Manuel Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok 2020. január 14-én ismertette indítványát[1] a C-78/18. Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben, amelyben az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban EuB) az Európai Bizottság keresete alapján arról kell határoznia, hogy Magyarország megsértette-e az EUMSZ 63. cikkéből (a tőke szabad mozgása), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7., 8. és 12. cikkeiből (a magán- és családi élethez való jog, a személyes adatok védelme és az egyesülési jog) eredő kötelezettségeit, amikor a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényben korlátozásokat vezetett be a civil szervezetek támogatására nyújtott, külföldről származó adományok tekintetében.[2]
A főtanácsnok indítványa szerint az ügyben központi jelentőségű, hogy a szerződéses alapszabadságok harmonizáltan egészítsék ki a Chartában biztosított jogokat a tagállami jogalkotó aktus megítélésekor, ezért ún. integrált ellenőrzési paramétert javasol.
A Bizottság elsősorban azt rója fel a tagállamnak, hogy megsértette a tőke mozgásának szabadságát, és másodsorban, ettől "elkülönülten" azt, hogy megsértett bizonyos, a Chartában rögzített jogokat és szabadságokat. (Indítvány 48. pont) A főtanácsnok azonban úgy véli, hogy ezt a két kifogást nem "elkülönülten" és egymást követően, hanem együttesen, összefüggésében kellene vizsgálni. (Indítvány 49. pont) Mivel ez a javaslat új megközelítést jelentene a Bíróság gyakorlatában az uniós alapszabadságok és alapjogok viszonyában, egyszerűsítve az eddig alkalmazott vizsgálati mércét, a jelen ismertetés csak erre fókuszál, és nem tér ki az ügy részletes elemzésére.
Az Indítvány bemutatja a Bizottság logikáját, amely első lépésben az érintett alapszabadság diszkriminatív és nem kellően igazolt korlátozását támasztja alá, majd második lépésben érvel a Chartában biztosított jogok aránytalan korlátozása mellett:
(1) A Bizottság szerint "a 2017. évi LXXVI. törvényben szabályozott adományok a tőkemozgás (tőkeátruházás) egyik módját jelentik. E törvény az állampolgárság alapján közvetetten és hátrányosan megkülönböztető módon korlátozza a tőke szabad mozgását, amit nem igazolhat az átláthatóság és az ellenőrzés tekintetében a Magyarországon és a külföldön letelepedett adományozók közötti objektív különbség. Még ha a 2017. évi LXXVI. törvényt hátrányos megkülönböztetéstől mentesen is alkalmaznák, ugyanúgy a tőke szabad mozgása korlátozásának minősülne, az előírt bejelentési, nyilvántartási és közzétételi terhekre, valamint az ezekből következő elrettentő hatásokra tekintettel. Egyébiránt az, hogy a bejelentési és közzétételi kötelezettség utólagos, nem érinti korlátozó jellegüket, akkor sem, ha kevésbé súlyosak is, mint egy előzetes kötelezettség. A közrendre és az átláthatóságra vonatkozó, a magyar kormány által hivatkozott indokok sem támasztanak alá egy olyan jogszabályt, amely: a) megbélyegzi a külföldről támogatott szervezeteket (nem mindegyiket, mivel objektív indok nélkül egyeseket kizár, például a sport- vagy vallási szervezeteket); és b) abból az elvből indul ki, hogy az e támogatásból finanszírozott tevékenységek jogellenesek" (Indokolás 50-52. pont).
(2) A Bizottság a Chartában foglalt jogokkal kapcsolatban a következő levezetést alkalmazta: "A Charta 12. cikkét illetően, a 2017. évi LXXVI. törvényben előírt követelmények, alakszerűségek és szankciók sértik a civil szervezetek egyesülési szabadságát, mivel azok hatással vannak működésükre, szervezetükre és finanszírozásukra. Különösen a szankciók vonnak maguk után jogi kockázatot létezésük vonatkozásában, mivel magukban foglalják feloszlatásuk lehetőségét is. Az egyesülési szabadság e korlátozásai ezenfelül azért nem igazoltak, mivel nem felelnek meg az általuk állítólagosan követett célkitűzéseknek. Az előírt szankciórendszer az arányosság elvét sem tartja tiszteletben: egy olyan intézkedés, mint a feloszlatás, csak végső eszközként és kivételesen súlyos esetekben alkalmazható, nem pedig a kisebb, különösen adminisztratív jellegű szabálysértések esetében. A Charta 7. és 8. cikkét illetően, a 2017. évi LXXVI. törvény indokolatlan és aránytalan beavatkozást jelent azon személyeknek a magánélet tiszteletben tartásához és személyes adatai-
- 72/73 -
nak védelméhez fűződő jogaiba, akik az adományokat adják" (Indokolás 55-58. pont).
A főtanácsnok - az integrált ellenőrzés paramétere alkalmazásának szükségességét megalapozandó - először áttekintette a Bíróság esetjogát, amikor olyan ügyekben kellett döntenie, ahol a Bizottság keresete szerint alapszabadság megsértésén kívül és attól függetlenül, feltételezhetően a Chartában garantált jog is sérült. Utalt elsőként a Bizottság kontra Magyarország ügyben (mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog) Saugmandsgaard Øe főtanácsnok indítványára,[3] amely azt állította, hogy a Bíróság a Charta esetleges megsértését nem vizsgálhatja "az alapszabadságok megsértésének kérdésétől függetlenül".[4] A Bíróság ezt ily módon értelmezte a SEGRO és Horváth ügyben hozott ítéletben,[5] amikor egy olyan ügyben hozott határozatot, amelyben "a tulajdonhoz való jog és a tőke szabad mozgása között teljes átfedés" volt[6] (Indítvány 74-77. pontok). A Bíróság azonban 2019. május 21-i ítéletében[7] az EUMSZ 63. cikkének megsértését és a Charta 17. cikkének megsértését egymást követően vizsgálta meg, és miután mindkettőt megállapította, külön-külön vizsgálta meg, hogy ezek közül igazolt-e az egyik vagy a másik (Indítvány 78-79. pont).
Sánchez-Bordona főtanácsnok szerint "az kétségtelen, hogy a Bíróság össze szándékozik kapcsolni a Szerződésekben biztosított alapvető szabadságokat és a Chartában foglalt alapvető jogokat, ugyanakkor elemzésében az átfedés bizonyos kockázata merül fel" - vagyis a Bíróság tulajdonképpen azonos okok mentén, párhuzamosan igazolta, hogy nem állnak fenn olyan közhasznú indokok, amelyek az alapszabadság, valamint az alapjog korlátozását igazolnák a tagállam részéről. Erre figyelemmel a főtanácsnok számára "lehetségesnek tűnik a Szerződésekben foglalt szabadságok és a Chartában biztosított jogok összekapcsolása, amiből e szabadságok és e jogok egységes ellenőrzési paraméterbe történő integrálása következik" (Indítvány 80-81. pont).
A Bíróság az ERT-ügyben kidolgozott formula szerint, ha azt vizsgálja, hogy megvalósult-e a Szerződésekben védelmezett szabadságok megsértése, az alapvető jogok annyiban játszanak szerepet, amennyiben a tagállamok úgy akadályozzák vagy korlátozzák e szabadságokat, hogy az uniós jog által elfogadott okokra vagy indokokra hivatkoznak.[8] A Bíróság "a Chartára tekintettel nem mérlegelheti az olyan nemzeti szabályozást, amely nem tartozik az uniós jog keretei közé".[9] Vagyis a Chartában foglalt jogokra csak az uniós jog keretei közé tartozó tagállami szabályozással szemben lehet hivatkozni (Indítvány 82-83. pont).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
