Jelenleg Magyarországon a magas fokú látencia[1] miatt nem állhatnak rendelkezésünkre pontos adatok arról, hogy hány kiskorú van kitéve szexuális bántalmazásnak. A bántalmazások okainak, körülményeinek felderítése, a feljelentések megtételének ösztönzése, a társadalom összefogása a segítségnyújtás érdekében, illetve a megfelelő jogszabályok megalkotása mind-mind közös célunk, amelyek előmozdítása érdekében kutatásokat szükséges folytatni, azoknak eredményeit megvitatni és kidolgozni egy hatékony bűnmegelőzési és felderítési rendszert. A társadalom védelme érdekében elkerülhetetlen a szexuális bűncselekményekről szóló nyílt, őszinte társadalmi párbeszéd.[2]
A szexuális viktimizáció már fiatalkorban elkezdődik, és előfordulása jelentősen meghaladja annak mértékét, amit a köztudat erről egyáltalán feltételez, valószínűleg azért, mert csak az ismertté vált ügyekről szerzünk tudomást a médián keresztül. Az a köztudatban élő mítosz, hogy a nemi erkölcsöt sértő deliktumokért, különösen az erőszakos szexuális viktimizációért vadidegen férfiak a felelősek, alapvetően téves. Ez arra vezethető vissza, hogy az áldozatok inkább hallgatnak az általuk ismert elkövetőkről és tettükről. A szexuális bűncselekmények döntő többségét a társadalmi mozgástér szűkebb (családi, partneri kapcsolatok, ismerősök) körében követik el.[3]
A családi kapcsolatok, a szexuális élet szabályai mindig is függtek a társadalomban fennálló hatalmi viszonyoktól,[4] de az erő, a hatalom egyenlőtlen elosztódásával való visszaélés a családban - egyéb tényezőkkel együtthatva - egyik elemét képezheti a család diszfunkcionális működésének, felboríthatja a családi kapcsolatok kívánatos rendszerét.[5] A családon belül elkövetett, a családtagok ellen irányuló cselekményeket az életkortól és nemi hovatartozástól függő egyenlőtlenségek okozta anyagi, érzelmi és szexuális függőség különbözteti meg az erőszak más formáitól, még ha megjelenési formájukban hasonlóak is. A kialakuló családi erőszak vesztese mindig a legsérülékenyebb családtag - legtöbbször a gyermek.[6]
Magyarországon minden ötödik nemi erkölcs elleni bűncselekmény áldozata gyermek. Nem csupán a törvénytisztelő polgárok ítélik el a védtelen helyzetben lévő gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést, hanem még a bűnözői körökben is negatív reakciókat vált ki.[7] A morális alapelvek súlyos megszegése miatt ugyanis még a börtönökben is a hierarchia legaljára szorulnak azok, akikről az elítéltek tudják, hogy gyermekek ellen szexuális jellegű bűncselekményt követtek el. Függetlenül attól, hogy a pszichológiai szempontrendszerek alapján is pedofilnak minősülne-e az illető, a pedofil címkét[8] ragasztják rá.[9]
Az elmúlt évtizedben a kérdés a nemi erőszak gyakori előfordulása, súlyos egészségkárosító hatása és az áldozat egész életére kiható következményei miatt az orvosi és a büntetőjogi gyakorlat középpontjába került. Szerencsére az utóbbi időkben már nem csupán a társadalmi megvetés és a média által feltárt esetek megdöbbentő volta vezetnek arra minket, hogy kutatásokat folytassunk a témában, hanem egyre több szakember veszi elő a témát, gyakorlatilag valamennyi hatóság felismerte már szerepének fontosságát a bűncselekmények visszaszorítása és az elkövetett bűncselekmények felderítése érdekében. Azt azonban megállapíthatjuk a felderített esetek csekély számából (és az esetleges eljárások nyomozás megszüntetéséből, esetleg felmentő ítélettel történő befejezéséből), hogy a büntetőeljárásban részt vevő szervek hatékonyabb együttműködése szükséges az igazságszolgáltatás gépezetének megfelelő működéséhez. A bírói meggyőződés kialakításához ugyanis kevés az, ha csak általánosságban tudjuk, hogyan történnek az ilyen jellegű bűncselekmények.[10]
Az vitán felül álló tény, hogy a büntetőjogi beavatkozást igénylő esetek száma jóval nagyobb, mint az ismertté vált kiskorúak sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma. És azt is fontos tudni a hatékonyabb bűnüldözés és megelőzés érdekében, hogy általában nem a jelentéktelen, hanem a súlyos esetek maradnak a hatóságok elől elhallgatva.[11] Ezen problémákon kívül jelenleg több tudományos igényű kérdés is megválaszolatlan.[12] Nem eldöntött például, hogy milyen fajta szexuális cselekmények tekinthetők szexuális abúzusnak, mi a cselekményben részvevő személyek viszonya, továbbá, hogy a kényszer vagy az erőszak eleme-e a definíciónak vagy sem, így a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményeket nehéz definiálni.[13] Az ilyen és ehhez hasonló problémák vezettek el e tanulmány megírásához, reményeim szerint javaslataim hozzájárulhatnak a kiskorúak sérelmére elkövetett nemi
- 12/13 -
erkölcs elleni bűncselekmények hatékonyabb felderítéséhez és bizonyításához.
Ha a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás nem teszi a dolgát, az nagyon súlyos következményekhez vezet.[14] Az áldozat tehetetlennek fogja érezni magát, az elkövetőben pedig ezzel ellentétben az fog tudatosulni, hogy ő büntetlenül és az általa alkalmazott eszközökkel birtokolhat egy számára kiszolgáltatott személyt.[15] Mindazonáltal arra is figyelemmel kell lenni, hogy csupán büntetőjogi eszközökkel nem lehet megoldani a gyermekkori szexuális abúzussal kapcsolatos problémákat, a témában született valamennyi szakirodalom hangsúlyozza a társadalmi összefogás, a szakemberek (a rendőrség, törvénykezés, orvosok, gyermekgondozás, terápia) összehangolt fellépésének égető szükségét.
Tanulmányomban felvázolom az elmúlt években a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében jogalkotói nézőpontból bekövetkezett változásokat, a kiskorúakkal szemben elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények ügyében indult büntetőeljárások egyes sajátosságait, valamint a témában érintett szakemberek közül kifejezetten az orvosi szempontokat figyelembe véve teszek javaslatokat a vizsgálatok lefolytatására, annak körülményeire, az orvos feladataira, melyek az esetleges büntetőeljárás sikerét mozdíthatják elő.
Az emberi méltóság mások cselekvésének korlátjaként jelenik meg az egyén - de tágabb értelemben a morális közösség - védelme érdekében, s mint ilyen szabályozási igénnyel lép fel. A jog tilalmakat állít fel az emberi méltóság védelmére és bizonyos esetekben a méltóság megsértésére reagál. De az emberi méltóság megjelenik úgy is, mint ami tevőleges állami kötelezettség (ez az emberi méltóság intézményvédelmi oldala).[16] Az állam feladataként jelent meg ezek következtében, hogy az emberi méltóság fogalmának kiszélesedésével a tolakodó viselkedési formákat szankcionálni kellett, legsúlyosabb megnyilvánulási formái kriminalizálódtak. Csakhogy a jogi szabályozás számára eleve nem egyszerű feladat a releváns tények megragadása és tényállásba iktatása, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében pedig különösen nehéz a társadalomra veszélyesség adott időben történő meghatározása még akkor is, ha a jogalkotó tekintettel van az erkölcsi és jogi értékrend általános változásaira.[17] A nemi erkölcs elleni bűncselekmények büntetőjogi értékelése így nemcsak időben, de térben, tehát a jelenlegi jogrendszerekben is jelentős eltérést mutat.[18]
Hazánkban a korábbi, 1978. évi IV. Btk. alapjaiban véve az 1961. évi Büntető Törvénykönyv rendszerét vette át, mely a Csemegi-kódexen alapult. Egy fejezetben tartalmazta azonban a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs ellen irányuló összes bűncselekményt, ezt egészítette ki az 1978. évi IV. törvény az ifjúság védelmével. Így a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló fejezet két címbe rendezve szabályozta innentől a bűncselekményeket. Az I. cím elnevezése: A házasság, a család és az ifjúság elleni bűncselekmények, a II. cím: a nemi erkölcs elleni bűncselekmények volt.[19]
A nemi bűncselekmények újrakodifikálását a nemzetközi jogalkotási kötelezettségek, illetve a szabályozás évtizedek alatt bekövetkező szemléletváltozása, az ebből fakadó belső szabályozási feszültségek és jogértelmezési problémák tették szükségessé.[20]
A 2012. évi C. törvény a korábban egy fejezetben szabályozott bűncselekményeket két fejezetbe rendezte. Az új Btk. a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló XIX. fejezetét követi a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményekről szóló XX. fejezet. A legszembetűnőbb változás, hogy a jogi tárgy már nem csupán a nemi erkölcs, hanem a nemi integritás, a nemi önrendelkezés és a nemi szabadság is védelemben részesül, így juttatja kifejezésre a törvény a közérdek és magánérdek azonos súlyát. Ami témánk szempontjából kiemelten fontos, hogy az új szabályozás fokozott védelemben részesíti a 18 év alatti kiskorú sértetteteket.[21]
A hatályos büntető törvénykönyv immáron két fejezetében tárgyalt egyes tényállások az eddiginél szorosabb kapcsolatban vannak különböző nemzetközi egyezményekkel, így az emberkereskedés és mások prostitúciója, kihasználása, elnyomásának tárgyában, New York-ban 1950. március 21. napján született Nemzetközi Egyezménnyel.[22] E szabályrendszerhez tartozik a Gyermekjogi Fakultatív Jegyzőkönyv, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális bántalmazása elleni védelméről szóló Egyezmény (Lanzarote Egyezmény), a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló Egyezmény (CAHVIO Egyezmény). E dokumentumok alapjaiban határozzák meg az új Büntető Törvénykönyv nemi bűncselekményeihez kapcsolódó tényállásainak szerkezetét és tartalmát, amelyekben az előbbiekre tekintettel jelentős változásokat vezetett be a jogalkotó.[23]
Az új Btk. ugyan továbbra is két kényszer típusú nemi bűncselekményt tartalmaz, de ezeket immár a kényszerítés foka alapján különíti el: a szexuális
- 13/14 -
kényszerítés[24] és a szexuális erőszak[25] elhatárolásában a tettes és a passzív alany nemének, illetve az egységessé vált szexuális cselekménynek, mint elkövetési magatartásnak már semmilyen jelentősége sincs. A szexuális erőszak az erőszakos közösülés és a szemérem elleni erőszak tényállásainak összevonásával jött létre, s elkövetési módként továbbra is az erőszakot vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést követeli meg.
Ezzel szemben a szexuális kényszerítés tényállása előzmény nélküli a magyar büntetőjogban. E bűncselekmény az általános cselekvési szabadságot védő, Btk. 195. §-ában található kényszerítés speciális tényállásának tekinthető, kiemelve a nemi önrendelkezést a generális jogi tárgy köréből, és súlyosabb büntetést fűzve annak sértéséhez.[26]
A 2013. július 1. napjától hatályos Büntető Törvénykönyvben a megrontás bűncselekménye helyére a szexuális visszaélés lépett. Az új tényállás szerint a szexuális visszaélés alapesetét valósítja meg az a 18. életévét betöltött terhelt, aki 14. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, ha ilyen személyt arra bír rá, hogy mással szexuális cselekményt végezzen. Szintén a szexuális visszaélés, korábban megrontás tényállását valósítja meg az is, aki 18. életévét betöltötte, s 14. életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen. A tényálláshoz több olyan magatartás tartozik, amelyet az alapeseteknél súlyosabban büntetendő cselekményként ír le a hatályos törvény. Ilyen pl.: a hozzátartozó, nevelés, felügyelet, gondozás, gyógykezelés alatti személy sérelmére történő elkövetés. Változatlan maradt viszont az a korábbi szabály és gyakorlat, miszerint a törvény a 12. életévét be nem töltött személyt védekezésre, akaratnyilvánításra képtelennek tekinti, s a 12. évét meg nem haladó gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett cselekmény nem szexuális visszaélés, hanem szexuális erőszakként minősül. A szexuális visszaélés tényállásából adódóan hasonlóképpen a korábbi szabályozáshoz az alaptényállásban megjelölt elkövetési magatartás a sértett 12. és 14. életéve közötti időszakra koncentrál.[27]
A gyermekkorúak fokozott védelme érdekében a Büntető Törvénykönyv XX. fejezetében a korábbiakhoz képest részletesebb szabályokat tartalmaz a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények körében.[28] Itt található a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény[29], melynek megállapíthatósága nem jelenik meg minden olyan nemi erkölcs elleni bűncselekmény megállapítása mellett, ahol gyermekkorú személy a sértett, hiszen a szexuális erőszak, a szexuális kényszerítés, a kerítés, a prostitúció elősegítése nevű tényállások, valamint a gyermek pornográfia nevű tényállás magában hordoz olyan kiskorút veszélyeztető magatartást, amely speciális a kiskorú veszélyeztetése tényálláshoz képest. Ezekben az esetekben e speciális tényállás megállapítására szorítkozik a bírói gyakorlat.
Az előbb részletezett XIX. illetve XX. fejezet egyik tényállása sem ír elő tényleges feljelentési kötelezettséget, vagyis nem szankcionálja azt a helyzetet a Büntető Törvénykönyvből adódóan, amikor e tényállások körében valaki a tényleges feljelentést nem teszi meg.
Azonban megjegyzendő, hogy különösen a gyermekkorúak védelmét szolgáló egyéb jogszabályok számos esetben tartalmaznak megszorító rendelkezést az ügyintézőkkel kapcsolatosan. E megszorító rendelkezések, különösen gyámhatósági, családvédelmi eljárásokban a szakmai berkeken belül is feljelentési kötelezettségként jelennek meg és tartalmaznak belső szabályokat.[30] Mindez azért kiemelten fontos, mert a magánindítványhoz kötöttség jelenik meg folytatva a korábbi Büntető Törvénykönyv szabályozását. A sértettre bízza a jogalkotó azt, hogy bizonyos, a Btk.-ban meghatározott esetekben a sérelmére elkövetett cselekménnyel összefüggésben óhajtja-e hatósági, rendőrségi illetőleg bírósági eljárás lefolytatását. Ennélfogva sokan negatívan ítélték meg a magánindítvány szerepét, tekintettel arra, hogy hozzájárul az elkövetett cselekmény rejtve maradásához azokban az esetekben, ahol a megfélemlített áldozat szégyelli magát, vagy bűntudat kínozza, esetleg nem mer segítséget kérni sem védőnőtől, sem gyermekjólétis szakembertől, családgondozóktól.[31] A gyámhatósági, családvédelmi eljárásokban a szakmai berkeken belüli feljelentési kötelezettség kiküszöbölheti a magánindítványhoz kötöttség hátrányait.
A kiskorúakat (18. életévét be nem töltött személyeket) a nemi erkölcs elleni bűncselekményekkel szemben védő tényállások a következők: szexuális kényszerítés, szexuális erőszak, szexuális visszaélés és szeméremsértés. A szabályozás három életkori csoportja bontja a kiskorúakat: a 12 év alatti gyermekkorúakra, a 12 és 14 év közötti és a 14 és 18 év közötti fiatalkorúakra. A tizennyolcadik életévnek e tényállási körben való megjelenése újdonság, a nemzetközi jogalkotási kötelezettségek következménye.[32]
Kényszer alkalmazása nélkül is szexuális erőszaknak tekinti önálló bűncselekményi alakzatként a törvény azt, ha az elkövető a 12. életévüket be nem töltött gyermekkorúakkal szexuális cselekményt végez vagy végeztet. Amennyiben az elkövető kényszert vagy minősített fenyegetést alkalmaz, akkor már a szexuális erőszak minősített esetét valósítja meg.
A 12. életévüket már betöltött, de 14. életévüket be nem töltött passzív alanyok vonatkozásában a
- 14/15 -
szexuális visszaélés tényállásról beszélhetünk az új Btk. alapján. Ezen tényállás tettese már csak 18. életévét betöltött személy lehet, mely szabályozás megszünteti a korábbi bizonytalanságot azzal kapcsolatban, vajon az állam büntetőhatalmának joga van-e beleszólni a fiatalkorúak nemi fejlődésébe, szexuális kibontakozásába.
A tizennégy év alatti gyermekeket a kényszerrel megvalósuló szexuális cselekményektől a felnőttekhez képest fokozottabban védi az új Btk.: e passzív alanyok a szexuális kényszerítés[33] és a szexuális erőszak esetében is[34] minősített eset alá esnek. Lényeges változás a korábbi Btk.-hoz képest, hogy míg korábban a megrontás tényállása implicite egyszerű fenyegetéssel is megvalósulhatott, addig a szexuális kényszerítés tényállásának kodifikálásával a szexuális visszaélést egyszerű fenyegetés kifejtése esetén már nem lehet megállapítani: a cselekmény a szexuális kényszerítés minősített esetét valósítja meg.[35] Tizennégy év alatti passzív alanyok esetében releváns a szeméremsértés új, a 205. § (2) bekezdésében foglalt minősített esete, mely alapján az a tizennyolcadik életévét betöltött személy büntetendő, aki nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennegyedik életévét be nem töltött személy előtt szeméremsértő magatartást tanúsít (ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg). Érdekessége a tényállásnak, hogy ha még nem töltötte be az elkövető a 18. életévét, akkor az (1) bekezdés szerint vétséget követ el, így felelősségre vonható, mert életkorra tekintet nélkül "magát nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából más előtt szeméremsértő módon mutogatja".
A törvény védi a 14. életévét betöltött, de 18. életévét be nem töltött passzív alanyt mind a szexuális visszaélés, mind a szexuális erőszak minősített eseteivel. Életkortól függetlenül súlyosabban minősül, ha ezen bűncselekményeket hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követik el. Hiába 14. életévét betöltött személyről van szó, ha a szexuális cselekményt hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve végzi az elkövető, szexuális visszaélésért vonható felelősségre. Abban az esetben, ha a nemi cselekmény a passzív alany fejlődését nem veszélyeztette (vagy ez nem bizonyítható), akkor szexuális visszaélést kell megállapítani. Ellenben ha a veszélyeztetés bizonyítható, akkor a kiskorú veszélyeztetése valósul meg.[36]
A jogi kategóriák által meghatározott fogalmak tartalmilag nem azonosak az orvosi gyakorlatban megjelenő kategóriákkal. És az uniós előírások is más terminusokkal élnek, mint a hazai szabályozás. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve gyermeknek a 18 évnél fiatalabb személyeket tekinti, míg hazánkban ez a kiskorúságnak felel meg. Az irányelv alapján a gyermekekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben:
- a gyermekekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi vagy hatalmi helyzettel vagy befolyással élnek vissza, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább három év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte, vagy
- a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával, vagy eltartotti helyzetével élnek vissza, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább nyolc év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább három év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte, vagy
- kényszert, erőszakot, vagy fenyegetést alkalmaznak, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső határa legalább tíz év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt nem érte el, és legalább öt év, ha a gyermek a beleegyezési korhatárt már betöltötte.[37]
A gyermekbántalmazás orvosi szempontból azt jelenti, hogy valaki sérülést, fájdalmat, szenvedést okoz a gyermeknek, illetve, hogy a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményt nem akadályozza meg, vagy nem jelenti a hatóságoknak. A gyermekbántalmazás fogalmát az orvostársadalom Kempe 1962-ben megjelent cikke után fogadta el.[38] Főbb típusai: fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazás és az elhanyagolás.
Fizikai bántalmazás magában foglalja a gyermeket ért fizikai kapcsolat által okozott sérülést, csonttörést, ütést, rúgást, rázást ("shaking baby"), rángatást, leejtést, égetést, leforrázást, fojtogatást, lehűtést, mérgezést.
Érzelmi bántalmazás a gyermek érzelmeivel való visszaélés, mely a fiatalkorú érzelmi és pszichés fejlődését súlyosan károsan befolyásolja. Ide tartozik a gyermekkel szemben nem az életkorának megfelelő elvárások támasztása, nem a képességeihez igazodó iskolai teljesítmények megkövetelése. Továbbiakban, a gyermekben annak az érzésnek keltése, hogy nem szeretik, hogy felesleges, haszontalan; állandó félelemérzet és szorongás előidézése, kritizálás és érzelmi zsarolás, a gyermek fizikai vagy lelki kihasználása. Ide tartozik az az élethelyzet, amikor a gyermek tanúja más családtag, leggyakrabban az édesanyja bántalmazásának. Az érzelmi abúzus a bántalmazás minden egyéb formájához társulhat, de előfordulhat önállóan is.
Elhanyagolás alatt értendő minden olyan mulasztás, amely a gyermek egészségét veszélyezteti, a gyermek testi és lelki fejlődését akadályozza. Ide tartozik a gyermek érzelmének, fizikai igényeinek figyelembe nem vétele, nevelésének és oktatásának
- 15/16 -
elhanyagolása. Jelenti a szeretet hiányát, a higiénés feltételek megtagadását, az orvosi ellátás késleltetését, a védőoltások elmulasztását, iskolalátogatási és tanulási kötelezettségének figyelembe nem vételét.
Szexuális bántalmazás: a bántalmazás speciális formája. Szexuális bántalmazás minden olyan cselekedet, ami az elkövető szexuális kielégülése érdekében történik a kiskorú beleegyezése nélkül.[39] Nem feltétlenül bántani akar az elkövető, hanem élvezetet szerezni magának. A bántalmazott oldaláról megközelítve a kérdést: a fejlődésben még éretlen gyermek, vagy fiatalkorú bevonása szexuális jellegű tevékenységbe anélkül, hogy azt a gyermek tökéletesen megértené, és abba beleegyezését adná.[40] A további definíciók a törvényellenes kapcsolat kényszerítő, manipulált és kizsákmányoló jellegét hangsúlyozzák, kiemelik az elkövető és az áldozat közötti korkülönbség fontosságát is (legtöbbször 4-5 év).[41]
Különbséget kell tenni a szexuális erőszak és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazás között. A szexuális erőszak elkövetői legtöbbször ismeretlenek, egyszeri cselekményről van szó. Rendszerint fizikai erőszakkal egészül ki, ezért sérüléssel jár, a sértett azonnal orvoshoz kerül a család által kért segítségnyújtás érdekében. Ezeket az eseteket rendőrségi feljelentés, majd bírósági eljárás követi. Pontosan dokumentált és statisztikailag követhető bűncselekményről van szó. A gyermekek ellen elkövetett, következményeit tekintve legsúlyosabb károsodást okozó erőszak a szexuális támadás. Érdekesség, hogy olyan esetet nem ismer a zoológia, hogy ivarérett egyedek a saját fajukhoz tartozó ivaréretlen egyedekkel szemben alkalmaznának szexuális erőszakot. Ez az ember "találmánya".[42]
A szexuális bántalmazás elkövetői 75-85%-a felnőtt férfi, rendszerint a gyermek édesapja, mostohaapja, szülő testvére, testvér, illetve olyan személyek, akik nem képesek hozzájuk korban illő személlyel normális kapcsolat létesítésére. Az áldozatok magas száma, 80-90%-a lány, többségük 7-8 éves. A szexuális bántalmazásoknak többnyire csak az egyszeri elkövetése bizonyítható, ritkán sikerül bizonyítani a többszöri elkövetést (kb. 20%-ban). A bántalmazás gyakran olyan korban kezdődik, amikor a gyermek még nem is érti, hogy mi történik vele, nem képes visszautasítani a közeledést.[43] Rendszerint többszöri cselekményről van szó, mely ritkán jár sérüléssel. Az ilyen típusú visszaélések gyakran öltik magukra a gyermek együttműködésének látszatát. A gyermek nem szexuális tevékenységben szeretne részt venni, amit a fejlettségi szintje miatt nem is érthet meg teljesen, hanem a bizalmával visszaélő felnőtt testi és érzelmi szeretetére vágyik. Ennek a fiatal ártatlanságnak, a felnőttbe vetett bizalomnak a sárba tiprása a gyermekkel szembeni szexuális visszaélés.[44] A felnőtt hatalmi, tudásbeli és helyzeti előnyét kihasználva visszaél a gyermek bizalmával és a gyermek szeretetigényét egyoldalú szexuális vágyainak kiélésére használja fel. Következményként a gyermekben olyan zavart állapotot eredményez, amely miatt az aláveti magát a fizikai és lelki erőszaknak és megaláztatásnak. Az elkövetés, természetéből fakadóan nehezen bizonyítható és legtöbbször a család által is elhallgatott.[45] Az ilyen jellegű esetek későn, vagy egyáltalán nem kerülnek orvoshoz, így jogi következményük sincs. Ez annál is inkább így van, mivel Magyarországon az orvosnak - más országok törvényeivel ellentétben (pl. Egyesült Államok) - nincs bejelentési kötelezettsége. Ezért, az esetek pontos száma nehezen becsülhető és az ismertté vált események aránya messze elmarad a valós gyakoriságtól. A szexuális bántalmazások a legnehezebben dokumentálható, "látens" bűncselekmények.
A büntetőeljárások sajátosságai tekintetében legfőképp az eljárások gyakorlati problémáira szeretnék rávilágítani. Az első és legfontosabb dolog, hogy a nyomozástól egészen a bírósági tárgyalásig gyermekbarát rendszert kell kialakítani, hiszen a kiskorúak első találkozása az igazságszolgáltatással sokszor az egész életükre hatással lesz. Az egész jogrendszerben szemléletváltásra van szükség azért, hogy a sértettek megfelelő bánásmódban részesüljenek, és később ne váljanak maguk is bűnözővé. Tudni kell ugyanis, hogy egy nem kielégítően felépített és elvégzett vizsgálattal is többet árthatunk az áldozatnak, mint maga az erőszak. Ezt jelenti a másodlagos viktimizáció fogalma, amikor a gyermek védelmére létrehozott rendszer rosszul működik, ezáltal hozzájárul a bántalmazás késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos viktimizációhoz. Ide tartozik nemcsak az orvosi ellátás, de a nyomozási, a jogi eljárás során a szükségtelen számú és nem megfelelő képzettségű szakember által végzett kikérdezés, az indokolatlanul elhúzódó kihallgatás és vizsgálat.
Csak akkor lenne elkerülhető a gyermeknek a bántalmazó, szabadlábon védekező szülővel történő további együttélése, ha nem húzódik el túl hosszan a büntetőeljárás. Ezt szolgálják a gyorsított nyomozás lehetősége, az eljárás tartamának csökkentésére vonatkozó Be.-beli szabályok. A büntetőeljárást soron kívül kell lefolytatni a kiskorú sértett sérelmére elkövetett, az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmény miatt, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény
- 16/17 -
miatt, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmény miatt vagy más, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt, ha a kiskorú sértett érdeke - így különösen akkor, ha a sértett testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését a bűncselekmény jelentősen veszélyeztette, illetve ha a terhelt az eljárás lefolytatásakor is ellátja a sértett nevelését, felügyeletét vagy gondozását, vagy egyébként is a sértett környezetében él - a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja.[46]
Ha a büntetőeljárást vizsgáljuk, a kiskorú sértett részvételével zajló eljárásoknak ezen kívül még több olyan jellemzője is van, amelyek elméletileg alkalmasak lehetnek a másodlagos viktimizáció mérséklésére.[47] Ezek közül a legfontosabb a kiskorúakkal szemben elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén a távoltartás intézménye. A családon belüli erőszak megfékezésére szolgáló legfontosabb eszközként jelent meg a távoltartás, mely a veszélyhelyzetben lévő családtagok azonnali védelmének biztosításával tűnt elérhetőnek a bántalmazóval szemben.[48] A Be.-ben a távoltartás a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések között található, s idővel az előzetes letartóztatás alternatívája lett. Tíztől hatvan napra rendelhető el. A sértett számára azonban túl rövidnek bizonyul ez az időtartam, hiszen ez csupán a büntetőeljárás töredékét fedi le, s leteltekor a bántalmazó terhelt visszaköltözik az otthonukba. Ennek következménye az is lehet, hogy kibékülnek, így emiatt a sértett a bírósági eljárásban már nem tesz vallomást, hiszen hozzátartozója esetén nem köteles erre, és így ha nem áll rendelkezésre más bizonyíték, a bíróság bizonyítottság hiányában felmentő ítéletet fog hozni.[49] A magyarországi távoltartó intézkedések közül azonban mégis ez bizonyul a leghatékonyabbnak. További formái a rendőrség által is elrendelhető távoltartás, mint a megelőző, és az ideiglenes megelőző távoltartás.
Az ideiglenes megelőző távoltartása hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvénnyel[50] került jogrendszerünkbe, mely az azonnali közbeavatkozás lehetőségét biztosítja, amennyiben a veszélyeztető helyzet fennáll. E törvény lehetővé teszi, hogy a helyszínen intézkedő rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelje 72 órára és foganatosítsa, amennyiben az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszak helyszínéből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és egymáshoz való viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni.[51]
A reviktimizáció elkerülésére szolgál az is, hogy bizonyos cselekmények csak magánindítványra üldözendők, s ez akár még pozitív is lehet, ha a nemi erkölcs elleni enyhébb és egyszeri cselekményformáról van szó, illetve az elkövető ismerős, családtag. A család pedig meg tudja oldani ezt a problémát, vagy segítség igénybevételével megelőzhetik a további problémákat, s nincs szükség a büntetőeljárás megindítására. Sok esetben azonban negatív szerepet tölt be annak lehetősége, hogy a sértett akaratától függ az eljárás megindítása, mivel ez hozzájárul a cselekmény és az elkövető rejtve maradásához azokban az esetekben, amikor a megfélemlített áldozat szégyelli magát, nem mer segítséget kérni sem a hatóságtól, sem szakemberektől.[52]
Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve 20. cikkében azt írta elő a tagállamok számára, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsák a gyermek áldozatok védelme érdekében a különleges képviselőt a nyomozási és bírósági szakaszban, ha a szülői felügyeletet gyakorlók a közöttük és a gyermek áldozat között fennálló érdekellentét miatt nem képviselhetik a gyermek áldozatot, vagy amennyiben a gyermeknek nincs kísérője vagy elszakadt a családjától. Előírja továbbá, hogy biztosítani kell, hogy a gyermek haladéktalanul jogi tanácsadást, valamint jogi képviseletet vehessenek igénybe, többek között kártérítés igénylése céljából is. Mindez térítésmentes kell, hogy legyen, amennyiben az áldozat nem rendelkezik elegendő anyagi forrással. A nyomozás során a gyermek áldozat kihallgatásának a tényállás illetékes hatóságok számára történő bejelentését követően késedelem nélküli megtételére kell intézkedéseket tenni, valamint az e célra kialakított vagy alkalmassá tett helyen, erre kiképzett szakemberek által. Lehetőség szerint minden alkalommal ugyanaz a személy kell, hogy lefolytassa a gyermek áldozat kihallgatását, és korlátozni szükséges a kihallgatások számát azokra az esetekre, mikor az feltétlenül szükséges. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kiskorú tanú valamennyi kihallgatását audiovizuálisan rögzítsék, és az audiovizuálisan rögzített kihallgatásokat bizonyítékként fel lehessen használni a büntetőeljárás bírósági szakaszában. Elrendelhetővé kell tenni a büntetőeljárások bírósági szakaszában azt, hogy a tárgyalásra a nyilvánosság kizárásával kerüljön sor, és hogy a gyermek áldozatot a tárgyalóteremben a jelenléte nélkül, különösen a megfelelő kommunikációs technológiák felhasználása útján meghallgathassák. Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a gyermek áldozatok magánéletének, személyazonosságának és képmásának védelme, valamint minden olyan információ nyilvánosságra kerülésének megakadályozása érdekében, amely alapján azonosíthatók lennének.[53]
Hazánkban mindezek biztosítására, a kiskorú minél szélesebb körű védelme érdekében a Be. különféle speciális szabályokat tartalmaz. Ilyen például, hogy a kiskorút, ha a tizennegyedik életévét
- 17/18 -
nem töltötte be, a gondozója útján kell idézni, illetve értesíteni. A kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselőjével is közölni kell.[54] Szerepel a törvényben azon rendelkezésis, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személyt akkor lehet szembesíteni, ha a szembesítés a kiskorúban nem kelt félelmet.[55]
Amennyiben a terhelt a kiskorú szülője, feltétlen meg kell említeni azt a szabályt, mi szerint őrizetbe vételnél a felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermeket, illetőleg a terhelt által gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a gyámhatóságot kell értesíteni.[56]
A kiskorút védi az a rendelkezés, mi szerint a kiskorúra tekintettel a tárgyalás nyilvánosságát ki lehet zárni. Azonban ez nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében egyébként is jellemző, erkölcsi okból akár a felnőtt korú sértett esetében is zárt tárgyalást tartanak a bíróságok.
A Be. sajátos rendelkezéseket tartalmaz a vallomástétel különleges szabályaival, valamint a tanú, és áldozatvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatban is.[57] Ha a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség által végzett nyomozás során az ügyész a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIX. Fejezet) vagy a hozzátartozó sérelmére elkövetett személy elleni bűncselekmény miatt folytatott eljárásban különleges bánásmódot igénylő sértettet kíván tanúként kihallgatni, akkor a sértettet csak vele azonos nemű személy hallgathatja ki, feltéve hogy ezt a sértett kéri és az eljárás érdekeit nem sérti.[58] A kiskorú tanú gondozója vagy törvényes képviselője indítványára, valamint hivatalból a bíróság a tanúnak, vagy kivételes esetben a vádlottnak zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelheti el.[59] E jogintézmény elsősorban a technika fejlődésére tekintettel - t.i., hogy a "zártcélú televíziós berendezések széleskörű alkalmazása révén technikai szemszögből nincs akadálya annak, hogy a tanú ne a tárgyalóteremben, a vádlott fizikai jelenlétében tegyen vallomást"[60] - olyan költség- és időkímélő megoldást[61] jelent az eljáró bíróság számára, amelynek "nemcsak perökonómiai és biztonsági, hanem fontos tanúvédelmi jelentősége"[62] is van. A gyermekek esetében ez utóbbi tanúvédelmi, azaz a tanúkat kímélő szerepe elsődleges a jogintézménynek.
A Be. 2015. november elseje óta hatályos módosítása[63] szerint a büntetőeljárás megindításakor 18. életévét be nem töltött sértettet különleges bánásmódot igénylő sértettnek kell tekinteni, így a fiatalkorúak a törvény erejénél fogva sajátos szükségletekkel rendelkező sértettnek tekintendők. Ha ilyen sértett vesz részt a büntetőeljárásban, akkor a bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak az eljárás során a különleges bánásmódot igénylő sértett lehető legnagyobb kíméletével kell eljárnia.[64] Ennek során a sértett igényeinek a figyelembevételével törekedni kell pl. a kihallgatás kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel való rögzítésének, valamint a gyanúsított zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása indítványozásának alkalmazására. Ezen kívül, ha a nyomozási bíró illetékességi területén van gyermekek meghallgatására szolgáló helyiség, akkor a nyomozási bíró a tizennegyedik életévét meg nem haladott tanú meghallgatása esetén az ülést ilyen helyiségben is megtarthatja, vagy például különleges bánásmódot igénylő sértett esetén a kihallgatandó sértett vagy képviselője is indítványozhatja a vádlott tárgyalóteremből történő eltávolíttatását, valamint ilyen esetekben a tanú kihallgatását kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel kell rögzíteni. Általános elvárás, hogy a különleges bánásmódot igénylő sértettet érintő eljárási cselekményeket, ha az az eljárás érdekeit nem sérti, a sértett kíméletével, lehetőség szerint az igényeinek a figyelembevételével kell előkészíteni és végrehajtani.[65]
A nyomozó hatóságok előtti eljárásban a gyermekmeghallgató szobák létesítését már jogszabály is rendezi[66], az Országos Bírósági Hivatal gyermekközpontú igazságszolgáltatás projektjében is elsőbbséget élvező célkitűzés, hogy minél több bíróságon kialakításra kerüljenek ezek a helyiségek. A gyermekmeghallgató szobák létesítésének célja, hogy a nyomozó hatóság, illetve a bíróság a tizennegyedik életévét meg nem haladott személy (a továbbiakban: gyermekkorú) meghallgatását olyan helyiségben foganatosítja, amelyben a büntetőeljárás céljával összhangban biztosítható, hogy az eljárási cselekmény a gyermekkorú lehetőség szerinti kíméletével, a gyermek mindenekfelett álló érdekét szem előtt tartva valósuljon meg, megóvva őket a büntetőeljárás természetéből fakadó ártalmaktól. Ennek eszköze egyrészt az életkori sajátosságaikhoz igazodó igényeiknek megfelelő környezet. Másrészt a gyermekmeghallgató szobát kép- és hangfelvétel készítésre alkalmas technikai eszközökkel is fel kell szerelni, amely azt a célt szolgálja, hogy a gyermek lehetőség szerint csak egyszer kerüljön kihallgatásra az egész büntetőeljárás során. A felvétel ugyanis a bizonyítékok része, később - természetesen az eljárási törvény szabályainak, a kiskorú személyhez fűződő jogainak és érdekeinek szem előtt tartásával - a tárgyaláson is felhasználható, s ezáltal elkerülhető az, hogy újra és újra kitegyék a sokszor még felnőtteket is megviselő procedúrának. Különös jelentősége van ennek akkor, ha a kihallgatandó gyermekkorú egyben sértettje is a bűncselekménynek. Ez már önmagában is akkora megrázkódtatás, hogy esetükben még fontosabb szempont a retraumatizálás elkerülése. A felvétel készítésével megakadályozható a történtek ismét-
- 18/19 -
lődő átélése. A gyermekbarát működés követelménye nem csak az igazságszolgáltatás rendszerében kell, hogy érvényesüljön (polgári, büntető- és peren kívüli eljárásokban), hanem minden olyan eljárásban, amiben - bármilyen eljárási pozícióban vagy szerepben - gyermek szerepel. A gyermekbarát eljárás követelményében tehát nem tehető különbség az egyes "szerepek" között, a gyermeket sui generis megilletik azok a jogosítványok, amelyek gyermekbaráttá minősítenek egy eljárást, ez szolgálja alapvetően a gyermekek mindenekfelett álló érdekét, ehhez pedig az együttműködés minden szakmai oldalról nélkülözhetetlen.
A gyermekek védelme érdekében a büntetőeljárások fontos szereplője lehet a pszichológus, aki szakértőként vagy szaktanácsadóként vehet részt az eljárás nyomozási vagy bírósági szakaszában. Szaktanácsadóként pszichológust a rendőrségen az esetek többségében éppen a gyermekek meghallgatására, szexuális bűncselekmények sértettjeinek kihallgatása során vesznek igénybe, akik segíthetnek a rendőröknek a kihallgatásra történő felkészülésben.[67] Számukra akár kommunikációs hatékonyság fejlesztő tréning lehetőségét is biztosítják.[68]
A büntető perekben az eljárás bírósági szakaszában a pszichológus szakértő számára feltett kérdések a nemi erkölcs elleni bűncselekmények felderítésében különösen nagy jelentőséggel bírnak a gyermekkorú áldozatok esetén pl. annak megítélésében, hogy élményen alapul-e a gyermek előadása vagy fantázián, képzeleten, esetleg valamilyen ráhatáson, vagy fennáll-e a hazugság lehetősége, életkora miatt képes lehet-e át nem élt szexuális bántalmazásra utaló történet kialakítására, vagy ilyen betanulására, a bűncselekmény vonatkozásában hiteles-e a beszámolója. A szakértő válasza hasznos lehet annak megítélésében is, hogy vajon a gyermek által elmondottak részleteiben és összefüggéseiben valóságos háttéren alapulnak-e, megtörtént eseményről szólnak-e, szexuális vágyfantáziáknak lehet-e szerepe a cselekmény valós lefolyása és szóbeli megjelenítése közötti ellentmondások feloldására. A gyermek életkori sajátosságainak milyen reagálás felel meg az őt ért abúzusra, kötődik vagy kötődött-e a gyermek a terhelthez, milyen kapcsolata volt a terhelttel, szülővel, biztonságosan kötődik-e édesanyjához, édesapjához. Azt is szakértő igénybevételével lehet csupán megállapítani, hiszen ez a bíró számára kompetenciáját meghaladó terület, hogy a terhelt magatartása befolyásolta-e a kiskorú testi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését, és ha igen, akkor milyen mértékben és miben nyilvánul meg, vagy mik a várható hatásai. A szakértő elemezni tudja a gyermekek esetében, hogy mire utalnak a rajztesztek pl. félelemre, szorongásra, illetve családrajz-ábrázolásaik támpontot adhatnak-e az eseménnyel kapcsolatban, vagy ezek utalnak-e szorongásra, családon belül húzódó feszültségekre.
A szakértő meg tudja állapítani, hogy maradandó lelki sérülést okozott-e a sértettnek a terhelt cselekménye, illetve, hogy a szociokulturális háttér hogyan befolyásolta a gyermek fejlődését. Abban is segítséget tud nyújtani, hogy a későbbiek során esetleg szükségessé váló kiskorú sértett és a terhelt közti szembesítés a kiskorúban okozhat-e félelmet, gyakorolhat-e rá bármilyen káros hatást, ennek milyen mértéke valószínűsíthető, felléphet-e ennek következtében személyiségzavar, vagy egyszerűen is kezelhető. Ellenjavallatot tehet a gyermeknek az eljárási cselekményeken való részvétele, folytatólagos kihallgatása, szembesítése ellen a terhelttel vagy a tanúkkal, ha az lelki megrázkódtatást jelentene számára. Nyilatkozni tud arról, hogy a gyermek az átélt traumát pszichésen fel tudja-e dolgozni, egyéb észrevételeket tud tenni.[69]
Amennyiben csak a sértett gyermek vallomása áll rendelkezésre, mint felhasználható bizonyíték, annak megbízhatóságának megítélése során fokozott figyelemmel kell eljárnia a szakértőnek, hiszen a félreértelmezése igen könnyen tévútra viheti a bíróságot. Az ellentmondásos érzelmi attitűdök (pl. szeretem az apámat, de haragszom rá) miatt nem egyszerű az igazságügyi pszichológus szakértőknek sem a gyermekek vallomásának véleményezése.[70]
Bizonyos esetekben családon belüli erőszak esetén lehetőség van az elterelésre, a mediációra. A helyreállító igazságszolgáltatás azonban még a családon belüli erőszak enyhébb formáiban is nagy ellenállást vált ki, főleg nőjogi aktivisták, női menedékközpontok részéről. Így a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében nincs helye közvetítői eljárásnak. Bizonyos országokban, így Új-Zélandon, Ausztráliában, valamint Dániában és Finnországban biztosítják az áldozat-elkövető közti mediációt szexuális bántalmazás eseteiben is.[71]
A Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrumának Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája az egyetlen intézet Hajdú-Bihar megyében (lakosság: 700000 fő), ahol gyermek-nőgyógyászati betegek ellátása folyik. 1986. január 1. és 2006. december 31. között a klinikánkon szexuális bántalmazás miatt megjelent 18 éves kor alatti leányok adatait elemeztük. A munkánkat a vizsgálati periódus első 10 évében az adatok retrospektív gyűjtésével, majd 1996-tól a betegek adatainak prospektív feldolgozásával végeztük. A szexuális bántalmazásnak kitett leánybetegek kórtörténeteit kiemeltük, a bűncselekményt és annak körülményeit elemeztük, és az eseteket a bírósági eljárás végéig követtük. A bántalmazott gyermekek vizsgálatának módszerén túl tanulmányoztuk a gyermekeket érő szexuális bántalmazás, molesztálás és a nemi erő-
- 19/20 -
szak közötti különbségeket, rámutatva a bűncselekmények diagnosztikai nehézségeire. A bűncselekmények jogi eljárásainak eredményeit is értékeltük. Az orvosi és a bírósági adatokat folyamatosan, párhuzamosan figyeltük és összehasonlítottuk. E tanulmány bevezetésében utaltam rá, hogy menynyire fontos az őszinte, nyílt társadalmi párbeszéd a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről, és a különböző kutatások eredményeinek megosztása egymással, hogy egy hatékony bűnmegelőzési-felderítési rendszert építhessünk ki. Ennek érdekében a tanulmány ezen részében az általunk végzett kutatás büntető anyagi és eljárásjogi vonatkozású eredményeit, tanulságait emelem ki, de ismertetem az orvosok legfontosabb feladatait is, melyek a büntetőeljárások eredményességét segíthetik elő.
Az elmúlt 20 éves időszakban 266 esetet 127 alkalommal (48%) követett rendőrségi feljelentés. Végül a jogerősen elítéltek száma 68 volt (26%). Az elkövetők elleni büntetőeljárás éveken keresztül zajlott. A feljelentések és a büntetőügyek alacsony száma és a magyar igazságszolgáltatásban ismert hosszú döntési idő akadályozza az események ismétlődésének, vagy hasonló bántalmazások bekövetkezésének hatékony megelőzését.[72] Az eljárások elhúzódása egyéb problémáknak is forrása, az agresszivitás ugyanis egyre durvábban nyilvánul meg az idő múlásával.[73] A hosszantartó eljárás a gyermekeket is bizonytalanságban tartja, számukra is az igazságszolgáltatás mielőbbi befejezése lenne indokolt, a mielőbbi lezárása a történteknek. Problémát okoz az is, hogy az elhúzódó büntetőeljárások alatt az elkövetők szabadlábon védekezhetnek, a gyermekek ezért félelemben élnek az eljárások alatt. Ez összefügg azzal a bizonyítási nehézséggel, hogy gyakran nem tesznek vallomást, vagy visszavonják vallomásukat.[74] "A gyermekkorú tanúk megszólaltatása és vallomásuk értékelése egyébként is az egyik legnehezebb feladat, egyrészt érzelmi érintettségük miatt, másrészt, mert gondolkodásmódjukban még gyakran keverednek a valóság és a képzelet elemei."[75] Ezzel összefüggésben kiemelném, hogy az orvosnak fontos feladata, hogy a szexuális bántalmazásra utaló eseményekre az anamnézisben rá kell kérdeznie, akár burkolt, akár közvetlen formában. A közelmúltban publikált külföldi tanulmányok szerzői egyetértenek abban, hogy az áldozatok várják az esetleges szexuális zaklatást feltáró kérdéseket, de ezek az esetek nagy részében elmaradnak.[76] A szülőknek, az iskolai nevelőknek és az orvosoknak egyaránt fel kell figyelni a gyermekkel való rossz bánásmódra, esetleges szexuális bántalmazására utaló apró jelekre.[77] A helyzetet nehezíti, hogy a testi jelek hiánya nem zárja ki a bántalmazás lehetőségét; hogy a jelek sokszor nem egyértelműek; az áldozattól nem várható a gyanú megerősítése, így a szakembernek a szexuális és egyéb bántalmazási formákra minden gyanús esetben gondolnia kell. Ugyanakkor nem szabad senkit alaptalanul megvádolni, tudatában kell annak is lenni, hogy a vélt áldozat sem mindig szavahihető.[78] A szülő vagy a kísérő által elmondott történetet ugyancsak rögzíteni szükséges. Továbbá nagy jelentőséget kell tulajdonítani a nyugodt, alapos, minden apró részletre kiterjedő kikérdezésnek. Az anamnézis felvétel során az orvosnak olyan körülményt kell teremtenie, hogy az áldozat képes legyen minél pontosabban leírni a bántalmazás folyamatát.
A továbbiakban ismertetem, hogy a Debreceni Egyetem OEC Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján az áldozatok ellátása milyen részletesen kidolgozott standard alapelvek alapján történt. A protokoll magában foglalta a gyermekbántalmazás meghatározását, a vizsgálat célját és menetét. Az alábbi jellemzőket rögzítettük:
- az áldozat életkora és foglalkozása,
- az elkövető életkora és foglalkozása,
- családi kapcsolat a fiatalkorú áldozat és az elkövető között,
- a szexuális bántalmazás gyakorisága,
- a szexuális zaklatás típusa,
- a bűntény helyszíne,
- a bűncselekmény elkövetésének ideje napszak és évszak szerint,
- az áldozat és az őt a klinikára kísérő személy közötti családi vagy egyéb kapcsolat
- és a klinikai vizsgálat eredményei. Ugyancsak rögzítésre került az elkövetés és a
vizsgálat között eltelt időintervallum hossza, és a nőgyógyászati vizsgálat eredménye is. A vizsgálatot legtöbbször a klinika gyermek-nőgyógyászati szakrendelésének munkatársai végezték. Az esetek orvosi ellátása a sérülésnek megfelelően, standard szempontok szerint történt. Azonos módon került rögzítésre a teljes kórelőzmény is, beleértve az orvosi és szociális anamnézist és azonos irányelvek szerint zajlottak a vizsgálatok.
A kórelőzmény pontos felvétele - az esetleges büntetőjogi következmény miatt - rendkívül fontos. A kiskorú saját szavaival előadott történetét szóról szóra rögzítettük, figyelembe véve az áldozat fejlettségi szintjét, életkorának megfelelő szókincsét és értelmi képességét. Figyelmet fordítottunk az áldozat és a kísérő viselkedésére, magatartására (félelem, szorongás, kétségbeesés). A szülő vagy a kísérő által elmondott történetet ugyancsak rögzítettük. Nagy jelentőséget tulajdonítottunk a nyugodt, alapos, minden apró részletre kiterjedő kikérdezésnek. Az anamnézis felvétel során az orvosnak olyan körülményt kell teremtenie, hogy az áldozat képes legyen minél pontosabban leírni a bántalmazás folyamatát. Gyakorlatunkban a kognitív képességet általános kérdésekkel felmértük, majd próbáltuk meggyőzni az érintettet arról, hogy segíteni akarunk neki. A vizsgáló orvosnak nyu-
- 20/21 -
godtan elmondhatta, ha nem tudott, vagy nem értett valamit, sőt módja volt kijavítani az orvost, ha az nem jól értelmezett valamilyen részletet. Mindig meg kell győződnünk arról, hogy az áldozat meg tudja-e különböztetni az igazságot a hazugságtól, hogy ismeri a testrészeket, a helyragokat annak érdekében, hogy korának megfelelő szóhasználattal tudja előadnia a történteket; a rögzített riportnak nagy jelentősége van. Fontos, hogy az interjú nyelvezete egyszerű legyen, nyitott kérdéseket tegyünk fel, és fokozatosan irányítsuk, koncentráljuk kérdéseinket az esetleges szexuális zaklatás irányába. Kerülnünk kell az előítéletet, a kritizálást és a minősítést. A beszélgetés közben megpróbálunk nyugodtak és segítőkészek lenni, a beteg bizalmát megnyerni, hogy ily módon annyi információt kapjunk meg, amennyit csak lehetséges. Az áldozat számára arra is adunk lehetőséget, hogy saját kérdéseit feltehesse. Az elmondott történetnek tartalmaznia kell a bűncselekmény idejét, helyét, körülményeit, az elkövető jellemzőit és a zaklatás típusát, az esetleges erőszak jellegét. Hasznos a beszélgetést a következő kérdésekkel kezdeni: "Tudod, hogy miért vagy itt ma az orvosnál? El tudod mondani, hogy mi történt és hogyan kezdődött?". A bántalmazás jellegéből adódóan legtöbbször kiderül, hogy nemcsak egy alkalommal történt a bántalmazás, hanem az orvosnál való jelentkezést kiváltó legutolsó esemény előtt már rendszerint meghatározott ideje tartott a titkolt "viszony".
A fizikális vizsgálat tartalmazta az áldozat teljes testének átfogó fizikális vizsgálatát, a szexuális fejlettség megítélését, a szexuális és egyéb bántalmazás jeleinek kutatását, az esetleges sérülések azonosítását. A gyermek számára megnyugtató, ha a vizsgálatot édesanyja vagy a gondviselő jelenlétében végezzük. Szabály, hogy a vizsgálatot teljesen meztelenül végezzük. Az áldozat teljes testfelületén kerestük a fizikai bántalmazás nyomait, zúzódások, hematómák, duzzanatok, horzsolások, fognyomok és fojtogatás nyomait. Ezeket anatómiai elhelyezkedésük és kiterjedésük alapján írásban pontosan rögzítettük. A nemi szervek vizsgálatára is meghatározott protokollt alkalmaztunk. A hüvely feltárását csak idősebb lányok esetében használtuk, akik megfelelő fejlettségi szinttel rendelkeztek. A vizsgálatok tapintatosan, félelemkeltés nélkül, legtöbbször az édesanya jelenlétében történtek, mindig támaszkodva a gyermek együttműködésére. A vizsgálat tartalmazta továbbá az esetleges terhesség vizelet-teszttel vagy ultrahanggal történő vizsgálatát, igazságügyi bizonyítékok gyűjtését (spermium, nyál, szennyező anyagok, ruházat, egyéb bizonyítékok). Mindezt az ellátást igénylő sérülések sebészi kezelése és profilaktikus intézkedések követték (sürgősségi fogamzásgátlás, tetanusz anatoxin, nemi úton terjedő betegségek antibiotikumprofilaxisa). A vizsgálatok eredményét a gyermeknőgyógyászati szakrendelésen való első megjelenéskor, majd minden ismételt vizsgálatkor dokumentáltuk. A leletek archiválása és hivatalos kérésre történő kiadása volt az ellátás utolsó lépése.
Az orvosi vizsgálat csak egy része a szexuális bántalmazás felderítésére irányuló multidiszciplináris együttműködésnek. Fő feladata, hogy felderítse és kezelje az esetleges sérüléseket és fertőzéseket, igazságügyi orvosi bizonyítékokat gyűjtsön, szűrje az esetleges nemi úton terjedő betegségeket, biztosítsa a gyermeket és a családot a gyermek egészségi állapotának gyors javulása felől, és a későbbi bírósági eljárás számára pontos dokumentációt biztosítson.
A bántalmazott gyermekek vizsgálatának ismertetett módszerén túl tanulmányoztuk a gyermekeket érő szexuális bántalmazás, molesztálás és a nemi erőszak közötti különbségeket, rámutatva a bűncselekmények diagnosztikai nehézségeire. A bűncselekmények jogi eljárásainak eredményeit is értékeltük. Az orvosi és a bírósági adatokat folyamatosan, párhuzamosan figyeltük és összehasonlítottuk.
Említettem már, hogy a 20 éves vizsgálati időszak alatt a szexuális bántalmazást 127 esetben követte feljelentés és bírósági, büntetőügyi eljárás. A jogerősen elítélt elkövetők száma pedig 68 volt, ez az esetek 26%-a. Ezekből az adatokból egyértelműen kitűnik, mennyire fontos a protokoll minden részletét követni az orvosoknak, minél több bizonyítékot gyűjteni, ugyanis sok esetben bizonyítékok hiányában történik a felmentés.
A bizonyítékok alacsony számának további oka a szexuális bántalmazások diagnosztikus nehézsége. Az áldozatok félnek a hozzájuk többségében közel álló elkövetőtől, nem mernek, és nem tudnak segítséget kérni. Mivel a bűncselekmények többségében nincs fizikai bántalmazás, visszatérő és hosszan tartó, titokban tartott bűnös viszonyról van szó. Ez magyarázza, hogy a szexuális bántalmazáson átesett gyermekek esetében a normál vizsgálati leletek aránya 23-91% között változik. A magyarországi bizonyított esetek különösen alacsony arányának magyarázata a bűncselekmények természetében rejlik. Gondoljunk csak az érintkezés nélküli szexuális bántalmazási formákra! A szexuális bántalmazás legtöbbször nem jár együtt olyan mértékű fizikai kontaktussal, ami bizonyítékul szolgáló sérülést okozna. Ugyanakkor a kiskorú áldozatok félelme, megfélemlített volta és csekély anatómiai ismerete gátat szab a precíz tanúvallomásnak. Az orvosi és a jogi szóhasználat különbsége is nehezíti a pontos dokumentációt és a gyors vizsgálati eljárást. A bírói gyakorlat a nemi szervek behatolás nélküli, közösü-
- 21/22 -
lésre irányuló érintkezését is befejezett bűncselekményként ítéli meg.[79] Többszöri, folytatólagosan elkövetett bűncselekmény későn vizsgálatra kerülő áldozata esetén ismert, hogy a részleges szűzhártyasérülés 9, míg a teljes szakadás 24-30 nap alatt teljesen meggyógyulhat.[80] Egy 2000-ben közölt tanulmány adatai szerint 192 szexuálisan bántalmazott 3-8 éves korú kislány esetén csak 2%-ban találtak diagnosztikai bizonyítékot jelentő szűzhártya berepedést illetve átszakadást.[81] Végül, de nem utolsósorban, meg kell említeni az egészségügyi rendszer felkészületlenségét, a szervezett eljárási forma, a szabad információáramlás, valamint az orvos bejelentési kötelezettség hiányát.
A fentiekből következik, hogy hazánkban a szexuális visszaélések jelentős része rejtve marad.
Továbbra is problémát jelent továbbá, hogy a jelenlegi büntetőeljárásbeli szabályok ellenére továbbra is az eljárások gyorsítására lenne szükség, az emlékek ugyanis az idő elteltével halványodnak, és minél fiatalabb a gyermek, annál nehezebben tud emlékezni. A gyermekek emlékei akár 1-2 év alatt teljesen átformálódhatnak, s ezt nehezíti, hogy az eljáró hatóság szinte lehetetlen pontosságú emlékekre kíváncsi. Ezért az a gyakorlat alakult ki, hogy röviddel a cselekmény megtörténte után a gyermeket lehetőség szerint nyilatkoztatni kell.[82]
A gyermekek érdekében az életkornak megfelelő nyelvezet használata[83] is éppoly hasznos lenne, mint a zárt kihallgatások biztosítása. Ezáltal áldozatbarát eljárási gyakorlat kerülne bevezetése, akárcsak az Európai Unió számos országában, ahol is a videóra vett vallomást használják a bizonyítási eljárás során a reviktimizáció elkerülése céljából.[84]
Az áldozatsegítés is nélkülözhetetlen, hogy minél hamarabb sor kerüljön a szakszerű gyermekvédelmi intézkedések, a gyermekek rehabilitációjának foganatosítására. Fontos, hogy a jogrendszer megakadályozza a történtek folytatódását, vagy megismétlődését. Erre alkalmas jogintézmény lehet a távoltartás. Önmagában azonban a büntető eljárásjogi, büntetőjogi eszközök sem elegendőek. Holisztikus szemléltre, a probléma integrált kezelésére van szükség. Az áldozatok megerősítése, kezelése, támogatása, és az elkövetőkkel való foglalkozás is e körbe tartozik.[85] Nem szabad utóbbiakat sem figyelmen kívül hagyni, a legtöbb elkövető ugyanis személyiségzavarban szenved, mentális problémáik vannak. Mivel betegek, következetes pszichiátriai felügyeletet is biztosító kezelésnek kell alávetni őket. Külön figyelmet kellene fordítani a börtönből szabadult elkövetőkre is, megelőzve ezzel a visszaesést.[86]
A jogalkalmazók továbbképzése, a rendszer alkalmassá tétele a felderítésre és kezelésre a következő, amelyre igény van. A bírói képzés kialakítása, mely a szükséges büntető anyagi és eljárásjogi ismereteken túl sokkal szélesebb és mélyebb aspektusokból - a nemzetközi jogtól a pszichológiai eredményekig terjedően - közelítene a kiskorúakhoz.
Javasolnám, hogy külön jogszabály írja le, hogy kinek és milyen formában kell a szexuális bántalmazást bejelenteni. Mindezek mellett prospektív tanulmányok végzése szükséges, melyek a gyermekáldozat sorsát egészen felnőttkorig követné. Ez nyújtaná a legnagyobb segítséget a gyermeket érő szexuális bántalmazás hatásának vizsgálatában. Nagy-Britanniában arról folyik a vita, hogy miképpen lehetne a szociálpolitika, a gyermekvédelmi politika elméleti és gyakorlati kérdéseit integrálni, a viták középpontjában a gyermekbántalmazások, elhanyagolások állnak, nálunk nemcsak hogy hiányoznak ezek a viták, de ezen kérdések önállóan, kontextusuktól függetlenítve jelennek meg.[87] Nálunk hiányzik az anyagi erőforrás, és sok helyen teljességgel hiányoznak azok az ismeretek, meggyőződés, szándék is, amelyek nélkül a pénz sem segít.[88]
A kiskorúak sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények mind a laikus, mind a jogászi közvéleményt, de még a szakembereket is fel szokták kavarni. Az áldozatok fokozottabb védelmének kérdése épp ezért folyamatosan középpontban van, de az eddigi eredmények értékelése és a jövőbeli lehetőségek feltárása még a tudomány képviselői által is megosztott véleményeket eredményez.
A fentiekben felvázolt tapasztalatok alapján azt megállapíthatjuk, hogy hazánkban a kiskorúak szexuális bántalmazásának egészségügyi ellátása, jogi szabályozása és társadalmi megítélése egyaránt változtatásokat, fejlesztést igényel. Jelenleg hiányoznak a felismerést segítő eszközök, a diagnózis tárgyi és személyi feltételei, és az ellátásban részt vevő szakemberek, a gyermekekkel foglalkozó és értük felelős felnőttek (szülők, nevelők) felkészültsége is hiányos. E tanulmányban ennek a kiküszöbölése érdekében igyekeztem felvázolni a szexuális bántalmazás felismerését, orvosi ellátását és megelőzését segítő jövőbeli feladatokat.
Végső soron a társadalmi összefogást hangsúlyozva megemlíteném, hogy egy szexuális bántalmazás életre szóló testi és/vagy lelki következményekkel járhat, ezért nem elég az áldozatokat szakszerűen ellátni. A hatékony beavatkozást az esetek számának csökkentése, a megelőzés jelenti. Ennek több - már ma is elérhető - lehetősége van, és nem csak az egészségügyben. Így például jó lehetőségnek tartom, hogy a tájékoztatást, a segítségnyújtást és a név nélküli közlési, bejelentési lehetőséget elérhetővé lehetne tenni az áldozatok és a potenciális áldozatok számára. Poszterek, nyomtatott kiadványok vagy az interneten elérhető tájékoztatók is
- 22/23 -
segíthetik a felvilágosítást. Járható út lehet egy ingyenes zöld szám bevezetése, melyet tárcsázva a gyermekek és a hallgatni kényszerülő szülők titokban jelentkezhetnek. Nem irreális elvárás, hogy a drogambulancia, az ifjúsági pszichológiai rendelések fordítsanak különös figyelmet a szexuális bántalmazás lehetőségére. Emellett egészségnevelő programokat is lehetne szervezni mind a gyermekek, mind a szülők és a pedagógusok számára. A szülőket és a pedagógusokat meg kellene ismertetni a szexuális bántalmazás alapvető jellemzőivel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fizikai tünetek hiánya nem zárja ki a bűncselekmény lehetőségét.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy a szexualitás témája ne legyen tabu! A gyermekek ismerjék testrészeiket. Meg kell tanítani őket arra, hogy felelősek testükért, tudják, mik a jó és rossz titkok, el tudják különíteni az érintéseket és jelezzék a szülőnek, ha valaki nem megfelelően ér hozzájuk. A szülők feladata, hogy nyílt, őszinte kapcsolatuk legyen a gyermekükkel, mert a családtagok közötti megfelelő érzelmi kapocs rendkívüli jelentőséggel bírhat. Ezzel együtt az időben elindított iskolai kiegészítő felvilágosítás már a sikeres fellépés zálogát képezhetik. Tartsuk észben, hogy egy kiskorú egyedül nem mindig tudja érvényesíteni az őt megillető jogokat, sokszor ugyanis még azzal sincs tisztában, mik is ezek egészen pontosan. Védelmük mindannyiunk kötelessége, melynek teljesítése érdekében komoly társadalmi összefogásra van szükség. ■
JEGYZETEK
[1] A témáról bővebben lásd: Korinek László: Rejtett bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1988
[2] Korinek László: Kriminológia II. kötet. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2010. 266. o.
[3] Uo.
[4] Korinek: i.m. 222. o.
[5] Kerezsi Klára: A védtelen gyermek. (Erőszak és elhanyagolás a családban) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995. 53. o.
[6] Uo.
[7] Komp Bálint: Adalékok az egyes nemi erkölcs elleni bűncselekmények elméletéhez és bizonyításával kapcsolatos gyakorlati nehézségekhez. Diskurzus 2014. 1. sz. 1. o.
[8] Fiáth Titanilla: Börtönkönyv. Kulturális antropológia a rácsok mögött. Háttér Kiadó, Budapest 2012. 169. o.
[9]Akit ezzel megbélyegeznek, annak sorsa megpecsételődik az intézetben, s ez megnyilvánul az evésen (annak hiányán) keresztül az ülésrenden át a kiközösítés minden alakzatában, de még olyan is előfordulhat, hogy rábírják az elítéltek az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetőjét, hogy ne találkozzon a látogatási időben családtagjaival.
[10] Elek Balázs: A bírói meggyőződés és a megalapozott tényállás összefüggései. JURA 2014. 1. sz. 40-50. o.
[11] Korinek: i.m. 266. o.
[12] Gál István László: Szempontok a nemi erkölcs elleni bűncselekmények új szabályozásához. Büntetőjogi Kodifikáció 2002. 4. sz. 29-33. o.
[13] Kerezsi: i.m. 56. o.
[14] Lásd még Kőhalmi László: A büntetőjog alapproblémái. Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézet, Pécs 2012. 32. o.
[15] Korinek: i.m. 266-267. o.
[16] Balogh Zsolt: Az emberi méltóság: jogi absztrakció vagy alanyi jog. Iustum Aequum Salutare 2010. 4. sz. 43. o.
[17] Korinek: i.m. 218. o.
[18] Korinek: i.m. 229. o.
[19] Görgényi Ilona - Gula József - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévay Miklós - Sántha Ferenc - Váradi Erika: Magyar büntetőjog. Különös rész. (Szerk.: Horváth Tibor - Lévay Miklós.) Complex, Miskolc 2013. 163. o.
[20] Szomora Zsolt: Megjegyzések az új Büntető Törvénykönyv nemi bűncselekményekről szóló XIX. Fejezetéhez. Büntetőjogi Szemle 2013. 11. sz. 649. o. http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/PDF_EPUB/szomora_mj_2013_11.pdf (2016. február 18.)
[21] Görgényi - Gula - Horváth - Jacsó - Lévay - Sántha -Váradi: i.m. 166. o.
[22] Az 1955. évi XXXIV. számú törvényrendelettel került kihirdetésre.
[23] Balla Lajos - Csorba Roland - Lampé Rudolf: A fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazás meghatározása és gyakorisága. Gyermekgyógyászat 2010. 3. sz. 127. o.
[24] (új) Btk. 196. §
[25] (új) Btk. 197. §
[26] Szomora: i.m. 653. o.
[27] Balla - Csorba - Lampé: i.m. 130. o.
[28] Uo.
[29] Btk. 208. §
[30] Balla - Csorba - Lampé: i.m. 131. o.
[31] Gyurkó Szilvia: A családon belüli erőszak megítélése és szabályozása a magyar jogrendszerben. In: Családi iszonyok. A családi erőszak kriminológiai vizsgálata (Szerk. Virág György) KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest 2005. 126. o.
[32] Szomora: i.m. 654. o.
[33] (új) Btk. 196. § (3) bek.
[34] (új) Btk. 197. § (3) bek. a) pont
[35] Szomora: i.m. 655. o.
[36] Szomora: i.m. 656. o.
[37] A gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv
[38] Kempe - Silverman - Steele: The battered-child syndrome. JAMA 1962. 1. sz. 17-24. o.
[39] Gasza Mária: A bántalmazott leánygyermekek ellátása az Egyesült Államokban. Magyar Nőorvosok Lapja, 2000. 6. sz. 516-517. o.
[40] AAP (American Academy of Pediatrics): Committee on Child Abuse and Neglect. Guidelines for the evaluation of sexual abuse of children. Pediatrics 1999. 1. sz. 186-191. o.
[41] AAP: Committee on Adolescence. Care of the adolescents exualassault victim. Pediatrics 2001. 6. sz. 1476-1479. o.
[42] Kránitz Mariann: A gyermekek szexuális kizsákmányolása, prostitúció, pedofília. Belügyi Szemle 2000. sz. 4-5.
[43] Komp: i.m. 22. o.
[44] A bántalmazás lelki hátteréről lásd: Herczog Mária - Neményi Eszter - Rácz Andrea: A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről. Család Gyermek Ifjúság Könyvek, Budapest 2002
[45] Csorba Roland - Borsos Antal: Gyermekekkel szembeni szexuális erőszak a családban. Magyar Nőorvosok Lapja 2002. 4. sz. 279-282. o.
[46] Be. 64/A. § (1) bekezdés b) pont
[47] Gyurkó: i.m. 119. o.
[48] Gyurkó: i.m. 116. o.
- 23/24 -
[49] Tóth Andrea Noémi: Távoltartás osztrák mintára? Debreceni Jogi Műhely 2013. 3. sz. 112. o.
[51] Tóth: i.m. 109. o.
[52] Alföldi Ágnes Dóra: A családon belüli erőszak és a magyar büntetőjog. JURA 2011. 2. sz. 153. o.
[53] Az Európai Parlament és Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:32011L0093 (2016. 01. 20.)
[54] Be. 68. § (2) bek.
[55] Be. 124. § (3) bek.
[56] Be. 128. § (2) bek.
[57] Gyurkó i.m. 119.
[58] Be. 86/A. §
[60] Bócz Endre: A tanúvédelemről. Kriminológiai Közlemények 1996. 54. sz. 109. o.
[61] Holé Katalin - Kadlót Erzsébet (Szerk.): A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény magyarázata. IV. kötet, M. Hiv. Közlönykiadó, Budapest 2007. 116. o.
[62] Kertész Imre: A még különösebben védett tanú. Belügyi Szemle 2001. 11. sz. 31. o.
[63] A módosítást a 2015. évi CLI. törvény 8. §-a iktatta be.
[64] Be. 62/C. § (3) bek.
[65] Be. 62/C. § (4) bek.
[66] 32/2011. (XI. 18.) KIM rendelet
[67] Elek Balázs: A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. TKK, Debrecen 2008. 170. o.
[68] Mikolay Sándor: Kriminálpszichológia a magyar rendőrségen a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság példáján. Belügyi Szemle 2004. 6. sz. 27-31. o.
[69] Elek: i.m. 173-176. o.
[70] Elek: i.m. 184. o.
[71] Gyurkó Szilvia: Helyreállító igazságszolgáltatási technikák alkalmazásának lehetőségei a családon belüli erőszak eseteiben. Kriminológiai tanulmányok 2005. 42. sz. 363. o.
[72] Fontos tapasztalat, hogy az igazságügyi bizonyítékok gyűjtése a szexuális bántalmazást követően 72 órán belül nagyobb valószínűséggel eredményre vezet, bár a DNS technika bevezetése óta ez az idő már akár hetekkel kitolódhat.
[73] Jungi Eszter: A családon belüli erőszak az ítélkezési gyakorlatban. Bírák Lapja 2003. 2. sz. 61. o.
[74] Morvai Krisztina: "A gyermekekkel szembeni rossz bánásmód" (erőszak, elhanyagolás, visszaélés) Magyarországon az ezredfordulón - büntetőbírósági ítéletek tükrében. Collega 2002. 3. sz. 19. o.
[75] Jungi: i.m. 63. o.
[76] Peschers - Du Mont - Jundt: Prevalence of sexual abuse among women seeking gynecologic care in Germany. Obstet Gynecol, 2003. 1. sz. 103-108. o.
Adams JA: Medical evaluation of suspected child sexual abuse. J Pediatr Adolesc Gynecol, 2004/14. 191-197.
Adams JA: Evolution of a classification scale: Medical evaluation of suspected child sexual abuse. Child maltreatment. 2001. 6. sz. 31-36. o.
[77] A bántalmazás gyanújelei a gyermek életkorával párhuzamosan eltérő formákban jelenhetnek meg, pubertás korban még nehezebb a normális magatartás és deviáns viselkedés elkülönítése. A gyanújelek lehetnek általánosak és specifikusak, jelentkezhetnek a szomatikus, érzelmi és viselkedésbeli szinteken, illetve azok kombinációjában.
[78] Elek: i.m.180. o.
Elek Balázs: A személyi bizonyítékok megbízhatósága a büntetőperekben. Rendészeti Szemle 2009. 3. sz. 87-102. o.
[79] Berkes György - Julis Mihály - Kiss Zsigmond: Magyar büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára II. HVG, 2002. 2. kiadás, 594. o.
[80] McCann - Voris - Simon: Genital injuries resulting from sexual abuse: a longitudinal study. Pediatrics 1992. 2. sz. 307-317. o.
[81] Berenson - Chacko - Wiemann: A case-control study of anatomic changes resulting from sexual abuse. American Journal of Obstet Gynecol 2000. 4. sz. 820-824. o.
[82] Komp: i.m. 23. o.
[83] Elek Balázs: Az életkor jelentősége a gyermekkorú tanúk kihallgatásakor a büntetőeljárásban. Rendészeti Szemle 2011. 3. sz. 93-111. o.
[84] Morvai (2002): i.m. 20. o.
[85] Virág György: Családon belüli erőszak. Belügyi Szemle 2005. 9. sz. 21.o.
[86] Komp: i.m. 24. o.
[87] Herczog Mária: A gyermekek elleni erőszak más megközelítésben - a bántalmazó rendszer. Belügyi Szemle 2005. 9. sz. 78. o.
[88] Herczog: i.m. 79. i.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző dr. med. habil. adjunktus, Debreceni Egyetem Klinikai Központ.
Visszaugrás
