A tudomány egyetemes, nem ismer határokat, ám az oktatási intézmények zöme még ma is nemzeti, hiszen a társadalmi, gazdasági és kulturális kontextus kötöttségeitől csak a természet, a matematika és az orvoslás kérdésében tud bizonyos mértékben eltekinteni, a szellemtudományokban azonban korlátozottan.
Az egyetemek világméretű, érték- és érdekvédő hálózata csak pár évtizede jött létre. 1988. szeptember 18-án írta alá 388 rektor a Magna Charta Universitatum című dokumentumot a Bolognai Egyetem 900 éves évfordulóján. Mára 805 univerzitás vezetője, 85 országot képviselve áll ki az igazi egyetemért, amely a kultúra, a tudás és a kutatás központja. Magyarországról összesen 12 intézmény (BCE, ELTE, KRE, SOTE, BME, SZIE, DE, ME, PTE, SZTE, Pannónia Egyetem és a CEU) vállalta fel, hogy igazi egyetemként védelmezi a közös alapelvet. Vagyis az autonómiát, amely nem jelent kevesebbet, mint hogy a tudomány és az oktatás morálisan és szellemileg legyen független a politikai autoritástól, továbbá legyen szellemileg az intézmény független a politikai és a gazdasági hatalomtól. Az egyetemi élet szabadságát, a tudományt és a képzést illetően tiszteletben kell tartania a kormányzatnak is. Az oktatás és a tudomány elválaszthatatlan, ha a képzés nem marad le a társadalmi igényektől és a tudományos fejlődéstől. A tudomány és a tanítás szabadságának minimális biztosítéka, hogy az ehhez szükséges eszközökhöz minden egyetemi közösség tagja egyaránt hozzáférjen, hogy az oktatókat maga toborozza, és státuszukat maga szabályozza a tudomány és az oktatás egysége érdekében, hallgatóinak szabadságát pedig a képzéshez hozzáférésben, az ismeretek elsajátításában garantálja. Továbbá elősegítik a valódi egyetemek a tanárok és hallgatók mobilitását, a végzettségek, címek és vizsgák egyenértékűségének, valamint az ösztöndíjak adományozásának általános politikáját.
Az európai oktatási miniszterek közös nyilatkozatát megelőzte az 1998. május 25-én kelt Sorbonne Nyilatkozat arról, hogy jöjjön létre egy európai felsőoktatási térség, amely a hallgatói mobilitás és a munkaerőigények érdekében az egész kontinens fejlődését előmozdíthatja. Erre építve, a 31 európai miniszter által jegyzett Bolognai Nyilatkozat 1999. június 19-én már egyenesen a tudás alapú Európát célozva hirdette meg a kormányok felsőoktatási reformot támogató politikáját. A versenyképesség és a más földrészekről minél több diákot vonzó felsőoktatási térség - a fokozatok, diplomák összehasonlíthatósága, a kétciklusú képzés (alapképzés legalább három évig és az arra épülő mester és/vagy doktori képzés), a kreditek egységes rendszere, az élethosszig tartó tanulás, a hallgatók más országokban való tanulásának, az oktatók mobilitásának javítása, valamint a minőségbiztosításban is érvényesülő európai együttműködés révén valósulhat meg. A felsőoktatási és kutatási helyettes államtitkár szignója is ott áll a nyilatkozaton, azaz Magyarország vállalta, hogy ennek érdekében formálja a hazai szabályozást és a költségvetést.
Az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA) mára 47 ország felsőoktatási intézményeit tömöríti, és feladatának tekinti, hogy a Magna Charta Universitatum értékeit és normáit, vagyis az egyetemi szabadságot érvényesítse. Ezért egy elemző, kutató, adatgyűjtő, érdekképviseleti központot (Observatory) alapított Bolognában (MCO). Az MCO megvizsgál minden egyetemi autonómiát sértő esetet, és tanácsaival törekszik a konfliktus megoldására. Másrészt, 2007 óta az EUA rendszerezett adatgyűjtést végez az egyetemek függetlenségére vonatkozóan, és négy dimenzióban, több mint 30 indikátor segítségével összehasonlítható adatokat tett közzé az országok teljesítményéről (EUA Autonomy Scorecard). A három alkalommal (2008, 2010, 2016) elvégzett elemzés eredményei jól bizonyítják, hogy minél nagyobb az egyetemi autonómia, annál inkább felelősek az egyetemi vezetők és jogalkotók. Vagyis a kevés vagy minimális egyetemi függetlenség egyértelműen felelőtlenséghez, az elszámoltathatóság hiányához vezet, bármilyen államigazgatási ellenőrzést, központosítást is vezetnek be. Az EUA elnöke a legutóbbi, 2017 áprilisában publikált indexben vagy ragsorban, 29 ország jogi rendszerét vizsgálva jutott arra, hogy nincs egységes európai trend az egyetemi autonómia terén, és fennmaradt a sokféleség. Ami a magyarországi teljesítményeket illeti, a 2010-es szinthez képest a négy dimenzióból háromban romlás következett be, egy dimenzióban pedig szerény javulás.
(a) A szervezeti autonómia mértéke 2008-ban 59% volt, 2016-ban pedig 56%. Például azért, mert az állami egyetemek rektorainak pályázatát a minisztérium írja ki, a kinevezés és az elmozdítás megerősítése az államfőhöz tartozik, jelentősen szigorodott a kinevezés (pályázat) feltétele, időtartama. Csökkent az autonómia a kancellár és a kettős egyetemi vezetői (szenátus, konzisztórium) rendszer döntési jogköre, tagjainak kinevezése miatt.
(b) A pénzügyi autonómia 2008-ban még 71%-os volt, 2016-ban csak 39%-os. Például azért, mert az egyetemek költségvetési támogatása meghatározott nagy blokkjai közt nem lehet átcsoportosítani, mert a kancellárnak minden pénzügyi kérdésben vétójoga van, az egyetem nem dönthet a belső források felhasználásáról. Tilos a kölcsönfelvétel, a megtakarítások feletti döntéshez is a kan-
- 21/22 -
cellári megerősítés kell. Az egyetemeknek nincs saját tulajdonában az épület, az eladásról is a minisztérium dönt, ahogyan az önköltséges diákok tandíjának meghatározási módjáról, minimum-maximum mértékéről. A kancellár és a konzisztórium minden pénzügyi hatású kérdésben lényegében vétózhat.
(c) A személyzeti autonómia a 2008-as 66%-ról 2016-ra 50%-ra csökkent. Egyebek mellett azért, mert a kancellárt a kormányfő nevezi ki, aki mára minden személyi kérdésben kontrollt gyakorol. Az egyetemi tanári felterjesztést a minisztérium értékeli, és a köztársasági elnök erősíti meg. Az egyetemi dolgozók közalkalmazottak, a felvétel és elmozdítás jogilag szigorúan rögzített, bérsávokkal, amelyek határait kívülről (jogszabályban) határozzák meg, az egyes emelésekhez, ösztönzőkhöz kancellári döntés kell.
(d) Az akadémiai autonómia a 2008-as 47%-ról 2016-ra 58%-ra emelkedett, mert a MAB mellett már más (nemzetközi, külföldi) akkreditációs testületet is választhat az eljáráshoz az egyetem. Ám a közepesen alacsony autonómiakörben maradtunk, mert a minisztérium dönt az államilag finanszírozott hallgatók maximális számáról, és csak a kapacitáson belüli többi helyre lehet tandíjat fizető hallgatót felvenni, a kancellár a kétféle hallgatói létszámról szóló döntésbe beleszólhat. Az alapszintű képzésben a hallgatói felvételi rendszert teljesen a minisztérium kontrollálja, és az egyetem csak a mesterképzési felvételi többletkövetelményeket szabhatja meg. Bármely képzési program bevezetése előtt kötelező az akkreditáció, és csak 2015 szeptembere óta lehet a MAB-on kívül más (külföldi) szervezetet erre kiválasztani, a kurzusok akkreditációját pedig az ENQA bármely tagjától lehet kérni. A doktori programok akkreditációjánál csak a MAB illetékes. A képzés tartalmát és nyelvét egyébként maguk alakíthatják az egyetemek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
