A bírói függetlenség elve a jogállam alkotmányának gerince,[2] a demokrácia és az alkotmányosság állócsillaga,[3] valamint történeti alkotmányunk vívmánya.[4] A szakirodalom elkülöníti a bírói függetlenség belső és külső oldalát. A külső a politikai befolyással és hatalmi nyomással szemben védi az igazságszolgáltatást. A külső igazgatás felől érkező beavatkozási kísérletek könnyen azonosíthatók. Ennek kézzelfogható példái: a bírák kényszernyugdíjazása, a befolyásos bírósági vezetők leváltása, a bírák büntetőjogi felelősségre vonása vagy a bíróságok hatásköreinek szűkítése. Az ítélkező bírót a belső igazgatási kontrollal szemben megillető garanciák a függetlenség belső oldalát képzik.[5] A bírák függősége a szervezetrendszeren belül is létrejöhet, például a kinevezésükbe történő "finom, ám igazolhatatlan"[6] beavatkozás által. Különösen akkor, ha az igazságszolgáltatási rendszer erősen centralizált, és egy erős, illetve politikai kapcsolatokkal rendelkező bírói elit kész a rendszerhez nem igazodó bírák ellenőrzésére informális kollegiális és formális eszközöket egyaránt felhasználni.[7] A befolyás általában a legfelsőbb bíróságokat és a központi adminisztrációt érintik.
A hazai bírói kinevezésekkel kapcsolatos problémák a szakmai és a laikus közvélemény figyelmét is felkeltették, hiszen a "bírói függetlenség egyik legfontosabb garanciája abban rejlik: ki válhat bíróvá".[8] A kinevezések vizsgálatát nehezíti, hogy az igazságszolgáltatással kapcsolatos problémák mélyebb társadalmi és politikai válság tüneteit jelezhetik, ezért a valóság felkutatása módszertani sokszínűséget igényel. A bírói függetlenség sokváltozós, komplex fogalma miatt a magyar bírósági rendszer egészéről egy elem vizsgálatával aligha tudunk meggyőző állításokat tenni, de az általános bölcselet alapján a tendenciákra mégiscsak következtetni tudunk.
A folyamatábra a kúriai bírák kinevezésének fontosabb lépéseit mutatja be. Bírói kinevezést többek között az
- 71/72 -
kaphat, aki harmincadik életévét betöltötte, magyar állampolgár, jogi egyetemi diplomával és szakvizsgával, érvényes pályaalkalmassági és hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik. Főszabály szerint a bírói álláshelyre az OBH elnöke pályázatot ír ki.[9] A Kúria elnöke a pályázókat meghallgathatja. A Kúria bírói tanácsa pedig meghallgatja és rangsorolja a jelölteket pontszámaik alapján. A pályázatokat a Kúria elnöke háromféleképpen bírálhatja el: (i) a rangsor első helyén szereplő pályázó felterjesztésére/áthelyezésére tesz javaslatot, (ii) az OBT egyetértésével a második vagy harmadik helyen lévő pályázót javasolja vagy (iii) az OBT egyetértésével[10] eredménytelenné nyilvánítja a pályázatot.[11] Az elbírálás eredménye és a pályázati anyag a központi igazgatáson keresztül jut el a köztársasági elnökhöz, aki kinevezi a pályázót. A gyakorlat és az államfő funkciója alapján a köztársasági elnöki kinevezés nem az elsődleges korlátja a kinevezések visszaélésszerű gyakorlatának.
1. ábra: Kúriai bírók kinevezésének folyamata (Saját szerkesztés)
A bírói kinevezésekre vonatkozó, a szakirodalom által széles körben tárgyalt követelményeket a tanulmány ezen része csak vázlatosan mutatja be.
A bírókiválasztás legfontosabb mércéje a függetlenség és pártatlanság elve, amely garancia az ítélkező bíró külső és belső befolyástól mentes döntéshozatalára. A modern demokráciákban túlsúlyba került a jogállamiságnak leginkább megfelelő, jól ellenőrzött, érdemeken alapuló, objektív kiválasztási mechanizmus, ami alkalmas a diszkrecionális döntések visszaszorítására.[12]
Érdemeken alapuló kiválasztás
A meritokratikus kiválasztás előnye, hogy a bírák kinevezése mindenki számára előzetesen megismerhető, objektív szempontrendszeren nyugszik, amelynek fókuszában a bíró szakkompetenciája áll. Ez a kiválasztási rendszer kizárja, de mindenképpen csökkenti a politikai és az ideológiai, illetve a szubjektív (társadalmi tőke) elemek befolyását. Az objektív szempontoknak konkrétaknak, egyértelműeknek és relevánsaknak kell lenniük.[13] Ilyen például a jogi és a pályaalkalmassági vizsga eredménye, a külföldi tanulmányi tapasztalat, a nyelvtudás, a publikációk száma.[14] Ezek az értékelési kritériumok növelik a pályázók közötti versenyt és ösztönzik őket a tudományos elmélyülés, valamint a kellő nyelvismeret megszerzésére iránt.
A kinevezési jog gyakorlójának függetlensége
A bírák kiválasztásáról és előremenetelükről döntést hozó bírói testületnek vagy személynek is ki kell állnia a függetlenség és pártatlanság próbáját. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne alkotmányos az a megoldás, ahol a kinevezési jog gyakorlója a végrehajtó hatalom része. De ezekben az esetekben is megköveteljük a biztosítékokat. Az Európa Tanács szerint ilyen garancia, hogy (i) a kormány számára egy független testület tesz a kinevezésre javaslatot; és az, hogy (ii) a pályázóknak jogorvoslati joga van a pályázat eredményével szemben.[15] A jogorvoslathoz való jogot nemcsak a pályázat eredményével szemben, hanem a pályázati eljárás báramely szabálytalansága ellen biztosítani kell.
Transzparencia és ellenőrizhetőség
A kötelező pályázati rendszer, a pályázatok kiírásának nyilvánossága és a döntések indokolása az átláthatóság fontos elemei. A gyakorlatban csak akkor jön létre átlátható és ellenőrizhető kinevezési eljárás, ha a pályázati feltételek, annak folyamata és az elbírálás módja is előre ismert, utóbb ellenőrizhető. A rögzítés hiánya a közvélemény és a bírák számára is a pártosság látszatát kelti, aláásva a bíróságokba vetett közbizalmat.
A bíróságok hatalmának növekedése a 20. század közepétől világszinten megfigyelhető folyamat. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom egyetlen hatalmi blokkot képez, amelynek legjelentősebb ellensúlya a bírói hatalmi ág.[16] Átadva a felelősséget a legfelsőbb bíróságoknak, nagy jelentőségű társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekben kell dönteniük.[17] A törvényhozás ellensúlya nélkül a politikai viták a parlamenten kívülre kerülnek, így az igazságszolgáltatás alternatív demokratikus színtérré vált.[18] A bírói hatalom eszközrendszerének bevetése a politika területén politikai következményekkel jár. Felelősségvállalás hiányában a kritikusok szerint ez a demokratikus működés minőségének csökkenésével jár. Fleck Zoltán szerint az ok okozati sorrend azonban fordított. A bírói hatalom növekedése tünete a politikai rendszer válságának, a politikai elitek és intézmények romlásának. A bíróságok politizálódása felveti azt a dilemmát, hogy "szükséges-e némi politizáltság a jogalkalmazók kiválasztásában, képzésében vagy ítélkezési gyakorlatában."[19]
A Kúria végső fokon jár el polgári, közigazgatási és büntetőügyekben. A bíróságok szakmai csúcsszerve. Az igazságszolgáltatás színvonaláért és szakmai munkájáért érdemi felelősség terheli. A Kúria szerepét növeli, hogy az alacsonyabb szintű bíróságoknak indokolniuk kell, ha eltérnek a Kúria jogértelmezésétől. Tehát egyfajta korlátozott precedensrendszerről beszélhetünk.[20]A Kúria elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával.[21] A vizsgált időszakban a jelöltet véleményezte az Országgyűlés illetékes bizottsága és az OBT, amely a jelenlegi elnök meghallgatásakor 13:1 arányban elutasította annak támogatását.[22] Az elnökválasztást nemzetközi és hazai kritikák sokasága árnyékolta be, mert a Kúria elnöki tisztségére vonatkozó jogszabályi feltételeket az elnökválasztás előtt a jelöltre specializálva változtatta meg az Országgyűlés.[23] A jelölt nem rendelkezett tárgyalótermi ítélkezési tapasztalattal, a bírósági igazgatás terén gyakorlati múltja nem volt, ezért benne a politikai hatalom képviselőjét látták a bírói önigazgatás szervei. Maga az OBT állásfoglalásában úgy fogal-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
