A témabeli tanulmányok apropójául a polgári perbeli peranyagszolgáltatási, -alakítási, -megállapítási tehertelepítéssel kapcsolatos, de lenti fogalmi elemei miatt elsődlegesen az utóbbihoz köthető, összefoglaló nyilatkozat jogintézményével összefüggő kérdéskör szabályozatlansága, és emiatt is a vele kapcsolatos álláspontok[1] bizonytalansága szolgál. A tanulmánysorozat alapfeltevése, hogy az összefoglaló nyilatkozat szigorú szabályozása beilleszthető volna a Pp. - a Kengyel által használt terminológiával - szociális és liberális perkoncepciók átmeneteként felfogható szabályozási modelljébe.
Az elsőfokú bírósági gyakorlatban felmerült az a jelenség, vélhető - a bíróság időszerű eljárása megsértésének új, szigorú szankciókkal való szabályozására tekintettel, talán fokozottabban respektálható[2] - igény,[3] hogy a bíróság felhívja a feleket, illetve beavatkozókat (a továbbiakban együtt: felek), hogy leginkább a perfelvétel lezárása, illetve a tárgyalás berekesztése előtt, továbbá az eljárás hosszabb idejű félbeszakadása, illetve az első- esetleg másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása után a per újraindulásakor, hogy a felek által a per során folyamatosan módosított (részben elhagyott, fenn nem tartott), kiegészített, hiányos, nem kellően részletezett, túlzottan részletezett, döntően irreleváns állításokkal együtt előadott, egyébként terjedelmes, önellentmondó, egyébként nem egyértelmű, nyilvánvalóan téves anyagi, illetve eljárási jogszabályértelmezésen alapuló kereseti kérelembeli, viszontkeresetbeli, beszámítási kifogásbeli, ellenkérelembeli a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 183. § (1) bekezdése szerinti perfelvételi nyilatkozataikat fentiekben említett eljárási szakaszokban való tisztánlátása érdekében adják elő egységes szerkezetbe foglaltan, a teljesség igényével, véglegesen, tömören, összefoglalóan (a továbbiakban: összefoglaló nyilatkozat).[4]
E tanulmányban bemutatásra kerül, hogy az összefoglaló nyilatkozat és annak célját egyébként analóg módon szolgáló jogintézmények miként és miért kerültek szabályozásra (i) a közigazgatási perjogban, (ii) a szerződési jogban, (iii) a cégjogban, (iv) a büntető-eljárásjogban, (v) az EUB és az EJEB Eljárási Szabályzataiban, (vi) az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatában, (vii) az angol és a német Ppk.-ben, (viii) a Nemzetközi Polgári Perrendtartás Elveiben, (ix) továbbá a korábbi európai és belföldi perjogi szabályokban, perrendtartásokban.
A következő tanulmányban az összefoglaló nyilatkozatra felhívás, szabályozatlanságból fakadóan korlátozottabb(nak vélt) lehetőségeit vizsgálom meg a Pp. hatályos szabályai alapján.
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) a tárgyalás berekesztéséről szóló 76. § (1) bekezdése szerint, ha a per a határozathozatalra megérett, a bíróság figyelmezteti a feleket, hogy összefoglaló nyilatkozataik megtételét követően a tárgyalást berekeszti. E § (2) bekezdése szerint a bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása szükséges. Újból meg kell nyitni a tárgyalást, és új tárgyalási határnapot kell kitűzni, ha a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák személyében változás állt be.
A Kp. Kommentárja[5] szerint, ha a bíróság a perbe vitt igénynek csak egy részéről kíván dönteni, a tárgyalást - ebben a részében - ugyancsak be kell rekeszteni, s a feleknek lehetőséget kell adni az összefoglaló nyilatkozat megtételére. A tárgyalás berekesztésére értelemszerűen csak a tárgyaláson jelen lévő feleket kell figyelmeztetni. A tárgyalási jegyzőkönyvben mindenképpen szerepelnie kell ennek a bírói cse-
- 76/77 -
lekménynek, mivel ez jelenti az ügy lezárását, és ennek bejelentésével tudatja a közigazgatási bíró, hogy ítéleti meggyőződése kialakult, és a feleknek további észrevételre nincs lehetősége. A feleknek tisztában kell lenniük ezzel. A tárgyalás berekesztését követően, de a határozat kihirdetése előtt a tárgyalást a bíróság újra megnyithatja. Erre akkor kerülhet sor, ha azt a bíróság valamely kérdés további megtárgyalása érdekében szükségesnek látja, vagyis ha a határozat meghozatala előtt azt észleli, hogy valamely kérdésben az érdemi döntéshez a rendelkezésre álló adatok és bizonyítékok nem elégségesek. A berekesztett tárgyalás újbóli megnyitása kötelező, ha a bírák személyében a tárgyalás berekesztését követően, de még a határozat meghozatala előtt változás történt. Ha a bíróság összetétele a határozathozatalt követően változott meg, a berekesztett tárgyalást nem kell újból megnyitni. Ebben az esetben nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a meghozott érdemi döntést a bíróság más összetételben hirdesse ki.
Azaz a közigazgatási perek körében a jogalkotó ugyan szabályozta az összefoglaló nyilatkozat intézményét, de annak megtételét ügyféli jogként nevesítette, annak teljes vagy részleges elmulasztásához nem kapcsolt sajátos joghatást úgy, hogy számolt azzal a lehetőséggel, miszerint az ügy annyira komplexszé vált, hogy az eljáró bíró tévesen rekeszti be a tárgyalást, mert tévesen véli úgy, hogy megérett az ügy a döntésre, és csak utóbb észleli, hogy további tárgyalásra, ehhez a tárgyalás újbóli megnyitására van szükség. Azaz a jogintézmény funkciója a közigazgatási perben az ügyfél számára lehetőség a bíróság végső informálására az általa lényegesnek, ezért kiemelésre érdemesnek tartott, de nem szükségszerűen teljes körű jog-, illetve tényállításairól.
Azaz a Kp. alkotói nem támasztottak olyan elvárást a felekkel szemben, hogy a tárgyalás berekesztése előtt önállóan, teljes mértékben elő tudják adni a perben tett jog-, illetve tényállításaikat, azaz nem kell összegzésre késznek lenniük az egyes tárgyalási alkalmak során a jogalkotó szemében. Elégséges, ha alkalmanként vizsgálják meg a per aktuális állását és előterjesztenek ekkor szóban vagy írásban érdekeiknek aktuálisan megfelelő jog-, illetve tényállítást. A bíróság felelősségi körébe utalták a Kp. alkotói, hogy amikor a döntést előkészíti gondosan tekintse át a teljes ügyiratot, és abban minden - különösen - ellentmondó, egymást kiegészítő, módosító, esetleg látszólag elhagyó nyilatkozatot megfelelően értékeljen a döntés meghozatala előtt.
Ez önmagában nem jelenti, hogy a Kp. és mögöttesen a Pp. szabályaiból ne volna levezethető, hogy a bíróság jogkövetkezmények terhével is felhívhassa a felet összefoglaló nyilatkozat megtételére az alapelvek (Pp. 3-6. §-ai) és általános szóbeli, illetve írásbeli nyilatkozattételre való felhívási joga [Pp. 155. §, 191. § (3) bek.] alapján, azonban az összefoglaló nyilatkozattételi kötelezettséget a jogalkotó kifejezetten a fent említetteken túl nem szabályozta. Azzal az idézett jogirodalmi forrás sem számol.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
