https://doi.org/10.59851/KJSZ.2025.4.11
A faji, etnikai, nemzetiségi hovatartozás meghatározása két dimenzióban merül fel: egyfelől a csoport, másrészt a csoporttagság tekintetében. Jelen reflektív szöveg fókuszában a nemzetiségi (etnikai, faji) hovatartozás operatív meghatározása áll, azaz annak a kérdése, hogy a jog milyen szempontok alapján közelít a csoporttagság kérdéséhez. A csoportaffiliáció meghatározására öt elméleti lehetőség adódik: az önbevallás; a csoport (választott vagy kijelölt) tagjainak meghatározása; a külvilág, a mások percepciója; valamilyen a közigazgatásban bevezetett, vagy a tudomány nyelvén megfogalmazott "objektív" feltételrendszer; vagy e reflexióban elsődlegesen tárgyalt, valamilyen proxy vagy marker alapján történő meghatározás. Referenciapontként M. Balázs Ágnes Kik képviselik a kisebbségeket a parlamentekben? Adalékok a kisebbségi (hátterű) képviselők meghatározásához című, a Pro Minoritate 2023 téli számában megjelent tanulmánya szolgál. A szerző kutatásának jelentősége felbecsülhetetlen, ugyanis a hazai szakirodalomban elsőként jelenik meg olyan elemzés, amely a nemzetiségi hovatartozás beazonosításának alapjaként proxykra, azaz objektív tényezőkre, tehát nem a külvilág (jellemzően a többség) reprezentánsainak szubjektív észlelésére épít.
Kulcsszavak: reflexió, nemzetiségi hovatartozás, proxyk, nemzetiségi parlamenti képviselet
The concept of racial, ethnic and national affiliation can be defined in two ways: in terms of the group itself, and in terms of group membership. This reflective text focuses on the operational definition of nationality (ethnicity and race), i.e. the criteria used by the law to determine group membership. Five theoretical possibilities exist for defining group affiliation: self-declaration; defining group members (elected or appointed); perception by the outside world or others; an 'objective' set of criteria introduced in public administration or formulated in scientific language; or, as discussed primarily in this reflection, a definition based on a proxy or marker. The reference point is Ágnes M. Balázs's study entitled 'Who represents minorities in parliaments? Additions to the definition of minority (background) representatives', published in the Winter 2023 issue of Pro Minoritate. The author's research is highly significant as it is the first analysis in Hungarian literature to use proxies, i.e. objective factors, to identify ethnic affiliation rather than relying on the subjective perceptions of outside observers (typically the majority).
Keywords: reflection, ethnic affiliation, proxies, parliamentary representation of nationalities
Az alábbi írás a faji, etnikai, nemzetiségi hovatartozás jogi meghatározását körül járó kutatások keretében készült.[1] A több éven keresztül, számos kutató részvételével futó projekt[2] kiindulópontja az a paradoxon, miszerint bár a jog rendszerszerűen épít e fogalmak használatára, azok elvi igényű meghatározása elmarad, így azok tényleges tartalmának kibontása az esetjog és a különböző kapcsolódó jogforrások elemzésén keresztül történhet meg. Nemcsak arra mutat rá a kutatás, hogy a faji, etnikai, nemzetiségi fogalmak és a kisebbségi jog kategóriájának használata a szakirodalomban, a nemzetközi dokumentumokban, a jogszabályokban, valamint a jogalkalmazó és jogértelmező szervek döntéseiben egyaránt egyenetlen és következetlen, de a konceptualizáció és az operacionalizáció problémái közpolitikai és implementációs nehézségeket is okoznak, és végső soron a jogvédelem lehetőségeit korlátozzák. A kutatás egyik legfontosabb tanulsága emellett, hogy a fogalmi konceptualizáció kéz a kézben jár a praktikus operacionalizációval, és a kettő normatív összefüggésben áll (mert tartalmi tekintetben a csoportok fogalmát a jogok specifikumai mellett a jogosultak beazonosításának technikái is determinálják).
A faji, etnikai, nemzetiségi hovatartozás meghatározása két dimenzióban merül fel: egyfelől a csoport, másrészt a csoporttagság tekintetében. Az írás fókuszában a nemzetiségi (etnikai, faji) hovatartozás operatív meghatározása áll, azaz annak a kérdése, hogy a jog milyen szempontok alapján közelít a csoporttagság kérdéséhez. A csoportaffiliáció meghatározására öt elméleti lehetőség adódik: az önbevallás; a csoport (választott vagy kijelölt) tagjainak meghatározása; a külvilág, a mások percepciója; valamilyen a közigazgatásban bevezetett, vagy a tudomány nyelvén megfogalmazott "objektív" feltételrendszer; vagy az írásban elsődlegesen tárgyalt, valamilyen proxy vagy marker alapján történő meghatározás. Ennek vizsgálatakor referenciapontként M. Balázs Ágnes "Kik képviselik a kisebbségeket a parlamentekben? Adalékok a kisebbségi (hátterű) képviselők meghatározásához" című, a Pro Minoritate 2023 téli számában megjelent[3] tanulmánya áll. A szerző e tanulmányának jelentősége felbecsülhetetlen, ugyanis a hazai szakirodalomban elsőként jelenik meg olyan elemzés, amely a nemzetiségi hovatartozás beazonosításának alapjául proxykra épít, azaz objektív, tehát nem a külvilág (jellemzően a többség) reprezentánsainak szubjektív észlelésén alapul. Elsőként tekintsük át, hogy miről is van szó!
Az etnikai és nemzetiségi hovatartozás jogi meghatározását vizsgáló kutatások rámutatnak, hogy a jogrendszer az egyes jogintézmények, közpolitikai intézkedések kereteként gyakran egyidejűleg több technikát is alkalmaz, nemritkán egyazon csoport esetében is. Ahogy egy korábbi írásomban bemutattam,[4] ez a helyzet például a romákat érintő magyar szabályozással.
(i) Az önbevallás áll általában a (nemzeti) kisebbségi jog középpontjában, mivel a kulturális kollektív jogok alapesetben az egyén kifejezett identitásához kapcsolódnak. A magyar nemzetiségek esetében ez a nemzetiségi választójog és a (nemzetiségi nyelvű) oktatás esetében a legmarkánsabb. Noha az antidiszkriminációs logika eltérő úton halad, mert az eljárások a leggyakrabban az áldozatok be/fel jelentése alapján indulnak, ám ez ugyancsak magában foglalja az egyének ilyen tartalmú nyilatkozatát (amellett, hogy hogy gyűlölet-bűncselekmények estén a nyomozó hatóságnak hivatalból kell az etnikai csoporttagságra utaló indikátorokat, jellemző információkat is vizsgálnia, és természetesen a téves "percepció" is megvalósíthat diszkriminációt.)
(ii) A csoport választott vagy kijelölt tagjaira épített operacionalizációs technikák vetnek fel legitimációs és ontológiai kérdéseket, mivel felmerül, hogy akkor honnan jön az így eljáró reprezentánsok felhatalmazása. Mindenesetre adva, hogy léteznek nemzetiségi civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok, ez praktikus problémát nem jelent. Az oktatási szegregációt érintő stratégiai perekben, a rendőrségi igazoltatási gyakorlatot monitorozó pilot projektekben, ösztöndíjak, szociológiai felmérések során bevett gyakorlat a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
