I. "Könnyebb lenne hozzászólni, mint előszót írni hozzá" - fogalmazott a kötethez írt bevezető soraiban Schanda Balázs, találóan rámutatva a kötet egyik legfontosabb jellemzőjére: eszmecserére serkentő jellegére. Csink Lóránt és Fröhlich Johanna munkája[1] finom eleganciával, ugyanakkor határozottan igényli a párbeszédet. "Célunk sokkal inkább az, hogy gondolatokat és párbeszédet ébresszünk - a gondolatok és reflexiók ugyanis azok, amelyek a tudományt, és közvetve a joggyakorlatot fejleszthetik" - írják a szerzők. Az általuk (is) kívánatosnak tartott párbeszéd - amelynek ők maguk igen aktív és meghatározó résztvevőivé váltak az elmúlt időszakban - számos olyan kérdést vetett már fel, amelyek mind elméleti, mind gyakorlati szempontból igencsak lekötik az alkotmányjoggal foglalkozókat. "Mit tartalmazhat egy alkotmány? Hol húzódik a határ politika és jog között? Az alkotmányozó mindent megváltoztathat vagy vannak dolgok, amelyek hatalmán kívül állnak?" - teszi fel a kérdést (ismét) Csink Lóránt és Fröhlich Johanna; a válaszkeresés során megjegyzik, hogy munkájuk általánosságban elemzi az alkotmány fogalmát, a zártság követelményét, és az értelmezést is, de maguk is tisztában vannak vele, hogy az e témával kapcsolatos kijelentéseik nem szakíthatók ki az magyar alkotmányos berendezkedés aktuális átalakulásának kontextusából.
II. A szerzők munkájának központi gondolata, hogy az alkotmány jellegét érintő sajátosságai a jogállami működés több mint két évtizede után is tartogatnak rejtve maradt részleteket, amelyek eddig még nem váltak - legalábbis ilyen formában - a közjogászok által folytatott diskurzus részévé. Meggyőződésük, hogy minden alkotmány több mint az alkotmányozó akarata, vagy mint az alkotmány szövege: "egyfelől a jognak vannak olyan sajátosságai, amelyektől nem függetlenedhetünk. Egyszerűbben fogalmazva: nem minden akarat transzformálható joggá. Másrészt pedig - a hatalmi ágak elválasztásából is eredően - az alkotmány gyakorlati működésének csak az alkotmányozó és az alkotmány alkalmazójának (értelmezőjének) az együttműködése, sőt szimbiózisa lehet a záloga." Csink Lóránt és Fröhlich Johanna "glosszái" általában az alkotmányok, konkrétan a magyar Alaptörvény értelmezéséhez járulnak hozzá.
III. A kötet gerincét - az igen informatív bevezetőt és előszót követően - három, markáns tartalmat hordozó fejezet alkotja, és egy esszéisztikus jellegű befejezés zárja.
Az első fejezet témája az alkotmány, az alkotmányozás és az alkotmánymódosítás kérdésköre. E kulcsfogalmak vizsgálata során szerzők az alkotmányjog klasszikus témáit taglalják, különös figyelmet fordítva az alkotmány legitimációjára, zártságára, az örökkévalósági klauzulákra és az alkotmányértelmezés sajátosságaira.
A második fejezet az Alaptörvénnyel mint alkotmánnyal foglalkozik, nem csupán - sőt nem elsősorban - jogi, hanem komplex társadalomelméleti nézőpontból. szerzők a fejezet egyik záró következtetéseként megállapítják, hogy a "tartalmi hasonlóság ellenére az Alaptörvény egésze más képet mutat, mint az Alkotmány. […] az Alkotmány és az Alaptörvény viszonya olyan, mintha a katedrálist lebontották volna kövekre, és e kövekből új katedrálist építettek volna, új tervrajz alapján." Ennek értelmében az általuk vizsgált két mögöttes elméleti konstrukció közül a redukcionista szemlélet hívei számára van hasonlóság az Alaptörvény és az Alkotmány között, a holista szemléletűek számára azonban az Alaptörvény egy gyökeresen eltérő dokumentum. Biztosra vehető, hogy a két szemléletmód összevetése - amelyhez szerzők a fejezet végén fogtak hozzá - a közeljövő izgalmas vitáinak kiindulópontja lesz, különösen akkor, ha a tudományfilozófiai jellegű vizsgálatokat Mérő László mellett más szerzők szintén adaptálható eredményeire is kiterjeszti a közjogtudomány (a teljesség igénye nélkül Polányi, Lakatos stb.).
A harmadik fejezetben - teljes körűségre nem törekedve - alkotmányelméleti és alkotmányértelmezési kérdések vizsgálata kerül előtérbe. A kereszténység, a történeti alkotmány, az Alaptörvény értelmezésre vonatkozó rendelkezése, valamint az Alaptörvény és az Átmeneti rendelkezések jogforrástani viszonyának vizsgálatára tökéletesen illik az a holista felfogás, miszerint "az egész több mint a részek összessége". A fejezet alapos tanulmányozása során képet kaphatunk a szerzők alkotmány(jog)felfogásáról, amelynek következetes alkalmazásával konstruktív módon közelítenek vizsgált témáikhoz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
