Munkajogi jogvitákban tapasztalható, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) bevezető rendelkezései között megtalálható két általános magatartási követelmény[3], a joggal való visszaélés tilalma és az egyenlő bánásmód követelménye a jogi képviselők érvelésében gyakran versengő jogalapként jelentkezik.[4] A megkülönböztetés megítélésének feladata elé állított bírói gyakorlat (és a gyakorlat segítségére siető jogirodalom) a maga részéről törekszik az alapelvi konkurencia kiszűrésére. Ennek során nem utasítja el eleve a két alapelvi rendelkezés viszonyának vizsgálatát, teret szentel kapcsolatuk boncolgatásának. Jelen cikk arra keresi a választ, hogy valóban fennáll-e a két jogintézmény között olyan rokonság, amely a munkavállalók részéről a halmozott hivatkozást, a bírói gyakorlat és jogirodalom részéről pedig a különbségek taglalására fordított erőfeszítéseket indokolttá teszi, vagy az egyenlő bánásmód követelménye és a visszaélési tilalom együttes felhívása indokolatlan és abban kizárólag a jogi képviselők - kínban született - végső menedékét kell látnunk. Arra is kíváncsi a jelen tanulmány, hogy a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban megjelenő elhatárolási szempontok megfelelően ragadják-e meg a két alapelv lényegét, szilárd dogmatikai támpontot jelentenek-e a jogkereső közönség és az alapelvek között elveszett jogi képviselőik orientálásához. A rokonság vizsgálata során a tanulmány előbb az alapelvek törvényi megfogalmazásából levonható következtetésekre koncentrál, majd - a bírói gyakorlat és a jogirodalom megállapításainak ismertetését követően - a dogmatikai sajátosságokból adódó következtetések felé fordul, a konkrét jogszabályi megjelenésnek mindazonáltal az utóbbi esetben is kiemelt figyelmet biztosítva.[5]
1. A gyakorlat védelmében
1.1. Természetes alapelvi konkurencia
1.2. A jogviszony megnyitásából adódó halmozás lehetősége
1.3. Meghívás az együttes felhívásra - A részletes szabályokban rejlő biztatás
1.3.1. A diszkrimináció fogalom parttalansága
1.3.2. Terminológiai ösztönzés
2. Bírósági és jogirodalmi állásfoglalások
2.1. A Kúria joggyakorlat elemző csoportjainak megállapításai
- 1/2 -
2.2. Jogirodalmi nézetek
3. Dogmatikai megállapítások
3.1. Hátrány, racionális indok hiánya és jogellenesség
3.1.1. Hátrány
3.1.2. A munkaviszony rendeltetésével összefüggő racionális indok hiánya
3.1.3. Feltétlen jogellenesség versus formális jogszerűség
3.2. Dogmatikai jellemzők
3.2.1. Származási különbségek
3.2.2. Korrektív funkció és külső elemek figyelembevétele
3.2.3. Szubjektív szempontok: a joggyakorlással (munkáltatói intézkedéssel) követett célok szerepe
3.2.4. Összevetés szükségessége, az összevetés természete
3.2.5. A korlátozás (kontroll) tárgya
3.2.6. Jogellenesség, feltétlen jogsérelem
3.2.7. Jogkövetkezmények
4. Mikor állhat fenn mégis valódi tárgyi keresethalmazat a két alapelv vonatkozásában?
5. Összefoglalás
Függetlenül attól, hogy az egyenlő bánásmód követelménye és a joggal való visszaélés tilalma felmutatnak-e annyi hasonlóságot, ami a peres képviselők[6] részéről történő együttes felhívásukat indokolttá tenné, az Mt. bevezető rendelkezései között megtalálható, alapelvi jelentőségű rendelkezésekről lévén szó, az egymáshoz való viszony vizsgálata önmagában is indokolt lehet. Az alapelvi jellegből következő széles alkalmazási igény, valamint a nyitott törvényi tényállási jellegből (a generálklauzulaszerű megfogalmazásból)[7] fakadó széles alkalmazási lehetőség az elhatárolás kérdését ugyanis bizonyos mértékig bármely két alapelv vonatkozásában megkerülhetetlenné teszik.[8]
Hogy az egyenlő bánásmód követelménye és a joggal való visszaélés esetében az együttes alkalmazás azonban az alapelvi konkurencia úgyszólván természetes lehetőségén felül is felmerülhet, annak okát az egyenlő bánásmód követelménye bizonyos szerkezeti sajátosságaiban, illetve részletes szabályainak konkrét megfogalmazásában kereshetjük.
Különösebb elemzés nélkül is nyilvánvaló, hogy a joggal való visszaélés tilalma, illetve az egyenlő bánásmód követelménye alkalmazásánál a vizsgálat szemszöge meglehetősen különböző. Ez már abból az első ránézésre is egyszerűen belátható körülményből adódik, hogy a joggal való visszaélésnél a visszaélést mindig a felek (az alanyi jog jogosultja és kötelezettje) jogviszonyával kapcsolatos körülmények alapozzák meg, az egyenlő bánásmód sérelme pedig definíciószerűen feltételezi egy a jogviszony alanyaitól, a felektől különböző személy (másik munkavállaló) körülményeivel való összehasonlítást. A hagyományos alapelvekkel összevetve ebben rejlik az egyenlő bánásmód követelményének alapvető újdonsága. A munkajogviszonyt bizonyos mértékig felnyitja, és annak keretében a konkrét jogviszonyon kívüli tényezőt (az összehasonlítható helyzetben lévő másik munkavállaló helyzetét) is jelentőséghez juttatja, az eredeti jogviszony keretébe bizonyos mértékig bevonja. A konkrét jogviszony keretében értékelt körülményekhez képest ezen addicionális, külső körülmény jelentőséghez juttatása azzal a következménnyel jár, hogy a munkavállalói képviselőknek a konkrét munkajogviszonyon belül relevanciával bíró alapelveken felül (esetleg azok kimerülése, hatástalansága esetére) érdemesnek tűnhet megpróbálkozni az egyenlő bánásmód felhívásával is, ennek megsértése ugyanis megállapítható akkor is, ha az eredeti jogviszonyon belül más alapelv sérelmére nem került sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
