A tisztességes eljáráshoz vagy tisztességes tárgyaláshoz való jog a bírói eljárások alkotmányos zsinórmértéke, amely zsinórmérték alapjogi védelmet nyer az Alaptörvény szerint, továbbá emberi jogi védelmet az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény, az Emberi Jogok Európai Egyezménye[2] (továbbiakban: EJEE) szerint.
A tisztességes eljáráshoz vagy tárgyaláshoz való jog önálló és autonóm alkotmányjogi dogmatikával rendelkezik. A tisztességes eljáráshoz, tárgyaláshoz való jog klasszikus alkotmányjogi szabály, klasszikusan tiszta alkotmányjogi norma, amely lényegét tekintve teljesen független minden szakjogági érintettségtől.
Az eljárás tisztességességének követelménye továbbá értéket meghatározó norma is, mondhatni a bírósági eljárások Kelsen-i alapnormája, amely az igazságszolgáltatással szemben támasztott valamennyi, a jogállamiság elvont fogalmából és valóságos megjelenési formájából egyaránt következő elvárást egyidejűleg testesíti meg. Ez az autonóm és komplex értéknorma képezi a tisztességes eljáráshoz vagy tisztességes tárgyaláshoz való jog, mint alkotmányos alapjog és mint emberi jog lényeges tartalmát.
A klasszikus, tiszta alkotmányjogi norma hatásmechanizmusa totálisan autonóm, és ebből következően egyáltalán nincs tekintettel arra a szakjogi közegre, amelyben éppen hat, vagy amelyben éppen alkalmazásra vagy vizsgálatra kerül. Ha ugyanis reflektálna ezekre az egyedi jogterületekre, éppen attól az univerzális befolyásolási lehetőségtől fosztaná meg magát, amelyre a tisztességes eljárás értéknormáját az alkotmányjog, és az emberi jogokat nemzetközi szinten védő egyezményi jog vagy jogok predesztinálták.
A tiszta alkotmányjogi norma hatását tekintve olyan, mint amikor a kakukktojásból az idegen madarak fiókái között egyszer csak kikel a kakukkfióka azzal a világos küldetéssel, hogy maga körül mindent a saját értékrendje, a saját normái szerint alakítson át. Valahogy ekként működik a bírói eljárásban a tárgyalás tisztességességének mércéje is, bekerül a szerteágazó, többrétegűségében pláne ezerszínű bírói eljárások kavalkádjába, ám sem a büntető eljárásjog, sem a polgári eljárásjog, sem a közigazgatási eljárásjog szabályaira nincs tekintettel akkor, ha azok nem érik el a mércének egy meghatározott fokát.
A tiszta alkotmányjogi normát annak elvontsága, tartalmi bizonytalansága miatt egyesek alkalmatlannak is tartják arra, hogy a jogalkalmazó azt komolyan vegye.
Ám ha visszagondolunk Kelsen és Schmitt ezzel összefüggő vitájára a XX. század első felében, látnunk kell azt, hogy abból az a Kelsen került ki erkölcsi győztesként, aki a tiszta alkotmányjogi normák jogi alkalmazhatósága mellett érvelt, és ezen erkölcsi győzelem nem kis részben éppen abból táplálkozott, hogy a II. világháború után szinte valamennyi európai állam a kelseni típusú alkotmánybíráskodás bevezetése mellett tette le a voksot.
Ha tehát a tisztességes eljáráshoz vagy tárgyaláshoz való jogról, mint alkotmányos alapjogról beszélünk, a norma tiszta alkotmányjogi jellegét, elvont értéktartalmából adódó sajátosságait mindig szem előtt kell tartanunk, annak ismeretében, hogy a történelem egyáltalán nem igazolta azt az álláspontot, amely szerint az ilyen norma ab ovo alkalmatlan tárgya volna mindenféle jogalkalmazásnak.
Az eljárás tisztességes minősége ugyanis nem konstans természetű, hanem a társadalmi együttélés adott foka által befolyásolt, változó jellegű, ugyanakkor egyszerre cél és egyszerre valóság. A változás iránya azonban kényszerűen és szükségképpen egyirányú: csak a tisztességesebb irányába képzelhető el, a tisztességes minőség csökkenésének lehetőségét az alapjogi védelem körében éppen a bíróságoknak és végső soron az Alkotmánybíróságnak kell kizárnia.
Ezen közös - alapvetően bírósági és végső soron alkotmánybírósági - alapjogvédelmi feladat hatékonyabb megoldása érdekében szólnék most részletesebben a tisztességes eljárásról, tisztességes tárgyalásról, melyet a továbbiakban egységesen tisztességes eljárásnak neveznék.
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk 1. pontjának első mondata lényegileg azonosan fogalmazza meg a vádról, illetve a perbe vitt jogokról vagy kötelezettségekről észszerű határidőn belül történő elbírálás követelményét.
Itt utalnék az Alkotmánybíróság 61/2011. (VII. 13.) AB határozatára mely szerint ha "[e]gyes alapjogok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezmé-
- 97/98 -
nye). Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje." (ABH 2011, 290, 321.)
Az EJEB gyakorlatának figyelembevétele nem eredményezheti az Alaptörvényből le nem vezethető jog biztosítását, azonban magában foglalja az Alaptörvényben biztosított alapvető jog korlátozása megítélésekor az EJEB által biztosított védelmi szint garantálását. Az Alkotmánybíróság azonban ettől eltérő, magasabb követelményrendszert is kialakíthat az emberi jogok (alapvető jogok) védelmére. {3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [48]}
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően először egy bírói ítélet megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában határozta meg a tisztességes eljáráshoz való jogra - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére - vonatkozó dogmatikájának fő elemeit. [7/2013. (III. 1.) AB határozat]
A fenti határozattal összefüggésben a következő három lényeges elem emelendő ki:
A) az Alkotmánybíróság a megelőző dogmatikáját fenntartotta
B) azt kiterjesztette a bírói ítéletek alkotmányjogi felülvizsgálatára, és
C) a tisztességes eljárással összefüggésben az Alkotmánybíróság állást foglalt vizsgálódási lehetőségeiről.
A) Az Alkotmánybíróság tehát fenntartotta az Alkotmány 57. § (1) bekezdésén alapuló korábbi dogmatikáját az alkotmányos rendelkezések szövegszerű egyezésének okán.
E dogmatika fő elemei összefoglalóan a következők:
A tisztességes eljárás (fair trial) követelménye az eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli, és egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni.
Ebből következően egyes részletszabályok hiánya miatt éppúgy, mint valamennyi részletszabály megalkotásának dacára lehet egy eljárás méltánytalan, igazságtalan vagy nem tisztességes.
A tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja az alkotmányszövegben kifejezetten nem nevesített bírósághoz való jog valamennyi feltételét is. (ABH 1998, 91., 98-99.)
A tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, amely szerint a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmében a bíróság mit vizsgálhat felül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
