Bevezetésként le kell szögeznem, hogy egy igen nehéz feladatra vállalkoztam. Egy olyan könyvet[2] fogok bemutatni a következőkben, amely szerkezetileg egy szerkesztett tanulmánykötet, sajátos, rendhagyó logikai felépítéssel. Ennek oka, hogy a Pál Lajos által szerkesztette, Az egyenlő bánásmód szabályozásáról címet viselő tanulmánykötet a Magyar Munkajogi Társaság 2020. február 5-i vitaülésén elhangzott előadásokra és hozzászólásokra épülő tanulmányokat tartalmazza. Ebből kifolyólag ezek a dolgozatok egyfelől egy, a címben is kiemelt téma irányába mutatnak, másfelől pedig ezen írások részben egymásra tekintettel születtek. Ahogy Pál az előszóban kiemeli,[3] a vitatéma Tercsák Tamás dolgozatából[4] ered, és e vitaindító tanulmány célja az volt, hogy a hazai egyenlő bánásmód szabályozásnak a pozitív tárgyi jogban való megjelenését és anomáliáit elemezze.
1. Bevezetés
2. Tercsák Tamás tanulmánya mint a problémafelvetés alapja
3. Újabb dilemmák, válaszok és kritikai megjegyzések az egyenlő bánásmód körében
4. Záró gondolatok
A könyvben Tercsák korábbi, illetve a kötetben publikált dolgozata kapcsán, valamint általában az egyenlő bánásmód szabályozásáról a következő szerzők készítettek tanulmányt: Ferencz Jácint, Halmos Szilvia, Kiss György, Kulisity Mária, Kun Attila, Lőrincz György, Nyerges Éva, Pál Lajos, Petrovics Zoltán, Rácz Ildikó, Sipka Péter, Tercsák Tamás, Zaccaria Márton Leó. Jelen recenzióban törekszem Tercsák Tamás dolgozatából kiindulva az összes publikált tanulmányra észrevételt tenni. Előrebocsátom, hogy a témáról való ilyenfajta diskurzus kimondottan ritka, így vitathatatlan a kötet értékteremtő szerepe. Ez alapján úgy vélem, hogy ezen írások nem egymástól elvonatkoztatva - esetleg egy későbbi "válaszcikk" reményében - születtek, hanem egy élő vita részei, amelyet a tanulmánykötet is hűen tükröz. Mivel így egy problémafelvetésre adott esetben közvetlenül több, más-más személytől származó gondolat is érkezhet, a könyv a gyakorló jogászok számára is rendkívül hasznos lehet, a munkajogtudomány e szegmense iránt érdeklődők mellett.
Ugyanakkor az egyenlő bánásmód kontextusba helyezése nagyon fontos, erre pedig az egyes szerzők helyenként, főként szabályozás-módszertani szempontból reflektálnak. A tanulmányok főként a személyek közötti egyenlő bánásmód regulációját boncolgatják, viszont ezek közül már nem mindegyik írás foglalkozik részletekbe menően a szabályozás uniós jogi hátterével és általános szociálpolitikai megfontolásaival. Ezzel összefüggésben a tanulmánykötet érdemi tárgyalását megelőzően alább néhány általános gondolatot fogalmazok meg.
Az egyenlő bánásmód szabályozásának vizsgálata megfelelő közegben elhelyezve "divatos" és nélkülözhetetlen. Félretéve a különböző szociológiai megfontolásokat, az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogtörténeti aspektusaiból kirajzolódik, hogy az egyenlő bánásmód elve nagyon is gazdasági rendeltetésű tud lenni, szemben a mostani, legtöbbször szociologizáló megfontolásokkal szemben. Az uniós szabadságjogok - ideértve a személyeket, tőkét, árut és szolgálatásokat - gyakorlatilag elképzelhetetlenek lennének az antidiszkriminációs normaanyag hiányában. Az egyes tagállamoknak ugyanis a közös belső piac ellenére érdekük lehet az, hogy a saját "nemzeti" piacukat protekcionista elgondolások mentén megpróbálják védeni. Ugyanakkor ilyen téren az Unión belüli, nagyszámú szabad piacot akadályozó vagy korlátozó nemzeti intézkedés jöhet létre, ami miatt e tényállások egyenkénti közösségi szabályozását lehetetlennek gondolom. Létezik viszont egy gyűjtőfogalom, az egyenlő bánásmód követelménye, amely a származás vagy állampolgárság védett tulajdonságát felhasználva alkalmas lehet arra, hogy az ilyen nemzeti intézkedéseknek valós korlátja legyen, elősegítve ezzel a piac szabadságát és a gazdasági növekedést. A személyek közötti egyenlő bánásmód - ahogyan Tercsák is érzékeli - különösen a védett tulajdonságokat illetően, "túlnőtte" magát. Az irányelvi formában megjelenő, elviekben a minimális jogharmonizáció előmozdítására törekvő uniós jogi szabályozás ugyanakkor számos olyan rendelkezést
- 67/68 -
tartalmaz, amelyek a korábbiaknál sokkal határozottabban kell, hogy megjelenjenek a nemzeti jogokban, és amelyek már meglátásom szerint sem csak pusztán gazdasági megfontolásokat követnek.
Tercsák a tanulmánykötetben szereplő írását a "kacskaringós szabályozásra" utalva valóban egy kacskaringósra sikerült, életből merített példával vezeti fel. Ez tökéletesen megmutatja azt, hogy az egyenlő bánásmód mögött milyen sokrétű szabályozás húzódik meg, amelyből látszólag nehéz leszűrni a munkajogra ténylegesen irányadó passzusokat. Ezt követően az egyenlő bánásmód rendeltetését és ezzel összefüggésben az alapelvi - már ha van ilyen funkciója - összetevőit elemzi.
A munkája elején Tercsák helyesen mutat rá az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 1. §-a és 8. §-a közötti ellentmondásra. Itt az okozhat dilemmát, hogy adott esetben elképzelhető, hogy az 1. § szerinti egyéni szempontok figyelembevételének kötelezettsége szembekerülhet az Ebktv. 8. §-a szerinti védett tulajdonságokkal. Ezeknek pontosan az a szerepük, hogy azok ne legyenek hatással adott esetben például egy-egy munkáltatói döntés kimenetelére.[5] Tercsák publikációjában számos olyan kérdést feszeget, amelyek esetében helye lehet tudományos vitának. Kifejezetten ilyen gondolata az Ebktv.-ben szereplő diszkriminációs tényállások és védett tulajdonságok kapcsolata, vitaindítóként megkérdőjelezve valamennyi tényállás egy törvényben való szabályozásának metodikáját és az Ebktv. védett tulajdonságainak együttes regulációját. Ennek során a szerző tekintettel van a magyar jogalkotó uniós jogból eredő jogharmonizációs kötelezettségére is, ami a téma kapcsán jelentős mértékű, és a munkaviszonyok szabályozását is érdemben befolyásoló implementációt eredményez. Ebből kifolyólag jelen kontextusban akár vitába is lehet szállni a szerzővel a védett tulajdonságokra vonatkozó eszmefuttatást illetően, mivel ebben az összefüggésben úgy tűnhet, hogy a magyar szabályozás módszertani sajátosságáról van szó. Hozzáteszem, előbbi álláspontom nem vonatkozik arra, hogy a jogszabály szerkesztettsége ne lenne kritikával illethető. A magam részéről ugyanakkor úgy látom, hogy az egy törvényben történő implementáció nem feltétlenül hátrányos. Ha ugyanis megvizsgáljuk az egyenlő bánásmód tartalmú uniós irányelveket, akkor az látható, hogy a hatályukat leszámítva a keretszabályozás lényegében megegyezik ezek esetében.[6]
Erre tekintettel nem elhibázott ezen irányelvi passzusok egy jogforrásba történő beemelése. Amire pedig a szerző is utal, hogy az Ebktv. tartalmaz a munkajogra nézve külön rendelkezéseket, egyenesen következik abból a tényből, hogy az átültetett egyenlő bánásmód tárgyú irányelvek között vannak általános és speciális hatályúak is. Az előbbi a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról,[7] amíg az utóbbi például a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK tanácsi irányelv.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
