A pénzügyi- és gazdasági válság hatására jelentősen megnőtt a fizetésképtelenné vált vállalkozások száma is Európában, és az ennek eredményeként megindult fizetésképtelenségi eljárások mintegy negyede több uniós tagállamot is érint. A válságot megelőzően az Európai Unió elsősorban a felszámolási típusú fizetésképtelenségi eljárásokra korlátozódó és szemléletében alapvetően nemzetközi magánjogi fellépést tartott csak indokoltnak: az 1346/2000/EK rendelet a fizetésképtelenségi eljárások körében a joghatóság, elismerés és végrehajtás, illetve az alkalmazandó jog és az igazságügyi együttműködés kérdéseit rendezi. 2012 decemberétől kezdődően azonban koncepcióváltás figyelhető meg a Bizottság kommunikációjában és jogalkotási kezdeményezéseiben. Egyrészt a Bizottság érdeklődése a szó szoros értelmében vett fizetésképtelenségi eljárások helyett a megelőző szerkezetátalakítás felé fordult, amelynek célja a fizetésképtelenségi helyzet elkerülése. Másrészt a fizetésképtelenségi eljárásokban a vállalkozás zökkenőmentes kivezetése, illetve a hitelezők minél gyorsabb és teljesebb kielégítése helyett elsődleges célkitűzésként az egyébként életképes adósok megmentése és második esély biztosítása jelent meg. Emellett napirendre került a joghatósági és kollíziós szabályok reformján túlmenően a fizetésképtelenségi eljárások harmonizációja is, ami teljesen új korszakot nyithat az Európai Unió szerepvállalásában ezen a területen. Ezt a szemléletet tükrözi már a Bizottság 2014 márciusában elfogadott ajánlása az üzleti kudarc és a fizetésképtelenség új megközelítéséről (2014/135/EU)[1], amelynek implementációjáról a tagállamoknak 2015. március 14-ig kellett beszámolniuk. Erre tekintettel időszerű megvizsgálni, hogy az Európai Unió fokozódó aktivitása milyen változásokat hozhat a tagállami fizetésképtelenségi eljárásokban, hogyan érinti mindez a magyar csőd- és felszámolási eljárásokat, és mindenek előtt meg tud-e felelni a hozzá fűződő gazdaságpolitikai várakozásoknak.
A XX. század második felében az európai fizetésképtelenségi jog - ahol egyáltalán létezett ilyen - a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások számára jórészt csak a felszámolás, vagyis a hitelezői igények részleges, a cég vagy a tevékenységének a jogutód nélküli megszüntetésével együtt járó lehetőségét kínálta. A felszámolás során a vállalkozások vagyontárgyainak egységenkénti értékesítésére kerül sor, és a befolyt összeg a hitelezők között követeléseik sorrendjében kerül felosztásra. Ez a megoldás a vállalkozás, az üzlet folytatását gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Ez az egyoldalú megközelítés kimondatlanul az Európai Unió hatályos fizetésképtelenségi rendeletében (FR I.)[2] is érvényesül, ahol a fizetésképtelenségi szakértő hivatalos elnevezése a magyar nyelvi verzióban "felszámoló",[3] a fizetésképtelenségi főeljárás mellett indítható másodlagos eljárások pedig csak felszámolási eljárások lehetnek.[4]Az Európán kívüli fizetésképtelenségi jogászok számára az európai csődjog inkább büntetőjoghoz hasonló szankciórendszerre, mintsem a nehézségekkel küzdő vállalkozások számára nyújtott mentőövre emlékeztet.[5] A fizetésképtelenségi jog ilyen felfogásával szoros kapcsolatban áll a csődstigma jelensége, ami a fizetésképtelenségi eljárás alá vont adós társadalmi megbélyegzését és kiközösítését jelenti, és gyakorlatilag kizárja a sikeres reorganizációt vagy a második esélyt.[6]A csődstigma és a fizetésképtelenségi jog szankciós megközelítése egymásra visszaható, egymást kölcsönösen erősítő jelenségek.[7]
A 2000-es évek elejétől kezdődően egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások üzleti tevékenységének megőrzése és racionalizálása gazdaságilag előnyösebb, mint a felszámolás - azonban a rendelkezésre álló fizetésképtelenségi eljárások erre a célra nem alkalmasak.[8] Az Európai Unió számos tagállama több alkalommal is jelentősen átalakította fizetésképtelenségi jogát,[9] és bár a reformok mögött igen eltérő jogpolitikai megfontolások húzódtak meg, a módosítások eredményeképp minden esetben a korábbinál sokkal több lehetőség nyílt az életké-
- 1/2 -
pes adósok megmentése előtt. A folyamatot jelentősen ösztönözte, illetve súlyát és láthatóságát növelte, hogy 2009-től kezdődően a pénzügyi-gazdasági válság hatására globálisan is drasztikusan megnőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma.[10]
Az Európai Unió részéről az irányváltás első lépését az Európai Parlament tette meg 2011 végén elfogadott állásfoglalásával.[11] Az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a fizetésképtelenség nem csak az érintett vállalkozások, hanem a tagállamok gazdaságai számára is hátrányos következményekkel jár, ezért arra kell törekedni, hogy minden gazdasági alanyt, minden adófizetőt és munkaadót megóvjunk a fizetésképtelenségtől. A fizetésképtelenség bekövetkezte esetén pedig a fizetésképtelenségi jognak uniós szinten a társaságok megmentését célzó eszközként kell szolgálnia, mert ez áll az adós, a hitelezők és a munkavállalók érdekében, és a fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos szakértői álláspontok is a felszámolás alternatívájaként egyre jobban előtérbe helyezik a vállalatok megmentését. Az Európai Parlament felkérte az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be az uniós társasági fizetésképtelenségi kerettel kapcsolatos javaslatokat az összes működőképes alternatíva alapos elemzése alapján.
Az Európai Bizottság 2012 októberében közzétett közleményében[12] vállalta, hogy korszerűsíti a fizetésképtelenségre vonatkozó uniós szabályokat a vállalkozások túlélése és a vállalkozók második esélyhez juttatása érdekében. Bejelentette, hogy elemezni fogja, miként javítható tovább a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok hatékonysága annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek a vállalatok, a vállalkozók és a magánszemélyek számára a belső piacon. A Bizottság az FR I. korszerűsítésére megfogalmazandó javaslatok mellett külön közleményt irányzott elő az új irányvonal meghatározására. Ez a közlemény már 2012 decemberében napvilágot látott.[13] A közlemény kiemel egyes területeket, ahol a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései akadályozhatják a hatékony belső piac kialakítását. A Bizottság megállapította, hogy amennyiben e területeken egyenlő versenyfeltételek érvényesülnének, a vállalatok, a vállalkozók és a magánszemélyek jobban megbíznának a többi tagállam rendszereiben, ez pedig javítaná a hitelhez jutást és ösztönözné a beruházásokat. A Bizottság által azonosított legfontosabb területek:
- a becsületes fizetésképtelen vállalkozók második esélye: a becsületes fizetésképtelen vállalkozókra általában ugyanazok a korlátozások vonatkoznak, mint a csalárdakra. Ez nem csupán annak a veszélyét hordozza magában, hogy a kudarcot vallott becsületes vállalkozók a fizetőképtelenség miatti társadalmi megbélyegzés áldozatává válnak, hanem jogi és igazgatási akadályokat is gördít a vállalkozás újrakezdésének útjába;
- zárt végű elszámolási időszakok: döntő fontosságú, hogy amennyiben rosszra fordulnak a dolgok, a vállalkozás ne "életfogytiglani szankcióval" érjen véget. A lehetőség szerint automatikus hároméves elszámolási és hitelrendezési idő jelenti az észszerű felső határt a becsületes vállalkozók esetében;[14]
- a fizetésképtelenségi eljárások megindításának feltételei: az eltérő szabályozási környezet miatt a különböző tagállamokban működő vállalatoknak eltérő esélyük van arra, hogy éljenek a nem hivatalos peren kívüli szerkezetátalakítás lehetőségével annak érdekében, hogy megoldják pénzügyi nehézségeiket és elkerüljék a fizetésképtelenségi eljárást, amely az adós tulajdonosi és rendelkezési jogkörének részleges vagy teljes elvonásával, és felszámoló kijelölésével jár;
- a fizetésképtelenségi eljárások kezdeményezésének joga: a tagállamok jogszabályai eltérő lehetőséget biztosítanak a hitelezőknek arra, hogy fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezzenek az adósokkal szemben. Ezek a lehetőségek az adósok különböző kategóriái szerint is eltérőek, ami a hitelezők számára kiszámíthatatlan helyzetet eredményezhet;
- a hitelezői követelések előterjesztése: a tagállami jogrendszerek közötti komoly eltérések nagyobb valószínűséggel érintik a külföldi hitelezőket, mint a hazaiakat, és az eljárási szabályok betartásának esetleges elmulasztása súlyos következményekkel járhat - ideértve a társasági vagyonban történő részesedéshez való jog elvesztését is;
- szerkezetátalakítási tervek: a tagállami szabályozások jelentősen eltérnek a szerkezetátalakítási tervekre vonatkozóan. Eltérő azok köre, akik a terv kezdeményezőjeként járhatnak el, továbbá különbözőek a tervek elfogadására, módosítására és a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozó szabályok is.
A Bizottság 2013 júliusában nyilvános konzultációt kezdeményezett arra vonatkozóan, hogy mely területekre kellene koncentrálnia az üzleti kudarccal és fizetésképtelenséggel kapcsolatos uniós intézkedéseknek. A válaszokból az alábbi fókuszpontok azonosíthatóak:
- elő kell segíteni, hogy az egyébként gazdaságilag életképes vállalkozások talpon maradjanak, és a fizetésképtelenségi jog is hozzájárulhat e célkitűzés megvalósításához;
- a tagállami jogrendszerek eltérései miatt egyes vállalkozásoknak nagyobb esélyük van arra, hogy korai reorganizációt hajtsanak végre;
- egyes reorganizációs eljárások annyira költségesek és bonyolultak, hogy praktikusan nem alkalmasak a pénzügyi nehézségek orvoslására, így - jobb híján - számos életképes vállalkozást indokolatlanul számolnak fel;
- az európai fizetésképtelenségi eljárások jelentős része alkalmatlan a létrehozott gazdasági, üzleti értékek megőrzésére vagy átmentésére.[15]
Az Európai Bizottság a fókuszpontokkal kapcsolatos fellépés tartalmának meghatározása során számos szakértői vélemény és kutatás megállapításaira támaszkodhatott. Andreas Pieckenbrock, a Heidelbergi Egyetem professzora 2012-ben publikált tanulmányában Ausztria, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország fizetésképtelenségi jogi reformjainak összehasonlítását követően számos jel-
- 2/3 -
lemzőt azonosított, ami az új szabályozásokban közös pontnak és jó gyakorlatnak tekinthető:
- fellépés korai szakaszban (early recourse): egyes reorganizációs eljárások kezdeményezése már azt megelőzően is lehetséges, hogy a vállalkozás ténylegesen fizetésképtelenné válna, mint például a francia sauvegarde esetében, ha a vállalkozás várhatóan olyan nehézségekkel szembesül, amelyeket külső közreműködés nélkül nem tud orvosolni;
- a vállalkozás önrendelkezési jogának megőrzése (debtor-in-possession): a fizetésképtelenségi szakértő kirendelése nem kötelező, és kirendelése esetén sem veszi át vagy nem teljesen veszi át a vállalati menedzsment hatásköreit, ami becsületes adós esetén növeli az együttműködési készséget és az eljárás hatékonyságát;
- moratórium (stay): az egyedi végrehajtási eljárások és a kollektív felszámolási eljárások meghatározott időtartamra szóló automatikus (például a francia sauvegarde) vagy kérelemre megítélt (például az olasz concordato preventivo) felfüggesztése vagy tilalma, amennyiben ezek az eljárások rontják a reorganizációs esélyeket;
- az új finanszírozás (fresh money) védelme: speciális rendelkezések azon források védelmére, amelyeket már kifejezetten a reorganizációra tekintettel, a reorganizációs eljárás megindulását követően folyósítottak a vállalkozás számára;
- hitel-tőke konverzió (debt for equity swap) lehetősége: a hitelezői követelések átalakítása az adós társaság tőkerészesedésévé;
- kényszeregyezség (cramdown): a jóváhagyott szerkezetátalakítási terv bizonyos feltételek fennállása esetén a kisebbségben maradt hitelezőkre nézve is kötelező.[16]
Az INSOL Europe az Európai Bizottság megbízásából 2014 áprilisában ugyancsak tanulmányt publikált a tagállamok üzleti kudarccal és fizetésképtelenséggel kapcsolatos szabályozásairól és joggyakorlatáról. A jelentéstevők szintén arra a következtetésre jutottak, hogy a Pieckenbrock által azonosított jellemzők általánosan elterjedtek a tagállamok új vagy megújított fizetésképtelenségi jogában.[17]
A Bizottság ajánlása formálisan minimumszabályokat állapít meg a megelőző szerkezetátalakítási tervek, illetve a fizetésképtelen vállalkozások adósságainak elengedése körében. Ha azonban az ajánlások tartalmát analitikusan vizsgáljuk, megállapítható, hogy azok gyakorlatilag megegyeznek a fent említett tanulmányok tematikájával, és hét központi törekvést jelenítenek meg.[18]
A Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok biztosítsanak az adós számára hozzáférést reorganizációs lehetőségekhez még azt megelőzően, hogy ténylegesen fizetésképtelenné válna. A Bizottság természetesen nem kíván korlátlan hozzáférést biztosítani a korai szerkezetátalakítási eljárásokhoz, mert ez azzal a kockázattal járna, hogy egyébként fizetőképes adós is nyomást gyakorolhatna a hitelezőkre adósság-elengedés vagy átütemezés kicsikarása érdekében. A Bizottság megfogalmazása szerint ezek az eszközök akkor lennének igénybe vehetők, ha "nyilvánvalóvá válik a fizetésképtelenség valószínűsége."[19]
Egyes tagállamokban (Bulgária, Horvátország, Szlovákia) strukturált fizetésképtelenségi eljárások csak akkor vehetőek igénybe, ha az adós már ténylegesen fizetésképtelen vagy fizetési késedelembe esett. Más tagállamokban (Ausztria, Németország, Olaszország, Portugália) rendelkezésre állnak korai reorganizációs lehetőségek, de azok csak szigorú feltételek mellett kezdeményezhetőek (például szakértői vélemény igazolja a fizetésképtelenség magas valószínűségét vagy a hitelezők jelentős többsége támogatja az eljárást). Megint más tagállamok viszont különösebb korlátozások nélkül biztosítják ezt az opciót valamennyi adós számára (például Belgium, Franciaország, Hollandia és Nagy-Britannia).
A Bizottság ajánlása szerint "a bíróságok szerepét arra a mértékre kell korlátozni, ami a hitelezők és a szerkezetátalakítási terv által érintett többi érdekelt fél jogainak megóvása céljából szükséges és e céllal arányos."[20] A Bizottság bizonyos esetekben szükségesnek látja bíróság közreműködését az eljárásban. Ebbe a körbe tartozik, amikor az adós egyedi végrehajtási eljárások ideiglenes felfüggesztését kéri, vagy amikor a hitelezők egy része által ellenzett szerkezetátalakítási terv jóváhagyására kerül sor, illetve amikor a szerkezetátalakítási terv egyes hitelezők jogait érintő új finanszírozás bevonását irányozza elő. Azonban a Bizottság általában véve a bíróságon és peren kívüli rugalmas megoldásokat preferálja, amelyek rendszerint gyorsabbak és kevésbé költségesek.
Egyes tagállamokban (Belgium, Finnország, Hollandia) a korai reorganizációs eljárások a bíróságok teljes részvétele mellett zajlanak már a tárgyalások megkezdésétől fogva, a fizetésképtelenségi szakértő kijelölésén át a szerkezetátalakítási terv elfogadásáig. Más tagállamokban (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) az eljárás a bíróságok részvétele mellett folyik, azonban az adós és a hitelező közötti tárgyalások, illetve a reorganizációs terv elfogadása bíróságon kívül történik. Megint más tagállamokban (Ausztria, Olaszország, Spanyolország) a bíróság szerepe az egyedi végrehajtási eljárások felfüggesztésére és a terv jóváhagyására korlátozódik.
- 3/4 -
A Bizottság ajánlása szerint "az adósnak meg kell tartania az ellenőrzést vállalkozása napi működése felett."[21] Az ajánlás mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy az egyébként életképes, de átmeneti pénzügyi nehézségekkel küzdő adós sikeres reorganizációjának esélye sokkal nagyobb, ha az adós rendes üzletmenete folytatódhat, és a menedzsment együttműködése biztosítható. Az ajánlás természetesen csak a korai reorganizációs eszközökre vonatkozik, nem pedig általában véve a fizetésképtelenségi eljárásokra, különösen, ha abban a vezető tisztségviselők felelőssége vagy csalárd jogügyletek megtámadása is felmerül. Az ajánlás kifejezetten rendelkezik közvetítő vagy felügyelő bírósági kirendelésének lehetőségéről, de azt csak eseti alapon és a bíróság mérlegelése alapján látja indokoltnak.
Egyes tagállamokban az adós korai reorganizációs eljárásokban megtartja ellenőrzését a vállalkozás napi működése felett, de a bíróság kötelezően kirendel fizetésképtelenségi szakértőt is (Ausztria, Franciaország, Németország), vagy maga ellenőrzi az eljárást (Belgium). Más tagállamokban a bírósági kirendelés csak opció, illetve lehetőség van fizetésképtelenségi szakértő bíróságon kívüli megbízására (Olaszország, Spanyolország). Van olyan tagállam, ahol egyszerűsített reorganizációs eljárásokban fizetésképtelenségi szakértő igénybevétele nem kötelező (Finnország).
A Bizottság ajánlása szerint "az adósoknak jogosultnak kell lenniük a hitelezők - köztük a biztosított és elsőbbségi hitelezők - által indított azon egyedi végrehajtási keresetek ideiglenes felfüggesztését [...] kérni a bíróságtól, amelyek különben ronthatnák a szerkezetátalakítási terv kilátásait."[22] A moratórium célja, hogy az adós eszközei egységként rendelkezésre álljanak a reorganizáció megvalósításához, és elkerülhető legyen a vállalkozás feldarabolása. A moratórium alapvetően korlátozza a hitelezők igényérvényesítési lehetőségeit, ezért az adós és a hitelező közötti érdekegyensúly fenntartása, illetve a hitelköltségek kezelhető szinten tartása a moratórium szigorú feltételekhez kötését teszi szükségessé. Az ajánlás értelmében a felfüggesztés időtartama nem haladhatja meg a négy hónapot, ami a szerkezetátalakítási tárgyalások előrehaladásának igazolása mellett legfeljebb egy éves időszakra meghosszabbítható. A moratóriumot fel kell oldani, ha a felfüggesztésre a szerkezetátalakítási terv elfogadása érdekében már nincsen szükség. Az ajánlás lehetővé teszi azt is, hogy a tagállamok a moratóriumot további feltételekhez kössék, különösen a jelentős összegű követelést képviselő hitelezők támogatásához vagy a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának ésszerű esélyéhez.
Egyes tagállamokban korai reorganizáció esetében nincs lehetőség az egyedi végrehajtási eljárások felfüggesztésére (Ausztria), míg bizonyos tagállamok a felfüggesztést csak meghatározott követelésekre zárják ki (Belgiumban és Svédországban a biztosított követelésre, Észtországban a munkaviszonyból származó követelésekre). A legtöbb tagállamban a moratórium határozott időre szól, és a tárgyalások állástól függően meghosszabbítható (Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Olaszország), de egyes tagállamokban (Németország, Spanyolország) a meghosszabbítás kizárt. Megint más tagállamokban a felfüggesztés határozatlan időre szól, és a szerkezetátalakítási terv elfogadásával vagy elutasításával ér véget (Belgium, Finnország, Luxemburg).
Az ajánlás értelmében "a bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terveknek kötelező érvényűnek kell lenniük a terv által érintett, és abban meghatározott valamennyi hitelezőre nézve."[23] Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a terv az azt ellenző hitelezői kisebbségre nézve is kötelező, sőt az ajánlás kettőnél több hitelezői osztály esetén a hitelezői osztályok követelései súlyától függően lehetővé teszi teljes hitelezői osztályok kényszerítését is. A kényszeregyezség bírósági jóváhagyásának számos anyagi jogi és eljárásjogi feltétele, illetve garanciája van. Ezek közül legfontosabb az, hogy a szerkezetátalakítási terv nem korlátozhatja jobban az egyet nem értő hitelezők jogait, mint amit szerkezetátalakítás hiányában észszerűen elvárhatnának, ha az adóst felszámolnák vagy azt folyamatosan működő vállalkozásként értékesítenék.
Egyes tagállamok fizetésképtelenségi joga nem teszi lehetővé többségi döntéssel az egyet nem értő hitelezők belekényszerítését a szerkezetátalakítási tervbe (Ausztria, Litvánia). A legtöbb tagállam joga lehetővé teszi a kényszeregyezséget, de egyes privilegizált követelések (például köztartozások, munkavállalói vagy biztosított követelések) mentességet élvezhetnek. Egyes tagállamok a kényszeregyezséghez valamennyi hitelező részvételét megkívánják, függetlenül attól, hogy az egyezség a követeléseiket érinti-e (Belgium, Németország), míg más tagállamok lehetővé teszik, hogy csak az érintett hitelezők vagy hitelezői osztályok (például a pénzügyi hitelezők) vegyenek részt az eljárásban (Finnország, Franciaország).
Az ajánlás szerint a bíróság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terv értelmében nyújtott új finanszírozás (új kölcsön, egyes vagyontárgyak értékesítése vagy hitel-tőke konverzió) - kivéve a csalárd módon nyújtott finanszírozást - nem nyilvánítható semmisnek, érvénytelennek vagy végrehajthatatlannak mint a hitelezők összessége számára hátrányt okozó cselekmény, és az új finanszírozást nyújtókat mentesíteni kell a szerkezetátalakítással kapcsolatos polgári- és büntetőjogi felelősség alól. Az ajánlás az új finanszírozás védelmének minimális követelményeit fogalmazza meg, és nem irányozza elő az új finanszírozás privilegizált követeléssé nyilvánítását vagy speciális státuszát a fizetésképtelenségi eljárásokban.
- 4/5 -
A hitel-tőke konverziótól eltekintve a legtöbb tagállam joga nem zárja ki új finanszírozás bevonását a szerkezetátalakítási terv végrehajtásába, ugyanakkor egyes jogrendszerek nem részesítik azt speciális védelemben (Lengyelország, Luxemburg, Svédország). Az új finanszírozást védelemben részesítő tagállamok egy része csak a megtámadási kereseteket zárja ki (Ausztria, Hollandia, Spanyolország), mások speciális státuszt is biztosítanak az új finanszírozásnak későbbi fizetésképtelenségi eljárásokban (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország).
Az ajánlás értelmében a vállalkozók számára valódi második esélyt kell biztosítani, ami csak akkor valósulhat meg, ha azok ésszerű időn belül mentesülnek a csődeljárás alá vont adósságok alól.[24] Ez az ésszerű idő a Bizottság álláspontja szerint három év, amit a csődeljárás megindításának vagy a visszafizetési terv végrehajtása kezdetének időpontjától kell számítani. A tagállamok bizonyos adósságkategóriákat (például kártérítési igények) kizárhatnak a mentesítés alól, illetve szigorúbb előírásokat vezethetnek be a rosszhiszeműen eljáró vagy a visszafizetési teret el nem fogadó vállalkozókra vonatkozóan. Hasonló kivételes szabályok alkalmazhatók amennyiben ez a vállalkozó és családja megélhetésének biztosítása érdekében szükséges.
Egyes tagállamokban a mentesülés ismeretlen (Bulgária), másutt elismerik a mentesülés lehetőségét, de nem határoznak meg konkrét mentesülési időt, és annak megállapítását a bíróságra bízzák (Horvátország, Lengyelország, Luxemburg). A tagállamok egy részében a mentesülési idő lényegesen hosszabb, mint a Bizottság ajánlásában foglalt időszak (Görögország - tíz év; Ausztria és Belgium - hét év; Portugália, Spanyolország, Svédország - öt év). Azokban a tagállamokban, ahol a mentesülési idő az ajánláshoz hasonlóan három év, a mentesülés rendszerint nem automatikus, hanem bizonyos feltételekhez - például Németországban az adósság legalább 35%-ának visszafizetéséhez - kötött.
Az ajánlásban foglaltak végrehajtására a Bizottság 2015. március 14-i határidő megjelölésével kérte fel a tagállamokat. A tagállami visszajelzések alapján Bizottság 2015. szeptember 14-ig vállalta megvizsgálni az ajánlás végrehajtását. Ennek keretében a Bizottság értékelte az ajánlás hatását a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok megmentésére és a tisztességes vállalkozásoknak biztosított második esélyre, a jogszabály kölcsönhatását a más területekre vonatkozó egyéb fizetésképtelenségi eljárásokkal (így például a kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységet nem folytató természetes személyekre vonatkozó mentesítési időkkel), továbbá az ajánlásnak a belső piac, valamint a kis- és középvállalkozások működésére és az uniós gazdaság versenyképességére gyakorolt hatását. A Bizottság értékelte azt is, hogy az ajánlásban kifejezésre juttatott megközelítés megszilárdítása és megerősítése érdekében kívánatos-e további intézkedéseket javasolni.
A Bizottság 2015. szeptember 30-án közzétett kommunikációjában meglehetősen negatív értékelést adott az ajánlás hatékonyságával kapcsolatban.[25] Az adatot szolgáltató tagállamok[26] egy része már eleve úgy ítélte meg, hogy fizetésképtelenségi joga főbb vonalakban megfelel az ajánlás követelményeinek. Egyes tagállamokban történtek bizonyos lépések az ajánlás elfogadását követő egy évben: Magyarország, Spanyolország és Románia bevezette a magáncsőd intézményét, illetve továbbfejlesztette már létező rendszerét. Szlovénia megteremtette a korai reorganizációs eljárás lehetőségét, Lengyelország és Spanyolország pedig teljesen megreformálta fizetésképtelenségi jogát. Ezek a tagállami lépések azonban egyrészt nem a Bizottság ajánlása által motivált politikai döntésen alapulnak, másrészt csak részben igazodnak az ajánlás rendelkezéseihez. Egyes tagállamokban indult kifejezetten az ajánlással kapcsolatos szakmai (Svédország) vagy társadalmi (Nagy-Britannia) konzultáció, de ennek eredményei jogalkotói szinten még nem jelentek meg. Azon tagállamok többsége ugyanakkor, amelyek nyilvánvalóan nem feleltek meg az ajánlás követelményeinek, ennek ellenére sem döntött reformok megindítása mellett.
Az ajánlás a legfeljebb részlegesnek mondható átültetés miatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem ért el áttörést a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások reorganizációja és a számukra biztosított második esély terén. Nem sikerült érdemben enyhíteni az eltérő tagállami szabályozásokból eredő bizonytalanságot és csökkenteni az ehhez kapcsolódó járulékos költségeket, ami azt eredményezheti, hogy egyébként életképes vállalkozások - különösen határokon átnyúló vállalatcsoportok - reorganizációja meghiúsul.
A Bizottság megítélése szerint azokban a tagállamokban, ahol az ajánlás nyomán valóban bevezettek bizonyos reformokat, az időbeli közelség miatt még nem lehet elvégezni a reformok átfogó értékelését. Azonban már az első jelek is azt mutatják, hogy a megelőző, korai reorganizációt bevezető tagállamokban jelentősen megnőtt a szerkezetátalakítások száma, a kinnlevőségek volumene pedig számottevően csökkent. A korai reorganizációs opcióval nem rendelkező tagállamokban a szerkezetátalakítások száma továbbra is rendkívül alacsony maradt.
Az alapszerződések kifejezetten nem ruházzák fel az Európai Uniót jogharmonizációs hatáskörökkel a fizetésképtelenségi jog területén, és az Európai Parlament 2011. évi állásfoglalását megelőzően a fizetésképtelenségi jog anyagi harmonizációja nem is szerepelt az Európai Unió politikai napirendjén. Az Európai Parlament állásfoglalása szerint azonban ez a hatáskör az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 81. cikk (2) bekezdésének, illetve 114. cikkének együttes és
- 5/6 -
kreatív értelmezésével (a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, illetve a belső piac megteremtése és működése érdekében szükséges jogharmonizáció), valamint az EUMSz. 50. cikkével (a letelepedés szabadsága) közvetett módon megalapozható. Az állásfoglalás legfontosabb hozadéka az, hogy az FR I. modernizációja mellett kifejezetten anyagi jogi jogharmonizációra irányuló előterjesztés benyújtására hívta fel a Bizottságot. Bob Wessels elhíresült megfogalmazása jól megragadta a határozat jelentőségét: "A h-betűs szó elhangzott!"[27]
A Bizottság lényegesen óvatosabban közelítette meg a problémát, és döntött először soft law jellegű ajánlás közzététele mellett. Az elemzők túlnyomó többsége természetesen ezt a dokumentumot nem végcélnak, hanem a hard law típusú jogharmonizáció előfutárának tekintette.[28] Az ajánlással kapcsolatban a legpesszimistább várakozásokat is alulmúló tagállami passzivitás szemmel láthatóan arra ösztönözte a Bizottságot, hogy stratégiát váltson. Az európai tőkepiaci unió megteremtését célzó akciótervében[29] bejelentette, hogy 2016 negyedik negyedévében a vállalkozások fizetésképtelenségéről szóló jogalkotási kezdeményezést fog előterjeszteni, amelyben a korai reorganizációra és a "második esélyre" is ki fog térni. A kezdeményezés arra fog törekedni, hogy jól működő nemzeti rendszereket alapul véve kezelje a tőke szabad áramlása előtti legjelentősebb akadályokat. A Bizottság a 2015 februárja és májusa között elvégzett konzultáció eredményeire[30] hivatkozva a tagállami fizetésképtelenségi jogok közötti eltéréseket már a tőke szabad mozgása előtt álló akadálynak tekinti, mert az megnehezíti a befektetők számára a hitelkockázat értékelését, különösen a határokon átnyúló befektetések esetében.[31] Az uniós fellépés jogalapjának az Európai Parlament állásfoglalásától eltérő meghatározása nemcsak közjogi jelentőséggel bír, hanem a jogharmonizáció körét is kijelöli: a magáncsőd szabályainak egységesítése erre hivatkozással nehezen lesz indokolható - miközben eddig ez a terület az uniós fizetésképtelenségi jog kiterjesztése egyik meghatározó irányának tűnt.
A Bizottság a jogalkotási kezdeményezés előkészítésére "Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi szakértői csoportot" hozott létre, ami 2016 januárjában tartotta alakuló ülését. A szakértői csoport mandátuma öt viszonylag jól elhatárolható területre terjed ki:
- az új uniós jogi eszköz hatályának kijelölése és koordinációja a már létező uniós fizetésképtelenségi szabályozókkal;
- a korai reorganizációs és hagyományos fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó közös alapelvek és szabályok meghatározása;
- a magáncsőd eljárásra vonatkozó közös alapelvek és szabályok meghatározása;
- a fizetésképtelenségi eljárásokkal érintkező területekre (a fizetésképtelenségi szakértők hivatásrendi szabályai, a vezető tisztségviselők felelőssége) vonatkozó közös alapelvek és szabályok meghatározása;
- egyes jogpolitikai célkitűzések érvényesítése a fizetésképtelenségi eljárásokban (a kis- és középvállalkozások számára egyszerűbb és olcsóbb eljárási rend kialakítása, az eljárások időtartamának és költségének általános mérséklése).
Érdemben nem vitatott, hogy a fizetésképtelenségi jog harmonizációja jelentősen hozzájárulna az egységes belső piac fejlődéséhez. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a teljes harmonizáció számos gazdaság- és szociálpolitikai eszköztől megfosztaná a tagállamokat (például a hitelezői igények rangsorolása körében), és ezeket a funkciókat más módon és egyéb forrásokból kellene megvalósítani.[32] Az Európai Parlament 2011. évi állásfoglalása erre tekintettel eleve kivett a jogharmonizáció javasolt köréből olyan központi területeket, mint a hitelezők rangsorolása, a követelések beszámítása, a munkaügyi-, járadék- és nyugdíjigények megítélése, vagy a szerződések megtámadása, illetve felmondása - és ezeket a határokat a Bizottság későbbi előterjesztései sem lépték át. Egyes magánkezdeményezések azonban éppen ezekre a területekre fókuszálnak, mert a Bizottság jogharmonizációs törekvéseit hiányosnak találják, és elő kívánják készíteni egy későbbi esetleges uniós fellépés szakmai megalapozását.[33]
Arról is megoszlanak a vélemények, hogy ez a harmonizáció a gyakorlatban lehetséges-e. Itt elsősorban nem az vitatott, hogy a harmonizáció milyen módszertani alapelveket kövessen,[34] hanem a harmonizáció hatókörében és mélységében mutatkozik nézeteltérés. A szakértői csoport eddigi üléseinek tapasztalatai kijózanító tanulságokkal szolgálnak: úgy tűnik, hogy a szakértők között nemcsak abban nincsen konszenzus, hogyan lehetne definiálni a fizetésképtelenség fogalmát, hanem abban sem, hogy egy ilyen definíció meghatározása egyáltalán szükséges-e az uniós fellépés tervezéséhez.[35] Abban az esetben, ha a tagállami fizetésképtelenségi jogok érdemi harmonizációja nem történik meg, az uniós jogpolitikai célkitűzéseket támogató uniós jogintézmények nem beépülnek, hanem ráépülnek majd a tagállami fizetésképtelenségi jogintézményekre. Ez a helyzet kísértetiesen emlékeztet arra, ahogyan az uniós fogyasztóvédelmi jog és a tagállami szerződési jogok kölcsönhatása alakult. A szerződések jogának általános harmonizációja uniós hatáskör és tagállami politikai szándék hiányában meghiúsult, így viszont az uniós szabályozáson alapuló fogyasztói szerződések joga szinte minden tagállamban idegen testként ékelődik az általános szerződési jogba, és számos koherencia problémát, illetve diszfunkciót eredményez. Ez a konfliktushelyzet hosszabb távon elvezethet a fogyasztói szerződések jogának az általános szerződési jogról való teljes leválasztásához, de - kisebb valószínűséggel - akár az általános szerződési jog teljes harmonizálásához is. A fizetésképtelenségi jog esetében az első opció nem járható út: a korai vagy megelőző fizetésképtelenségi eljárások, illetve az egyéb uniós jogpolitikai kezdeményezések csak a fizetésképtelenségi jog integráns részeként kezelhetőek. Tehát amennyiben az Európai Unió részéről nem találkozik a fizetésképtelenségi jog átfogó és érdemi harmonizációjára vonatkozó politikai akarat és szakmai kompetencia, akkor az uniós fellépés e területen tartós kudarcra van ítélve.
Természetesen az érdemi harmonizáció nem jelent feltétlenül azonnali és teljes harmonizációt. Azonosít-
- 6/7 -
hatók olyan területek, amelyek az egységes belső piac vagy a tőke szabad áramlása szempontjából magasabb prioritást élveznek, vagy amelyek tekintetében a létező tagállami megoldások már most is igen közel állnak egymáshoz. Ezzel szembeállíthatók azok a jogintézmények, amelyek a tagállami szociálpolitika meghatározó elemei, és ennek megfelelően sajátos és igen eltérő rendszereket alkotnak - viszonylag távoli érintkezésben a belső piaci folyamatokkal. A fizetésképtelenségi jog harmonizációja terén komoly sikereket lehetne elérni anélkül is, hogy az utóbbi kategóriába eső intézmények egységesítésével az Európai Unió szükségtelen politikai konfliktusokat vállalna fel.[36]
A fizetésképtelenségi eljárások nemzetközi magánjoga külön tárgyalást igényel, mert ezen a területen az Európai Unió közvetlen és kizárólagos szabályozási hatáskörrel rendelkezik.[37] A vizsgálat egyrészt azért érdekes, mert a nemzetközi magánjogi szabályozás önmagában is hozzájárulhat a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához, másrészt a kollíziós szabályozás bizonyos esetekben burkolt anyagi jogi szabályozást jelent, vagy legalábbis olyan környezetet teremthet, ami elkerülhetetlenné teszi az anyagi jogi harmonizációt.
A fizetésképtelenségi eljárások nemzetközi magánjogi szabályozásának központi eleme a Tanács 1346/2000/EK rendelete (FR I.), ami a joghatóságra, az alkalmazandó jogra, a határozatok elismerésére és végrehajtására, a nemzetközi eljárásra, illetve az Európai Unió tagállami szervei közötti együttműködésre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A rendelet mellékleteit elfogadása óta több ízben módosították. A 2017. június 26-át követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra az Európai Parlament és a Tanács 2015/848/EU rendelete (FR II.) lesz irányadó hasonló szabályozási körben. A rendeletek a szabályokat az Európai Unió tagállamaira, illetve azok egymás közötti viszonyaira vonatkozóan fogalmazzák meg. A rendeleteket azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor az adós COMI-ja (fő érdekeltségeinek központja) az Európai Unió területén található.
Az Európai Bizottság 2012. december 12-én hozta nyilvánosságra javaslatát az FR I. módosítására vonatkozóan.[38] A Bizottság álláspontja szerint a rendelet alapvetően jól működik, és megkönnyíti a több országot érintő fizetésképtelenségi eljárásokat az Európai Unióban. Azonban az érintettekkel folytatott konzultáció, valamint a Bizottság által megrendelt jogi és empirikus tanulmányok számos, a rendelet gyakorlati alkalmazását érintő problémát is feltártak. Az FR I. értékelése lényegében öt hiányosságot azonosított, amelyek közül első helyen emelte ki, hogy a rendelet nem kellőképpen tükrözi a jelenlegi EU-s prioritásokat és a fizetésképtelenségi jog terén kialakult nemzeti gyakorlatokat, különösen a nehézségekkel küzdő vállalkozások fizetőképességének helyreállításának támogatásával kapcsolatban. A javaslat két területet emelt ki, ami a jelen tanulmány tematikája szempontjából releváns.
Egyrészt a rendelet hatálya nem terjed ki azokra a nemzeti eljárásokra, melyek a fizetésképtelenség előtti szakaszban a gazdálkodó szervezet átalakítását célozzák ("fizetésképtelenség előtti eljárás"), illetve amelyek során nem mozdítják el a régi vezetőket ("vegyes eljárás"). Ugyanakkor a közelmúltban több tagállam is bevezetett ilyen eljárásokat, és ezek a közmegítélés szerint növelik a vállalkozások sikeres átalakításának esélyét. Másrészt a másodlagos eljárás megindítása akadályozhatja az adós vagyonának hatékony kezelését. A másodlagos eljárás megindítását követően a főeljárás felszámolója már nem rendelkezik a másik tagállamban levő vagyontárgyak felett, ami nehézkesebbé teszi, hogy az adóst folyamatosan működő vállalkozásként (as a going concern) adják el. Továbbá másodlagos eljárás jelenleg kizárólag felszámolási eljárás lehet, ami akadályozza az adós sikeres átalakítását.[39]
Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament mintegy két és fél évnyi tárgyalássorozat után jutott konszenzusra az új szabályozást illetően. Az FR II. a fent vázolt hiányosságokat a következő megoldásokkal igyekszik orvosolni.
Az FR II. hatálya lényegesen szélesebb a korábbi rendeletnél, és magában foglalja azokat az eljárásokat is, amelyek:
- támogatják a gazdaságilag életképes, de nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentését, és amelyek a vállalkozóknak második esélyt adnak;
- az adós helyreállítására irányulnak egy olyan szakaszban, melyben a fizetésképtelenség csak valószínűsíthető;
- lehetővé teszik, hogy az adós részben vagy egészben továbbra is rendelkezzen vagyona felett, illetve folytathassa üzleti tevékenységeit;
- a fogyasztók és az önfoglalkoztató személyek vonatkozásában fennálló adósság elengedését vagy adósságállomány rendezését teszik lehetővé, például az adós által fizetendő összeg csökkentése vagy a számára megállapított fizetési határidő meghosszabbítása révén;
- ideiglenesen engedélyezik az egyes hitelezők által indított végrehajtási intézkedések felfüggesztését, olyan esetekben, amikor ezen intézkedések hátrányosan befolyásolhatják a tárgyalásokat és kedvezőtlenül érinthetik az adós üzletmenetének helyreállítását;
- egyes tagállamok joga alapján egy meghatározott időtartamban indulnak ideiglenes vagy előzetes alapon, mielőtt a bíróság meghozza a határozatát az eljárás nem ideiglenes alapú lefolytatásáról;
- az adós nem pénzügyi jellegű nehézségei miatt indultak, feltéve, hogy e nehézségek olyan valós és súlyos fenyegetést idéznek elő, amely veszélyezteti az adósnak az esedékessé váló tartozásai vonatkozásában meglévő vagy a jövőbeni fizetési képességét.[40]
Az FR II. különbséget tesz az adós megmentésére irányuló eljárások, illetve azon eljárások között, amelyek az adós tevékenységének végleges megszüntetéséhez
- 7/8 -
vagy az adós vagyontárgyainak értékesítéséhez vezetnek. Ez utóbbiakban az adós valamennyi hitelezőjének részt kell vennie, az előbbi kategória esetében viszont elegendő, ha azok meghatározó része vesz részt az eljárásban, - ide értve azokat is, amelyekben csak az adós pénzügyi hitelezői vesznek részt - feltéve, hogy ez nem érinti az eljárásokban részt nem vevő hitelezők követeléseit. Az FR II. tehát a kollektív eljárások fogalmát autonóm és kiterjesztő módon értelmezi, így lehetővé teszi a részleges és nem felszámolási célú eljárások bevonását is a fizetésképtelenségi eljárások kategóriája alá.
Az FR II. már nem tartalmazza azt az előírást, hogy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás csak felszámolási eljárás lehet, sőt a rendelet 38. cikke lehetővé teszi a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás mellőzését vagy megindításának felfüggesztését, ha a helyi hitelezők érdekei egyéb módon (pl. a főeljárás fizetésképtelenségi szakértőjének kötelezettségvállalása vagy más biztosítási intézkedések révén) biztosíthatóak. Az [FR II.] azt is lehetővé teszi, hogy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás típusa eltérjen a főeljárás típusától, amennyiben ez a helyi hitelezők érdekeit, illetve a fő- és a másodlagos eljárás közötti koherenciát jobban szolgálja. Az FR II. emellett részletesen szabályozza a fizetésképtelenségi szakértők, illetve a bíróságok közötti együttműködést és kapcsolattartást.
Az FR II. tehát közvetett módon elősegíti olyan eljárások alkalmazását, amelyek a vállalkozások megmentését célozzák. Az ilyen eljárások most már az FR II. hatálya alá vonhatóak, így automatikus elismerésük az Európai Unió más tagállamaiban biztosított. Másrészt a másodlagos eljárások új szabályozása lehetővé teszi, hogy a megmentési célú eljárások előnyeinek érvényesülését ne zárja ki egy felszámolási célú másodlagos eljárás.
A fizetésképtelenségi eljárások körében különösen erőteljesen érvényesül az a jelenség, amit - nézőponttól függően - forum shoppingnak vagy szabályozási versenynek (regulatory competition) nevezhetünk.[41] A forum shopping lehetőségét elsősorban az biztosítja, hogy az érintett gazdasági szereplők a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtása előtt viszonylag egyszerűen megváltoztathatják fő érdekeltségeik központját. Másrészt az Európai Unió egyes tagállamaiban léteznek olyan, a fizetésképtelenség vagy azzal fenyegető helyzetek kezelésére is felhasználható, de nem kifejezetten fizetésképtelenségi eljárások, amelyek nem esnek uniós szabályozás hatálya alá, így az azokhoz kapcsolódó joghatósági szabályokat a tagállamok viszonylag szabadon határozhatják meg.[42]
Az Európai Uniónak a fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggő forum shoppinggal kapcsolatos kezdeti elutasító alapállását[43] mára differenciáltabb megközelítés váltotta fel, ami egyrészt elismeri a szakpolitikai választásokon alapuló jogszerű szabályozási versenyt, másrészt megkülönbözteti a "rossz" és "jó" forum shoppingot,[44] ez utóbbi alatt értve a perbeli lehetőségek optimalizálására való jóhiszemű törekvést.[45] A változás mögött valószínűleg az a feltételezés húzódik meg, hogy a szabályozási verseny modernizációs kényszer elé állítja a tagállamokat, a több tagállamot érintő, közel egyidejű reformok pedig lehetőséget teremtenek a fizetésképtelenségi jogok anyagi jogi harmonizációjára, ami végső soron elengedhetetlen kelléke az egységes belső piacnak.[46]
Mivel a magyar fizetésképtelenségi jog uniós összehasonlításban nem tartozik a legmodernebb, legrugalmasabb és leghatékonyabb rendszerek közé, a magyar jog által biztosított reorganizációs lehetőségekkel viszonylag kevesen élnek, ráadásul a megindult csődeljárások fele sikertelenség miatt felszámolási eljárássá alakul át.[47] A nehézségekkel küzdő gazdasági szereplők valódi reorganizációs szándék esetén tehát más megoldásokat keresnek. Ezek közé tartozik az is, hogy magyar érdekeltségű gazdasági szereplők fizetésképtelenség vagy azzal fenyegető helyzet esetén külföldi jogrendszerek megoldásait vegyék igénybe. Ez a döntés valójában nem egyszerűen megszünteti a fizetésképtelenségi eljárással kapcsolatos problémákat, hanem azokat nemzetközi magánjogi problémákká alakítja át. A magyar jogalkotó ebben a körben azzal a jogpolitikai dilemmával szembesül, hogy a joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályok alakításával milyen mértékben korlátozza ezt az elvándorlást. Különös súlyt ad a problémának, hogy azok a szereplők, akiknek a fizetésképtelenségi migrációra valóban észszerű és rentábilis lehetősége nyílik, rendszerint jelentős, meghatározó tényezői a magyar gazdaságnak.
A magyar jogalkotó jogpolitikai döntésekkel továbbra is élhet azokon a területeken, amelyekre az Európai Unió fizetésképtelenségi rendeleteinek hatálya nem terjed ki. Az Nmtvr.-ben megjelenő mindent (belföldi székhely esetén) és semmit (külföldi székhely esetén) megközelítés jogpolitikai szempontból nem tűnik tarthatónak. Ennél rugalmasabb megoldásra van szükség, ami egyaránt tekintettel van a gazdasági globalizációra, a reorganizációs, vagyonmentési és hitelezővédelmi szempontokra, illetve a nemzetgazdasági érdekekre. Az új megközelítés alapjául szolgálhat az 1997. évi UNCITRAL Model Law on Cross-Border Insolvency (UNCITRAL Model Law).[48] Az UNCITRAL Model Law-t viszonylag kevés uniós tagállam ültette át nemzeti jogrendjébe (Egyesült Királyság, Görögország, Lengyelország, Románia, Szlovénia), ennek azonban a nemzetközi magánjogi kodifikáció szempontjából nincsen jelentősége, mert a fizetésképtelenségi rendeleteknek köszönhetően a magyar szabályozás jórészt EU-n kívüli viszonylatokban fog érvényesülni. Az Európai Unión kívüli gazdasági partnereink közül viszont igen jelentős államok vették át az UNCITRAL Model Law megoldásait (Ausztrália, Egyesült Államok, Japán, Kanada, Koreai Köztársaság, Mexikó, Montenegró, Szerbia), így a magyar átvétel mindenképpen a nemzetközi harmónia irányába mutatna. Az UNCITRAL Model Law nem kizárólag, és nem is elsősorban nemzetközi magánjogi, hanem fizetésképtelenségi eljárási szabályokat tartalmaz, ezért átvétele jelentősen meghaladná a nemzetkö-
- 8/9 -
zi magánjogi kodifikáció kereteit. Ettől függetlenül érdemes a nemzetközi magánjogi szabályokat úgy megfogalmazni, hogy azok az UNCITRAL Model Law-val harmonizáljanak, és a teljes átvétellel kapcsolatos bármilyen jogalkotói döntés esetén alkalmazhatóak legyenek.
További jogpolitikai kérdés, hogy a magyar jogalkotó mennyiben kívánja elősegíteni a Magyarországgal szignifikáns gazdasági kapcsolattal rendelkező off-shore cégekkel szembeni fizetésképtelenségi eljárások lefolytatását. Ma Magyarországon gyakorlatilag nem folytatnak le fizetésképtelenségi eljárásokat off-shore cégekkel szemben, mert a jogalkalmazói bizonytalanság és a gyakorlati nehézségek miatt szinte lehetetlen bizonyítani a cégek COMI-jának fekvését. Ezen túlmenően a jogalkalmazót elbizonytalanítja az Nmtvr. 62/C. § g) pontjának kategorikus kijelentése, amiből alappal vonható le az a következtetés, hogy a jogalkotó kétség esetén nem kívánja, hogy a magyar bíróságok külföldi székhelyű cégekkel kapcsolatos fizetésképtelenségi eljárásokba bonyolódjanak. Az előbbi probléma nem jogalkotási kérdés, az utóbbi problémát a joghatósági szabályok átfogalmazása enyhítheti.
Az Európai Unió hivatalosan kommunikált szemléletváltása a fizetésképtelenségi eljárások körében két irányban is érvényesül. Egyrészt a hangsúly a likvidációs természetű eljárásokról a korai reorganizációra és az üzlet megmentésére, illetve második esély biztosítására helyeződött, másrészt a koordinációt és a soft law harmonizációt hard law harmonizációs törekvések váltották fel nemcsak a nemzetközi magánjog, hanem az anyagi fizetésképtelenségi jog tekintetében is. Magyarország e folyamatoknak nem volt kezdeményezője vagy meghatározó alakítója, ettől függetlenül sokat profitálhat abból, ha tudatosan viszonyul az uniós törekvésekhez.
A magyar fizetésképtelenség anyagi jogának átfogó megújítása régóta időszerű. A reformok egyik kívánatos iránya egybeesik azokkal a célkitűzésekkel, amelyek a Bizottság 2014/135/EU ajánlásában megfogalmazódnak. Mint láttuk, ezek az ajánlások nem kizárólag a Bizottság saját jogpolitikai célkitűzéseit, hanem a tagállamok elmúlt évtizedes jogalkotási tapasztalatait is tükrözik. Ezek a tapasztalatok - ellentétben a kifejezetten az ajánlásra tekintettel elfogadott reformok tapasztalataival - már összegezhetőek, és a mérleg alapvetően pozitív.[49] Magyarország számára hasznosíthatóak lennének az eddigi megoldások és eredmények, ráadásul egy olyan kedvező környezetben nyílna lehetőség a rekodifikációra, ahol a magyar jogalkotó támaszkodhat a Bizottság által elvégzett adatelemzésre és szakmai előkészítő munkára. Hasonló a helyzet a magyar fizetésképtelenség nemzetközi magánjogának átalakításával is. A magyar jogalkotó mozgástere itt igen korlátozott, azonban még az FR II. sem nyújt teljes körű szabályozást. A magyar nemzetközi magánjog zajló rekodifikációja[50] az uniós jogalkotó által nem érintett területeken régóta várt lehetőséget nyújt a modernizációra. E két jogalkotási ablak kihasználása kívánatos függetlenül a fizetésképtelenségi jog harmonizációjának alakulásától.
A fizetésképtelenség anyagi jogának uniós harmonizációja viszont differenciált megközelítést tesz szükségessé. Álláspontunk szerint a jogharmonizációnak azokra a területekre kell szorítkoznia, amelyek az egységes belső piac vagy a tőke szabad áramlása szempontjából meghatározóak, és amelyek tekintetében a létező tagállami megoldások már most is igen közel állnak egymáshoz. Amennyiben a jogharmonizáció kiterjed azokra a jogintézményekre is, amelyek a tagállami szociálpolitika meghatározó elemei, és ennek megfelelően sajátos és igen eltérő rendszereket alkotnak, akkor nem valódi jogharmonizáció történik majd, hanem "a kereskedelmi szempontból jelentősebb országok jogorvoslatainak és prioritásainak rákényszerítése a kereskedelmi szempontból kevésbé jelentős országokra."[51] Magyarországnak nem áll érdekében egy ilyen megoldás megszületése mellett asszisztálni.■
- 9/10 -
JEGYZETEK
[1] Az üzleti kudarc és a fizetésképtelenség új megközelítéséről szóló 2014. március 12-i 2014/135/EU bizottsági ajánlás [HL L 74., 2014.3.14., 65. o.]
[2] A Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról (HL 2004. évi magyar nyelvű különkiadás, 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.)
[3] FR I. 2. cikk b) pont. Szintén ez a megközelítése érvényesül az angol (liquidator), a francia (syndic) és a német (Verwalter) nyelvi verzióban.
[4] FR I. 3. cikk (3) bekezdés. Az angol nyelvi verzióban winding-up proceedings, a francia verzióban procédure de liquidation, a német verzióban Liquidationsverfahren.
[5] "Compared to U.S. bankruptcy laws, many countries' laws read like penal codes." Natalie Martin: The Role of History and Culture in Developing Bankruptcy and Insolvency Systems: The Perils of Legal Transplantation, 28 Boston College International & Comparative Law Review (2005), 46.
[6] A Bizottság közleménye - Az üzleti kudarc miatti megbélyegzés ellen - az újrakezdés politikájáért; A lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerség megvalósítása [COM (2007) 584, 2007.10.5.]
[7] Tajti Tibor: A csődstigma, a második esély mentalitás és a csődjog viszonyáról - Amit az összehasonlító jog sugall, MTA Law Working Papers 2015/6, elérhető: http://jog.tk.mta.hu/mtalwp
[8] Rebecca Perry: Introduction = Corporate Rescue. An Overview of Recent Developments from Selected Countries in Europe, eds. Katarzyna Gromek Broc, Rebeca Parry, Kluwer Law International, The Hague / London / New York, 2004, 2.
[9] Németország (1999 és 2012), Franciaország (2006 és 2014), Belgium (2010 és 2013), Spanyolország (2004 és 2013), Lengyelország (2003 és 2015), Románia (2003 és 2006), Nagy-Britannia (2002).
[10] Erdős Károly - Nagy Dávid: Csőd-helyzetkép (2009-2013) Európában, az USA-ban, Oroszországban és Magyarországon - I. rész, Csőd, Felszámolás, Reorganizáció 2014/3-4, 48.
[11] Az Európai Parlament 2011. november 15-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a fizetésképtelenségi eljárásról az uniós társasági jog keretében (2011/2006(INI)) [HL C 153 E, 2013.5.31., 1. o.]
[12] A Bizottság közleménye - A második egységes piaci intézkedéscsomag - Együtt egy újfajta növekedésért [COM (2012) 573, 2012.10.3.]
[13] A Bizottság közleménye - Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés [COM (2012) 742, 2012.12.12.]
[14] Ezt a megállapítást a tagállamokhoz intézett felhívás formájában megismétli a Bizottság "Vállalkozás 2020" cselekvési terve [COM (2012) 795, 2013.1.9.]
[15] Impact Assessment accompanying the document Commission Recommendation on a 'New Approach to Business Failure and Insolvency' [SWD (2014) 61, 2014.3.12.]
[16] Andreas Pieckenbrock: Das ESUG - fit für Europa? NZI 22/2012, 906; Andreas Pieckenbrock: Das Insolvenzrecht zu Beginn des 21. Jahrhunderts: ein Dauerbaustelle = Solvenz - Insolvenz - Resolvenz, eds. Werner Ebke, Christopher Seagon, Michael Blatz, Nomos, Baden-Baden, 2013, 79.
[17] Stefania Bariatti - Robert van Galen: Study on a new approach to business failure and insolvency - Comparative legal analysis of the Member States' relevant provisions and practices, 2014.5.12., elérhető: http://ec.europa.eu/justice/civil/files/insol_europe_report_2014_en.pdf
[18] Kristin van Zwieten: Restructuring law: recommendations from the European Commission. EBRD Law in transition online, elérhető: http://www.ebrd.com/downloads/research/law/lit114e.pdf. A szerző hat központi törekvést nevesít. Álláspontunk szerint a mentesítés, illetve a mentesítési idők meghatározása az ajánlásnak ugyancsak központi törekvése.
[19] 2014/135/EU bizottsági ajánlás, 6. a)
[20] Uo., 7.
[21] Uo., 6. b)
[22] Uo., 10.
[23] Uo., 26.
[24] Uo., 30.
[25] Evaluation of the Implementation of the Commission Recommendation of 12.3.2014 on a New Approach to Business Failure and Insolvecy (2015.9.30.), elérhető: http://ec.europa.eu/justice/civil/files/evaluation_recommendation_final.pdf
[26] Ciprus, Dánia, Írország és Málta nem szolgáltatott adatot.
[27] "The H-word is out!" Bob Wessels: Harmonization of Insolvency Law in Europe, 8 European Company Law (2011) 1, 27.
[28] Stephan Madaus: The EU Recommendation on Business Rescue - Only Another Statement or a Cause for Legislative Action Across Europe? 27 Insolvency Intelligence (2014) 6, 81.
[29] A Bizottság közleménye - Cselekvési terv a tőkepiaci unió megteremtésére [COM (2015) 468, 2015.9.30.]
[30] A konzultáció a Bizottság tőkepiaci unió kiépítéséről szóló Zöld Könyvén [COM (2015) 63, 2015.2.18.] alapult. A beérkezett válaszok elérhetők: https://ec.europa.eu/eusurvey/publication/capital-markets-union-2015?language=en.
[31] A Bizottság 2014/135/EU ajánlása nem foglalt állást a fellépés jogalapját illetően - az EUMSz. hivatkozott 292. cikke pusztán eljárásjogi jogalap -, azonban a preambulumbekezdésekben a célkitűzések között mind a belső piac működésének megerősítése, mind a határokon átnyúló befektetetések ösztönzése szerepel.
[32] Federico M. Mucciarelli: Not Just Efficiency: Insolvency Law in the EU and Its Political Dimension, 14 International Business Organization Law Review (2013) 175.
[33] Ilyen például a European Law Institute (www.europeanlawinstitute.eu) Rescue of Business in Insolvency Law projektje.
[34] Erre már az Európai Parlament 2011. évi állásfoglalását követően születtek jó módszertani ajánlások. L. például: Ian Fletcher - Bob Wessels: Harmonization of Insolvency Law in Europe - Reports Netherlands Assciation for Civil Law 2012, Kluwer, Deventer, 2012.
[35] A szakértői csoport üléseinek előkészítő anyagai és jegyzőkönyvei elérhetőek: http://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupDetail&groupID=3362.
[36] Ilyennek tekinthetők például a különböző magáncsőd eljárások. Az Európai Központi Bank 2012. szeptember 14-én tette közzé véleményét (CON/2012/70) a tervezett ír magáncsőd eljárásokról (personal insolvency arrangement, PIA), amely szerint: "Amennyiben nagy számú adós veszi igénybe, a PIA jelentősen megnöveli a nemfizető hitelek arányát, és így befolyásolja a hitelintézetek tőkemegfelelőségét és likviditását olyan időszakban, amikor azok szerkezetátalakítása még folyamatban van." Ezért felhívja az ír kormányzatot, "könnyítse meg, hogy a biztosított hitelezők nemfizetés esetén érvényesíthessék a megterhelt vagyontárgyakra vonatkozó igényüket." Nem nehéz belátni, hogy a magáncsőd eljárásra vonatkozó hasonló ajánlások valójában politikai érdekmérlegelésen alapulnak, és adott esetben meghiúsíthatják a tagállami jogpolitikai célkitűzéseket. Ez nyilvánvalóan elbizonytalaníthatja a tagállamokat, hogy politikailag kifizetődő-e érdemi jogharmonizációs hatásköröket adni az Európai Uniónak a fizetésképtelenségi eljárások körében.
[37] EUMSz. 81. cikk (2) c) alpont
[38] A Bizottság javaslata a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról [COM(2012) 744, 2012.12.12.] A javaslat az FR I. 46. cikke alapján indult felülvizsgálati eljárás eredménye. A javaslat jórészt az ún. Heidelberg-Luxemburg-Bécs-jelentés megállapításait tükrözi. A jelentés elérhető: http://ec.europa.eu/justice/civil/files/evaluation_insolvency_en.pdf.
[39] A Bizottság által azonosított további problémák voltak: nehézségekbe ütközik a fizetésképtelenségi eljárás megindítására jogosult tagállam megállapítása, és széles körben lehetséges a forum shopping; problémás a fizetésképtelenségi eljárások nyilvánossága és az igények benyújtása egyes gazdasági szereplők (különösen a KKV-k) számára nehézséget jelent; továbbá az FR I. nem rendezi megnyugtatóan a multinacionális vállalatcsoportokat érintő fizetésképtelenségi eljárásokat, ami azzal az eredménnyel járhat, hogy a csoport egészének sikeres átalakítása hiányában a csoport alkotóelemeire bomlik.
[40] A csoportosítás az FR II. (10)-(17) preambulumbekezdései alapján Bob Wesselstől származik. Bob Wessels: The EU Regulation on Insolvency Proceedings (Recast), 22 Maastricht Journal of European and Comparative Law (2015) 5, 771.
[41] Gerard McCormack: Jurisdictional Competition and Forum Shopping in Insolvency Proceedings, 68 Cambridge Law Journal (2009) 1, 169. Horst Eidenmüller: Abuse of Law in the Context of European Insolvency Law, ECFR 1/2009, 1. Árnyaltabb képet fest: John A. E. Pottow: The Myth (and Realities) of Forum Shopping in Transnational Insolvency, 32 Brook. J. Int'l L. (2007) 2, 785.
[42] Ilyen például a brit társasági jog egyik jogintézménye, a scheme of arrangement, aminek hitelezői változata (creditors' scheme) többek között csődegyezséghez hasonló célokra (insolvent scheme), korai reorganizációra vagy az adósságok átütemezésére (solvent scheme), illetve hosszú távú, időszakos kötelezettségek egyösszegű megváltására (run-off scheme) is felhasználható. Külföldi gazdasági szereplő esetén a scheme eljárás megindításának feltétele mindössze az, hogy elégséges kapcsolata (sufficient connection) legyen az Egyesült Királysággal, és az ott folytatott gazdasági tevékenység vagy brit hitelezők megléte ezt a feltételt már kielégítheti. A scheme jóváhagyásához a kérelmezőnek pedig csak valószínűsítenie kell, hogy a scheme az Egyesült Királyságon kívül is elismerhető és végrehajtható lesz. Erről részletesen l.: Jennifer Payne: Schemes of Arrangement: Theory, Structure and Operation, Cambridge University Press, Cambridge, 2014, 286-324.
[43] A Tanács 1346/2000/EK rendeletének (4) preambulumbekezdése a forum shoppingot (a kedvezőbb jogi helyzet érdekében a fél a vagyonát vagy az eljárást egyik tagállamból a másikba helyezi) egyértelműen negatív jelenségnek tekinti, és az ellene folytatott küzdelmet a rendelet egyik fő célkitűzéseként fogja fel.
[44] A Bizottság közleménye: Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés. COM (2012) 742, 3. o.
[45] Ilyen értelemben l. pl. Dámaso Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok C-1/04. sz. Susanne Staubitz-Schreiber ügyben 2005. szeptember 6-án ismertetett indítványát (ECLI:EU:C:2005:500, 71-74. pontok). Az Európai Parlament és a Tanács 2015/848/EU rendeletének (5) preambulumbekezdése a forum shoppingot már csak akkor tekinti problematikusnak, ha az "a hitelezők összességének a hátrányára" szolgál.
[46] Ilyen értelemben l. pl. a Bizottság 2014/135/EU ajánlásának (10) preambulumbekezdését.
[47] Muzsalyi Róbert: Csődeljárások a számok tükrében, Gazdaság és Jog, 2015/9, 20.
[48] Elérhető: http://www.uncitral.org/pdf/english/texts/insolven/1997-Model-Law-Insol-2013-Guide-Enactment-e.pdf
[49] A fizetésképtelenségi jog 2012-es német reformjának pozitív értékelésére l. például a következő consulting cégek áttekintő elemzéseit: Hermann Wienberg Wilhelm (elérhető: http://www.hww.eu/sites/default/files/hww_ESUG_Radar_2015.pdf ), The Boston Consulting Group (elérhető: http://www.bcg.de/documents/file188855.pdf), Roland Berger (elérhető: http://www.rolandberger.de/media/pdf/Roland_Berger_ESUG_Studie_2015_D_20150507.pdf). A teljesség kedvéért hivatkozunk egy olyan értékelést is, ami szerint a reform "teljes kudarc": Horst Eidenmüller: Die Restrukturierungsempfehlung der EU-Kommission und das deutsche Restrukturierungsrecht (2014.11.4.), elérhető: http://ssrn.com/abstract=2519010.
[50] Az Nmtvr. átfogó korszerűsítését az 1337/2015. (V. 27.) Korm. határozat rendelte el. A Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság 2015 júniusa óta folyamatosan ülésezik.
[51] Lynn M. LoPucki: Global and Out of Control? 79 American Bankruptcy Law Journal (2005) 79, elérhető: http://ssrn.com/abstract=693601.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar .
Visszaugrás
