Ez a tanulmány elsődlegesen azzal a nemperes eljárással kíván foglalkozni, melynek tárgya a közjegyzői okiratoknak a végrehajtási záradékkal történő ellátása. A Vht. közjegyzőkre vonatkozó szabályainak módosulásával összefüggésben, mely hatáskör átadása óta eltelt lassan három év, érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy a kitűzött célok, előzetes jóslatok mennyiben teljesültek, de ennek a dolgozatnak nem ez a célja, hanem az, hogy megmutassa milyen a közjegyző jogalkalmazó tevékenysége a bírósági végrehajtási eljárásban. Ahol szerintem indokolt lehet egy rendelkezés megváltoztatásán elgondolkozni, ezt jeleztem.
1. Jogszabály módosítás eredményeként 2010. június hó 1. napja óta ismét közjegyzői hatáskörbe került néhány végrehajtható okirat vonatkozásában a bírósági végrehajtás elrendelése. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) ezirányú módosításának számos indoka volt, egyrészt az, hogy a bíróságok ezáltal tehermentesítődnek és emiatt jobban meg tudnak felelni alaprendeltetésüknek, azaz a jogviták eldöntésének. Kívánalom volt, hogy az eljárások gyorsabban és kisebb költséggel járjanak. A közjegyző, mint az igazságszolgáltatás részét képező jogszolgáltató hatósági tevékenységet ellátó, feladatait ugyanolyan szabályok alapján látja el, mint a bíró, pártatlan személy, kinevezését az államtól kapja. Három eltérés van a bíró és a közjegyző között, mégpedig az, hogy a közjegyző tevékenységéért magánvagyonával korlátlanul felel, míg a bíró kártérítési felelőssége korlátozott, a közjegyző a munkavégzéséért járó díjból fedezi a tevékenysége ellátása során felmerülő összes kiadását, ahhoz az állam semmilyen formában nem járul hozzá, végezetül a közjegyzőt az igazságügyért felelős miniszter nevezi ki, míg a bírót a köztársasági elnök.
"A közjegyző tehát jogállásánál fogva vehet részt a végrehajtás elrendelésében, a közjegyzői közokiratok azért közvetlenül végrehajthatók, mert azokat állami felhatalmazás birtokában, bírósággal azonos jogkörben eljáró hatóság készíti, az eljárás garanciális szabályai pedig biztosítják a pártatlanságot, a gyengébb fél védelmét, valamint a közhitelességet."[1]
- 25/26 -
Korábban az Alkotmánybíróság számos határozatában kimondta, illetve megerősítette, hogy a közjegyző az igazságszolgáltatás részét alkotja. A Kjtv. ezt tételes ki is mondja, továbbá az Alaptörvényből is le lehetne ezt vezetni.
2. Már a Vht. hatálybalépése előtti jogszabály, a bírósági végrehajtást szabályozó 1979. évi 18. tvr. (továbbiakban: tvr.) is tartalmazta, hogy a bírósági végrehajtási eljárásban, bizonyos esetekben a közjegyző jár el, mint a végrehajtást elrendelő hatóság. Tehát ennek a hatáskörnek az átadása a közjegyzőség egy jelentős része számára, akik már 1992. január 1. napja előtt is közjegyzői feladatokat láttak el, nem volt újszerű. A közjegyzői irodák technikai felszereltsége, az ott dolgozók szakmai felkészültsége azt ígérte, hogy a megnövekedett feladatokat a Vht. által megszabott 30 napos határidőn belül teljesíteni fogják. Maguk a közjegyzők is üdvözölték a törvénymódosítást, annak tervezetét ismerve egy olyan kép alakult ki, hogy ezekben az ügyekben akár az FMH ügyek intézésénél előírt 3 napos határidőn belül is kibocsáthatók lesznek majd a végrehajtási záradékok. Másrészt az ügyfelek visszajelzéseiből a közjegyzők is tudtak arról, hogy a végrehajtás elrendelése a bíróságokon lassan és igencsak eltérő gyakorlat szerint zajlott, sőt volt olyan bíróság ahol a hatályos jogszabályokkal nehezen összeegyeztethető módon[2].
A közjegyző szerepének vizsgálatakor figyelembe kell venni azt a lényeges eltérést, ami a közjegyző és a bíró szerepét, eljárását jellemzi a bírósági végrehajtási eljárásban. A közjegyző minden esetben csak, mint végrehajtást elrendelő hatóság jelenik meg, foganatosítás során mindig bíróság jár el. Ezért van az, hogy a közjegyzőnek, mint végrehajtást elrendelő hatóságnak soha nem kell végrehajtási kifogásokat elbírálnia. Elvégre ez a jogorvoslat a végrehajtó intézkedését támadja, avagy annak hiányát kéri számon.
Kiemelt fontossága van tehát a Vht. 31/E. §-ának, mely tételesen felsorolja, hogy a törvény szövegében melyek azok a szakaszok, ahol a bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell, ha a végrehajtást ő rendelte el.
Tekintsük át milyen eljárások alapján rendelhet el magyar közjegyző bírósági végrehajtást.
1. A Vht. 10. § a) pont alapján végrehajtható okirat az alábbi eljárásokban a közjegyző által kiállított végrehajtási lap:
- 26/27 -
- A közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke (Vht. 16. § a pont) és
- az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1896/2006/EK rendelet) szerint végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás (Vht. 16. § i) pont).
Ebbe a pontba tartozik mindenekelőtt az FMH törvény alapján kibocsátott jogerős fizetési meghagyás. Jelenleg a közjegyző által hozott marasztaló határozatok közül ezek miatt indul a legtöbb bírósági végrehajtás.
A fenti határozatokon túl az okiratok ezen csoportjába tartozik például a közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes eljárás során kiszabott pénzbírságról szóló határozat, melyre a gyakorlatban ugyan nagyon ritkán kerül sor. A legismertebb nemperes eljárás a hagyatéki eljárás, melynek korábbi szabálya, a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet és a jelenleg hatályos 2010. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Het.) is módot ad pénzbírság kiszabására. Ezekben az eljárásokban tehát lehetett és lehet jelenleg is alkalmazni a Pp. pénzbírság kiszabására vonatkozó szakaszait (8. §, 19. § (2) bek., 101. § (2) bek., 134. § (5) bek.).
Marasztalást tartalmazhat a Het. alapján elrendelt biztosítási intézkedésről szóló végzés is, vagy egyéb költséget megnevező és annak viselésére kötelező végzés is, így ezek is végrehajtható határozatok.
Permegelőző jogszolgáltató hatóságnak is szokták a közjegyzőt nevezni. Ezen elvárásnak felel meg, amikor a hagyatéki eljárásban elősegíti, hogy a felek között egyezség jöjjön létre, mely egyezséget jóváhagyó végzése a járásbíróság végzésével azonos hatályú és végrehajtható. Ezen végzés végrehajthatóságához persze szükséges, hogy az tartalmazza, a kötelezettség tárgyát, határidejét jogcímét, a jogosult és a kötelezett főbb adatait.
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. tv. alapján lefolytatásra kerülő előzetes bizonyítási eljárásban, vagy igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárásban ugyancsak a Pp. alapján alkalmazandó annak 185. § (1) bek. c) pontja.
A 14/1991. (XI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kjő. díjrendelet) 26. § alapján a közjegyző díjjegyzéket állít ki az általa felszámított munkadíjról és költségtérítésről. Annak a ténynek, hogy a Vht. más szakkifejezést (költségjegyzék) használ, szerintem tartalmi jelentősége nincs, egy későbbi jogszabály módosításnál viszont célszerű lenne vagy a hivatkozott IM rendelet, vagy a Vht. ezen szabályát módosítani, hogy a két helyen ugyanaz a megfogalmazás szerepeljen.
Jelenleg csupán egy olyan nemperes eljárás van, ahol az ügyfélnek az eljárás befejezésekor kell a közjegyzői díjat megfizetni és amely eljárásban őt előleg megfizetésére sem lehet felhívni, ez a hagyatéki eljárás. Minden más esetben az eljárás megindításának feltétele a díj megfizetése, vagy annak bizalmi őrzésbe helyezése (pl: igazságügyi szakértő kirendelésénél). Évente jóval kevesebb hagyatéki eljárás indul, mint FMH eljárás. Sajnálatos tény, hogy az örökösök növekvő száma nem
- 27/28 -
tesz eleget díjfizetési kötelezettségének, ennek következtében emelkedő számot mutat az emiatt induló végrehajtási ügyek száma.
A díjjegyzék a többi végrehajtható okirattól lényegesen eltér, mert önmaga nem tartalmaz se marasztalást, se teljesítési határidőt. Első vizsgálatra tehát ez a díjjegyzék nem igazán felel meg a Vht. 13. § (1) bekezdésében írt általános feltételeknek. A hiányok azonban csupán látszólagosak, mert a Kjő. díjrendelet 1. §-a szerint a díjat a kérelmező, avagy az érdekelt köteles megfizetni, a 23. § pedig tartalmazza, hogy a díj a közjegyzői tevékenység befejezésekor esedékes, tehát onnantól végrehajtható. Amit a jogszabály tartalmaz, azt szükségtelen megismételni a díjjegyzéken.[3] Annyit még talán érdemes a díjjegyzékről mondani, hogy önmagában vitatható, a Kjő. díjrendelet 27. § szerint az ügyfél a közjegyző székhelye szerinti területi közjegyzői kamara elnökségétől kérhet egyeztetést, és ha ez az egyeztetés eredménytelen az ügyfél bírósághoz fordulhat. Ez az eljárás azonban nem jogorvoslati eljárás, nincsenek határidők megállapítva és a kamara elnöksége a közjegyzőnek nem fellebbviteli szerve, nem kötelezheti a közjegyzőt a díjjegyzék módosítására. Előfordulhat az is, hogy a fizetésre kötelezett a hagyatéki eljárást érdemben befejező határozat elleni fellebbezésben vitatja a díj nagyságát.
Mint látjuk a végrehajtható okiratok között nem szerepel az a díjjegyzék, mely az egyéb közjegyzői tevékenységek (hitelesítések, okiratszerkesztés, tanúsítványok, stb.) ellátása során készül. Ennek magyarázata, hogy ezen ügyek intézése esetén a Kjő. díjrendelet alapján a közjegyző kérhet előleget, illetve a munka megkezdése előtt tájékoztatja az ügyfelet a díj várható nagyságáról és ha az ügyfél azt nem fogadja el, avagy bejelenti, hogy nem képes azt megfizetni, akkor a közjegyző nem köteles a munkát elvégezni. A hivatkozott jogszabály már több mint húsz éve van hatályban lényeges módosítás nélkül, de időközben a jogi és a gazdasági környezet lényegesen megváltozott Magyarországon. Teret nyertek a készpénzkímélő fizetési módok, amihez nagyban hozzájárultak a jogszabályi változások is, különösen a házipénztárakra irányadó szabályok szigorítása. A készpénz bevételének, majd kiadásának bizonylatolása időigényes tevékenység, a házipénztár napi egyenlege nem haladhatja meg az ötszázezer forintot. Ehhez járult még a banki ügyletek elektronikus úton való intézhetőségének széles körű elterjedése a lakossági ügyfelek számára is, és mindez azt eredményezte, hogy a közjegyzői díjakról az ügyfelek a közjegyzői irodák többségében kérhetnek és kapnak is átutalásos számlát.
Az is tény, hogy növekszik a nem fizető ügyfelek száma. Megfigyelhető, hogy jelenleg a közjegyzők jobb megoldás hiányában FMH kibocsátását kérik a fenti körbe tartozó díjjegyzékeik alapján kibocsátott és az ügyfél által ki nem egyenlített számlák miatt. Mint látjuk, bár a közjegyző minden tevékenysége hatósági tevékenység, mégis van egy fontos különbségtétel, nevezetesen az, hogy amely esetekben törvény mondja ki, azt hogy az adott eljárás szerint a közjegyző
- 28/29 -
határozata, vagy tevékenysége a bíróságéval egyenértékű, ott a közjegyző díjigénye közvetlenül végrehajtható. A Kjtv. jelenlegi szabályai még mindig alapot adnak olyan értelmezésre, mely a közjegyzőt nem az igazságszolgáltatás részének, hanem inkább közigazgatási hatósági szereplőnek tekinti. Véleményem szerint elkerülhetetlen, hogy a Kjtv. szabályai módosításra kerüljenek annak céljából, hogy ne legyen vitatható a közjegyző jogállása, ne legyen megkérdőjelezhető az igazságszolgáltatáson belüli működése és ez azzal a következménnyel is járna, hogy megszűnne az eltérés a díjjegyzékek végrehajthatóságát illetően. Ez a folyamat lépésről lépésre zajlik, legutóbb a Kjtv. 5. § (2) bekezdésének módosításával.
Bár nem e tanulmány tárgya, de a fenti problémára csak két jó megoldás kínálkozik. Vagy vissza kell térni a készpénzes fizetéshez, vagy meg kell teremteni valamennyi közjegyzői díj vonatkozásában a közvetlen bírósági végrehajtás lehetőségét. Ez utóbbi cél legkönnyebben a Vht. 16. § a) pontjának alábbi módosításával lenne elérhető:
"a) a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott
- a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezség alapján bármelyik közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a költségjegyzéket kiállító közjegyzőn kívüli bármelyik közjegyző,"
Az európai fizetési meghagyásos eljárásból jelenleg kevés indul, ha összehasonlítjuk a magyar FMH ügyek számával, akkor az ilyen eljárások száma vitathatatlanul csekély. Ennek a ténynek számos oka lehet, talán a legfőbb az, hogy az ezt lehetővé tevő az EK rendelet viszonylag új, valamennyi szabálya csak 2008. december 12. napja óta hatályos. De lényeges szempont az is, hogy ez az eljárás jóval időigényesebb a magyar FMH ügyintézéshez viszonyítva, hiszen ez nem elektronikusan bonyolódik.
2. A Vht. 10. § b) pontja alapján végrehajtható okiratok a közjegyző által végrehajtási záradékkal ellátott okiratok, melyek a következők:
Az a közjegyzői okirat, ha az megfelel a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, a jogkereső ügyfelek által legismertebb közjegyzői okirat. Ezek azok az okiratok, melyeket eleve azzal a szándékkal készíttetnek el az ügyfelek, hogy egy jövőbeni esetleges bírósági végrehajtást lehessen kezdeményezni felhasználásukkal. A jogirodalom már részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen kellékekkel, miképpen kell elkészíteni ezen okiratokat, és ezzel kapcsolatban rendelkezésre állnak eseti bírói döntések is. Ezen dolgozatom jelentős részében ezen okiratok végrehajtásával kapcsolatos közjegyzői tevékenységgel foglalkozom.
A zálogszerződésről szóló közjegyzői okirat, ha a teljesítési határidő eltelt, Vht. (23/C. § (3) bek.). Ezzel a közjegyzői okirattal szemben a törvény a végrehajthatósághoz csupán két különös feltételt szab. Az egyik az, hogy zálogszerződésről szóljon, tehát maga a szerződés legyen közokiratba foglalva, avagy a magánokiratban már létrejött zálogszerződésben írtakról tegyenek a felek kétoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot, de az is elegendő, hogyha a közjegyzői okirat
- 29/30 -
a zálogkötelezett egyoldalúan vállalt kötelezettségeit tartalmazza. A másik feltétel, hogy a fizetési határidő lejárt legyen.
Itt csak azt érdemes kiemelni, hogy a két szükséges feltételnek nem kell egy közjegyzői okiratban szerepelnie, szemben az előző pontban írt okirattal, mely esetében a Vht. 23/C. § (1) bek. a)-d) pontjaiban írt valamennyi elemnek ugyanabban az okiratban meg kell lennie. A törvény az előző típusú okiratnál csupán azt engedi meg, hogy abban az esetben, ha a benne foglalt kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, akkor ezt már egy másik közokirat, avagy közokiratok tanúsíthatják.
Végrehajtási záradékkal látható el az a közokirat, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját Vht. (23/C. § (4) bek.).
Valamennyi felsorolt okirat közös jellemzője, hogy azok kivétel nélkül közokiratok. A tvr. még engedte, hogy magánokiratok kerüljenek záradékolásra közjegyző által, de a Vht. következetesen csak közjegyző által készített közokiratok közjegyzői záradékolására ad módot. De ez a megállapítás a bíróságokra már nem igaz, tehát magánokiratot végrehajtási záradékkal elláthat a bíróság, ilyen magánokiratok vannak a Vht. 22. és 23/B. §-aiban. Ezzel kapcsolatban az alábbi három észrevételem van:
A Vht. 22. § b) pontjában írt okiratok esetében egy olyan eljárás előzte meg a magánokirat elkészültét, ahol az adós ügyében pártatlan és elfogulatlan testület jár el, az adósnak módjában áll saját álláspontját kifejteni, bizonyítani, mindvégig joga van arra, hogy jogi képviselővel járjon el.
A Vht. 22. § d) által írt magánokirattal kapcsolatban szintén igaz, hogy egymással egyenrangú felek önkéntes megállapodását tartalmazza, egyik fél sincs a másikkal szemben kiszolgáltatott helyzetben, avagy jobb pozícióban.
A Vht. 23. § a munkavállaló és munkaadója közötti munkaviszonyból eredő fizetési felszólításnak, illetve egyezségnek a végrehajtását teszi lehetővé. Véleményem szerint amennyiben a munkaszerződések és az így létrejött jogviszony szabályozása bekerül a Ptk.-ba, onnantól a Vht. ezen pontját törölni kell. A szerződéses kapcsolatokban álláspontom szerint elfogadhatatlan és érvekkel nem igazolható annak fenntartása, hogy az egyik fél a másikra egyoldalú kötelezést róhat ki és ha azt az érintett nem vitatja, akkor még állami kényszert is kapjon segítségül követelése behajtására.
E téma kapcsán érdemes megemlíteni, hogy időnként megfogalmazódnak át nem gondolt javaslatok, hogy végrehajtható okiratok köre bővüljön magánokiratokkal. Ehelyütt csak arra hivatkozók, hogy a jelenlegi uniós folyamatokkal teljesen szembemenne, ha egy efféle ötlet támogatást kapna. Mint azt meg lehet figyelni például a 44/2001/EK tanácsi rendelet reformálása kapcsán jobban előtérbe került az adósoknak a tisztességes eljáráshoz való jogának biztosítása. Ez pedig magába foglalja azt, hogy az adós ügyében készült határozatot, vagy okiratot egy, a jogosult személyétől független, az ügyben pártatlan szervezet, vagy személy hozza meg, illetve készítse el. A határon átnyúló végrehajtási ügyek emiatt csak bírósági határozatok, avagy közokiratok alapján indulhatnak.
- 30/31 -
Mivel a végrehajtási eljárás mindig kérelemre indul, ezért a végrehajtást kérő feladata, hogy megfelelő példányban benyújtsa a végrehajtható okiratot, és annak megvizsgálását követően a közjegyző, ha mindent rendben talál, akkor elrendeli a végrehajtást, ha pedig nem, akkor a kérelmet hiánypótlásra visszaadja, a végrehajtást megtagadja, a kérelemtől eltérően rendeli el a végrehajtást, a kérelmet elutasítja, vagy áttételt rendel el.
A 2010. június 1. és 2012. január 1. közötti időszakban elsősorban pénzintézetek, akik nagy számban kezdeményeztek bírósági végrehajtást, két ok miatt meglehetősen sok fellebbezést nyújtottak be a közjegyzőknek a bírósági végrehajtást elutasító végzései ellen.
A vita egyik oka a fizetendő díj nagysága volt. Az addigi bírói gyakorlat nem vette figyelembe, hogy hány adóssal szemben indul eljárás, a fizetendő illetéket csak egyszer rovatták le a végrehajtást kérővel, ha követelése miatt egyszerre kezdeményezett bírósági végrehajtást valamennyi, az anyagi jog szempontjából egyetemleges adósa ellen.
A másik ok a végrehajtható okiratból csatolandó példányokkal volt kapcsolatos. A végrehajtást kérők között ismert volt az, hogy abban a kérdésben, hogy a végrehajtási záradékhoz milyen tartalmú, formájú és példányszámú mellékletet kell csatolni, még bíróságonként is változó volt a gyakorlat.
Az egyes Törvényszékek között a jogértelmezésben kialakult véleményeltéréseket végül a jogalkotó feloldotta azáltal, hogy módosításra került a Vht. 31/E. §-a, a KÜSZ és a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet is. A Vht. 31/E. § (4a) bekezdése szerint: "Ha a végrehajtást kérő ugyanazon közjegyzői okirat alapján, ugyanannak a követelésnek a végrehajtását több, egyetemlegesen kötelezett adóssal [5. § (1) bekezdés] szemben egyidejűleg kéri, csak az egyik adóssal szemben előterjesztett végrehajtási kérelemre kell megfizetni a (3) bekezdés szerinti díjat, a további adóssal szemben előterjesztett végrehajtható okirat kiállítási kérelemre 5000 Ft díjat kell adósonként megfizetni. A megfizetett összes díjat az adósokon egyenlő arányban kell behajtani. Ugyanez a szabályozás jelent meg a 12/1994. (IX. 8.) IM rendeletben is.
A Vht. szerint 2012. január 1. óta immár nem a végrehajtás elrendeléséért kell díjat fizetni, hanem a kérelem előterjesztéséért, tehát ha a közjegyző a záradékolás helyett végzést hoz (elutasít, megtagad, áttételt rendel el, kérelemtől eltérően bocsátja ki a záradékot) az is díjfizetéssel, illetve költségtérítéssel jár. Ugyanakkor járhat díjkedvezmény is, ha a kérelem a végrehajtás elrendelése tárgyában hozott határozat meghozatala előtt visszavonásra kerül.
Itt kell megjegyezni, hogy ha a közjegyző rendeli el a bírósági végrehajtást, akkor az közjegyző előtt folyó eljárás, tehát a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. § b) pontja szerint a végrehajtást kérőnek költségmentesség nem jár. Ez alól kivétel az FMH eljárás, ahol járhat személyes költségfeljegyzési jog.
- 31/32 -
A jelen dolgozat megírása idején a közjegyzők a Vht. 12. § (2) bekezdésének értelmezése kapcsán szembesülnek a törvényszékek egymással ellentétes döntéseivel, mely határozatok a fizetési meghagyások végrehajtásához kapcsolódnak. Az idézett pont 2012. március hó 15. napja óta hatályos rendelkezése alapján a jogi képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét hiánypótlás nélkül el kell utasítani. Egyes bíróságok szerint, ha a kérelem (elsősorban a végrehajtási lap) tartalmazza a Vht. 11. § (2) bekezdésében felsorolt adatokat, akkor az nem hiányos, még akkor sem ha a végrehajtási lap nevű nyomtatvány többi részét nem, vagy rosszul töltötte ki a jogi képviselő. Más törvényszékek álláspontja ezzel szemben az, hogy ha a nyomtatvány más adat megadását kötelezően kéri és ezt a jogi képviselő elmulasztja megadni, avagy rossz adatot szolgáltat, akkor a kérelmet hiánypótlási felhívás nélkül el kell utasítani. Ilyen adat például az, hogy a fizetési meghagyás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 99. §-ának (2) bekezdése szerint vélelmezett kézbesítés alapján emelkedett-e jogerőre.
A kormányzat az egységes jogalkalmazást valószínűleg ismételten jogszabálymódosítással fogja biztosítani. Azt nem lenne célszerű törvényben rögzíteni, hogy mi minősül a kérelem hiányának, de azt igen, hogy a végrehajtási lap és záradék kötelező rovatai kitöltésének elmulasztása, vagy ott rossz adatok szerepeltetése a kérelem hiányosságát eredményezi.
Továbbra is megoldatlan maradt az a kérdés, hogy az ügyérték megállapításánál, amikor a végrehajtást kérő követelését úgy határozza meg például, hogy az eredeti tőkeköveteléséhez hozzáadja a már lejárt ügyleti és késedelmi kamatot, akkor az így kapott összeget kell-e ügyértéknek tekinteni, hiszen végrehajtási eljárásban ez a tőkekövetelés, amely után járulékként már csak késedelmi kamat számítható fel. Avagy úgy kell-e a Vht. 31/E. § (4) bekezdését értelmezni, hogy azok a követelések, melyek ügyleti kamat, késedelmi kamat, kezelési költség, vagy díj jogcímén illetik meg a végrehajtást kérőt figyelmen kívül hagyandók a közjegyzői díj szempontjából.
A Vht. 31/E. § (4) bekezdés másik vitát okozható rendelkezése az lesz, hogy mekkora a zálogtárgy értéke. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy: "zálogjog érvényesítésére vonatkozó végrehajtási kérelem esetén ehhez a zálogjoggal biztosított követelés - eljárás megindulásakor fennálló, járulékok nélkül számított - értékét, ha pedig a zálogtárgy értéke ennél kisebb, a zálogtárgy értékét kell figyelembe venni."
Első kérdés az, hogy milyen értéket kell majd figyelembe venni? Lehetne az az érték, amelyről a közjegyző tud, azaz ami a közokiratban szerepel. A közjegyzői okiratok esetleg rögzítik a zálogjoggal terhelt ingatlan hitelfedezeti értékét, nagyon ritkán tartalmazzák annak felek által elfogadott piaci értékét, mely az okirat elkészültekori időpontban érvényes. Ami biztosan benne van az okiratokban az a minimális eladási ár, arra az esetre, ha az ingatlan értékesítése útján jutna a jogosult a követeléséhez. Ez a minimális eladási ár gyakran körülírással van meghatározva úgy, hogy az a zálogszerződésről készült okirat aláírásakor fennálló hitelfedezeti értékének 60 - 90 %-a, szerencsésebb esetben körülírás helyett pontos összeg szerepel azzal, hogy azt a felek vitathatják.
Előfordulhat az is, hogy a zálogkötelezett eladásra már meghirdette az ingatlant. Vehető-e figyelembe az az érték, amelyért ő értékesítené? Ha az ingatlant a végrehajtási kérelem benyújtása
- 32/33 -
előtt elajándékozták vagy tulajdonjogát átruházták - mindkét esetben a zálogjog fenntartása mellett persze - akkor vehető-e figyelembe az ilyen szerződésekben írt érték? Ha az ingatlan örökléssel érintett és viszonylag friss adó-, és értékbizonyítvány áll rendelkezésre, akkor az abban írt érték legyen-e az irányadó?
Mint látható ez a megfogalmazás önmagában hordozza a vita lehetőségét. Ami egyértelmű, az a zálogjoggal biztosított követelés nagysága. Ha csak ez szerepelne a felhívott rendelkezésben, az viszont sok esetben méltánytalan helyzetet okozna. Elég itt arra hivatkozni, hogy számos hitelszerződésben a visszafizetés biztosítéka kettő vagy több, a hitel összegéhez viszonyítva kisebb értékű ingatlan, melyek eladása esetén a teljes befolyt vételár biztosan nem fedezi a végrehajtást kérő teljes követelését.
Álláspontom szerint ilyen esetben a végrehajtási kérelemhez kötelezően csatolni kellene az ingatlanról készült adó-, és értékbizonyítványt, ami közokirat, kiállítója független és pártatlan az adós, a végrehajtást kérő és a végrehajtást elrendelő közjegyző viszonylatában, mindez garantálná, hogy az ingatlan értéke miatt felesleges vita ne keletkezzen.
A KÜSZ kiegészítése a 45/A. §-al oldotta meg az a vitát, hogy a végrehajtandó okiratból hány eredeti és hány egyszerű másolati példányt kell benyújtani a végrehajtás kérésekor. A záradékokhoz a közjegyzői okirat hiteles kiadmányát kell két példányban és két egyszerű másolatban csatolni, de a végrehajtást kérőnek joga van arra, hogy külön kérelemben az illetékes közjegyzőt kérje fel ezen iratok előállítására, aki ezen kérést teljesíteni köteles. A hiteles kiadmányok és fénymásolatok díja a végrehajtást kérőt terheli, mely összegeket az elrendelésért fizetendő díjon felül kell viselni.
A díjfizetési kérdésben kialakult vita lezárása miatt már nem kell azzal érvelnie a végrehajtást kérőnek, hogy a közjegyző amikor elrendeli a végrehajtást akkor az mindig egy eljárás, és csak technikailag különül el több üggyé a KÜSZ előírásai miatt az esetben, ha egyidejűleg kerül sor több, egyetemleges adós elleni végrehajtási eljárás megindítására.
Ha jogi képviselője van a végrehajtást kérőnek, akkor ahány adós ellen kér végrehajtást, annyi példányban kell becsatolnia az eredeti megbízását, az esetleges díjmegállapodással együtt.
Ha a kötelezettség feltételét közokirat tanúsítja, akkor azt végrehajtási eljárásonként egy példányban kell csatolni.
Aláírási címpéldányt soha nem kell csatolni, ha az elmarad, akkor nem lehet hiánypótló végzést kibocsátani, ha ez mégis megtörtént és a címpéldány csatolása elmaradt, akkor erre hivatkozva a kérelem nem utasítható el. A címpéldány csak arra alkalmas ilyen esetben, hogy a közjegyző a végrehajtási záradékon látható aláírást és a címpéldányon lévő aláírást összehasonlítva megállapítsa, hogy azt valószínűleg az a személy írta alá, akit a címpéldány megnevez. Ehhez azonban két kifogásom is van. Egyrészt a közjegyző nem írásszakértő, nem feladata, hogy ilyen mélységben vizsgálja azt, hogy vajon tényleg a jogosult írta-e alá a kérelmet. Másrészt, ha a
- 33/34 -
közjegyző ellenőrizni kívánná ilyen módon az aláírások hitelességét, akkor azt csak úgy tehetné meg, ha valamennyi végrehajtást kérőtől megkövetelné a hiteles aláírásminta, vagy aláírási címpéldány csatolását, tehát nem csak a cégektől, vagy más szervezetektől, hanem mindenki mástól is. Ez eljárási kérdés és a Vht. nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a kérelemhez kötelezően csatolandó az aláírásminta, vagy címpéldány, továbbá a Vht. 9. § által hivatkozott Pp. sem ír elő efféle kötelezettséget a beadványt aláíró személy részére. Ha szervezet nevében képviselő ír alá, akkor a képviseleti jog igazolását lehet csak kérni, de csak abban az esetben, ha az a cégkivonatból az nem állapítható meg, vagy a szervezetet nem is a cégbíróság tartja nyilván. Amennyiben a kérelmező a cégbíróság nyilvántartásában szerepel, akkor közjegyző a cégnyilvántartásba történő betekintéssel tudja ellenőrzi a cég létezését és a képviseleti jogot. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. 15. § (3) bekezdése alapján a közjegyző számára a Cégszolgálat ezt ingyenes biztosítja. Véleményem szerint emiatt cégkivonat csatolását sem lehet megkövetelni a végrehajtást kérőtől.
Amennyiben a kérelem benyújtásáért nem fizetett díjat a kérelmező, akkor álláspontom szerint emiatt hiánypótlásra kell felszólítani, akkor is ha jogi képviselővel jár el. A hiány az a kérelem érdemi elbírálásához szükséges adat hiánya, a díjfizetés ettől független, az a közjegyző tevékenységének ellentételezése.
Persze van más vélemény, mely szerint a díjfizetés hiánya esetén alkalmazandó eljárásról a Vht. nem tartalmaz rendelkezést, ezért a Pp. szabályait kell alkalmazni. A Pp. 124. § c) pontja pedig azt mondja, hogy az a jogi képviselővel rendelkező fél, aki elmulasztotta az eljárási illetéket leróni, annak a kérelmét a bíróság köteles idézés kibocsátása nélkül elutasítani. Ez a vélemény azonban téves következtetésen alapszik, mert abból indul ki, hogy a közjegyzői díj és az eljárási illeték azonos. Anélkül, hogy részleteiben elmélyednénk a kétféle költség különbségeinek ismertetésébe csupán egy alapvető eltérésre kívánok rámutatni. Addig, amíg az eljárási illeték megfizetésének mértékét és módját jogszabály tartalmazza, addig a közjegyzői díjnak csak a mértékét szabályozza jogszabály. A megfizetés módjának részletes szabályairól egyetlen jogszabály sem rendelkezik. A Kjő. díjrendelet 30/B. § azt tartalmazza, hogy készpénzes fizetési mód mellett még háromféle fizetési módon is teljesítheti fizetési kötelezettségét az ügyfél, de azt nem tartalmazza, hogy az ügyfél miképpen szerez tudomást arról, hogy ténylegesen az adott közjegyzőnél hogyan tehet eleget díjfizetési kötelezettségének.
A Fővárosi Törvényszék a 47.Pkfv.631.289/2013/2. számú határozatával helyben hagyta azt a közjegyzői végzést, mely elutasította a végrehajtási záradék kibocsátását azon ok miatt, hogy a jogi képviselővel eljáró kérelmező, a végrehajtási kérelme előterjesztésével egyidejűleg a közjegyzői díj megfizetését elmulasztotta. Ezen határozatában a bíróság kiemelte azt is, hogy a közjegyzői díj nem illeték, így a kérelem elutasítása esetén nincs helye a díj mérséklésének. A jogi képviselő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a díj megfizetésének módjával kapcsolatban semmilyen információ nem állt rendelkezésére és a www.mokk.hu oldalon az eljáró közjegyző adatainál számlaszám nincs feltűntetve.
- 34/35 -
Ez az eset azt mutatja, hogy a Kjő. díjrendelet 30/B. §-t nem csak a fizetési meghagyásos és az ilyen eljárásokat követő végrehajtási eljárásokra szeretnék alkalmazni az ügyfelek, hanem azt kiterjesztően minden más esetre is. Erre azért fontos felfigyelni, mert a kérdéses §-t a 26/2010. (V. 11.) IRM rendelet építette be a Kjő. díjrendeletbe és már a rendelet címe is azt tartalmazza, hogy azt csak a fizetési meghagyásos és az ilyen eljárást követő végrehajtási ügyekre kell alkalmazni.
Jelenleg csak a közjegyzővel történő kapcsolatfelvétel útján tudhatja meg a kérelmező, hogy a közjegyzői díjat miképpen fizetheti meg. Felvetődik a kérdés, hogy mi lenne abban az esetben a követendő eljárás, ha a jogosult az ország másik pontján él, vagy esetleg külföldön és a közjegyző a díj megfizetését készpénzben kéri? Mennyiben lenne ez az eljárás összeegyeztethető azzal az elvárással, hogy a feleket egyenlő elbánásban kell részesíteni?
Ha a közjegyző döntése szerint átutalással kell kiegyenlíteni a díjat, akkor erről a kérelmezők hol és miképpen szerezhetnek tudomást? Ez utóbbi kérdés viszonylag mind a jogkereső polgárok, mind a közjegyzők számára egyszerű módon rendezhető lenne, ha a közjegyzőknek a www.mokk.hu oldalon elérhető adatai kiegészülnének azzal a számlaszámmal, ahova a végrehajtás elrendeléséért fizetendő díj átutalható. Ráadásul ehhez jogszabályváltozásra sem lenne szükséges, elegendő az önkéntes adatszolgáltatás. Maga a Kjő. díjrendelet a 30/B. § (6) bekezdése ennek feltételeit biztosítja.
Ha a közjegyző a kérelmet érdemben megvizsgálja és azt megalapozottnak tartja elrendeli a végrehajtást. E körben csak néhány olyan, a közjegyzői eljárásban tapasztalható eltérést kívánok leírni, melyek azt mutatják, hogy a jelenlegi közjegyzői gyakorlatban még nem mindenben valósult meg az egységes jogalkalmazás. De erről a gyakorlatról már most kijelenthető, hogy a különbségek nem számottevőek, vagyis a jogbiztonság, a jogalkalmazás kiszámíthatósága megvalósult azáltal, hogy közjegyzői hatáskörbe került a bírósági végrehajtás részbeni elrendelése.
Amennyiben a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettség feltétel bekövetkezésétől függ, akkor ezt közokirattal kell tanúsítani. Ez a közokirat nem feltétlenül közjegyzői okirat, avagy közjegyző által készített ténytanúsítvány, az lehet bármilyen más egyéb okirat is, ha megfelel a Pp. 196. §-ban foglalt feltételeknek.
A leggyakoribb esete a feltétel tanúsításának, amikor valamely nyilatkozattól függ a kötelezettség esedékessége, mint például felmondás, felszólítás. Ezen nyilatkozatok tanúsításánál nemcsak annak van jelentősége, hogy a jogosult megtette-e azt a nyilatkozatot, avagy sem, hanem annak is, hogy az adós azt megkapta-e, tehát a nyilatkozat hatályosult-e. A 2010. június 1. után indult eljárásokra megállapítható, hogy az eljáró közjegyzők egységes gyakorlatot folytatnak abban a tekintetben, hogyha a végrehajtást kérő a nyilatkozata hatályosulásának tanúsítását kéri és még ez
- 35/36 -
ügyben intézkedést nem tett, akkor a Kjtv. 142. §-t alkalmazva jár el a felkért közjegyző. A felhívott jogszabályhely arról ír, hogy jegyzőkönyvbe kell foglalni a jogosult, azaz a leendő végrehajtást kérő nyilatkozatát és azt postázni kell a kötelezettnek, aki a végrehajtási eljárásban adós lesz, majd a postázás megtörténtéről, az adós esetleges nyilatkozatáról tanúsítványt kell készíteni. Ennek az eljárásnak az eredményeként elkészülő közokirat tanúsítja a nyilatkozat megtételét is és annak hatályosulását is. Jelenleg az ilyen okiratok elég sokféleképpen jelennek meg, de tartalmi szempontból eltérést nem igazán fedezhetünk fel közöttük.
A Kjtv. a közjegyző fenti eljárását, mint tanúsítvány készítési eljárást szabályozza, ez azt jelenti, hogy a közjegyző felelőssége csak az elkészülő közokirat formai előírásainak betartásáért áll fenn, az okiratba foglalt nyilatkozat tartalmáért nem. Ha jegyzőkönyvi tanúsítványt készít a közjegyző, akkor nem vizsgálja és nem is vizsgálhatja azt, hogy például a felmondás szabályos-e, azaz a felek közötti szerződésnek megfelel-e. Az megfontolás tárgyát képezheti, hogy a Kjtv. módosításával, az ilyen nyilatkozatok közokiratba foglalása során az okirat ne jegyzőkönyvi tanúsítvány legyen, hanem kizárólag ügyleti okirat. Ebben az esetben a közjegyző felelőssége már kiterjedne a nyilatkozat tartalmára is. A felektől független külső személy, a közjegyző, mint hatóság ellenőrző szerepének ilyen módon történő kiterjesztése, a felek számára is hasznos lenne, és később az esetleges jogvitát elbíráló bíróság számára is. A felek számára ez azért lenne előnyös, mert tudnák, hogy a jogosult intézkedése (a nyilatkozat megtétele) nagy valószínűséggel jogszerű, mert ellenkező esetben a közjegyző a közreműködést megtagadná, vagy ha arra ok nincs, de mégis aggályos a nyilatkozat, akkor erre az okiratban a felek figyelmét felhívná. Így vélhetően csökkenne a felmondás jogszerűtlenségére hivatkozó kereseti kérelmek száma és ez hozzájárulna a bíróságok tehermentesítéséhez is.
A fenti változtatás a közjegyző számára jelentene csak többlet feladatot és ez esetleg eredményezhetné azt is, hogy a felkérés teljesítése több időt igényel, emiatt ez az ügyfél által fizetendő közjegyzői díj összege is emelkedne. Nagyobb változás a közjegyző felelősségének lényeges módosulása lenne a közjegyzői okiratért, hiszen ha téved és a nyilatkozat jogszerűtlen volt és emiatt valakit kár ért, akkor ezért a közjegyzővel szemben is lehetne kártérítési igényt érvényesíteni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a közjegyző soha nem folytat le peres eljárást és bizonyítási eljárást is csak néhány esetben kell alkalmaznia. Márpedig előfordulhat, hogy a nyilatkozat csak bizonyos feltétel(ek) bekövetkezése esetén tehető meg és ennek vizsgálata például szakértő kirendelését, tanú meghallgatását, vagy más bizonyítási eszköz igénybe vételét tenné szükségessé. Ilyen esetekre gondolva viszont az lenne a célszerű, ha a jelenlegi szabályozás maradna fenn.
Elképzelhető egy köztes megoldás is, hogy abban az esetben, ha a közjegyző meg tud győződni arról, hogy a nyilatkozat jogszerű, akkor ügyleti okiratot készít, ha pedig erre nincs módja, akkor a jelenlegi módon tanúsítványt állít ki. Ezt annak idején a Kjtv. indokolása is tartalmazta a következők szerint: "A jogszabályi előírások és a legbiztosabb út követelményének megtartásával a közjegyző dönt abban a kérdésben, hogy az adott tényállás mellett közjegyzői okiratot készít, vagy
- 36/37 -
tanúsítványt állít ki. Amikor a Javaslat az érvényességhez közjegyzői okirati formát ír elő, ezt a közjegyzői tanúsítvány nem pótolhatja, megfordítva azonban lehetséges."
Ehhez a témához kapcsolódik, hogy a bírósági jogalkalmazás során lassan alakult ki az a gyakorlat, hogy elegendő a végrehajtást kérőnek annyit tanúsítania közokirattal, hogy a felmondás, vagy más nyilatkozata hatályosult. Aki ezt állítja, az az elsődlegesen a EBH 2008/1786 számú határozatra hivatkozik. A közjegyzői jogalkalmazás is elfogadja ezt, legalábbis egyelőre. Ezért készülnek olyan tartalmú közjegyzői okiratok és tanúsítványok, melyek a végrehajtást kérő által adósához postázott magánokiratba foglalt nyilatkozatokról és a postázás eredményéről tartalmaznak adatokat.
Amennyiben a felek a szerződésükben megállapodtak valamilyen postázási feltételben, esetleg meghatároztak a saját jogviszonyukra egy, a Pp. 99. § (2) bekezdése szerinti kézbesítési vélelmet, akkor elégséges a végrehajtást kérőnek felmutatnia a felmondó nyilatkozatát, és a kézbesítést, avagy annak elmaradását és az elmaradás okát igazoló eredeti postai igazoló iratot (tértivevény, ajánlott levél szelvénye), mert ezek alapján elkészíthető egy tanúsítvány arról, hogy a felmondás mikor hatályosult, azaz az adós azt mikor vette kézhez, avagy a kézbesítési vélelem folytán azt mikor kellett kézbesítettnek tekinteni. Persze ehhez megkövetelhető a jogosult közokiratba foglalt nyilatkozata arról, hogy a felmondást a kötelezettnek megküldte. Az a közokirat, ami ilyen esetben készül két részből fog állni, a végrehajtást kérő nyilatkozatát tartalmazó, tehát ügyleti okiratból és a postázással kapcsolatos tanúsítványból.
Ha a felek közötti megállapodás hiányzik, akkor egy kialakult és tévesen rögzült, ugyanakkor sokak által elfogadott álláspont alapján mindenképpen a Kjtv. 142. § alkalmazásával kell eljárni, mert a közjegyző levele hivatalos irat, tehát azzal kapcsolatban törvényen alapuló vélelem áll fenn, hogy azt mikor kell kézbesíttetnek tekinteni, ha azt az adósnak nem lehet átadni (mert nem kereste, megtagadta az átvételt). A jelenleg hatályos jogszabályok a fentieket nem támasztják alá. Csak a Pp. 99. § tartalmaz kézbesítési vélelmet, de amikor a közjegyző az ügyfele kérésére levelet küld, akkor ezen eljárására a Kjtv. szabályai vonatkoznak, mely kézbesítésről rendelkezést nem tartalmaz. Tekintettel arra, hogy nincs olyan jogszabály, mely szerint a Kjtv. 142. § szerinti eljárás közjegyzői nemperes eljárás, ezért az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. tv. 2. §-t sem lehet segítségül hívni.
Lehet persze hivatkozni arra is, hogy a bíróság szerint akkor is közöltnek kell a nyilatkozatot tekinteni, ha a címzett a nyilatkozatot tartalmazó postai küldemény kézbesítését megakadályozza.[4] Ezt a címzett megvalósíthatja úgy is, hogy a postai értesítést figyelmen kívül hagyja és a neki küldött levelet szándékosan nem veszi át. De azt is így kell minősíteni, ha az őt terhelő és gyakran szerződésben is vállalt együttműködési kötelezettségét úgy szegi meg, hogy a megváltozott postai címét a másik félnek nem hozza tudomására.
- 37/38 -
A jelenlegi hatályos jognak való megfeleltetés szempontjából számomra az a vélemény meggyőzőbb, hogy a felek közötti kézbesítési rendelkezések hiányában a nyilatkozat csak akkor hatályosul, ha a postai küldeményt ténylegesen átveszi az adós. Tehát hiába kéri a végrehajtást kérő a Kjtv. 142. § szerinti eljárás lefolytatását, ha az adós nem veszi át, avagy megtagadja a küldemény átvételét akkor az a nyilatkozat nem hatályosul.
A Ptk. Nagykommentár szerint: "A felmondás címzett jognyilatkozat, és minthogy az a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá, ezért az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy a másik félhez megérkezzék [Ptk. 199. §, 214. § (1) bek.] (LB Gfv. I. 32979/1998. - BH 1999.12.564)." A Nagykommentár által hivatkozott BH indokolásában pedig ez szerepel: "Az eljárt bíróságok azonban eltérő jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták, s ezért nem is állapították meg, hogy a felmondást tartalmazó kivonatot az alperes mikor vette kézhez, és az ettől kezdődő felmondási időre figyelemmel a szerződés mikor szűnt meg." Tehát a Kúria véleménye szerint kézhez kell venni a felmondást.
Azt természetesen el kell kerülni, hogy az adós jogaival rendeltetésellenesen éljen és arra használja fel az ilyen joggyakorlatot, hogy a kézbesítést minél hosszabb ideig késleltesse, továbbá az sem lehet cél, hogy a végrehajtást kérőnek ismételten kelljen nyilatkozatának közlését megkísérelni. Ennek kapcsán azért kijelenthető, hogy amennyiben a közjegyző elrendeli a végrehajtást és az adós a végrehajtó útján erről értesítést kap, akkor ezáltal értesítést kap letagadhatatlanul annak okáról is.
A végrehajtási jog alkalmazása során ez is egy olyan pont, amit rendezni szükséges, mert jogalkalmazás szintjén csak olyan megoldás születhet, mely a tételes joggal nem igazolható.
A korábbi bírósági gyakorlatról megállapítható, hogy egyrészt lassú volt, ezt a törvény indokolása, melyet a 65. §-hoz fűzött, külön is tartalmazza a következők szerint: "A közjegyzői okiratokban és határozatokban foglalt követelések végrehajtását gyorsítja az, hogy a törvény a közjegyzői okiratok és a jogerőssé vált közjegyzői végzések, így többek között a fizetési meghagyások végrehajtásának elrendelését ugyancsak közjegyzői hatáskörbe utalja."
Másrészt szinte megyénként változott, esetenként azt is megkövetelte a biróság a végrehajtást kérőtől, hogy közokirattal igazolja követelésének fennálltát, vagy kölcsönjogviszonyoknál például azt, hogy az adós a kölcsön összegét megkapta-e. Erre a bírósági igényre alakult ki az a gyakorlat, hogy a végrehajtást kérők a közjegyzőtől annak tanúsítását kérik, hogy az ő saját nyilvántartásuk szerint milyen jogcímeken, milyen összegű és devizanemű tartozása van az adósnak.
Emiatt készültek és készülnek ma is olyan közokiratok, amelyek félig ügyleti okiratok, mert például két banki ügyintéző nyilatkozik arról, hogy állításaik megfelelnek a valóságnak, félig pedig tanúsítványok, mert a közjegyző a bank nyilvántartásaiba betekintve rögzíti, hogy az az adott adósra vonatkozóan mit tartalmaz.
- 38/39 -
Lehet olyan vélemény, hogy ilyen okiratot felesleges készíteni, mivel az okiratba kerülő adatokat a végrehajtást kérő szolgáltatja, ezért azok nem lesznek hitelesebbek azáltal, hogy a közjegyző is látja a számokat. A másik álláspont szerint célszerű ilyen okirat elkészíttetése, mert a valótlan adatközlést, mint közokirat hamisítást szigorúbban bünteti a törvény, tehát nagyobb a valószínűsége annak, hogy a végrehajtást kérő pontos adatot szolgáltat, ez pedig a kérelem megalapozottsága szempontjából figyelembe vehető. További érv az ilyen tartalmú ténytanúsítvány mellett, hogy ha az adós perben vitatja a tartozása nagyságát, annak esetleges aljogcímeit (például pénzkölcsön esetében ezek az ügyleti kamat, késedelmi kamat, kezelési költség, különböző díjak) akkor a bíróság számára fontos bizonyíték lehet a végrehajtást kérő számítása helyességének megítéléséhez. Gyakorlatban tehát a tartozás fennállásáról készített közjegyzői ténytanúsítvány inkább az adós érdekét szolgálhatja.
A bírósági végrehajtást az arra szolgáló nyomtatvány kitöltésével kell kezdeményezni. 2010. június 1. előtt sokakban alakult ki az a téves képzet, hogy a közjegyző feladata a végrehajtás elrendelésénél kimerül majd abban, amit a Pest Megyei Bíróság a 9.Pkf.20.767/2011/2. számú határozatában le is írt, nevezetesen, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal ellátása mindössze annyi teendővel jár, hogy a végrehajtást kérő által kitöltött Végrehajtási záradék formanyomtatványt a keltezés helyének és idejének megjelölésével, valamint aláírásával és bélyegzőlenyomatával látja el a közjegyző. A megyei törvényszék által írt igen egyszerűnek mutatott ügyintézés akkor sem volt jellemző ezekre az eljárásokra, amikor még bírósági hatáskörben volt a közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal történő ellátása.
A Kormány a fizetési meghagyásos eljárásról szóló T/9400. számú törvényjavaslatban kifejtette, hogy a bírósági végrehajtás elrendelésére vonatkozó hatáskör részbeni áttelepítésétől azt várja, hogy a végrehajtás elrendelésének folyamata gyorsabb lesz. A Vht. előbb harminc, majd 2012. március hó 15. napjától tizenöt naptári napot ad a közjegyzőnek arra, hogy megállapítsa a hozzá beérkezett kérelemről, hogy nincs-e helye az áttételének vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, vagy nem kell-e hiánypótlásra visszaadni, a kérelem teljesítését részben, vagy egészben megtagadni, illetve ha ilyen intézkedést nem kell tennie, akkor záradékolja a közjegyzői okiratot.
A végrehajtás elrendeléséhez akár három munkanap is elegendő lenne a végrehajtást kérő megfelelő együttműködése esetén. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy a nem jogi képviselővel eljáró végrehajtást kérő vagy megfelelően kitölti a végrehajtási záradékot, vagy személyes konzultáció keretében kéri, hogy a közjegyző az általa kitöltött nyomtatványt ellenőrizze és ha szükséges javítsa ki, amire a közjegyzőt a Vht. 12. §-a feljogosítja. Ha a végrehajtást kérő személyesen megjelenik a közjegyzői irodában, átadja adósonként öt példányban a megfelelően kitöltött végrehajtási
- 39/40 -
záradékokat, annak adott ügytől függő mellékleteivel együtt és készpénzben kiegyenlíti a közjegyzői díjat, akkor a kérelem iktatása, dátumozása, aláírása, körbélyegzővel történő lepecsételése, az illetékes végrehajtó személyének megállapítása, a kísérőjegyzék kitöltése után, kérelmét azonnal lehet továbbítani a végrehajtóhoz. Ez egy vitathatatlanul gyors ügyintézés lenne, a közjegyzők a személyi és technikai feltételeket ehhez már megteremtették, az ügyintézésüket, belső eljárási rendjüket már megszervezték, de az efféle gyors ügyintézés elég ritka.
Véleményem szerint teljesen hibás az a gondolkodás, mely a végrehajtási ügyek intézésének gyorsítását csak úgy tudja elképzelni, hogy a folyamatban részt vevő hatósági feladatokat ellátók ügyintézésére akar hatással lenni. Amennyiben a jogalkotó szeretné a folyamatot a jelenleginél is gyorsabbá tenni, akkor szerintem már csak két lehetőséget tud igénybe venni.
Az egyik az, hogy az eljárást elektronikus ügyintézéssé átalakítja át, hasonlatosan a cégbírósági eljárásokhoz. A másik elektronizált eljárás, az FMH ügyintézés erre mintaként azért nem jöhet szóba, mert ugyan az is elektronikus ügyintézéssel jár, de azt a rendszert többek között a központi ügyelosztás miatt kellett ilyen formában létrehozni. Az okirati végrehajtás elrendelésénél mindig kell mellékleteket csatolni, az FMH rendszer szerint ez csak kivételesen lehetséges, ugyanakkor az elektronikus tértívevény, vagy az FMH rendszer által felajánlott végzésminták használatán érdemes elgondolkodni
A másik lehetőség a jogi képviselet megkövetelése vállalkozások esetében. Szerintem ezt a két lehetőséget egyszerre be lehetne, és célszerű is lenne bevezetni.
Kezdjük az első javaslattal. Már vannak, és nagyon jók a tapasztalatok az elektronikus eljárásról a cégeljárásban és a fizetési meghagyásos eljárásokban is. A közjegyzőhöz postai úton megküldött kérelem a postára adástól számítottan lehet, hogy már másnap, de lehet, hogy csak egy hét múlva kerül érkeztetésre, míg az elektronikusan megküldött kérelem esetén az irattovábbítás percekben mérhető.
Mind a közjegyzők, mind az önálló bírósági végrehajtók tudnak elektronikus közokiratokat küldeni és fogadni, tehát a közjegyző által elrendelt végrehajtás akár azonnal továbbítható is lenne az illetékes végrehajtóhoz. A fenti első javaslat tehát semmilyen többletkiadást nem jelentene az önálló bírósági végrehajtók vagy a közjegyzők számára és valószínűleg a végrehajtást kérő ügyfelek többsége esetében sem.
Az esetleges jogi képviselői megbízás, ha van díjmegállapodás, a végrehajtási záradék, az ügyfél azon kérelme, hogy a közjegyző gondoskodjon a végrehajtandó közjegyzői okirat eljárási iratokhoz való csatolásáról, az esetleges jogutódlás megállapítása iránti kérelem és a közjegyzői díj megfizetésének igazolása bekerülne egy e-mappába melyet a kérelmező jogi képviselője aláír. Amennyiben az adós kötelezettsége feltétel bekövetkezésétől függ és azt közjegyzői okirat tartalmazza, akkor a végrehajtást kérő ezirányú kérésére az érintett közjegyző szintén elektronikus okiratként azt meg tudná részére küldeni.
A bírósági végrehajtás elrendelését célzó eljárás során az elektronikus ügyintézés kötelezővé tételekor, a cégek és más jogi személyek vonatkozásában lehetne hivatkozni tehát a cégeljárásokra,
- 40/41 -
illetve az FMH rendszerére. Kérdés, hogy a magánszemélyek esetében milyen érvre lehetne még hivatkozni az eddig rendelkezésre állókon kívül. Szerintem lehetne arra alapozni, hogy amikor a polgárok lehetőséget kapnak arra, hogy a saját ügyeikben elektronikus ügyintézést vegyenek igénybe, és ők ennek önként alávetik magukat, akkor más eljárásokban, ahol ők, mint ügyfelek jelennek meg, ugyanezt elő lehetne írni. A jogoknak és a kötelezettségeknek egyensúlyban kell lenniük, aki saját érdekében, jogosultként igénybe veszi a gyorsabb és költségkímélőbb eljárást, annak el kell fogadnia, ha vele, mint kötelezettel szemben is alkalmazásra kerül kötelező jelleggel az elektronikus ügyintézés, illetve azt, hogy jogosultként nem válogathat mely hatósági ügyét akarja papír alapon intézni és melyet elektronikusan. Azon hatóságok irányába melyek alkalmasak az elektronikus ügyintézésre szerintem elő lehetne írni kötelező jelleggel az elektronikus ügyintézést, a cégekre, jogi személyekre minden feltétel nélkül. Azon polgárokra illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre pedig, akik önként választják bizonyos ügyek intézése során az elektronikus ügyintézést ezen tényre hivatkozva lehetne kötelezővé tenni más ügyeikben, így a bírósági végrehajtási eljárások során.
A második javaslat, a kötelező jogi képviselet ugyan többletterhet róna a végrehajtást kérőre, de a fent már említett előnyök ezt kompenzálnák. Az állam részéről a fenti két javaslat bármelyikének a megvalósításához a Vht. a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet és a KÜSZ módosítása szükséges.
Jogi képviselő azért lenne hasznos, mert ő nagyobb valószínűséggel hiba nélkül töltené ki a záradékot, hiszen ellenkező esetben 2012. március 15. után a Vht. 12. § (2) bek. alapján hiánypótlás nélkül elutasításra kerül a kérelem.
Az FMH ügyintézéssel kapcsolatos kifogásként fogalmazódott meg, hogy az a kérelmező, aki az általa létrehozott e-mappát nem tudta elektronikus aláírásával ellátni, kénytelen volt jogi képviselőt igénybe venni. Az ilyen kérelmezők számára az elektronikus ügyintézés kötelezővé tétele egyet jelentett a jogi képviselet kötelező igénybevételével. Ezt a hátrányt viszont ellentételezte az, hogy ügye így sokkal gyorsabban intéződött és a jogi képviselő igénybevétele egyben garancia arra, hogy kérelme hibátlanul kerül a rendszerbe.
A végrehajtási ügyekkel foglalkozó bíróság eljárása egyelőre papír alapú. A Vht. 2012. szeptember 1. napján hatályba lépett új szabályai közül az új, előzmények nélküli, Vht. új 35/C. §-a ugyan szélesebb körben lehetővé teszi az elektronikus kommunikációt a végrehajtási eljárás során, de ez egyelőre arra összpontosít, hogy a bírósági végrehajtó által eddig papír alapon kiküldött megkeresések ezután elektronikus úton legyenek kiadhatók és az azokra adott válaszok is így érkezzenek meg. A végrehajtó 2012. év szeptember hó 1. napjától kezdve az első kapcsolatfelvétel alkalmával köteles tájékoztatást adni arról, hogy az elektronikus kapcsolattartásra, az e-ügyintézésre mód van és ezt a másik fél önként választhatja. A közjegyzői irodák, pénzintézetek és a cégbíróság részéről a technikai feltételek régóta adottak ehhez. Ugyanekkor nem kell nagyobb jóstehetség annak kimondásához, hogy a bíróságok részéről ez akkor fog megvalósulni, amikor az elektronikus ügyintézést a polgári peres eljárásokban is tudják valóban alkalmazni. A Pp.
- 41/42 -
2012. július 24. óta hatályos 119. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy bizonyos iratok megküldése elektronikus úton történjen meg a bíróság részéről. A Pp. XXVIII. fejezete alapján első lépésként
2013. január 1. napjától azokban a vállalkozások közötti perekben, melyekben a jogi képviselet kötelező, bevezetésre kerül kötelező jelleggel az elektronikus ítélkezés. 2014. február 1. napjától ha van a félnek jogi képviselője, illetve az a fél aki vállalkozásnak minősül, minden iratot elektronikus úton fog megküldeni és megkapni. Az elektronikus ügyintézés kiterjed majd a bíróságnak szakértővel, közigazgatási szervvel, vagy más hatósággal való kapcsolattartásra is, mely kapcsolattartási mód 2013. július 31. napjáig lehetőség, onnantól viszont kötelező.
Itt lehet még megemlíteni azt is, mint az eljárás gyorsítását eredményező intézkedést, hogy a Vht. 12. § (2) bekezdés második mondatát módosítani lehetne oly módon, hogy a végrehajtási záradék kitöltését kérhesse a jogosult. Jelenleg külön - külön nyomtatvány szolgál a pénzfizetés végrehajtására, a meghatározott cselekmény végrehajtására, valamint a zálogjog érvényesítésére irányuló eljárásokra. Mivel ezek az eljárások végrehajtási lappal is és végrehajtási záradékkal is elrendelhetőek, ezért összesen hatféle nyomtatvány található meg a MOKK honlapján.
Ez persze csak akkor eredményezné az eljárás gyorsítását, ha a jogosult személyesen megjelenne a közjegyző előtt és a közjegyző tájékoztatná arról, hogy melyik rovat kitöltése kötelező, illetve a többi rovat kitöltése milyen következményekkel jár. A nyomtatványok bevezetését az indokolta, hogy a végrehajtást kérőnek módot adjon annak eldöntésére, hogy a végrehajtási eljárás hogyan intéződjön. Az ügy ura ugyanis a végrehajtást kérő, neki kell eldönteni, hogy az adós mely vagyontárgyaira akarja a végrehajtást, ha több adósa van, akkor mindegyik ellen akar-e végrehajtást, jelen akar-e lenni az egyes végrehajtási cselekményeknél, stb. A közjegyzőnél jelentkező nyilvánvaló többletmunkát ellentételezhetné, ha ilyen esetben a közjegyzőt erre tekintettel többletdíj illetné meg. A Vht. 31/E. §-t ki lehetne egészíteni azzal, hogy amennyiben a végrehajtást kérő ezirányú kérése alapján a közjegyző tölti ki a végrehajtási záradékot, akkor annak díja 5.000.-Ft.
Jelenleg a közjegyzői okiratok alapján kezdeményezett végrehajtások meghatározó többségét a pénzintézetek indítják. Saját tapasztalatom szerint az általuk kezdeményezett eljárásokban a közjegyző első intézkedése a hiánypótlásról szóló végzés kibocsátása.
Mindig a közjegyző dönti el, hogy hiánypótlásra hány napot biztosít és a közjegyző ezen végzéséhez nincs kötve, tehát az ilyen végzésnek nincs kötőereje. Ha a kérelemmel mást kellett volna tenni, akkor azt az intézkedést hozza meg. A közjegyzők között nincs egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy hány napot kell hiánypótlásra biztosítani, maga a Pp. 95. §-a sem tartalmazza
- 42/43 -
azt. Van aki 30 napot, van aki a Vht. 12. § (2) bekezdésére figyelemmel 15 napot, és akad aki 8 napot ír elő. Véleményem szerint, ha a hatóságnak csak 15 napja van a kérelem megvizsgálására és az alapján intézkedés meghozatalára, akkor elvárható, hogy a végrehajtást kérő is ennyi időn belül pótolja kérelme hiányosságait, elvégre az ő érdeke, hogy a végrehajtás minél előbb elrendelésre kerüljön. Amennyiben pedig a hiány rövidebb időn belül pótolható akkor a 8 nap biztosítása az indokolt.
Ha a kérelem formai vizsgálata alapján érdemben nem bírálható el, akkor a közjegyző a kérelmet elutasítja, ha az érdemi vizsgálat alapján azt állapítja meg, hogy az teljesen megalapozatlan, akkor a végrehajtást megtagadja, ha az csak részben megalapozatlan, a kérelemtől eltérő záradékot bocsát ki. Minden más esetben kibocsátásra kerül a záradék. A kérelem áttételére viszonylag ritkán kerül sor, bár erre is van lehetőség.
A végrehajtható okiratot és a kérelemtől eltérő kiállítást tartalmazó végzést, az adós a végrehajtó útján kapja meg a Vht. 19. § (2) bek. és a Vht. 32. § (1) bekezdése miatt. A végzésekkel kapcsolatban mindig kérdés, hogy azt az adósnak mikor kézbesítette a végrehajtó, hiszen a fellebbezés határideje onnantól számítódik. Jobb megoldás lenne, ha a közjegyző ilyen esetben közvetlenül megküldené a végzését az adósnak, így a végrehajtó megkérdezése nélkül is meg tudná állapítani, hogy végzése mikor emelkedett jogerőre.
A kérelemtől eltérő kibocsátással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egymással ellentétes vélemények és jogalkalmazások élnek. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben az egyik fél egyoldalú kérelméről van szó, van olyan álláspont, hogy az ezzel kapcsolatos határozatot csak a végrehajtást kérőnek kell megküldeni és fellebbezési joga is csak neki van. Ezt támasztja alá az, hogy a Vht. 213. § (3) bekezdése alapján a végrehajtást megtagadó végzés ellen csak a végrehajtást kérő fellebbezhet, a részbeni megtagadást a kérelemtől eltérő kibocsátás jelenti, tehát itt is csak a végrehajtást kérőnek kellene fellebbezési jogot adni. Ellenkező esetben a végrehajtás elrendelése ellen kapna részben fellebbezési jogot az adós, azt pedig a Vht. nem engedi meg. Más vélemény szerint a Vht. 213. § (1) bekezdése a felek fellebbezési jogát tartalmazza, tehát az adósnak is meg kell kapnia a végzést és neki is joga van fellebbezni az abban foglaltakkal szemben. Fontos itt kihangsúlyozni, hogy csak a végzés ellen fellebbezhet, amennyiben a végrehajtás elrendelése ellen él jogorvoslattal az adós, akkor kérelmének tartalma alapján kell intézkednie a közjegyzőnek. Amennyiben például a Pp. 369. §-ban írt valamely okra hivatkozik az adós beadványában és megállapítható, hogy melyik bíróság az illetékes, akkor hiába nevezte fellebbezésnek azt, amit megküldött a közjegyzőnek, az tartalma alapján keresetlevél, amit a bírósághoz kell áttenni. A Vht. is ismeri az áttételt, mint eljárási cselekményt, de nem tartalmazza annak részletes szabályait, ezért a Pp. 129. §-a szerint kell ilyen esetben eljárni.
- 43/44 -
A végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő az ügy ura, ez a Vht. több rendelkezésében is megjelenik, ami a közjegyzőkre vonatkozik, azon szabályok közül elsőként a Vht. 32. § (2) bekezdése tartalmaz ilyen pontot. Nevezetesen a végrehajtást kérő döntése alapján a végrehajtható okiratot az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerint illetékes végrehajtóhoz kell küldeni, továbbá ha több adós van, akkor azt is mondhatja a végrehajtást kérő, hogy az egyik adósra illetékes végrehajtóhoz kell megküldeni a többi egyetemlegesen felelős adósra vonatkozó végrehajtható okiratot is.
Fontos itt megjegyezni, hogy ha az érintett követelés biztosítéka zálogjog és a csak zálogkötelezett ellen is végrehajtást kér a jogosult, akkor az ő ügyét más végrehajtóhoz a végrehajtást kérő ezirányú utasítására csak akkor lehet megküldeni, ha azt a zálogtárgy fekvése szerinti végrehajtóhoz kéri. Ennek oka az, hogy az, aki csak dologi adós a kötelemben, az nem lesz egyetemlegesen kötelezett senkivel.
A Vht. 39. §-át a közjegyzőnek is alkalmazni kell, mert ha a felek személyében történt változás a végrehajtás elrendelése előtt kiderült, akkor neki kell a jogutódlásról fellebbezhető végzéssel döntenie. Döntése előtt a feleket meghallgathatja, és ha kell, bizonyítást is lefolytathat. Amikor a közjegyző alkalmazza a Vht. szabályait, akkor ez az egyetlen olyan eset, amikor bizonyítási eljárás lefolytatására felhatalmazza a törvény. Más esetekben ez nem megengedett, hiszen az eljárás nemperes jellegével nem lenne összeegyeztethető, másrészt az adott eljárási cselekményre rendelkezésre álló határidő módot sem ad egy esetleges bizonyítás felvételére.
Ha a végrehajtást kérő tud a jogutódlásról, akkor kérelme benyújtásakor kérnie kell előbb a jogutódlás megállapítását is. Az ehhez szükséges döntés meghozatalára nem vonatkozik a Vht. 12. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidő, ennek oka az, hogy ha tényleg meg kell a feleket hallgatni, esetleg más bizonyítást kell lefolytatni, akkor ezen cselekmények elvégzésére nem lenne elegendő 15 naptári nap. Az, hogy a felek meghallgatása mikor indokolt, vagy milyen bizonyítás felvételére kerülhet sor, azt az adott ügyben kell eldönteni. Az engedményezés például szóban is létrejöhet, ilyen esetben az engedményező és engedményes meghallgatásától nem lehet eltekinteni, mert másképpen nehezebben állapítható meg, hogy mire terjedt ki az engedményezés. Lehet velük írásban is kommunikálni, de ha egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tesznek, akkor úgyis meg kell őket hallgatni.
A kérelmezői oldalon jogutódlás történhet azért, mert a korábbi jogosult meghalt és örököse helyébe akar lépni, avagy a már említett engedményezésre került sor, vagy a kezes fizetett az adós helyett és most ő kéri, hogy állapítsa meg a közjegyző, hogy a végrehajtási jog a törvény erejénél fogva (Ptk. 276. § (1) bek.) átszállt rá.
- 44/45 -
Halál esetén önmagában a hagyatékátadó végzésnek, avagy az öröklési bizonyítványnak, míg cégügyekben a cégbíróság végzésének a csatolása nem elégséges, mindig szükséges, hogy az elrendelő, hatóság erről külön fellebbezhető végzéssel döntsön.
Ha a végrehajtást kérő tud a jogutódlásról, akkor a jogutódlás megállapításáról szóló kérelmet a végrehajtási eljárás lefolytatása iránti kérelemmel együtt kell beterjeszteni. Előfordulhat, hogy valaki csak a jogutódlás megállapítását szeretné kérni. Az ilyen kérelmet, mint elbírálásra alkalmatlant el kell a közjegyzőnek utasítania. Előfordulhat, hogy valaki csak azt akarja, hogy állapítsa meg a közjegyző, hogy a jogutódlás bekövetkezett, de nem kéri a végrehajtás elrendelését, mert például még nem járt le a teljesítési határidő. Az ilyen kérelem a bírósági végrehajtás elrendelése szempontjából elbírálásra alkalmatlan, hiszen nem kéri senki a végrehajtás elrendelését. A Vht. 39. § az egyetlen szabály, amely arra kötelezi a közjegyzőt, hogy jogosult-adós kapcsolatban jogutódlást állapítson meg, ha annak feltételei fennállnak, de ezt a szabályt csak akkor alkalmazza, ha az előtte folyamatban lévő eljárásban van végrehajtást kérő. Nincs számára ugyanis olyan eljárási törvény, amelyet alkalmazni tudna az ilyen kérelmek elbírálására.
Halál esetén a jogerős hagyatékátadó végzést be kell kérni, mert csak abból állapítható meg, hogy az elhunyt jogosult helyett ki és milyen arányban jogosult az adott követelés miatt végrehajtást kérni. Ha az adósi oldalon történt haláleset, akkor pedig a követelésért fennálló felelősség terjedelmének megállapítása miatt kell ezt megtenni. Ez utóbbi esetben a jogutódlást megállapító végzésben rögzíteni kell a felelősség terjedelmét, ha ez elmarad és emiatt az adóst kár éri, azt a közjegyzővel szemben érvényesítheti.
Abban az esetben, ha hagyatékátadó végzés nem készült, mert a hagyatéki leltár szerint nem maradt semmi, avagy csak teher maradt, akkor a végrehajtás a Vht. 52. § d) pontja alapján szünetelni fog. A szünetelést nem a közjegyző állapítja meg, neki a jogutódlásról kell dönteni, az a kérdés, hogy az adósnak van-e vagyona, a végrehajtás elrendelésekor nem képezheti vizsgálat tárgyát. Tehát a végrehajtást ilyen esetben is el kell rendelni.
A gazdasági társaságok szétválása esetén a szétválási szerződést és a vagyonleltárt kell bekérni, és az alapján tud dönteni a közjegyző. Ha az adós halála ellenére csak végrehajtást kér a fél a jogutódlás megállapítása nélkül, akkor kérelmét el kell utasítani, mert a Pp. 48. § alapján perbeli jogképességgel nem rendelkező személy ellen nem kérhető az eljárás lefolytatása.
Abban az esetben, ha a végrehajtási kérelem előterjesztését követően hiánypótlásra kerül sor, de a hiányt pótoltató végzés azzal érkezik vissza, hogy a kérelmező meghalt, akkor a jogutódlás megállapításának van helye.
Előfordulhat, hogy a végrehajtás elrendelése iránti kérelem előterjesztésekor tudja meg a végrehajtást kérő, hogy az adósa meghalt, de a hagyatéki eljárás még el sem kezdődött, viszont kéri a jogutódlás megállapítását. Ilyen esetben szerintem az a helyes eljárás, ha a jogutódlás megállapítása iránti eljárást a közjegyző a hagyatéki eljárás befejezéséig felfüggeszti a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján. Erre a problémára van azonban más megoldás is, mégpedig az, hogy abban az esetben, ha a végrehajtást kérő a végrehajtási eljárás lefolytatása iránti kérelmével együtt bejelenti,
- 45/46 -
hogy az adós elhunyt, de hagyatéki eljárás még el sem indult, akkor a közjegyző megállapítja, hogy a jogutódlás megállapítása iránti eljárás a Pp. 111. §-a alapján félbeszakadt a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig.
Minden esetben igaz, hogy abban az esetben, ha a közjegyző elutasítja a jogutódlás megállapítását, akkor utána elutasítja a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is.
Felfüggesztésre nem csak a már folyamatban lévő végrehajtás miatt kerülhet sor. A jogutódlásban való döntés miatt is szükség lehet erre, melyre példát már az előzőekben írtam, de legyen itt egy másik példa is. Előfordulhat, hogy például a jogosulti oldalon engedményezés történt, de utóbb a felek ennek érvényessége tárgyában jogi vitába kerültek és amikor az egyikük a végrehajtási eljárás iránt a kérelmet benyújtja, akkor a másik fél (ha erről tudomással bír) azt kéri a közjegyzőtől, hogy a jogutódlás megállapítása iránti eljárást a Pp. 152. § (2) bek. alapján függessze fel a per jogerős befejezéséig a közjegyző.
A Vht. 48. § (1) és (2) bekezdései rendelkeznek a végrehajtási eljárás kötelező felfüggesztéséről és ezen szakasz alapján csak a foganatosító bíróság és csak a tételesen felsorolt valamelyik ok alapján rendelheti el a már folyamatban lévő bírósági végrehajtási eljárás felfüggesztését.
A Vht. 49. § azonban már a közjegyzőre is vonatkozik, tehát azt alkalmazva az ott írt okok esetén elrendelheti a végrehajtási eljárás felfüggesztését. A felfüggesztésről való döntésre a Vht. 50. § (2) bekezdése 15 napos határidőt tartalmaz, így e kérdésben ezen időtartamon belül kell határozatot hozni, mely fellebbezhető végzés lesz.
A felfüggesztés hatálya akkor áll be, amikor az arról szóló határozat megszületik. Nagyon fontos, hogy a felfüggesztést elrendelő közjegyző, azonnal értesítse erről a végrehajtót.
A már elrendelt végrehajtás miatt az Adós élhet a Vht. 56. § (1) bekezdésében biztosított jogával, azaz kérheti a végrehajtás megszüntetését, vagy korlátozását, de csak akkor, ha csatolja kérelméhez azt a közokiratot, mely a végrehajtandó határozatot megváltoztatta, vagy hatályon kívül helyezte. A végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat esetében olyan jogerős bírósági határozatot kell csatolnia, mely tartalmazza, hogy a közjegyzői okirat érvénytelen, vagy azt tartalmazza, hogy a végrehajtási eljárás adósát illetően nincs végrehajtható közjegyzői okirat.
A végrehajtás elrendelése ellen fellebbezésnek csak akkor van helye ha az végzéssel történik, a közjegyző hatáskörében ilyen eset csak a biztosítási intézkedés elrendelése lehet, más nem.
Minden olyan kérelemnek az elbírálása, mely azt tartalmazza, hogy a követelés részben, vagy egészben már megszűnt, az adós részletfizetési kedvezményt kapott, a végrehajtható okirat nem érvényes, stb. a végrehajtás megszüntetésére, illetve korlátozására irányuló perben lehetséges
- 46/47 -
csak. Ha az erre illetékes bíróság a közjegyző rendelkezésére álló iratokból megállapítható, akkor a kérelmet fellebbezhető végzéssel oda átteszi. Az ott zajló eljárásban kérheti majd az adós azt is, hogy az ellene folyamatban lévő végrehajtást a bíróság függessze fel a Vht. 49. § (2) bek. alapján. Ha a végrehajtást elrendelő közjegyző úgy látja, hogy a végrehajtási lapot valószínűleg vissza kell vonni, illetőleg a végrehajtási záradékok valószínűleg törölni kell, akkor ő is felfüggesztheti a végrehajtási eljárást. Ha az adós okiratot is csatol, és azt állítja, hogy a követelést részben vagy egészben kiegyenlítette már, akkor a Vht. 41. §-t lehet alkalmazni. Ha az adós kérelmét a közjegyzőhöz küldi meg, akkor a helyes eljárás az, hogy a közjegyző a kérelmet fellebbezhető, áttételt elrendelő végzéssel megküldi a végrehajtónak. Ha az adós kérelme első példányán az illetéket is fizetetti, a lerótt illetékkel kapcsolatosan áttétel esetében intézkedni nem kell, de az illetékbélyeget értékteleníteni kell.
A Vht. 89. §-a alkalmazásában bíróság alatt közjegyzőt is érteni kell, ami első olvasatra úgy tűnhet, hogy csak tévedésből kerülhetett be a Vht. 31/E. § (1) bekezdésébe. A Vht. 89. § (3) bekezdése alapján az egyébként mentes dolog is lefoglalható az illető dolog vételárának, a vételéhez adott kölcsön összegének, továbbá elkészítési vagy javítási díjának a behajtása végett, ha a foglalást a bíróság, illetve a közjegyző így rendelte el. A jogalkotói tévedés gondolatát az veti fel, hogy foglalás végrehajtásáról már csak azt követően eshet szó, hogy a végrehajtás elrendelésre került. Mint azt már kifejtettem a közjegyzőnek a bírósági végrehajtási eljárásban a szerepe nagyon pontosan körül van írva, ő csak a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos feladatok elvégzésére kapott hatáskört. Felmerül tehát az a kérdés, hogy ingóság lefoglalását közvetve a végrehajtást elrendelő közjegyzői határozat mikor tartalmazhatja. Ez csak két esetben fordulhat elő. Első esetben akkor, ha a végrehajtható okirat megnevezi azt az ingó dolgot, melyet az adósnak át kell adnia és a Vht. 89. § (3) bekezdésében írt feltételek is fennállnak.
A másik eset az, ha a közjegyző biztosítási intézkedést rendel el oly módon, meghatározott ingóság zárlatát rendeli el, mely ingóságot utána az önálló bírósági végrehajtó a Vht. 194. § (1) bekezdése alkalmazásával lefoglal.[5] Közjegyző nem hozhat olyan határozatot melyben közvetlenül meghatározott végrehajtási cselekmény, adott esetben konkrét ingóság lefoglalására kötelezi a végrehajtót, mert erre őt a Vht. egyetlen pontja sem hatalmazta fel.
Mind a végrehajtható közjegyzői végzések, mind a közjegyzői okiratok tartalmazhatnak ingóság kiadására irányuló kötelezést. Ha a végrehajtható okirat pontosan nem írta körül az ingóságot, így annak kiadása nem lehetséges, akkor annak értéke erejéig az adós más vagyontárgyait, azaz ingóságait foglalja le a végrehajtó. Nem szerencsés az, ha a végrehajtható okirat a meghatározott
- 47/48 -
ingóság értékét nem tartalmazza, mert ilyen esetben az ingóság vélhet értéke erejéig az adós más ingóságait kell lefoglalnia a végrehajtónak, majd a foglalási jegyzőkönyv alapján a foganatosító bíróságnak kell az ingóság értékét megállapítania. Ez tehát mind a végrehajtónak, mind a bíróságnak többletterhet jelentene, ezért mindenképpen kerülendő.
Megállapítható tehát, hogy meghatározott ingóság kiadásával kapcsolatosan a közjegyzőre vonatkozó szabályozás nem hibás. Kérdés, hogy ugyanez a megállapítás megtehető-e a gyermek átadására vonatkozó rendelkezésekre is.
Közjegyzői okiratban a felek bármilyen kötelezettséget vállalhatnak, és ha az ilyen kötelezettség végrehajtása bírósági végrehajtási útra tartozik, akkor az ilyen tartalmú közjegyzői okirat végrehajtható lesz. Lehetőségük van a feleknek arra, hogy közjegyzői okiratban állapodjanak meg gyermek elhelyezéséről. Ha valamelyik fél ezen közjegyzői okiratban tett kötelezettségvállalását megszegi, akkor helye lehet az okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásának. Más esetben közjegyző gyermek átadására nem rendelhet el végrehajtást.
Az előző bekezdésben írt okfejtés azonban megkérdőjelezhető, mert a törvény felhívott rendelkezése következetesen a bíróság határozatának végrehajtásáról rendelkezik. Márpedig bírósági határozat alatt csak a bíróság ítéletét, illetve a bíróság végzését lehet érteni. Korábban már említetem, hogy a 2008. évi XLV. törvény, vagy a Het. alkalmazásával hozott végzések is tekinthetők bírósági határozatnak, de ezekben gyermek elhelyezéséről soha nem lehet szó.
Csak a Vht. 180. §-sa kiterjesztő értelmezésével juthatunk arra a következtetésre, hogy mivel itt a bíróság alatt a közjegyzőt is érteni kell a Vht. 31/E. § (1) bekezdése alapján, így a bírósági határozat alatt a közjegyző végrehajtható okiratát kell érteni.
Mint látható itt a jogalkalmazón múlik, hogy a jogszabály rendelkezését miképpen értelmezi, ha a kiterjesztő értelmezést választja, akkor az előző bekezdésben írt álláspontra jut. Ellenben, ha a jogszabály szövegét szó szerint értelmezi, akkor azt állapítja meg, hogy a közjegyző nem rendelhet el gyermek átadására irányuló bírósági végrehajtást.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 72/A. § (1) bek. első mondata alapján, a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. Ez teszi lehetővé, hogy e tárgyban egymással akár közjegyzői okiratba foglalt megállapodást kössenek, mely megállapodásukban foglalt kötelezettségeik végrehajthatóak lesznek.
A felek azonban a megállapodásuk ellenére is bármikor fordulhatnak bírósághoz, és kérhetik a gyermek elhelyezésének megváltoztatását arra hivatkozva, hogy a megállapodásuk idején figyelembe vett körülmények megváltoztak és a gyermek elhelyezésének módosítása a gyermek érdekét szolgálja. Ilyen esetben pedig a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedést hozhat a gyermek érdekében.
- 48/49 -
A bírósághoz fordulás fenti lehetősége és a bíróság lehetséges eljárási cselekménye megkérdőjelezik, hogy célszerű-e a feleknek közjegyzői okiratban megállapodni a gyermek elhelyezéséről.
Már 2010. június hó 1. napjától folyamatosan jelentkező igény a közjegyzők felé, hogy biztosítási intézkedést rendeljenek el a közjegyzői okiratok alapján is.
A Vht. 31/E. § (1) bekezdése kezdetben a biztosítási intézkedésekkel kapcsolatban csak a Vht. 186. §-t tartalmazta. Mivel a biztosítási intézkedés általános feltételeit a Vht. 185. § sorolja fel, ezért a közjegyzők úgy értelmezték, hogy a hibás jogalkotás miatt közjegyző ilyen intézkedés elrendelésére egyáltalán nem jogosult.
A jogalkotó a hibát orvosolta, így a végrehajtási lappal elrendelhető végrehajtások esetében, a végrehajtható határozat meghozatala után biztosítási intézkedés elrendelhető a közjegyző által is.[6] Ebbe a körbe a kibocsátott magyar és európai fizetési meghagyások, az egyezségek és a marasztalást tartalmazó végzések tartoznak. Díjjegyzék alapján csak kielégítési végrehajtás indítható, hiszen az kiállításától kezdve megfelel a Vht. 13. §-ban előírt feltételeknek.
Végrehajtási záradékkal ellátható okiratok esetében biztosítási intézkedést jelenleg sem közjegyző, sem a bíróság nem rendelhet el. Az erre irányuló igénynek a nagysága emiatt nem is tud megjelenni a statisztikákban. Kérdés, vajon helyes és méltányos-e ez a szabályozás. Ennek megvizsgálása érdekében célszerű egy kis kitekintést tenni a más jogszabályban megtalálható, a Vht. 185. - 201/B. §-aihoz hasonló rendelkezésekre.
A Pp. 156. § ideiglenes intézkedés meghozatalát teszi lehetővé bizonyos feltételek együttes fennállása esetén, amit akár a keresetlevéllel együttesen is lehet kérni. Ebben az esetben a bíróság a kereseti kérelem teljesítését rendeli el.
A perfeljegyzés, melyet az Inytv. 64. §-a tartalmaz. Ez alapján a következő perek megindításának ténye jegyezhető fel a tulajdoni lapra:
a) a törlési és kiigazítási,
b) az ingatlan tulajdonjogát érintő,
c) az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti,
d) az ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi, valamint
e) a jelzáloggal biztosított, illetőleg önálló zálogjogba foglalt követelés érvényesítése iránti per megindítása tényének feljegyzése iránt.
- 49/50 -
A perfeljegyzés azért jelent biztosítékot, mert annak bejegyzése után végrehajtott minden bejegyzés a per eredményétől függő hatályúvá válik. Ugyanezt eredményezi az Inytv. 65/A. §-a által bevezetett, megismételt hagyatéki eljárás feljegyzése címet viselő intézkedés.
A Het. 32-42. §-ai is tartalmaznak biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályokat. Ezek célja a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak veszélyeztetettségének megszüntetése, valamint az örökhagyó gazdasági társaságokról szóló törvényben vagy a szövetkezetekről szóló törvényben meghatározott társasági, illetve szövetkezeti részesedésének megóvása.
Az Art. 149. § is szabályozza a biztosítási intézkedést. Amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a pénzkövetelés biztosítását.
Az itt említett intézkedések közös jellemzője, hogy a hatóság (a bíróság és a NAV) megvizsgálja azt, hogy fennáll-e az adott intézkedés elrendelésének feltétele. A Pp. 156. § esetében ez több szempont együttes mérlegelését kívánja meg, a perfeljegyzésnél elég, ha a per tárgya az Inytv. 64. §-ában szerepel.
Itt kell megjegyezni, hogy a biztosítási intézkedés elrendelése csupán egy esetkörben kötelező, ahol a végrehajtást kérőnek elegendő ezt kérnie, mást tőle a bíróság nem követelhet meg, ez pedig a Vht. 210/A. §-ában szerepel.[7]
A jogalkotó részletesen ismertette, hogy milyen okok és tények miatt alkalmas a közjegyző arra, hogy bírósági végrehajtást elrendelő hatóság legyen. Kérdés, hogy ugyanezen okok miért nem teszik alkalmassá a közjegyzőt arra, hogy a közjegyzői okiratok vonatkozásában biztosítási intézkedést rendeljen el. Személyes tapasztalatommal meg tudom erősíteni, hogy 2010. június 1. óta több kritikai észrevétel is megfogalmazódott a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalások jogosultjai részéről, akik szereztek olyan tapasztalatot, hogy a közokiratban szereplő kötelezettségvállaló személy a vagyonát elkezdte csökkenteni, melynek feltehető célja a jövőbeni kielégítés meghiúsítása, vagy egyszerűen a saját vagyonát illetően kirívóan súlyos gondatlanságot tanúsított az adós, melynek következménye ugyancsak a kielégítés jövőbeni ellehetetlenülése.
Semmivel sem indokolható, hogy például a fizetési meghagyás jogosultja igénybe vehet biztosítási intézkedést, míg a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás jogosultja nem. Mindkét végrehajtható okirat létrejöttét hasonló eljárás előzte meg, az egyik esetben egy nemperes eljárás, a másik esetben egy okiratkészítő eljárás. Tehát ez alapján a jogosultak között nem lehet különbséget tenni.
Ha elfogadjuk, hogy a közjegyzői okiratokba foglalt kötelezettségvállalások jogosultjait is megilleti a biztosítási intézkedés kezdeményezésének joga, akkor kérdés, hogy ezt a kérelmüket kihez nyújtsák be, a bírósághoz, vagy a közjegyzőhöz. A kötelezettségek közjegyzői okiratba
- 50/51 -
foglalásának célja, hogy a jogosultnak ne kelljen igényét polgári peres úton érvényesítenie, hanem rögtön kezdeményezhessen bírósági végrehajtási eljárást. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha végrehajtási eljárást még nem kezdeményezhet, de valószínűsíteni tudja, hogy igénye később kielégítése veszélyben van, akkor csak a Vht. valamely szabálya alapján kellene, hogy érdekei védelme céljából segítséget kapjon. Nehezen lenne magyarázható, hogy azon okirat miatt, melynek célja a peres eljárás elkerülése, a biztosítási intézkedést mégis a bíróságtól kell kérni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a biztosítás elrendelése nem jogvitát tevékenység, tehát ez a szempont is azt támasztja alá, hogy közjegyzőnek kell eljárnia.
A következőket vegyük még figyelembe. Amennyiben a jogosultak kielégítési végrehajtást szeretnének kérni azt az illetékes közjegyzőtől kérhetik. A biztosítási intézkedés a Vht. alapján addig tart amíg:
- a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget,
- a kielégítési végrehajtást elrendelték,
- ha kielégítési végrehajtást lehetne kérni, de az arra jogosult ezt három hónap eltelte után sem kezdeményezi,
- ha azt a bíróság megszüntette.
Közjegyzői okiratok esetében a biztosítási intézkedés megszűnésénél csak az első lehetőség nem jönne szóba és a második, valamint harmadik megszűnési ok bekövetkeztéről az illetékes közjegyző hivatalos tudomással bír, mert csak ő rendelheti el a végrehajtást és az általa őrzött okiratról tudja, hogy a jogosult mikortól kérheti a végrehajtás elrendelését.
Érdemes még figyelembe venni azt az eltérést, hogy a Vht. 186. §-a alapján az elrendelő hatóságnak nem kell a feleket meghallgatnia, míg abban az esetben ha a kérelemben a Vht. 187. §-nak alkalmazását kérik, akkor viszont ez kötelező. Ez azt jelenti, hogy a Vht. 186. § szerinti eljárás során csak a benyújtott iratok alapján kell a hatóságnak döntését meghoznia és az adóst nem kell sem nyilatkozattételre, sem okiratok csatolására felhívnia.
A biztosítási intézkedés elrendeléséhez szükséges annak valószínűsítése, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van. Ez az eljáró hatóság mérlegelésén múlik, hogy az írásban előadott tényeket olyannak ítéli-e meg, melyek megalapozzák a kérelmet, avagy sem. A mérlegelést segítik azok az eseti döntések, melyek ezzel kapcsolatban születtek. Az EBH 2003.873 és a BH 2003.27. számú határozatokban a bíróság megállapította, hogy a veszélyeztetettség fennáll, mert az adós már a fellebbezési illeték megfizetésére is kérte az illetékfeljegyzési jog engedélyezését az elnehezült gazdasági helyzetére hivatkozással. A BH 2001.581. számú határozat szerint, ha az adós azt állítja, hogy nem rendelkezik "mobilizálható pénzeszközökkel" ez a körülmény önmagában igazolja a biztosítási intézkedés szükségességét. A BH 2001.486 határozat alapján, ha az adós ellen már folyamatban van a felszámolási eljárás, a tartozásért kezességet vállalók pedig más követelésekért is vállaltak kezességet, oly mértékben, hogy fizetési kötelezettségeik teljesítése a teljes vagyonukat felemésztené, akkor a kezesekkel szemben helye van biztosítási intézkedés elrendelésének. A BH 2001.331. határozat szerint ha az adós azért adja el a székhelyéül szolgáló
- 51/52 -
ingatlant, hogy tartozásait ki tudja fizetni, ez már elegendő a veszélyeztetettség megállapításához. De a kielégítés veszélyeztetettsége akkor is megállapítható a BH 2001.238. számú határozat szerint, ha az engedélyhez kötött tevékenységet folytató adós engedélyét bevonják és számlái feletti rendelkezési jogot is megtiltotta a hatóság.
Az eddig ismertetett szempontok azt támasztják alá, hogy a közjegyzői okiratok alapján is lehetne biztosítási intézkedést elrendelni és azt közjegyzői hatáskörbe kell utalni. Javaslatom a Vht. 186. §-ának kiegészítése azzal, hogy közjegyzői okirat alapján is helye van biztosítási intézkedés elrendelésének.
1./ A fentiek alapján leszögezhető, hogy a közjegyző és bíróság között a bírósági végrehajtás elrendelése kapcsán nincs eltérés, ami szükséges szakmai felkészültséget, illetve alkalmazandó intézkedések meghozatalát illeti. Amennyiben a bíróság részéről a végrehajtás elrendelése ítélkezési tevékenység, akkor a közjegyző eljárása is annak minősül.
2./ Amennyiben felmerülne további igény arra, hogy az eljárási idő rövidebb legyen, akkor annak lehetőségeit már nem a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó működésében kell keresni, hanem mindenekelőtt az ügyfeleknél, azaz a végrehajtást kérőknél és az adósoknál. Az utóbbi években előtérbe került elektronizálás, mint az ügyintézést gyorsító és költségeit csökkentő mód már csak a bíróságok, illetve az ügyfelek felé terjeszthető ki. A közjegyzők és az önálló bírósági végrehajtók, a MOKK, illetve az MBVK már teljeskörűen felkészült arra, hogy feladataikat elektronikus úton lássák el.
Az elektronikus ügyintézés kiterjesztése mellett a folyamatok gyorsabbá tételét eredményezhetné a kötelező jogi képviselet előírása a végrehajtási kérelmek benyújtására korlátozódóan.
3./ Az elmúlt lassan három év alatt a Vht. 31/E. §.-ának módosítása eredményeként számos olyan kérdés rendeződött, melyet jogalkalmazói szinten nem lehetett megoldani. Az egész országra kiterjedő egységes jogalkalmazás feltételei biztosítottak a közjegyzői eljárásokra vonatkozóan.
4./ Vannak azonban még módosításra szoruló rendelkezések, melyekkel kapcsolatban indokolt lenne a jogszabály megváltoztatása. Ezek a következők:
- A jelenlegi jogi és gazdasági környezetben már nem indokolható, hogy azokban az ügyekben, melyek a közjegyző által lefolytatott nemperes eljárások mellett nagyszámban jelentkeznek, a meghozott díjjegyzék nem minősül végrehajtható okiratnak. A közjegyző által végrehajtási záradékkal ellátható okiratok közzé ezen díjjegyzékeket is fel kellene venni.
- 52/53 -
- A Vht. 31/E. § (4) bekezdését célszerű lenne pontosítani azzal, hogy a bírósági végrehajtás során a lejárt, végrehajtandó követeléssel kapcsolatban járulék alatt csak a késedelmi kamat értendő.
- Ugyanitt pontosítandó az, hogy miképpen kell az ingatlan értékét meghatározni.
- A közjegyzői okiratok vonatkozásában is meg kellene teremteni a biztosítási intézkedés elrendelésének lehetőségét.
- Érdemes lenne megfontolni a Kjtv. 142. §-a által szabályozott eljárással kapcsolatban, hogy a törvény módosuljon és tartalmazzon kézbesítési vélelmet is.■
JEGYZETEK
[1] dr. Horváth Gyöngyinek a Harmadik Jogász Vándorgyűlésen elhangzott előadásából
[2] A Budapesti II-III. Kerületi Bíróság éveken át folytatta azt a gyakorlatot, hogy közjegyzői okirat végrehajtási záradékolása során végzéssel megkereste a közokiratot készítő közjegyzőt, felszólítva arra, hogy a végrehajtás elrendeléséhez az általa őrzött okirat egy darab hiteles kiadmányát hivatalos felhasználás céljára küldje meg a bíróság részére, mely kiadmányért a bíróság nem fizet díjat, hivatkozva arra, hogy a bíróság teljes személyes illetékmentességet élvez. Az érdeklődő közjegyzők a bíróságtól arra a kérdésükre, hogy miért a bíróság kéri a hiteles kiadmányt, miért nem a végrehajtást kérőt hívja fel arra, hogy csatoljon további példányt az okiratból, a válasz az volt, hogy a bíróság a szükséges példányokon felül a közjegyzőtől abból a célból kér még egy hiteles kiadmányt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az okirat valódi-e.
[3] dr. Örkényi Éva a Közjegyzők Közlönye 2006. évi 4. számában megjelent: A Közjegyzői munkadíj és költségtérítés iránti érvényesítésének kérdései című cikke IV. pontjában azt javasolta, hogy erről a közjegyző egy előzetesen végrehajtható végzésben határozzon, mert így az esedékesség egyértelműbben
[4] Lásd: BH 2011/68
[5] Jelenleg ilyen közjegyzői határozat csak hagyatéki eljárás során készülhet, ahol meghatározott ingóság kiadásának kötelezettségét pl: a felek közötti egyezség tartalmazhatja.
[6] A MOKK 211. évi statisztikai adata szerint a fizetési meghagyásos eljárásokkal kapcsolatban 53 biztosítási intézkedés elrendelésére irányuló kérelem érkezett országos szinten a közjegyzőkhöz és ezek közül 44 esetben rendeltek is el biztosítási intézkedést.
[7] A 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat (perbeli egyezség) és közokirat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során és a hágai jegyzőkönyv hatálya alá nem tartozó tagállamban, a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben hozott bírósági határozat (perbeli egyezség) és kiállított közokirat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során, ha a bíróság a végrehajtási tanúsítványt már kiállította, kérelemre biztosítási intézkedést kell elrendelnie.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
