A jelen tanulmány a sorozat második része. A polgári perben a peranyaggal kapcsolatban három kardinális kötelezettség különböztethető meg. A jogirodalom elsősorban a peranyag-szolgáltatásra fókuszál. A másik kettő a peranyag alakítása (módosítása, elhagyása, kiegészítése) és a (lényeges időpontokban a peranyag aktuális állapotának) megállapítása. Eltérő mértékben, de mindhárom megoszlik a bíróság és a felek között, illetve az ezek mint célok érdekében kifejtett féli, bírósági cselekmények gyakran két vagy mindhárom célt is szolgálhatják. Az összefoglaló nyilatkozat[1] által szolgálható jogpolitikai célok a legutolsóhoz, a peranyag megállapításhoz kapcsolódnak legszorosabban.
Hangsúlyozandó, hogy az összefoglaló nyilatkozat, amely - hatályosnak tekinthető - módosítást nem tartalmaz és a tárgyalás berekesztése előtt a felek részéről akként hangzik el, hogy a fél a korábbi nyilatkozatai közül kizárólag az összefoglaló nyilatkozatban foglaltakat tartja fenn, illetve az összefoglaló nyilatkozatát a perben általa fenntartott nyilatkozatait teljes mértékben tartalmazónak tekinti, már - strictu sensu - peranyag szolgáltatásnak, illetve alakításnak nem tekinthető, hanem kizárólag a peranyag - az adott fél által szolgáltatott része - megállapítására irányuló perbeli cselekménynek.
A dolgozat első részében azt vizsgáltam meg, hogy az összefoglaló nyilatkozat és annak célját egyébként analóg módon szolgáló, egyes jogintézmények miként és miért kerültek szabályozásra a közigazgatási perjogban, a szerződési jogban, a cégjogban, a büntető-eljárásjogban, az EUB és az EJEB Eljárási Szabályzataiban, az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatában, az angol és a német Pp.-kben, a Nemzetközi Polgári Perrendtartás Elveiben, továbbá a korábbi európai és belföldi perjogi szabályokban, perrendtartásokban.
Ebben a részében azt vizsgálom meg, hogy elsősorban a peranyag megállapítási kötelezettség hogyan oszlik meg a felek és a bíróság között a hatályos Pp. alapján. Erre tekintettel tehát nem esik szó elsősorban a peranyag szolgáltatással, illetve alakítással kapcsolatos feleket, illetve bíróságot terhelő kötelezettségekről. Utóbbiak azonban annyiban mégis szorosan kapcsolódnak a jelen témához, hogy az elsősorban bíróságon nyugvó peranyag megállapítási kötelezettség terhét növelik a peranyag-szolgáltatás, illetve utólagos alakítás körében a feleknek - különösen a módosításra korlátlanul - biztosított jogok. Növelik a perfelvételi nyilatkozatokbeli hibák megjelenésének esélyét, illetve terjedelmükkel, számukkal egyébként megnehezítik a fenntartott peranyag felek által szándékolt tartalomnak megfelelő megállapítását.
A Pp. [170-173., 182., 183. §§-ok, 185-186. §§-ok, 191. § (3) bek., 199-205., 207., 209-210. §§-ok, 214. § (2)-(4) bek., 215-217., 221-222. §§-ok, 224. § (2) bek.] alapján a feleket terheli a peranyag-szolgáltatási kötelezettség. Ennek különösen jogi képviselővel való eljárás esetén része, hogy a felek által szolgáltatott peranyag legyen teljes, ellentmondás mentes, egyértelmű, kellően részletezett, de annál nem terjedelmesebb (tömör), és a jogi érvelés ne legyen nyilvánvalóan helytelen jogértelmezésre alapított (Pp. 176. §, 248., 237. §, 253. §).
A peranyag-szolgáltatással kapcsolatban a bíróságot közrehatási jellegű kötelezettségek terhelik. Így a hiánypótlásra felhívási (különösen Pp. 115., 176., 248. §§-okbeli) és anyagi pervezetési (237. és 253. §§-okbeli) kötelezettség terheli elsősorban, de rendszertanilag az írásbeli ellenkérelem beérkezését követően a további írásbeli előkészítés elrendelése (válasziratra, aztán viszontválaszra, további előkészítő irat benyújtására felhívás) is a bíróság peranyag-szolgáltatásban való közrehatásaként értékelhető.
A bíróság peranyag-szolgáltatási kötelezettségébe tartozik pl. egyes személyállapoti perekben a hivatalbóli bizonyítás elrendelési és kereseti kérelmen túlterjeszkedési kötelezettség is (Pp. 477., 481., 485., 492. §§-ok).
A peranyag alakítása tehát arra utal, amikor az eredetileg vagy esetleg csak hiánypótlást, illetve anyagi pervezetést
- 147/148 -
követően teljesen ellentmondás mentesen, a bírósági jogszabály értelmezés, illetve bizonyítási tehertelepítés tudatában szolgáltatott peranyagot képező Pp. 183. § (1) bekezdése szerinti perfelvételi nyilatkozatokat a fél, illetve ellenfele utóbb megváltoztatja. Ezt jogszerűen a Pp. 183. § (4) bekezdése, 185. §-a, 194. § (2) bekezdése, 202. § (2) bek., 204. § (5) bek., 214. § (3)-(4) bek., 215-219. és 221-222. §-ok keretei között tehetik meg a felek, azonban a jelen téma szempontjából az is jelentőséggel bír, amikor a fél ezek körén akár csak részlegesen kívül helyezkedő módon módosítja perfelvételi nyilatkozatát, ugyanis a jogsértő jelleg miatti hatálytalanságot a bíróság lesz köteles megállapítani [Pp. 214. § (5) bek.] a peranyag megállapításának részeként.
A bevezetőben említettek szerint hangsúlyozandó, hogy a féli, bírósági tevékenységek a peranyag szolgáltatásával, alakításával, illetve megállapításával kapcsolatban akár többet, vagy mindet is szolgálhatják. Mindezért a peranyag-megállapítással is összefüggő jogintézmények akkor is e pontban kerülnek részletesebben kifejtésre, ha azok a korábbi pontokban is említésre kerültek.
A legfontosabb e körben a peranyagból, a bizonyítás eredményének megállapítását kifejezetten is a bíróságra telepítő Pp. 279. §-beli rendelkezés. Ennek itt lényeges (1) bekezdése szerint a bíróság állapítja meg a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján meggyőződése szerint. E § (3) bekezdése szerint a bíróság a kártérítés vagy egyéb tartozás összegét, ha az a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján nem állapítható meg, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.
A Kommentár[2] szerint a bíróság szabad mérlegelésének korlátját az indokolási kötelezettség alkotja. A bíróság az ítéletben, illetve más határozatában köteles megjelölni a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket, különösen azokat az okokat, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amely miatt több bizonyíték közül egyeseket figyelmen kívül hagyott, míg másoknak jelentős bizonyító erőt tulajdonított [Pp. 346. § (5) bek.].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
