A fenti mű a Mindennapi családjog sorozat könyveként, a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. gondozásában jelent meg 1999. évben. Az örökbefogadással kapcsolatos részletszabályokban 2003. január 1-jei hatállyal következtek be ugyan módosulások, ezek azonban az örökbefogadás eddig kialakult rendszerében nem hoztak gyökeres változásokat. A 2002. évi IX. törvénnyel bevezetésre került módosításokra tekintettel a Kiadó 2003. július 1. napjával lezárt, ha-tályosító pótfüzetet adott ki, amelynek ismertetésére a vonatkozó részeknél térek ki.
A szerző a rövid Bevezetésben szól a gyermekvédelem szempontjainak fokozatos előtérbe kerüléséről, annak az örökbefogadásra gyakorolt hatásairól. Kitér a családnak mint a társadalom alapvető egységének változására, ismerteti a gyermeki jogokkal foglalkozó, kiemelkedő jelentőségű nemzetközi egyezményeket. A kiegészítő füzetből már azt is megtudhatja az Olvasó, hogy az 1993. évben Hágában kelt, nemzetközi örökbefogadásról szóló egyezmény hatályba lépése megtörtént, és a csatlakozó államok sorában hazánk is hamarosan szerepelni fog.
A mű a bevezetést követően öt nagy fejezetre tagolódik és következetesen, lépésről lépésre mutatja be az örökbefogadási eljárás folyamatát. A mű végén egy külön részben az örökbefogadással kapcsolatos iratminta-gyűjteményt találhatunk, ami a gyakorlati szakemberek munkáját hivatott segíteni.
Az I. fejezet "Az örökbefogadás és a gyermeki jogok" címet viseli, kitérve a hazai alkotmányos szabályozásra, a vonatkozó nemzetközi egyezményekre - különösen a Gyermekek Jogairól szóló 1989-ben kelt New York-i Egyezményre - és az 1997. évi XXXI. gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló (továbbiakban: Gyvt.) törvényre. Ezen jogforrások fogalmazzák meg ugyanis az örökbefogadással kapcsolatos, alapvető követelményeket, amelyeket a részletszabályok megalkotásakor a jogalkotóknak, és az egyes örökbefogadási ügyek intézésekor a jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük, és amelyek az örökbefogadással kapcsolatos gyermeki és szülői jogokat fogalmazzák meg.
A szerző e részben röviden, pszichológiai ismereteket is közöl Kellmer-Pringle megállapításai alapján a gyermek normális emocionális fejlődéséhez szükséges körülményekről, mely megállapítások az örökbefogadás szabályozásakor sem hagyhatók figyelmen kívül.
Kitér a mű a családnak a gyermekre gyakorolt hatásaira, amelyet ráhatásnak nevez, illetve foglalkozik a különböző alternatív családformákkal is. Amennyiben a gyermeket vér szerinti családja nevelni nem képes, úgy a családi környezet további biztosítása érdekében sor kerülhet a családbafogadás intézményének alkalmazására, melynek előnyeiről szintén olvashatunk. Ha a gyermek vér szerinti családja a gyermek testi-, erkölcsi-, értelmi fejlődését veszélyezteti, és az önkéntességen alapuló családbafogadás - a vér szerinti szülők beleegyezésének, vagy befogadó családnak a hiányában - nem alkalmazható, úgy sor kerülhet a gyermek családból történő kiemelésére. A családjából kiemelt gyermek helyzetét szintén elemzi a szerző, ismertetve az elhelyezés megválasztásának alapvető szempontjait.
A II. fejezet magának az örökbefogadásnak az intézményével foglalkozik, áttekintve az örökbefogadás történeti változásait a római jogtól kezdve napjainkig, nyomon követve az örökbefogadás joghatásainak változását.
Külön cím alatt foglalkozik a szerző az örökbefogadás - történetileg változó - céljával és rendeltetésével, kitérve az örökbefogadással érintett személyek eltérő érdekeire, valamint arra, hogy ezek a különböző érdekek miként jelennek meg a jogi szabályozásban, milyen garanciák biztosítják azok érvényre juttatását.
Az örökbefogadni szándékozók motivációját vizsgálva állást foglal a szerző amellett, hogy mely motivációk tekinthetők olyannak, amelyek esetén az örökbefogadás engedélyezését lehetőleg mellőzni kell, illetve célszerű mellőzni. Emellett rövid tájékoztatást nyújt a gyermekét örökbeadó, vér szerinti szülőben lezajló pszichikai folyamatokról is.
Az örökbefogadás részletszabályainak ismertetését megelőzően a szerző kitér az örökbefogadás lehetséges formáira, különböző szempontok alapján csoportosítva azokat. (Rokonok vagy idegenek általi örökbefogadás, nyílt vagy titkos örökbefogadás, egyszerű vagy teljes örökbefogadás.)
E fejezet utolsó részében az örökbefogadás feltételeiről olvashatunk, amelyet a szerző a jobb
- 41/42 -
áttekinthetőség kedvéért csoportosítva ismertet, egyrészt az örökbefogadó oldaláról, másrészt az örökbefogadott oldaláról megkívánt feltételeket.
Az örökbefogadó oldaláról megkívánt feltételekben a 2002. évi IX. törvény változásokat vezetett be, módosítva az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 47. § (1) bekezdését. Ennek következtében kötelezővé vált - a törvény által megfogalmazott kivételes esetektől eltekintve - a külön jogszabályban meghatározott, örökbefogadás előtti tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon való részvétel.[1] Ezen túlmenően az új szabályozás már életkori megkötést is tartalmaz annyiban, hogy az örökbefogadó szülőnek minimum 16 évvel, de maximum 45 évvel idősebbnek kell lennie, mint a gyermek, akit örökbe kíván fogadni (kivéve a rokoni és házastársi örökbefogadást).
Álláspontom szerint ez utóbbi módosítás mindenképpen indokolt volt, hiszen a régi szabályozás alapján ad abszurdum az is előfordulhatott volna, hogy egy 18 éves - életkoránál fogva teljesen cselekvőképes - fiatal felnőtt örökbe fogadjon 10 év körüli, vagy annál idősebb gyermeket. Valószínűnek tartom, hogy az ilyen örökbefogadáshoz a gyámhatóság nem járult volna hozzá, de a szabályozás fenti módon történő módosítása törvényi szintű garanciát jelent. Összhangban van e módosítás a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat szabályaival is, melynél követelmény a minimum 16 év korkülönbség apa és elismerni kívánt gyermeke között.
A korkülönbség 45 éves felső határának meghúzását szintén indokoltnak tartom a megfelelő szülő- gyermek viszony kialakítása érdekében. Az örökbefogadás elsődleges célja ugyanis a gyermek családban történő elhelyezése, lehetőleg stabil szülő-gyermek viszony - és nem nagyszülő-unoka viszony - kialakítása.
Az örökbefogadni szándékozó személlyel kapcsolatban továbbra sem előfeltétel, hogy házassági kötelékben éljen, mégis a Csjt. 2002. évi IX. törvénnyel bevezetett módosítása a házasságban élő örökbefogadók általi örökbefogadásnak biztosít elsőbbséget.[2]
Ismerteti a szerző az örökbefogadás előtti, az örökbefogadó alkalmasságának megállapítására irányuló eljárás szabályait, az eljárás során beszerzendő szakvéleményeket, az örökbefogadó oldalán feltárandó körülményeket.
A műhöz szorosan kapcsolódó hatályosító pótfüzet részletesen tárgyalja a nevelőszülői és örökbefogadói tanfolyam céljait, azok programját, amellyel az ilyen feladatra vállalkozó személyek ismereteit bővíti, azoknak jelentős segítséget nyújt.
Az örökbefogadott oldaláról nézve egyetlen követelményt, feltételt találunk, ez pedig a kiskorúság, mely tekintetében nem következett be változás, s az nem is várható, így továbbra sincs lehetőség nagykorú személy örökbefogadására. Dr. Weiss Emilia a "Polgári Jogi Kodifikáció" című folyóiratban megjelent, az új Polgári Törvénykönyv családjogi könyvének elveit érintő tanulmányában kitér arra, hogy a Kodifikációs Szerkesztőbizottság nem ért egyet a nagykorúak örökbefogadásának elismerésével, hiszen nagykorúak esetében már nem valósulhat meg az örökbefogadás elsődleges célja, a családi nevelés. A nagykorúak örökbefogadásával elérni kívánt célok más jogintézmények alkalmazásával megvalósíthatók, s a nagykorúak örökbefogadása visszaélésekre is lehetőséget adna.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
