Méltán nevezhetjük a napjainkat "információs kornak", de akár "e-kornak" is, amelyben megkívánt, csaknem szükségszerű a törvénykezés, az igazságszolgáltatás, s nem utolsó sorban a konkrét bírósági eljárás "elektronizációja", "technizációja", "computerizációja", "digitalizációja" vagy más terminussal élve "virtualizációja" is,1 hiszen az internet által az idő és a tér jelentőségét veszíti.2 A modern információs és kommunikációs technikák megjelenése, illetve beszivárgása az igazságszolgáltatásba Magyarországon azonban még viszonylag kezdeti stádiumban van, ám már most - egyelőre elvi síkon - jogi kérdések egész sorát veti fel,3 mely sor feltehetően a konkrét gyakorlati kérdésekkel és azok (jog)elméleti dilemmáival kiegészülve egy lavinává nőheti ki magát, ezáltal is (együtt)gondolkodásra késztetve a jogászokat a jogtudomány és a jogalkalmazás területéről.
Jelen tanulmányt a szerző az e-tárgyalás jogintézményéhez, mint célhoz vezető út egyik jelzőtáblájának szánja, s célja az e-tárgyalás magyarországi bevezetése által felmerülő számos jogi és egyéb kérdés közül néhány felvetése, értelmezése, s elemzése, esetleg tisztázása, valamint a polgári peres tárgyalást szabályozó hatályos magyar joganyag kritikája az e-tárgyalás kapcsán. A szerző vizsgálata főként a jogtudomány szemszögéből történik, s arra próbál választ találni, hogy az e-tárgyalásnak a magyar polgári igazságszolgáltatásban való meghonosítása milyen nehézségekbe ütközhet. A problémás területek felvetésekor elsősorban a polgári eljárásjog klasszikus alapelveit szándékozik segítségül hívni, hiszen - a többi jogághoz hasonlóan - a polgári eljárásjog általános elvi alaptételeit az alapelvek rögzítik.
Ezért az e-tárgyalás kapcsán is elkerülhetetlenül és alapvetően az egyes eljárásjogi alapelvek jelenlegi jelentésével és tartalmával kell szembenéznie a jogalkotónak és a jogtudománynak, mielőtt a gyakorlati alkalmazás konkrét szabályai kerülnének kimunkálásra.
A bírósági tevékenység informatikával történő megerősítése ez idáig elsősorban az irodákon, illetve az igazságügyi szerveken, hivatalokon és munkahelyeken belüli tevékenységeket és eljárásokat érintette, azaz az ún. igazságügyi igazgatást.4 Ez azonban csak az első lépcsőfok, hiszen egyre nagyobb az elvárás, hogy a polgári eljárás előtti, közbeni és utáni cselekvéseket, intézkedéseket is teljesíteni lehessen az informatikai megoldások által lehetővé tett elektronikus kommunikáció újszerű módokon. E nyomásnak néhány ponton engedve, az eljárásjogot már érintette a modern technika, elég csak az elektronikus cégeljárásra vagy az elektronikus dokumentumoknak a bizonyítási eljárásokban való felhasználhatóságára, bizonyítási eszközként való kezelésére gondolnunk. A néhány pontra alapozott érintkezés azonban hamarosan teljes mértékben megváltozhat, ahogy azt Lord Woolf az angol polgári eljárásjogi reformhoz fűzött zárójelentésében "Access to Justice: Final Report" címmel már az 1990-es évek közepén előre jelezte, hiszen a bírósági eljárás infromatikai eszközökkel történő kibővítése "nem csak elősegíti a fennálló rendszerünk és eljárásunk modernizálását és fejlesztését, az is lehetséges, hogy a megfelelő időben saját maga lesz a változás katalizátora is. (…) A bírósági rendszer alapja lesz a közeljövőben és most itt az idő, hogy a legfelsőbb szinteken is figyelembe vegyék."5 Ez a folyamat lassacskán megindulni látszik Hazánkban, illetve az európai jogalkotás is egyfajta kötelezettséget ró Magyarországra e tekintetben.
A vonatkozó magyar jogszabályok az "e-tárgyalás" kifejezést nem, illetve a szakirodalom is csak néhány helyen említi. Fogalmi meghatározással élni tehát nem egyszerű feladat az elektronikus tárgyalás mibenlétét illetően, hiszen az e-tárgyalás alatt érthetjük a tárgyalást mint eseményt és mint jogintézményt is. Nyilvánvalóan a két fogalom valamiféleképpen egymásra épül, egymás létét feltételezi, azonban mindenki számára érezhetően egymástól jól elkülöníthetőek. Ennek alapján leszögezhetjük, hogy eseményként e-tárgyalás minden olyan bírósági tárgyalás, mely a felek, az eljárási szereplők közvetlen, fizikai jelenléte nélkül, elektronikus kommunikációs eszközök segítségével történik.6
Az e-tárgyalás mint jogintézmény magában foglalja eseményként a tárgyalást, ugyanakkor ennél nyilvánvalóan többet is jelent, hiszen a tárgyalás a polgári peres eljárás egyik szakasza, melyben a különböző eljárási cselekmények egy egységes láncot alkotnak,7 ezért annak konkrét és pontos szabályait a Pp. tartalmazza. Azonban e fogalmi meghatározások mögött kérdések egész sora vetődhet fel: ezek közül csak néhányat említenék. Vajon az e-tárgyalás egy e-eljárás része? A bírósági tárgyalás teljes egésze vagy csak egy része (pl. bizonyítási eljárás) folytatható le e-tárgyalás formájában? Az e-tárgyalás alatt a tárgyalás jogintézményét értjük vagy a tárgyalást mint eseményt? Vajon mi minősül (elektronikus) kommunikációs eszköznek? A szóban forgó kommunikáció csak szóbeli lehet-e, vagy vonatkozik az írásbeli kommunikációra is? Vajon mi dönti el, hogy adott esetben a tárgyalást a "hagyományos" vagy e modern úton folytassák le? Sérülnek-e az e-tárgyalás intézményének bevezetésével a polgári eljárás olyan klasszikus alapelvei, mint a perhatékonyság elve, a közvetlenség elve, a nyilvánosság elve, a szóbeliség elve vagy éppen a tárgyalási elv?8
Ugyanúgy, ahogy a klasszikus, a bíróság épületében, a felek közvetlen jelenlétében lefolytatott tárgyalás, az e-tárgyalás is egy polgári peres eljárás része, azaz - bármennyire is kerek egészként fogható fel - nem ragadható ki és nem különíthető el a polgári per egyéb, a tárgyalást megelőző és a tárgyalást követő részeitől. Ez az állítás azonban egyszersmind ésszerűségi és célszerűségi okokból feltételezi azt is, hogy az e-tárgyalás egy e-per, egy e-eljárás része kell, hogy legyen.
Tehát ahhoz, hogy egy polgári perben e-tárgyalást lehessen tartani, célszerű a tárgyalás előtti, illetve utáni szakaszokat, intézkedéseket is elektronikus, ún. e-formában lebonyolítani. Ennek megfelelően az e-per, e-eljárás egy elektronikus formában, feltehetően e-mail útján benyújtott keresetlevéllel indul, melyet a bíróság megvizsgálva megteszi a szükséges intézkedéseket, majd e-mailben idézi a feleket, a tanúkat, a szakértőt és az eljárás egyéb szereplőit az e-tárgyalásra, melynek nyomán elektronikus formában meghozza ítéletét (határozatát), melyet szintén elektronikus úton kézbesít a feleknek és az érdekelteknek, akik ezen elektronikus okirattal kérhetik adott esetben a végrehajtást.9 Talán első olvasatra kissé abszurdnak, futurisztikusnak tűnik egy ilyen polgári per, melyet az elejétől a végéig akár otthon, a szobában ülve le lehet bonyolítani, de - úgy tűnik - néhány éven belül mindez valósággá válhat, ha sikerül az összes alapelvi, eljárásjogi, illetve technikai akadályt leküzdeni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
