Jelen írás szervesen épül a "Gondolatok a felelősségkizáró és -korlátozó kikötések érvénytelenségéről a modernizált szerződési szabályok tükrében" című tanulmányomra,[1] amelyben elsősorban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:152. §-ának tényálláselemeit vettem nagyító alá, valamint elhelyeztem a Ptk. további, a kártérítési felelősséget korlátozó vagy kizáró kikötés érvénytelenségét megállapító normáinak rendszerében. Kiindulópontomat a következő tétel képezte: a felelősségkizáró és -korlátozó kikötésekkel szembeni, a Ptk. 6:152. §-ában megszövegezett tilalom általános érvényű, minden szerződésre kiterjedő, és független bármely más különös tényálláselemtől vagy a szerződés más rendelkezésétől. A szerződési szabadság határát kijelölő abszolút jellegű minimumszabályról van szó, amely szerint a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Az alábbiakban célom a fogyasztóval szemben alkalmazott, meg nem engedett felelősségkorlátozó kikötések semmisségét egyes további érvénytelenségi okokkal összevetni, így elsősorban a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségével, vagy a fogyasztói jogokat csorbító feltétel, illetve a fogyasztói joglemondás semmisségével. Megvizsgálom ezen kívül a felelősségkorlátozás elfogadása és a joglemondás kapcsolódását, és ezzel összefüggésben kitérek az általánosságban megfogalmazott felelősségkizáró nyilatkozatok értelmezésére.
A diszpozitív normák által elviekben felállított szerződési érdekegyensúly erőteljes megbillentésére alkalmasak a felelősségkorlátozó kikötések. A meg nem engedett mértékű aszimmetria elleni jogalkotói fellépés nemcsak a gyengébb fél védelmének elvét hordozó normák által valósul meg, hanem többek között a Ptk. 6:152. §-ába foglalt általános tilalmi szabályon keresztül is. Ezzel szemben a szerződési szabadság mind teljesebb kibontakoztatása a tilalmi hatókörnek az egyre szűkebbre vonását eredményezi. Ennek tudható be, hogy a Ptk. kodifikációs folyamatában e rendelkezés jelentős számú szövegváltozatot tudhat maga mögött, amelyeken keresztül tendenciózusan mutatkozik meg a szabály folyamatos redukálása.
Ezek közül itt csak a 2009. évi CXX. törvénnyel kihirdetett normaszöveg-változatot emelném ki, amelynek az 5:129. § (2) bekezdése a fogyasztói szerződésekben alkalmazott ilyen kikötésekre is szabályt alkotott, amely a következőképpen hangzik: fogyasztói szerződésekben - az (1) bekezdésben foglaltakon kívül is - semmis a szerződésszegésért való felelősség kizárása vagy korlátozása, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.
E hatályba nem lépett rendelkezés ráirányítja a figyelmet a fogyasztóvédelmi szabályok és kapcsolódó érvénytelenségi okok és a felelősségkizárás semmisségét kimondó általános szabály érintkezésére.
Az általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) útján létrejövő szerződések esetében a hagyományos dogmatikai megközelítés, amely a felek egybehangzó akaratnyilatkozatára, a konszenzusra épül, nehezen értelmezhető és alkalmazható. "A klasszikus alkufolyamat elmaradásával megszűnik vagy elenyészően alacsony szintre száll a szerződési érdekek ütköztetése, kiegyensúlyozása."[2] Nézetem szerint ez kihat az ÁSZF-be foglalt felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötésekre is, mert e kikötések formális elfogadása - így a szerződés aláírása - a szerződő fél részéről egyfajta joglemondás jelent, amelynek kifejezett volta ezáltal csupán formális.
A felelősséget kizáró vagy korlátozó nyilatkozat szerződésben, egyoldalú jognyilatkozatban, általános szerződési feltételként, vagy Solt előadása szerint belső szabályzatban is megjelenhet, és jellemzően a szerződésszegéssel okozott károk területére korlátozódik alkalmazhatósága.[3]
A Ptk. ehhez képest csak a szerződési jognyilatkozatokra fókuszál. A másik fél, azaz a károsult beleegyezése hiányában az egyoldalú kikötés kötelező erővel főszabályként nem rendelkezik. Ezzel szemben például a Draft of Common Frame of References[4] a szerződési kikötéseken kívül a vizsgált semmisségi szabály hatályát kiterjeszti az egyéb jognyilatkozatokra is.
A formai megjelenésükről áttérve tartalmukra, a szerződési gyakorlatban sokszor fordulnak elő rendkívül általánosan megfogalmazott felelősségkizáró kikötések. Így például: "A jegy megvásárlásával visszavonhatatlanul elfogadja a jelen pályahasználati feltételeket. A kártérítési felelősség kizárt."; "A létesítményeket, ingyenes vagy bérelhető sporteszközöket mindenki saját felelősségére veheti igénybe, az Üzemeltető kártérítési felelősségét kizárja." Érvényesnek tekinthetjük-e ezeket?
Mivel a Ptk. 6:152. §-ába ütköznek, ezért ezeket a kikötéseket általában semmisnek kell tekinteni. Elgon-
- 1/2 -
dolkodtató viszont Fuglinszky Ádám véleménye, miszerint lehetséges ezeknek a retrospektív, visszamenőleges értékelése, azaz az okozott kár követelhetősége irányából megvizsgálni, hogy az adott kár, illetve a károkozó magatartás tekintetében egyébként a szerződő fél élhetett-e volna a felelősségkizárás, illetve -korlátozás eszközével.[5] Az alábbiakban megvizsgálom, hogy a kikötés elfogadásának joglemondással való rokonítása, továbbá általános szerződési feltételként, illetve fogyasztói szerződésben való alkalmazása milyen további érvénytelenségi kérdéseket fog még magával vonni. Meg kell azonban már most jegyeznem, hogy ilyen, általánosan megfogalmazott kockázat vállalását jelentő joglemondás kifejezett voltát nehezen lehet igazolni.
A bírói gyakorlatban előfordult olyan eset is, amikor a kikötés helyes értelmezésével küszöbölték ki annak nagy általánosságából eredő, formailag fennálló semmisségét. Így például az egyik jogvitában, a bankszámlák vezetéséről szóló alperesi üzletszabályzatban az alábbi mondat szerepelt: "A Bank a felfüggesztésből, letiltásból eredően az ügyfélnél keletkezett esetleges károkért fennálló felelősséget kizárja."
A Fővárosi Ítélőtábla megállapítása szerint a "felelősséget kizáró kikötés összhangban van a jogviszonyra ugyancsak alkalmazandó Ptk.[6] 318. § (1) bekezdése folytán irányadó Ptk. 339. § (1) bekezdésének szabályozásával. Az alperes ugyanis a felfüggesztés vagy letiltás következtében beálló károk megtérítése alól az említett jogszabály alapján is mentesülhet akkor, ha bizonyítja, hogy a Pfsztv. 39. § (2) bekezdésében írt feltételek fennálltak: a felfüggesztéssel, illetve letiltással úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható."[7] Veszélyt is rejt azonban az ilyen érvelés, mert ellentétbe kerülhet a fogyasztói szerződések érvénytelensége vonatkozásában irányadó speciális értelmezési szabállyal.[8]
A hagyományos megközelítés szerint a felelősségkorlátozó kikötések akkor válnak a szerződés részévé, ha a másik fél azokat elfogadja. A fél beleegyezésével egyrészt kifejezi a szerződésszegésből egyébként eredő - a kártérítés, sérelemdíj iránti - igény érvényesítéséről való lemondását, másrészt vállalja a károsodás kockázatát, bár annak elmaradásában bízik. A továbbiakban a károsulti beleegyezést ilyen értelemben használom.
A felelősségkizáró kikötések és az előzetes joglemondás között olyan szoros összefüggés áll fenn, amely miatt a potenciális károsult részéről a kártérítési igényekről való előzetes joglemondást a magyar gyakorlat is több esetben a jogellenességet kizáró károsulti beleegyezésként értékelte. A Kúria egyik eseti döntésében kifejtette, hogy a felperes a szerződésben tudomásul vette a sporteszköz használatával járó kockázatot, a sporttevékenysége során elszenvedett kárt maga viseli.[9] Mindebből arra következtethetünk, hogy a Ptk. 6:520. § alapján - amely a szerződésszegésből fakadó károk, illetve sérelemdíj esetében is alkalmazandó -, a károsult beleegyezése kizárja magát a károkozás jogellenességét, annak ellenére, hogy az élet, testi épség sérelmére vonatkozó felelősségkizáró kikötés egyébként érvénytelen. Nyilvánvaló, hogy a testi épség és egészség védelme érdekében szükséges a felelősségkorlátozó kikötéseknek gátat szabni, azonban a károsult tudatos kockázatvállalása folytán például az Amerikai Egyesült Államok gyakorlatában az extrém szabadidősportokkal - például ejtőernyős ugrás - összefüggő ilyen kikötések mégis érvényesek. A hangsúly azonban itt mindenképpen a kockázat tudatos vállalásán van, amely a beleegyezés alapját képező tájékozottságon, a fennálló veszélyről alkotott reális tudáson alapszik. Nem elhanyagolandó az a körülmény sem, hogy e fenti esetben a károsult lényegében saját magára utalt a fokozott veszélyhelyzet kezelésében.
A károsulti beleegyezéssel összefüggésben a felelősségkizáró és -korlátozó kikötésekre vonatkozó rendelkezés óvatos alkalmazására int Fuglinszky Ádám, álláspontja szerint legfeljebb analógia útján hívhatók fel azok a szabályok, mivel a kettő nem ugyanazon helyzetet kívánja rendezni.[10]
A Ptk. 6:520. § a) pontja szerint a károsulti beleegyezés jogi hatásához már nem feltétel az, hogy a károkozás társadalmi érdeket ne sértsen vagy ne veszélyeztessen. Habár továbbra is kérdéses, hogy a polgári jog megengedheti-e, hogy minden esetben joghatás fűződjön a legmagasabb értékek, az emberi élet, a testi épség sérelmét eredményező jognyilatkozatokhoz, azonban mégis úgy értékelhetjük, hogy az ember önrendelkezési szabadsága ezáltal nagyobb teret kap. Egyetértek Miskolczi Bodnár Péter azon állításával, miszerint "[n]em egyértelmű, hogy vajon azt tekinti-e a jog fontosabbnak, hogy a sérelmet szenvedett személy mindenképpen igényelhessen sérelemdíjat, vagy azt, hogy önrendelkezési joga feltétlenül - esetleg saját rovására is - érvényesüljön."[11]
Ezt követően vizsgáljuk meg a joglemondás intézményét. A Ptk. 6:8. § (3) bekezdése szerint jogról lemondani, vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A jogról való lemondás kifejezett módja és kiterjesztő értelmezésének tilalma a felelősségkizáró, illetve korlátozó kikötések érvényességén túlmutató sajátosság.
Ha a károsulti beleegyezést, kockázatvállalást, joglemondásként szemléljük, akkor kifejezettnek kell lennie. Kisfaludi András meglátása az, hogy a joglemondás kifejezett jellegét akként kell értelmezni, hogy a joglemondásnak szóbeli vagy írásbeli nyilatkozati formában kell megjelennie, ráutaló magatartással nem tehető.[12]
A joglemondás megvalósulhat a kár, a sérelem keletkezését megelőzően, vagy azt követően is. Az utólagos joglemondás már nem minősíthető felelősséget korlátozó megállapodásnak.[13] Az előzetes joglemondást hatályos jogunk általában nem tekinti semmisnek, a felek magánautonómiáját biztosítva, ilyen abszolút védelmi korlátot nem állít fel. Sokszor a joglemondás kifejezett jellegének értelmezésében tűnik fel, vajon az előzetes joglemondás tekintetében tisztában volt-e a szerződő fél nyilatkozata jogi hatásaival. "Ismeretlen tartalmú
- 2/3 -
és terjedelmű jogokról is le lehet mondani, ha a lemondás tárgyát tévő jogot úgy individualizáljuk, hogy annak mibenléte iránt kétség nem merülhet fel." - írja ifj. Nagy Dezső.[14] Van azonban olyan bírói döntés, amely szerint a lemondás csak a már fennálló követelésekre terjedhet ki, különben az nem minősül kifejezett tartalmúnak.[15]
E kérdés összefügg azzal a jelenséggel, amikor a szerződésnek bizonyos létszakban megtett egyes megállapodásokat nem enged meg a polgári jog. Beck Salamon ezt az egyes szerződési létszakokra irányadó kötöttséget a "létszaki kógensség" elnevezéssel illette, és klasszikus példája máig is a lex commissoria tilalma.[16]
Ezen kívül meghatározott szerződő felek viszonylatában tett joglemondással szemben további érvénytelenségi ok is felmerülhet, ilyen például a Ptk. 6:101. §-a alapján, hogy a fogyasztói szerződés feltételeire vonatkozó külön szabályokban a fogyasztó számára megállapított külön jogokról a fogyasztó érvényesen nem mondhat le.
A fogyasztóvédelmi jog területén több külföldi jogalkotási produktumban is fellelhetünk olyan rendelkezést, amely eleve kizárja a kockázat tudatos vállalása, a felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötés elfogadása, illetve a kártérítési követelésről való lemondás közötti egyenes megfeleltetési kapcsolatot, azaz az egyikből a másik meglétére való egyszerű következtetést.
Így például az Egyesület Királyságban a 2015-ös Consumer Rights Act 65. szakasz (2) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a fogyasztói szerződés, vagy egyéb egyoldalú kikötésnek az elfogadása vagy tudomásul vétele, amelynek célja a gondatlan magatartásért való felelősség kizárása vagy korlátozása, még nem jelenti azt, hogy a fogyasztó ténylegesen vállalta is a kockázatot. Ezt a kereskedőnek bizonyítani szükséges.
A felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötéseknek, pontosabban azok elfogadásának a joglemondás intézményéhez való kapcsolódása az alábbi szempontból is relevánssá válik. Kérdésként vetette fel Csehi Zoltán előadásában,[17] hogy vajon az üzleti életben rendszeresen alkalmazott felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötések üzleti szokásként akkor is a szerződés részévé válnak-e, illetve érvényesek-e, ha arról a felek kifejezetten nem állapodnak meg. Véleményem szerint a joglemondás kifejezett jellegének ellentmondana ez a lehetőség. Fogyasztói szerződésekben a tudomása nélkül a fogyasztóra többletkockázatot telepítő szabályként jelentkezne, amely lényegében üzleti szokássá alakulását gátolná meg. Nem fogyasztói szerződésekben az ilyen jellegű kockázattelepítési megoldások üzleti szokássá válásához az adott üzletágban széleskörű elterjedése szükséges, amelyet viszont nem táplálhat gazdasági erőfölénnyel való visszaélés vagy más tisztességtelen piaci magatartás.
Ez a kérdés már átvezet a következő, az általános szerződési feltételekben, valamint a fogyasztóval szemben - ÁSZF-ben vagy egyedi szerződési feltételben - alkalmazott felelősségkizáró vagy -korlátozó kikötések vizsgálatára.
Eörsi Gyula a felelősségkizáró vagy -korlátozó szerződési kikötések további szűrőiként határozta meg az általános szerződései feltételekkel szemben támasztott többletkövetelményeket, a tisztességtelen kikötések érvénytelenségi szabályait, a szerződő fél javára szóló értelmezés elvét, továbbá egyéb tartalmi korlátokként a további érvénytelenségi okokat.[18]
A Ptk. alapján még kiemelhetjük itt a fogyasztói jogokat csorbító feltételre (6:100. §), a fogyasztó joglemondó nyilatkozatra (6:101. §), illetve a fogyasztói szerződésben alkalmazott tisztességtelen kikötés semmisségére vonatkozó szabályokat (6:103. §).
Az általános szerződési feltételeket céljuk szerint Takáts Péter alapvetően két csoportba sorolja, amíg az egyik körbe a jellemzően a műszaki-gazdasági feltételek tartoznak, addig a másikba a vállalat üzleti és jogi érdekeit hordozó feltételek sorolhatók, amelyek között találjuk a szerződésszegésért való felelősséget korlátozó kikötéseket is.[19] Az általános szerződési feltételek alkalmazásával biztosítható standardizáció és automatizáció a tömegügyletek körében hatékonyan szolgálhatja a szerződési kockázatok kezelését, ezért is gyakori, hogy a felelősségkorlátozó kikötések általános szerződési feltételként kerülnek alkalmazásra.[20]
Az általános szerződési feltételek alkalmazása tehát az automatizációnak olyan lépcsőfoka - különösen, ha mind a két szerződő fél saját, előre kidolgozott feltételeivel kíván szerződést kötni (blanketták csatája) -, ahol a korábban már említett hagyományos értelemben vett konszenzus, a kölcsönös és egybehangzó akaratkijelentés háttérbe szorul, illetve a valódi alku lehetősége elenyészik. Ugyanezt érzékeljük a professzionális piaci résztvevőkre szabott további Ptk. rendelkezések hátterében is, például a Ptk. 6:67. § (2) és (3) bekezdései esetében. Az általános szerződési feltételbe foglalt felelősségkizáró kikötés esetében tehát tulajdonképpeni értelemben vett beleegyezésről nem beszélhetünk. Eltávolítja ez a sajátosság a felelősségkorlátozó kikötés értékelését a fentebb megvizsgált joglemondás, illetve a károsulti beleegyezés jelenségeitől.
Az ÁSZF alkalmazásával történő szerződéskötés jelentős információs aszimmetriát hordoz, az ÁSZF alkalmazóval szerződő fél hátrányára. A magyar jogban, a Ptk. 6:78. §-ában megkívánt azon feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ÁSZF szerződési tartalommá váljon, ezt kívánják csökkenteni. Egyetértek azonban Mindy Chen-Wishart megállapításával, hogy a szerződés aláírásából vélelmezni nem lehet, hogy a szerződő fél valóban megismerte a feltételeket, és ugyanez igaz a nem szokványos kikötések esetében a külön tájékoztatást követő elfogadás kifejezett jellegére. A problémát elsősorban azonban nem ez okozza, hanem az a lehetőség, ahogyan az ÁSZF alkalmazója nemcsak, hogy számára előnyös, hanem a szerződési egyensúlyt alapvetően felborító mellékkikötéseket is alkalmaz.
- 3/4 -
A tisztességtelen feltétel alkalmazója a szerződés intézményébe és annak alkotóelemeibe - az önkéntességbe, az egyensúlyba és a kikényszeríthetőségbe - vetett bizalmat rombolja.[21]
A Ptk. 6:102. § alapján tisztességtelen az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul, a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.
A tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségét kimondó norma eltérő módon támaszt szűrőt a szerződési kikötésekkel szemben, mint a Ptk. 6:152. §-beli szabálya. Fő célja az, hogy megvédje a szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek egyensúlyát, és magát a szerződéses jogviszonyt is a szerződő felek közötti egyensúlyhiányból fakadó torzító hatásoktól. Általában az aszimmetrikus szerződésekből fakadó szélsőségek kiküszöbölését célozza, ebből a szempontból arányossági jellemzőt hordoz.
A Ptk. megszüntette a felelősségkizáró kikötések érvénytelensége körében a megfelelő más előnnyel való ellentételezésnek az 1959-es Ptk. 314. § (2) bekezdése szerinti vizsgálhatóságát, így pusztán a szerződési egyensúly megbomlása már nem elégséges, és nem is szükséges a felelősséget korlátozó kikötés Ptk. 6:152. §-a szerinti érvénytelenségének megállapításához.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a joggyakorlat számára megszűnt egy viszonylag kisebb bizonyítási terhet jelentő tényállás, hiszen a megfelelő más előny megállapítása eddig is problémás volt. Kérdéses, hogy az ÁSZF tisztességtelensége milyen mértékig egyezik az 1959-es Ptk. 314. § (2) bekezdésében foglalt esetkörrel. A jóhiszeműség és tisztesség követelménye egyrészt magába foglalja a szerződéskötéskor és azt megelőzően tanúsítandó magatartást - ez különösen az online szerződéseknél válik fontossá -, továbbá a szerződő fél érdekeire való "hívséges tekintetet" is, amely már a szerződési feltételek tartalmát érintő követelmény. A bírói gyakorlat szerint a tisztességtelenség megállapításához vizsgálni szükséges a szerződés megkötésére vezető minden körülményt, a kikötött szolgáltatás természetét, és az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy a felek közötti más szerződésekkel való kapcsolatát: milyen mértékben tér el a kikötött feltétel a diszpozitív szabályoktól, és hogy veszélyezteti-e a szerződés céljának megvalósítását.[22] Több és másabb tehát, mint a felek jogainak és kötelezettségeinek a puszta arányosítása, és a mérlegelés mélységeibe a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen kikötések szürke és fekete listája is betekintést ad.
Mindazonáltal, mivel a Ptk. 6:152. §-a nem tükröz már arányossági szemléletet - e szempontból objektív limitszabály -, ezáltal a mögöttes jogpolitikai célkitűzés is letisztult, nem csak az ún. gyengébb fél, és végképp nem csak a fogyasztó védelmét szolgálja. Ez okból sem olvaszthatják magukba a tisztességtelen szerződési feltételnek, vagy akár a fogyasztói jogokat csorbító feltételnek az érvénytelenségét rögzítő további szabályok.
Fontos továbbá megjegyezni, hogy a Ptk. 6:152. §-ának felelősségkorlátozó tilalmába ütköző kikötés semmis, tehát hivatalból vizsgálandó, amely előnyös lehet a sérelmet szenvedett vállalkozásnak, ha egyébként a kikötés tisztességtelen általános szerződési feltételnek is minősülne, hiszen ez utóbbi esetben csak megtámadhatóságot eredményezne.
A fogyasztói érdekek, illetve a vélelmezetten kedvezőtlen szerződési pozíció védelmének hatóköre a Ptk. 6:152. §-ával részben átfedésbe került. Így például a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv mellékletének egyébként nem kimerítő jellegű felsorolása alapján tisztességtelen kikötésnek minősül az is, amelynek tárgya vagy hatása az, hogy kizárja vagy korlátozza az eladó vagy szolgáltató jogi felelősségét a fogyasztó halála vagy testi sérülése esetén, amit az eladó vagy szolgáltató cselekedete vagy mulasztása idézett elő. A Ptk. 6:104. §-ából ez az esetkör hiányzik, hiszen a Ptk. 6:152. §-a alapján nemcsak fogyasztói szerződésekben, hanem általánosan tilalmazott az életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősség korlátozása. Ebben az esetben a törvényhalmazatot[23] a jogalkotó a Ptk. 6:152. §-a segítségével oldotta fel.
Más megoldást alkalmaz a német polgári törvénykönyv. Amíg a BGB[24] 276. § (3) bekezdése kizárólag a szándékos szerződésszegésért való felelősség kizárását tilalmazza, addig a BGB 309. § 7a és 7b pontja a tilalmazott általános szerződési feltételek közé sorolja egyrészt a gondatlan (hanyag) kötelezettségszegéssel okozott halál, testi sérülés vagy egészségromlás miatt fennálló felelősség korlátozását vagy kizárását, másrészt a súlyosan gondatlan kötelezettségszegéssel okozott kárért való felelősség kizárását, illetve korlátozását is. Mindez azt jelenti, hogy a súlyosan gondatlan szerződésszegésért való felelősséget kizárólag egyedi szerződésben lehet korlátozni.
Az Egyesült Királyságban a közelmúltban megvalósult fogyasztói jogvédelmet erősítő jogszabálymódosítás[25] sem helyezte hatályon kívül az 1977-es Unfair Contract Terms Act[26] észszerűségi tesztjét és egyéb, adott felelősségkorlátozó kikötések abszolút érvénytelenségét kimondó szabályát. Kivette viszont az UCTA hatálya alól a fogyasztói szerződésekben alkalmazott kikötéseket.
Az 1959-es Ptk. hatálya idején, az utazási szerződésekre irányadó korábbi irányelvet implementáló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet sem rögzítette kifejezetten a testi sérülésért való felelősség korlátozhatóságát, annak ellenére, hogy a 93/13/EGK irányelv kizárólag a személyi sérüléseken kívüli károk esetében engedte a felelősség nem észszerűtlen mértékű korlátozását. A Kúria a felmerült kérdésben úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 314. § (2) bekezdése utaló szabálya alapján az utazási szerződésekbe foglalt kikötéseket nem pusz-
- 4/5 -
tán az 1959-es Ptk. 314. §-a, hanem a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet szabálya alapján kell elbírálni, méghozzá a fent említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő értelmezéssel.[27] Fenntartotta a felelősség korlátozásának és kizárásának fogalmai közötti különbségtétel jelentőségét, de egyben rögzítette a 93/13/EGK irányelvvel igen, de a Ptk. szakaszával összhangban nem álló módon a személyi sérülésekért való felelősséget korlátozó kikötés semmisségét. Az új, 2015/2302/EU irányelvet átültető 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 27. §-a e problémát már megoldja.
További kiemelendő esetköröket tartalmaz a Ptk. 6:104. §-a, amely a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben tisztességtelennek minősülő kikötéseket tárgyalja. Így például tisztességtelen a kikötés, ha kizárja vagy korlátozza a vállalkozásnak az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét, vagy ha kizárja vagy korlátozza a fogyasztó peres vagy más jogi úton történő igényérvényesítési lehetőségeit, különösen, ha - anélkül, hogy azt jogszabály előírná - kizárólag választottbírósági útra kényszeríti a fogyasztót, jogellenesen leszűkíti bizonyítási lehetőségeit, vagy olyan bizonyítási terhet ró rá, amelyet az irányadó jogi rendelkezések szerint a másik félnek kell viselnie. Ugyanígy az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni azt a kikötést, amely kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a vállalkozás szerződésszegése esetén.[28] Ez utóbbi esetkör a fogyasztói joglemondás érvénytelenségét kimondó, a Ptk. 6:101. §-beli szabályának párja, miszerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata. Mindez arra utal, hogy e szabály sem a szerződésből általában fakadó, hanem a fogyasztó javára jogszabályban megállapított, a szerződésszegés esetén érvényesíthető jogait védelmezi, tehát szintén nem fedi le a Ptk. 6:152. §-ában rögzített tilalmi szabályt.
Mindebből arra következtetünk, hogy a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen kikötések Ptk.-beli listájánál a kodifikátor törekedett a 6:152. §-ba foglalt általános szabályt fenntartani, amihez képest a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége eltérő sajátoságokkal felruházott, de egyben speciális szabály. Felmerül viszont még egy kérdés: vajon fogyasztói szerződésekben a súlyosan gondatlan szerződésszegéssel okozott, de nem személyi jellegű károkért való felelősséget korlátozó kikötés a jövőben ezek szerint mégsem lenne érvénytelen, legfeljebb, ha általános szerződési feltételként a tisztességtelenségét a bíróság megállapítja?
Egyetértek Menyhárd Attilával abban, hogy az általános szerződési feltételek, illetve a fogyasztói szerződési kikötések tisztességtelenségének kontrollja és a felelősségkizáró és -korlátozó kikötésekkel szembeni általános semmisségi szabály eltérő síkon mozog. Menyhárd 2019-es előadása[29] alapján a tisztességtelen általános szerződési feltételek, és a fogyasztói szerződésekben alkalmazott egyéb kikötések érvénytelenségének a fő mérvadó sajátossága a feltétel tisztességtelensége. Ezzel szemben a felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötések semmissége objektív határát vonja meg szerződési szabadságnak.
A szerződésszegésért való felelősséget kizáró, illetve korlátozó szerződési kikötésekkel szemben támasztott korlátok között a Ptk. 6:152. §-ában megfogalmazott norma az egyik legáltalánosabb tartalmú tilalom. Más érvénytelenségi okokkal összevetve további - jellemzően szubjektív - elemektől mentes korlátját képezi a meg nem engedett tartalmú kikötéseknek, azaz, akár a konkrét szerződési típus jegyeitől, akár a szerződő felek minőségétől, akár a szerződés más feltételeitől függetlenül vizsgálandó. A meg nem engedett tartalmú felelősségkorlátozó kikötésekkel szemben egyébiránt más érvénytelenségi okok is felhívhatók: így például a fogyasztóval szemben, vagy nem fogyasztói szerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelensége. Ezen túlmenően e kikötések a polgári jog általános alapelveibe sem ütközhetnek.
Mint láthatjuk, a felelősségkorlátozó kikötésekkel szemben "bevetett" tipikus érvénytelenségi okok olyan többszintű hálót képeznek, ahol minden elem különböző, egymást csak részben átfedő szerepet tölt be. A fennálló törvényhalmazatot a jogalkotó kezelheti általános szinten, azaz az általános szabály minél kisebb körre szorításával, vagy speciális (fogyasztóvédelmi) szinten, azaz a releváns irányelv átültetését megvalósító fekete és szürke lista gondos megfogalmazásával.
A felelősségkorlátozó kikötések tipikusan általános szerződési feltételekben jelentkeznek. A tisztességtelenség megállapításánál azonban a Ptk. 6:152. §-a egyszerűbb tényállás keretében, és hivatalból figyelembe veendő semmisségi okként gátolja, hogy e kikötésekhez jogi hatás fűződhessen.
Megállapítható továbbá az, hogy joglemondás tartalmuk folytán e kikötéseket egyrészt kifejezett nyilatkozattal kell elfogadni, amely különösen fontossá válhat az általános szerződési feltételként alkalmazott felelősségkorlátozó kikötések esetében. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a joglemondó nyilatkozattal, sőt azon keresztül, a károsult beleegyezésével vagy kockázatvállalásával való egyszerű párhuzam vonása nem lehetséges. E kérdés különösen a hagyományos szerződési konszenzust szétfeszítő ÁSZF alkalmazásakor válik akuttá.
A Ptk. továbbra is fenntartja, hogy az életet és testi épséget sértő szerződésszegésért való felelősség nem korlátozható. Itt kell azonban megjegyeznem, hogy olyan esetekben, amikor a potenciális károsult tudottan vállalja a fokozott veszélyt, az eddigi bírói gyakorlat - bár kivételes esetben -, de a felelősségkizáró kikötés érvénytelensége mellett a károsulti beleegyezést is megállapította. Nem feledkezhetünk meg viszont arról sem, hogy az extrém szórakozási lehetőséget igénybe vevő személyek jellemzően fogyasztói minőségben szerződnek, így biztonságukra fokozottan kell ügyelni. A Ptk. 6:145. §-a alapján a szerződési kapcsolat már kizárja a veszélyes üzemi felelősség szabályainak alkalmazhatóságát a mászófal, az óriáscsúszda, a bobpálya és társai esetében. Különösen fontossá válnak ezért a szolgáltatónak a szerződés alapján fennálló kötelezettségei, illetve az a kérdés, hogy mely esetekben igazsá-
- 5/6 -
gos a fogyasztóra hárítani a károsodás vagy a sérülés kockázatát, amely a felelősségkorlátozó kikötések egyértelmű célja. ■
JEGYZETEK
* Jelen tanulmány "Az érvénytelenség és hatálytalanság vizsgálata az új Ptk. tükrében" elnevezésű, K124797 számú projekt, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K17 pályázati program finanszírozásában valósult meg.
[1] Pusztahelyi Réka: Gondolatok a felelősségkizáró és -korlátozó kikötések érvénytelenségéről a modernizált szerződési szabályok tükrében. Gazdaság és Jog, 2020/6. 6-12.
[2] Leszkoven László: Az általános szerződési feltételek útján létrejövő szerződések. Gazdaság és Jog, 2014/10. 6.
[3] Solt Kornél: Kogencia és diszpozitivitás a veszélyes üzemi kártérítési felelősség körében. Jogtudományi Közlöny, 1968/6. 302.
[4] A továbbiakban: DCFR, 2009. III.-3:105.
[5] Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC, Budapest, 2015. 79.
[6] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.).
[7] Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.107/2011/3.
[8] Vö. Ptk. 6:80. § (2) bek.
[10] Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja IV. kötet. Opten, Budapest, 2014. (a továbbiakban: Opten-kommentár) 53. skk.
[11] Miskolczi Bodnár Péter: A kártérítési felelősség egyes közös szabályainak mögöttes szabályként való alkalmazhatósága. Jogtudományi Közlöny, 2019/6. 244.
[12] Wellmann György (szerk.): A Ptk. magyarázata V/VI. kötet. HVG-ORAC, Budapest, 2013. 46.
[13] Vö. Csécsy Andreának a Ptk. 6:152. §-hoz fűzött magyarázata az Opten-kommentárban.
[14] Ifj. Nagy Dezső: Adalékok a joglemondás tanához. Polgári Jog, 1937/2. 66.
[15] BH 2016.313.
[16] Beck Salamon: Létszaki cogensség. Polgári Jog, 1932/1. 24-25.
[17] Csehi Zoltán: Kártérítési felelősség megújulása az új Polgári Törvénykönyvben. Magyar Jogász Egylet Ünnepi Konferencia, 2019. november 13.
[18] Eörsi Gyula: The Validity of Clauses Excluding or Limiting Liability. The American Journal of Comparative Law, 1975/2.
[19] Takáts Péter: A szabványszerződések. Akadémiai, Budapest, 1987. 14.
[20] Vö. Harmathy Attila: A vállalatok egyoldalúan kialakított szerződési feltételei. 1975. szeptember 15. In: Az Igazságügyi Minisztérium iratanyaga az 1959-es Polgári Törvénykönyv 1977. évi novellájának előkészítésével és hatályba léptetésével kapcsolatban, I. kötet. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. 513.
[21] Mindy Chen-Wishart: Regulating Unfair Terms. In: Louise Gullifer - Stefan Vogenauer (szerk.): English and European Perspectives on Contract and Commercial Law: Essays in Honour of Hugh Beale. Hart, 2017. 118. skk.
[22] 2/2011. PK vélemény, egyezően a 93/13/ EGK irányelvben foglaltakkal.
[23] Fürst László: A magánjog szerkezete. Grill, Budapest, 1934. 119.
[24] Bürgerliches Gesetzbuch
[25] The Consumer Rights Act 2015.
[26] A továbbiakban: UCTA.
[27] Kúria Pfv.V.20.952/2017/8.
[28] Ptk. 6:104. § (1) bek. h)-i) pont.
[29] Menyhárd Attila: Az új Ptk. szerződési rendszere. Magyar Jogász Egylet Ünnepi Konferencia, 2019. november 13.
Visszaugrás
