A vadkár témakörét épp a nyár elején megjelent lapszámunkban érintettük egész más megközelítésből vizsgálva: a vadkár enyhítésére használt vadriasztó készülék megalapozhat-e birtokvédelmet (ld. Jegyző és Közigazgatás XXIV. évf., 3 szám). Most tekintsük át szerzőnk tolmácsolásában a vadkárbejelentéssel kapcsolatos jegyzői feladatokat, illetve a vadászatra jogosult és a földhasználó jogait, kötelezettségeit.
A vadkár megállapítása iránti eljárás során a jegyző feladatait a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (továbbiakban Vtv.) tartalmazza, a vadkár meghatározását pedig a Vtv.-n túlmenően annak végrehajtási szabályairól szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (továbbiakban: rendelet) határozzák meg alábbiak szerint.
A Vtv. 75. § (2) bekezdése szerint vadkárnak minősül a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.
A természetes önfenntartási érték tehát nem tekinthető vadkárnak, károkozás esetén a kártérítés mértékénél ezt az arányt figyelembe kell venni.
A végrehajtási rendelet pontosítja a vadkár fogalmát. A rendelet 82. § (2) bekezdése szerint a mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás.
Ebből az következik, hogy nem mindenfajta, csakis az olyan károsítás tartozik a fogalom alá, amely a mezőgazdasági kultúra terméskiesését okozza. A rendelet 82. § (3) bekezdése meghatározza azokat az időszakokat is, amikor a különböző típusú mezőgazdasági vadkárokat be lehet jelenti, igényelni (pl. őszi gabona: október 1. - július 31.; tavaszi gabona: április 1. - augusztus 31. stb.).
A rendeletben felsorolt mezőgazdasági kultúrákkal kapcsolatban a végrehajtási rendelet nem taxatív felsorolást tartalmaz, legalábbis erre mutat rá egy a Kúria által hozott ítélet, mely szerint a gyep-legelő-gazdálkodás is a mezőgazdasági művelés körébe tartozik. Nem kizárt, hogy a vadak az ilyen módon hasznosított területen idéznek elő terméskiesést a mezőgazdasági kultúrában. A mezőgazdasági kultúra lehet az állatok tartásához szükséges takarmány termesztése is, ami ökológiai szempontból is pozitív használatnak minősül. A vadászatra jogosult akkor is köteles a vadkár megtérítésére, ha az gyepként, kaszálóként, illetve legelőként hasznosított szántó művelési ágba tartozó ingatlanon következett be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
