A szociális biztonság kérdésének jelentőségét többféleképpen vizsgálhatjuk. Ha az érintettek körére tekintünk, akkor kiemelhetjük, hogy a Magyarországon élők többsége élete során részesült valamilyen szociális jellegű ellátásban. Éppen ezért az ilyen állami kiadások összege is jelentős, évente nagyjából 6000 milliárd forintra tehető.[1] Az Alaptörvény - miként a következőkben részletesebben bemutatom - jelentősen átalakította a szociális biztonság értelmezésének kereteit. A személyek széles körét érintő szabályozási terület és az alkotmányjogi változás jelentősége együtt különösen indokolttá teszi, hogy a területen az Alaptörvény hatályba lépése óta eltelt - immáron ötéves - időszak változásait áttekintsük. A változások értelmezéséhez először vázlatosan áttekintem a szociális (alap)jogok értelmezésével kapcsolatos főbb megközelítések lényegi elemeit, majd megvizsgálom az Alkotmány 1989-es módosítását követően kialakult gyakorlatot, s ezeknek a fényében az Alaptörvény módosításait és az annak alapján kialakult alkotmánybírósági és törvényalkotói gyakorlatot.
A szociális jogok értelmezésével kapcsolatban számos megközelítés alakult ki, amelyek egymástól rendkívül eltérőek. Így a mai magyar alkotmányjog-tudományban megjelent olyan értelmezés is, amely szerint a szociális jogok alapjogként történő értelmezése és intézményesítése elsősorban a posztszocialista országokra jellemző.[2]
A szociális jogok fogalmának körüljárása önmagában egy kötet témája lehetne, e körben is jelezni kell, hogy az általános közvélekedés szerint a szociális jogok mint sajátos alapjogok a legtöbb modern állam alkotmányjogában megjelennek - igaz, eltérő módon és megközelítésekkel.[3] Krémer Balázs is kiemelte, hogy mára a modern államok mindegyike egyfajta jóléti államnak tekinthető, még ha a jóléti állammal kapcsolatos megközelítésekben jelentős különbségek is vannak az egyes országok között.[4]
A szociális jogok alapjogi jellegével kapcsolatban is ugyanezt emelhetjük ki: többé-kevésbé megjelennek ezek a jogok az alapjogok között. Az alapjogi szabályozottság első megközelítéseként az ún. közvetett, vagy másként intézményvédelmi megközelítést emelhetjük ki. Ebben a modellben a szociális jogok nem vagy csak korlátozottan jelennek meg önálló jogként az egyes alkotmányokban, azonban az alkotmánybírósági vagy a normakontrollal és az alkotmányosság értelmezési jogával rendelkező bíróságok gyakorlata a szociális jellegű jogosultságokat más, az alkotmányban külön nevesített - elsősorban a diszkrimináció tilalmával, valamint bizonyos esetekben az élettel, emberi méltósággal, de gyakran ezektől eltérő egyéb - alapjogokból és alkotmányos elvekből (például a jogállamiság elvéből) vezette le. A fenti megközelítés egyik leglátványosabb példáját az Amerikai Egyesült Államok jelenti. Az USA alkotmánya, valamint annak kiegészítései nem tartalmaznak a szociális alapjogokkal kapcsolatos rendelkezéseket, azonban az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (Supreme Court) - elsősorban a diszkrimináció tilalmával kapcsolatos rendelkezésekre építve - kialakított egyfajta, a szociális igazságossággal kapcsolatos gyakorlatot, amely alapján bizonyos szociális jellegű jogok körvonalazódtak.[5] A fenti alapjogi megközelítés az alapjogok intézményesülésének folyamatában a legkevesebb garanciát nyújtó megoldás, ugyanis ezekben az esetekben végső soron az alkotmány értelmezésére feljogosított szerv alakította ki az alapjogi kereteket, ezek a keretek az alkotmány külön módosítása nélkül, magával a(z alkotmány)bírósági gyakorlat változtatásával átalakíthatóak.[6]
A második megközelítést a szociális jogok alkotmányos alapjogként történő intézményesítése jelenti. A szociális jogok második generációs alapjogok, az alkotmányjog tudományának elméletében az ilyen jogok létével kapcsolatos kérdések a 19. század végén jelentek meg. Az európai kontinentális alkotmányjogi dogmatikában a szociális jogok esetleges léte a jogállamisággal és a törvény előtti egyenlőséggel kapcsolatban merült
- 20/21 -
fel a 19. század végén és 20. század elején a német alkotmányjog-tudományban, ahol úgy vélték, hogy a jogállamiság feltételeként megjelenő törvény előtti egyenlőség biztosításához szükséges adott esetben az állami úton szervezett szociális gondoskodás. Erre a megközelítésre hatottak a korszak bismarcki szociálpolitikai reformjai, a társadalombiztosítás megjelenése.[7] A szociális jogok "aranykora" a második világháborút követően, a jóléti államok kiépülésével jött el. Jóllehet többen kiemelik, hogy ezeknek az alkotmányokban rögzített szociális jogoknak a bíróság előtti közvetlen érvényesítési lehetősége vitatott az egyes államokban, azonban egyfajta állami kötelezettségként sok helyütt megjelent.[8] Egyes országok alkotmányai - így például a német Grundgesetz 20. cikk (1) bekezdése, az 1958-as francia alkotmány 1. cikke, az 1978-as spanyol alkotmány 1. cikk (1) bekezdése, valamint az 1976-os portugál alkotmány 2. cikke - is rögzíti a szociális elvet, általában a jogállami vagy a demokratikus elv egyfajta kiegészítéseként.
A szociális jogok intézményesítettségének szép példáját jelenti a német alkotmányos szabályozás. A német modell alapjául a bismarcki szociális rendszer szolgál, azaz a német rendszerben a szociális ellátórendszer intézményesült: az intézményesülés alapja a "szociális polgár" fogalma lett.[9] A német - és azon alapuló, kontinentális (bismarcki) rendszerek - a szociális jogokhoz kötődően a biztosítási rendszer bevételeivel, a járulékokkal kapcsolatosan erőteljes, a tulajdon védelmén alapuló rendszert alakítottak ki. A német, biztosítási alapú szociális rendszerben alkotmányos szinten az ellátórendszer alapjain túl a bevételek körét is védik.[10]
Miként látható, a szociális (alap)jogokra vonatkozó megközelítést és a jogi szabályozás modelljét is nagymértékben befolyásolja az adott állam szociális modellje. A következő alpontban azt vizsgálom meg, hogy milyen főbb szociálpolitikai megközelítésekhez milyen dogmatikai modellek kapcsolódtak.
Figyelemmel a tanulmány terjedelmi korlátaira, röviden felvázoljuk, hogy az egyes jóléti modellek miként hatnak a szociális jog értelmezési és dogmatikai kereteire. A szociális modellek ugyanis a szolgáltatásokhoz és az ellátásokhoz hozzáférés eltérő elveivel, a szociális ellátások eltérő meghatározásával, az egyes ellátási típusok különböző súlyaival szükségszerűen befolyásolják az ellátórendszer jogi szabályozásának a felépítését, az egyes jogintézményeket. Mindezek mellett a szociális jog viszonylag fiatal jogág, története - a középkori előzmények után - a 19. századra nyúlik vissza, amikor kialakultak a jogág keretei.[11] Ezért - ellentétben más, nagyobb múltra tekintő jogágakkal - a jogág dogmatikájának csak a legfontosabb elemei kristályosodtak ki, az egyes nemzeti jogi szabályozások és megközelítéseik az eltérő modellekre figyelemmel jelentős különbségeket mutatnak. Mindezekre figyelemmel nem kerülhető el az egyes főbb megközelítések legalább vázlatos bemutatása. Az elemzéssel kapcsolatban jelzem, hogy az egyes jóléti rendszereknek a szociális jog dogmatikájára gyakorolt hatását az egyes rendszerek Gøsta Esping-Andersen módosított csoportosítása alapján tekintem át.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
