Ennek a tanulmánynak az a fő kérdése, hogy úgy kell-e a ZPO (Pp.) 1051. §-ának (2) bekezdését értelmezni, hogy ez valamely szerződés vonatkozásában felhatalmazást ad a választottbíróságnak a nemzetközi kereskedelmi forgalom államon kívüli kikötési eszköztárának, a nemzetközi jogi egyezményeknek, a soft law-nak (hajlékony jognak) vagy a lex mercatoriának, a felek megfelelő megállapodása nélkül történő alkalmazására?
Dr. Sandrock professzor véleménye - nemleges.
Németországban lényeges elemeiben 1998. január 1-jén életbe lépett a választottbírósági eljárást újraszabályozó 1997. december 22-i törvény (Schiedsverfahrens-Neuregelungsgesetz - SchiedsVfG). Ez lényegében az 1978. évi UNCITRAL-Mintatörvényt (ML) vette mintaképül.
Az új törvény egyik lényeges pontja "Az alkalmazandó jog" feliratú 1051. §-ban foglalt meghatározás. Ebben legfőképpen a jogválasztási megállapodásokról, és amennyiben ilyenek nincsenek, a szerződésre irányadó statútum objektív felderítéséről van szó.
A nem csupán a német, hanem a külföldi irodalomban is kibontakozott vita a következő kérdésekre vár megfelelő válaszokat: Jogosultak-e a felek "alkalmazandó jog"-ként államon kívüli szabályokat választani? Módjukban van-e tehát szerződésük tartalmába nemzeti vagy nemzetközi kereskedelmi szokásokat vagy akár nemzetközi kikötésformulákat (mint pl. az INCO-TERMS-et, az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződési Elveket, a LANDO Európai Szerződési Jog Elveket stb.) felvenni? Megállapodhatnak-e továbbá a (civilizált nemzetek által elismert) "általános jogelvek" érvényesítésében? Mi irányadó ennek kapcsán az olyan meghatározott nemzetközi jogi egyezményekre, amelyek nemzetközileg egységes magánjogot alakítottak ki (ezeket a föld sok, ha nem is valamennyi, állama ratifikálta), és amelyeknek szabályait a nemzetközi kereskedelmi forgalomban úgyszólván világszerte gyakorlatilag alkalmazzák is (mint pl. az 1980. április ENSZ-Vételi Jog-Egyezményt), amennyiben ennek az Egyezménynek az alkalmazását az irányadó lex contractus nem írja elő? Mi a helyzet ennek folytán az ún. magatartási szabályzatokkal (codes of conduct), amelyeket az ún. hajlékony jogszabályok (soft law) közé sorolnak [vö. pl. az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Nemzetközi Beruházásokról és Multinacionális Vállalatokról szóló 1976. évi Deklarációja, vagy az OECD 1978. évi Ajánlása a Versenykorlátozó Kereskedelmi Gyakorlat Elleni Akciók tárgyában]? Eltekinthetnek-e továbbá a felek a szerződésre irányadó statútum céljára egy konkrét nemzeti jogrend választásától, és szerződésüket alárendelhe tik-e e helyett az ún. lex mercatoria hatályának? Avagy csupán olyan lényegesen szűkebb joguk van, hogy csak olyan jogrendeket vagy jogszabályokat szerződésre irányadó statútumokként, amelyeket állami törvényhozó bocsátott ki vagy állami bíróságok fejlesztettek ki?
Miképpen kell azonban ugyanezekre a kérdésekre választ adni azokban az esetcsoportokban, amelyeket az jellemez, hogy a felek nem éltek a jogválasztással? Ilyen esetben magának a választottbíróságnak kell objektíven kiderítenie a szerződésre irányuló statútumot.
Az elsőként megnevezett esetcsoportban, vagyis olyan esetnél, amelynél a szerződés felei az alkalmazandó jogot jogválasztási kikötés útján akarják meghatározni, viszonylag világos választ kell adni ezekre a kérdésekre.
A ZPO új 1051. §-ának (2) bekezdése átvette mintaképének [ML 28. § (1) bek.] szóhangzatát. Ezt az utóbbi rendelkezést - nemzetközileg egybehangzóan - akképp értelmezik, hogy a felek ne legyenek kötve ahhoz, hogy szerződésük kizárólag valamely államon belüli jognak legyen alárendelve. E rendelkezés szerint ehelyett legyenek feljogosítva arra, hogy szerződésük tartalmává minden államon belüli jogon kívüli szabályt tehessenek, ehhez képest az előbb idézett kereskedelmi szokásokat vagy kikötés-formulákat, a fentebb említett nemzetközi egyezményeket, az "általános jogelveket" (general principles of law), valamint az ún. lex merca-toriá-t.
A ZPO új 1051. § (1) bekezdés 1. pontja a következőképpen szól: "A választottbíróságnak a jogvitát azokkal a jogszabályokkal összhangban kell eldöntenie, amelyeket a felek a jogvita tartalmára vonatkozóan alkalmazandókként jelöltek meg". Erre a szóhangzatra tekintettel abból kell kiindulni, hogy ez a rendelkezés a szerződésükre irányadó szabályok megválasztásánál olyan mozgásteret adott, ami megengedi nekik, hogy a megnevezett államon kívüli szabályokra alkalmazandókként hivatkozhassanak. A Német Szövetségi kormány ezt a felfogást - úgy tűnik - elvileg magáévá tette. A felek a törvényjavaslat Indokolása szerint nemzetközi magánjogilag vitathatatlanul megillető fél-autonómia folytán megválaszthatják az irányadó "jogi előírásokat", nem kell meghatározott állam jogrendjére korlátozódniuk, hanem választhatnak különböző nemzeti jogokból való jogi rendelkezéseket, vagy olyanokat is, amelyeket nemzetközi szinten dolgoztak ki". Kizárt dolog kereskedelmi szokások és kikötésformulák "jogi előírások"-nak minősítése, és kételkedni kell abban is, hogy az, ami az ún. lex mercatoria leple alatt rejtőzik, "jogi előírás" gyanánt minősíthető-e. Azoknál a szabályoknál azonban, amelyek nemzetközi egyezményekben fordulnak elő, vagy amelyek a Nemzetközi Bíróság (Internationales Gerichtshof-IGH) Statútuma 38. cikkelye (1) bekezdése d) pontjának értelmében, mint "általános jogelvek" (general principles of law) elismerhetők, a jogszabálykénti elfogadásának lehetősége kétségen kívül állhatna.
Az e fejezetben bevezetőleg felvetett kérdés a ZPO 1051. §-a (1) bekezdés 1. pontjának vonatkozásában egyértelműen a következőképpen válaszolható meg: autonómiájuk keretében a feleknek joguk van arra, hogy szerződésükre nézve olyan szabályokat is irányadóknak nyilváníthassanak, amelyek nem részei az általuk választott általános "lex contractus"-nak.
Olyan esetekben, amelyekben hiányzik a felek részéről a kifejezett vagy akár csak hallgatólagos jogválasztás, a választottbíróságnak objektív mércék alapján fel kell derítenie az irányadó szerződési statútumot.
Az ML 28. cikkelye (2) bekezdésének szövege: "Amennyiben a felek nem határozták meg az alkalmazandó jogot, a választottbíróságnak azt a jogot kell alkalmaznia, amelyet az általa alkalmazandónak tekintett kollíziós jog meghatároz" A ZPO 1051. §-a (2) bekezdésének meghatározása: "Amennyiben a felek nem jelölték meg az alkalmazandó jogi rendelkezéseket, a választottbíróságnak azon állam jogát kell alkalmaznia, amellyel az eljárás tárgya a legszorosabb kapcsolatokat mutatja".
A fennforgó összefüggésben a két eltérés közül egyiknek sincs jelentősége. "Az alkalmazandó jogi előírások" (ZPO) és "az alkalmazandó jog" (ML) közötti eltérés csupán a jogválasztásra vonatkozik, ami már megelőzően mindkét rendelkezés (1) bekezdésében szabályozva van, és amelyhez az itt vizsgálandó második bekezdés kapcsolódik. A jelen összefüggésben azonban már nem a felek jogválasztásáról, hanem a szerződésre irányadó statútum objektív meghatározásáról van szó. A két szabály szövegeiben mutatkozó első különbség itt tehát irreleváns.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
