A Sierra Leone-i Speciális Bíróság előtti releváns ügyek.
A "hibrid" bíróság érvrendszere*
"A gyerekeknek írni és olvasni,
nem pedig ölni kell megtanulniuk."
Ibrahima Fall1
A gyermekkatonák alkalmazását megítélő nemzetközi bíróságok (Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Büntetőbíróság, Sierra Leone-i Speciális Bíróság) reakcióit bemutató tanulmány befejező harmadik része a Sierra Leone-i hibrid bíróság előtt a gyermekkatonák alkalmazása miatt eljárás alá vontakkal szemben megfogalmazott vádiratok, meghozott ítéletek releváns pontjainak ismertetésére, elemzésére vállalkozik.
A Speciális Bíróság látókörébe 2000-ben történő felállítását követően mindeddig tizenhárom vádlott került. Bár természetesen, az általánosan elfogadott büntető-eljárásjogi garanciának megfelelően (és a Bíróság Statútumából is következően)2 valamennyien egyénileg felelnek tetteikért, ügyeiket négy csoportban tárgyalta, illetve tárgyalja a Bíróság.
A csoportosításra aszerint került sor, és a szeparálást az indokolta, melyik vádlott melyik katonai szerveződés kötelékeiben követte el a terhére felrótt bűncselekményt, illetve bűncselekményeket.
2003 márciusában, illetve júniusában a CDF (a Polgári Védelmi Erők)3 három állítólagos vezetője ellen emeltek vádat: Sam Hinga Norman, Moinina Fofana és Allieu Kondewa ellen.
Szintén 2003 márciusában, illetve áprilisában került vád alá a RUF (Forradalmi Egységfront)4 öt vezetője: Foday Saybana Sankoh, Sam Bockarie (becenevén "Moszkitó"), Issa Hassan Sesay, Morris Kallon és Augustine Gbao.
Ugyancsak márciusban, illetve májusban tovább bővült a vádlottak köre, az AFRC (a Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsa)5 három feltételezett vezetőjével: Alex Tamba Brimával ("Gullit"), Brima Bazzy Kamarával és Santigie Borbor Kanuval (alias "55 tábornok").
Charles Taylor ügyét a Bíróság külön kezeli és tárgyalja. A 13. vádlott, Johnny Paul Koroma (az AFRC korábbi elnöke) sorsáról és hollétéről semmilyen információ nem áll a Bíróság rendelkezésére, a vádat vele szemben továbbra is fenntartják.
Két vádlott, Sankoh és Bockarie 2003-ban, még Bíróság elé állításuk előtt életüket vesztették, ezért a velük szembeni vádindítványokat 2003 decemberében visszavonták. Egy harmadik vádlott, Sam Hinga Norman 2007 februárjában Szenegálban, Dakarban szintén elhunyt, pár hónappal ítélethirdetése előtt, de már a tárgyalás lezárása után.6 Így 2007 tavaszától tíz vádlottat tart nyilván a Bíróság. Közülük Koroma kivételével valamennyien a Bíróság őrizete alatt állnak, illetve álltak az ítélethirdetésükig. (Az életüket vesztett vádlottak egyike, Foday Sankoh vezette Sierra Leone-ban az ellenzéket, illetve a Forradalmi Egységfrontot, s ő volt az AFRC alelnöke is.7 A Sierra Leone-i polgárháború legtöbb kegyetlenségéért valószínű neki kellett volna - Taylor mellett - a legnagyobb felelősséget viselnie. Charles Taylor annak idején Libériából folyamatos támogatásban részesítette őt és mozgalmát. Ahogy Sankoh is segítette korábban Taylort és az NPFL-t8, a Libériai Nemzeti Hazafias Frontot.9 Ismeretségük még Líbiából eredt, ahol az 1980-as évek végén közösen vettek részt egy katonai kiképzésen, Kadhafi "védnöksége" alatt. S ahol és amikor egyébiránt egy másik későbbi térségbeli hadúr, Burkina Faso majdani diktátora, Blaise Campaore is megfordult.10)
Valamennyi vádlott vádiratában külön pontként szerepelteti az Ügyész a gyermekkatonák felhasználásának bűncselekményét.11 Mindegyiküknél hasonló tartalommal.
A vádiratok szerint a Speciális Bíróság elé állított vádlottak egyéni büntetőjogi felelősséggel tartoznak 15 év alatti gyermekek fegyveres erőkbe illetve fegyveres csoportokba történő toborzásáért vagy sorozásáért, illetve az összecsapásokban való aktív felhasználásukért, mint a Statútum 4 (c) paragrafusa által büntetni rendelt "a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértése" bűncselekmény elkövetői.
Az Ügyész úgy ítélte, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy megalapozottan állítható legyen, a vádlottak mindegyike, illetve az általuk vezetett RUF, CDF, AFRC szervezetek rendszeresen soroztak be, toboroztak és/vagy használtak 15 év alatti fiú- és lánygyermekeket fegyveres összecsapásokban Sierra Leone egész területén. A vádiratok szerint a Forradalmi Egységfront és a Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsa több gyermeket elrabolt, majd az ország különböző területein található katonai kiképző táboraikba irányították őket, s végül a fiatalkorúakat bevetették a harcokban.
(Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül - ha csak az említés szintjén és csak a felsorolás erejéig is- az ügyészi indítványok által tartalmazott, a gyermekkatonák felhasználása melletti egyéb vádpontok, melyek hasonlóak valamennyi eljárás alá vont esetében: 1. a polgári lakosság megfélemlítése és kollektív büntetések alkalmazása, 2. (a háború jogával ellentétes) emberölés, 3. szexuális erőszak, 4. fizikai erőszak és mentális sérülés okozása 5. civilek elrablása, kényszermunka, 6. fosztogatás, gyújtogatás, 7. illetve a RUF esetében az UNAMSIL12 békefenntartói és humanitárius segélymunkásai elleni támadások.)
A Speciális Bíróság első ítéletét az AFRC vezetőinek ügycsoportjában, azaz három vádlott perében hozta 2007 júniusának derekán. Anélkül, hogy ezen első (630 oldalas!) ítélet minden részletére kitérnénk, lássuk pusztán a gyermekkatonák vonatkozásban kimondott verdikt rövid elemzését.13
Elöljáróban annyit, hogy a II. számú Elsőfokú Kamara mindhárom vádlott esetében egyhangúan kimondta bűnösségüket 15 év alatti gyermekek fegyveres csoportokba történő besorozása miatt, illetve a fegyveres összeütközésekben való felhasználásukért.14 A vádpontok tehát e tekintetben maradéktalanul megerősítést nyertek.
A bűnösség deklarálásán túl mindenképp érdemes a Bíróság érvelésének is figyelmet szentelni (anélkül, hogy a konkrét esetek kapcsán a konkrét tényekbe mélyednénk, csak az általánosság szintjén, elvi síkon maradva).15
Az Elsőfokú Kamara először is fontosnak tartotta rögzíteni és megerősíteni a Fellebbviteli Kamarának egy előzetes kérdés kapcsán hozott azon - nagy horderejűnek minősíthető - döntését, miszerint a gyermekkatonákkal kapcsolatos bűncselekmények olyan bűncselekmények, amelyek egyéni büntetőjogi felelősséget keletkeztetnek, mégpedig a nemzetközi szokásjog alapján. Azaz olyan bűncselekményekről van szó, melyek büntetendősége már 1996 novembere előtt (vagyis a vádirat szempontjából releváns időpont előtt) szokásjogként kristályosodott ki, tekintet nélkül arra, hogy nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres összeütközésekben került-e sor kifejtésükre.16
A Fellebbviteli Kamara17 döntésében többek között hivatkozott arra, hogy az 1949. évi genfi egyezményeknek jelentős számú, 187 részese van, köztük Sierra Leone, továbbá az 1977. évi II. Kiegészítő Jegyzőkönyvet 137 állam, így Sierra Leone is ratifikálta, ráadásul a Gyermekjogi egyezményt hat állam kivételével a nemzetközi közösség valamennyi tagja elismerte, beleértve Sierra Leone-t is, elfogadták az Afrikai gyermekjogi chartát, ráadásul széles körben tiltják a nemzeti törvényhozók a 15 év alatti gyermekek besorozását illetve toborzását.18 Vagyis a Bíróság szerint azáltal, hogy ily széles körben elfogadást nyertek azok a nemzetközi dokumentumok, melyek tiltják a gyermekek katonaként történő felhasználását, kijelenthető, hogy e tilalom szokásjogi normává vált. (A Bíróság e dokumentumok széles körű elismeréséből a nemzetközi szokásjog kialakulásának egyik feltételét, az államok általános gyakorlatát tehát bizonyítottnak látta.)19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
