"Annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője." - Winston Churchill
"Ott, ahol szabad sajtó van, a közvélemény tévelyeghet, de el nem tévedhet." - Szemere Bertalan
Magyarországon parlamentáris demokrácia van, amely a népszuverenitás elvére épül, azaz minden kormányzati hatalom forrása a nép, közhatalmat csak a választópolgárok ruházhatnak egymásra. A hatalomgyakorlás egyik legfontosabb alappillére a nyilvánosság és az információ megszerzésének lehetősége, mivel a választópolgárok csak ezek segítségével tudnak felelősségteljes döntést hozni a választásokon. Az információ megszerzésének számos - jogszabályok által is biztosított - formája van (például adatigénylés), azonban a "nép" esetében ez elsősorban a sajtó, a média, illetve különféle fórumok, internetes felületek útján valósul meg.
A parlamenti ülések főszabály szerint nyilvánosak, amelyet rögzít az Alaptörvény, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ogytv.), illetve a Házszabály is, ugyanakkor levezethető a népszuverenitás, a demokratikus jogállam fogalmából, a véleménynyilvánítás szabadságából és a közérdekű információk megismeréséhez való jogból egyaránt.
A közvéleménynek a parlamenti nyilvánossághoz fűződő érdekét, illetve jelen tanulmány fő mondanivalóját a legjobban a 30/1992. (V. 26.) AB határozat foglalja össze:
"Éppen ezért a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen »anyajoga« többféle szabadságjognak, az ún. »kommunikációs« alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás- és a sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. [...] Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele."
A "közvélemény" kifejezést számos kontextusban, nap mint nap használjuk, azonban pontos megfogalmazása igen nehézkes.
Általánosságban véve a közvélemény fogalma emberek közös álláspontjának vagy nézeteinek olyan kifejeződésére utal, amelyet közügyekről és a köz problémáiról folytatott kritikai viták során alakítottak ki, továbbá olyan kérdésekkel kapcsolatos beállítódásukra vonatkozik, melyek a köz szempontjából jelentősek (választások stb.) és amelyeket "véleményformálók", illetve a tömegkommunikációs eszközök is kialakíthatnak.[1]
Jogi szempontból, illetve Magyarország Alaptörvénye IX. cikk (2) bekezdése alapján a "demokratikus közvélemény" kifejezést használjuk, azonban a jogalkotók sem az Alaptörvényben, sem más jogszabályban nem határozzák meg pontosan a fogalmát, ugyanakkor számos alkotmánybírósági határozat a segítségünkre lehet.
A fogalom meghatározásánál mindenekelőtt a demokratikus közvélemény Alaptörvényen belüli elhelyezését kell megvizsgálni.
Az Alaptörvény IX. cikk (1)-(3) bekezdései szerint
"(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(3) A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető."
- 72/73 -
Láthatjuk, hogy a demokratikus közvéleményre vonatkozó rendelkezéseket a szabad véleménynyilvánításhoz való jog szabályozásához rendeli az Alaptörvény. Ahhoz, hogy megértsük e két alapjog közötti kapcsolatot, először nézzük meg, hogy mit is jelent a véleménynyilvánítás szabadsága.
Ahogy azt a már fent idézett 30/1992. (V. 26.) AB határozat is kimondja, a véleménynyilvánítás szabadsága olyan alapjog, melyet a kommunikációs alapjogok anyajogának tekintünk. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátjai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.[2] A véleményszabadság az egyénhez kötődik, az "konstitutív igazolása az egyén önkifejezésére",[3] az az egyén szubjektív joga, míg a véleménynyilvánítás objektív, intézményes oldala maga a demokratikus közvélemény. Ahogy azt az Alkotmánybíróság is megfogalmazta, "a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése, egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti."[4]
Egy demokratikus, plurális társadalomban elvárható, hogy mindenki szabadon - alkotmányosan meghúzott külső korlátokba ütközés nélkül - elmondhassa véleményét a (társadalmi, politikai) közügyek vonatkozásában, vitákat kezdeményezzen, a hasonló véleményt képviselők mellé álljon, keresse az igazságot.
A 7/2014. (III. 7.) AB határozat indokolása szerint a véleményszabadság teszi lehetővé az egyén részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban, az a politikai közösség valamennyi tagját megilleti.
Mindezekből megállapítható, hogy a demokratikus közvélemény fogalma igen összetett, amely függ a közügy fogalmától is. Mivel a társadalmi, illetve politikai élet folyamatosan változik - ahogy mondani szokták, az élet írja a legjobb forgatókönyvet -, a demokratikus közvélemény fogalmának meghatározásánál talán célszerű lenne egy úgynevezett "keretfogalmat" meghatározni. Ezt támasztja alá a közügy fogalomrendszerének alakulása is, hiszen míg a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat e körben még inkább a közszereplő - azon belül is kizárólag hatóság, hivatalos személy, vagy közszereplő politikus - státuszát helyezte előtérbe, addig az EJEB hatására később kialakult gyakorlat[5] szerint már a közügyjelleg az elsődleges, ahol a közszereplői (ekkor már a közéletben részt vevő valamennyi szereplő, azaz a politikustól a celebig) státusznak csupán a személyiségijog-védelem tekintetében kialakult tűrési kötelezettség mértékének megállapításánál van jelentősége.
Fentiekre tekintettel, ha egy mondatban kellene meghatároznom a demokratikus közvélemény fogalmát, azt mondanám, hogy az a polgárok összességét a közügyek tekintetében megillető szabad véleménynyilvánítás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
