Rogán Antal és dr. Cser-Palkovics András, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselői három törvényjavaslatot és két országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be a parlamenthez 2010. június 11-én. A 2010. áprilisi országgyűlési választások eredményének tudatában nem volt nehezen prognosztizálható, hogy a kétharmados többséget szerző két kormánypárt a lehető leghamarabb nekiveselkedik a médiaszabályozás átalakításának. A benyújtott javaslatok azonban még nem a teljes átalakítást, illetve az új médiatörvény megszületését célozták, hanem részben a legfontosabbnak ítélt módosításokat kívánták elvégezni a hatályos törvényeken, részben pedig a jövőbeni médiaszabályozás alapjait kísérelték meg lefektetni. Az egyik törvényjavaslat (T/360. irományszám alatt) a teljes média- és hírközlési struktúrát javasolta átalakítani, egy másik (T/363.) egy ún. "médiaalkotmányt", azaz a valamennyi médiumra nézve kötelező, tartalmukat érintő előírásokat fogalmazott meg, a határozati javaslatok (H/361. és H/362.) pedig a struktúra átalakítását célzó törvényjavaslathoz kapcsolódóan a közszolgálati műsorszolgáltatók tulajdonosi testületeinek az átalakítását irányozták elő. A tanulmányunk tárgyául szolgáló javaslat (T/359.) a médiaszabályozás első számú fundamentumát, az Alkotmány 61. §-át kívánta módosítani, ugyanakkor érintette a véleménynyilvánítási szabadság és az információszabadság alapvető jogait is. Utóbbi javaslatot az Országgyűlés 2010. június 28-i ülésén - az eredeti javaslathoz képest két érdemi módosítással - 262 igen, 66 nem szavazat és 43 tartózkodás mellett fogadta el. A szöveg a köztársasági elnök aláírását követően a Magyar Közlöny 2010. július 6-i számában került kihirdetésre, így másnaptól hatályos törvénnyé vált.
***
Mielőtt áttekintenénk, miféle változásokat hozott az új szöveg, érdemes vázlatosan bemutatni a szöveg eddigi sorsát.1 A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányba foglalása az 1972-es alkotmányreformig (1949. augusztus 20. és 1972. április 26. között) a jellegzetes sztálinista kifejezésekkel és deklaráltan is korlátozva biztosította a jog gyakorlását: "55. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot. (2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket." A "dolgozókra" mint a jog gyakorlására egyedüliként jogosult társadalmi osztályra, illetve azok érdekeire való hivatkozás egyébként már a Tanácsköztársaság 1919-es alkotmányában is megjelent (8. szakasz).
Az 1972-es reform után egészen 1989. január 24-ig hatályban maradt szöveg kizárólag stiláris változtatásokat vezetett be, illetve megváltozott a szakaszok számozása is: "64. § A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot." A "dolgozók" korábbi köre immár kibővült, és elvileg a teljes "nép" a jogok potenciális gyakorlójává vált.
A rendszer meglehetősen későn kapcsolt ugyan, de az 1989 januárjában hatályba lépett új szöveg végre levetkőzte ezeket az időközben kellemetlenné váló frázisokat: "64. § A Magyar Népköztársaság biztosítja a szólásszabadságot és a sajtószabadságot." Ezzel egyidejűleg a gyülekezési jog a 65. §-ba került át. Az alig néhány hónapig hatályban maradt szöveget a következő szöveg váltotta fel (ismét új számozással), az új társadalmi rend szimbolikus kezdőnapján, 1989. október 23-án: "61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát." Figyelemre méltó, hogy - a régi rendszerrel való teljes szakítást hangsúlyozandó - a magyar történelmi hagyományban talán erőteljesebben gyökerező "szólásszabadság" kifejezést - az 1946. évi I. törvény szóhasználatát tudatosan visszaidézve - ekkor váltotta fel a "szabad véleménynyilvánítás".
Néhány hónap múlva, 1990. június 28-án lépett hatályba a 61. § két újabb bekezdése, amely a két legnagyobb rendszerváltó párt (az MDF és az SZDSZ) megállapodásának eredményeképpen volt hivatva biztosítani, hogy a sajtószabadságot érintő legfontosabb kérdésekben a mindenkori kormányoldal kétharmados többsége hiányában ne legyen képes egyedül átvinni akaratát az Országgyűlésen. A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi XL. törvény 41. §-a emelte be az alaptörvénybe azon kétharmados szabályozási tárgyköröket, amelyek esetében politikai alku nélkül a törvényhozás lehetősége a csupán egyszerű többséggel bíró kormányoldal számára ellehetetlenül. A most módosított szöveg tehát szinte napra pontosan 20 évig szolgált az ún. kommunikációs alapjogok védelmének alapjaként.
2010. július 7-ig a következő szöveg volt hatályban: "61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
Az Alkotmány 61. §-ának új, jelenleg hatályos szövege pedig a következő: "61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. (3) A demokratikus közvélemény kialakítása érdekében mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében. (4) A Magyar Köztársaságban közszolgálati médiaszolgáltatás működik közre a nemzeti önazonosság és az európai identitás, a magyar, valamint a kisebbségi nyelvek és kultúra ápolásában, gazdagításában, a nemzeti összetartozás megerősítésében, illetőleg a nemzeti, etnikai, családi, vallási közösségek igényeinek kielégítésében. A közszolgálati médiaszolgáltatást az Országgyűlés által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyeli, céljainak megvalósulása felett pedig az állampolgárok egyes, törvényben meghatározott közösségei őrködnek. (5) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól rendelkező törvény, továbbá a médiaszolgáltatások felügyeletéről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
