A tisztességes eljárás definiálása nem könnyű feladat, jóllehet könyvtárnyi szakirodalomból válogathatunk. Kiindulásként a nemzetközi követelményrendszert választva látható, hogy az elv tartalmát, garanciális elemeit az egyes nemzetközi jogi dokumentumokban a XX. század közepétől kezdődően igyekeztek meghatározni.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata már 1948-ban rögzítette a 10. és 11. cikkeiben a tisztességes eljárás fogalmát. Az 1949-es genfi konvenció 1977-es II. kiegészítő jegyzőkönyvében megjelenik, hogy a tisztességes eljárás még háború esetén is kötelező.
Az 1966-ban elfogadott - és 1976-ban hatályba lépett - Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a 14. cikkében rögzíti, hogy "[a] bíróság előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet hazánk az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdette ki. Az Egyezmény 6. cikke a tisztességes eljárás lényegi tartalmát rögzíti, amikor megfogalmazza, hogy a független és pártatlan bíróság nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja az ügyet, és hozzon határozatot a polgári jogi jogok és kötelezettségek tárgyában, valamint a bárki ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
A tisztességes büntetőeljárás törvényi szintű garanciáit a magyar jogban természetesen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) tartalmazza. Ugyanakkor már az 1896. évi XXXIII. törvénycikk, vagyis a Büntető perrendtartás bevezető rendelkezései is rögzítettek a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése szempontjából jelentőséggel bíró, alkotmányjogi szempontokat. Ezek értelmében, "[m]inthogy a bűnvádi eljárás az állampolgárok személyes szabadságának és egyéb alkotmányos jogainak súlyos veszélyeztetésével és korlátozásával jár, a büntető törvénykezés terén alkotmányjogi garanciákra van szükség. Igazságos és tárgyilagos ítélkezés csak attól a bíróságtól várható, amely úgy a végrehajtó hatalomtól, mint a társadalom egyes rétegeinek nyomásától is független, s amelynek egyetlen feladata kizárólag az ítélkezés. A bíróságnak ez a függetlensége úgy a bűnvádi eljárás sikerének, mint a polgári szabadságnak egyik legnagyobb biztosítéka, amelynek továbbfejlesztése fontos közérdek. De a teljesen függetlenné tett bíróság működése, sem lehet önkényes."[1]
A hatályos Be. első részében, az első fejezetében koncentráltan, de valójában a teljes kódexben megtaláljuk azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek az eljárások tisztességes jellegének az érvényre juttatását szolgálják. Ezek körébe tartozik: az anyanyelv használata, az alapos gyanú közlésének, a bizonyítási indítvány előterjesztésének, a fegyverek egyenlőségének a joga. A büntetőeljárásban a pártatlanság megvalósulását biztosítják az eljárás résztvevőire, így az ügyészségre, az ügyészre, a bíróságra, a bíróra, a nyomozóhatóságra és az eljárás más résztvevőire vonatkozó kizárási szabályok. Szintén a tisztességes eljárás fogalom-rendszerébe tartozik az ítélet nyilvános kihirdetésének a kötelezettsége.
A Be. 373. §-ának, vagyis az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezései között is megtaláljuk azokat a szabályokat, amelyek a tisztességes eljárás "védelmére" születtek. A mérlegelést nem tűrő, vagyis az abszolút hatályon kívül helyezési okok között ugyanis szerepel az az eset, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki, ugyanis fő szabály a nyilvános tárgyalás elve.
A Be. 375. §-a, a relatív hatályon kívül helyezési okokat rögzíti, de, lényegében e szabályrendszer is a tisztességes eljárást védi. Azokat az eseteket öleli fel, amely eljárási szabálysértések kívül esnek az abszolút hatályon kívül helyezési okokon, de mégis, hatásukat tekintve lényegében olyanok, mintha abszolút hatályon kívül helyezési okok lennének. Olyan részletszabályok - de a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértések -, amelyek részben a bizonyítás törvényességére, a törvényes joggyakorlás korlátozására vagy tilalmára vonatkoznak, és együttesen lényeges hatással voltak az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására.
A büntetőeljárási garanciarendszer értelmezése és alkalmazása mögött ugyanakkor stabil alkotmányos követelményrendszer húzódik. A büntetőeljárások tisztességes jellegét biztosító követelményeket ugyanis
- 103/104 -
a hazai alkotmányozó előbb az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében, majd az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzítette. A tisztességes eljárás elvének alkotmányos tartalmát és a garanciarendszerbe tartozó egyes részjogosítványokat pedig az Alkotmánybíróság bontotta ki és elemezte határozataiban. A tisztességes eljárás fogalmát az Alkotmánybíróság már működésének kezdetekor, a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában elvi jelentőséggel foglalta össze. A tisztességes eljárás (fair trial) kapcsán az Alkotmánybíróság ezen döntésében kimunkált alkotmányos mérce hosszú időre iránymutatónak bizonyult a testület eljárásában. A korán kialakult gyakorlatban, a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos tartalmának a megítélésében nem hozott gyökeres változást az Alaptörvény hatálybalépése.
Az eljárás tisztességének alkotmányos követelményrendszerét a 2011. december 31-éig hatályban volt Alkotmány 57. § (1) bekezdése úgy fogalmazta meg, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A tisztességes eljárás alkotmányos előírásának lényeges tartalmát tekintve 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a korábban hatályban volt Alkotmány 57. § (1) bekezdésével azonosan rendelkezik, amikor kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. Látszólag a két textus - Alkotmány, Alaptörvény vonatkozó szövege - megegyezik. Álláspontom szerint ugyanakkor óriási változás érzékelhető a szabályozásban, valamint a különbség tetten érhető a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmában is. Ez egyrészt az Alaptörvény szellemiségéből, másrészt pedig az alkotmányjogi panasz jogintézménye által előidézett hangsúlyeltolódásból fakad. Az Alkotmánybíróság gyakorlata azt mutatja továbbá, hogy a korábbiakhoz képest különösen más megítélés alá esik a tisztességes eljáráshoz való jog egyik részjogosítványának, az észszerű időn belüli eljáráshoz való jognak a megítélése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
