Megrendelés
Jogtudományi Közlöny

Fizessen elő a Jogtudományi Közlönyre!

Előfizetés

Udvary Sándor: A jövő jogáról, ma (JK, 2019/2., 90-92. o.)

1. Az ember mindig is vágyott a jövőbe látni, a múlt-jelen sokszor vélt bizonyosságát kivetíteni a számára és utódai számára kijelölt időre. Nem az apokaliptikus látomások miatt, inkább azért, hogy bizonyságot lelhessen: a jövőben is jó sora lesz, vagy éppen jobb világ várja valahol. Mindennapjainkban pedig éppen a tervezés az, ami lehetővé teszi nagy célok elérését: ehhez a jövő befolyásolásának, előrelátásának képessége igencsak hasznos lehet. Éppen ez vezeti a gazdasági szakembereket a trendek felkutatásában; s a jogászokat is, ha nemcsak a meglévő jogot vizsgálják, hanem de lege ferenda nem is egy meghatározott törvényműről, hanem a fejlődés általánosabb jogi hatásairól gondolkoznak. Ez ad okot arra, hogy e hasábokon számoljunk be két kapcsolódó eseményről: egy konferenciáról, és az ott bemutatott kötetről.

2. A Wolters Kluwer, a Dentons Réczicza Ügyvédi Iroda és a Károli Gáspár Református Egyetem közös szervezésében került 2018. szeptember 27-én a "Future Law - A jövő joga" című konferencia megszervezésére, amelynek keretében neves előadók és feltörekvő szakemberek tartottak előadásokat. A konferencia vezérfonala az a robbanásszerű technológiai fejlődés és az általa kiváltott jogi hatások voltak, amelynek tanúi vagyunk, de szereplői is, akár fogyasztói, akár a joggyakorló oldaláról nézzük. A Bank Centerben rendezett konferencián - a teljesség igénye nélkül - a robotok jogi szabályozási trendjeiről, a technológiai változások munkajogra gyakorolt hatásáról, a hálózatgazdaság jogi vonatkozásairól, a cyberbiztonságról, az adatalapú gazdaság jogi kihívásairól, a közlekedési ágazat automatizálásáról lehetett a terület avatott szakértőitől, szabályozóitól, gazdasági szereplőitől előadásokat hallani. Az érdekfeszítő szakmai konzultációt sem mellőző ülés talán nem tudta megoldani a még alig látott kérdéseinket a jövő jogával kapcsolatban, de kiváló alkalom volt azok felvetésére. A szervezők elhivatottsága biztató és a jövőben talán várhatunk olyan konferenciákat, amelyek az említett egyes részterületeket mélyebben elemzi majd.

3. A konferencia volt a helyszíne a jelen sorokon bemutatandó könyv megjelentetésének is.[1] A technológiai kihívásokkal együtt járó jogalkotási és jogalkalmazási változások állandó kutatás alatt állnak, e kutatások egyik szereplője a Károli Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Infokommunikációs Jogi Tanszéke. Tóth András tanszékvezető és Klein Tamás tanársegéd, akik szerkesztői és a könyv jelentős részének szerzői, Szabó Endre Győzővel (a NAIH elnökhelyettese) kiegészülve egy minél teljesebb lenyomatot szerettek volna adni erről az újszerű jogi területről, ami a nyugat-európai, amerikai egyetemeken, kutatóhelyeken már egyre inkább bevett.

4. A kötet három nagyobb egységre tagolódik: technológiajog, robotjog, cyberjog - a címének megfelelően. A szerzők nyilvánvalóan tudatában vannak annak, hogy ezek a jogterületek a jogági tagozódásnak még annyira sem engednek, mint az elmúlt időkben már megszokottabbá vált médiajog vagy távközlési jog: egyik sem önálló jogág, legfeljebb keresztülfekvő jogterület, amelyet a szabályozási tárgyuk köt össze. Így van ez a választott három területtel is, amelyet a szerzők nem minden erőfeszítés nélkül tudnak egy kazalba tenni. Mégis a kötet - a jó szerkesztői munkának is köszönhetően - elkerüli azt a fenyegető sorsot, hogy eshetőlegesen egymásra dobált témák halmaza legyen: hasonlatom szerint inkább rendezett szénakazal, amelyben az egyes szálak a különálló, de rendezetten kapcsolódó témák, nem pedig összehányt szénarakás.

5. A technológiajog első egysége Szabó Endre Győző tollából az adatvédelmi kérdéseket elemzi. Az IoT (Internet of Things) elemzésétől a munkahelyi kémkedésen át a blockchainig terjedő vizsgálat összefoglaló következtetése figyelemre méltó: "A technológia alkalmas arra, hogy számos személyes jellemzőt feltárjon az egyénről, megfigyelje és kísérje őt, megfosztva adott esetben a magánszféra érinthetetlenségének illúziójától. A technológiai fejlődés nyomában elkerülhetetlenül a privacy zsugorodása jár. A kérdés nem az, hogy meg tudjuk-e fékezni az ezzel járó folyamatokat, hanem inkább az, hogy elviselhető és kezelhető szinten tartjuk-e az ezzel kapcsolatos aggodalmakat."[2] Bizony a jogászok nem fékezni hivatottak a fejlődést, de éppen a jog által biztosított magánélet védelme érdekében jogi eszközökkel is fel kell lépni a magánélet Alaptörvény által éppen fokozott védelem alá helyezett védelme érdekében.

A második egység a felhőszolgáltatásokról szól, Klein Tamás tollából. A felhő által gyakorolt gazdasági hatékonyság mindennapi realitás mára, de a jogi kérdések

- 90/91 -

még csak most kezdenek jelentkezni. Az adatbiztonság, az adat feletti ellenőrzés, a vállalt szolgáltatás biztosításának és elmulasztásának kontraktuális kérdései, megfejelve a jogviszony országhatárokon átívelő, a reálisból a virtuális világba átnyúló jellegével, mind-mind bonyolítják a vizsgálandó jogi kérdéseket. A szerző a rendelkezésre álló nemzetközi források felhasználásával elemzi és reagál ezekre a problémákra.

A technológiai jogi fejezet harmadik részét Tóth András írta és a versenyjogi kérdéseket elemzi. A szerző átfogóan gondolkodik az új technológiák versenyjogi hatásairól, amit az elemzett kérdések sokszínűsége is bizonyít. A szellemi tulajdon versenyjogi kérdéseitől a Big Data jelenségen keresztül az online platformokig terjed a vizsgálati spektrum, e sorok szerzőjének mégis talán az algoritmusokkal kapcsolatos versenyjogi kérdések elemzése a legérdekesebb ebben az egységben. Tóth András máshol is elemzi ezt a kurrens kérdést[3], amely példázza azt, hogy a klasszikus versenyjogi szabályok (versenykorlátozás, erőfölénnyel való visszaélés tilalma) miként öltöznek új köntösbe az új technológiának köszönhetően. Ráadásul az elméleti vita tárgya talán egyre inkább az lesz, hogy hoznak-e minőségi újdonságot az új platformok a versenyjogi helyzetbe, vagy a helyzet kezelhető-e a klasszikus fogalmi készlettel.[4]

Külön fejezet foglalkozik a platform alapú gazdaság jogi vonatkozásaival. E fejezetben Klein Tamás és Tóth András külön alpontokban elemzi az online tartalomszolgáltató platformok, a területalapú korlátozások peremfeltételeit, a megosztás alapú gazdaság szabályozási kihívásait. Ugyane fejezet platformszolgáltatási sajátosságainak kiemelésével elemzi az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat, az üzleti felhasználók tekintetében biztosítandó szerződési feltételeket, és a videómegosztó platformszolgáltatások egyes kérdéseit. A platform alapú gazdaság a szolgáltatások fogyasztóvédelmi vonatkozásaival zárul.

6. A robotjogi fejezet Klein Tamás tollából származik és áttekintő jelleggel mutatja be jelenlegi ismereteinket a tárgyban.[5] A szerző szépirodalmi példáktól sem visszariadva, olvasmányosan villantja fel a gondolkodás általános kereteit, majd olyan fajsúlyos témákat elemez mélységében, mint a robotok elektronikus személyiségének, az általuk okozott károkért való felelősségnek a kérdései. A rész jól simul rá a magyar jogirodalomban is alkotó más szerzők álláspontjára[6] és saját nézeteivel egészíti azokat ki a szerző, mint a robotok jogképességének és cselekvőképességének, nem kifelejtve a botránykövet: a robot állampolgárságának kérdéskörét sem.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére