A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: új Pp.) és Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) jelentős mértékben szigorítja az ügyvédi tevékenységet ellátó jogi képviselőkre (ügyvéd[1], alkalmazott ügyvéd[2], ügyvédjelölt[3], kamarai jogtanácsos[4]) vonatkozó szabályokat.
A perbeli képviselet szabályozását tekintve a jogi képviselet általános jelleggel kötelező az új Pp.-ben[5]. A peres eljárás során csak a járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben - ideértve a fellebbezési és perújítási eljárást is, - valamint a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban - az ellenkérelmet előterjesztő fél számára - nem kötelező a jogi képviselet[6]. A járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben tehát egyedül a felülvizsgálat előterjesztése során kötelező a jogi képviselet. A törvényszék hatáskörében indult perekben azonban az eljárás minden szakaszában, minden félre irányadó a kötelező jogi képviselet.
A kötelező jogi képviselet esetében a perben személyesen eljáró fél jogi képviseletét az ügyész részvétele pótolja abban a perben, amelynek megindítására törvény jogosítja fel, vagy amelyet ellene lehet indítani, illetve amelyben törvény alapján felléphet[7].
A jogi képviselő nélkül eljáró fél számos "könnyítésben" részesülhet az első- és másodfokú eljárásban,[8] ezek példálózó jelleggel az alábbiak:
- a felperes a pert keresetlevél megírása helyett keresetlevél nyomtatvány (űrlap) kitöltésével[9] indítja meg. A személyesen eljáró alperesnek a viszontkereset-levelet, a beszámítást tartalmazó iratot és az írásbeli ellenkérelmet (továbbiakban perfelvételi irat) erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie[10]. Amennyiben a nyomtatvány kitöltéséhez segítséget kíván igénybe venni, akkor a lakóhelye, székhelye, munkahelye szerinti vagy a perre illetékes járásbíróságon, a bíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben (bírósági panasznap helyett, ügyfélsegítő elnevezéssel) keresetét továbbra is szóban előadhatja, melyet a bíróság az erre rendszeresített nyomtatványon rögzít. Továbbá jogi segítségnyújtás keretében a fővárosi- és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalában is segítséget kérhet a nyomtatvány kitöltéséhez;[11]
- a járásbírósági eljárásban hozott ítélet elleni fellebbezés esetében is könnyítésekre számíthat a fél a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának hatékonyabb biztosítása érdekében: a fél a fellebbezést szóban is előadhatja, és nem köteles megjelölni a jogszabálysértés alapjául szolgáló jogszabály helyet[12], melyek könnyítést jelentenek a másodfokú beadványok benyújtására vonatkozóan;[13]
- ha a jogi képviselő nélkül - személyesen - pert indító fél a per későbbi szakaszában (elsőfokú eljárásban, fellebbezési eljárásban, perújítási eljárásban) jogi képviselő közreműködését veszi igénybe vagy a járásbíróság előtt eljáró fél - perindításkor - a jogi képviselővel történő eljárást választotta, akkor egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra.[14] A jogi képviselővel történő eljárás választása esetében azonban a professzionális perrend előírásai érvényesülnek.[15]
Ha a fél "könnyítésben" részesülhet jogi képviselő nélkül, akkor mégis miért hatalmazzon meg jogi képviselőt (ügyvédet) a képviseletének ellátására? Mi az ügyfelek elvárása a jogi képviselőkkel (ügyvédekkel) szemben? A kérdésekre adott válaszok vizsgálhatók jogszociológiai, jogpszichológiai és jogdogmatikai megközelítéssel.
- 645/646 -
Amennyiben a jogkereső állampolgár nem tud valamilyen ügyben személyesen eljárni, nem képes saját maga intézkedni, akkor jogi képviselőhöz fordul az ügy megoldása céljából. Amikor azonban nem akadályoztatásról van szó, hanem a fél választása a jogi képviselő meghatalmazása, akkor számos körülmény képezi mérlegelés tárgyát.
Kengyel Miklós - a nyolcvanas évek végén - 1731 polgári per adatait dolgozta fel egy jogszociológiai kutatásban, melyben arra a megállapításra jutott, hogy: "a nők hatszor több pert indítottak a férfiak, mint a nők ellen. A különböző nemű felperesek és alperesek között a pereskedés tárgya túlnyomórészt családi jogvita volt. A nők több házasság felbontása iránti pert indítottak a férfiak ellen, akik viszont a tartással kapcsolatos - többségében a tartásdíj leszállítására irányuló - perekben "tűntek ki". A ténykutatás bebizonyította, hogy a peres felek foglalkozási hierarchiája - amit Kengyel a társadalmi rétegeződés alapjának és az érdekérvényesítési lehetőségek egyik meghatározójának tekintett - ha kis mértékben is, de kimutathatóan befolyásolta a pernyerési esélyek alakulását. A polgári peres eljárás menetének ismeretében nem tekinthető véletlennek - állapította meg írásában - hogy a magasabb foglalkozási hierarchiával együtt járó társadalmi előnyök éppen a felperesi pozíciónál, tehát a per során kezdeményező szerepet betöltő fél oldalán jelentkeztek. Érdekes összefüggésekre jutott a jogi képviselet igénybevétele és a pernyertesség között is:
- ha a felperes jogi képviselőhöz fordult, ez a pernyerési esélyeit az átlagoshoz képest megnövelte;
- ha az alperes fordult ügyvédhez, neki is megnőttek a pernyerési esélyei, de ami ennél fontosabb, az ügyvédi képviselet elsősorban a teljes pervesztés elkerülését segítette elő;
- ha viszont a polgári perben egyik félnek sem volt jogi képviselője, akkor a felperesek 53%-ának volt esélye a teljes vagy túlnyomó pernyertességre;
- ha a felperesek ügyvédet fogadtak, akkor 56%-nak volt esélye a pernyerésre, de ha az alperesek fordulnak ügyvédhez, akkor a felperesek esélyei 49%-ra csökkentek;
- ha mindkét felet ügyvéd képviselte, akkor megint csak a felperesek esélyei csökkennek, éspedig 47%-ra.
E szerint - összegzett Kengyel Miklós - az ügyvédi képviselet igénybevétele az alperesi pozícióban több előnyt jelent, mint a felperesnél."[16]
Grád András, Jánoskúti Gyöngyvér és Kőrös András 2007 és 2008-ban átfogó tanulmányt[17] jelentettek meg a gyermek-elhelyezési perek tapasztalatairól. Vizsgálódásuk tárgya a Pesti Központi Kerületi Bíróságon [18] 1996 és 2003 között indult ellenzéses ("veszekedős") és közös megegyezéses bontóper[19] továbbá gyermek elhelyezési peres ügyek[20] voltak. Megvizsgálták többek között azt, hogy: Miként befolyásolja az apánál, illetve az anyánál történő gyermekelhelyezéseket a gyermek életkora és a gyermek neme? Milyen arányban helyezik el a bíróságok a gyermekeket az apáknál, illetve az anyáknál, és hogy ezen adatokat befolyásolja-e, ha jogi képviselővel vagy a nélkül járnak el, illetve ha a bíró, valamint a jogi képviselő férfi-e, illetve nő? A vizsgálatok eredménye alapján az erőszakosabb, önérvényesítőbb személyiséggel rendelkező és jogi képviselővel eljáró szülőnek lényegesen jobb volt az esélye a gyermek nála történő elhelyezésére.[21] Számos kutatás azonban azt is alátámasztja, hogy az ügyvéd részvétele nélkül lefolytatott bírósági ügyekben sokkal nagyobb az esély a közös megegyezésre (békítésre), illetve a - bíró oldaláról - a méltányos(abb) döntéshozatalra.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
