A közhatalmi szervekkel szemben általános elfogadott követelmény eljárásaik nyilvánossá tétele. Európai uniós és más nemzetközi alapjogi dokumentumok rendre a nyilvános bírósági eljárás mellett foglalnak állást a tisztességes eljáráshoz való jog részelemeként. Jellemző ez a rendes bírósági eljárásban is, hiszen eljárásjogi törvényeink szerint a bírósági eljárások nyilvánosak. Ezzel szemben az alkotmánybírósági eljárás főszabály szerint nem nyilvános. Emiatt már többször érte az Alkotmánybíróságot az "elefántcsonttoronyból" való döntéshozatal "vádja", amely hátrányosan érinti a "legfőbb alapjogvédelmi szerv" működésének átláthatóságát. Márpedig számos uniós, nemzetközi és hazai bíróság hangsúlyozta döntéseiben az igazságszolgáltatás társadalom általi ellenőrzését, amelyen keresztül nő a bírósági döntések társadalmi elfogadottsága. Az Alkotmánybíróság az utóbbi években a nyilvános kihirdetés, az adatnyilvánosság lehetőségeivel és a nyilvános meghallgatás törvényi deklarálásával már nyitott a társadalom felé. A személyes és nyilvános meghallgatás - azt gondolom - megfelelő jogintézmény lenne az Alkotmánybíróság működésének átláthatóságára, így tanulmányomban ezen jogintézmény bemutatására teszek kísérletet.
Kulcsszavak: tisztességes eljárás, személyes meghallgatás, nyilvános meghallgatás, Alkotmánybíróság, Emberi Jogok Európai Bírósága, korlátozottság
Tanulmányom kiindulópontjául Bodnár Eszter 2016-ban megjelent "Nyitott kapukat a Donáti utcába? Nyilvános meghallgatás az Alkotmánybíróság eljárásában." című cikke szolgál. Ezen publikációt alapul véve foglalkozom a személyes és nyilvános meghallgatással, szélesebb kontextusba helyezve azt és viszonyítva a tisztességes eljáráshoz való joghoz. Említést teszek a német és osztrák alkotmánybíróságok meghallgatással kapcsolatos normatív és gyakorlati szabályairól is. Az összehasonlítás alapja részben a földrajzi közelség és a germán jogcsaládhoz tartozás, valamint az, hogy a centralizált alkotmánybíráskodás őshazájának minősül ezen két ország. Közismert, hogy az Alkotmánybíróságot érte már az elefántcsonttoronyból történő döntéshozatal vádja. Értendő ezalatt, hogy az indítványozóktól, eljárásban résztvevő személyektől eltávolodva, azok aktív bevonása nélkül kerül sor az eljárások lefolytatására. Ez az állítás különösen igaz a rendes bírósági eljárásokhoz képest, ezért tanulmányomban szólok a bírósági és alkotmánybírósági eljárás sajátosságainak kapcsolódási és elhatárolási pontjairól is.
Az Alkotmánybíróság előtti eljárásban az eljárásban résztvevő személyek hagyományosan rendkívül csekély befolyással bírnak az ügymenetre.[2] Az alkotmánybírósági eljárásban való aktív közreműködés egyik eszköze lehet a személyes meghallgatáson való részvétel, amely a bírósághoz fordulás jogán keresztül összefügg a tisztességes eljárással.
A tisztességes eljáráshoz való jog komplex mivoltáról nem csak alapjogi jellege, megítélése kapcsán beszélhetünk, hanem a részjogosultságok vonatkozásában is. Mint ismert, a fair trialt említhetjük taxatíve meg nem határozható részjogosultságok együtteseként. Czine Ágnes szerint a tisztességes eljáráshoz való jog elsősorban nem egyéneket megillető jog, hanem az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb alapelve, amely nem egyetlen jogosítványt, hanem több eljárási garanciát tartalmaz, amelyek együttes megvalósulása eredményezi az eljárás tisztességes voltát.[3] Ezen részjogosultságok egyikét képezi a "bírósághoz fordulás joga", amelyet az Alkotmánybíróság rendre nevesít a részjogosultságok között, ahogy tette azt a 22/2014. (VII. 15.) AB határozat indokolásának [49] bekezdésében is. Az Alkotmánybíróság a 36/2014.
- 58/59 -
(XII. 18.) határozat indokolásának [92] bekezdésében megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, amely szerint: "[a] bírósághoz való fordulás alapvető joga nemcsak a beadványok előterjesztésének jogára szorítkozik, hanem a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a személyeknek. A személyek alanyai, alakítói és nem tárgyai, »elszenvedői« a bírósági eljárásnak. Alkotmányban biztosított joguk van arra, hogy a bíróság az eljárásba vitt jogaikat és kötelességeiket elbírálja (s ne csak az ezeket tartalmazó beadványról mondjon véleményt), és arra is, hogy lehetőséget kapjanak a bírósági döntés alapjául szolgáló tényállással és jogi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozataik megtételére." Érdemes ezt értelmezni az Alkotmánybíróság tekintetében is. Tanulmányom érdemi részében azt kívánom bemutatni, hogy az Alkotmánybíróság eljárása során az indítványozóknak és az eljárásban részt vevő személyeknek milyen - kevésbé alkalmazott - jogintézményeken keresztül van lehetősége közvetlenül az eljárásban történő aktív részvételre.
A személyes és nyilvános meghallgatás alkotmánybírósági gyakorlatának a tisztességes eljáráshoz való jog tükrében való vizsgálata előtt először azt kell igazolni, hogy a tisztességes eljárás irányadó-e az Alkotmánybíróság eljárására. Ugyan jogállami keretek között, valamint az Alkotmánybíróság kiemelkedő alapjogvédelmi tevékenysége miatt elképzelhetetlennek tartom, hogy az Alkotmánybíróságra ne vonatkozzon a fair trial, a kérdéskör mégis magyarázatra és indokolásra szorul.
Az Alaptörvény három helyen is deklarálja a tisztességes eljáráshoz való jogot - mintegy kiemelve jelentőségét - azonban egyik esetben sem vonatkozik az kifejezetten az Alkotmánybíróságra. A Nemzeti Hitvallásban való megjelenéssel az alkotmányozó szellemi- filozófiai alapot szolgáltatva megerősíti a tisztességes eljáráshoz való jog kiemelkedő jelentőségét.[4] A kiemelt jelentőség nem csak a háromszori megjelenésből, hanem a preambulumban történő megjelenésből is jól látható. Az alkotmányozó a Nemzeti Hitvallásban a méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli ügyintézésről szól, az Alaptörvény XXIV. cikkében a közigazgatási hatósági eljárásra, míg a XXVIII. cikkében a kontradiktórius eljárásra vonatkoztatja a tisztességes eljárás követelményrendszerét a "per" és a "vád" kifejezéseket alkalmazva. A normaszöveg nyelvtani értelmezése alapján arra a következtetésre juthatnánk, hogy ezen cikkek tárgyi-szervi hatálya alá nem sorolható az Alkotmánybíróság, mivel a "hatóság" és "bíróság" kifejezéseket maga a testület is megszorítóan értelmezi, ennélfogva nem minősül az Alkotmánybíróság hatóságnak, valamint eljárásrendjére nem jellemző a bíróságok előtt zajló eljárások kontradiktórius jellege.
Mindezek ellen hat, hogy vannak olyan feladat- és hatáskörei az Alkotmánybíróságnak, mint az utólagos absztrakt normakontroll, amely eljárásrendjét tekintve hasonlít egy hatósági eljáráshoz, ugyanakkor a bírói döntés ellen irányuló, ún. valódi alkotmányjogi panaszeljárásban fel-felsejlik a kontradikció az alapügy ellenérdekű felének értesítésére tekintettel. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ettől nem válik az eljárás kontradiktórius jellegűvé. A bíróságok és az Alkotmánybíróság eljárásrendje közötti éles elhatárolást szűkíti továbbá az is, hogy előbbieknek alkotmányból fakadó kötelezettsége az alapjogi gondolkodásmód az Alaptörvény 28. cikke értelmében: "[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik." Ezzel válik egyértelművé, hogy a rendes bíróságokra nem véletlenül tekinthetünk az alapjogvédelem gerinceként, amelyek előtt alapjogok "találkoznak" alapjogokkal.[5] Sulyok Tamás tudományos cikkében a bíróságok és az Alkotmánybíróság közös alapjogvédelmi feladatát hangsúlyozza: "[a] változás iránya azonban kényszerűen és szükségképpen egyirányú: csak a tisztességesebb irányába képzelhető el, a tisztességes minőség csökkenésének lehetőségét az alapjogi védelem körében éppen a bíróságoknak és végső soron az Alkotmánybíróságnak kell kizárnia."[6] Azon országokban, amelyekben centralizált alkotmánybíráskodás működik, jellemzően ezek a szervek látják el a normakontroll tevékenységet. Jellemző ez a magyar Alkotmánybíróságra is, azonban a Kúria is lát el normakontroll tevékenységet: "[a] bíróság dönt büntetőügyben, magánjogi jogvitában, a közigazgatási határozatok törvényességéről, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben."[7] Ugyan más jogforrást mérceként használva, de az, hogy mind a rendes bíróságok, mind az Alkotmánybíróság ellát normakontroll tevékenységet, egyfajta eljárásrendi közelséget tükröz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
