Az Alkotmánybíróság 22/2023. (X. 4.) AB határozatában megállapította, hogy a Munka Törvénykönyvéről (a továbbiakban Mt.) szóló 2012. évi I. törvény 276. § (8) bekezdésének "- tanácskozási joggal -" szövegrésze alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, ezért azt megsemmisíti. A megsemmisítést követően a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 276. § (8) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: "(8) Az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételnek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson részt venni."
A Fővárosi Törvényszék az Mt. említett rendelkezése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte elsődlegesen az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése, másodlagosan a XV. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással. A tényállás szerint[1] a munkáltatónál a 2010 március 1. napjától hatályos kollektív szerződést az akkor képviselettel rendelkező valamennyi szakszervezet aláírta. Az adott ügy felperes szakszervezete ebben az időpontban - több más szakszervezettel együtt - nem minősült reprezentatív szakszervezetnek. Az Mt. 2012. július 1-én történt hatálybalépésekor az Mt. 276. § (2) bekezdése szerint a szakszervezet kollektív szerződést akkor köthet, ha a munkáltatóval munkajogviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkavállalók létszámának tíz százalékát. A felperes szakszervezet esetében az Mt. hatálybalépésekor ez a feltétel nem teljesült. A kollektív szerződés 2013. novemberi módosítása rögzítette, hogy 2014. január 1-jét követően a szerződés a felperes szakszervezet hozzájárulása nélkül nem módosítható, ami 2021-ig nem volt vitatott a felek között. Ekkor bértárgyalások kezdődtek, de a 2021. június 25-ei bérmegállapodást és annak 2022. január 17-ei módosítását csak a munkáltató meghatalmazottja és hét másik szakszervezet írta alá, a felperes szakszervezet nem.[2] A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben - többek között - annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél a kollektív szerződés módosítására és felmondására jogosultsággal rendelkezik.
A Fővárosi Törvényszék az eljárást felfüggesztő végzésében rögzítette, hogy a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a felperes szakszervezet rendelkezik-e a 2010. február 2. napján megkötött kollektív szerződés módosításának és felmondásának jogával arra a tényre hivatkozva, hogy 2014. január 1. napjától a munkáltatóval munkajogviszonyban álló tagjainak létszáma meghaladja az Mt. 276. § (2) bekezdésében rögzített létszámot. Ezt az értelmezést az Mt. 276. § (8) bekezdése kizárja, így a bíróság álláspontja szerint a rendelkezés kellő súlyú alkotmányos indok nélkül hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkáltatónál szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezetek között. Így a felperes szakszervezetnek egyáltalán nincs lehetősége a kollektív szerződés tartalmának alakítására, habár az ehhez szükséges törvényi feltételekkel már rendelkezik. Az Mt. 276. § (8) bekezdése csupán azt teszi lehetővé, hogy az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételnek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson - tanácskozási joggal - részt venni. Az eljáró bíróság álláspontja szerint ez sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését. Az Mt. a kollektívszerződés-kötési képesség minősítésénél a módosításhoz és a felmondáshoz való jog tekintetében alkalmaz megkülönböztetést időbeli alapon.
A bíróság ezt a csoportképző ismérvet a kollektív szerződés kötelmi, illetve normatív jellegének a tükrében értelmezi. Több korábbi AB-határozatra utalva annak a véleményének ad hangot, hogy a kollektív szerződés regulatív funkciója miatt a kollektívszerződés-kötési képesség meghatározása alapvetően a jogintézmény normatív jellegéből származtatható. A jogalkotó célja ugyanis az, hogy erősítse a munkajog szerződéses jogforrásainak jelentőségét.[3] Azáltal, hogy a kollektív szerződés megkötése után a kollektív szerződés meg-
- 85/86 -
kötésére jogot szerzett szakszervezet érdemben nem befolyásolhatja a kollektív szerződés tartalmát, ellentétes a szerződési szabadság elvével, továbbá aláássa a kollektív szerződés stabilitásának legitim célját. Mindebből következően a kollektív szerződés abban az esetben tölti be rendeltetését, ha a munkáltatóval szemben a mindenkor reprezentatív szakszervezetek vannak jelen. Végezetül a bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy az Mt. 283. §-a értelmében a tárgyalt rendelkezés kógens, így attól a felek nem térhetnek el.
A Fővárosi Törvényszék elsődlegesen az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére, másodlagosan a XV. cikk (1) bekezdésére alapozza az Mt. 276. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességét. A (2) bekezdés szerint "Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja." Az (1) bekezdés értelmében "A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes."
A XV. cikk (2) bekezdését illetően az alaptörvény-ellenesség a kellő súlyú, alkotmányos indok nélküli, szükségtelen és aránytalan hátrányos megkülönböztetésben, továbbá a megkülönbözetés tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka hiányában nyilvánul meg. A XV. cikk (1) bekezdése tekintetében pedig abban, hogy a munkáltatónál kollektívszerződés-kötési képességet nyert szakszervezetek eltérő kezelésnek nem volt észszerű alkotmányos indoka.
Az Alaptörvény XV. cikkével kapcsolatban az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, a csoportképzés kapcsán az AB nincs kötve a törvényhozó által választott megoldáshoz. Ami a kollektív szerződés megkötését illeti, az Alkotmánybíróság rögzíti a kollektív szerződésnek a jogrendszerben elfoglalt "sajátos" helyét, amennyiben "részben kötelmi, részben jogforrási jellegű".[4] Amennyiben a kollektív szerződés magánjogi természetű, a szerződési szabadság is vonatkozik rá, így a szerződő felek döntenek arról, hogy kötnek-e kollektív szerződést, és ha igen, kivel, valamint milyen tartalommal - természetesen az utóbbi tekintetében a jogi norma keretei között. Ezzel a minősítéssel kapcsolatban az első kérdés az, hogy mit jelent a kollektív szerződés "magánjogi természete", hogyan kell értelmezni azt az általánosan elfogadott tételt, hogy a kollektív szerződés - "szerződés". A kérdésekre adott válaszok az előfeltételei a kollektívszerződés-kötési képesség jogi természete megítélésének. Azaz: hogyan viszonyul a szakszervezet - vagy a kollektív szerződés kötésére feljogosított bármilyen más munkavállalói képviselet - szerződéskötési képessége a kollektív szerződés szerződéses jellegéhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
