A fizetési meghagyásos eljárásban eljáró hatóságnak a meghagyás kibocsátása iránti kérelmek felett gyakorolt kontrollja terjedelmi változásokon esett át, mely változások 2009. január 1.-jével indultak meg. Ennek során jelentősen szűkült a hatóság vizsgálati jogosultsága és az ez alapján tehető intézkedések köre. A kérelmek kontrollja tekintetében a magyar fizetési meghagyásos eljárásban a korábban érvényesülő osztrák - peres eljárással szoros kapcsolatot mutató - eljárási megoldás helyett a német eljárással fémjelzett modell, a tiszta fizetési meghagyásos eljárási szabályozás elemei mutathatóak ki.
A magyar fizetési meghagyásos eljárás szabályozásában az új évezred első évtizede, annak is az utolsó harmada több jelentős változást eredményezett, melyek hátterében a jogalkotó azon törekvése állt, hogy eljárásunk minél jobban megfeleljen a XXI. századi kihívásoknak.
2008-ban indult el azon jogszabály alkotási munka, mely 2009. január 1.-jével eljárásunkat újraszabályozta.[1] Ennek során a 2008. évi XXX. törvény modernizációs célkitűzéseket kívánt megvalósítani, és a Pp. XIX. fejezetén egy teljes - tartalmi - fejezetcserét hajtott végre. Egyik jelenős változást generáló tényezőként jelentkezett az eljárás elektronizációjának gondolata. Ennek megvalósítására szolgáló jogszabályi rendelkezéseket 2009. július 1.-jével kívánták hatályba léptetni a bíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárásokban.[2] A módosításokat azonban további jogszabály előkészítő munkák követték, és megszületett a 2009. évi L. törvény, amely 2010. június 1-től a fizetési meghagyásos eljárást közjegyzői hatáskörbe tartozó, külön törvényben szabályozott nemperes eljárássá minősítette.[3]
A jogalkotó ezen törvény rendelkezéseivel megteremtette az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás működésének jogszabályi alapjait. Az elektronikus eljárás működtetését a Magyar Országos Közjegyzői Kamara gondjaira bízta.[4]
A fizetési meghagyásos eljárás lényege az elektronikus eljárás során nem változik meg,[5] az elektronikus elemek megjelenítése azonban szükségképpen változásokat idéz elő az eljárás azon szabályaiban, melyek a technikai megoldásokkal szoros összefüggésben állnak, így gondoljunk a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek formájára, tartalmára, a kérelmek vizsgálatának terjedelmére, a fizetési meghagyások kibocsátásának módjára.
Jelen tanulmányban a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket vizsgáló hatóság (bíróság, közjegyző) intézkedési körének terjedelmét kívánom áttekinteni a jogszabályváltozások alapján, és értékelni a magyar szabályozás által alkalmazott megoldásokat az európai uniós tagállami tapasztalatok tükrében.
- 239/240 -
Az eljárási szabályok Pp.-ben történő elhelyezkedésének idején - azaz 2010. május 31-éig - a meghagyás kibocsátás iránti kérelem vizsgálata körében egyértelműen a keresetlevélre vonatkozó rendelkezéseket tekinthettük alkalmazandónak.[6] Így a hiánypótlás, áttétel, idézés kibocsátás nélküli elutasítás, és a benyújtáshoz fűződő jogi hatályok fenntartása a fizetési meghagyásos eljárásban is meghatározta a bíróság általi vizsgálatot.[7] Ezen időszakon belül is elkülöníthető azonban két szabályozási szakasz. 2008. december 31-ig azon időszakról beszélhetünk, amikor a polgári peres eljárás és a fizetési meghagyásos nemperes eljárás szoros kapcsolata volt jelen mind a jogi szabályozás, mind a joggyakorlat szintjén. Ennek egyik megnyilvánulása a kérelmezés módjához igazodott. Az 1 millió forintos értékhatárt meg nem haladó pénzkövetelés esetén a keresetlevél benyújtásával sem lehetett a fizetési meghagyásos eljárást elkerülni, a bíróság a kérelmet nem formája, elnevezése, hanem a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint tartalma alapján ítélte meg, és intézte el fizetési meghagyásos eljárásban.[8] Az értékhatárt meghaladó pénzkövetelések, valamint ingó dolog esetén a bíróság formálisan kötve volt a fél kérelméhez, tehát kérésedével beadása esetén peres eljárást folytatott le, fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemre a meghagyás kibocsátásával reagált.
Itt azonban a pontosabb állásfoglalás érdekében meg kell néznünk, hogy volt-e lehetősége a magyar bíróságoknak arra, hogy a kötelező esetkörön túli igényérvényesítéseket is hivatalból peres útra tereljék. Kimutatható a bírósági gyakorlat alapján, hogy amennyiben a bíróság számára a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben foglaltak fennállása kétségesnek mutatkozott, az ügy tárgyalására határnapot tűzhetett ki, azaz a nemperes eljárást hivatalból perré alakíthatta.[9] Jól mutatja a bíróság e kérdésben vallott álláspontját a következő intézkedés is: ha a fizetési meghagyás valamely okból nem volt kibocsátható, és keresetlevélnek sem volt tekinthető, a bíróság megtagadta a meghagyás kibocsátását.[10] Tehát ha a fizetési meghagyásos eljárás feltételei nem teljesültek a kérelem kapcsán, akkor először a peres eljárás jöhetett számításba, és csak annak a kiesése esetén beszélhettünk a meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasításáról. Tudatosan a bíróságon tartották ezáltal a jogosult kérelmét, és perben intézték el.
A bírói gyakorlat mellett a III. Pp. Novella is megteremtette a perré alakítás lehetőségét, amikor beiktatta a Pp. akkor hatályos 316. § (3) bekezdésébe azt a szabályozást, hogy a bíróság a fizetési meghagyásos eljárást perré alakíthatja át, ha megítélése szerint a követelésnek nincs jogalapja, fennállása kétségesnek mutatkozik, vagy a követelés jogszabály megkerülésre irányul.[11] A kommentár szerint e lehetőség megteremtését azért tartották szükségesnek, mert a fizetési meghagyásos eljárás szabályainak merev alkalmazása törést eredményezhetett volna a polgári eljárásjog elveiben, melyek szerint a bíróságnak az igazság szem előtt tartásával kell a jogérvényesítést elősegítenie.[12] Tehát 2008. december 31.-ig három olyan esetről kellett beszélni, amely a kérelemtől eltérő bírósági intézkedés körébe illeszkedett. 1. Fizetési meghagyásként kellett kezelni azt a keresetlevelet, amelyben a kötelező értékhatárt meg nem haladó összegű pénzkövetelést kívántak érvényesíteni. 2. A bíróság tárgyalást tűzhetett ki azon esetekben, ha megítélése szerint a kérelembe foglalt követelésnek nem volt jogalapja, fennállása kétségesnek mutatkozott vagy a követelés jogszabály megkerülésére irányult. 3. Hivatalból volt jogosult a bíróság a jogosult által igényelt költséget alacsonyabb, esetleg magasabb összegben meghatározni, illetve az illetékről is a kérelemtől eltérően rendelkezhetett.[13]
Legszorosabb értelemben a kérelemtől eltérő tartalmú meghagyás kibocsátása körébe a 3. pont alatti eset sorolható. Megállapíthatjuk, hogy a bíróság hivatalból felülírhatta a kérelem egyes pontjaiban megjelölt jogosulti kérelmet, ezáltal megjelent a magyar szabályozásban a kérelemnek megfelelő kibocsátás mellett a kérelemtől eltérő kibocsátás lehetősége is. A magyar eljárás ezen jellemzője alapján az osztrák megoldást követte, amely a peres eljárással nagyon szoros kapcsolatot mutató eljárásként jellemezhető (Mahnklageverfahren)[14]
A keresetlevél és a meghagyás kibocsátása iránti ké-
- 240/241 -
relem kapcsolatát biztosította ezen túl, hogy - ugyan a meghagyás kibocsátása iránti kérelem arra rendszeresített nyomtatvány megfelelő kitöltésével volt előterjeszthető, - a formanyomtatvány elemeit, mellékleteit a keresetlevélre vonatkozó Pp. 121. § határozta meg. Ennek következtében mind tartalmilag, mind a mellékletek tekintetében a keresetlevélre vonatkozó előírások jellemezték a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket.
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tartalmát tehát nem kizárólag a fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó szabályanyag határozta meg, hanem a kérelmezőnek figyelemmel kellett lennie a Pp. keresetlevél elemeit meghatározó 121. §-ára, annak változásaira is. Jól példázza a probléma keletkezését a közvetítői tevékenységre utalás,[15] mely a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglalt - kötelező - keresetlevél elem volt 2008. december 31.-ig. A Pp. ezen §-ára visszautaló rendelkezés (315. § (1) bekezdése) hatására ugyanis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket a bíróság jogi képviselővel eljáró kérelmező esetén idézés kibocsátása nélkül utasította el, jogi képviselő nélkül eljáró jogosultakat hiánypótlásra hívta fel.[16] A jogbiztonság elvileg nem sérült, mivel a 315. § (1) bekezdése felhívta a jogosultat és jogi képviselőjét a Pp. 121. § alkalmazására, de mivel a kérelem-formanyomtatványon ez a nyilatkozat nem kapott külön helyet, a joggyakorlat csak hosszabb idő után tudott reagálni a keresetlevélnél történt változás fizetés meghagyásos eljárás kérelmezése körében történő átvezetésével.[17][18]
Mellékletek kapcsán meg kell állapítanunk, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmekhez is kötelező mellékletek kapcsolódtak, így a jogi képviselő meghatalmazása,[19] valamint okirati bizonyítékok. A 2008. december 31-ig hatályos szabályozás tehát előírta a kérelemben megjelölt követelést alátámasztó okirati bizonyíték kérelemhez történő csatolását.
Ezáltal a fizetési meghagyás kibocsátása során a kérelem alapján eljáró bíró (bírósági titkár) a jogosult által a kérelemben megjelölt tények és a mellékletekben csatolt bizonyítékok vizsgálatát követően hozhatott döntést a kérelem tárgyában: így változatlan tartalommal, kérelemtől eltérő tartalommal kibocsáthatta a meghagyást, hivatalból perré is alakíthatta az eljárást, valamint elutasíthatta a kérelmet meghagyás kibocsátása nélkül. 2008. december 31-ig tehát egyértelműen az okirati bizonyításon alapuló fizetési meghagyásos eljárási modell jelent meg a magyar eljárásban.
Ezen modell érvényesül Belgiumban, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Olaszországban és Spanyolországban.[20] A kérelmező írásbeli bizonyítékokat köteles csatolni a kérelméhez, amely igazolja a követelés fennállását. A bíró érdemben vizsgálja a bizonyítékokat, és a fizetési meghagyás kibocsátásának feltétele, hogy a vizsgálat során a követelést megalapozottnak találja.[21] A bizonyítás terjedelmét, tartalmát, a bizonyítékként felhasznált okiratok szolgáltatását illetően azonban ezen tagállamok szabályozásai is eltéréseket mutatnak.[22]
Az okirati bizonyítást alkalmazó modell tagállamaiban - és ekként a magyar szabályozás alapján is - egységesen megállapítható, hogy - az okiratok benyújtásának módjától és az okirati kör terjedelmétől függetlenül - érvényesül a kérelem eljáró hatóság általi vizsgálata. A vizsgálat eredménye határozza meg, hogy kibocsátásra kerül-e a meghagyás, a kibocsátott meghagyás tartalmában mennyiben illeszkedik a kérelemben megjelöltekhez, illetve a kimutatott hiányok pótlásáról, kérelem elutasításáról szól a jogosultnak címzett határozat.
2009. január 1-jével több változás is bekövetkezett a Pp. fent bemutatott rendelkezéseiben. A bíróság perré alakítási jogát széles körűen meghatározó Pp. 316. §
- 241/242 -
(3) bekezdését hatályon kívül helyezték. Ez azonban nem jelentette azt, hogy teljesen megszűnt volna a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek perben történő elintézésének a lehetősége. Ugyanis a Pp. a továbbiakban akként rendelkezett, hogy amennyiben a fizetési meghagyás kibocsátásának a 313. § alapján nincs helye, a kérelmet fizetési meghagyás kibocsátása nélkül, keresetlevélként az általános szabályok szerint kell elintézni.[23]
Emellett a kérelmek és a bizonyítékok kapcsolatát szabályozó jogszabályi rendelkezések is változtak. A 2008. évi XXX. törvény beiktatta a Pp. 315. § (1) bekezdésébe, hogy azt az okiratot, amelyre a fél bizonyítékként hivatkozik, csak akkor kell csatolni, ha az a követelés kötelezett által való beazonosításához szükségesnek tűnik. Ezzel megszüntette az okirati bizonyítékok csatolására vonatkozó főszabályt, kivételként rendelkezett a továbbiakban róla.
A szabályozás a 2008. évi XXX. törvénnyel nyilvánosságra hozott azon törekvéssel állt összhangban, mely szerint meg kell valósítani a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek automatizált adatfeldolgozás keretében történő elintézését.[24] Ezért a törvényi szabályozás az okirati bizonyítékok csatolásának kérelmező általi választhatósága mellett lényegesen szűkítette az eljáró bíróság döntési jogosultságait a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek vizsgálata során. A kérelem elintézése körében úgy rendelkezett, hogy ki kell zárni a tárgyalás kitűzésének lehetőségét, a kérelem vizsgálatát formálissá kell tenni, és a meghagyásban külön fel kell hívni a kötelezett figyelmét, hogy a meghagyással érvényesített igény jogosságát és megalapozottságát a bíróság nem vizsgálta, azt csak a kötelezett ellentmondása nyomán fogja elbírálni.[25] Mivel 2009. január 1-től a jogalkotó lehetővé tette a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elektronikus eljárásban való elintézését, a kérelmek tartalmi vizsgálatának mellőzése szükségszerű lépésnek is tekinthető az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás működőképességének biztosításához.
2009. január 1-jével megváltozott tehát az okirati bizonyítékok megjelenítésének módja, csatolni nem kellett őket, tartalmukra azonban a kérelemben továbbra is lehetett hivatkozni. Így eljárásunk 2009. január 1.-jével egy másik, európai uniós tagállami megoldásokból ismert modell, az ún. tiszta fizetési meghagyásos eljárás felé mozdult el.
A tiszta fizetési meghagyásos eljárás a portugál, svéd, német és az osztrák polgári eljárásjog sajátossága.[26] Ezen modell legfőbb jellemzője, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem kötelező tartalmi elemein túl nem kell bizonyítékokat csatolni a kérelemben foglalt követelés alátámasztására, igazolására. A kérelmek alapján eljáró tagállami hatóságnak nem állnak rendelkezésére a jogosult által hivatkozott tények igazolásához bizonyítékok (okiratok), nem tudja szűrni a jogosult kérelmét. A kötelezett védelme kizárólag saját cselekményeivel (ellentmondásával) valósulhat meg. Ennek eredményeként a kötelezettel szemben kibocsátott, és ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyás a legtöbb tagállami jogrendszer által ismert mulasztási ítélettel mutat szoros párhuzamot.[27]
Az okiratok csatolását és a kérelmek tartalmi vizsgálatát mellőző tiszta fizetési meghagyásos tagállami megoldások is mutatnak eltéréseket. Két irányvonal különíthető el: az első szerint a kérelem abból a szempontból megvizsgálható, hogy a kérelmező által megjelölt igény, követelés az előadott tényekből levezethető-e (ún. okozatossági/megalapozottsági vizsgálat), míg a második megoldás szerint a kérelem érdemi vizsgálat alá nem kerül, kizárólag formai kontroll valósul meg. E két út közül az osztrák eljárás az elsőt, a német[28] és a portugál[29] eljárás a másodikat jeleníti meg.
Tehát a német fizetési meghagyásos eljárás során a kérelmek megalapozottságának vizsgálata nem történik meg, kizárólag formai vizsgálatnak vetik alá a beadványt.[30] Lényegében az eljárás feltételeinek fennállását, a kérelem törvényi követelményeinek teljesülését vizsgálják. Azaz a bírósági tisztviselő (Rechtspfleger) a formanyomtatvány formaságainak teljesülése mellett azt ellenőrzi, hogy az igény megfelelően meghatá-
- 242/243 -
rozásra került-e, egyáltalán bírósági útra tartozik-e a követelés érvényesítése, megelőlegezték-e a költségeket.[31] A gyakorlatban a vizsgálatot egy számítógépes rendszer segítségével végzik el, amely azonban nem jelenti azt, hogy a Rechtspflegernek semmilyen befolyása ne volna erre a vizsgálatra.[32] Ezért amennyiben magából a kérelemből kiderül, hogy az igény nem áll fenn, nyilvánvalóan alaptalan, illetve nem peresíthető, a fizetési meghagyásos eljárást megtagadják, a kérelmet elutasítják.
Az osztrák bíróságok ugyancsak hivatalból vizsgálják a kérelmek formai feltételeinek teljesülését. A kérelemben az igény meggyőző indokolása szükséges, melyet elegendő röviden megfogalmazni. A szükséges bizonyítékokat meg kell jelölni, okiratok csatolása nem szükséges.[33] A német megoldással ellentétben azonban az osztrák jogban törvényi felhatalmazást kap a Rechtspfleger a kérelmek megalapozottságának vizsgálatára is.[34] Egyes esetekben a megalapozottság vizsgálatától el lehet tekinteni, így amennyiben a követelés egyértelműen jogellenes, nem bocsátható ki fizetési meghagyás. Szigorúbb megalapozottsági vizsgálat ilyen esetben nem szükséges.[35] Tehát az osztrák jogban a Rechtspfleger a benyújtott kérelmet formai és tartalmi vizsgálatnak is aláveti. Utóbbi során a megalapozottságot vizsgálja, azaz hogy a kérelmező személyében az érvényesített igény fennáll-e.[36] Itt az kelthet aggályt, hogy a megalapozottsági vizsgálathoz relatív kevés a rendelkezésre álló adat, melyet a formanyomtatványra rá lehet vezetni.[37]
A 2010. június 1.-jével közjegyzői hatáskörbe helyeződött eljárásunk szükségszerűen változásokat mutat a kérelmek formai-tartalmi megítélése tekintetében, mivel a közjegyzők kizárólag a fizetési meghagyásos nemperes eljárásban járhatnak el, és a peres eljárásra a bíróságnak van továbbra is hatásköre. Emiatt jobban elkülöníthetővé válik a két eljárásra vonatkozó kérelem is. így a közjegyzőhöz benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem kizárólag a fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó szabályok alapján bírálható el. Amennyiben nem bocsátható ki a meghagyás, a kérelmet a 2009. évi L. törvény 24. §-a alapján elutasítja a közjegyző. A feltételeknek megfelelő kérelem alapján kibocsátásra kerül a meghagyás.[38]
A bíróság tevékenysége is alapvetően megváltozik a hozzá érkező kérelmek kapcsán. A Pp. 314. § (2) bekezdése az egymillió forintot meg nem haladó pénzkövetelések érvényesítése esetére - a Pp. 3. § (2) bekezdésében elhelyezkedő elvre reagálva - kijelenti, hogy amennyiben a jogosult ugyan keresetlevélként aposztrofálja kérelmét, de abban a kötelező fizetési meghagyásos eljárás esetkörébe eső igényt kíván érvényesíteni, és beadványát a bírósághoz nyújtja be, a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja keresetlevelét a Pp. 130. § (1) bekezdés c) pont alapján arra hivatkozással, hogy a pert más hatósági (közjegyzői) eljárásnak kell megelőznie. Emellett a jogosult számára útbaigazítást is biztosít, és tájékoztatja a fizetési meghagyásos eljárás megindítására vonatkozó eljárási szabályokról. Tehát a bíróság követi a 2010. május 31.-éig is folytatott gyakorlatot, és a kötelező fizetési meghagyás esetét nem engedi megkerülni a keresetlevél beadások által. A hatáskörváltozások miatt már nem ő maga intézkedhet a meghagyás kibocsátásáról, hanem formális határozattal el kell utasítani a kérelmet, és a jogosultat tájékoztatnia kell a közjegyző előtti eljárás lehetőségéről.
A Pp. állásfoglalása azonban kizárólag a kötelezően igénybe veendő fizetési meghagyásos eljárás esetén egyértelmű és vitathatatlan. Felvetődik ugyanis az a kérdés, hogy a bírósághoz beérkező egymillió forintot meghaladó igényt érvényesítő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem milyen megítélés alá esik. Az eljárás igénybevétele ezen összeg esetén már fakultatív, a kérelmező választja meg az igényérvényesítés módját, azaz a pert vagy a nemperes eljárást. Miként ítélhető meg így a bírósághoz beérkező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elnevezésű beadvány? Két intézkedési alternatíva jöhet számításba a Pp. és a 2009. évi L. törvény szabályainak áttekintése alapján: (1) formája, elnevezése alapján a Pp. 130. §-a alapján elutasítja a bíróság a kérelmet, és közjegyzői nemperes útra tereli az igényérvényesítést; (2) vagy a tartalma szerint ítéli meg [Pp. 3. § (2) bekezdés] a bíróság a kérelmet, befogadja azt, de hiánypótlásra hív-
- 243/244 -
ja fel a jogosultat, mivel a kérelme, különösen a bizonyítékok kapcsán, nem felel meg Pp. 121. § keresetlevéllel szemben támasztott követelményeinek.
A bírói gyakorlat számára már 2010 júniusában rendelkezésre állt azon állásfoglalás, mely a fenti esetkörre vonatkozó intézkedéseket meghatározta. Így amennyiben a jogosult 1 millió forint feletti pénzkövetelést kíván fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesíteni, úgy a kérelmet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján kell elutasítani.[39] Azaz a bírói gyakorlatnak a felvázolt alternatívák közül az 1. megoldást kell követnie. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a másodikként felvázolt lehetőség, tehát a bírósághoz benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek befogadása, nem támogatható, mivel a jogosultat a bíróság ezáltal elzárná a jogszabály által biztosított választás lehetőségétől, és belekényszerítené egy peres eljárásba a költségkímélőbb és gyorsabb nemperes eljárás helyett.[40] Természetesen a kérelem bíróság általi elutasítását követően a jogosult ismét megválaszthatja az igényérvényesítés útját: keresetlevelet terjeszthet elő, vagy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a közjegyzőnél terjeszti elő.
Így eljárásunk a kérelmezés, és a nemperes-peres eljárás kapcsolata alapján a német modellhez helyeződött közelebb. A bíróság és a közjegyző jól elhatárolható jogosultságokkal rendelkezik az eljárásokkal kapcsolatban, melynek kihatásaképpen a fizetési meghagyásos eljárás is ellentmondás (illetve az eljárás megszüntetését követő önálló perindítás) eredményeképpen alakulhat perré.[41] Így azt tapasztalhatjuk, hogy a hatáskör megváltozása jobban elhatárolhatóvá tette a két típusú eljárást, a közöttük megjelenő átmenetek lecsökkentek, a hivatalból történő perré alakítás lehetősége megszűnt.
Az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás megvalósítása érdekében tett jogalkotói lépések nyomán a 2010. június 1-jével közjegyzői hatáskörbe került eljárásunk az okirati bizonyítékok csatolásában és a kérelmek vizsgálatában 2009. január 1.-vel bekövetkezett szabályozást változatlan tartalommal emelte át a 2009. évi L. törvénybe. Ekként az Fmhtv. a kérelmek tartalmi elemként továbbra is kéri a követelés alapjául szolgáló jogviszony létrejöttének és a követelés lejártának időpontját, a követelés beazonosításhoz szükséges adatokat, valamint a kérelemben röviden elő lehet adni az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényeket, és meg lehet jelölni azok bizonyítékait.[42] Az alkalmazott nyelvi megoldás, azaz a "lehet" szó használata azt mutatja, hogy továbbra is a kérelmező választásán múlik, hogy megjelöli-e a bizonyítékait, vagy sem. A kérelmet tehát nem kell kötelező módon megindokolni, ahhoz nem kell és nem is lehet okirati bizonyítékokat csatolni.[43]
Kizárólag annyiban kell a kérelemben konkréttá tenni a követelést, hogy az alapján a későbbi végrehajtás elrendelhető legyen.[44] Tehát a jogosult dönti el, hogy a kötelezettet a követelés alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak megjelölésével olyan helyzetbe hozza-e, hogy az ügyben vele szemben érvényesített igényt egyértelműen megállapíthassa. Amennyiben ugyanis ez a megfelelő konkretizálás nem történik meg, nem vonultatja fel bizonyítékainak listáját a jogosult, nagyobb eséllyel élhet a kötelezett ellentmondással, mint azon igények esetén, amelyek egyértelműen meghatározásra kerültek. A felsorolt bizonyítékok akár el is rettenthetik a kötelezettet az ellentmondás előterjesztésétől.
A jogosult által választott megoldás azonban a közjegyzőt eljárása során nem befolyásolja, a kérelemnek nem kötelező eleme a bizonyítékok megjelölése. Az Fmhtv. 21. § (3) bekezdése értelmében a kérelemben szereplő adatok helyességéért a kérelmező felel, amely kihangsúlyozza, hogy a jogosult döntési szabadsággal rendelkezik a bizonyítás tekintetében.[45] A közjegyzőnek nincsen mérlegelési lehetősége a kérelem vizsgálata során, a törvény a kérelem alaki vizsgálatát teszi a közjegyző kötelezettségévé. A közjegyző tehát a fizetési meghagyás kibocsátása során a kérelmet érdemben - jogi és ténybeli alap tekintetében - nem vizsgálja.[46] Kizárólag a kötelezett magatartásán múlik, hogy az eljárás perré alakul és a bírósági peres eljárásban vizsgálják a kérelem megalapozottságát, vagy a meghagyás - érdemi kontroll nélkül - jogerőre emelkedik.
A közjegyző általi formai vizsgálat előszobájaként kell beszélnünk az elektronikus formanyomtatvány-
- 244/245 -
ról.[47] A nyomtatvány-kitöltő program figyeli a kötelező mezők kitöltését, és amennyiben a kérelmező a kötelező mezőket kitöltötte, a kérelem elküldhető a MOKK rendszerébe. A formai feltételek teljesítése elégséges ahhoz, hogy a kérelem befogadható legyen. A tartalmi feltételek, azaz hogy az adott kérelemelemnél valós vagy valótlan adat került-e megjelölésre, nem befolyásolja sem a számítógépes adatfeldolgozást, sem a közjegyzőt a meghagyás kibocsátása során.[48] Így kizárólag formai vizsgálatról beszélhetünk, mely a német típusú tiszta fizetési meghagyásos modellt jeleníti meg a hazai szabályozásban.
2008. december 31-ig a magyar fizetési meghagyásos eljárás a bíróság hatáskörében olyan eljárásként jelent meg, mely mind a szabályozás, mind a gyakorlati alkalmazás szintjén - az osztrák fizetési meghagyásos eljárással rokon módon - szoros kapcsolatot mutatott a polgári peres eljárással. A kérelem alapján eljáró bíróság számára több, szám szerint három alapot is kínált a jogalkotó a nemperes eljárás perré alakítására.
2009. január 1.-jével leszűkült ezen lehetőségek köre, és a bíróság kizárólag a fizetési meghagyás alkalmazási körébe nem illeszthető fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek esetében tartotta meg a peres eljárásban való eljárási lehetőségét. 2010. június 1.-jével függetlenedett a két eljárás szabályozási és hatásköri szinten is egymástól. A közjegyző kizárólag a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek alapján jár el, a bíróság a polgári peres eljárásokban.
A visszatekintés alapján tehető második megállapításunk, hogy egyre szabadabbá váltak a bizonyításra vonatkozó előírások: 2008. dec. 31-éig kötelező volt;
2010. május 31-éig akkor kellett, ha ez a kötelezett szempontjából segítséget jelenthetett; mára a kérelmező szabad választásává vált ez a kérdés. Így e téren is modellváltást észlelhetünk fizetési meghagyásos szabályozásunkban, amely 2009. január 1-jével indult el, és egyértelműen az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás bevezetésére vonatkozó jogalkotói lépések váltották ki.[49]
A változások értékeléseként a következő megállapítások tehetőek:
1) Az eljárás közjegyzői hatáskörbe kerülésével a fizetési meghagyásos nemperes eljárás szabályozási szinten is függetlenedett a polgári peres eljárástól, mely azzal a pozitívummal járt, hogy 2010. június 1-től megvalósult a kérelmező rendelkezési joga, az azt korlátozó jogszabályi rendelkezések hatályukat veszítették. Jól mutatja a rendelkezési jog tiszteletben tartására való törekvést a bíróságok oldaláról az az állásfoglalás is, melyet a Fővárosi Bíróság fogalmazott meg: a bírósághoz benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek befogadása nem támogatható, mivel a jogosultat a bíróság ezáltal elzárná a jogszabály által biztosított választás lehetőségétől, és belekényszerítené egy peres eljárásba a költségkímélőbb és gyorsabb nemperes eljárás helyett.[50] Ezáltal a magyar fizetési meghagyásos eljárás a peres eljárástól független eljárási megoldások csoportjához csatlakozott, és mára a német, olasz, francia, görög és spanyol eljárásjog mellett jelenik meg ezen jellemzője alapján.[51]
2) Az okirati bizonyításon alapuló eljárási modell időszakában (2008. december 31.-ig) bíróság megvizsgálta a kérelmező által csatolt és hivatkozott bizonyítékokat, és döntött a meghagyás és a kérelem egymáshoz való viszonyáról: annak egészére vagy egy részében megváltoztatva bocsátotta ki a meghagyást, illetve terelte a nemperes eljárást peres útra. Azáltal azonban, hogy a bíróság, illetve a közjegyző 2009. január 1.-jét követően már kizárólag formai kontrollt gyakorolhat a kérelmek felett, megszűnt a kérelmezői nyilatkozat felülírásának a lehetősége. A német típusú vizsgálati módszer (formai vizsgálat) magával hozta a magyar eljárásba is a kérelemtől eltérő kibocsátás lehetőségének a kizárását, a 2009. évi L. törvény 26. § (5) bekezdése - a német ZPO mintájára[52] - kifejezetten kinyilatkoztatja, hogy a fizetési meghagyást a kérelemtől eltérően nem lehet kibocsátani.
Tehát 2010. június 1.-jével a közjegyző hatáskörébe került eljárásban teljes egészében megszűnt a perré alakítás lehetősége, melynek nyomán formálisan megszűnt a kérelemtől eltérő tartalmú (részleges) kibocsátás utolsó lehetősége is. A 2009. évi L. törvény alapján a közjegyző a jogosult kérelmével azonos tartalommal, a kötelezett meghallgatása és bizonyítás felvétele nélkül köteles kibocsátani a meghagyást.[53] A közjegyzőnek nincsen joga mérlegelni, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet megalapozottnak tartja-e, azt perakadály híján akkor is ki kell bocsáta-
- 245/246 -
nia, ha alaptalannak tarja. Továbbá nincsen joga eltérni a kérelem tartalmától.[54]
A törvény utóbbi kategorikus rendelkezése azonban nem érvényesül teljes körűen, több helyen maga az Fmhtv. rontja le az általános szabályt. Így az Fmhtv.alapján tér el a közjegyző a kérelemtől, amikor a jogosult költségfeljegyzési joga folytán meg nem fizetett díj tekintetében a MOKK javára marasztalja a kötelezettet a fizetési meghagyásban,[55] valamint amikor a kötelezetti pertársak díjviselése tárgyában a kérelemtől eltérően bocsátja ki a fizetési meghagyást.[56]
Értelmezést igényel ezen túl a az Fmhtv. 42. § (4) bekezdése, mely szerint az eljárási díj és a fél célszerű és jóhiszemű eljárása keretében az eljárásban felmerült másolati díj az eljárási költség részét képezik, és az eljárási költség viselésére a Pp. perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni. Ennek értelmében a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembe vételével állapítja meg.[57] Az Fmhtv. azonban ettől eltérően, a kérelemmel azonos tartalommal történő kibocsátásról rendelkezik. A kommentár álláspontja szerint a törvény szellemével, a jogosult fokozott felelősségével összhangban az Fmhtv. 42. §-a (4) bekezdésének a helyes értelmezése az, hogy csak az Fmhtv. által kifejezetten megengedett körben, valamint a hivatkozott törvényhelyen kiemelt és hivatalból amúgy is vizsgálandó eljárási díj (másodlati díj) tekintetében dönthet a közjegyző a kérelemtől eltérően, de ekkor sem ítélhet meg a jogosultnak nagyobb költséget, mint amennyit az érvényesíteni kíván.[58]
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az eltérő tartalmú kibocsátás lehetőségének kifejezett kizárása mellett megjelenik a közjegyző mérlegelési lehetősége, mely által a magyar szabályozás mégsem követi egyértelműen a német modell szerinti eljárást a meghagyás kibocsátása körében, és ismeri a kérelemtől eltérő tartalommal kibocsátott fizetési meghagyásokat is. Ezáltal egy vegyes rendszer valósult meg: a német modell kizárólag a jogi szabályozás szintjén érvényesül, a kibocsátott meghagyás kérelemhez való viszonya tekintetében megjelennek az okirati bizonyításon alapuló modellre jellemző vizsgálati és kibocsátási elemek (eltérő tartalmú kibocsátás lehetősége) is.
A magyar fizetési meghagyásban jelen lévő közjegyzői mérlegelésen alapuló tartalmi elemek mellett azonban főszabály szerint a kérelmek formai vizsgálata, kérelemtől eltérő kibocsátás kizártsága érvényesül, mely a vegyesnek tekinthető vizsgálati módszer ellenére is aggályokat vethet fel. A tisztán formai vizsgálaton alapul eljárásban a kötelezettet az eljáró hatóság nem tudja megvédeni a jogosulatlan igényekkel szemben, ezáltal a rosszhiszemű kérelmezők előnyös helyzetbe kerülnek. A tiszta modell előny tehát, hogy a kérelmek vizsgálata nem hátráltatja a meghagyásos eljárásokat, hátránya, hogy a kötelezett oldalán jogvédelmet nem képes megvalósítani, amely miatt csökkenhet az eljárás iránti bizalom. Ezzel szemben az okirati bizonyításon alapuló fizetési meghagyásos eljárásokban a jogállamiság eszméjét szem előtt tartva megkövetelik az érvényesített igény igazolását, okiratokkal történő alátámasztását. Az okirati bizonyítékok átvizsgálásával kiszűrhetőek a kötelezettel szemben jogalap nélkül érvényesített követelések. Hátránya azonban, hogy a vizsgálat elvégzése miatt több időt vehet igénybe az eljárás lefolytatása, az okiratok megkövetelése szemben áll az eljárás egyszerűsítésének, különösen a gyorsításának elvárásával. Az elektronikus fizetési meghagyásos eljárást gyakorlatilag lehetetlenné teszi.[59]
Felvetődik a kérdés, hogy a felek, azaz jogosult-kötelezett viszonyában kell-e e fizetési meghagyásos eljárásban egyforma jogvédelmet biztosítani? Véleményem szerint nem. Maga az eljárási szerkezet sem támasztja alá a felek egyenlőként történő kezelését: az eljárás a jogosult kérelmére indul, a kötelezett a kibocsátott meghagyás kézbesítésével értesül a vele szemben lefolytatott eljárásról. Az eljárás a jogosult igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében került szabályozásra, ezért abban a kérdésben is, hogy a kérelemben foglalt adatok, tények mennyiben kívánnak
- 246/247 -
alátámasztást, követhető lehet ez az eredeti célkitűzés: a jogosult érdeke, amely egyértelműen a rövid határidővel lefolyó, lehető legkevesebb bizonyítással járó fizetési meghagyásos eljárás. A kötelezett érdekvédelmét a jogi szabályozás és az eljáró hatóság azáltal tudja biztosítani, hogy megfelelő tájékoztatást nyújt számára a meghagyás jogi jellegéről, a jogorvoslati lehetőségről, valamint elmaradásának jogkövetkezményeiről. A fentiekre tekintettel a magyar eljárásban szabályozott tiszta fizetési meghagyásos eljárási modell német változata, azaz a kérelmek formai vizsgálata megfelelő megoldásnak tekinthető.
A magyar szabályozás tehát a peres eljárással szoros kapcsolatot mutató, és egyértelműen okirati bizonyításon alapuló fizetési meghagyásos eljárástól eljutott az önálló és tiszta (okiratokat mellőző) eljárási megoldáshoz, megszűnt a hivatalból történő perré alakítás és formálisan a kérelemtől eltérő kibocsátás lehetősége. Ezáltal a magyar fizetési meghagyásos eljárásban kiteljesedett a kérelmező rendelkezési joga az eljárás kérelmezése körében, és a kérelmek vizsgálata kapcsán olyan megoldást követ, mely lehetővé teszi az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás működését. ■
JEGYZETEK
[1] 2008. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról
[2] 2008. évi XXX. törvény 63. § (7) bek.: 2010. május 31.-ig hatályos Polgári Perrendtartásról szóló 1962. évi III. törvény (Pp.) 315. § (4) bek.; 317. § (2) bek.; 314. § (2), (3) bek.
[3] 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról (Fmhtv.)
[5] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest 2008, 527.
[6] Németh János-Kiss Daisy (szerk): A bírósági nemperes eljárások magyarázata, A polgári nemperes eljárások magyarázata 1, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002,186. (a továbbiakban: Németh-Kiss, 2002)
[8] Németh-Kiss, 2002,186.
[9] BH 1974.306.; BH 1975.474.; BH 1977.114.
[10] Németh-Kiss, 2002,188.
[11] Már az I. Pp. Novella (1954) is rendelkezett erről a lehetőségről az akkor hatályos Pp. 316. § (2) bekezdésével.
[12] Németh-Kiss, 2002,189.
[13] Szabó Imre (szerk.) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény magyarázata III. Kötet, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2006, 1304-1305.; Németh-Kiss, 2002,195.
[14] Az osztrák szabályozásban a fizetési meghagyásos eljárás a rendes peres eljárás kereteibe integráltan jelenik meg. Azaz a fizetési meghagyásos eljárás az osztrák polgári eljárásjogban a meghatározott összeghatárt (30 ezer eurót) meg nem haladó pénzkövetelések iránti polgári peres keresetindítások szükségszerű első lépése, tehát - függetlenül a kérelmező akaratától, valamint a kötelezetti ellentmondás benyújtásának valószínűségétől -, az igényt kötelező első lépésben fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíteni. Lásd erről bővebben: Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich (Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft (JWV) 2007. 35-36.
[15] 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről
[16] BH 2004.190.
[17] 2009. január 1.-jével kikerült a közvetítői eljárásra utalás a 121. szakaszban elhelyezett keresetlevél kötelező tartalmi elemei, és ezáltal a meghagyás kibocsátása iránti kérelem elemei közül is, a fenti probléma azonban nagyon is valós volt 2008. december 31.-ig. Ilyen és hasonló problémák elkerülése érdekében tekinthető támogatandónak az elkülönült, a fizetési meghagyásos kérelemre kialakított tartalmi meghatározás. Lásd erről: Molnár Judit: Az európai és a magyar fizetési meghagyásos eljárás, Kontroll Jogtudományi Folyóirat 01/2006. 53-54.
[18] Meg kell jegyezni, hogy a felek közötti egyeztetés elvárása továbbra is jelen van azonban a Pp. keresetlevélre vonatkozó előírásai körében. 2011. március 1-jével visszakerült ugyanis a Pp.-be - a 2009. január 1. és 2010. július 31. között már jelen lévő, de 2010. augusztus 1-jével hatályon kívül helyezett - a Pp. 121/A. §-ba foglalt előzetes egyeztetési kötelezettség a vállalkozások egymás közötti pereiben. Lásd erről: Kiss Daisy: És mégis, kinek az érdeke? Jegyzetek a Polgári perrendtartás egy újabb módosításához, Ügyvédek Lapja L. évf. 3. szám 2011. május-június 32-33.
[19] Szabó Imre (szerk.) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény magyarázata III. Kötet, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2006,1297.
[20] COM (2002) 746. (2002. 12. 20.) Zöld Könyv az egységes európai fizetési meghagyásos eljárásról, és a kis értékű követelések elbírálására irányuló eljárások egyszerűsítéséről és gyorsításáról 32.
[21] Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában, Jogtudományi Közlöny 2012. január, 6.; lásd még ehhez: Harsági Viktória: Európai fizetési meghagyásos eljárás mint a hatékony jogérvényesítés eszköze? Magyar Jog 2012. 12. szám 764-765.
[22] Lásd erről: Beltz, Karl-Heinrich: Unterschiede des Mahnverfahren im deutschen und französischen Recht, RIW 1992./7. 537. ; Ebenbichler, Gerhard: Die französische Procédure d'injonction de payer (bzw de faire) im Vergleich zum Mahnverfahren in Österreich, ZfRV 2006/2.64.; COM (2002) 746. 28.; Yessiou-Faltsi, Pelayia: Civil Procédure in Hellas (Kluwer Law Internationale The Haag, London, Boston, 1995, 400. ; Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in den Mitgliedstaaten der EU - Generalbericht Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 11.; Fröhlingsdorf, Josef/Lincke, Karl H: Das neue spanische Zivilprozessgesetz (LEC) Auswirkungen auf die wirtschaftsrechtliche Praxis, Recht der Internationalen Wirtschaft (RIW) 5/2001 359.; Piekenbrock, Andreas: Der italienische Zivilprozess im europäischen Umfeld, Duncker und Humblot Berlin, 1998, 94.; Frank, Martin: Das verfahrenjein-leitende Schriftschtück in Art. 27 Nr.2 EuGVÜ, LGVÜ und in Art. 6 Haager Unterhaltsübereinkommen 1973., Duncker und Humblot Berlin, 1998, 147.
[23] 2010. május 31.-ig hatályos Pp. 316. § (3) bekezdése
[24] 2008. évi XXX. törvény, Általános indokolás 964.
[25] 2008. évi XXX. törvény 45. §-ához fűzött indokolás 980.
[26] Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in den Mitgliedstaaten der EU - Generalbericht 14.; Gundlach, Eva: Europäische Prozessangleichung Gegenstand-Struktur-Methode dargestellt am Beispiel des Mahnverfahrens, Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Juristischen Fakultät der Eberhar-Karls-Universität Tübingen, Köhler-Druck, Tübingen 2005. 56.; Ugyanígy nyilatkozik: Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában, Jogtudományi Közlöny 2012. január 6.
[27] Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E: Das Mahnverfahren in den Mitgliedstaaten der EU - Generalbericht 14.
[28] A vizsgálat hiánya ki is tűnik a jogszabály szövegéből, amikor kifejezetten rendelkezik az érvényesített igény vizsgálatának hiányáról. ZPO Kommentár 691 § RN. 21.
[29] Freitas, Jose Lehre de: L'Injonction de Payer dans la loi Portugaise, m-.Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International 2001. 231.
[30] Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich, JWV, 2007. 88.
[31] Ibid.
[32] Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában, Jogtudományi Közlöny 2012. január 7-8.
[33] Lásd ehhez: 1895. évi osztrák polgári perrendtartás, Zivilprozessordnung (öZPO) § 226.; Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában, Jogtudományi Közlöny 2012. január, 8.
[34] Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in Österreich, in Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International, 2001,78.; A 2002-es öZPO novella vezette be ezt az intézményt. Előtte kizárólag a peresíthetőséget lehetett vizsgálni, azaz amennyiben fizetési meghagyás nem lenne kibocsátható, perré alakítható-e az eljárás. Mára már vitathatatlan, hogy a peresíthetőséget a megalapozottság körében kell vizsgálni. Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich, JWV, 2007,90.
[35] Erről részletesebben: Kodek, Georg E.: Zum Prüfungsumfang im Mahnverfahren (Österreichische Richterzeitung (RZ), 1998,238-246.
[36] Gundlach, Eva: Europäische Prozessangleichung Gegenstand-Struktur-Methode dargestellt am Beispiel des Mahnverfahrens, Inaugural-Dissertation zur Erlangung der Doktorwürde der Juristischen Fakultät der Eberhar-Karls-Universität Tübingen, Köhler-Druck, Tübingen 2005,128.
[37] Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában, Jogtudományi Közlöny 2012. január 8.
[39] A felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a Pp. 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható. 130. § (1) bekezdés b) pont
[40] A Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiuma által a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnökének küldött 2010. El. II. B. 38/13. számú tájékoztatás a 2009. évi L. törvény hatályba lépésével kapcsolatos bírósági gyakorlatról. 2010. június 10.
[41] Fmhtv. 34. és 37. §
[42] Fmhtv. 20. § (1) és (4) bek.
[43] Az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése értelmében a költségkedvezmény iránti kérelem, az igazolási kérelem, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem, részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelem, valamint a félbeszakadással összefüggő beadványok kivételével - ha e törvény vagy e törvény felhatalmazása alapján az igazságügyért felelős miniszter rendeletében másként nem rendelkezik - a beadványokhoz mellékleteket csatolni nem lehet.
[44] Szécsényi-Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás, in: Varga István (szerk.): Polgári nemperes eljárások joga ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010. 873.
[45] Szécsényi-Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás, in: Varga István (szerk.): Polgári nemperes eljárások joga ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010. 874. o.
[46] A kérelem alaki vizsgálata körében a közjegyző a jogosultat a hiányok pótlására hívhatja fel, a kérelmet átteheti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, más hatósághoz, hivatalból elutasíthatja a kérelmet és a jogképességgel rendelkező szervezetek elektronikus nyilvántartásába tekinthet bele. Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Közigazgatási és Jogi Kiadványok Complex Kiadó, Budapest, 2012, 241.
[47] 2009. évi L. törvény 19. §-ához fűzött indokolás
[48] Szécsényi-Nagy Kristóf előadása a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásról, Hajdú-Bihar Megyei Ügyvédi Kamara szervezésében tartott tájékoztató, Debrecen 2010. június 14.
[49] 2008. évi XXX. törvény; 2009. évi L. törvény
[50] A Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiuma által a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnökének küldött 2010. El. II. B. 38/13. számú tájékoztatás a 2009. évi L. törvény hatályba lépésével kapcsolatos bírósági gyakorlatról. 2010. június 10.
[51] Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Manhverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich, JWV, 200736.
[52] ZPO 691. § (1) bek. 2. pont
[54] A fizetési meghagyást a kérelemtől eltérően nem lehet kibocsátani. Fmhtv. 26. § (5) bek.; Szécsényi-Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás, in: Varga István (szerk.): Polgári nemperes eljárások joga ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2010. 883.
[55] Az Fmhtv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárási díjat a jogosult az eljárás megindításakor köteles megfizetni, kivéve, ha az eljárási díj megfizetéséről utólag kell határozni; az utóbbi esetben az eljárási díjat az viseli, akit a közjegyző, illetve a bíróság erre kötelez. Személyes költségfeljegyzési jog engedélyezése esetén a díj megfizetéséről és viseléséről a közjegyző az Fmhtv. 50. §-ának (1) bekezdése alapján a fizetési meghagyásban, illetőleg az eljárást befejező határozatában rendelkezik. Ha a közjegyző a jogosultat költségkedvezményben részesítette, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek a MOKK rendszerén történő rögzítésekor a közjegyző nyilatkozik arról, hogy a jogosultat költségkedvezmény illeti meg, megjelöli annak mértékét és jogcímét [Fmhtv. 50. § (5) bek.]. Lásd erről: Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Közigazgatási és Jogi Kiadványok Complex Kiadó, Budapest, 2012,280-281.
[56] Az Fmhtv. 46. § (2) bekezdése szerint, ha az eljárási díjat és az eljárás költségeit a kötelezettek viselik, rájuk a Pp költségviselési szabályait kell alkalmazni. Pp. 82. § (1) és (2) bek. Lásd erről részletesen: Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Közigazgatási és Jogi Kiadványok Complex Kiadó, Budapest, 2012, 281. és 292-294.
[57] Pp. 79. § (1) bek
[58] Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez Közigazgatási és Jogi Kiadványok Complex Kiadó Budapest, 2012. 280.
[59] Így nyilatkozik: Hess, Burkhard: Strukturfragen der europäischen Prozesangleichung, dargestellt am Beispiel des Europäischen Mahn- und Inkassoverfahrens, in Schütze (Hrsg.): Einheit und Vielfalt des Rechts, Festschrift für Reinhold Geimer, 2002, 362.; Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E.: Überlegungen zu einem europäischen Mahnverfahren, in: Rechberger, Walter H.-Kodek, Georg E. (szerk.): Orders for payment in the European Union, Civil Procedure in Europe 4. Kluwer Law International, 2001, 47.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem (Debrecen).
Visszaugrás
