]
Komoly szankciót, a bíró fizetésének azonnali felfüggesztését vonta maga után, ha a királyi táblai bíró az ülésekről "engedelem vagy igazolás nélkül elmaradt".
Egy 1734. március 15-én kiadott udvari rendelet szerint az ülésről készült jegyzőkönyvbe nem kerülhetett feltüntetésre a szavazó bíró neve, és véleményeltérés esetén is kizárólag a különböző nézeten levő bírók számát lehetett rögzíteni.[32]
1738 májusától minden törvényszak rendszerint utolsó ülésén az előadóknak be kellett mutatniuk azokat a pereket, amelyeket aztán a Királyi Tábla a következő ülésszakban tárgyalt meg. A vonatkozó törvényeknek megfelelően ugyan csak "40 pert kellene felvenni, de mert ezek közül rendesen több perek halasztás alá esnek, 60 pert szokás beiktatni". A törvényszak befejezését követően a bíróság épületében "közszemlére kitétetik a végre, hogy erről az illető felek s azoknak ügyvédei magoknak tudomást szerezhessenek". Az előadók a Hétszemélyes Tábla bíróinak is referáltak a soron következő perekről.[33]
"Dögvész [pestisjárvány], országgyűlés és hadfelkelés miatt" 1739 és 1742 között törvényszünet volt a Kúrián. Az elhúzódó "hadfelkelés" miatt 1743-ban csak a Szent István-i törvényszakot tartották meg. 1745-ben ismét szünetelt az ítélkezés újfent hadfelkelés miatt. 1746 szeptemberében az uralkodó beszüntette a Szent Márton-i törvényszakot (visszaállítására 1785. március 1-jén került sor).
Hivatali (tanácsülési) titkok közlése miatt 1747 májusában több, az ügyvédeknek segédkező királyi táblai jegyzőt eltiltottak az ülések látogatásától. Határozat született arról, hogy "a kiküldő parancsok ne adassanak ki oly általánosságban, mint azelőtt »uni ex Juratis« záradékai, hanem kiküldött neveztessék meg s csak azon kir. táblai jegyzők közül küldessék egyik ki, kik az ítélőmesterek oldala mellett vannak".[34]
Az ügyösszeférhetetlenség körébe tartozó rendelkezés jelent meg 1749. január 21-én, amely kimondta, hogy a Királyi Tábla bírái nem ítélkezhetnek azokban a perekben, amelyekben "akár vérségnél fogva, akár különben is érdekeltetnek".[35]
A tábla 1767 márciusában 30 forintot "utalványoztatott" a pesti barát szerzeteseknek új orgona vásárlására.[36]
1776 májusában egy, sajnálatos módon a Királyi Tábla személyzetét is érintő súlyos incidensre derült fény. Egy farsangi mulatság alkalmával néhány királyi táblai jegyző több pesti polgárral összevitatkozott, és "az utóbbiak bosszút állandók, nagyobb csoportokban fölfegyverkeztek, több ártatlanokat a kir. táblai jegyzők közül megvérengeztek, kínoztak, megöltek, némely házakat ostromoltak, feldúltak s a közbiztonságot több napon át veszélyeztették". Az uralkodó az ügy kivizsgálását a Királyi Táblára bízta, amelynek "a város által kinevezett polgár is tagja volt". Ők azonban csak az elővizsgálatban vettek részt, és amikor "ez be lőn fejezve, többé nem akartak bíráskodni". A főbűnösöket többévi várfogságra
- 1132/1133 -
ítélték, az ítéletet az üggyel foglalkozó királyi leirat helybenhagyta.[37]
A nem katolikus felekezetek közjogi elismerését mutatja, hogy 1782. augusztus 27-én II. József engedélyezte, hogy a protestáns és a görög vallású ifjak a királyi táblai jegyzői esküt saját vallásuk szerint tehessék le. Augusztus végén a Királyi Tábla tiltakozott az újítás ellen, és az uralkodóhoz intézett felterjesztésben a régi állapot fenntartását kérték, amelynél fogva királyi táblai jegyző csak római katolikus vallású férfiú lehetett. A szeptember 7-én kiadott királyi leirat azonban lehetőséget biztosított a saját felekezeti jog szerinti eskütételre. Ez a rendelkezés csak az út kezdetét jelentette. 1783. január 13-án II. József Beniczky Samut nevezte ki királyi táblai bíróvá, aki az első protestáns vallású bírája lett ennek az ítélkező testületnek.[38]
Az uralkodó 1784. január 13-án kibocsátott rendelete hivatalvesztéssel büntette azokat a kormányszéki hivatalnokokat, akik a peres felekkel leveleztek vagy tőlük ajándékot fogadtak el.[39]
II. József 1785. december 12-én kelt királyi leiratával a Kúria régi törvényes jogkörét megszüntette, és új törvénykezési rendszert vezetett be. A Novus Ordo Judiciarius első intézkedései 1786. január 1-jén léptek életbe.
A Novus Ordo a magyar udvari kancelláriához hasonló rangra emelt Hétszemélyes Táblát (legfőbb ítélőszék jellegét megtartva és hatáskörét jócskán kibővítve) az egész magyar jogszolgáltatás, valamennyi bíróság és a börtönök stb. országos felügyeleti hatóságává tette.
A változások a Hétszemélyes és a Királyi Tábla belső szerkezetét, ügyvitelét is érintették. Megszűnt személyzetük rendi állás (főpapok, főnemesek, nemesek) szerinti kijelölése és az ítélőmesterek (protonotáriusok) különleges hatásköre. Az addig hosszú törvényszüneteket tartó Kúria működése folyamatossá vált. Az új rend szerint a királyi ügyek igazgatójának részvétele a Királyi Tábla ülésein okafogyottá vált, ugyanis a királyi kincstár érdekeinek védelme minden bíró kötelessége: "kincstárunk jogait nem viseljük jobban szívünkön, mint bármely magánemberét". Ez a rendelkezés az "ügyfélegyenlőség" elve előfutárának tekinthető.[40] A Hétszemélyes Tábla, a legmagasabb szintű ítélkező fórum az elnökből (országbíró) és 11 tanácsosból állt, akik közül az egyik, az ún. első tanácsos az elnököt helyettesítette. A Hétszemélyes Tábla a Királyi Tábla útján főfelügyeletet gyakorolt valamennyi bíróságok felett. A bírói testület határozatképességéhez 11 bíró jelenlétére és szavazatára volt szükség.
A Királyi Tábla tagjai az elnöki tisztséget viselő személynök, az alelnök és 16 - a nádor (helytartó), az országbíró, illetve a prímás által kinevezett - tanácsos volt. Az ítélőmesteri hivatalt megszüntették. Az ítélkezés két tanácsban zajlott, a határozatképességhez legalább 9 tag jelenlétére és szavazatára volt szükség. A tanácsok összeállítása a személynök feladata volt. A Hétszemélyes Táblának és a Királyi Táblának is évente háromszor kellett üléseznie. Az üléseket zárt ajtók mögött tartottak.[41]
Az új ügyviteli szabályok (Norma manipulationis) és az új perrendtartásból (Ordo judiciarius) fakadó feladatok ellátása a közös (kúriai) segédszemélyzet átalakítását követelte meg. A Novus Ordóban pontosan körülírt, bürokratikus ügyvitel ellátásához szabályszerű segédhivatalok felállítására volt szükség. Három új segédhivatal, az iktató, az irattár és a kiadóhivatal kezdte meg működését 15 fős állandó beosztású és további 20, konkrét beosztási helyhez nem kötött, szükség szerint igénybe vehető írnok (cancellista) személyi állománnyal. A megnövekedett létszámú apparátushoz még két szegények ügyvédje, három - félig még a tisztviselőkhöz számított - subaltern alkalmazott és kilenc főnyi szolgaszemélyzet járult. Mindkét tábla Budán, a Helytartótanács mellett az Úri utca és az Országház utca közötti háztömbben kapott székhelyet.[42]
II. József rendelete a rendi jellegű felsőbíróságok megszüntetésével a Hétszemélyes Táblát általános joghatóságú országos legfőbb ítélkező fórummá emelte, amelynek irányítása alá helyezte a magyar jogszolgáltatás egészét.
II. József 1790. január 28-án kiadott leiratával[43] az országot, így a jogszolgáltatást is 1780. évi állapotába helyezte vissza. A Hétszemélyes Tábla Végh Péter tárnokmester elnökletével kúriai bizottságot küldött ki a jogszolgáltatás helyreállításával kapcsolatos teendők kidolgozására. II. József előremutató reformjainak egy része továbbélt a nemesi világ újraéledése után is. Az 1790/91. országgyűlés összesen tizennyolc, a jogélet szabályozását érintő törvényt (ún. reorganizációs törvények) alkotott. Ezek közül több törvényesítette az uralkodó által végrehajtott reformokat, másik része pedig hatálytalanította a Novus Ordo intézkedéseit.[44] Mind a Hétszemélyes Tábla, mind a Királyi Tábla 1790. április 30-án tartotta utolsó ülését a II. József-féle rendszer szerint.
Az országgyűlés miatt 1790-ben csak néhány rendkívüli ülést tartottak a felsőbíróságok. A Kúria visszaállítását követően a Királyi Tábla első ülését Budán tartotta 1790. május 4-én. Ezen a Királyi Tábla tagjai "a régi rend szerint" foglaltak helyet.[45] Az 1790/91:12. tc. kimondta, hogy a bíróságok törvénnyel megállapított szervezete "királyi hatalommal nem fog megváltoztattatni; sem a
- 1133/1134 -
törvényes ítéletek végrehajtása parancsokkal gátoltatni, sem hogy azt mások gátolják, megengedtetni nem fog; sem pedig a bíróságok törvényes ítéletei megmásíttatani, vagy akár a királynak, avagy valamely politikai kormányszéknek felülvizsgálata alá vonatni nem fognak; hanem a valláskülönbség nélkül választandó bírák az országnak érvényben álló, vagy ezután hozandó törvényei és bevett szokásai szerint tartanak törvényszékeket; a végrehajtó hatalmat pedig nem másként, mint a törvények értelmében gyakorolandja a királyi felség".
Döntés született arról is, hogy egyfelől az igazságszolgáltatás gyorsabbá és hatékonyabbá tétele érdekében, másfelől "a hely fekvése és a pörösködők nagyobb kényelme s a költségek megtakaritása követeli, hogy a királyi Curia Pestre, mint előbb is annak állandó tartózkodáshelyére, visszavitessék" (1790/91:39. tc.).
Az 1790/91:67. tc. országos bizottság felállítását rendelte el, amelynek egyik feladata a bírósági rendszer átalakítása, korszerűsítése lett volna.
A diéta 1791. március 12-én ért véget, és a törvényszünetet követően, május 9-én csak a Királyi Tábla ült újból össze, hogy a megkésve induló húsvét utáni törvényszak legalább egy részét megtarthassa. A június 25-ig tartott ülésszakra már nem Budán, hanem Pesten a (mai Egyetem téren álló) pálos rendi kolostorban került sor, ahol a bíróság - mivel II. József a Kúria épületét az egyetemnek adta - ideiglenesen szállást kapott. Az aratási törvényszünet után a Szent István-i törvényszakban már a Hétszemélyes Tábla bírái is összegyűltek. A Kúria mindkét tábla tagjainak részvételével 1791. augusztus 22-én alakult újjá.[46]
Az ügyvitellel kapcsolatos változás volt, hogy a Királyi Tábla ítéletei a korábbi gyakorlattal szakítva már nem az ítélőmesterek "juratériájában mondattak tollba", hanem a Kúria írnoka olvasta fel ezeket a délutáni órákban "mások általi leírhatás végett". Az addigi szokásoktól eltérően a budai és a pesti hírlapot eltiltották a királyi táblai ítéletek közlésétől.
Az igazságszolgáltatás gyorsításáról intézkedett az 1792:16. tc., amely kimondta, hogy a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Tábla ugyanazon törvénykezési szakokban járjon el a perekben, ez alól csupán a húsvét utáni törvényszak jelentett kivételt.
A Királyi Tábla 1809-ig csak egy tanácsban bíráskodott. Az 1807:9. tc. két tanács felállításáról szólt, amely a Királyi Tábla bírói létszámának gyarapítását vonta maga után. Az egyik tanács kizárólag büntetőpereket tárgyalt.
Mindkét tanácsban 9-9 személy jelenléte kellett a tárgyaló-, illetve a határozatképességhez. Ennek biztosítására a tábla elnöksége felhatalmazást kapott arra, hogy szükség esetén a bírák létszámát helyettesítők bevonásával kiegészíthesse. Az elnökség tűzte ki azokat a napokat is, amikor a két tanács igazságot szolgáltatott, ítéleteiket azonban teljes ülésben kellett kihirdetni. A tanácsok tényleges bevezetésére csak 1809-ben került sor, mivel az országgyűlés 1807. december 15-én ért véget, és 1808-ban három és fél hónapi ülésezést követően az ítélkezés ismét szünetelt a Királyi Táblán.
A Kúria valamelyest csökkenteni tudta az ügyhátralékok számát, ami köszönhető volt a tanácsokban való ítélkezésen túl annak is, hogy több időt fordítottak a bírósági cselekmények elvégzésére, valamint az ülésnapok számát is megemelték. Az 1792:16. tc. értelmében az ítéleteket törvényszünetben is végre lehetett hajtani. Az ülésnapok számának gyarapítása három módon történt. Az egyik a törvényszakokat megszakító ún. interstitiumok (például a vízkereszti törvényszak alatt a farsangi szünnapok, a húsvét utáni törvényszak alatt az áldozócsütörtök előtti három nap) ítélkezésre való felhasználása volt, a másik a törvényszakokat egymástól elválasztó "rendes" törvényszünetek lerövidítése lehetett. A harmadik módot pedig az országgyűlés, háború, insurrectio stb. miatt beálló rendkívüli törvényszünetek kiküszöbölése, az ítélkezésnek ilyen időszakok alatt is (legalább valamilyen mértékben történő) fenntartása nyújthatta.[47]
1809-től a két tanácsban bíráskodó Királyi Táblán a következőképpen zajlott egy rendes ülésnap: "9 1/2-kor nyitott ajtóknál a proclamatiókkal kezdtek, ha vegyes ülés volt tartandó, a kir. tábla tagjai átmentek a hétszemélyes tábla tanácskozási termébe, ha nem, akkor a proclamáták után következett a felsőbb rendeleteknek vagy másfelől érkezett levelek felolvasása, folyamodványok elhatározása, kijelölés, melyek után a tagok a kir. személynök berendezése szerint két tanácsra oszlottak. A két tanács azonban nem mindennap működött, mert a II-ik tanács, mely egyedül bűnvádiakkal foglalkozott, a Procuratoriában minden héten csak csütörtök, péntek és szombat napokon ülésezett, ülés után pedig visszatért a nagy terembe, hogy az ítéletek in pleno hirdettessenek ki."[48]
A nemzeti nyelv használatáról szóló 1830:8. tc. kimondta, hogy a Kúria a magyar nyelven fellebbezett perekben magyar nyelven hozzon ítéletet. A Kúria tehát a fellebbezett pereket az alsóbb fokú bíróságokhoz hasonlóan részben latin, részben magyar nyelven tárgyalta, és a periratok is két nyelven készültek. Mindez szükségessé tette a magyar szakkifejezések kidolgozását. A személynök erre a feladatra 1831-ben "a királyi tábla kebeléből" bizottságot küldött ki, hogy a Pest és Veszprém megyében "egyes magánosok által összegyűjtött anyagot felhasználva, a törvénykezési nyelv magyar kifejezéseit kidolgozza. A bizottságnak a Királyi Tábla által elfogadott munkáját a személynök megküldte az országbírónak, aki azt a Hétszemélyes Táblával is átnézette. Ily módon alakultak ki azok a magyar szakkifejezések, amelyek fokozatosan átvették a latin nyelv helyét.[49] A Magyar Nyelvről szóló 1836. évi III. tc. úgy rendelkezett, hogy a törvény hatályba lépésével a perlekedő felek a Királyi Tábla előtti pereiket magyar nyelven kezdhetik meg és folytathatják le, és a "Királyi Udvari Fő-törvényszék", azaz a Hétszemélyes Tábla hasonlóképp magyar nyelven hoz ítéletet.
Az igazságszolgáltatás gyorsítását és a törvényszünetek rendjének átalakítását szolgálta az 1830:6. tc., amely utalva arra, hogy az 1831. október 2-ára összehívott országgyűlés "előreláthatólag hosszabb ideig fog tartani", lehetőséget kínált arra,
- 1134/1135 -
hogy első fokon, "a szokásos törvénykezési szakokban" az országgyűlés ideje alatt bárki pert indítson akár egyházi, akár világi bíróság előtt, és úgy rendelkezett, hogy a királyi és a báni táblát kivéve, a perek megtárgyalására és eldöntésére is sort kell keríteni. A törvény kimondta azt is, hogy "a hivatalból indított büntető és váló-perek a királyi, báni és hétszemélyes táblán az országgyűlés alatt is felül fognak vizsgáltatni".
Az új jogszabály a Kúria tagjainak az országgyűlésen való megjelenését is módosította. Addig ugyanis a Hétszemélyes Tábla tagjai mellett a Királyi Tábla egy része vagy csoportja szintén Pozsonyba utazott a diétára. Ezt követően viszont a két ítélkező fórumnak az országgyűlés ideje alatt is meg kellett őriznie "a maga bíróság jellegét", és igazságot kellett szolgáltatnia az országgyűlési tárgyalások szüneteiben, székhelyét ennek folytán az országgyűlés idejére át kellett tennie annak székhelyére.[50]
Az 1836. évi XLV. tc. az országgyűlés és Kúria egyeztetéseinek eredményeképpen elrendelte, hogy a jövőben az országgyűlések ideje alatt a báni tábla, a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla nem csak a fellebbezett büntető-, tiszti fenyítő- és válópereket, hanem a szegények, az özvegyek és az árvák fellebbezett polgári pereiben, sőt ezek elsőbbsége mellett minden egyéb fellebbezett polgári perben is eljárhat, úgy, hogy e pereket a Királyi Tábla két tanácsban fogja tárgyalni. Kiegészítve mindezt azzal, hogy az "Ország-Gyűlésén kívül az öszvegyült pereknek gyorsabb elitéltetése eszközöltessék, mindennémű feljebbvitt perek a királyi táblánál két Tanácsban fognak ítélet alá vétetni".
A jogkereső közönség érdekeit is szolgálta az 1836. évi törvénynek az a rendelkezése, amely szerint valamennyi bíróság köteles a polgári perekben meghozott ítéleteihez részletes indokolást fűzni.
1840-ben felállításra kerültek a váltótörvényszékek és a Váltófeltörvényszék. Ezt az 1840. december 30-án kelt királyi leirat tudatta a Kúriával, elrendelvén az új felsőbíróság, a Váltófeltörvényszék kooptálását, a Kúriába való befogadását. A Váltófeltörvényszék (forum appellatorium cambiale) személyzete az elnökből, hat bíróból és a segédszemélyzetből (tanácsjegyző, iktató, kiadó, váltójegyzők, írnokokból) állt. Az ítélethozatalhoz az elnökkel együtt öt bíró jelenléte volt szükséges. A Váltófeltörvényszék a Kúria harmadik bíróságaként, önálló hatáskörrel működött. Külön ülésezett, de a teljes üléseken a Hétszemélyes Táblával és a Királyi Táblával együtt a Váltófeltörvényszék elnöke és bírái is részt vettek.[51]
A váltótörvény (1840. évi XV. tc.) a váltóbíráskodást háromfokú eljárásként szabályozta. Ennek megfelelően Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárosban, Aradon, Debrecenben és Eperjesen hét elsőfokú váltótörvényszék létesült. A már korábban felállított fiumei váltó-, kereskedelmi és tengeri törvényszékkel együtt tehát összesen nyolc bíróság látta el az elsőfokú váltóbírósági hatáskörrel kapcsolatos teendőket. A hét elsőfokú váltótörvényszéktől fellebbezett ügyeket másodfokon a Kúrián belül újonnan felállított Váltófeltörvényszék, míg a fiumei váltó-, kereskedelmi és tengeri törvényszéktől fellebbezett ügyeket a magyar tengermelléki kormányszék (Gubernium Fluminense) bírálta el. Ha a Váltófeltörvényszék vagy a fiumei gubernium az elsőfokú ítéletet nem hagyta jóvá, akkor harmadfokon a végleges döntést a Hétszemélyes Tábla váltóosztálya hozta meg.[52]
A Váltófeltörvényszék ünnepélyes megnyitására 1841. január 18-án került sor. "Ünnepélyes veni sancte után [...] a' feltörvényszék elnöke 's bírái az ujtéren fekvő Derra házba menvén, ott a' gyűlésteremben, számosb k. curiai tag 's egyéb vendégek jelenlétében, Végh Ignácz ülnök ő msga mindenek előtt az őt elnökké nevező[53] 's majd a' törvényszék alakítását megrendelő kegy. királyi rendeleteket olvastatá fel; 's ezután az alkotottnak 's megnyitottnak jelentett törvényszéket alkalomhoz illő beszéddel kezdé meg."[54]
Az 1848. május 25-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet folyamatossá tette a váltóosztály működését: "A hétszemélyes tábla váltó-osztálya ezentúl naponként tartson üléseket."[55]
V. Ferdinánd 1843. február 10-én arra utasította a Kúriát, hogy "a perek felülvizsgálatának meggyorsítására és a pertorlódás orvoslása végett" a Hétszemélyes Tábla szükség esetén törvényszünetek alatt is üljön össze, és a büntetőpereket és a válópereket a törvényszakokon kívül (napidíj mellett) intézze. Az ítéleteket a nem nemesek büntetőpereiben törvényszakon kívül is ki lehetett hirdetni, a többi ügyben pedig a legközelebbi törvényszakban. Ezekhez az intézkedésekhez kapcsolódott az 1844. évi VIII. tc., amely a Hétszemélyes Táblát utasította mind a négy törvényszak megtartására,[56] azaz a Hétszemélyes Tábla "ezentúl a húsvét utáni törvényszakban is összeülni és bíráskodni fog", valamint "azon decretalis napokon, melyek már ünnepek lenni megszűntek, eddig tartatni szokott törvénykezési szünet jövőre az ország minden bíróságaira nézve eltöröltetik, s ezeken is ítéletek kihirdettethetnek és végrehajtathatnak".
Az 1848. évi áprilisi törvények közül több is érintette a Kúria működését. Az 1848. évi III. tc. a független, felelős magyar minisztérium felállításáról szólt, amelynek folytán a Kúria feletti felügyeletet a megszűnő kancellária helyett az Igazságügyminisztérium vette át. Deák Ferenc igazságügy-miniszter erre nézve 1848. május 5-én
- 1135/1136 -
körrendeletet bocsátott ki a törvényhatóságoknak és a törvényszékeknek. E szerint az igazságügyminiszter felügyel "az egész polgári törvénykezésre, ide értve a sz.széki, bányászati s váltói bíróságokat is. Felügyel a büntető törvénykezésre, börtönökre, közvádlókra s esküttszékekre, az ügyvédi kar viszonyaira s hiteles helyekre. [...] minden ezekre vonatkozó jelentések és folyamodások az igazságügyi ministerhez intézendők."[57] Mindazonáltal a bíróságok "törvényes önállásukban, s a törvény további rendeletéig eddigi szerkezetökben fentartandók".
De hatásköri és illetékességi változásokat is tartalmaztak az új törvénycikkek, így a Királyi Tábla hatásköre bővült azzal, hogy az 1848. évi X. tc. az úrbéri ügyeket az addigi közigazgatási út helyett bírósági útra terelte. Az 1848. május 5-i és május 25-i igazságügy-miniszteri rendeletek értelmében a Királyi Táblán "egy állandó s rendes úrbéri osztály alakíttassák", amely állandó előadói karral működik, akiknek munkáját "mind a számvevői hivatalból, mind pedig a volt helytartótanácsnak eddigi úrbéri dolgokkal foglalkozott némelly egyéneiből, ha szükséges leend, újakból is" álló segédszemélyzet segíti. Az úrbéri osztályon kívül a Királyi Tábla két, szükség esetén három tanácsban ítélkezett, "különösen a bűnvádi perekben", illetve az úrbéri osztály az úrbéri perekben törvényszünetek idején is.[58]
A Hétszemélyes Tábla hatáskörét a sajtótörvény (1848. évi XVIII. tc.) terjesztette ki azzal, hogy ezt a táblát tette a sajtóvétségekben felállítandó sajtóesküdtszékek[59] felettes fórumává. A jász-kun perek fellebbviteli bíróságaként szintén a Hétszemélyes Tábla hatásköre állandósult. Az 1848. május 5-én kiadott igazságügy-miniszteri rendelet alapján ezeknek a pereknek a vitelére "egy rendes fizetéssel ellátott, de szavazatnélküli külön előadó fog az igazságügyi miniszer előterjesztésére nádor ő fensége által kineveztetni".[60]
Az 1848. évi IV. tc. pedig kimondta, hogy a Királyi Tábla "a képviselők táblájának kiegészítő része lenni ezennel" megszűnik, amely véget vetett annak az évszázados szokásnak, hogy a Kúria az országgyűlési tárgyalások szüneteiben ítélkezhetett. A módosítás hozzájárult ahhoz, hogy a Királyi Tábla folyamatosan működő és kizárólag ítélkező tevékenységet végző felsőbírósággá váljon.
Deák Ferenc május 25-i igazságügy-miniszteri rendelete a Kúria három bíróságának összetételéről is részletesen szólt. E szerint a Hétszemélyes Tábla elnöke az országbíró, mivel "a főherczeg nádor mint ő felségének az országbéli távollétében teljhatalmú királyi helytartója, semmi esetben nem elnökölhet", és az elnökön kívül "az ország prímásával együtt [...] harminczhárom egyházi s világi tagokból álland, kik között öt váltói előadó leend". A Királyi Tábla elnöke a személynök, ez a bíróság is "harminczhárom egyházi s világi tagból" áll, közülük "négy tag állandóul és rendesen az úrbéri pereket fogja előadni". A Váltófeltörvényszék pedig az elnökön kívül az alelnökből és tizenegy tagból állt.[61]
A két tábla 1848 végéig folyamatosan ítélkezett. A Hétszemélyes Tábla Majláth György, illetve a Királyi Tábla Zarka János elnökletével 1849. január 2-án függesztette fel működését. A Királyi Tábla január 29-én ismét összeült és megkezdte a vízkereszti törvényszakot. Az ülések jegyzőkönyveiből megállapítható, hogy a Királyi Tábla március 31-ig, a Hétszemélyes Tábla váltóosztálya április 10-ig, a Váltófeltörvényszék pedig április 24-ig működött és ítélkezett.[62]
1849. május 26-án Vukovics Sebő igazságügyminiszter Kossuth Lajoshoz intézett [86. e.] előterjesztésében a Pesten maradt főtörvényszékekkel kapcsolatban azt javasolta, hogy a Hétszemélyes Tábla, a Királyi Tábla és a Váltófeltörvényszék "feloszlattassanak". E bírói testületek helyébe olyan törvényszékek felállítását proponálta, amelyek "mind alakban, mind személyzetben, a' törvények megőrzése, 's a' nemzeti függetlenség nyilatkozata iránti ragaszkodás tekintetében teljes biztosságot nyujtsanak".[63] Kossuth az előterjesztésben foglaltakkal egyetértve az igazságügy-minisztert bízta meg a javasolt intézkedések végrehajtásával.[64]
Ennek nyomán döntés született a főtörvényszékek átalakításáról [86. e. sz.], amellyel a három jogszolgáltatási szerv egységét képező Kúria helyett három külön bíróság kezdte meg működését. A Hétszemélyes Főtörvényszék fellebbviteli fórumként járt el az országbíró elnökletével, személyi állományába még két alelnök és "a' szükséghez képesti számmal kinevezendő bírák" tartoztak.[65] "Elnök országbíróul" Kossuth Perényi Zsigmondot nevezte ki.[66] Az Országos Törvényszék elnökből, két alelnökből, a Váltófeltörvényszék elnökből, egy alelnökből, valamint "tapasztalásból mutatkozó szükség szerint meghatározandó számú bírákból" alakult.[67] Az Országos Törvényszék
- 1136/1137 -
elnöke Nagy Károly igazságügyminisztériumi osztályfőnök lett.[68] A Váltófeltörvényszék elnökéül Molnár József ügyvédet nevezte ki az uralkodó 1849. június 26-án.[69]
Bár 1849. június 1-jén az új bíróságok üléseinek megkezdésére Pesten június 20-át tűzték ki határidőül, tényleges működését csak az Országos Törvényszék kezdte meg.[70]
Az igazságügy-miniszter 1849. június 19-i 2639. Ig. számú rendelete kimondta, hogy a törvényszünetek "fennállásának semmi józan oka, 's szüksége fen nem forogván, mind a' hétszemélyes, mind az országos törvényszék ünnepnapokat kivéve folytonosan üléstartásra köteleztetik".[71]
Vukovics Sebő igazságügy-miniszter 1849. június 30-án mindhárom felsőbíróság működését felfüggesztette.[72]
| Év | Ülések száma | Táblai perek száma | Fellebbezett perek száma | Bűnvádi perek száma | Válóperek száma | Határozat |
| 1724- 1785 | 5 007 | 1 754 | 8 043 | 8 634 | 1 348 | 371 |
| 1791- 1848 |
| Év | Ülések száma | Táblai perek száma | Fellebbezett perek száma | Bűnvádi perek száma | Válóperek száma | Határozat |
| 1724- 1785 | 5 564 | 15 761 | 3 951 | 1 018 | - | 1 115 |
| 1790- 1849 | 10 841 | 9 320 | 7 052 | 23 514 | 1 752 | 2 328 |
A Hétszemélyes Tábla elnöke a nádor, 1790-től mindig egy Habsburg főherceg, aki egyben a Helytartótanács elnöke is volt. Mivel a Helytartótanács székhelye Budán, a Kúriáé pedig Pesten volt, az év jelentős részében a dunai átkelés nehézsége vagy éppen lehetetlensége miatt sem vehetett részt a tábla ülésein. Ezért a nádor megjelenése a Hétszemélyes Táblán nem mindennapi eseménynek számított. A gyakorlatban a tényleges vezető a nádor állandó helyettese, az országbíró volt.
Nádor (elnök)
1714. október 14.-1732. március 20:
Pálffy Miklós
1732. április 5.-1741. június 20:
Lotaringiai Ferenc István (helytartó)
1741. június 22.-1751. március 24:
Pálffy János
1751. május 11.-1765. október 26:
Batthyány Lajos
1765-1781:
Habsburg Albert Kázmér Albert (helytartó)
1790. november 14.-1795. július 12:
Habsburg Sándor Lipót
1795-1796:
Habsburg József (helytartó)
1796. november 12.-1847. január 13:
Habsburg József
1847. január 15.-1848:
István nádor (Habsburg-Lotaringiai István Ferenc Viktor)
Országbíró (elnök)
1714. október 15.-1731. március 29:
Koháry István (csábrági és szitnyai)
1731. október 5.-1741. június 22:
Pálffy János (erdődi)
1741. június 22.-1748. május 10:
Esterházy József (galánthai)
1748. május 13.-1759. július 18:
Erdődy György (monyorókeréki és monoszlói)
1759. augusztus 21.-1765. augusztus:
Illésházy József (illésházi)
1765. augusztus 27.-1773. január 26:
Pálffy Miklós (erdődi)
1773. február 15.-1783. augusztus 14:
Fekete György (galánthai)
1783. augusztus 14.-1786. december 21:
Csáky János (körösszeghi és adorjáni)
1786. december 21.-1787. december 26:
Niczky Kristóf (niczki)
1787. december-1788. december: betöltetlen
1788. december 18.-1795. július 21:
Zichy Károly (zichi és vásonkeői)
1795. július 21.-1802. április 15:
Végh Péter (verebi)
1802. április16.-1806. szeptember 18:
Szent-Iványi Ferenc (szentiváni)
1806. szeptember 18.-1825. március 18:
Ürményi József (ürményi)
1825. március 18.-1827. február 20:
Brunszvik József (korompai)
1827. február-1839. március:
Cziráky Antal Mózes (cziráki és dénesfalvi)
1839. március 13.-1848. március:
Majláth György (székhelyi)
1848-1860: betöltetlen
- 1137/1138 -
A Királyi Tábla - és az országgyűlés alsótáblájának - elnöke a személynök volt.
Személynök (elnök)
1724. február-1731. november 21:
Száraz György[75]
1731. november-1748. június 22:
Grassalkovich Antal (gyaraki)
1748. július-1763. január 12:
Fekete György (galánthai)
1763. január-1765. május 8:
Koller Imre Ferenc Xavér (nagymányai)
1765. május 8.-1780. május 28:
Szvetics Jakab (nemesságodi és pleternicai)
1780. május-1789:
Végh Péter (verebi)
1789-1795. augusztus:
Ürményi József (ürményi)
1795. augusztus 21.-1802. március 8:
Nagy József (felsőbüki)
1802. március-1808. június:
Semsey András (semsei)
1808. június 20.-1808. október:
Atzél István (borosjenői)
1808. november 11.-1821. február 19:
Majláth György (székhelyi)
1821. június 15.-1825. december 29:
Szögyény Zsigmond (magyarszőgyéni)
1825. december 30.-1831. december:
Majláth György (székhelyi)
1831. december 21.-1833. június:
Mérey Sándor (kaposmérei)
1833. június 25.-1839. április 18:
Somssich Pongrác (saárdi)
1839. április 18.-1847. augusztus:
Szerencsy István (szigethi)
1847. november-1848. március:
Zarka János (lukafalvi)
Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverését követően a magyar igazságszolgáltatás a bécsi székhelyű igazságügy-miniszter felügyelete alá került. Az 1849. november 3-i császári pátens, amelynek közzétételére november 10-én[76] került sor Magyarországon, a korábbi magyar igazságügyi szervezettől független, fórumrendszerében, valamint hatáskörében és eljárásában attól szinte teljes mértékben eltérő bírósági rendszert honosított meg. A bírósági szervezeti hierarchia élén a Bécsben székelő - gyakorlatilag a Hétszemélyes Tábla helyébe lépett - K. k. Oberster Gerichts- und Cassationshof (Legfőbb Ítélő- és Semmítőszék) állt, amelyet az 1850. augusztus 7-i császári nyílt parancs szervezett az egész osztrák császári állam területére "zur Durchführung des Grundsatzes der möglichst einheitlichen Verwaltung der Rechtspflege"[77]. Magyarországon mint koronaországban az öt kerülethez igazodva főtörvényszékek (Districtual Obergericht) Pest, Sopron, Pozsony, Debrecen és Eperjes székhellyel.[78] Az önálló erdélyi főtörvényszék székhelye Nagyszeben, Horvátországé Zágráb, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánságé Temesvár volt. 1854-től országos főtörvényszékek (Oberlandesgericht) alkották a legmagasabb bírói fórumot. Az új összbirodalmi szervezetben 1849. decembertől 1850-ig még működött a Váltófeltörvényszék Derra Miklós, majd Zsoldos Ignác ideiglenes ügyvezető elnökletével. Az ideiglenes bírósági szervezet életbeléptetése viszonylag gyorsan megtörtént. Az új, véglegesnek szánt rendszer is folyamatosan épült, 1854-re megjelentek az erre vonatkozó szabályok. Az első rendelet az 1849. március 4-i olmützi alkotmány szellemében készült, az ott megfogalmazottak szerint törekedett a közigazgatás és bíráskodás elválasztására.[79]
A Legfőbb Ítélő- és Semmítőszéken magyar osztályt (Ungarische Abteilung des Obersten Gerichts- und Cassationshofs) alakítottak, ahová 1850 februárjában nevezték ki az első tisztségviselőket. Első elnöke Szerencsy Károly volt, aki csupán néhány napig viselhette ezt a hivatalt, mivel 1850. február 8-án meghalt. Az osztály személyi állományába tartozott még Torkos Mihály, volt kancelláriai referendárius, Cziráky János, volt királyi táblai bíró; Vághy Ferencz hétszemélynök, Remekházy Károly, volt referendárius, Széll Imre és Noszlopy Ignác hétszemélynökök; Zsoldos Ignác váltófeltörvényszéki alelnök, Markovics József királyi táblai bíró és Steinbach Ferenc, közalapítványi ügyek igazgatója.[80]
Ferenc József 1860. október 20-án gr. Bernhard Rechberg miniszterelnökhöz írt legfelsőbb kézirata szerint: "Az igazságügyi tárgyak és az igazságszolgáltatásra nézve Magyarországomban elhatároztam a királyi Curiát az országbiró elnöklete alatt Pesten ismét helyreállítani" és "a magyar igazságügynek képviselete a miniszteri tanácsomban az országbiró által teendő javaslatok alapján magyar udvari kanczellárom által fog eszközöltetni".[81]
1861. január 7-én kelt legfelsőbb kéziratával gróf Apponyi György valóságos belső titkos tanácsost
- 1138/1139 -
"az országbirói méltósággal feldisziteni,[82] továbbá ugyancsak 1861. január 20-án, illetőleg márczius hó 29-én és 30-án kelt legfelsőbb határozmányaival nagyméltóságú magyar királyi hétszemélyes tábla, s váltóosztályának, valamint a tekintetes kir. ítélőtábla és váltófeltörvényszéknek többi elnökeit s előadó biráit kinevezni, végre 1861. évi április hó 2. napján kelt, s távirati úton országbiró Ő nagyméltóságával közlött legfelsőbb kéziratával az addig létezett cs. kir. törvényszékek feloszlatását és az alkotmányos hazai biróságoknak visszaállitását elrendelni kegyeskedett [...]"[83]
1861. január 20-án kinevezték a Hétszemélyes Tábla bíráit, február 1-jén pedig megszűnt a bécsi legfőbb törvényszéknél felállított magyar osztály működése. Apponyi György országbíró 1861. január 23-án hatvan jeles férfiút hívott tanácskozásra, az Országbírói Értekezletre,[84] amelynek feladata a magyar törvénykezés ideiglenes megszervezése volt. A tanácskozások eredménye az "Országbírói Értekezlet által javaslatba hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok", amelyet a képviselőház 1861. június 22-i, a főrendiház pedig 1861. július 1-jei ülésén fogadott el. A királyi jóváhagyást követően a Kúria 1861. július 23-i teljes vegyes ülésén "határozatilag ünnepélyesen" kijelentette, hogy "az Országbírói Értekezlet által ideiglenesen javaslatba hozott törvénykezési szabályokat addig, amig az alkotmányos törvényhozás másképp nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendi". A Kúria határozatát az országbíró még ugyanazon a napon körlevéllel tudatta az ország összes törvényhatóságaival. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat a bírói gyakorlat 1868-ig alkalmazta.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok szerint "a volt magyar bíróságok visszaállíttatnak", mégpedig az 1848-ig "fennállott váltótörvényszékek és kerületi táblák törvényszerű helyeiken és területeikkel". A Kúria "és pedig a királyi tábla egyúttal mint első folyamodású bíróság is mindazon perekben, a melyek a magyar törvények szerint korábban is ide tartoztak, a mennyiben ezek későbbi törvények által meg nem szüntetvék", valamint a Hétszemélyes Tábla "egyedül mint fölebbviteli legfőbb bíróság, az ügyek szaporodása által igényelt azon módositással: hogy mint eddig a váltó-, úgy ezentul a fenyitő és urbéri ügyek is külön szakosztályokban legyenek elintézhetők".
Az ország legfőbb ítélkező fóruma az 1861. április 3-án ünnepélyesen visszaállított Királyi Kúria lett két táblával.
A kiegyezést követően az Andrássy-kormány elsődleges feladata egy olyan államszerkezet kiépítése volt, amely szorosan kapcsolódik az Ausztriával fennálló viszonyhoz, valamint oltalmazza az 1848 előtti bírósági szervezet "maradványait", és segíti beilleszkedésüket az új társadalmi rendbe, és új, korszerű intézmények létrejöttét is lehetővé teszi. Az 1868 decemberében kihirdetett polgári törvénykezési rendtartás (1868. évi LIV. tc.) - osztrák mintára - állította fel az új bírósági szervezetet. A régi Kúriát, amely három önálló hatáskörű bírói testület együttes megjelölése volt, megszüntette. Az 1868. évi LIV. tc. 4. §-a kimondta, hogy "a legfőbb bírói hatóságot mind a két királyi ítélőtábla [Pest és Marosvásárhely] egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten".
A Kúria nevet az új rendszerben a Hétszemélyes Tábla helyére lépő és - az igazságügy terén teljesen önálló lett Horvát-Szlavónországot (báni tábla) kivéve - az ország egész területére kiterjedően illetékes legmagasabb szintű bírói fórum vette fel. A Királyi (Ítélő)tábla - amely 1870-ben átvette a feloszlatott Váltófeltörvényszék hatáskörét is - Pesti Királyi Ítélőtábla néven önállósult,[85] és a
- 1139/1140 -
Marosvásárhelyi Királyi Táblával együtt másodfokú bíróságként járt el. A Kúria új névvel - Magyar Királyi Kúria elnevezéssel - harmadfolyamodású ítélőszék lett: tizenegy tagú Semmítőszéki Osztálya a felterjesztett ügyek alakiságának felülvizsgálatát látta el, míg a héttagú tanácsban eljáró Legfőbb Ítélőszéki Osztály a fellebbvitel során érdemi elbírálásra kerülő kérelmekről döntött.
A Hétszemélyes Tábla, illetve a Kúria elnöke az országbíró:
1861. január 7.-1863. április 3:
Apponyi György (nagyapponyi)
1863. április 9.-1865:
Andrássy György (csíkszentkirályi és krasznahorkai)
1864. október 1.-1867. február:
Török Bálint országbírói helyettes (a Hétszemélyes Tábla első osztályelnöke)[86]
1867. február 12.-1869. május 31:
ifj. Majláth György (székhelyi)
A Királyi Tábla elnöke a személynök:
1861. február 29.-1869. május 31:
Melczer István (kellemesi)
A Váltófeltörvényszék elnöke:
1861. március 29.-1861. június 10:
Zsoldos Ignác
1862. május-1869. május 31:
Kiss András (szuboticzai)
A dualizmus kori fejlettebb, a polgári fejlődés követelményeihez jobban igazodó bírósági szervezet kiépítése az 1868. évi LIV. tc. alapján a felsőbb bíróságok átalakításával indult meg és csak 1871 végére fejeződött be.
A Kúriára nem csak az volt jellemző, hogy lassan dolgozott és minden intézkedés ellenére sem tudott megbirkózni a restanciával. Gondot fordított az ítélkezés színvonalára is. Ezért gyűjtötték külön azoknak a pereknek a kivonatait, melyekben a Hétszemélyes Tábla is ítéletet hozott (decisiones). Ezeket az ügy referálása céljából készítették. Batthyány Lajos nádor 1759-ben rendelte el a perkivonatok kikeresését és lemásoltatását, hogy a későbbiekben megállapítható legyen, milyen elvi álláspontot foglalt el a Kúria egyes kérdésekben, és hogy ezt az elvi álláspontot követhessék, vagy ha szükségesnek tartják, módosíthassák.[87]
1769. február 3-án a királyi helytartó levélben tudatta, hogy mihelyt az a bizottság, amely "gróf Niczky Kristóf hétszemélynök elnöklete alatt (kir. táblai tagok voltak Vörös Antal és Kelcz József ítélőmesterek) a kir. curia döntvényeit összeszedi s rendezi, ezen munkálatával kész leend, a kir. tábla ezt a hétszemélyes táblával együtt azonnal vizsgálatba vegye s Ő Felségének felterjessze".[88] 1723-tól kezdődően a királyi Kúria elvi megállapításokat tartalmazó ítéleteit "decisiones"-nek, ha pedig mindkét tábla ugyanabban a jogkérdésben többször is egyformán nyilatkozott, akkor azt "decisio praejudicium"-nak, irányadó elvi kijelentésnek nevezték.
A Kúria végzeményei jogi erővel bírtak, az ítéletek ismertté válásával a felek egy-egy döntést irányelvül fogadtak el. Mária Terézia 1768. november 14-i kegyes leiratában elrendelte, hogy gyűjtsék össze az 1723 utáni kúriai végzeményeket. Az 1769-ben megjelent Planum Tabulare a Kúria döntései mellett az alsóbb fokú bíróságok ítéletei közül is válogatott, hiszen természeténél fogva nem minden per juthatott fel a Kúriába.
Az első rész az eljárási kérdésekre vonatkozott, a második rész pedig a különböző perekhez kapcsolódó anyagi jogszabályokkal összefüggő döntéseket foglalta magában. Ezt a részt három fejezetre tagolták: az első a Királyi Tábla elé terjesztett keresetekről, a második a kerületi táblák hatáskörébe tartozó ügyekben való döntésekről szólt, a harmadik pedig azokat az ügyeket foglalta magában, amelyekben első fokon a kerületi táblákon vagy a megyei törvényszékeken került sor a határozathozatalra. A Planum Tabulare felsorolta azokat a kúriai decisiókat is, amelyek "egymással kölcsönösen ellenkezni látszanak" (Decisiones Curiales quae sibi invicem contrariari videntur), valamint összesítette azokat az ítéleteket is, amelyekben a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla döntése a jogtétel (Sententiae inter Tabulam Septemviralem et Regiam in Quaestione, ac Principiis Iuris differentes), illetve a ténykérdés (Sententiae quae tantum in facto differunt, et in quibus utraque Tabula in quaetionibus Juris coaluit) tekintetében eltért egymástól.[89]
Bár a jogírók és a bíróságok is jogforrásként idézték a döntvénygyűjteményt, az abban foglalt elvi megállapodások az ügyek elintézésénél nem kötelezték sem a Kúriát, sem az alsóbb fokú bíróságokat, viszont hű képet adtak a korabeli bírói joggyakorlatról.
A Planum Tabularéval megindult munkát folytatta péterfalvi Molnár István ügyvéd, aki az 1769 és 1823 közötti időszak döntvényeit adta ki 1823-1824-ben Pesten Sententiae excelsae curiae regiae intra annum 1769 [...] anni 1823 [...] címmel.
1823 és 1848 között legfőbb bírói fórumunk minden ítéletét maga adta ki, majd az 1861 -ben visszaállított Kúria újra közzétette nyomtatásban ítéleteit, de kellő érdeklődés hiányában azt már 1862-ben megszüntette. A Jogtudományi Közlöny mellékleteként 1869 augusztusától jelentek meg ismét Curiai határozatok címmel a Kúria elvi jelentőségű határozatai, azzal a céllal, hogy "az ország legfőbb törvényszéke által vallott elveknek közlése, jelen bonyolódott jogállapotunkban némi tájékozásul" szolgáljon.[90]
- 1140/1141 -
Amikor a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában kiadott 1868. évi LIV. tc. 4. §-a alapján a Kúria szervezete átalakult, annak Semmítőszéki Osztálya a vitás kérdéseket teljes ülésen tárgyalta és döntötte el, és ezekről döntvénykönyvet vezetett, magára nézve pedig kötelezőnek ismerte el. A Kúria Legfőbb Ítélőszéki Osztálya azonban nem alkotott teljes ülési elvi megállapodásokat.[91]
Az 1723. évi reform "jelentőségét átérezve", már 1824-ben megünnepelték a királyi ítélőtábla és a Hétszemélyes Tábla százéves évfordulóját.
A levéltári források szerint Szőgyény Zsigmond személynök 1824. november 30-án tett írásbeli előterjesztést József nádornak, miszerint illő lenne a százéves évfordulót megünnepelni, hogy "ne secularis hic constabilita in hac forma Curia Regia annus omni absque memoria [...] elabitur".[92] A megemlékezést a nádor 1824. december 5-én kelt hozzájárulása alapján 1824. december 20-án tartották[93] a törvényszakzáró ülésen.
A rangos eseményről a Magyar Kurir számolt be részletesen: "A' Felséges Királyi Ítélőszék, úgy mint a' Septemviralis és Királyi Tábla, közönséges pompával ülte meg e' hónap 20-kán a' maga az előtt 100 esztendőkkel történt törvénykezési telyes lábra lett állitatásának ünnepét. A' czélnak nagyságához képest nagy és háládatos érzésekkel gerjedeztek mind azok, kik a' Törvényeknek jóltévő erejét, 's az Igazság helyes ki szolgáltatásából következő belső boldogságot betsűlni tudjak. E'hez képest az ünnep is szivreható fényességel ment végbe; ugyan is: a' Törvényt gyakorló Nemes Ifjúság, a' Törvénytudó Prókátori Rend, a' Nemes Vármegyének Tisztei, a' Pesti és Budai Uraságok, végre a' Méltóságos Királyi, és a' Felséges Hétszemélyű Tabla, gazdag nemzeti öltözetben jelentek meg a' Curiába. A' két Tábla külön-külön a' maga palotáiba gyülekezett öszve, 's először is a' Méltóságos Királyi Táblának Elölüllője, szokott ékesen szóllásával, a' Táblának törvényszéki ülléseit berekesztette, mellyre Nagyságos és Fő Tisztelendő Lang János Fortunát Ur igen csinos Magyar beszéddel felelt. Ezen közben Nagy Méltóságú Ürményi Jó'sef Ország Bírája, az Ifjúságnak Rende, és öröm kiáltása között, mint a' Kir. Bíróságnak Fő Képviselője, és az Országbeli Bíráknak Nestora, Elölüllő helyét elfoglalván, az egész Királyi Tábl. Méltóságos Szögyényi 'Sigmond Personális Ő Nagysága által bévezettetett a' felső Táblának palotájába, hol Ő Excellentiája az Ország Bírája mellet megállván, e' számos és fényes gyülekezethez Deák nyelven ékes és fontos beszédet tartott, mellyben az Igazság kiszolgáltatásának történeteit bőlts válogatással, fontos kifejezésekkel, és szivreható érzéssel elő terjesztette; világosan megmutatván, melly nagy haladatossággal tartozzék Hazánk a' Felséges Austria Háznak a' köz boldogság egyéb ágaiban is, különösen pedig az Igazság Főszolgáltatásában tett jobbíttásokért. Erre az egész gyülekezet hármas "Éljen!" kiáltásra fakadott. Ezután Nagy Méltós. Ürményi Jó'sef Úr Ő Excellentiája, röviden elő ada Felséges III. Károly Királyunk által nagy bőltsességgel elintézett Törvény rendnek, 's ez altal a' köz boldogságnak megerősíttetését. Ezen jótéteményekre nézve egy szazadnak szerentsés elteléséért a' gyülekezetet az Isteni gondviselés eránt való haladásra buzdította, mellyre: "Éljen!" kiáltások következvén az egész gyülekezet a' templomba megindult, 's a' Felséges Curia Ő Excellentiáját követvén, a' Nemes Vármegye Katonáinak két sora között a' Sz. Ferencz Szerzetének templomába ment, hol Méltóságos és Fő Tisztelendő Kopátsy Jó'sef, Fehérvári Püspök Ur, Méltós. Madarassy Ferencz, és Marics János Septemviralista Püspök Urak, nem külömben Nagyságos Lang János Praelatus, és Nagyságos Fejér György Királyi Tanátsos és Praepost Uraknak; nem külőmben számos alsóbb Papságnak szolgálatjával, először ugyan a' Te Deumot elénekelte, azután pedig nagy Misét tartott, mellynek végével a' Curia eloszlott, és ezen emlékezetes napnak vígan való megüllésére Ő Excellentiájanál az Ország Birajanál, Gróf Amadé Antal Ő Excellentiájanál, Méltóságos Kopátsy Jó'sef Püspök Urnál, és Ő Méltóságánál a' Personalis Urnál gazdag vendégségek tartattak."[94]
1911. április 3 -án a Kúria teljes ülése "legfelsőbb biróságunk nevezetes ünnepéről", a királyi Kúria 1861. évi visszaállításának 50. évfordulójára emlékezett. Günther Antal, a Kúria elnöke ünnepi beszédében a magyar igazságszolgáltatás fejlődését, jelentős állomásait elevenítette fel. Mint mondta "Nagy-Brittaniát kivéve nincs más ország, melynek birói testülete, ily ősi eredetre volna visszavezethető". A Szent-István-i ítélkezés taglalása után, a magyar igazságszolgáltatás történetében mérföldkőnek számító törvényeket - Aranybulla, 1486:68. tc., 1498:2. tc., 1500:10. tc.,[95] az 1723. évi bírósági reform, Ideiglenes Törvénykezési Szabályok - vette számba. Hangsúlyozta a hagyományok és a Hármaskönyv által kialakított szokásjog jelentőségét.[96]
"[...] ezt a napot [...] megünnepeljük nem külső fénynyel, hanem magunk között, e testületnek körében, mely mikor az országbirói értekezleti szabályokat magáévá tette, s azok alapján a fenforgó viszonyok között elismerést érdemlő igazságszolgáltatást teremtett meg, csak a régi tradicziók nyomán haladt, melyek jogfejlődésünk egyik legértékesebb tényezőjének ismerik el a magyar birói jogot. [...]
- 1141/1142 -
Kicsiny, nem gazdag és Európa államai között magunkra utalt nemzet vagyunk. Ezt a társadalmat csak az egységes jogtudat erejével lehet és azért azzal kell együttartani és minden veszedelemmel szemben megedzeni. Nem szabad tehát, hogy a biróság nálunk a nemzet testétől különvált hatalmi intézmény legyen, melynek összes feladata abban merül ki, hogy jogokat vesz el, vagy jogokat juttat, büntet, vagy felment, mint valamely magasabbfoku rendet teremtő hatóság, mely a béke megzavarását nem türi, s a jogot formailag érvényre juttatja az egymással tülekedő felek között.
Ennél sokkal többet követel a magyar birótól az a hivatás, melynek papja lett. Követeli azt, a mit az ország legelső királya örökül hagyott, hogy az igazságszolgáltatás az ország szent koronájának fényét és dicsőségét emelje, a mely fényt és a mely dicsőséget ennek a koronának a benne nyugvó joguralomnak szilárdsága és biztossága adja meg.
Az egész nemzet lelki életrendjét kell a magyar biróságnak és mindenekfölött a Curiának a maga igazságszolgáltatásával szabályoznia és a multból érintetlenül rászállott tekintélyével erkölcsi hatalommá emelnie."[97]
Az 1924. november 20-án kelt 25.000/1924. I. M. E. sz. rend. felsőbíróságaink emlékünnepe tárgyában kimondta, hogy "kétszáz éve annak, hogy az 1722/23. évi pozsonyi országgyűlésen alkotott és III. Károly királytól 1723. évi június hó 19-én szentesített törvényeknek a magyar bírósági szervezetet újjáalakító nagyfontosságú rendelkezései [...] végrehajtásra kerültek. Az 1724. év folyamán kezdte meg az ország központjában, Pesten állandó működését az átszervezett királyi hétszemélyes tábla, a mai m. kir. Kúriának elődje, továbbá a királyi ítélőtábla, amelyet az 1890:XXV. törvénycikk decentralizált.
Az 1723. évi idézett törvénycikkeken alapuló nagyjelentőségű reform hatálybaléptének százéves évfordulóját az 1824. évi december hó 20-án a királyi hétszemélyes tábla és a királyi ítélőtábla ünnepélyes együttes üléssel és hálaadó istentisztelettel ünnepelte meg.
A magyar igazságszolgáltatás történetének a nemzet páratlanul előrehaladott jogi érzékét és törvényhozási bölcsességét tanúsító nagy eseményéről a kétszázéves évforduló alkalmából a m. kir. Kúria, a folyó évi január hó 8-án tartott teljes ülésében ünnepélyesen megemlékezett; a kir. ítélőtáblák pedig a folyó évi december hó 20. napján, szombaton tartanak ünnepélyes teljes ülést, amelyen méltatják az évforduló jelentőségét.
Az ünnepélyes teljes ülések napján a felső bíróságok tárgyalásokat és egyéb üléseket nem tartanak."[98]
Ruhmann Emil budapesti királyi törvényszéki bíró úgy fogalmazott, hogy "nevezetes határkő ez jogéletünkben; e reformnak igazságszolgáltatásunkra elhatározó jelentősége volt és fontosságát mutatja, hogy hatálybaléptének százéves évfordulóját a királyi hétszemélyes tábla és a királyi ítélőtábla éppen száz esztendővel ezelőtt, 1824. december 20-án együttes üléssel és hálaadó istentisztelettel ünnepelte meg. Illő tehát, hogy a második évszáz elmúltával mi is megemlékezzünk jogfejlődésünknek e nagy eseményéről.[99]
Tőry Gusztáv kúriai elnök 1924. január 8-án a következő szavakkal nyitotta meg a Kúria évnyitó teljes ülését:
"A lezárt 1923. esztendőben igazságügyi szervezetünk fejlődésének fontos évfordulója mellett haladtunk el. 1923. évi június hó 19-én volt ugyanis kétszázadik évfordulója annak, hogy III. Károly királyunk, az 1723. évi decretumában foglalt törvénycikkeket, ezek között az 1723. évi 24. és 25. törvénycikket szentesítette.
Az 1723. évi 24. törvénycikk a m. kir. Kúria hétszemélyes táblájához újabb bírói állásokat szervezett, az ott működő birákat arra kötelezte, hogy három napi időközben, 100 forint büntetés terhe alatt, a törvényszék tartásakor megjelenjenek és a meghatározott órákban a perlekedők kényelmére összeülvén, ítélet hozatala végett az elnökkel együtt legalább tizenegyen folyton jelen legyenek.
Az 1723. évi 25. törvénycikk pedig a királyi itélőtáblára nézve, amely a hétszemélyes tábla mellett szintén a magyar királyi Kúriának része volt, azt szabta meg, hogy a kir. itélőtábla kivéve csupán az ünnepeket s törvényszüneteket, folytonosan együtt üljön s a perlekedőknek, ellen nem állván némelyeknek törvényes távolléte, jogot és igazságot szolgáltasson.
A m. kir. Kúriához tartozó hétszemélyes tábla és királyi itélőtábla az említett törvénycikkek meghozataláig - amint ismeretes - nem működött állandóan, hanem a törvénykezést csak bizonyos rövidebb törvénykezési időszakokban gyakorolta. Háborúk, közlekedési nehézségek s a birák más elfoglaltsága azonban e törvénykezések megtartását sokszor lehetetlenné tették és így néha évekig, sőt a Bocskai- és Rákóczi-féle mozgalmak idejében évtizedekig is szünetelt a törvénykezés.
Nagy volt a nemzet öröme, amellyel a legfőbb biróságok állandósítását kimondó 1723. évi 24. és 25. törvénycikkeket üdvözölte. Még nagyobb lett az öröm, amikor III. Károly király elrendelte, hogy a hétszemélyes tábla és a királyi tábla Pest városában tartsa székhelyét. Megkezdődtek a szervezési munkálatok, megindultak a személyi kombinációk, királyi resolutió meghatározta a birói fizetéseket, majd Pest városának akkori Uri utcájában a kir. Kúria helyiségeit is kijelölték. Itt kezdte meg az 1724. május havában a hétszemélyes tábla és a királyi itélőtábla állandó üléseit.
Az 1723. évi 24. és 25. törvénycikk tehát nagyfontosságú része birói szervezetünk alakulásának. Ámde ez a törvényalkotás a hozzája csatlakozó végrehajtással együtt az említett alakulásnak csak egyik fejlődési foka, mert a m. kir. Kúria, amelynek a királyi itélőtábla is része volt, sok évszázados múltra tekint vissza. Utal erre a sok évszázados múltra, egyéb régi törvényeink mellett az idézett 1723. évi 25. törvénycikk bevezetésének az a megállapítása is, hogy a királyi itélőtábla a régibb századokban is ülésezett.
Nincsen az egész világnak állama az egyetlen Nagybritánniát kivéve, amelynek legmagasabb birói testülete hasonló ősi eredetre volna visszavezethető.
- 1142/1143 -
Már Szent Istvánnak, az első magyar királynak törvényei között az első könyv VII. fejezete szól az uralkodó udvarában működő királyi tanácsról, mint az igazságszolgáltatásnak kimagasló intézményéről. Abban a régi időben tehát, amikor más államokban a biráskodás teljesen a fejedelemnek kizárólagos uralmához tartozott és egészen ki volt szolgáltatva a királyban, mint emberben fellobbanható indulatoknak, nálunk már olyan igazságszolgáltatás volt működésben, amely a királyi hatalom korlátlanságának köréből kivált és a királynak és a nemzetnek közös jogaiban gyökerezett. Legfelső fokon a testületi biráskodásnak ezt az ősi elvét részletesebb szabályok felállításával a letűnt későbbi századokban az 1559:38. törvénycikk is megerősítette.
Valóban bámulatba ejt, ha az Árpádházi, majd a vegyesházi királyaink idejéből származó régi törvényeinkben lapozva, látjuk, hogy mennyi törvényünk és mily tökéletességgel foglalkozik birósági szervezeti és eljárási kérdésekkel. Megtaláljuk törvényeinkben a birói testület sérthetetlenségének, a birói függetlenségnek, a pártatlanságnak, a hatáskörök tiszteletben tartásának, a birák magánjogi és büntetőjogi felelősségének felvilágosodottságra valló garanciáit már ezekben a korai századokban is, amikor mindenütt másutt a kontinensen a király felelőtlen személyében korlátlanul összpontosul a benne megtestesült államnak minden hatalma, s így biráskodása is.
Nem vázolhatom részletesen az idevonatkozó jogtörténeti adatokat, mert előadásuk sokkal több időt venne igénybe, mint a mennyi ez alkalommal rendelkezésünkre áll. Csak a leginkább kimagasló adatokat említem.
Már Szent László királyunk III. könyvének XVI. fejezete körvonalazza a biróságok hatáskörének lényegét. Ez a tizenegyedik század végéről való ősi jogszabály a következőképpen hangzik: »Minden biró a maga járásában ítéljen; azaz senki a birák közül az ő törvényes hatóságán kívül ne biráskodjék.«
A bírói függetlenség kérdése már II. Ulászló király 1492. évi decretumának 10. cikkelyében van szabályozva, amely a következőképen szól: »A királyi felség vagy a főpap urak és bárók egy birót se szoritsanak és kényszeritsenek arra, hogy valakinek kedvére a szokásokat és a közönséges birói gyakorlatot meg a törvény rendét megmásitsa vagy megzavarja.«
Korszakot alkotó régi törvényeink közül az 1635:15. törvénycikk is, amely ugy rendelkezik, hogy jövőre semmi peres ügyet a rendestől eltérő eljárással megbirálás és eldöntés alá nem szabad vonni, vagyis ebben a magyar törvényben, tehát nálunk már a XVII. század legelején jelenik meg legelőször tételesen körülirva az az elv, amely a kontinens többi államaiban csak jóval később jut elismerésre, hogy t. i. senkit illetékes biróságától elvonni nem szabad.
Hogy a jelen előterjesztésem alapjául szolgáló 1723. évi 24. és 25. törvénycikkek létrejöttének kétszázadik évfordulóját, habár nem külső fénnyel, hanem az ország szomorú viszonyaihoz képest ezuttal csak magunk között a mai évnyitó teljes ülésben ünnepeljük s ez alkalommal az évforduló méltatásán tul a magyar királyi Kúria alakulására vonatkozó sok évszázados kimagaslóbb történelmi adatokat is emlékezetünkbe visszaidézzük: ezt az elhatározást bennem nemcsak a történelmi emlékek iránt érzett kegyelet érlelte meg, hanem az a meggyőződés is inditott, hogy a visszatekintés a dicső múltra és a tradiciók felelevenitése erősiti keblünkben a nemzeti öntudatot, éleszti reményünket és megóv a kishitűségtől. A történelmi alkotmánnyal megáldott nemzetek intézményeiben ugyanis őserő lakozik, amely a legnagyobb viharoknak ellenáll. Külső segítség nélkül pusztán ezzel az őserővel győzte le a m. kir. Kúria azokat a válságokat, amelyek a századok folyamán rázudultak és több izben működését is megakasztották. Bizzunk benne, hogy ez a történelmi őserő, amely m. kir. Kúriánkat és alkotmányunknak más intézményeit megteremtette és fenntartotta és amelyet saját törvényes hatáskörében a m. kir. Kúria is itélkezésének kifogástalanságával mindig ápolni igyekezett, diadalmasan átsegiti nemzetünket a viszontagságokon és jobb jövendőnek lesz alapja."[100]
Illés József egyetemi nyilvános rendes tanár véleménye szerint "az 1722-23. évi törvényhozás alapvető és korszakalkotó nemcsak általában véve 1848 előtti alkotmányunk továbbfejlődésében, hanem különlegesen jogfejlődésünkben is, mert az akkor újjászervezett legfőbb bíróság lett hivatva történelmi alapokon fejlődött magánjogunknak szokásjogi tételeit továbbépíteni. A királyi ítélőtábla döntvényeiben kristályosodik ki az a magánjog, amelynek gyökerei még mindig a Hármaskönyvből táplálkoznak, A századok folyamán bekövetkezett gazdasági és társadalmi átalakulás megkövetelte a jognak is átalakítását és az újabb időkhöz való alkalmazását. Így keletkeztek a legfelsőbb bíróság elvi jelentőségű határozatai, a hires Planum Tabulare, amely a magyar jogászi elmeélnek soha eléggé nem méltatható emléke."[101]
A Kúria jubileuma, "alapításának" éve, a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla fennállásának pontos évfordulója nem csak az idei évben merül fel kérdésként. A dilemmát jól illusztrálja Gábor Gyula "helyreigazítása", amely a Budapesti Hírlapban jelent meg 1923 végén.
Az újság Gábor Gyula kérésére 1923 decemberében adta közre a következő sorokat: "A Budapesti Hírlap december elseji számában, »A kétszázéves budapesti kir. ítélőtábla« cimü írásomban felhívtam a müvelt magyar közönség figyelmét arra, hogy [december] hónap 19-én lesz kétszázadik évfordulója annak, hogy III. Károly király elrendelte az állandóan működő kir. táblának Pest városában leendő felállítását.
- 1143/1144 -
Ennek a dolgozatnak visszhangjaként a Budapesti Hírlap dec. 5-iki számában egy biró aláírással megjelent cikk[102] kétségbe vonja az ünneplés jogosultságát, mert a kir. tábla intézménye nem kétszáz, hanem több, mint négyszáz esztendős és most kétszáz éve nem történt egyéb, mint az, hogy a kir. tábla Pest városába költözött.
Ezzel szemben legyen szabad a következőket megállapítanom: Egy szóval sem állítottam, hogy a kir. tábláról az 1723. évi XXV. törvénycikk beszél először. Sőt ellenkezőleg, igénytelen írásom elején ismertettem az 1723. év előtti kir. tábla működését, épp azért, hogy a laikus közönség is értékelni tudja azt a nagyjelentőségű reformot, a mit a kir. táblának időben és helyben való állandósítása jelent. Nem valami "költözködés" az, a mi 1723-ban és 1724-ben történt, hanem egy olyan fontos ujitás, a melyhez foghatót a magyar igazságszolgáltatás története csak keveset ismer. Ezért ünnepelte meg a régi Kúria és kir. tábla 1824-ben az első évszázados fordulót s ezért foglalkozik a budapesti kir. ítélőtábla ma is azzal, hogy mi módon ünnepelje meg a második centenáriumot.
Cikkiró ur "az adatoknak aktualitásra törekvő beállításával" vádol. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a budapesti kir. ítélőtábla történetének megírásába ezelőtt tizenöt évvel kezdtem bele, de az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Muzeum személyzetén kivül egy lélek sem tudott róla. Most közöltem az összehordott óriási anyagból egyetlen egy kis tárcára valót. Gondolom, ez nem a szenzációvadászok modora!"[103]
[1] A magy. kir. Curia jubiláris teljes-ülése, Jogállam, 1911/5.
[2] A' pesti váltó feltörvényszék, Pesti Hirlap, 1841/6.
[3] Az igazságügyi minister a királyi curiának, Budapesti Hiradó, 1848/850.
[4] Az igazságügyi minister előterjesztése az ország kormányzóhoz, Közlöny, 1849/117.
[5] Az igazságügyi minister előterjesztésére, Közlöny, 1849/119.
[6] Az igazságügyi minister okadatolt előterjesztése folytában, Közlöny, 1849/117.
[7] Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio), Sárkány Nyomda, Budapest, 1935.
[8] Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története (szerk.: Béli Gábor), Zala Megyei Bíróság Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, Zalaegerszeg, 1996.
[9] Die österreichischen Verfassungsgesetze mit Erläuterungen (Hg. Edmund Bernatzik), Manz Verlag, Wien, [2]1911.
[10] Egy bíró: Hány esztendős a királyi ítélőtábla? Levél a szerkesztőhöz, Budapesti Hírlap, 1923/275.
[11] Egyed István: Felsőbíróságaink jubileuma, Magyar Jogi Szemle, 1924/10.
[12] Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim 2, Reichard & Litfass, Sopron, 1880.
[13] Gábor Gyula: A kétszázéves budapesti kir. ítélőtábla, Budapesti Hírlap, 1923/272.
[14] Gábor Gyula: A Pesti Kir[ályi] Ítélőtábla felállítása és szervezése, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1925/8.
[15] Gábor Gyula: Hány esztendős a királyi ítélőtábla? Budapesti Hírlap, 1923/278.
[16] Gróf Andrássy György országbíró lelépése, Politikai Ujdonságok, 1864/40.
[17] Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. Jogszabálytan, Athenaeum Irod. és Nyomdai R.-t. kiadása, Budapest, 1905.
[18] Hirdetés a' császári sereg magyarországi parancsnokától 1849. november 10-kéről, Magyarkoronaországot illető országos törvény-és kormánylap, 1850. február 15.
[19] Igazságügyminisztériumi levéltár (összeállította: Bognár Iván), Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya-Levéltárak Országos Központja, Budapest, 1962.
[20] Jegyzőkönyv a kir. Curiának 1911. april hó 3-án - visszaállításának 50-ik évfordulója megünneplésére - tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályainak az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek.
[21] Jegyzőkönyv a m. kir. Kúriának 1924. évi január hó 8. napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának az 1918-a 1926. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek.
[22] Kaiserliches Patent vom 7. August 1850 wodurch die Organisation des Obersten Gerichts- und Cassationshofes in Wien festgesetzt wird, RGBl. 1850/325.
[23] Kétszázéves a budapesti királyi ítélőtábla. Jogászkiválóságok nyilatkozata a Szózat munkatársa előtt, Szózat, 1923/274.
[24] Kétszázéves lesz szombaton a pesti királyi tábla. Juhász Andor elnök a jubileumról, Magyarország, 1924/270.
[25] Körlevél a törvényhatóságok s törvényszékekhez, Pesti Hirlap, 1848/51.
[26] Magyar jogi lexikon, III. kötet (szerk.: Márkus Dezső), Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1900.
[27] Magyar Ország. Pestről Dec. 22-dik napján, Magyar Kurir, 1824/52.
[28] Márkus Dezső: Az Országbírói Értekezlet emlékünnepe, Jogtudományi Közlöny, 1911/4. [29] Országbírói kinevezés, Politikai Ujdonságok, 1860/48.
[30] P. Szabó Béla: A hétszemélyes tábla ülésszakának megnyitásával kapcsolatos ceremónia a 18. század második felében, Jogtörténeti Szemle, 2007/Különszám.
[31] Pásztor Mihály: Buda és Pest a török uralom után, Statisztikai Közlemények, 73/1.
[32] Rendelet a nádori bíróság iránt, a jászkun kerületi rövidutu peres tárgyakra s számadásokra nézve, Pesti Hirlap, 1848/51.
[33] Ruhmann Emil: Felsőbíróságaink ünnepére, Budapesti Hírlap, 1924/272.
[34] Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Multiplex Media-Debrecen U. P., Debrecen, 1997.
- 1144/1145 -
[35] Stipta István: Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben, In: Tanulmányok és források az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történetéhez (szerk.: Dobrossy István), MTA Miskolci Akadémiai Bizottság-Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1998.
[36] Thallóczy Lajos: Kendelényi Ferencz s a m. kir. Curia régi levéltára, Magyar Igazságügy, 1885(24)/5.
[37] Varga Endre: A királyi Curia 1780-1850, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
[38] Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában, Századok, 1960.
[39] Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526-1849, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.
[40] Wenzel Gusztáv: Visszapillantás az előbbi Magyar Királyi Curiának 1724-1769-iki működésére, M. T. Akadémia Könyvkiadóhivatala, Budapest, 1875.
[41] Winkler János: A királyi ítélőtábla fejlődése, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1925/8.
[42] Wurzbach, Constant v.: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 6. Theil, k.-k. Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1860. ■
JEGYZETEK
[1] A tanulmány a Kúria Werbőczy István Országbíró Kutatóintézetében folytatott a "300 éves a Kúria" című részkutatási projekt keretében készült.
[2] Winkler János: A királyi ítélőtábla fejlődése, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1925/8, 10.
[3] Gábor Gyula: A Pesti Kir[ályi] ítélőtábla felállítása és szervezése, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1925/8, 31.
[4] Egyed István: Felsőbíróságaink jubileuma, Magyar Jogi Szemle, 1924/10, 298.
[5] Az 1536:16. tc. a helytartó mellé rendelt tanács létszámát hétben állapította meg. Lásd Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Multiplex Media-Debrecen U. p., Debrecen, 1997, 67.
[6] Winkler i.m. 25.
[7] Varga Endre: A királyi Curia 1780-1850, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974, 188.
[8] Gábor [1925] i.m. 45.
[9] Uo. 49.
[10] Uo. 53.
[11] Uo. 54.
[12] Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története (szerk.: Béli Gábor), Zala Megyei Bíróság-Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, Zalaegerszeg, 1996, 90.
[13] Uo. 113.
[14] Az áldozócsütörtök (a húsvét utáni 40. nap) előtti hétfő, kedd és szerda.
[15] Gábor Gyula: A kétszázéves budapesti kir. ítélőtábla, Budapesti Hírlap, 1923/272, 1.
[16] Gábor [1925] i.m. 28.
[17] Uo. 61.
[18] Uo. 62.
[19] P. Szabó Béla: A hétszemélyes tábla ülésszakának megnyitásával kapcsolatos ceremónia a 18. század második felében, Jogtörténeti Szemle, 2007/Különszám, 200.; Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio), Sárkány Nyomda, Budapest, 1935, 146-147.
[20] Gábor [1925] i.m. 71.
[21] Uo. 72.
[22] Pásztor Mihály: Buda és Pest a török uralom után, Statisztikai Közlemények, 73/1, 245.
[23] A Kúria elhelyezésére szolgáló épületekről részletesen lásd Bódiné Beliznai Kinga: 120 éves az Igazságügyi Palota (Bibliotheca Curiae), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016; Bugár-Mészáros Károly: A Kúria épülete (The Palace of the Supreme Court), Országos Bírósági Hivatal, Budapest, 2013; Megyeri-Pálffi Zoltán: Az igazságügyi szervezet a fizikai valóságban: a Kúria épülete, Jogtörténeti Szemle, 2017/1-2, 87-96.
[24] 1734. január 16-án újabb utasítás született, amely a Királyi Tábla működését szabályozta, a Hétszemélyes Tábla tevékenységére vonatkozó külön utasítás nem került kibocsátásra, a Kúria egészét érintette az 1776. december 27-én kiadott instructio. Lásd Wenzel Gusztáv: Visszapillantás az előbbi Magyar Királyi Curiának 1724-1769-iki működésére, M. T. Akadémia Könyvkiadó-hivatala, Budapest, 1875, 105-108., 111-113., 113-117.
[25] Gábor [1925] i.m. 69.
[26] Az ügyvédi képesítéssel rendelkező hagyárosi Kendelényi Ferenc (1813-1885) 1862-től teljesített bírósági levéltári szolgálatot. 1879-től a Magyar Országos Levéltárban országos allevéltárnok, majd a levéltár kúriai osztályának vezetője lett.
[27] Thallóczy Lajos: Kendelényi Ferencz s a m. kir. Curia régi levéltára, Magyar Igazságügy, 1885(24)/5, 291.
[28] A Neoacquistica Commissio (Újszerzeményi Bizottság) I. Lipót az Osztrák Udvari Kamarán belül létrehozott bizottsága volt Magyarország török hódoltságból 1683 után visszafoglalt területei birtokviszonyainak rendezésére.
[29] Thallóczy i.m. 291.
[30] Uo. 293.
[31] Uo.
[32] Uo. 294.
[33] Uo. 295.
[34] Uo. 296-297.
[35] Uo. 297.
[36] Uo. 298.
[37] Uo. 299.
[38] Uo. 300.
[39] Uo.
[40] Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában, Századok, 1960, 1-3, 739.
[41] Thallóczy i.m. 301.
[42] Varga [1974] i.m. 52.
[43] Aussöhnungsrescript an Ungarn. Lásd Joseph II., deutscher Kaiser, In: v. Wurzbach, Constant: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 6. Theil, k.-k. Hof- und Staatsdruckerei, Wien, 1860
[44] Stipta István: A magyar bírósági rendszer története, Mutiplex Media-Debrecen U. P., Debrecen, 1997, 101.
[45] Thallóczy i.m. 302.
[46] Varga [1974] i.m. 91.
[47] Uo. 107.
[48] Thallóczy i.m. 307.
[49] Varga [1974] i.m. 118-119.
[50] Uo. 119.
[51] Uo. 128.
[52] Uo.
[53] Verebi Végh Ignác királyi tanácsost, a Hétszemélyes Tábla bíráját 1840. október végén nevezte ki a Váltófeltörvényszék elnökévé az uralkodó. Lásd Nemzeti Ujság, 1840/88, 349.
1843 októberében gosztonyi és krencsi Gosztonyi Miklóst nevezte ki V. Ferdinánd a Váltófeltörvényszék elnökének, ünnepélyes beiktatására november 16-án került sor. Gosztonyi Miklós 1849-ig viselte az elnöki tisztet. Hirnök, 1843/81, 175.; Hirnök, 1843/96, 269.
[54] A' pesti váltó feltörvényszék, Pesti Hirlap, 1841/6, 44.
[55] Az igazságügyi minister a királyi curiának, Budapesti Hiradó, 1848/850, 517.
[56] Varga [1974] i.m. 130.
[57] Körlevél a törvényhatóságok s törvényszékekhez, Pesti Hirlap, 1848/51, 415.
[58] Uo.; Az igazságügyi minister a királyi curiának, Budapesti Hiradó, 1848/850, 517.
[59] Lásd Antal Tamás: A sajtóesküdtszékek és működésük szabályozása Magyarországon (1867-1896), Acta Universitatis Szegediensis Acta Juridica et Politica, Publicationes Doctorandorum Juridicorum. Tomus II. Fasciculus 1. https://acta.bibl.u-szeged.hu/7515/1/juridpol_doct_002_005-038.pdf.
[60] Rendelet a nádori bíróság iránt, a jászkun kerületi rövidutu peres tárgyakra s számadásokra nézve, Pesti Hirlap, 1848/51, 415.
[61] Az igazságügyi minister a királyi curiának i.m. 517.
[62] Varga [1974] i.m. 139.
[63] Az igazságügyi minister előterjesztése az ország kormányzóhoz, Közlöny, 1849/117, 437.; Stipta István: Az igazságszolgáltatás szervezetének átalakítása 1848-1849-ben, In: Tanulmányok és források az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc történetéhez (szerk.: Dobrossy István), MTA Miskolci Akadémiai Bizottság-Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1998, 19.
[64] Az igazságügyi minister előterjesztése az ország kormányzóhoz i.m. 437.
[65] Az igazságügyi minister okadatolt előterjesztése folytában, Közlöny, 1849/117, 437.
[66] Az igazságügyi minister előterjesztésére, Közlöny, 1849/119, 445.
[67] Az igazságügyi minister okadatolt előterjesztése folytában i.m. 437.
[68] Az igazságügyi minister előterjesztésére i. m. 445.
[69] Közlöny, 1849/144, 537.
[70] 1817. Ig., Közlöny, 1849/121, 453.; VARGA [1974] i.m. 148.
[71] Közlöny, 1849/138, 513.
[72] 3329. Ig. Rendelet, Közlöny, 1849/146, 547.
[73] Lásd Thallóczy i.m. 310.
[74] Uo.
[75] Lásd III. Károly király gróf Pálffy Miklós nádornak, Száraz György királyi személynöknek kineveztetéséről, In: Wenzel i.m. 103-104.
[76] Hirdetés a' császári sereg magyarországi parancsnokától 1849. november 10-kéről, Magyarkoronaországot illető országos törvény- és kormánylap, 1850. február 15., 1.
[77] Kaiserliches Patent vom 7. August 1850 wodurch die Organisation des Obersten Gerichts- und Cassationshofes in Wien festgesetzt wird, RGBl. 1850/325. A legfőbb törvényszék elnöke 1848-tól 1855-ig Ludwig Taaffe, 1857 és 1865 között Karl Krauss volt.
[78] Bónis-Degré-Varga i.m. 196.
[79] Stipta i.m. 22.
[80] Frankenburg Adolf: Bécsi élményeim 2, Reichard & Litfass, Sopron, 1880, 8.
[81] Allerhöchstes Handschreiben vom 20. Oktober 1860 an den Ministerprasidenten, In: Die österreichischen Verfassungsgesetze mit Erläuterungen (Hg. Edmund Bernatzik), Manz Verlag, Wien, [2]1911, 229.; Márkus Dezső: Az Országbírói Értekezlet emlékünnepe, Jogtudományi Közlöny, 1911/4, 33.
[82] Elfeledett momentum, hogy 1860. november 25-én az uralkodó gróf Cziráky Jánost, Fehér vármegye főispánját országbíróvá nevezte ki. Cziráky azonban a kinevezést nem fogadta el, mivel "a magyar törvények még nincsenek helyreállítva s osztrák törvénykezés uralkodik". Országbírói kinevezés, Politikai Újdonságok, 1860/48, 751.; Fehérmegye rendezése, Politikai Ujdonságok, 1861/2, 22.; A főrendiház uj elnökei, Vasárnapi Ujság, 1883/22, 350.
Cziráky felmentéséről 1861. január 7-én döntött Ferenc József: "Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 7-ről kelt legfelsőbb határozatával, gróf Cziráky Jánost a magyar királyság országbírójának reáruházott méltósága alól fölmenteni s ezen méltóságot az alábbi legmagasb sajátkezű irattal, legkegyelmesebben gróf Apponyi György, saját titkos tanácsosára ruházni méltóztatott." Legfelsőbb kézirat, Politikai Ujdonságok, 1861/3, 36.
[83] A királyi Kúria visszaállításának közvetlen előzményeit az 1861. április 3-án tartott ünnepi ülés jegyzőkönyve tartalmazza, amelyet 1911. április 3-án, a Kúria visszaállításának 50. évfordulóján Günther Antal kúriai elnök idézett a Kúria teljes ülésében. Jegyzőkönyv a kir. Curiának 1911. april hó 3-án - visszaállításának 50-ik évfordulója megünneplésére - tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 306-307.
[84] Az Országbírói Értekezletről és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokról lásd többek között Képessy Imre: "Amikor a közjogi tekintetek a magánjogi érdekekkel összeütközésbe hozattattak" -szuverenitáskérdések az Országbírói Értekezlet ülésein, Jogtörténeti Szemle, 2019/3-4, 23-29.; Uő: Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok elfogadásának egy elfeledett mozzanata, In: Kölcsönhatások - Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában (szerk.: Mezey Barna), Jogtörténeti Értekezések 50., Gondolat Kiadó, Budapest, 2021, 167-174.; Uő: Kérdések az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok jogforrási jellegét illetően, In: Ünnepi tanulmányok a 80 éves Máthé Gábor tiszteletére - Labor est etiam ipse voluptas (szerk.: Peres Zsuzsanna-Bathó Gábor), Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2021, 607-617.; Szabó István: Az Országbírói Értekezlet történelmi gyökerei, Kúriai Döntések, 2021/6, 950951.; Beliznai Bódi, Kinga: Aus einer 160-Jahres-Perspektive... Die Judexcurialkonferenz und die Provisorischen Justizregeln 1861, BRGÖ, 2022/1, 5-18.
[85] Igazságügyminisztériumi levéltár (összeállította: Bognár Iván), Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya-Levéltárak Országos Központja, Budapest, 1962, 63.
[86] Gróf Andrássy György országbíró lelépése, Politikai Ujdonságok, 1864/40, 483.
[87] Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526-1849, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, 27.
[88] Thallóczy i.m. 299.
[89] Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. Jogszabálytan, Athenaeum Irod. és Nyomdai R.-t. kiadása, Budapest, 1905, 722-723.
[90] Dárday Sándor közlése, Jogtudományi Közlöny, 1869/32, 213.
[91] Magyar jogi lexikon, III. kötet (szerk.: Márkus Dezső), Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1900, 87.
[92] Egyed i.m. 303.
[93] Kétszázéves lesz szombaton a pesti királyi tábla. Juhász Andor elnök a jubileumról, Magyarország, 1924/270, 7.
[94] Magyar Ország. Pestről Dec. 22-dik napján, Magyar Kurir, 1824/52, 411-412.
[95] 1486:68. tc. hogy kik az ország rendes bírái és hogy a törvényszékre hívatlanul senki nem mehet; 1498:2. tc. a nyolczados és rövid törvényszékek tartásáról, valamint az ülnökök megválasztásáról és ezek fizetéséről; 1500:10. tc. hány személynek és kiknek kell az ország törvényszékein és a király tanácsában jelen lenniök.
[96] Jegyzőkönyv a kir. Curiának 1911. april hó 3-án - visszaállításának 50-ik évfordulója megünneplésére - tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályainak az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 306-321.
[97] A magy. kir. Curia jubiláris teljes-ülése, Jogállam, 1911/5, 413-414.
[98] Igazságügyi Közlöny, 1924/11, 205.
[99] Ruhmann Emil: Felsőbíróságaink ünnepére, Budapesti Hírlap, 1924/272, 1.
[100] Jegyzőkönyv a m. kir. Kúriának 1924. évi január hó 8. napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának az 1918-1926. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 305-308.
[101] Kétszázéves a budapesti királyi ítélőtábla. Jogászkiválóságok nyilatkozata a Szózat munkatársa előtt, Szózat, 1923/274, 3.
[102] Egy bíró: Hány esztendős a királyi ítélőtábla? Levél a szerkesztőhöz, Budapesti Hírlap, 1923/275, 4.
[103] Gábor Gyula: Hány esztendős a királyi ítélőtábla? Budapesti Hírlap, 1923/278, 6.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD habilitált egyetemi docens, tanszékvezető, ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; a Kúria főtanácsadója. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
