A felelősségkizáró és -korlátozó kikötésekkel szembeni, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:152. §-ában megszövegezett tilalom, miszerint a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis, általános érvényű, minden szerződésre kiterjedő, és független bármely más különös tényálláselemtől vagy a szerződés más rendelkezésétől. A szerződési szabadság határát kijelölő abszolút jellegű minimumszabályról van tehát szó.
E törvényi korlát Eörsi meglátása szerint alapvetően több forrásból táplálkozik. (Gyula Eörsi: The Validity of Clauses Excluding or Limiting Liability. The American Journal of Comparative Law, 1975/2. 215.). Az egyik, a gazdasági jellegű megfontolás szerint a vállalkozások viseljék a működésükből fakadó költségeket, beleértve az okozott károk megtérítésének költségét is. A vállalkozások a leghatékonyabbak ugyanis a kárelosztásban, akár oly módon, hogy beépítik a szolgáltatás árába, tehát e költségeket a fogyasztók az ügyfeleik között osztják fel, vagy pedig biztosítási szerződés alapján, a hasonló károkozó potenciálú vállalkozásoknak a biztosítási szerződéssel teremtett kockázatközösségében. A másik megfontolás a károsulti érdekekre koncentrál. A károsult védelmében állít fel a felelősségkizáró és -korlátozó kikötésekkel szemben abszolút jellegű minimumvédelmet. Harmadik kiemelendő forrásként a polgári jog általános alapelvei szolgálnak. E körben a kikötésekkel szembeni korlát főként a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelménye és a joggal való visszaélés tilalma általános érvényesülésében lelhető fel, amely utóbbi az elemzett kikötések esetében a szerződési szabadsággal, a szabályok diszpozitivitásával való visszaélés tilalmában konkretizálódhat (Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Wolters Kluwer, Budapest, 2016. 120.).
Jelen tanulmányban a vizsgálat fókuszába a Ptk. 6:152. §-a, annak egyes tényálláselemei állnak. Mivel a Ptk. hatálybalépésével jelentősen megváltozott nemcsak a szerződésszegés fogalmi megragadása, hanem a szerződésszegésért való felelősségnek, továbbá a szerződésszegés jogkövetkezményeinek a szabályozása is, e szabályok visszahatnak a felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötésekkel szembeni jelen általános semmisségi szabályra. A tanulmány célja ezért feltárni azokat a megfontolásokat, amelyek a jövőben ezen általános korlát megfelelő értelmezését és alkalmazását elősegíthetik.
- 6/7 -
A privátautonómia elve három alappilléren nyugszik: a magántulajdon teljes körű elismerésén és védelmén, a szerződési szabadság elvének elfogadásán és az egyesülés és a társulás szabadságán (Vékás Lajos: Szerződési jog, Általános rész. ELTE, Budapest, 2016. 37.). A szerződési szabadság elve szerint, a Ptk. 6:59. §-a alapján a felek szabadon állapítják meg a szerződés tartalmát, a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ahol azt a Ptk. nem tiltja. A szerződő felek egyrészt megállapodásukkal részletkérdéseket is rendeznek, másrészt eltérve a Ptk. rendelkezéseitől, a Ptk.-hoz képest nagyobb hatékonysággal oszthatják el a szerződésből fakadó kockázatokat. A tartalom szabadságának korlátját képezik a kógens szabályok, amelyek vagy semmisséget eredményező tilalmak, vagy a szerződés részévé váló, jogokat és kötelezettségeket megállapító kógens rendelkezések (Vékás Lajos: Szerződési jog, Általános rész. ELTE, Budapest, 2016. 46.).
A felelősségkizáró kikötések érvénytelenségéről rendelkező szabály célja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) képest a Ptk.-ban sem változott. Átalakult azonban a szabályozás módja és környezete.
A szabályozás módszerét illetően alapvető változás, hogy az 1959-es Ptk.-val szemben a felelősségkizáró vagy - korlátozó kikötés érvényességének már nem feltétele, hogy az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlítse. A Szakértői Javaslat hívta fel rá a figyelmet, hogy ez a feltétel a gyakorlatban alig alkalmazható, mivel a bíróságok számára a felek árképzése nem követhető nyomon (Vékás Lajos [szerk.]: Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex, Budapest, 2008. 818-819.). A Szakértői Javaslat szabálya egyébként több ponton is eltért a jelenlegi normaszövegtől. Egyrészt nem tért ki az élet, testi épség és egészség védelmére, másrészt nemcsak a szándékosan, hanem a súlyos gondatlansággal, illetve a bűncselekménnyel okozott szerződésszegésért való felelősséget sem tekintette érvényesen korlátozhatónak.
További eltérés, hogy a súlyosan gondatlan szerződésszegésért való felelősség kizárását, illetve korlátozását a Ptk. már nem tilalmazza. Felmerül ezért a kérdés, hogy vajon a szerződési szabályok diszpozitivitásának kiterjesztését jelenti-e a felelősségkizáró kikötések feletti tilalom visszahúzódása. Fennállhat-e annak veszélye, hogy az ellentételezés követelményének elhagyása kedvezhet olyan felelősségkizáró, illetve -korlátozó kikötéseknek, amelyek rombolják a szerződési érdekegyensúlyt? Véleményem szerint nem, inkább a korábbi formális szabály helyett a polgári jogi alapelvek, a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, illetve a joggal való visszaélés tilalma mint a magánautonómia általános korlátai lendülhetnek mozgásba (Bíró György - Lenkovics Barnabás: Általános tanok. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2013. 90.). A jogszabály kihirdetett szövege mögötti kodifikációs vitát - a magánautonómia védelme szemben a meg nem engedett eltérés tilalmával - jól mutatja, hogy még a hatályba nem lépett Ptk., a 2009. évi CXX. törvény vonatkozó szakasza is inkább hasonlított az 1959-es Ptk. rendelkezéseire.
A Ptk. rendelkezéseiben kockázatelosztási és kártelepítési célkitűzések is érvényre jutnak. Ezzel összefüggésben a szerződésszegéséért fennálló felelősségi szabályok megváltozása és a megtérítendő károk körét befolyásoló előreláthatósági klauzula - figyelembe véve a szabályok diszpozitív jellegét - felértékeli a felelősségkizáró, illetve - korlátozó klauzulák jelentőségét (Nochta Tibor - Papp Tekla: Üzleti kockázat a szerződéses viszonyokban. Menedzser Praxis, Budapest, 2019. 74.; Csöndes Mónika: Előrelátható károk? ELTE Eötvös, Budapest, 2016. 184.). Olyannyira, hogy a gazdasági tartalmú szerződésekben a kockázattelepítésről, kockázatviselésről szóló kikötéseket Nochta Tibor már a felelősségkorlátozó kikötések egyfajta alternatívájának tekinti (Nochta Tibor: A szerződési jog megváltozott kockázatai. In: Gazdaság és jog. Húsz év jogalkotási fejleményei a civilisztika területén. Acta Caroliensia XXVI. KRE ÁJK, Budapest, 2019. 41.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
