A közel másfel éve tartó koronavírus-világjárvány a gazdaság szereplőire és a munkajogra is jelentős hatással volt. Sőt, talán helyesebb volna csak az előbbit említeni, hiszen a munkajogi jogalkotás az elmúlt másfél évben leginkább csak követte a gazdasági szereplők igényeit, mintsem előfutára lett volna azoknak. A járványügyi helyzet számos negatívuma mellett azonban most már a munkajog számára egy szerény pozitív hozadék is elkönyvelhető. A jogalkotó ugyanis a veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) legújabb módosításával részben kodifikálta a home office munkavégzést. Ennek során az eddig csak nem rendszeres távmunkaként idézett otthoni munkavégzés mellett a kormányrendelet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) távmunkára irányadó szabályait is módosította a veszélyhelyzet idejére. Bár a kormányrendelet érintette a távmunkával kapcsolatos adózási kérdéseket is, a terjedelmi korlátokra tekintettel jelen írásomban csak a szűk értelemben vett munkajogi tárgyú rendelkezésekkel foglalkozom. E téren bemutatom a kormányrendelet korábbi rendelkezéseit és az azzal kapcsolatos kritikámat, majd részletesen foglalkozom a legújabb módosítással. Ennek keretében kiemelt hangsúlyt fektetek a kormányrendeletből kiolvasható home office munkavégzés dilemmájára. Konklúzióként pedig összegzem a kormányrendelet módosításával kapcsolatos álláspontomat és hazai, valamint uniós szintű de lege ferenda javaslattal zárom az írásomat.
1. Előzmények
2. A hatályos kormányrendelet tartalmi újításai
3. A kormányrendelet munkavédelemre vonatkozó szabályai
4. Távmunka és a home office fogalmi tisztázása
5. Záró gondolatok: a kormányrendelet szabályainak jövője és de lege ferenda javaslat
A járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel megalkotott kormányrendeletet tartalmát tekintve kezdetben igen lakonikusnak volt mondható. Annak ellenére volt rendkívül szűkszavú a jogforrás, hogy egyébként 2020 tavaszán már világosan látszott, komoly foglalkoztatási dilemmák merülhetnek fel az otthon maradt és onnan dolgozó munkavállalói tömegek kapcsán. A távmunka, a home office és az ehhez kapcsolódó legfőképp munkavédelmi és adatvédelmi problémakörök számos tudományos közleményben is megfogalmazásra kerültek. Bár a távmunka és a home office munkavégzési módok már korábban is nagy érdeklődést váltottak ki a szakirodalom részéről, a mostani világjárvány statisztikailag is jelentőssé tette a jogintézményeket.
Rátérve a kormányrendelet eredeti tartalmára, a jogforrás három pilléren nyugszik. Egyfelől az Mvt., másfelől az Mt. rendelkezéseit derogálja, rendelkezik továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény eltérő alkalmazásáról a távmunkavégzéssel összefüggésben.
A fentiek közül elsőként az Mvt.-t és az Mt.-t érintő rendelkezéseket emelem ki. A kormányrendelet értelmében veszélyhelyzet ideje alatt az Mvt. 86/A. §-át nem kell alkalmazni, az Mt. 196. §-ától pedig a munkavállaló és a munkáltató megállapodásban eltérhetnek. Ez utóbbi azért is lényeges, mert alapesetben az Mt. 213. §-a a felek megállapodásával vagy kollektív szerződéssel sem enged eltérést e szabályoktól, még a munkavállaló javára sem. Az Mvt. 86/A. §-a a távmunkavégzés Mt.-től eltérő, illetve azt kiegészítő szabályait rögzíti a munkavédelem területén, amely a fentiek értelmében szintén nem alkalmazható. A kormányrendelet kezdetben csak annyit tartalmazott, hogy távmunkavégzés esetén a munkáltató tájékoztatja a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények szabályairól, és a munkavállaló a munkavégzés helyét ezen munkakörülmények teljesülésére figyelemmel választja meg.
A rendelet azonban számos kérdést hagyott megválaszolatlanul. Bár tárgyi hatálya a távmunkára vonatkozik, nem lehet elmenni amellett, hogy annak jogintézményi jellegében hozott alapvető változást. Túl azon pedig, hogy a távmunka Mt.-beli szabályaitól eltérést enged, a munkavédelmi szabályok körében akarva-akaratlan egy a szakirodalomban felmerülő dilemmára próbál választ adni. Ez pedig a home office definíciója, megvalósítási módja és jogi keretei. Meglátásom szerint ugyanis ez levezethető abból, hogy a kormányrendelet értelmében bizonyos körülmények fennállása esetén a
- 67/68 -
munkavállaló a munkavégzés helyét maga választhatja meg. Ez a fajta otthoni munkavégzés konstrukció nem újszerű elképzelés, korábban Pál Lajos írt ehhez hasonló home office megvalósítási módról.[1] Meglátása szerint a home office jogszerűen megvalósítható, méghozzá úgy, hogy a munkáltató átengedi a munkavállaló számára a teljesítés helyének megválasztását, amely így eltér a munkaszerződés szerinti szerződéses munkahelytől.
A kormányrendelet eredeti tartalmában viszont további eligazodási pontot nem adott a kérdéskörben, így a jogfejlesztőnek tűnő szándék mögött valójában még nagyobb joghézagot hozott létre.
A jogalkotó minden bizonnyal észlelte, hogy a kormányrendeletet szükséges kiegészíteni. Ebből következően a 393/2021. (VII. 2.) Korm. rendelet[2] 2021. július 3-i hatálybalépéssel módosította az eredeti rendeletet, így az eredeti normaszöveg számos tartalmi újításon esett át.
A módosító kormányrendelet 1. §-a most már nem pusztán kizárja az Mvt. 86/A. §-ának alkalmazhatóságát, de - meglátásom szerint helyesen - meg is adja azokat a normákat, amelyeket helyette alkalmazni kell. Érdekesség, hogy a jogalkotó a módosító kormányrendelet 1. § (2) bekezdésében szó szerint megismétli az Mvt. 86/A. § (2) bekezdését, valamint az 1. § (3) bekezdésben az Mvt. 86/A. § (6) bekezdés első fordulatát. Így összességében látható, hogy a munkavállalói eszközzel történő távmunkavégzés, az ehhez kapcsolódó munkáltatót terhelő kockázatértékelési kötelezettség, valamint az ehhez kötődő munkavállalót terhelő biztonságos fenntartási kötelezettség szabályai nem módosultak.
Ezzel szemben a módosítás más területeken viszont számos újdonságot tartalmaz. A jogalkotó itt átlépi az Mt.-ben meghatározott, több konjunktív elemet magában foglaló távmunka fogalmat, és lényegében új definíciókat alkot, még ha ez csak átmeneti jellegű is. A jogalkotó minden bizonnyal észlelte, hogy az Mt. szerinti távmunka meghatározás az egyre bonyolódó életviszonyokban - így különösen a járványhelyzet alatt - nem alkalmazható megfelelően, ezért annak módosítása szükséges.
A definíciós probléma kiindulópontjaként rögzítendő, hogy a távmunka szabályozása során két - egy európai és egy nemzeti - szintet lehet egymástól megkülönböztetni. Európai szint alatt a 2002-ben aláírt távmunkáról szóló európai keretmegállapodást értem, amely az európai uniós szociális párbeszéd eredményeként született.[3] Ez azonban, bár látszólag marginális információ, a valóságban komoly relevanciával bír, ugyanis a szociális párbeszéd folytán született megállapodás nem klasszikus értelemben vett európai uniós jogforrás:[4] annak nemzeti szinten történő hatályosulása a szociális partnerek eszközeivel történik.[5] Helyesebben fogalmazhatunk úgy, hogy történhet, hiszen amíg egyes országokban valóban a szociális partnerek eszközeivel került be a távmunka szabályozása a nemzeti jogba, addig hazánk a törvényi - ezen belül pedig az Mt.-ben történő - szabályozás mellett foglalt állást. Ebből viszont az következik, hogy bár azoknak az államoknak, amelyek vállalták a végrehajtását - köztük Magyarország is -, nincs kikényszeríthető kötelezettségük, hogy ezt teljes egészében a keretmegállapodásnak megfelelően tegyék. A távmunka ezen európai szintű szabályozása ebből következően nem bír a klasszikus uniós jogalkotás keretében született jogforrásokhoz hasonló kötelező erővel.[6] Mindezekre tekintettel úgy vélem, hogy tagállami szint feletti szabályozás helyett célszerűbb arra tagállam melletti szabályozásként hivatkozni. A keretmegállapodás szerint a távmunka olyan munkaszervezési és/vagy munkavégzési forma, mely a számítástechnikát egy munkaviszony keretei között veszi igénybe, illetve ahol a munkát, mely a munkaadó telephelyén is végezhető lenne, rendszeresen attól távol végzik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
