A Magyar Jog folyóiratban megjelenő tanulmány a perbeli képviselet szabályozását vizsgálja jogszociológiai, jogpszichológiai és jogdogmatikai megközelítéssel. A cikk közvetlen és közvetett módon számos közjegyzőket érintő megállapítást is tartalmaz, mint például a jogi képviselővel eljáró fél által a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben megjelölt adattartalomért való felelősséget.
Elsőként a szerző az elmúlt években elzajlott polgári perrendtartást érintő kodifikációs folyamat során elfogadott polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.), valamint az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) képviseletre vonatkozó szabályait vizsgálja. Az ügyvédi tevékenységet ellátó jogi képviselőkre mindkét törvény szigorúbb szabályozást vezetett be.
Kiindulópontként rögzíti a Pp. egyik lényeges változását, miszerint a jogalkotó a jogi képviseletet általános jelleggel kötelezővé tette. Ennek alapján a polgári peres eljárásban kizárólag a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben nem kötelező a jogi képviselet. E szabály - a felülvizsgálat kivételével - kiterjed a perorvoslati eljárásokra is. A törvényszék hatáskörébe tartozó perekben a jogi képviselet minden esetben kötelező.
A szerző szerint a jogi képviselő nélkül eljáró fél számos esetben könnyítést és segítséget kap az eljárás során. Ennek tekinthető a fél részére a keresetlevél formanyomtatványához szükséges kitöltési segítség a bírósági ügyfélsegítő (korábbi elnevezéssel bírósági panasznap) szolgáltatás keretében, vagy további jogi segítségnyújtás a fővárosi- és megyei kormányhivatal járási hivatalában. A szerző kérdésként teszi fel, hogy az ügyfél miért adjon meghatalmazás jogi képviselőnek, ha jogi képviselő nélkül eljárva "kedvezményekben" részesülhet a polgári eljárás alatt? Ha pedig az ügyfél úgy dönt, hogy jogi képviselőt bíz meg, akkor milyen elvárásai lehetnek a képviselővel szemben?
A tanulmány jogszociológiai kutatások feldolgozását bemutatva kitér a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) ügyvédi képviselete egyes tapasztalataira, főként a házassági bontóperekben. E körben említi, hogy a régi Pp. szerint
- 91/92 -
meghatározó jelentőséggel bírt, hogy a felek milyen pertaktikát követtek a pernyertesség elérése érdekében. A Pp. lényeges változása következtében - a bizonyítékok bíróság elé tárásának időbeli korlátja - az ügyvédi pertaktikát felváltotta a perstratégia, amely a peres eljárás és alternatívái közötti tanácsadást és a kommunikációs eszközök szélesebb körű alkalmazását jelenti.
A tanulmány második részében a szerző a hatályos Pp. kötelező jogi képviseletre vonatkozó egyes gyakorlati tapasztalatokat összegez. Az Üttv. szerint a polgári perekben a jogi képviselő legfontosabb feladata a tanácsadás és a képviselet ellátása, amelynek központi eleme a perfelvételi irat benyújtása. A gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdés volt, hogy a perfelvételi irat záró részében kötelező feltüntetni a meghatalmazotti perbeli képviseleti jogát megalapozó tényeket és jogszabály helyet, vagy elegendő a keresetlevélhez a meghatalmazást csatolni. Ennek hiányában a keresetlevél visszautasításának esete is felmerülhet. A szerző - egyetértve a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásán elfogadott állásponttal - elegendőnek tartja a képviseleti jogosultság igazolására azt, amennyiben az ügyvéd a keresetlevélhez csatolja a meghatalmazást és ennek tényét feltünteti a keresetlevélben. Változásként említi a szerző, hogy a meghatalmazás az elfogadással és e jognyilatkozat elektronikus rendelkezési nyilvántartásba történő rögzítésével érvényes.
A Pp. további módosítása, hogy a meghatalmazottként eljárni jogosultak köre szűkítésre került. A szakszervezetek, érdek-képviseleti célra alapított szervezetek, az ügyvédjelöltek és az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadók képviseleti jogosultsága csökkent. Továbbá a jogi szakvizsgával rendelkezők sem tekinthetőek jogi képviselőnek, azonban a saját ügyükben továbbra is eljárhatnak jogi képviselő nélkül. A nem természetes személyekkel kapcsolatos változás, hogy a Pp. különbséget tesz a törvényes, illetve a szervezeti képviselet között. A Pp. alapján a szervezeti képviselő is törvényes képviselőnek minősül. Jelentős változásként értékelhető, hogy a Pp. már nem biztosítja a bejegyzett élettársaknak a képviseleti jogosultságát, figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 8:1. § (1) bekezdés 1. és 2. pontjában meghatározott hozzátartozói státuszra. A Pp. által bevezetett osztott perszerkezet lehetővé teszi azt is, hogy a perfelvételi tárgyaláson a jogi képviselő mellett a nem jogi képviselő is nyilatkozhasson.
A tanulmány utolsó, harmadik része foglalkozik az ügyvédi díjak kérdésével. A szerző álláspontja szerint a jogi képviselőkkel szembeni bizalmatlanságot okozhatja az a feltevés is, hogy a jogi képviselő közreműködése a peres eljárást lényegesen drágíthatja. A perköltség egyik legmagasabb összegű tételének tekinthető az ügyvédi munkadíj és a felmerülő költségek. A szerző részletesen elemzi jogszociológiai szempontból, hogy az ügyvédi megbízási szerződésben az ügyvéd által kalkulált díjakat milyen tényezők befolyásolhatják. Említésre kerül, hogy bíróságon kívüli egyes eljárásokban tételes díj kikötése az elfogadott, például az ingatlan adásvételi szerződések esetén a vételár 1%-a, de minimum 50.000 Ft.
A szerző utal arra, hogy a bírósági eljárásban az ügyvédi díj meghatározására a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) alkalmazandó. Az ügyvédi díj a peres fél és az ügyvéd között létrejött díjmegállapodáson, illetve ennek hiányában a pertárgyérték bizonyos százalé-
- 92/93 -
kának megfelelő összeg bíróság általi megállapításán alapulhat. Kisegítő szabályként ismerteti a szerző azt az esetet, amikor a pertárgyérték nem állapítható meg, ekkor a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint a tárgyaláson kívül végzett igazolt tevékenységért járó óránként 5000 Ft, de legalább 10000 Ft. A szerző említi, hogy annak ellenére, hogy az IM rendelet hatályba lépése óta 16 év telt el, sok ügyvéd kéri még most is az IM rendelet szerinti munkadíj megállapítását a bíróságoktól. A régi Pp.-vel azonos szabályt rögzít a Pp. a perköltség bíróság általi hivatalból történő döntése tekintetében.
A szerző foglalkozik a jogi képviselő felek általi kiválasztásával is. Ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a felek között nem azonos a felkészültség lehetősége. Míg a felperest az anyagi jogi elévülési határidő köti, addig az alperesnek a keresetlevél kézbesítését követő 45 nap áll rendelkezésre ügyvédet keresni. Kérelmére további 45 nap engedélyezhető, vagyis maximum 90 napja lehet jogi képviselő kiválasztására.
Zárásként a tanulmány az ügyfél azonosításának kötelezettségét taglalja. A közjegyzők által az okiratszerkesztési eljárás során már jól ismert ügyfél azonosítást bizonyos esetekben az ügyvédeknek is el kell végezniük, mielőtt - a jogi tanácsadásra adott megbízás kivételével - a megbízási szerződést megkötik az ügyféllel. Az eljáró ügyvéd a Jogügyletek Biztonságát Erősítő Adatszolgáltatási Keretrendszerében a nyilvántartó hatóság megkeresése útján vizsgálhatja az ügyfél személyazonosságát vagy okmányának érvényességét.
A szerző összehasonlítást végez a közjegyző és bíróság előtti nemperes eljárásokban a felek adatainak ellenőrzése, az ügyfél esetleges beazonosítása tárgyában. Megállapítása szerint a bíróság és a közjegyző kizárólag az ügyfél személyes megjelenése esetén tudja vizsgálni az ügyfél adatait. Kiemeli a fizetési meghagyásos eljárást, amelyben a jogosult felel az adatok helyességéért, így az esetleges természetes személy adatainak ellenőrzése nem a közjegyző kötelessége.
Végül a szerző ismerteti aggályait a Pp. által bevezetett ügyvédkényszerrel kapcsolatban. Véleménye szerint a törvényszék előtti valamennyi elsőfokú eljárásban akkor lehetne működőképes a kötelező jogi képviselet, amennyiben a jogalkotó biztosítaná az ingyenes ügyvédhez jutást, vagyis a jogi segítségnyújtást azok számára, akiknek nincsen pénze jogi képviselőre. ■
Visszaugrás
