Egy korábbi tanulmányomban foglalkoztam a magyarországi önkormányzati választások 1990 és 2006 közötti időszakának tapasztalataival. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy ki is az igazi nyertese ezeknek a választásoknak. A három résztvevő típusból - függetlenek, civil szervezetek és a pártok - eleve kiestek a társadalmi egyesületek. Az 1990. évi LXIV. törvény "A helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról" bár befolyásolni tudta a végeredményt, de azt eldönteni mégsem volt képes. Így a statisztika adatok azt mutatják, hogy a függetlenek szerepeltek jobban a települések zömében, viszont a tízezernél nagyobb városokban a pártok arattak. Mivel a városok lakossága összességében meghaladja - a mintegy 3 ezer - kisebb települések létszámát, ezért a közvélekedés - és a pártpolitika - az önkormányzati választásokat lényegében a pártok vetélkedésének tudja be és 1990-től folyik a vita arról, hogy melyik párt nyerte a választásokat.[1] Ha az önkormányzati választásoknál a pártpreferenciákat részesítjük előnyben, akkor valóban ki lehet mutatni győzteseket, még akkor is, ha ezek a győzelmi arányok csak ritkán haladják meg a 20-25 százalékot. Eddig a magyar önkormányzati választásokat a parlamenti választásokat követő ősszel tartották. Ebből következhetne az is, hogy mivel túl rövid idő telik el az országgyűlési választások után, ezért az országos pártpreferenciák mintegy megismétlődhetnek a helyhatósági választásokon. Vagy azért, mert a parlamenti választásokon győztes párt hozzá kezdett programjának megvalósításához, vagy éppen ellenkezőleg, még hozzá sem kezdett ahhoz, ám a kivárási türelem eltarthatott őszig. Persze voltak kivételek is: az 1990. évi taxisblokád és az MDF népszerűségi indexének gyors esése az akkori szociál-liberális ellenzéknek kedvezett. Vagy éppen 2006 őszén, az őszödi beszéd kiszivárgása után az MSZP népszerűsége nagyot zuhant és ez katasztrofális vereséget hozott számára az őszi helyhatósági választásokon.
A 2010. évi helyzet másképpen nézett ki. Az MSZP vergődése - 2006 őszétől - évekig eltartott és a tavaszi parlamenti választásokon a FIDESZ olyan hatalmas vereséget mért a pártra, amely a parlamentben kétharmados többséget eredményezett. Az MSZP nem tudta feldolgozni a vereséget és hitelét sem tudta visszaszerezni. Ahogy a tavaszi országgyűlési választáson, úgy 2006 őszén is szinte feltartott kezekkel készült a választásokra a biztos vereség tudatában.
A helyhatósági választások részvételi adatai általában mindig elmaradnak a parlamenti választások mögött, lévén, hogy a polgárok úgy vélik, a parlamenti választásoknál már minden eldőlt, másrészt túl közel van a két voksolás időben egymáshoz. Most is ez igazolódott be. A 46 százalékos - viszonylag alacsony - részvétel köszönhető még annak is, hogy a jobboldali szavazók egy része el sem ment, mert biztosnak vélte a győzelmet, a baloldalhoz tartozók közül pedig azok, akik nagyot csalódtak az MSZP-ben, szintén nem mentek el választani. Az SZDSZ szétesésével a liberális polgárok pedig nem is igen tudtak kire szavazni.
A közvélemény kutatók nyári felméréseikkel alátámasztották ezeket a várakozásokat. Bár kismértékben csökkentek az MSZP-vel szembeni ellenérzések és elutasítások, a pártnak azonban nem lett több támogatója. A Szonda Ipsos 2010 augusztus 10. és 17. közötti felmérései szerint a FIDESZ-t a biztos pártválasztók 61 százaléka támogatta, az MSZP-t csupán18 százalék, a Jobbik 15, az LMP pedig 4 százalékra számíthatott. Az összes választó arányában a FIDESZ 35 százalékot szerzett volna, az MSZP pedig 12-őt kaphatott volna (a Jobbik 8, az LMP 4 százalékot). Vagyis a felmérések a parlamenti választások pártpreferenciáit igazolták. A FIDESZ-nek elsősorban vidéken volt óriási az előnye a többi párthoz képest, az MSZP-vel szemben pl. hatszor annyian szavaztak volna rá. AZ MSZP leginkább fővárosi szimpatizánsaira számíthatna (ami 18 százalékos) és azok sokkal nagyobb arányban mutattak hajlandóságot arra is, hogy elmenjenek szavazni (86 százalékuk).[2]
Az önkormányzati választásokat 2010. október 3-án tartották, amelynek időpontját a köztársasági elnök, Sólyom László jelölte ki (2010 július 15-én hozott határozatában). A névjegyzékbe történt felvételről a választók augusztus 19-ig kaptak értesítést, az ajánlószelvényeket pedig szeptember 3-áig lehetett leadni. Szavazati joga 8.205.967 választópolgárnak volt. 3.176 településen szavazhattak (ebből 168 tízezer lakosnál nagyobb településen). Az 16.914 képviselői mandátumra összesen 68.279 jelölt jutott (ebből független 35.752 fő), a polgármesterjelöltek pedig 8.752-en voltak (ebből független 7.001 fő).[3]
2010-ben megváltozott az önkormányzati választások jogi háttere. Az 1990. LXIV. törvényt a 2010. évi L. törvény váltotta fel.[4] Változtak a választási eljárási szabályok is, az 1997. évi C. törvény helyébe a 2010. évi LX. törvény lépett.
- 148/149 -
A megszerezhető mandátumok száma csökkent. A polgárok az egyéni listás (vagyis kislistás) rendszerben 2-8 tagú testületeket választhattak (a korábbi 3-13 helyett). A vegyes választási rendszerben is csökkent az egyéni választókerületi és kompenzációs listás mandátumok száma, a megyei önkormányzatok közgyűléseinek létszáma a felére esett, a budapesti közgyűlésé 66-ról 33 főre. (A törvény a létszámot a lakosság számához viszonyítva határozta meg.) A megyei közgyűlések megválasztásánál megszűnt a két választókerületre való tagolódás (a 10 ezer alatti és 10 ezer feletti települések vonatkozásában) és a megyék egyetlen választókerületet alkottak (amelynek a megyei jogú városok továbbra sem voltak részesei). Csökkent az egyéni választókerületek száma a 10 ezer főnél nagyobb településeken. (A 2010. LXII. törvény alapján a települési, területi és országos kisebbségi önkormányzatok testületeinek létszáma ugyancsak csökkent).[5] Ezek következtében a 10 ezer főnél kisebb településeken a megválasztható egyéni listás képviselők száma 14.614 volt, a10 ezer főnél nagyobb településeken az egyéni képviselők száma 1.657, a kompenzációs listás képviselők száma 641 volt. Összesen tehát 16.912 képviselő kerülhetett be az önkormányzatokba (33 százalékkal kevesebben, mint 2006-ban). Ezek a csökkenések a szavazókörökre is hatottak, mintegy 200-al kevesebbre volt szükség.
Nehezebbé váltak a választásokon indulás feltételei is. A megyei lista állításához a választópolgárok 1 százalékának ajánlása szükséges (0,3% helyett), a főpolgármesteri jelöltséghez 2 százalék kellett (0,5% helyett), a polgármester jelöltséghez 10 ezernél kisebb településeken a határ 3 százalék, a 10 és 100 ezer közöttieknél 2 százalék, a 100 ezernél nagyobb településeknél pedig 1 százalék volt a küszöb (de legalább 2 ezer állampolgárral). A vegyes választási rendszerben a kompenzációs listaállításhoz az egyéni választókerületek felében kell jelöltet állítani (a korábbi választókerületek negyede helyett), a fővárosi lista indításához 6 kerület helyett 12-ben kellett kompenzációs listával rendelkezni.[6] A mandátumszerzési küszöb a megyei és fővárosi listáknál 5 százalékra nőtt (a korábbi 4% helyett), közös listák esetében 10 százalék volt, kettőnél több szervezet közös listájának indexe pedig 15 százalék.[7] Az önkormányzati törvények vitájában és kommunikációjában a FIDESZ képviselők a csökkentésekben és szigorításokban a "takarékosságot, a hatékonyságot és átláthatóságot" emelték ki előnyként, az ellenzéki pártok szerint viszont a törvény a kormánypártokra íródott, a legerősebb pártnak kedvez és kiiktatja az arányosságot a rendszerből.
A választási eljárásról szóló törvény valóban hozott olyan módosításokat, amelyek nem kedveztek a kisebb szervezeteknek. Rövidítették a hivatalos kampányidőszak hosszát, vagyis a választás kitűzése és a szavazás napja közötti időszakot, amely alapján a kampány 72 napról 60 napra csökkent, a megnövelt számú ajánlószelvény összegyűjtésére 36 nap helyett csak 16 nap állt rendelkezésre. Csökkent a választási bizottságok eljárásainak határideje is, míg korábban az eljárásra 3 napjuk volt, a 2010. évi választásoknál már csupán 2 nap állt a rendelkezésükre, hogy ellenőrizzék a jelöltek által leadott ajánlószelvényeket és döntsenek a jogorvoslatról. A kampánycsend is lerövidült 1 napra, a választás napjára.[8]
A választásokon 68.279 jelölt indult, ebből 8.752 polgármesterjelölt volt. A jelöltek több mint fele, 35.752 fő függetlenként indult, a független polgármesterjelöltek száma 7.001 volt.[9] A többi résztvevőt a következőképpen csoportosíthatjuk. Erősségi sorrendben: a parlamenti pártok, kiemelve a FIDESZ-t, a parlamenten kívüli pártok , a társadalmi szervezetek (bennük nagyobb arányban cigány szervezetek) és végül helyi civil szervezetek.[10] Legtöbb képviselőjelöltet és polgármesterjelöltet a FIDESZ állított. 8.804 jelöltet, ebből 1.134 polgármester aspiránst. A KDNP, bár 2010-ben sem lehetett kimutatni működésének, vagy szimpatizánsainak mérhető indexeit, mégis külön is indított jelölteket (természetesen koalíciós partnerének jóváhagyásával és támogatásával: 6.673 jelöltjéből 953 volt polgármester aspiráns. Őket messze lemaradva követte az MSZP a 3.689 jelölttel (benne mindössze 193 fő óhajtott polgármesterséget elérni). Jelöltállításban még a Jobbik is megelőzte az MSZP-t a 4.211 fővel, de már csak 21 helyen tudott harcba szállni a polgármesteri székért. Az LMP vidéken nagyon csekély beágyazottsággal rendelkezett, az 1.133 jelöltből mindössze 26 helyen kísérelte meg a polgármesteri széket elérni.
A szétesés előtt álló Magyar Demokrata Fórum 189 képviselőjelöltet tudott kiállítani és 3 településen indult volna a polgármesteri székért. A már szétesett, de jogilag még fennálló Szabad Demokraták Szövetsége mindössze 1 jelöltet tudott felmutatni, a pártból kivált Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) szervezet ennél többet, 38 jelöltet állított és 3 polgármesteri aspiránst. A MIÉP alkonyát a 14 jelölés mutatta, a Magyar Kommunista Munkáspárt 219 jelölttel rendelkezett és 5 polgármesteri szándékkal, míg a Baranyából induló Magyar Munkáspárt 2006 55 jelöltet indított. A Magyar Szociáldemokrata Párt 100 indulójából 5 kívánt polgármester lenni, a Kupa Mihály által létrehozott Centrum Összefogás csupán 5 jelölttel rendelkezett. A nagy múltú Független Kis-
- 149/150 -
gazdapárt 17 jelölttel és 3 polgármesteri jelöltséggel szerénykedett.
A parlamenti választásokon is induló és viszonylag jól szereplő, a Seres Mária által alapított Civil Mozgalom 347 jelöltet tudott állítani és 19 helyen szállt harcba a polgármesteri helyért. Feltűnő volt a sokszámú cigány szervezet jelentkezése, 19 ilyen jellegű szervezet akart indulni a választáson. A szétaprózottság miatt csupán az MFC Roma Összefogás tudott nagyobb számú jelöltet indítani, 90 fővel és 8 polgármester jelöltséggel. Az induló majd 400 szervezet 90 százaléka helyi-városi-civil szerveződés volt. Őket talán az elnevezésük alapján lehetne csoportosítani: "Összefogás..., Polgári szövetség..., Szövetség..., Polgári kör... , Együtt..., Független egyesület..., Civilek a....-ért egyesület, stb."
A nagyobb településeket érintő helyi feladatok hangsúlyozásában inkább a társadalmi szervezetek jeleskedtek. A FIDESZ nagyrészt megőrizte a parlamenti választásokon elért reprezentációját, ezért sokszor elegendő volt a "Megint Fidesz" jelszó hangoztatása mellett a már jól bevált témák napirenden tartása, így az "alkotmányozás, a kettős állampolgárság". Negatív kampányként ismétlődött az MSZP 8 éves "kártevő tevékenysége" és az "elszámoltatás" ígérete. Ha a választások előtt a város polgármestere, vagy önkormányzata Fideszes volt, akkor a hangsúly a pozitív eredményekre és a kontinuitás fontosságára tevődött, ha viszont MSZP-s polgármester-, avagy önkormányzat regnált a választás előtt, akkor inkább a negatívumokat emelték ki - ezek közül döntően a "korrupciógyanús" eseteket - és a "kitörési pontokat" állították középpontba. Az MSZP nem tudott szabadulni a "válsághoz vezető 8 évtől", az általa kormányzott városok eladósodottságától (de sokszor még a kormánypárti városok bajait is az ő nyakába varrták). Az "országos narancsuralom" rémével és képével sem tudta mozgósítani szimpatizánsait, ami előrevetítette azt is, hogy az eddigi szocialista irányítású településeken is megváltozik a pártszimpátia.
Az MSZP negatív kampánya nem váltott ki komolyabb visszhangot, hiába hivatkoztak a FIDESZ homályos gazdasági elképzeléseire, az adócsökkentés ígérete terén elhangzó ellentmondásos nyilatkozatokra, a devizahitelesek problémáira és a "demokráciára leselkedő veszélyekre". A Jobbik áttörést szeretett volna és második erővé kívánt várni, tovább növelvén a 2009-től erősödő népszerűségét. Hívószavai megismételték a parlamenti választások kampány szlogenjeit a cigánykérdésről, a közbiztonságról, a korrupcióról, a szegénységről és "a haza sorsdöntő problémáiról". Az LMP lényegében nem tudott a fővárosból kitörni, az "ökopártiság, a lehet más a politika, a fenntartható fejlődés" vidéken nem vonzott tömegeket, ráadásul szervezeti-szervezkedési gondjai is voltak a pártnak.
A kisebb szervezetek közül csupán néhánynak volt visszhangja. A Civil Mozgalom a politikai elit leváltását, civil ellenőrzését és az alulról építkező demokráciát hangoztatta, ösztönzésképpen pedig a legeredményesebb jelölteknek "milliós nagyságrendű jutalmakat" ígérnek. A Centrum Összefogás Magyarországért a "mindentől és mindenkitől való egyenlő távolságtartása" kevéssé volt mozgósító erejű, csakúgy, mint a párteliteket szintén támadó Magyar Kommunista Munkáspárt (a sajátos szociális elképzeléseivel), avagy az "önállósodásra vágyó" Magyarországi Szociáldemokrata Párt Schmuck Andorral és annak budapesti főpolgármester jelöltségével. A Lungo Drom Farkas Vladimírral a FIDESZ támogatását élvezte, az MFC Roma Összefogás Kolompár Orbán vezetésével viszont önállóan, a politikai pártoktól függetlenül szeretett volna bejutni az önkormányzatokba. Mindkét cigány szervezet a cigányság valós társadalmi integrációját és a cigányság felemelését jelölte meg fő programjuknak. A Szabad Demokraták Szövetsége és a Szabad Emberek Magyarországért azokat a liberális gondolkodókat szerették volna magukhoz csalogatni, akik vagy nem mentek el szavazni, vagy már több fantáziát láttak az LMP-ben. Üdítő színfolt volt két szervezet, a Kétfarkú Kutya Kulturális Közhasznú Egyesület és az SMS Demokrata Párt. A Kétfarkú Kutya . pártot a nagyközönség anno az "ingyen sör" mindenkinek járó jogosultságával ismerte meg. Főpolgármesteri- és két polgármesteri jelöltséget is vállaltak volna, azokkal az ún. - rájuk jellemző - ígéretekkel, miszerint: "bevezetik a mobil kátyúkat, metrót építenek Sopron és Záhony között, saját polgármesteri cellát hoznak létre a polgármesteri hivatalokban", stb. Az SMS párt felsőfokú végzettségeket várt el jelöltjeitől és regisztrációs díjat kért tőlük. Hétpontos programjuk legfontosabbika: "ismerethiányos honfitársainknak megtanítjuk a társadalmi együttélés minimumszabályait".[11]
A 46,4 százalékos részvétel elmaradt a 2006. évitől (53%). Oka a korábban és általánosan kifejtettek alapján egyrészt az volt, hogy a biztos győzelem tudata sok kormánypárti szimpatizánst már nem inspirált, másrészt ahhoz az MSZP-ben és a liberálisokban csalódottak passzivitása is hozzájárult. A legérdekesebb Budapest indexe. A főváros részvételi hajlandósága
- 150/151 -
1990-től az önkormányzati választásokon mindig jóval az országos átlag felett volt (lévén azért is, mert a főváros jelentősége az országéval vetekedett). 2010-ben azonban az egyik legkisebb részvételi arányokat mutatott a város szavazóközönsége, ez az arány 43,6 százalék volt csupán. Tarlós István annak ellenére győzött, hogy 28 ezer szavazattal kevesebbet kapott, mint 2006-ban, amikor is alulmaradt Demszky Gáborral szemben.
A nyugat-magyarországi megyék szavazási hajlama mindig magasabb volt az országos átlagénál, ez legutóbb is így történt. Míg az ország keleti-dél- és északkeleti régióiban jóval kisebb volt a hajlandóság az önkormányzati választásokon, lévén ezeknél a "depressziós régióknál" nagyobb az elmaradottság és a szegénység. (Magyarországon belül is létezik centrum-periféria.) Észak-keleten viszont nagyobb volt a részvételi arány az országosénál. Különösen kiemelkedetett a szabolcsi térség, ahol a megyei közgyűlés tagjaira 61 százalék ment el szavazni. Szinte egyértelmű a felfokozott szavazói hajlam kiváltó oka: ez pedig a cigánykérdés, ami a kisebbség-többség egyre fokozódó konfliktusaiban öltött testet.[12]
A leadott szavazatok a függetlenek győzelmét hozták a voksok 34 százalékával, míg a FIDESZ és a KDNP 25, illetve 21 százalékot ért el. Az MSZP indexe 8,6%, a Jobbiké 4,7%, az LMP-re pedig a választók 1,2 százaléka adta szavazatát.[13] A mandátumok vizsgálata is a függetlenek javára billenő arányokat mutat. A 3176 polgármesterből 2.471 volt független, a települési képviselőkből pedig 12.676 volt az, ami 64 százalékot jelent. A FIDESZ 598 polgármesteri és 2.959 képviselői helyet szerzett, amely 16 százalékos eredmény.[14] Az MSZP csupán 49 polgármesteri széket kapott és 453 képviselői helyet. A megyei jogú városok közül egyben, Szegeden tudta megtartani a polgármesteri helyet, bár az önkormányzatban kisebbségbe szorult a párt. A tízezer főnél nagyobb településeken a 119 lehetőségből 8 helyen győzött jelöltjük (2006-ban még 33 településen). A párt pozícióit tovább gyengítette, hogy számos korábbi sikeres szocialista polgármester eleve nem is vállalta az újbóli megmérettetést (például Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Nyíregyházán). A szocialista polgármesterjelöltek - eredményeik növelése érdekében - több helyütt még a piros szegfűt is mellőzték plakátjaikon, röplapjaikon. A Jobbik 3 polgármestert, az LMP pedig mindössze egyet tudott felmutatni. A képviselői mandátumok tekintetében a Jobbik sikeresebben szerepelt a 313 hellyel, az LMP 5-t szerzett csupán.
A független képviselők súlya érdemben nem csökkent a települési önkormányzatokban, a kistelepülések túlnyomó részét továbbra is a civilek vezetik, tehát nem realizálódtak azok a félelmek, amelyek a teljes pártosodás rémét vetítették elő. Néhány példa a függetlenek és civil szervezetek sikereire: Esztergomban Tétényi Éva legyőzte a korábbi kormánypárti polgármestert, Gödöllőn Gémesi György nyert, Gyömrőn Gyenes Levente, Vácon Fördős Attila, Visegrádon Abonyi Géza, Csornán Turi György, Dunaharasztiban Szalay László, Százhalombattán Vezér Mihály, Hajdúszoboszlóban Sóvágó László, stb. Külön meglepetés volt Felcsút és Alcsútdoboz, ahol is a független jelöltek legyőzték a kormánypárti indulókat. Összességében a FIDESZ a 2006. évi önkormányzati választáson elért eredményeit felülmúlta: 400 ezerrel több szavazatot kapott és megduplázta a polgármestereinek a számát. Az MSZP szavazatai felére csökkentek, polgármestereinek száma pedig harmadára.
A megyei közgyűléseken és a fővárosban a függetlenek nem rúgtak labdába, hiszen listát sem állíthattak és a társadalmi szervezeteknek sem jutott sok babér. Budapesten négyen indultak a főpolgármesteri székért. Ezt a győztes FIDESZ támogatását élvező, függetlenként induló Tarlós István érte el 53,37 százalékos eredménnyel. Rá 322 ezren szavaztak. Az MSZP-s Horváth Csaba 29,47 százalékot szerzett 178 ezer szavazattal, harmadik lett 9,89 százalékkal Jávor Benedek 60 ezer szavazattal. A Jobbikos Staudt Gábor 44 ezer szavazattal, 7,2 százalékkal zárta a sort. (Vagyis, ha vissza is léptek volna Tarlós ellenlábasai, egy közös jelölt akkor sem tudta volna őt legyőzni). A fővárosi kerületeknél is hasonló volt a helyzet, a 23 kerületből mindössze háromban győzött MSZP-s jelölt, a többiben a FIDESZ szerezte meg a polgármesteri széket, több kerületben magabiztosan, 60 százalékot jóval meghaladó mértékben (mint pl. a II. a XII., a XVII. kerületekben).
A fővárosi közgyűlés 33 mandátumából a FIDESZ 17-et, az MSZP 10-et szerzett, a Jobbik és az LMP 3-3-at. Hasonló arányok születtek a kerületi közgyűlésekben, vagyis hasonló helyzet alakult ki, mint a parlamentben, hogy az ellenzék még összefogva sem tudta érvényesíteni akaratát. A szocialista vezetésű három kerület közül kettőben is ez lett a helyzet. (Mindössze a XII. kerületben vannak többségben az MSZP-sek a Fideszesekhez képest.)
A megyei közgyűlések választásánál valamivel jobb eredményt értek el az ellenzéki pártok. A 19 közgyűlés 376 képviselői helyének 62 százalékát a FIDESZ szerezte meg, az MSZP eredménye 20, a Jobbiké 15 százalékos (A Jobbik eredményei 3 megyében - Borsodban, Hajdú-Biharban és Szabolcsban - megelőzték az MSZP-ét). Az LMP csupán két me-
- 151/152 -
gyében - Baranyában és Bács-Kiskunban tudott 1-1 helyet szerezni. Mindez azt is jelenti, hogy az LMP lényegében nem tudott kitörni Budapestről.
Ha pártpolitikai alapon elemezzük a 2010. évi önkormányzati választások eredményeit, akkor vitathatatlan, hogy a FIDESZ nagy fölénnyel nyerte meg. Kampányukban "mindent elsöprő győzelemre" készültek, ezért aztán egy-egy kormánypárti képviselő- vagy polgármester jelölt csak veszthetett, ugyanis szinte kötelező volt a győzelem. Természetesnek vették például, hogy Debrecenben Kósa Lajos győz, Pécsett Páva Zsolt, Kaposváron Szita Károly, Budapesten az V. kerületben Rogán Antal, Győrben Borkai Zsolt, stb. Aminek különösen örülni lehetett az, hogy Miskolcon fideszes jelölt váltotta fel a szocialista polgármestert. Budapesten az I. kerületben a párt háromszor annyi szavazatot kapott, mint az MSZP. A XVI. a XVII. és a VIII. kerületekben, ahol az MSZP ciklusokon át vezette az önkormányzatot, a FIDESZ vette át a vezetést. Viszont minden olyan választást, amelyen jelöltjük nem nyert, kudarcnak tartottak. Így például Szegedet, ahol nem sikerült Botka Lászlót legyőzni, vagy Esztergomot, ahol Meggyes Tamás polgármestert közös összefogással leváltották, vagy éppen a miniszterelnök szívéhez közelálló két település független polgármestereit. Még az sem hozhatott vigaszt, hogy ugyanakkor ezekben az önkormányzatokban olyan fideszes túlsúly alakult ki, ami szinte ellehetetlenítette a győztes polgármestereket. Kudarcélmény volt még az is, hogy nem sikerült kimozdítani a húsz éve regnáló Gémesi Györgyöt polgármesteri székéből. Ilyen "kudarcélmény" volt a 20 évig funkcionáló visegrádi polgármester, Hadházy Sándor veresége. Figyelmeztető lehetett az a tény is, hogy bár Budapesten a párt elnyerte - még ha csak egy "politikai szimpatizánssal" is - a főpolgármesteri tisztséget és a 23 kerületből 19-ben megszerezte a vezetést, azért "relatíve" a főváros maradt a párt számára a "leggyengébb láncszem".
Az MSZP-re mindez fordítva igaz: eleve elkönyvelte vereségét a párt, így nagy győzelemnek fogták fel, ha valamely településen le tudták győzni a fideszes jelöltet. Öröm forrása lett a budapesti három kerületi polgármesteri szék, Szegeden Botka László szereplése, a dorogi, a szentesi, a kazincbarcikai, a tiszaújvárosi, vagy az ajkai siker. Az MSZP a Dunától keletre 40 százalékkal kapott kevesebb szavazatot, mint 2006-ban, a Dunántúlon 35 százalékkal. "Relatíve" - Budapesten szerepelt "legjobban", "csupán 33 százalékos visszaesést" szenvedett el. A választási eredményeket - megkönnyebbülten - végül úgy interpretálták, hogy az "MSZP maradt az ellenzék legerősebb pártja".
A Jobbik csalódással vette tudomásul az eredményeket. A 2009 óta tartó lendület (EU parlamenti választás, a 2010. évi parlamenti választás) megtorpant. A második helyet szerették volna elérni és legyőzni az MSZP-t. A három polgármesteri poszt közül legfeljebb a tiszavasvári sikert lehet komolyabb eredménynek elkönyvelni. Am, ha a különféle önkormányzatokban elért eredményeket összeadjuk, akkor a 369 képviselő mégiscsak igazolja azt, hogy ténylegesen sikerült országos jellegű párttá válnia. Ugyanez már nem mondható el az LMP-ről, az összesen 54 képviselői hely gyenge politikai és infrastrukturális lefedettséget mutat.
A függetlenek a tízezer fő alatti településeken a mandátumokat tekintve csupán egy százalékkal értek el kevesebb eredményt, mint 2006-ban. Ezt sem a választási törvény, sem az a tény nem befolyásolta, hogy a FIDESZ jóval több jelöltet indított, még a kisebb településeken is. A falvak és a kisvárosok tehát továbbra is a függetleneké maradtak.
2010 október 3-án a FIDESZ az elmúlt húsz esztendő legfölényesebb győzelmét érte el. Először történt meg az, hogy a parlamenti választásokon egy győztes jobboldali koalíció a helyhatósági választáson is nyerni tud. A győzelmi arányt két miniszterelnöki interpretáció tette teljessé: "nagy győzelem, nagy változás", (vagy "sok szavazat, gyors változás"), és "mostantól ismét Budapest a nemzet fővárosa".[15] A kormánypártok minden olyan pozíciót megszereztek, amit csak lehetett. Olyan parlamenti és önkormányzati struktúra és képviselet alakult ki, ahol a fideszes parlamenti képviselők harmada egyben polgármester, vagy önkormányzati képviselő. A FIDESZ a kinevezési gyakorlatával már kiépítette hatalmát az államigazgatás felső és regionális szintjein, az alsóbb szintek - a járások - elfoglalása még hátravan. Mivel szinte minden önkormányzati pozíciót megszerzett, ezért minden szinten minden politikai döntés vagy a FIDESZ által kinevezett, delegált személyeken, avagy a megválasztott képviselőkön múlik. Az önkormányzati választások eredményeképpen csaknem teljesen leépült az alsó szintű ellenőrzés és ellenzéki beleszólás lehetősége. A korábbi "politikai megosztottság, a verseny" jó időre megszűnt, az ellenzék minden szinten eljelentéktelenedett. A fővárosban, a megyei jogú városokban, és a többi városban a pártok uralta "elosztható pénz" - vagyis az intézmények, a gazdasági társaságok, cégek, a közbeszerzések - te-
- 152/153 -
rén az eddigi több "gazda" helyett most már csak egy kézben összpontosul: a FIDESZ pénzelosztó- és patronázs hatalmában. (A megyék és a kis települések már nem számítanak annak). Az ellenzéki pártok bekerültek a "22-es csapdájába". Csökkentek a bevételeik és a szponzoraik is. A szponzorok ugyanis ellenszolgáltatást várnak el, de ennek csak úgy tudnak ezek a pártok megfelelni, ha esélyük lesz a következő választásokon a nyerésre, felső, és/ vagy alsóbb szinteken. Erre azonban jelenleg nincs lehetőség, mivel az ellenzéki pártoknak még együtt összefogva is kevés az esélyük a következő választási ciklusban a győzelemre, ezért a FIDESZ - anyagilag is - tovább erősödik. A vállalkozók jó részének üzleti nyereségességét már a FIDESZ befolyásolja és tovább bővül a kölcsönös szolgáltatások hálója.
Az állampolgárok a 2010. évi önkormányzati választásokon nem a helyi politikusokról döntöttek, s nem a regnáló kormányról mondtak - pozitív - értékítéletet, hanem öntudatlanul is olyan óriási segítséget adtak a kormánypártnak, amely ahhoz segít hozzá, hogy akár több cikluson keresztül kormányozhasson felső és alsó szinten egyaránt. "Egyetlen egy kormánypárt sem rendelkezett olyan nagy közjogi döntéshozatali mozgástérrel, mint a mostani FIDESZ". Csak rajta múlik, hogy jó kormányzással, hatékony kommunikációval megőrizzen a választópolgárokban annyi szimpátiát, hogy megnyerje a következő választást. A FIDESZ-re - egyelőre - nem az ellenzék jelent veszélyeket, hanem saját maga.[16] A nemzetközi gazdasági válság közepette, a magyar gazdasági kibontakozás megteremtése a polgárok számára a legalapvetőbb elvárás. Ehhez a bel- és külpolitikában szövetségeseket (és nem ellenségeket) kell keresni.
Az önkormányzati választásokkal egy időben tartották a települési kisebbségi választásokat. Magyarországon hivatalosan 13 elismert kisebbséget tartanak számon. Ezek a következők: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán. Az Országgyűlés 2005-ben törvényben biztosított jogokat a nemzeti és etnikai kisebbségeknek. Ez a törvény kifejezi, hogy a kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők, joguk van települési, területi és országos kisebbségi önkormányzatokat létrehozni. A kisebbségi önkormányzatok fő feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete, a kisebbségi közügyek intézése, ezen belül a közösségi jogok érvényesítése, az anyanyelv ápolása, kulturális autonómiájuk megőrzése és a kisebbségeket érintő közszolgáltatások ellátásával kapcsolatos ügyek. A valamely kisebbséghez tartozó választópolgárok a kisebbségi önkormányzatokat közvetlen választások útján hozzák létre. A települési testületek 4 főből állnak, a megyei és fővárosi önkormányzat 7-7 főből.
A választást akkor kell kitűzni, ha a településen a kisebbségi választói jegyzékben szereplő választópolgárok létszáma a választás napján eléri a 30 főt. Választójoga annak a polgárnak van, aki valamely kisebbséghez tartozik, illetve e kisebbséghez tartozását kinyilvánítja és szerepel a kisebbségi választói jegyzékben (de természetesen csak egy kisebbség választói jegyzékébe kérheti felvételét). Az említett feltételeknek meg kell felelnie a kisebbségi önkormányzati képviselőjelöltként induló személynek is. Jelöltet a törvény szerint jelölő szervezet állíthat (független nem) és a választást akkor lehet megtartani, ha legalább 4 jelölt akad.[17]
A települési kisebbségi önkormányzatok jogai közé tartozik a kisebbségi önkormányzat nevének, jelképeinek, kitüntetéseinek, helyi ünnepeinek meghatározása, intézmény alapítása, fenntartása, pályázatok és ösztöndíjak kiírásai. A helyi önkormányzatnak kötelessége, hogy gondoskodjon a települése kisebbségi önkormányzata testületi működésének feltételeiről (pl. helyiség, telefon, infrastruktúra, stb. biztosítása). Feladat- és hatáskörének egy részét is átruházhatja testületükre (természetesen kivéve a hatósági és közüzemi szolgáltatásokkal összefüggőket). Ezen kívül az anyagi forrásoktól függően feladatokat vállalhat a kisebbségi oktatásban, a helyi sajtóban, a közművelődésben - e feladatok ellátásra intézményeket, gazdasági társaságokat is alapíthat.[18]
Az ország 1.592 településén összesen 2.318 kisebbségi önkormányzati választást tartottak. (2006-ban 1.435 településen 2.049 települési kisebbségi önkormányzatot választottak.) A cigány kisebbség választotta a legtöbb kisebbségi önkormányzatot, 1249-et. Második lett a német 424 önkormányzattal, harmadik a horvát 127-tel, majd a szlovák 122-vel, a ruszin 75-el (!), a román 71-el. A lengyelek 49 kisebbségi önkormányzatot hoztak létre, a szerbek 48-at, a bolgárok 41-et, az örmények 39-et, a görögök 37-et, az ukránok 23-at, a szlovének pedig 11-et.[19] A kisebbségi önkormányzati választáson 100 kisebbségi, illetve nemzetiségi szervezet indított jelölteket, amelynek harmada (33) cigány szervezet volt. A cigány kisebbségi választáson a Lungo Drom kapta a legtöbb szavazatot, 105.734-et. A Farkas Flórián vezette szervezet 22.588 mandátumot szerzett. A Magyarországi Cigányok Országos Fóruma (OCÖ) Kolompár Orbán irányításával 35.079 szavazatot kapott és 775 mandátumot szerzett. A német kisebbségi választáson a győztes a Baranyai Németek szervezete lett, a szlovákoknál a Szlovák
- 153/154 -
Unió, a horvátoknál a Magyarországi Horvátok Szövetsége, a románoknál pedig a Magyarországi Románok Országos Érdekvédelmi Egyesülete. A szerbek nyertese a Nemzetiségi Hagyományőrző Kulturális Egyesület, a szlovéneké a Magyarországi Szlovének Egyesülete, a lengyeleknél a Lengyel Szent Adalbert Egyesület, a bolgároknál a Magyarországi Bolgárok Egyesülete, az örményeknél az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülete, a görögöknél a Syllogos, az ukrán nemzetiségnél a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület, a ruszinoknál pedig a Magyarországi ruszinok Országos Szövetsége.[20]
A Nemzetiségi és Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, Kállai Ernő a 2010. évi települési kisebbségi választásokkal kapcsolatban írt jelentésében a statisztikai adatokat és a választási eredményeket összevetette a 2006. évi választásokkal és több olyan megállapításra jutott, amelyek az ún. etnobiznisz jelenségeire utaltak. Az összevetés alapját a 2001. évi népszámlálás adatainak és a kisebbségi önkormányzati választásokon a jegyzékekbe vettek száma - és annak érdekes alakulása - képezte.[21] A 2001. évi népszámláláson 190.046 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek, roma választópolgárként 2006-ban 106.333 fő, 2010-ben már 133.492 fő vetette magát jegyzékbe. Ez 20 százalékos növekedést jelent (Fejér megyében, Csongrádban több mint 30%). Ennél is nagyobb a ruszinok növekedése. 2001-ben 1098-an vallották magukat ruszinnak, 2006-ban viszont 2.729-en vetették fel magukat a választói névjegyzékbe, 2010-ben már 4.228-an, ami 35 százalékos növekedést jelent. 2010-ben 27 olyan településen állítottak össze választói jegyzéket, ahol 2006-ban senkit nem vettek nyilvántartásba! Az 5.070 főt kitevő ukránok 2006. évi névjegyzéki adata 1.084 fő volt, míg 2010-ben ez 1.338 főre - 19 százalékkal - nőtt. 2010-ben 5 településen úgy állítottak össze választói jegyzéket, hogy 2006-ban még senki nem regisztráltatta magát ukránnak! A román nemzetiség száma 2001-ben 7.995fő volt, ebből 2006-ban 4.404 volt névjegyzékben, 2010-ben 5.277 fő, ami 16,5 százalékkal több. A románoknál 20 olyan település akadt, ahol 2006-ban még senkit nem tartottak nyilván. A 3816 szerb nemzetiségi választópolgárok száma 2006-ban 2.143, 2010-ben 2.432 fő volt (12,5 százalékos növekedéssel). Náluk 5 olyan település akadt, ahol 2006-ban még nem volt meg a szükséges választói névjegyzék. (3 településen nem is éltek szerbek!)
A horvát, szlovén, német választópolgárok létszámának alakulása reálisabb, kismértékű növekedést jelez. A horvát választópolgárok száma 11.090 főről 11.571 főre nőtt 2010-ben, a szlovéneké 991-ről 1.025-re, a németeké 45.983 főről 46.629-re nőtt, az 553 település, ahol kisebbségi önkormányzatot választhattak 602-re nőtt. Viszont 37 olyan hely is akadt, ahol 2006-ban még egyetlen németet sem tartottak számon! A görög, a bolgár, a lengyel és az örmény adatok kismértékű csökkenést mutatnak. 2010-ben a választói névjegyzékbe felvett 2.451 görög jelölt 2.267-re, a bolgár 1.192-ről 1.092-re, a lengyel 3.061-ről 3.052-re, az örmény 2.361-ről 2.357-re csökkent. A görögnél és bolgároknál 1-1, a lengyeleknél és örményeknél 5-5 olyan település akadt, ahol 2006-ban még senki sem kérte magát a névjegyzékbe. A szlovák nemzetiség választópolgárainak száma 18 százalékkal, a 2006. évi 15.049 főről 2010-re 12.280-ra csökkent. A csökkenés elsősorban Pest megyében, Komárom-Esztergom és Békés megyében volt a legnagyobb. De itt is akadt 8 település, ahol 2006-ban még nem tudtak megfelelő választói névjegyzéket összeállítani, ezen belül 5 településen korábban még szlovák nemzetiségű polgárt sem találtak.[22]
A 2010. évi kisebbségi önkormányzati választásokon a szavazásra jogosultak 63,47 százaléka vett részt. Vagyis az önkormányzati választásokhoz képest nagyobb arányban, ami csupán 46,64 százalékot ért el. Ez a szám majdnem megfelelt a 2006. évi részvételnek (a 63,81 százaléknak). Más azonban a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy ez idő alatt 12 százalékkal nőtt a kisebbségi választópolgárok száma. Valószínűsíthető, hogy a nemzetiségi polgárok egy része megelégedett identitásának jelzésével, de már választó jogukkal nem kívánt élni. Mégis a kisebbségi választásokon a részvételi arány nagyobb aktivitást mutatott 2010-ben is, csakúgy, mint négy évvel korábban.
A részvételi arányok azonban nagy szóródást mutatnak a kisebbségeknél és a településeknél is. Kiugróan magas, 98, illetve 96 százalékos volt például a részvétel Nagyhután és Vágáshután a szlovák önkormányzati választáson, 90 százalék, Drávatamásiban a horvát szavazáson, 85 százalék feletti volt több Fejér megyei településen a német szavazásokon, Tolnában Medinában a szerbeknél, Beloianniszban a görög választásnál. Voltak olyan települések is, ahol a négytagú kisebbségi önkormányzatot négy szavazó hozta létre és olyan megválasztott képviselők is akadtak, akik kettő, avagy egyetlen szavazattal szerezték meg a mandátumot. ("Annak a lehetőségét sem lehet kizárni, hogy ezt a jelöltek adták le saját magukra.")[23]
- 154/155 -
A szlovén nemzetiség kivételévek minden kisebbség több önkormányzatot hozott létre, mint 2006-ban. Legnagyobb mértékben a román kisebbségi önkormányzatok száma nőtt - 54,3 százalékkal - a 46 korábbi önkormányzattal szemben 2010-ben 71 alakult. A ruszin testületek gyarapodása 44 százalékos, 52-ről 75-re emelkedett. A cigány kisebbségek 11,8 százalékos növekedést produkáltak, 1.113-al szemben 1.248 testületet hozhattak létre. A német önkormányzatok száma 12 százalékkal 378-ról 424-re nőtt, a horvát 10 százalékos gyarapodás 115-ről 127-et eredményezett. Néhány nemzetiség pedig olyan megyékben is létre tudott hozni kisebbségi önkormányzatokat, ahol korábban nem rendelkezett ilyen testülettel. Így a bolgárok (Bács-Kiskunban), a görögök (Jász-Nagykun-Szolnok megyében), horvátok (Tolnában), az Örmények (Baranyában, Bács-Kiskunban, Somogyban és Tolnában), románok (Baranyában, Győr-Mo-son-Sopronban, Szabolcs-Szatmárban), a ruszinok (Bács-Kiskunban, Hajdú-Biharban) és a szerbek (Borsod-Abaúj-Zemplénben).[24]
2010-ben a kisebbségi választópolgárok száma a 2006. évi adatokhoz képest 12 százalékkal - 228.038 főre -növekedett: A települési kisebbségi önkormányzatok száma pedig 13 százalékkal - 2.315-re - nőtt. Azt azonban még becsülni sem lehet, hogy a választói névjegyzékbe vettek közül hányan tartoztak ténylegesen a 13 nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez. Az ombudsmani beszámoló a következőket emeli ki: "A 2010. évi választásokon összeállított legalább 30 fős kisebbségi választói jegyzékek közül a legutóbbi népszámlálás adatait figyelembe véve 215 esetében kérdéses, hogy azt valóban az érintett közösség tagjai hozták-e létre. E választói jegyzékek közül 116-ot olyan településen állítottak össze, ahol négy évvel korábban nem tudott megalakulni kisebbségi önkormányzat."[25]
Az is az érdekességek közé tartozik, hogy 2010-ben 33 olyan település akadt, ahol legalább 6 kisebbségi önkormányzatot választottak meg, 6 településen pedig 11 kisebbségi önkormányzat született egyidejűleg. (Budapest IV. kerületében 12/) "2010-ben már 201 olyan kisebbségi önkormányzat alakulhatott meg úgy, hogy az adott településeken a népszámlálás adatai nem igazolták vissza a képviselni kívánt közösség jelenlétét .Ezek közül 116 kisebbségi önkormányzat újonnan alakult meg".[26]
A megalakult kisebbségi önkormányzatok 8,6 százaléka esetében tehát kérdéses, hogy ezeken a településeken élnek-e nemzetiségek. Mindez egyrészt felveti a választási visszaélések lehetőségét - elsősorban az anyagi haszonszerzés érdekében -, másrészt a megalakult kisebbségi önkormányzatok egy része nem tekinthető a kisebbségi önigazgatás valós szervének.
A törvényi szabályozás kimondja, hogy a kisebbségi önkormányzati választásokon az a polgár lehet választó és választható, aki valamely nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozik, valamint a kisebbséghez tartozást vállalja és kinyilvánítja. Visszaélésre adhat azonban alkalmat, hogy bárki jogot szerezhet a kisebbségi jegyzékbe való felvételre, ehhez elegendő egy írásos nyilatkozat. A kisebbségek viszont nem ismerik a névsort, és így nem tudják kontrollálni a névjegyzéket, hiszen bárki dönthet arról, hogy nyilvántartásba véteti-e magát.
Amíg korábban a jelöltséghez 5 ajánlás elegendő volt, 2010-ben már csak azok a társadalmi szervezetek állíthattak jelölteket, akik a választás előtt legalább 3 éve alapszabályzatukban célként rögzítették valamely kisebbség képviseletét (így megszűnt a független jelöltség). 2006-hoz képest 211 szervezet indított jelöltet, ezekből 98 szervezet újnak tekintendő. A jelöltnek olyan formanyomtatványt kellett kitöltene, amelyben nyilatkozott arról, hogy vállalja-e a kisebbség képviseletét, ismeri a kisebbség nyelvét, kultúráját, hagyományait, korábban volt-e másik kisebbségi önkormányzatnak tagja. A választási szervek azonban nem ellenőrizték, mert nem is ellenőrizhették azt, hogy a jelölt valós adatokat mondott be. Az ombudsmani Beszámoló... szerint "számos olyan település ismert, ahol a jelöltek valótlan tartalmú nyilatkozattal kérték a nyilvántartásba vételüket, vagyis azt állították, hogy korábban nem voltak más kisebbség önkormányzatában képviselők, illetve minden alap nélkül jelentették ki, hogy ismerik az adott kisebbség nyelvét és kultúráját."[27]
A kampány feladata, hogy a választókat marketing eszközök segítségével törvényesen befolyásolhassák, megismerhessék a jelölteket, programjaikat és ezek alapján tudatosan szavazhassanak. A törvényi előírás szerint a helyi közszolgáltatók legalább egyszer kötelesek ingyenesen közölni a jelölő szervezetek, vagy a polgármester jelöltek politikai hirdetésit. A kisebbségi önkormányzati választásokon azonban erre nem került sor, mert nem volt kötelező alkalmazni. A műsorszolgáltatók jó szándékán múlott, hogy lehetőséget nyújtottak-e a jelölteknek. Mivel a választói jegyzékbe felvettek adatai nem voltak nyilvánosak, ezért a jelölő szervezetek nem tudták alkalmazni a hagyományos kampányeszközöket sem (plakátok, szórólapok, gyűlések, stb.).[28]
A kisebbségi önkormányzati választásokon a jelölő szervezetek nem delegálhattak tagot a szava-
- 155/156 -
zatszámláló bizottságokba. A kisebbségi választópolgárok adatvédelme így ütközött az ellenőrzés lehetőségével. Az ombudsmani Beszámoló szerint több településen azért kellett megismételni a választást, mert a szavazólapokon olyanok is szerepeltek, akik nem rendelkeztek kisebbségi önkormányzati választójoggal. A kisebbségi önkormányzatok létszámát 4 főben állapították meg, a "jogalkotó azonban csak az anyagi jogi szabályokat módosította, azt nem vezette át a választási eljárási törvény mellékleteként közzétett szavazólapjának mintájába. Így az továbbra is azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy "Érvényesen szavazni legfeljebb 5 jelöltre lehet".[29] Tehát, ha valaki négynél több jelöltre szavazott, szavazata érvénytelen lett.
Míg 2006-ban a kisebbségi önkormányzatok közül 119 olyan településeken alakult meg, ahol a 2001. évi népszámlálás adatai szerint senki, vagy legfeljebb 3 fő vallotta magát az adott nemzetiséghez tartozónak, 2010-ben ez a szám már elérte a 201-et. Mindezek alapján kijelenthető, hogy 2006-hoz képest megnőtt a választási visszaélések aránya. A redisztribúció lehetősége és az un. etnobiznisz tehát összekapcsolhatók egymással. "A kisebbségi önkormányzatok 8,6 százaléka esetében kérdéses, hogy ezeken a településeken ténylegesen élnek-e az érintett közösséghez tartozók".[30] ■
JEGYZETEK
[1] L. Horváth Csaba: Van-e nyertese az önkormányzati választásoknak? Jura 2008. 1. sz. 36-43.o.
[2] Szonda Ipsos: Megőrizte háromszoros előnyét a Fidesz. - http://www.valasztas.hu/onkorrmanyzati-valasztas-2010.html
[3] http://www.valasztas.hu/hu/onkval/2010/467/467-_o_index.html
[4] 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról. http://www.vokscentrum.hu/onkorm/torveny.php és http://valasztas.hu/hu/onkval2010/478/478_2.html
[5] 2010. évi L. törvény, II. fejezet 4. §, 5. § , 6. §, 7. §
[6] 2010. évi L. törvény III. fejezet 9. § és 10. §
[7] 2010. évi L. törvény, IV. fejezet 16. § és 19. §
[8] 2010. évi LX. törvény 4. §, 8. § (1) bek. és (2) bek., 6. § (3) bek.
[9] http://valasztas.hu/hu/onkval2010/467/467_0_index.html
[10] http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/509/509_1.html
[11] http://www.origo.hu/index.html 2010.08.24 "Milliós jutalommal és nyereménnyel házalnak a legkisebb pártok"
http://valasztas.hu/hu/onkval2010/469/469/_0_index.html
[12] http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/471/471_0_index.html
[13] http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/471/471_0_index.html
[14] Babus Endre: Koalíciós henger az önkormányzati választáson, HVG, 2010 október 6, http://hvg.hu/hvgfriss/201040
[15] Az önkormányzati választások elemzése, Nagy Attila, Méltányosság Politika Elemző Központ, 2010 október 7., http://www.gondola.hu/cikkek73362-Az_onkormanyzativalasztasok_elemzese-html
[16] 2005. évi CXIV. törvény I. fejezet 2. §, 5. §, 6. §, 7. § és 8. §
[17] Választás 2010 - Kisebbségi Önkormányzatok, http://www.jogiforum.hu/hirek/23865
[18] http://www.valasztas.hu/hu/onkval2010/576/576_0_index.htm
[19] A szervezetek sorrendje az önálló és közös jelöltjeik összesített szavazatai alapján. http://valasztas.hu/dyn/ov10/outrot/onkdin/topskb1.htm
[20] A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a 2010. évi települési kisebbségi önkormányzati választásokról. Kállai Ernő a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának jelentése. Ügyszám: 475/2010.
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/19854/987.pdf
[21] Kállai Ernő Jelentése...22-24. o.
[22] Kállai Ernő Jelentése... 45. o.
[23] Beszámoló A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről, 2010. Kállai Ernő, Budapest, 2011. I. fejezet A kisebbségi önkormányzati választások, 26.o.
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/data/files/205796771.pdf
[24] Beszámoló...16. o.
[25] Beszámoló... 26. o.
[26] Beszámoló...20. o.
[27] Beszámoló... 21-22. o.
[28] Beszámoló... 23. o.
[29] Beszámoló... 26. o.
[30] Beszámoló... 27. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
