A pandémia számos, eddig kikezdhetetlennek vélt alkotmányos jog vagy elv érvényesülését tette kérdésessé, bizonytalan önmagában az ilyen közegészségügyi válsághelyzetben megengedhető állami beavatkozás mértéke is. A járványügyi intézkedések számos alapvető jog, így a politikai részvételi jogok korlátozásához vezettek, tanulmányunkban a környező országok ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatait vizsgáljuk.
Tanulmányunk aktualitását az adja, hogy Magyarországon 2021 őszén ellenzéki előválasztást tartottak, az országgyűlési képviselők soron következő általános választására pedig 2022 áprilisában kerül majd sor, amelyek az első közvetlen széles körű hazai tapasztalatok voltak és lesznek a pandémia által érintett választások lebonyolításáról. Mindeddig csak néhány időközi helyhatósági választást,[1] továbbá a tiszaújvárosi választókerületben egy időközi országgyűlési képviselő választást[2] rendeztek az első fertőzöttek megjelenése óta hazánkban 2020. őszi hónapjaiban, egy járványügyi szempontból viszonylag kedvező időszakban. Talán ennek is köszönhető, hogy a hazai szakirodalom mindeddig nem reflektált érdemben a pandémia és a választások összefüggéseire és a felmerülő nehézségekre, munkánk e tekintetben tehát hiánypótló jellegű.
Ezzel szemben a környező országokban számos általános választás időpontja esett már a közegészségügyi válsághelyzet időszakára, ezért több olyan példát látunk magunk előtt, amelyből meríthetünk az előttünk álló kihívások kezelése során. Természetesen érdemes szélesebb körben is vizsgálódni, hiszen Európa-szerte számtalan megoldással találkozhatunk, nem is beszélve a más kontinenseken a Covid-19 árnyékában már megszervezett voksolásokról.
Először azt kutatjuk, milyen nemzetközi standardoknak kell megfelelniük a közép-európai régió választási rendszereinek, majd rátérünk az egyes országok vizsgálatára, végül kutatásunk eredményeit rávetítjük a Magyarországon konkrétan előttünk álló választásokra, amelynek pontos körülményei értelemszerűen pillanatnyilag sok tekintetben még bizonytalanok.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: PPNE),[3] valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE)[4] az a két nemzetközi jogi dokumentum, amelyek meghatározóak régiónk választójogi szabályozása szempontjából.
Az említett nemzetközi egyezmények által felállított, a járványügyi korlátozásokra nézve releváns standardokat három főbb csoportba sorolhatjuk: a választási kampány szempontjából nagy jelentőségű alapvető jo-
- 54/55 -
gok (gyülekezés, egyesülési jog, valamint a szólás- és sajtószabadság) korlátozása; a meghatározott időszakonként történő választások tartásának követelménye; továbbá a választójog gyakorlásának újabb feltételekhez kötésével összefüggő mércék.
A következőkben a választási rendszer pandémiával összefüggő adaptációját ezen felosztás mentén vizsgáljuk az egyes országokban, majd rávetítjük a konkrétan alkalmazott megoldásokat az előttünk álló magyarországi választásokra.
Csehországot górcső alá véve, röviden kitérünk a 2020 júniusában megtartott teplicei szenátusi időközi választásokra, részletesebben elemezzük a 2020. októberi regionális és részleges szenátusi választásokat,[5] valamint ejtünk néhány szót a nemrégiben, 2021 októberében megrendezett képviselőházi választásokról is.[6]
A rendszeres időközönként tartott választások alapelve a 2020 tavaszáról 2020 júniusára átütemezett teplicei választásokkal összefüggésben vizsgálható.[7] E választások elhalasztása járványügyi szempontból alátámasztható, hiszen 2020 tavaszán még keveset tudtak a vírus veszélyességéről, ráadásul a választópolgárokban is nagy volt a bizonytalanság, így valószínűleg sokan nem éltek volna szavazati jogukkal. Ugyanakkor hosszú távon nem ez az ideális megoldás, hiszen fontos, hogy a választópolgárok rendszeres időközönként eldönthessék, hogy kik intézzék a közügyeket, különösen egy olyan válsághelyzetben, mint a pandémia, mely esetében az emberek a járványkezelést is értékelik a szavazáskor.
A választási kampányhoz kapcsolódó alapjogok közül Csehországban a gyülekezési jog és a mozgásszabadság került komoly korlátozás alá a Covid-19-re tekintettel. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy az e két alapjogot érintő járványügyi korlátozások mennyiben voltak hatással a tanulmányunk csehországi fejezetének fókuszában álló 2020. októberi választásokra.
Már a 2020. március 13-án bevezetett korlátozások is érintették a gyülekezési jogot, ugyanis e naptól betiltottak minden több mint 30 fős nyilvános vagy magánrendezvényt. A járványhelyzet javulásával enyhítettek a szabályokon,[8] azonban ősszel ismét szigorítottak. A 2020. október 9-i és 12-i korlátozások után a szervezett kültéri eseményeken (pl. demonstráció) legfeljebb 500 fő vehetett részt, a politikai pártok pedig maximum 100 fős rendezvényeket tarthattak. Október 17-től már a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó gyűléseken is legfeljebb csak 100 fő jelenhetett meg.[9]
E rendelkezéseket a szükségességi-arányossági teszt alapján érdemes vizsgálnunk. A korlátozások legitim céljaként az emberi élet és egészség védelmét jelölhetjük meg. Mivel a csoportosulások limitálásával csökkenthető az emberek közötti interakció, így az új szabályok alkalmas eszköznek is tekinthetők a járvány megfékezésére. Az már bonyolultabb kérdés, hogy lett volna-e enyhébb eszköz a legitim cél elérésére. Annyi bizonyos, hogy minél inkább csökkentik a találkozások számát, annál kisebb az esély a továbbfertőzésre. Ugyanakkor a gyülekezési jognak kulcsszerepe van abban, hogy az emberek jelezhessék elégedetlenségüket a kormány intézkedéseivel szemben, így törekedni kell annak minél szűkebb mértékű korlátozására. Különösen hangsúlyos ez a megfontolás kampányidőszakban, amikor a választásokra való felkészülés kiemelten fontos terepei a kampány célú gyülekezések, sok esetben pedig a szavazatokat is befolyásolhatják az ilyen rendezvényeken elhangzottak. Az arányosság kérdése szintén nem egyértelmű. Egyrészt a létszámkorlát miatt egyesek nem vehettek részt egy adott megmozduláson, hiába szerettek volna. Ráadásul a tüntetéseken a megjelentek száma mutatja, hogy valóban sok embert érdekel-e egy probléma. Másrészt viszont ez a rendelkezés még mindig kedvezőbb, mint ha teljesen betiltották volna a gyülekezéseket, ahogyan Magyarországon.[10]
2020. március 16-án került sor előszőr a mozgásszabadság korlátozására,[11] mely alól csak az alapvető szükségletek kielégítése, a családtagok segítése, illetve a munkába járás jelentett kivételt. A helyzet javulásával azonban április 24-től maximum 10 fős csoportokban ismét lehetett akár közterületeken, akár magánházakban közösségi eseményeket szervezni.[12] A későbbi enyhítések után 2020 őszén újra szigorítottak, és bevezették az este 9 óra és hajnali 5 óra közötti kijárási tilalmat.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
