https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.3.06
A tanulmány a közszereplők bírálhatóságához kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatot tekinti át az Alkotmánybíróság által felállított speciális alapjogi teszt alkalmazásának vizsgálatán keresztül. Bemutatja, hogy a valódi alkotmányjogi panasz intézményének megjelenése óta mely határozatok formálták a gyakorlatot, és mely ügyeken keresztül fejlesztette, módosította a teszt egyes elemeit a testület. Az elemzett döntésekből látható, hogy az Alkotmánybíróság gyakran ellentmond a korábban általa lefektetett vagy alkalmazott elvi tételeknek, erre pedig a határozatokhoz csatolt párhuzamos indokolások, különvélemények is felhívják a figyelmet. A tanulmány vizsgálja továbbá, hogy az EJEB-döntésekre történő hivatkozáson felül ténylegesen követi-e az Alkotmánybíróság a strasbourgi gyakorlatot a releváns ügyek elbírálásában.
Kulcsszavak: Alkotmánybíróság, közszereplők, véleménynyilvánítás szabadsága, emberi méltóság
The study reviews the Constitutional Court's case law regarding the criticizability of public figures through the examination of the application of a special fundamental rights test established by the Constitutional Court. It shows which decisions have shaped the subsequent practice since the introduction of the genuine constitutional complaint procedure, and in which cases the Court has developed and modified the individual elements of the test. The decisions analysed show that the Constitutional Court often contradicts the principles it has previously laid down, and this is underlined by the concurring and dissenting opinions attached to the decisions. The study also examines whether, besides referring to ECHR decisions, the Constitutional Court truly follows the ECHR's jurisprudence.
Keywords: constitutional court, public figures, freedom of speech, human dignity
Régóta ismert megállapítás, hogy a plurális demokráciák alapja a minél teljesebb körben biztosított szabad véleménynyilvánítás. A közügyek szabad megvitatása és ezzel összefüggésben a közszereplők bírálhatósága a demokratikus társadalom alapvető értéke, ezért rendkívüli jelentőségű annak meghatározása, hogy a gyakorlatban hol húzódik a határ a véleménynyilvánítás szabadsága és a közszereplők (alap)jogainak védelme között.[1] Jelen tanulmány felépítésének alapját az az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) által kidolgozott teszt adja, amelyet a közügyekre vonatkozó véleménynyilvánítási ügyek elbírálásánál szükséges alkalmazni. E teszt ugyan már korábban szerepet kapott az AB-gyakorlatban, de a 7/2014. (III. 7.) AB határozat és 13/2014. (IV. 18.) AB határozat (a továbbiakban: alaphatározatok) cezúrát jelentettek abból a szempontból, hogy e döntésekben fejtette ki és részletezte az AB - a részben új alkotmányos mércékkel ellátott - teszt egyes elemeit, amelyek a következők: (i) A vitatott közlés közügyi relevanciájának és a bírált személy közszereplői minőségének kérdése; (ii) a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak minősítése, valamint (iii) a véleménynyilvánítás határainak kijelölése, a méltóság sérelmének vizsgálata.[2]
Az alábbiakban a tanulmány bemutatja, hogy az AB miként alkalmazza a teszt egyes elemeit az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti, ún. valódi alkotmányjogi panaszeljárás eredményeként hozott döntéseiben. Ezen hatáskörében a testület a rendesbírósági jogalkalmazás feletti alapjogi kontrollt hivatott gyakorolni, konzekvens alkotmányossági mércék kialakításával egyidejűleg. A tanulmány figyelmet fordít továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) releváns gyakorlatára, amelyet már a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is mintaadónak tekintett az európai standardokhoz közeledés elősegítése céljából.[3]
Amennyiben egy véleménynyilvánítás közügyekre vonatkozó tartalommal bír, magasabb szintű alapjogi védelmet szükséges alkalmazni, tekintve, hogy a közéleti viták szabad folyásának biztosítása egy kiemelt alkotmányossági feladat.
Bár a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat vitathatatlanul jelentős és máig mintaadó a véleménynyilvánítási ügyek elbírálásakor, a döntés meghozatalát követő évek alkotmánybírósági gyakorlatát mégsem a következetesség jellemezte. A közügy-közszereplői viszony kidolgozatlanságára már az 1/2015. (I. 16.) AB határozat felhívta a figyelmet, amikor a vitatott közlés minősítésénél a közüggyel való összefüggés vizsgálata helyett a testület arra helyezte a hangsúlyt, hogy a kritizált személy egy ügyvéd, aki nem letéteményese semmilyen közhatalomnak, nem minősül politikusnak sem, ezért nem alkalmazható a közügyekben történő véleménynyilvánítás magasabb szintű alapjogvédelme. Ez a megközelítés aggályos, mert a testület visszatért az alaphatározatokat megelőző évek gyakorlatához, és a közlés közügyi relevanciáját háttérbe szorítva a személy státuszát tekintette kiindulópontnak.[4] A döntéshez csatolt négy párhuzamos indokolás is jelezte a probléma fennállását, Paczolay Péter alkotmánybíró úgy fogalmazott, a határozat "az alkotmányos jogbiztonság kívánalmaival szemben olyan érvelést fejt ki, amely a bírói gyakorlat számára nehezen értelmezhető kereteket nyújt".[5]
Más esetben azonban - például a 3001/2018. (I. 10.) AB határozat indokolásában - a testület a közüggyel való összefüggés megállapítása során ki sem tért ki a közszereplői minősítés kérdésére. A döntés megállapította, hogy a történelemmel, így a holokauszttal kapcsolatos viták is egyértelműen közügynek tekinthetők,[6] viszont nem foglalt állást a bírált történész minőségével kapcsolatban. A történész minősítésére a "közügyek alakítására véleményformálásán keresztül hatást kifejteni képes személy"[7] kifejezést használta az indokolás, amelyből az látszik, hogy a testület ezúttal még tartózkodott a közszereplői kör kibővítésétől és egyúttal a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat közszereplő-fogalmának módosításától. Az érvelés további problémájára a határozathoz csatolt különvélemény[8] is rávilágított: téves az a megközelítés, hogy amennyiben egy személy a véleményén keresztül képes hatással lenni a közügyek alakítására, úgy automatikusan magasabb szintű alapjogi védelmet kapnak az őt bírálók közlései.[9]
A közszereplői kör kérdése néhány hónappal később, a 3145/2018. (V. 7.) AB határozat indokolásában kapott
- 50/51 -
újra lényeges szerepet. A határozat jelentősége abban áll, hogy az AB - a telekommunikációs változásokra tekintettel - kibővítette a közszereplők körét. A testület a potenciális véleményformáló szerepet helyezte középpontba, és ezek alapján nevesítette az ún. kiemelt közszereplők, illetve az ún. médiaszereplők körét.[10] Érdemes megemlíteni, hogy a határozat ezúttal is az EJEB-gyakorlatot emelte ki követendő példaként. Azonban az indokolás által hivatkozott strasbourgi döntések akár két-három évtizeddel hamarabb születtek - például az 1992-es Thorgeirson kontra Izland-ügy[11] -, ezért megállapítható, hogy az EJEB által felállított standardokhoz képest a közszereplői kör kibővítése lényegesen megkésett.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
