A társaságból történő kizárás a gazdasági társaságban fennálló tagsági jogviszony megszűnése érzékenynek is nevezhető esete, egy jogi folyamat végeredménye, amelynek első lépése a társaság döntése, de a legmeghatározóbb, utolsó mozzanata a bíróság kizárást kimondó határozata. Gazdasági társaságból a természetes és jogi személy tag kizárására azonos törvényi feltételek irányadók. Ez az elv azáltal sem törik meg, hogy jogi személy tagjai is lehetnek a gazdasági társaságoknak, amely esetben a tagi magatartás a betudás elve alapján a jogi személy magatartásának, és nem azon természetes személyeknek számítható be, akik az adott jogi személy tag ügyvezetését, képviseletét ellátják. Ez utóbbiak magatartásának (ami lehet jogellenes károkozás a társaságnak, veszteséges működés) egyéb feltételek bekövetkezése esetén a kártérítési felelősség megállapítása vagy visszahívás, felmentés lehet a jogkövetkezménye.
A nyilvánosan működő részvénytársaságon kívül minden társasági forma - igaz, nem azonos mértékben - személyegyesítő (societas) természetű is. Ebből is fakad, hogy a gazdasági társaság létesítésekor az alapítók közös akaratelhatározása, együttműködési szándéka, a közös üzleti célok elérésére való törekvés a meghatározó motívumok. Az üzletszerűség a tagok rendszeres, tartós, huzamos és szervezetszerű együttműködése keretében, ellenérték fejében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett, nyereség és jövedelem elérésére irányuló együttes tevékenységet, illetve a társaság részéről - a gazdasági szférában való részvétele alapján - piaci szükségletek kielégítése érdekében folytatott magatartást feltételez (Balásházy Mária: A társasági szerződés megszegése és a tagkizárás intézménye. Gazdaság és Jog, 2002/4. 3-10.).
A közös gazdasági tevékenység folytatásában történő megegyezés arra utal, hogy a gazdasági társaságok alapításához - főszabályként - legalább két alapító tag szükséges, akik megállapodása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) megfelelő szervezeti-működési szabályok alapján végzett közös üzleti tevékenységre irányul.
A közös vállalkozási tevékenység megkezdésének, majd folytatásának lényegi attribútumai az üzletszerűséggel összefüggő együttműködés, az egymással szembeni bizalom, a társasággal szembeni lojalitás és hűség is. Jól szemlélteti ezt a német társasági jognak a személyegyesítő társaságra alkalmazott találó elnevezése, a Brodgemeinschaft, azaz barátok, családtagok, jó ismerősök közössége.
A gazdasági társaságoknak az említett elvek szerinti alapításával a tagok elismerik a társaság érdekei és céljai elsődlegességét, és vállalják, hogy vagyoni hozzájárulásaikkal és a szükséges személyes közreműködésükkel a társaság szerveinek működését, üzleti tevékenységének nyereségességét elősegítik, támogatják. A tagok és a társaság érdekei az alapításkor lényegében tehát egybeesnek. A társaság működése során azonban bekövetkezhetnek olyan változások a tagnak a társasághoz és a többi taghoz fűződő viszonyában, amelyek fenntarthatatlanná teszik a tagsági jogviszonyt, mert veszélyeztetnék azon társasági célok elérését, amelyekkel az alapításkor vagy a társaságba történő belépésekor a tag azonosult, azok támogatását vállalta. Előállhat tehát az a helyzet, amikor csak a tag kizárásával biztosítható a gazdasági társaság jövőbeli üzletszerű gazdasági tevékenysége, szerveinek jogszerű, a jogszabályokban, a létesítő okiratban és a legfőbb szerv határozataiban foglalt további működése.
A Ptk. a tag gazdasági társaságból történő kizárására vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságok közös szabályai között tárgyalja (Ptk. 3:107-3:108. §). E törvényszerkesztési megoldásból az következik, hogy a tagkizárás szabályai elviekben bármely gazdasági társaság esetén alkalmazhatók, de természetszerű kivételt jelent a kéttagú társaság, az előtársaság és a nyilvánosan működő részvénytársaság, amelyekben a tagi státusz megszüntetésének nem lehet a módja a kizárás. Ezen túl a kisebbségben lévő tagok sem dönthetnek a legalább háromnegyedes befolyással rendelkező tag kizárásáról. A kizárás intézménye ekként nem eszköze a kisebbségi jogok védelmének.
A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagja a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján bírósági határozattal a társaságból kizárható, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A törvényi tényállás rugalmas, keretjellegű, viszonylag széles jogértelmezési tartományt is biztosít.
Alapvetően a tag magatartásának a társaság által elérni kívánt célok nagymértékű veszélyeztetettségét előidéző megállapításához egy a múltat és a jelent egyaránt számba vevő, mégis leginkább a jövőbe tekintő bírói értékelésen nyugvó döntést követel meg. Még abban az esetben is így van ez, ha a létesítő okiratban a tagok maguk is kizárási okokként nevesítenek egyes tagi magatartásokat. A bíróság feladata lesz ebben az esetben is annak megítélése, hogy a kizárási kauzaként megjelölt tagi magatartás(ok) törvényi tényállásszerűsége fennáll-e. A gazdasági társaság legfőbb szervének kizárásról hozott határozata ilyen esetekben általában ugyan a létesítő okiratban megjelölt vagy más kizárást
- 1/2 -
elvileg megalapozó tagi magatartás megállapítása lesz, de annak eldöntése, hogy e magatartás(ok) miatt a tag társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti-e, az már bírói hatáskör.
Az a kérdés természetesen elviekben felvethető, hogy miért nem tartozhat a kizárás intézménye a tagok szabad belátáson alapuló döntési kompetenciájába. (Csupán ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy az egyesület esetében az alapszabálynak kell tartalmaznia a kizárás lehetőségét, mert ha nem tartalmazza a tagsági viszony megszüntetésének ezt a módját és a feltételeit, akkor nem lehet kizárni egyesületi tagot.)
A gazdasági társaságból történő kizárás bírósági hatáskörbe utalása indokoltságának megválaszolásához a kizárás céljainak tágabb kontextusú megközelítése ad támpontokat. Amíg a gazdasági társaság alapítása a társulási szabadság bázisán a tagok részéről mindenekelőtt azt a lehetőséget jelenti, hogy megválaszthatják, kivel létesítenek gazdasági társaságot, addig másfelől a tagsági jogviszony megszüntetésének a kizárás - a jogalkotó akarata folytán - olyan kivételes esete, amely elsődlegesen a jogi személyt, de ezen túlmutatóan a forgalom biztonságát is védő intézménynek számít. (Léteznek korlátai természetesen a társulási szabadságnak is, jelesül vannak gazdasági társaságok, amelyekben bizonyos mértékű állami vagy önkormányzati tagi részvétel kötelező.)
Eljuthat tehát a gazdasági társaság működése olyan stádiumba, amikor a célok elérése veszélyeztetetté válik, és ennek oka valamelyik tagjának magatartására vezethető vissza. A tét ez esetben a gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységének további biztosítása, és ha ezt a célt valamelyik tagjának kizárásával lehetséges csupán fenntartani, akkor a bíróság határozatával kizárhatja a tagot a társaság keresete alapján.
A kizárás jogintézményének ilyen módon az a funkciója, hogy a társaság meg tudjon válni attól a tagjától, aki az üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatását mint közös célt személyében vagy tevékenységével nagymértékben veszélyeztetné. (Ezt az elvet fogalmazta meg a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.447. számon megjelent eseti döntésében.) A "veszélyeztetné" kifejezés a hátrány bekövetkezésének lehetőségére utal, ebből következően nem szükséges a társasági célok tényleges ellehetetlenülésének vagy más konkrét kárnak a bekövetkezése (BH 2001.583.).
A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése a tag kizárásának feltételéül a reálisan fennálló veszélyeztetés nagymértékben történő megvalósulása követelményét támasztja. Ez mindenképpen szűkítő és kógens feltételnek minősül.
A tagkizárás a társaság érdekeinek védelmét szolgáló jogintézmény, amely a társasággal együttműködni nem tudó, a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztető, súlyosan társaságellenes magatartást tanúsító tag tagsági viszonyának megszüntetésére biztosít lehetőséget. A kizáráshoz nem kell hátránynak, érdeksérelemnek ténylegesen bekövetkeznie, elegendő, ha a tag társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti (Budapest Környéki Törvényszék 7.G.40.626/2016/24., Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.487/2017/3.).
A kizárás funkcióinak megértéséhez fontos támpontokat adtak egyes ítélőtáblai és választottbírósági döntések, amelyek szerint gazdasági társaság tagjának bíróság általi kizárására csak akkor kerülhet sor, ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tag magatartása a társaság jövőbeni működésére valós és súlyos veszélyt jelent (Fővárosi Ítélőtábla Gf.10.40.125/2008/4., Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.440/2009/4., Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.413/2008/5., MKIK Választottbíróság 1996/12.).
A kizárás alapjául kizárólag a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig tanúsított, a határozatban megjelölt tagi magatartás szolgálhat. A bíróság a jövőre tekintettel állapítja meg a kizárási ok fennállását, ám nyilvánvaló, hogy a jövőre csak a múltbeli események alapján vonhat le megalapozott következtetéseket. A múltbeli események közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek a kizárás kezdeményezéséig már bekövetkeztek.
Kizárással csak a gazdasági társaságban fennálló jogviszony szüntethető meg, ezért annak a tagnak a kizárására, akinek a társaságban fennálló tagsági jogviszonya megszűnt, értelemszerűen nincs mód (Győri Ítélőtábla Pf.II.20.142/2010/12., EBH 2006.1522.). Ugyanakkor mindaddig, amíg az üzletrész társasággal szembeni hatályos átruházása nem történt meg, van helye az átruházó taggal szembeni kizárási per megindításának.
A követett bírói gyakorlat szerint az ügyvezetés körébe eső feladatok ellátásának eredményessége, az üzleti lépések helyes vagy helytelen, célszerű vagy célszerűtlen voltának a megítélése nem értékelhető a tagi kötelezettségek körében, tagi magatartásként. A kizárólag vezető tisztségviselőként végzett tevékenységnek vagy mulasztásnak tehát nem lehet következménye a vezető tisztségviselői feladatot is ellátó tag kizárása, mivel az általa tanúsított magatartás nem a tagsági jogviszonnyal, hanem a vezető tisztségviselői kötelezettségszegéssel függ össze (BH 2007.19., Győri Ítélőtábla Gf.II.20.185/2010/5.).
Ezen elvi alapokra tekintettel a bíróság nem találta kizárást megalapozó oknak a tagnak azt a magatartását, amikor a vele szemben bekövetkezett kizáró okot követően nem szüntette meg az ügyvezetői tisztségét, és az utóbb kirendelt felügyelőbiztosnak nem adott át minden iratot, információt, illetve hogy a tag e magatartása közvetetten kárt okozott a társaságnak is, mert ezek nem a tagi minőségével összefüggő magatartások (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.337/2010/9.).
Az, hogy a tag mint ügyvezető által elkövetett jogellenes mulasztás következményeként a társaságra nézve is gazdasági hátrány jelentkezett, nem minősíthető a tag tagsági jogviszonyával összefüggő, a társaság jövőbeli céljainak elérését veszélyeztető magatartásnak. Ezek az okok tehát nem adnak alapot a tagnak a társaságból történő kizárására.
- 2/3 -
Ugyancsak alaptalannak kell tekinteni a társaság azon kizárás iránti kereseti kérelmét, mely szerint a tag ügyvezetői tisztsége alatt a társaság érdekében semmit nem tett, üzletet nem kötött, feladatot nem látott el, az ügyvezetői teendőkből nem vette ki a részét, mert a társaság tagja ügyvezetőként végzett tevékenysége miatt a tagkizárás következményével nem sújtható. Az ügyvezetői tevékenység vagy ennek elmulasztása értékelése nem a bíróság, hanem a társaság taggyűlése hatáskörébe tartozik, amely visszahívhatja az ügyvezetőt (Győri Ítélőtábla Gf.II.20.185/2010/5.).
Alapos a tagkizárási kereset, ha a tag kizárólag a vállalására tekintettel válhatott a társaság tagjává, ezért az által, hogy az ajánlatában foglaltakat nem teljesítette, nagymértékben veszélyeztette a társaság céljának elérését. Jogszerű a tag társaságból való kizárása akkor, amikor a személy a társaság tagjává az általa vállalt többletkötelezettségek teljesítésének ígérete miatt válhatott, és tagi szolgáltatásként vállalt kötelezettségét nem teljesítette, a társasággal, illetve tagjaival való együttműködési kötelezettségét megszegte. Ilyen eset például az is, ha a társaság az eredményes működését arra alapította, hogy a tag az ajánlatában foglaltakat teljesíteni fogja, és erre tekintettel változtatta meg nagyobb összegű befektetést igénylő termelési szerkezetét (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.171/2008/6.).
Amennyiben a tag a szavazati joga gyakorlásával, illetve a cégbíróságnál a társaság kényszer-végelszámolásának sorozatos kezdeményezésével a társaság gazdasági céljai elérését súlyosan veszélyezteti, az alperes társaságbeli jelenléte ellehetetleníti a társaság törvényes működését. Ha a tag részéről az együttműködési készség sem a múltban, sem a jelenben egyáltalán nem mutatkozott meg a társaság irányában, megalapozza a tag kizárását (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.337/2010/9.).
A társaság céljainak nagymértékű veszélyeztetését jelentheti, ha a tag annak érdekében szerez a társaságban üzletrészt, hogy a társaság működéséről, tevékenységéről szóló információkat szerezzen meg, amennyiben a tag azonos gazdasági területen működik, és a társaságnak ilyen módon versenytársa. A Legfelsőbb Bíróság azonban három ítéletében sem találta a konkurens tevékenységet kizárást megalapozó oknak. Ezek szerint alaptalan a kizárás iránti kereset, ha a gazdasági társaság hozzájárult ahhoz, hogy tagja a társaság tevékenységi körébe tartozó tevékenységet más javára is végezzen (BH 2004.472.).
Más, azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban való tagság önmagában, megfelelő többlettényállás nélkül nem ad alapot a társaságból való kizárásra. Az a tény, hogy a tag tagja és ügyvezetője is egy másik társaságnak, amely a társasággal azonos tevékenységet folytat, önmagában nem alapozza meg a tag kizárását, hiszen ezen túlmenő, a társaság tevékenységét nagymértékben veszélyeztető magatartás nem került még csak megjelölésre sem (BH 1994.180.).
Nem találta a bíróság kizárási oknak azt a körülményt sem, hogy a tag alapítója és többségi tulajdonosa lett a társasággal azonos főtevékenységgel bejegyzett gazdasági társaságnak, illetve a társaság versenytársának, melynek tevékenységében alkalmazottként, szervezőmunkával is részt vett. A bíróság indokolása szerint azonos tevékenységi körű, de más gazdasági társaságban való tagság önmagában, többlettényállás nélkül nem alapozza meg a tag kizárását, még akkor sem, ha a cégalapítással a tag szándéka valóban a társaság tevékenységének új társaságban való folytatása volt (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.413/2008/5.).
Amennyiben azonban kétséget kizáró módon megállapítható a tevékenységi körök teljes egybeesése, az azonos tevékenységi kör tisztességtelen versenyt eredményezhet, és mint ilyen, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, és nem a Ptk. tilalma alá esik.
Az előbbiekkel ellentétben kizárást megalapozó ok viszont az a tény, ha a tag egy másik betéti társaságban is tagként vesz részt, és az ebben a minőségében kifejtett magatartása megvalósítja a társaság célja elérésének nagymértékű veszélyeztetését, és ez a magatartás az üzleti verseny tisztaságát is sérti (BH 1993.419.). A tagok egymással és a társasággal elvárható módon együttműködni kötelesek, a tag a társasági célok megvalósítása érdekében lojalitással tartozik a társaság felé, annak konkurenciát nem támaszthat a társaságban végzett tevékenysége során szerzett üzleti kapcsolatai, üzleti tapasztalata felhasználásával. Mindezek figyelembevételével a bíróság megállapította, hogy a tag cselekménye nem felelt meg a taggal szemben támasztott követelményeknek, és alkalmas volt a társasági cél elérésének nagymértékű veszélyeztetésére, tehát megalapozta a tagkizárást, figyelemmel a jóhiszemű joggyakorlás követelményére és a tagok együttműködési kötelezettségére.
A jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi alapelvével, továbbá a társaság érdekeivel ellentétes, és ezért a tag kizárását szintén megalapozza a tag magatartása, ha üzletrészét színlelt szerződéssel - kizárólag a társaság döntéshozatalának megakadályozása céljából - ruházza át, és felajánlja a társaság munkavállalóinak a hozzátartozója által alapított másik társasággal munkaviszony létesítését, szerződéses partnereinek pedig a másik céget üzlettársként (BDT 2012.2789.).
A társaság tagjainak belső vitája önmagában nem minősül olyan fontos oknak, amely alapja lehetne a társaságból történő kizárásnak, azonban azok a nézeteltérések, amelyek - a társaság működési körével összefüggésben - a társaság valamennyi tagját érintik, már nem tekinthetők magántermészetűeknek, és amennyiben folyamatosan fennállnak, súlyuknál fogva olyan eredménnyel járhatnak, hogy a többi tagtól a társas viszony fenntartása már nem várható el.
Kizárásra ad okot az is, ha a tag szerződésszegő magatartása a társaság működésére nézve bizonyítottan súlyos következményekkel jár, így például ha magatartása következményeként a társaság anyagi helyzete ténylegesen megrendül, szétzilálja, lehetetlenné teszi a társaság működését, a társaság csődhelyzetbe kerül vagy felszámolási eljárás indul ellene (BDT 2000.85.).
Azonban a társaság tagjainak személyes ellentétei, házastársi vitái, a tagsági jogok (például az iratbete-
- 3/4 -
kintési jog gyakorlása) tekintetében kialakult eltérő álláspontja önmagukban nem szolgálnak a tag társaságból való kizárásának alapjául (BH 2008.47.).
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy - többlettényállás nélkül - önmagában a tagsági jogok gyakorlását nem tartja kizárási oknak, vagyis ha a társaság tagja tagi jogait gyakorolja, tagi mivoltához tapadó jogosítványaival él. A tag szabad döntése, hogy a társaság legfőbb szervének ülésén - nem lévén meggyőződve annak szükségességéről - a pótbefizetés elrendelése ellen szavazzon vagy az általa vitatott elemeket is tartalmazó társasági szerződés módosításának aláírását megtagadhassa. A tagnak alapvető tulajdonosi jogosultsága a legfőbb szerv ülésén részt venni és szavazati jogát meggyőződésének megfelelően gyakorolni. A kizárás nem szolgálhat a tagi jogok rendeltetésszerű gyakorlásának szankcionálására.
A tagot a bíróság zárhatja ki a társaságból, a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján. A per megindításáról szóló döntés a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik, és az összes tag legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozata szükséges hozzá.
Az érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhat. A szavazásból kizárt tagot a határozatképesség, illetve a határozathozatalhoz szükséges szavazatszám megléte szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. A határozatban meg kell jelölni a kizárás okát. Ennek azért van jelentősége, mert a bíróság a kizárási perben kizárólag a határozatban megjelölt ok fennálltát vizsgálhatja meg, a kizárási perben a kizárási okok körét bővíteni nem lehet.
A keresetlevelet a határozat meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell a bíróságnál benyújtani. A tizenöt napos határidő - mint az eljárást kezdeményező beadvány benyújtására előírt határidő - anyagi jogi határidő. A keresetnek legkésőbb a tizenötödik napon meg kell érkeznie a bíróságra a hivatali időn belül. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
A társaság felperesnek elő kell adnia a tag alperes magatartásának megjelölése mellett, hogy az alperes társaságban maradása - álláspontja szerint - miért veszélyeztetné nagymértékben a társaság céljának elérését. A kizárási okot egyértelműen, konkrétan kell megjelölni, a magatartás általános körülírása nem szolgálhat a kizárás alapjául.
A keresetlevélben be kell mutatni azt is, hogy a kizárást kezdeményező határozat meghozatala, illetve a tagkizárási per megindítása a felperes részéről jogszerűen történt. A kereset előterjesztésére nyitva álló határidő megtartása a határozat vagy a legfőbb szerv ülésén hozott jegyzőkönyv becsatolásával igazolható, és ebből tűnik ki az is, hogy az alperes a kizárandó tag. Annak igazolására, hogy az alperes a társaság tagja, a cégkivonat csatolása is szükséges.
A tagkizárásról rendelkező jogerős döntés meghozataláig az alperes tag változatlanul tagja a társaságnak és gyakorolhatja tagsági jogait. Előfordulhat azonban, hogy a per folyamatban léte alatt a kizárandó tag tagsági jogait rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolja, ezért nem kívánatos, hogy részt vegyen a társaság működésében. A bíróság ezért az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig - kérelemre - felfüggesztheti. A kérelem nemcsak a társaság, hanem a tag részéről is előterjeszthető.
A Ptk. 3:108. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felfüggesztés ideje alatt keletkezett kötelezettség a felfüggesztés hatálya alatt álló tagot a tagok egymás közötti viszonyában akkor sem terheli, ha a társaság tartozásaiért harmadik személlyel szemben köteles helytállni. A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető, nem hozható döntés a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.
A kizárást kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének joghatása a Ptk. 3:107. § (3) bekezdése szerint a tagsági jogviszony megszűnése. A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt taggal el kell számolni. Az elszámolás során meg kell állapítani, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság vagyona, és abból a vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell pénzben kifizetni a volt tagnak a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül.
Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely az elszámolási kötelezettséget kizárja, korlátozza vagy annak szabályait a tagra nézve a Ptk.-ban meghatározottaknál kedvezőtlenebbül állapítja meg.
A társaság kizárt tagja a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy köteles helytállni a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett, ki nem elégített társasági tartozásokért, mint a tag a tagsági jogviszonya fennállása alatt. E szabály is megerősíti azt az általános elvet, mely szerint a társaság tagjának felelősségi helyzetén, helytállási kötelezettségén nem változtat az, ha a tagsági jogviszonya milyen okból szűnik meg. Sem a társasági részesedés vagy üzletrész átruházása, sem a tagsági jogviszony felmondása vagy a társaságból történő kizárás nem lehet módszere, illetve eszköze egy esetleges kártérítési igény meghiúsításának.
Ha tagot a bíróság kizárja a társaságból, a volt tag üzletrészét értékesíteni kell. Az értékesítés feltételeiről és módjáról a volt tagnak és a társaságnak a tagsági jogviszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül meg kell állapodnia. A Ptk. a megállapodás tartalmára nézve előírja, hogy meg kell benne határozni az értékesítés határidejét, ami nem lehet hosszabb három hónapnál.
Ha a tagsági jogviszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül nem jön létre megállapodás, vagy a megállapodás szerinti határidőben nem történik meg az értékesítés, az üzletrészt a társaság a megállapodás-
- 4/5 -
ra vagy az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő negyvenöt napon belül nyilvános árverésen köteles értékesíteni.
Az árverés meghirdetésének és lebonyolításának szabályait a Ptk. 3:178-3:179. §-a tartalmazza. Ha az árverésen senki nem tett legalább a kikiáltási árnak megfelelő ajánlatot, az árverést meghiúsultnak kell tekinteni. A tag kizárásának időpontjától számított hat hónapon belül az üzletrészt tetszőleges alkalommal ismételten árverésre lehet bocsátani.
Bármelyik sikertelen árverést követő harminc napon belül a társaság az üzletrészt bevonhatja. Ha a tag kizárásának időpontjától számított hat hónapon belül a volt tag üzletrészét nem értékesítették, a társaság köteles azt bevonni. Az üzletrész bevonása esetén a volt tag a társaság saját tőkéjéből rá eső részre az üzletrész értékesítéséből befolyt vételár elszámolására irányadó szabályok szerint tarthat igényt.
E rövid, a társasági tagsági jogviszony kizárással történő megszüntetésének törvényi feltételeit és a szabályozással összefüggésben kialakult hazai bírói gyakorlat tendenciáit bemutató tanulmányban azokat a lehetséges problémákat, nehézségeket is igyekeztem vázolni, amelyekkel a jogalkalmazásnak folyamatosan meg kell birkóznia. Ezek sorában bizonytalannak érzem a joggyakorlatban annak megítélését, hogy a versenyellenes tagi magatartás vagy az ügyvezetői tisztség és a tagi minőség együttessége esetén mikor lehet jogszerű a kizárás szankciójának alkalmazása, és mikor szükséges más magánjogi vagy versenyjogi jogkövetkezménynek teret adni. Természetesen ezekre a kérdésekre egy adott tényállás metszetében lehet könnyebben megadni a választ, de az elhatárolás nehézségei mindenképpen folyamatosan adaptív bírói megközelítést igényelnek a jövőben is. ■
Visszaugrás
